Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-08-07 / 94. szám
POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. * Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. | '' Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. ügyes számára st kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. 1-ső magy. hirdetési irodájában, csibárus-utca 2 ik sz. Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Harkt Nro 11.) Oppenk A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Majuam. — Frankfurtban Cs. L. Daube & Co. hirdetések expiéjában ; Lipcsében • Sachses társánál; Páriában Havas, Lafitto Halbar és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, fő emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 njkrajcár. Szeged, augusztus 6-án. Országgyűlésünk kir. leirat által f. hó 3-án záratott be, s a zimankós európai időjárás miatt egyszersmind az ülésszak már másnap f. hó 4-én meg is nyittatott. Somsaich Pálnak a lefolyt ülésszak munkásságát kitünően« reassummáló s emelkedett szellemű elnöki zárbeszédének lényeges tartalmát mai számunk országgyűlési rovatában találja az olvasó. — Nem bocsátkozunk e beszéd részletes commentálásába, mely rövid keretben híven tükrözi elénk a lefolyt országgyűlési ülésszak összes mozzanatait ; nem bocsátkozunk a szemünk elé tárt munkafolyam eredményei fölött kritikai elmélkedésekbe sem, melyre pedig ez elnöki beszéd mintegy provokálja a journalisztikát. Rendes, békés időben az alkalmi elmélkedések és bírálatok, talán kölcsönös reeriminatiók, hasábszámra vették volna igénybe a pártlapokat; most azonban, midőn a Rajnánál már megszólalt ágyuk dörgése túlhangoz mindent s elragad minden figyelmet, hálátlan munka lenne s kárba veszne Arisztoteles bölcsesége is. Ez az oka, hogy a napi irodalom oly könnyedén elsuhant e különben nevezetes mozzanat fölött , hogy gyorsan visszatérhessen a napirendre, a háborúra, melynek fejlődéséhez életérdekeink kötvék; s ez az oka, hogy Somssich párbeszédének is azon része emelkedik ki a többi közül, mely a komoly napi kérdés által provokáltatok, s e tekintetben nagy megelégedésünkre szolgál, hogy a képviselőház elnöki székéről is hallhattuk a magyar nemzet közvéleményének ió kifejezését, mely az ünnepélyesen kijelentett semlegességet megőrizni óhajtva, nem elbizakodva ugyan, de félve sem, nyugodt öntudattal néz a fölkeltett óriási vihar kifejlődése elé. Térjünk tehát mi is a háború napirendjére. Azon csapások közt, mik az emberiséget sújtani szokták, kétségkívül a háború volt minden időben a legsúlyosabb, mert semmi sem akadályozd oly nagy mértékben a közös jólét felé törekvő szellemi és anyagi fejlődését, mint a hadviselések, s ez az oka, hogy az emberiség sorsát szíveiben hordozó nemes lelkek és nagy szellemek újabb időben az örök béke eszméjét hozták fölszínre. Nem csoda, mert ha a háború a legnagyobb miseriák közé tartozott hajdan is, a népek folytonos culturfejlődésével százszorta, ezerszerte súlyosabbá tön következményeiben, ugyannyira, hogy ma már, midőn a közlekedési eszközök óriási fejlettségével nemcsak ugyanazon földrész országai, hanem a különböző földrészek is egymással folytonos forgalmi összeköttetésbe jutottak, két állam harcát a többiek is súlyosan megérzik, s az ezrek és ezrek kiontott vére mellett kiszámihatlan milliókra megy a kár, mely a népeket nemzetgazdaságilag sújtja. Ha azonban a háborúkból csupán csak kiontott vér, pusztulás , kár és semmi haszon nem hárulna az emberiségre, úgy kétségbe kellene esnünk anépek sorsa fölött. De ez nem úgy van, mint minden résznak megvan a maga jó oldala, úgy kell, hogy a legnagyobb rosznak, a háborúnak is meglegyen a magáé. A most kitört francia-porosz háború roppant lecke a népeknek, tanuljanak belőle s akkor meglesz ennek is a maga haszna, mely kárpótolni fogja őket azon borzasztó csapásokért, melyeket a hatalmasok féktelen vágyai, a népek életérdekeivel könnyedén elbánó istentelen kockajátékai zuditanak fejekre. Bismarck leleplezései, melyekkel a háború ódiumát egészen Franciaország nyakába akarta volna tolni, bámulattal és undorral tettenek el mindenkit; de azért köszönettel tartozunk neki, hogy a sötét titkokról keszültségében leránta a fátyolt. Mert habár nem hiszszük is el esküdözéseit, sőt még inkább meg vagyunk győződve, hogy ő sem volt jobb a Deákné vásznánál, de az az egy világosan áll előttünk, hogy a caesaristikus diplomatia békés időben nem a népjólét és szabadság előmozdításán, hanem a népek bilincsbeverésén és országok megrablásán töri a fejét, hogy urának hatalmi s magának féktelen dicsvágyát kielégítse. Ez a nagy tanulság, melyet a jelen háborúból meríthetünk , mert ez hozta napfényre a sötét titkokat, a népek bőrére készített számadást. Európa népeinek tehát, ha e rut gazdálkodástól meg akar menekülni s a népszabadság és jóllét útját elő akarja késziteni, mindekelőtt minden erejével, s ha kell, még száz és ezer szabadsághős mártyira fölavatásával is odatörekednie kell, hogy az absolut uralmat nyakáról mindenütt lerázza és valódi alkotmányos rendszert és kormányzatot hozzon be, mert csak a nép képviselőitől, a törvények szigora szerint kormányzó férfiaktól várhatjuk azt,hogy a népek bőrére ne alkudjanak, a népjólét rovására hatalmi politikát ne űzzenek, és ha ez bekövetkezett, csak akkor lehetünk megnyugodva sorsunk fölött és csak akkor nem kell folyton rettegnünk a holnap miatt. Mert a népeknek soha soha sincs szükségük háborúra nélkül kötött azon vészteljes szerződés, mely tizenöt évig tette e birodalmat az egyház rabszolgájává s a művelt külföld gúnya és megvetésének tárgyává; azon Concordatum, mel az alkotmányosság és törvényesség helyét bitorolta a köz- és magánéletben — e napokban a jelen minisztérium kezdeményezéséből és ő felsége beleegyezésével e forreit e te 111 . íme, a hierarchia egyik legerősebb bál-. •iája, a reactio szilárd talapzata, a papi túlhatalom és túlhatalmaskodás biztosságaa, a fanatismus és intolerantia sziklája, a tudomány és műveltség, a szabadság és testvériség legmakacsabb ellene — a porban hever! A Bach-kormány e szörnyszülöttje, mely Schmerlinget , Belcredit és Giskrát kijátszó, a szabadelvűség egyik legnemesb bajnokát, Muhlfeldet, halálra sebesítő és tiszta értelmű férfiak, fölvilágosodott irányú lapok egyesült ostromát „non possumus“ konok jelszavával mindannyiszor visszaverte — az infallibilitás dogmájának esett első áldozatul! Igenis , a Concordátum, azon szerződés, amely gyarló emberek közt köttetett, elveszte kötelező erejét, miután az egyik fél a csalhatatlanok közé szegődött és az istenségek sorába lépett. A világtörténet és a korszellem egyik legsikerültebb, legpompásabb érce, hogy ott nyitja meg a csalódások és csalatkozások aeráját, ahol a csalhatatlanság emelte föl büszke fejét. Íme, a kor és a politika igényei az anathemák páncélos seregével mitsem törődnek és a római kisisten villámai egy állam komoly önérzete és áldozatával szemközt oly ártatlanok, mint egy tűzijáték röppentyűi! A Concordatum eltörlését a „Placetum regium“ életbeléptetése szükségképen követni fogja, mert csakis ennek szigorú kezelése biztosíthatja a Concordatum megszüntetéséből keletkező vívmányok teljes élvezését. Azonban ez tervjavaslat tárgya lesz a szeptember elején ismét egy begyűlendő „birodalmi tanács“ fóruma előtt és a Potocki - minisztérium, mely szervezésekor a pártok nyílt ellenszenvével küzdött, alig debütkrozhatna a „Reichsrath“ előtt annyi szerencsével, oly biztos sikerrel és oly átalános acclamatio közt, mint e törvjavaslat előterjesztése és azon kérelme által, hogy a Concordatum teljes megszűntetéseért adassék meg neki az utólagos indemnitás. K. II. Braun, augusztus 4-én 1870. Míg a Rajna mentében két hatalmas ellenség a „szabadság és civilisatió" nevében a Chassepot, és Zündnadel praktikus kezelésében gyakorolja magát és a két pusztító fegyver kitűnőségét, illetőleg előnyét ad ho minem demonstrálja, addig Osztrákország határain belül rögtön és váratlanul oly ellenségtől menekült meg, mely szellemi haladását, szabad önelhatározását és politikai fejlődését évek hosszú során át kíméletlen vaskezekkel gátolta : a Concordátum nem létezik többé ! Igenis, a Concordátum, a római curia és a bécsi kabinet közt a nép beleegyezése TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv a csongrádmegyei iskolatanácsnak, Ti.-Mező- Vásárhelyen 1870-dik évi július 11-dikén délelőtt 10 órakor megkezdett s délután 4 órakor folytatott alakulógyüléséről. (Folytatás.) 14. Vonatkozólag az utasítás 11-dik szakaszának 6-dik pontjára, Kádár Henrik isk. t. indítványozza, hogy a községek utasíttassanak, miszerint az iskolai vagyont , illetőleg pénztárt — ha még nem történt volna — a községi iskolaszék kezelése alá bocsássák, az iskolaszékek viszont utasíttassanak, hogy a rendes tanítók évi fizetéséből a segélyezési pénztár számára visszatartott 2% illetéket küldjék a tanácshoz, hogy ez az egybegyült összeget a közoktatásügyi minisztériumhoz juttassa. .. — Határoztatott, hogy a községek az indítvány értelmében föl fognak szólittatni s utasittatni fognak, hogy addig is, mig az iskolai vagyont a községi isk.szék rendelkezése alá bocsátják, a rendes tanítók évi fizetéséből a segélyezési pénztár számára visszatartandó 2% illetéket az ennek kezelésére pénztárnokul megválasztott Kádár Henrik iskolatanácsos úrhoz Csongrádra küldjék, ki azt az összegek egybegyűléséig valamely takarékpénztárban kamatoztatván, annak idején, a tanfelügyelő úr útján a közoktatásügyi minisztériumhoz juttatja. Egyidejűleg az iskolaszékek is utasíttatnak, hogy mihelyt az iskolai pénztárt kezelésük alá veszik, a segélyezési pénztár számára megállapított 2% levonását s beküldését eszközöljék. 15 Az utasítás 7-dik pontja az iskolaszékek számadásainak felülvizsgálásáról szólván, azon kérdés merült föl, hogy az iskolaszékek az iskolai vagy a polgári év kezdetétől vezessék-e évi számadásaikat. V. Határoztatott, hogy miután a tanítók — tekintet nélkül a szünidőre — az év minden havában egyformán fizettetnek s egyéb iskolai kiadások is minden hóban merülnek föl, az iskolaszékek oda fognak utasíttatni, hogy számadásaikat a polgári év, vagyis jan. elsejétől vezetvén, a következő évi febr. végéig a tanfelügyelőhöz beküldjék, ki azokat felülvizsgálat végett az év első negyedében tartandó tanácsülés elébe terjesztendi. 16. Az utasítás 11-dik szakasza 8-dik pontjának tárgyalása alkalmából Vas Mátyás iskolatanácsos megjegyezvén, miszerint némely községi úgynevezett kántortanítók előadás közben is gyakorolják kántor-teendőiket. V. — Tekintetbe véve, miszerint az előadások ily megszakítása s kivált a tanítványok magukra hagyásából a tanügyre tetemes kár háramlik, határoztatott, miszerint az iskolaszékek közrendeletileg utasittatni fognak, hogy ott, hol a tanitó kántor is egyszersmind s ez állapotot egyelőre megszüntetni nem lehet, szigorúan odar működjenek, hogy a tanító csak a rendes tanórákon kívül teljesítse kántori teendőit. 17. Olvastatott a tanfelügyelői jelentés a Csongrádmegyében 1869-dik évben tapasztalt népiskolai viszonyokról, s emlsík kapcsában Csongrádmegye népoktatási viszonyainak kimutatása az 1867-dik évben készült statistikai adatok nyomán. V. — Mig egyrészt a tanács örvend rajta, hogy a tanfelügyelői alapos előterjesztésből Csongrádmegye népoktatási viszonyairól kimerítő tudomást szerezhet, melynek alapján a további teendőkre nézve tájékozhatja magát, másrészt szomorúan veszi tudomásul, hogy a tanköteles gyermekeknek fele sem jár iskolába, s ennek dacára is az iskolák túltömöttek s a tanoncok száma egy 2-dik, sőt 3-dik párhuzamos osztály föllállítását teszi szükségessé; sajnosan értesül róla, hogy igen sok iskola nincs kellőleg fölszerelve, sőt némelyek oly állapotban vannak, hogy a célnak nem felelhetnek meg. Az iskolatanács mélyen átérzi hivatásának fontosságát, nem riad vissza a teendők halmazától, mert számít reá, miszerint a községek, belátván azt, hogy az ember annyit ér, amennyit tud, hogy a tanulás teszi az embert emberré s a népek miveltsége az országot nagygyá, iparkodni fognak, amennyire csak módjában és tehetségükben áll, az elmulasztottakat helyrehozni, iskoláikat szaporítani s a létezőket oly kárba helyezni, hogy az nem szégyent, hanem dicséretet áraszszon reájuk, de másrészt számít arra is, miszerint a közoktatásügyi miniszter úr jövőre oly országos segélyt fog kieszközölni, amivől a népoktatás fejletlen állapota kíván, s amelynek birtokában gyökeresebben lehet a tetemes bajokat orvosolni. 18. Elnöklő tanfelügyelő megjegyzi, hogy a közoktatásügyminiszter úr nem késik erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni azon községeket, melyek a tanügy eme