Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-08-07 / 94. szám

POLITIKAI ÉS VEGYEST­A­RTALMÚ KÖZLÖNY. * Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. | '' Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. ügyes szám­ára st kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. 1-ső magy. hirdetési irodájában, csibárus-utca 2 ik sz. Mécsben Hausenstein és Vogler (neuer Harkt Nro 11.) Oppen­k A., és Rosenzweig J. hirdetési ü­gynökökné. Majuam. — Frankfurtban Cs. L. Daube & Co. hirdetések exp­­iéjában ; Lipcsében • Sachse­s társánál; Páriában Havas, Lafitto Hal­bar és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház,­­ fő emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 njkrajcár. Szeged, augusztus 6-án. Országgyűlésünk kir. leirat által f. hó 3-án záratott be, s a zimankós euró­pai időjárás miatt egyszersmind az ülés­szak már másnap f. hó 4-én meg is nyittatott. Somsa­ich Pálnak a lefolyt ülés­szak munkásságát kitünően« reassum­­máló s emelkedett szellemű elnöki zár­beszédének lényeges tartalmát mai szá­munk országgyűlési rovatában találja az olvasó. — Nem bocsátkozunk e beszéd részletes commentálásába, mely rövid keretben híven tükrözi elénk a lefolyt országgyűlési ülésszak összes mozzana­tait ; nem bocsátkozunk a szemünk elé tárt munkafolyam eredményei fölött kri­tikai elmélkedésekbe sem, melyre pedig ez elnöki beszéd mintegy provokálja a journalisztikát. Rendes, békés időben az alkalmi elmélkedések és bírálatok, ta­lán kölcsönös reeriminatiók, hasábszámra vették volna igénybe a pártlapokat; most azonban, midőn a Rajnánál­ már megszólalt ágyuk dörgése túlhangoz mindent s elragad minden figyelmet, hálátlan munka lenne s kárba veszne Arisztoteles bölcsesége is. Ez az oka, hogy a napi irodalom oly könnyedén elsuhant e különben ne­vezetes mozzanat fölött , hogy gyorsan visszatérhessen a napirendre, a háborúra, melynek fejlődéséhez életérdekeink köt­­vék; s ez az oka, hogy Somssich pár­beszédének is azon része emelkedik ki a többi közül, mely a komoly napi kér­dés által provokáltatok, s e tekintetben nagy megelégedésünkre szolgál, hogy a képviselőház elnöki székéről is hallhat­tuk a magyar nemzet közvéleményé­nek ió kifejezését, mely az ünnepélye­sen kijelentett semlegességet megőrizni óhajtva, nem elbizakodva ugyan, de félve sem, nyugodt öntudattal néz a fölkeltett óriási vihar kifejlődése elé. Térjünk tehát mi is a háború na­pirendjére. Azon csapások közt, mik az em­beriséget sújtani szokták, kétségkívül a háború volt minden időben a legsúlyo­sabb, mert semmi sem akadályozd oly nagy mértékben a közös jólét felé tö­rekvő szellemi és anyagi fejlődését, mint a hadviselések, s ez az oka, hogy az emberiség sorsát szíveiben hordozó nemes lelkek és nagy szellemek újabb időben az örök béke eszméjét hozták fölszínre. Nem csoda, mert ha a há­ború a legnagyobb miseriák közé tarto­zott hajdan is, a népek folytonos cul­­turfejlődésével százszorta, ezerszerte sú­lyosabbá tön következményeiben, ugy­­annyira, hogy ma már, midőn a közle­kedési eszközök óriási fejlettségével nemcsak ugyanazon földrész országai, hanem a különböző földrészek is egy­mással folytonos forgalmi összekötte­tésbe jutottak, két állam harcát a töb­biek is súlyosan megérzik, s az ezrek és ezrek kiontott vére mellett kiszámi­­­h­atlan milliókra megy a kár, mely a népeket nemzetgazdaságilag sújtja. Ha azonban a háborúkból csupán csak kiontott vér, pusztulás , kár és semmi haszon nem hárulna az emberi­ségre, úgy kétségbe kellene esnünk a­­népek sorsa fölött. De ez nem úgy van, mint minden résznak megvan a maga jó oldala, úgy kell, hogy a legnagyobb rosznak, a háborúnak is meglegyen a magáé. A most kitört francia-porosz háború roppant lecke a népeknek, tanuljanak belőle s akkor meglesz ennek is a maga haszna, mely kárpótolni fogja őket azon borzasztó csapásokért, melyeket a ha­talmasok féktelen vágyai, a népek élet­érdekeivel könnyedén elbánó istentelen kockajátékai zuditanak fejekre. Bismarck leleplezései, melyekkel a háború ódiumát egészen Franciaország nyakába akarta volna tolni, bámulattal és undorral tettenek el mindenkit; de azért köszönettel tartozunk neki, hogy a sötét titkokról keszü­ltségében leránta a fátyolt. Mert habár nem hiszszük is el esküdözéseit, sőt még inkább meg vagyunk győződve, hogy ő sem volt jobb a Deákné vásznánál, de az az egy világosan áll előttünk, hogy a caesa­­ristikus diplomatia békés időben nem a népjólét és szabadság előmozdításán, hanem a népek bilincsbeverésén és or­szágok megrablásán töri a fejét, hogy urának hatalmi­ s magának féktelen dicsvágyát kielégítse. Ez a nagy tanulság, melyet a je­len háborúból meríthetünk , mert ez hozta napfényre a sötét titkokat, a né­pek bőrére készített számadást. Európa népeinek tehát, ha e rut gazdálkodástól meg akar menekülni s a népszabadság és jóllét útját elő akarja késziteni, mindekelőtt minden erejével, s ha kell, még száz és ezer szabadság­­hős mártyira fölavatásával is odatöre­kednie kell, hogy az ab­so­lut uralmat nyakáról mindenütt lerázza és valódi alkotmányos rendszert és kormányzatot hozzon be, mert csak a nép képviselőitől, a törvé­nyek szigora szerint kormányzó férfiak­tól várhatjuk azt,hogy a népek bőrére ne alkudjanak, a népjólét rovására hatalmi politikát ne ű­zzenek, és ha ez be­következett, csak akkor lehetünk meg­nyugodva sorsunk fölött és csak akkor nem kell folyton rettegnünk a holnap miatt. Mert a népeknek soha soha sincs szükségük háborúra­ nélkül kötött azon vészteljes szerződés, mely tizenöt évig tette e birodalmat az egyház rabszolgájává s a művelt külföld gúnya és megvetésének tárgyává; azon Concordatum, mel az alkotmányosság és törvényesség he­lyét bitorolta a köz- és magánéletben — e napokban a jelen minisztérium kezdeménye­zéséből és ő felsége beleegyezésével e­­ fo­rreit e t­e 11­1 . íme, a hierarchia egyik legerősebb bál-. •iája, a reactio szilárd talapzata, a papi túl­­hatalom­ és túlhatalmaskodás biztos­ságaa, a fanatismus és intolerantia sziklája, a tudo­mány és műveltség, a szabadság és test­vériség legmakacsabb ellene — a porban hever! A Bach-kormány e szörnyszülöttje, mely Schmerlinget , Belcredit és Giskrát kiját­­szó, a szabadelvűség egyik legnemesb baj­nokát, Muhlfeldet, halálra sebesítő és tiszta értelmű férfiak, fölvilágosodott irányú lapok egyesült ostromát „non possumus“ konok jel­szavával mindannyiszor visszaverte — az in­fal­libilitás dogmájának esett első áldozatul! Igenis , a Concordátum, azon szerződés, amely gyarló emberek közt köttetett, el­­veszte kötelező erejét, miután az egyik fél a csalhatatlanok közé szegődött és az i­s­­te­nségek sorába lépett. A világtörténet és a korszellem egyik legsikerültebb, legpompásabb érce, hogy ott nyitja meg a csalódások és csalatko­zá­s­o­k aeráját, ahol a csal­hatatlanság emelte föl büszke fejét. Íme, a kor és a politika igényei az ana­­themák páncélos seregével mitsem törődnek és a római kisisten villámai egy állam ko­moly önérzete­ és áldozatával szemközt oly ártatlanok, mint egy tűzijáték röppentyűi! A Concordatum eltörlését a „Placetum regium“ életbeléptetése szükségképen követni fogja, mert csakis ennek szigorú kezelése biz­tosíthatja a Concordatum megszüntetéséből keletkező vívmányok teljes élvezését. Azon­ban ez tervjavaslat tárgya lesz a szeptember elején ismét egy begyűlendő „birodalmi tanács“ fóruma előtt és a Potocki - minisztérium, mely szervezésekor a pártok nyílt ellenszen­vével küzdött, alig debütkrozhatna a „Reichs­rath“ előtt annyi szerencsével, oly biztos si­kerrel és oly átalános acclamatio közt, mint e törvjavaslat előterjesztése és azon kérelme által, hogy a Concordatum teljes megszűnte­téseért adassék meg neki az utólagos indem­­nitás. K. II. Braun, augusztus 4-én 1870. Míg a Rajna mentében két hatalmas el­lenség a „szabadság és civilisatió" nevében a Chassepot, és Zündnadel praktikus kezelé­sében gyakorolja magát és a két pusztító fegyver kitűnőségét, illetőleg előnyét ad ho minem demonstrálja, addig Osztrákország határain belül rögtön és váratlanul oly ellen­ségtől menekült meg, mely szellemi haladását, szabad önelhatározását és politikai fejlődését évek hosszú során át kíméletlen vaskezek­kel gátolta : a Concordátum nem létezik többé ! Igenis, a Concordátum, a római curia és a bécsi kabinet közt a nép beleegyezése TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv a csongrádmegyei iskolatanácsnak, Ti.-Mező- Vásárhelyen 1870-dik évi július 11-dikén dél­előtt 10 órakor megkezdett s délután 4 óra­kor folytatott alakulógy­üléséről. (Folytatás.) 14. Vonatkozólag az utasítás 11-dik sza­kaszának 6-dik pontjára, Kádár Henrik isk. t. indítványozza, hogy a községek utasíttassa­­nak, miszerint az iskolai vagyont , illetőleg pénztárt — ha még nem történt volna — a községi iskolaszék kezelése alá bocsássák, az iskolaszékek viszont utasíttassanak, hogy a rendes tanítók évi fizetéséből a segélyezési pénztár számára visszatartott 2% illetéket küldjék a tanácshoz, hogy ez az egybegyült összeget a közoktatásügyi minisztériumhoz jut­tassa. .. — Határoztatott, hogy a községek az indítvány értelmében föl fognak szólittatni s utasittatni fognak, hogy addig is, mig az is­kolai vagyont a községi isk.­szék rendelke­zése alá bocsátják, a rendes tanítók évi fize­téséből a segélyezési pénztár számára visszatar­tandó 2% illetéket az ennek kezelésére pénz­tárnokul megválasztott Kádár Henrik iskola­tanácsos úrhoz Csongrádra küldjék, ki azt az összegek egybegyűléséig valamely takarék­­pénztárban kamatoztatván, annak idején, a tanfelügyelő úr útján a közoktatásügyi mi­nisztériumhoz juttatja. Egyidejűleg az iskola­székek is utasít­tatnak, hogy mihelyt az isko­lai pénztárt kezelésük alá veszik, a segélye­zési pénztár számára megállapított 2% levo­nását s beküldését eszközöljék. 15 Az utasítás 7-dik pontja az iskola­székek számadásainak felülvizsgálásáról szól­ván, azon kérdés merült föl, hogy az iskola­székek az iskolai vagy a polgári év kezdeté­től vezessék-e évi számadásaikat. V. Határoztatott, hogy miután a tanítók — tekintet nélkül a szünidőre — az év min­den havában egyformán fizettetnek s egyéb iskolai kiadások is minden hóban merülnek föl, az iskolaszékek oda fognak utasíttatni, hogy számadásaikat a polgári év, vagyis jan. elsejétől vezetvén, a következő évi febr. vé­géig a tanfelügyelőhöz beküldjék, ki azokat felülvizsgálat végett az év első negyedében tartandó tanácsülés elébe terjesztendi. 16. Az utasítás 11-dik szakasza 8-dik pontjának tárgyalása alkalmából Vas Mátyás iskolatanácsos megjegyezvén, miszerint né­mely községi úgynevezett kántortanítók elő­adás közben is gyakorolják kántor-teen­dőiket. V. — Tekintetbe véve, miszerint az elő­adások ily megszakítása s kivált a tanítvá­nyok magukra hagyásából a tanügyre tetemes kár háramlik, határoztatott, miszerint az is­kolaszékek közrendeletileg utasittatni fognak, hogy ott, hol a tanitó kántor is egyszersmind s ez állapotot egyelőre megszüntetni nem le­het, szigorúan odar működjenek, hogy a tanító csak a rendes tanórákon kívül teljesítse kán­tori teendőit. 17. Olvastatott a tanfelügyelői jelentés a Csongrádmegyében 1869-dik évben tapasztalt népiskolai viszonyokról, s em­lsík kapcsában Csongrádmegye népoktatási viszonyainak ki­mutatása az 1867-dik évben készült statisti­­kai adatok nyomán. V. — Mig egyrészt a tanács örvend rajta, hogy a tanfelügyelői alapos előterjesz­tésből Csongrádmegye népoktatási viszonyai­ról kimerítő tudomást szerezhet, melynek alapján a további teendőkre nézve tájékoz­hatja magát, másrészt szomorúan veszi tudo­másul, hogy a tanköteles gyermekeknek fele sem jár iskolába, s ennek dacára is az iskolák túltömöttek s a tanoncok száma egy 2-dik, sőt 3-dik párhuzamos osztály föllállítását te­szi szükségessé; sajnosan értesül róla, hogy igen sok iskola nincs kellőleg fölszerelve, sőt némelyek oly állapotban vannak, hogy a cél­nak nem felelhetnek meg. Az iskolatanács mélyen átérzi hivatásának fontosságát, nem riad vissza a teendők halmazától, mert szá­mít reá, miszerint a községek, belátván azt, hogy az ember annyit ér, amennyit tud, hogy a tanulás teszi az embert emberré s a népek miveltsége az országot nagygyá, iparkodni fognak, amennyire csak módjában és tehet­ségükben áll, az elmulasztottakat helyrehozni, iskoláikat szaporítani s a létezőket oly kárba helyezni, hogy az nem szégyent, hanem dicsé­retet áraszszon reájuk, de másrészt számít arra is, miszerint a közoktatásügyi miniszter úr jövőre oly országos segélyt fog kieszkö­zölni, a­mivől a népoktatás fejletlen állapota kíván, s a­melynek birtokában gyökeresebben lehet a tetemes bajokat orvosolni. 18. Elnöklő tanfelügyelő megjegyzi, hogy a közoktatásügyminiszter úr nem ké­sik erkölcsi és anyagi támogatásban részesí­teni azon községeket, melyek a tanügy eme­

Next