Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-10-19 / 125. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre . . . 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél. 5 kr., k szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Laftite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 125-ik szám. Szerda, október 19-én. 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZLÖNY. A „Szegedi Híradóra 46 havonkénti előfizetés is elfogadtatik. — Helyből 60 kr., vidékről 70 krjával, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség további szives pártfogásába. Szeged, okt. 18. A sedani katasztrófa óta másfél hónap múlt el. Akkor a francia hadsereg, mely a mostani háborúig a győzhetetlenség hírében állott, részint leverve , részint fogva , részint Metznél bekerítve, szóval, jóformán megsemmisítve volt. Amint akkor a győztes áradat megindult Páris ellen, hogy azt ostrom alá vegye s ott adja meg Franciaországnak a halálos döfést, majdnem átalános volt a reménytelenség a francia nemzet ügyében, sőt a pessimisták és borussiánerek őrültségnek declaráltak minden további ellentállást s legroszabb esetben két-három hetet tűztek ki Páris bevételének s ezzel a háború befejezésének határidejéül. S ime, azóta hat hét lefolyt, és Páris ellen még egy bombát sem bírtak vetni a poroszok. Tagadhatlan, hogy azóta is tett előmenetelt a porosz-német rabló-invázió, s főkép az utóbbi napok eredményei közt Orleans bevételét nem lehet kicsinyleni, de másfelől napról-napra bizonyosabbá válik, hogy Páris és vele egész Franciaország el van határozva a végsőig küzdeni, hogy újra szervezett seregei, habár hiányosak is, de már oly helyzetben vannak, hogy ismét rendszeres csatákat fogadhatnak el, s a küzdelmet velők s mindenüvé szétszórt guerilla-harcosaival keleten, délen, északon, Páris körül s nyugaton folytathatja. Szóval, habár a nemzeti honvédelem eddigelé még közvetlenül a csatatéren nem mutathat is föl eredményt, kétségtelen, hogy a poroszbarátok vérmes reményei, a francia nemzet gyors leveretése iránt, dugába dőltek s az ellenkező oldalon állók reménytelensége jogos reménynek adott helyet. Mindent összevéve, annyi bizonyos, hogy a fracia nemzet ismét elég tekintélyes erővel rendelkezik s ereje napról-napra nő, hogy tehát végleges levezetése legalább is kétséges, nagyon rövid idő alatt pedig meg nem történhetik, s így, ha a porosz hadúr nem hajlandó merész terveiről lemondani, e vérlázító háború még a tél nagy részét is aligha igénybe nem veendi. E pillanatban még mindig ott vagyunk, hogy csak az öldöklésben és pusztításban van előrehaladás; a nemzeti védelem kormánya most inkább, mint eddig bármikor, csak az ellentállás minél nagyobb kifejtésére gondol s vas erélylyel ragaszkodik programmjához : Franciaország területéből egy talpalatnyit s váraiból egy követ sem engedni ; Poroszország hasonló szívóssággal ragaszkodik eddigi követeléseihez. Tehát midőn egyik sem akar hajlani, törni kell valamelyiknek. Merültek ugyan föl a napokban ismét — már ki tudja, hányadikszor — békehírek, melyekben kiválókig Oroszországot szerepeltetik. Egyremásra jöttek a táviratok, hogy Oroszország erélyesen tiltakozni készül Páris bombáztatása ellen , majd hogy Gortsakoffnak egy küldöttje rendkívül fontos sürgönynyel ment a porosz főhadiszállásra, stb . megtoldották még azzal is, hogy a lövegek szállítását Páris felé beszüntették, ami biztos jele a komoly békereményeknek. A békezajra aztán a remények egy percre újra föléledtek, hogy újra lelohadjanak. A hírlapírók megtették rájuk szokott combinatióikat, s mire végére értek, akkorra jöttek — újabb csaták, kitörések, porosz requirálások hírei innen is, onnan is. Részünkről mi már egyelőre az efféle béketelegrammokra nem is adunk semmit, legkevésbé pedig az olyanokra, melyek Oroszország erélyes (?) kezdeményezéséről szólanak; sőt megvalljuk, hogy az efféle híreket nagyon hajlandók vagyunk Bismarck fizetett telegrammgyárainak tulajdonítani, melyek talán azért dobatnak a világ szemébe, hogy a már-már nagyon is kisértett porosz-orosz szövetséget maszkírozzák. Legtöbb hihetőséggel látszik bírni az „Ag. Hav.“ sürgönye, mely szerint Franciaország mindaddig mit sem várhat Európától, míg egy határozott győzelmet nem vív ki a németek fölött. Tehát egy nagy csatában még el kell hullni 30 — 40 ezer embernek s a németeknek futni — akkor tehet Európa valamit. Nagyon szép , csakhogy akkor meg Franciaország találja azt mondani: ha eddig nem tettetek semmit, most lóduljatok az útból, majd teszek én magam tovább is. És akkor Európa újra megülhet semleges zselyeszékében. Hát a romantikus S van jól ország, melynek kormányvezetői szándékosan vagy öntudatlan eszközként fölhasználtatva, okot szolgáltattak a jelen véres háborúra, mit csinál ? — A francia köztársaság proclamálása után erősen szárnyalt a hir, hogy kikiáltják ott is a köztársaságot és . . . No de azóta másfél hónapig hallgattak, mint a csuka, s ma ismét királyt keresnek, sőt talán találtak is. És Olaszország? Ennek a királya adja amannak kisebbik fiát királyul, Poroszország atyai áldása mellett, melynek egyelőre már nincs szüksége Hohenzollern secundogeniturára Spanyolországban. Egyik sem látszik észrevenni, hogy a háború Sedán óta, Vilmos király privát istenének rendeléséből, már faj harccá nőtte ki magát a germán és latin faj legderekabb nemzete közt, mely utóbbinak leveretése a német elem túlsúlyát és uralmát teremti meg Európában a latin fölött, melyhez ők is tartoznak. Vakság ez, vagy gyávaság? Amaz hihetetlen, tehát enez valószínűbb. A gyümölcse pedig megérik majd, de keserű lesz nekik. Brünn, okt. 16-án 1870. Az öreg Thiers, ki a diplomatiai közbenjárás ügyében fáradozik a fiatal köztársaságért a „semlegesek“ fővárosaiban, Bécsben (már másodízben), úgy mint másutt, sok előzékenységgel és szeretetreméltósággal fogadtatott nem csupán a miniszterek, de a fejedelemtől is; azonban a közbenjárásnak pozitív eredménye nincs. A „liga“ moccanni sem mer, és úgy látszik, addig akar várni, míg a porosz Franciaországban tabula rasat csinál. Ezalatt a cislajtániai államgép szokott után és módon tova döcög, a miniszteri lapok által sok páthoszszal és fizetett lelkesedéssel ünnepelt „erélyes kormány” vezetése mellett, amely három helytartót mozdít el egy csapással, mivel a reichsrathi ülések felfüggesztéséért szavaztak, és egy héttel később e felfüggesztést maga rendeli el. A birodalmi tanács és tartománygyűlések tehát szünetelnek, a parlamentáris élet nyilatkozatai csak az egyenes választások , és az ezek körül forgó agitatiókra szorítkoznak Csehországban. A feudálisok, kik legújabb föliratukat minden további kilátás nélkül Bécsbe küldték, pártokra szakadtak; néhányan a mandátumot fogják letenni, mások a reichsrathba akarnak lépni, míg mások a delegátiók üléseiben szeretnének résztvenni a reichsrath kikerülésével. A németek erélyesen járnak a választások dolgában, és számításuk szerint tizenhat alkotmányos követtel fogják a birodlmi tanácsot gazdagítani. A declaránsok természetesen egyszer elfoglalt positiójukat nem hagyják el és megválasztatásuk esetében sem mennek atörvénytelen Freichsrathba. A polémia, melyet az egyenes választások kiírása a német és cseh lapok közt szült, fölötte keserű és gúnyos, úgy hogy már több lefoglalások is történtek. Aki az illető cikkeket, amelyekben érvek helyett többnyire pártszenvedély és fajgyűlölet szerepel , előítélet és részrehajlás nélkül olvassa, nem csodálkozik többé azon, hogy Cislastáuia germán és szláv eleme közt a kiegyezkedés, vagy csak a közeledés is oly nehéz vagy igen lehetetlen , mert valóban a nemzetiség kíméletlen bántalmazása a legérzékenyebb, semmi által ki nem engesztelhető sértés. Távolról sem helyeselhető a cseh lapok végtelen cynismusa, de még kevésbé a német lapok utcai modora , melyek mindig oly tele torokkal hirdetik a germán kultúra világmissióját. A porosz győzelmek, (és mint mondják, a porosz tallérok) e tekintetben igen buja talajt teremtettek, különösen a két legnagyobb bécsi lapban, melyekben Wörth óta sem a csehek, sem a franciák ellen intézett cikkeket uidor nélkül nem lehet olvasni. Nem kívánhatjuk és nem is kívánjuk, hogy mindenki saját véleményünk vagy meggyőződésünk mellett legyen, de azt igenis kívánhatjuk, hogy kiki a műveit nemzeteknél befogadott tapintattal nyilvánítsa nézeteit. Nem követelhetjük hogy valaki a csehekkel vagy franciákkal sympathiáljon ; de azt követelhetjük, hogy méltányos legyen irántuk és különösen azon nemzet iránt, mely a társalgási és társadalmi, urbanitás, udvariasság és finomság mintaképe és szerencsétlenségében kétszeresen jogot tarthat gyöngédségünkre. Ausztria német journalisztikája külföldön már régóta rosz hírben áll; a francia-porosz háború újra bebizonyítja, hogy nincs romlottabb, elfajultabb és megvásárolhatóbb nála a föld kerekén. K. L.sunkra szolgálhat nekünk és másoknak is azon sok alappal bíró föltevés, hogy e jelenség oka talán nem annyira a tagok közönyösségében , mint inkább abban rejlik , hogy annyi már nálunk a mindenféle anyagi érdekű, humanisztikus, politikai, stb. egylet és társulat, miszerint alig lehet kiválasztani napokat, melyen egy-két, sokszor három-négy gyűlés is össze ne essék. Így aztán nem csoda, ha majd mindegyik tagokban szűkölködik, miután, kevés kivétellel, mindegyiket egy és ugyanazon közönség tartja fönn. Visszatérve a zeneegylet közgyűlésére, ez alkalmat fölhasználjuk arra, hogy a közönségnek ez intézetünk ez idő szerinti állásáról némi tájékozást nyújtsunk. E tájékozást megtaláljuk Magyar János ügyvéd úr elnöki megnyitó beszédében, mely — a bevezetést mellőzve, — következőleg hangzik: „Közhasznú intézetünk f. évi szept. 1-én fönnállásának 6-dik évébe lépett. Az igazgató választmánynak fő gondja volt a múlt év végén arra, hogy a letelt 3 évi alakulás után az egylet újból alakuljon és virágozzék. Azon meggyőződésben, hogy tömegesebb pártolás fog mutatkozni, az eddigi évi 4 frt pártoló díjakat 2 frtra szállította le, mihez hozzájárult azon indok is, hogy tagjainak az alapszabályok szerinti dalestélyi élvezeteket többé nem nyújthatja, miután működő dalárdája évek óta nincs. Mindamellett is azon örvendetes tény előtt állunk, hogy pártoló tagjaink száma a múlt évieknél tetemesen nagyobb, kikről tehát bátran elmondható, hogy őket kizárólag szerény intézetünk java s a zene szeretete egyesíté. De egyúttal azt sem tagadhatjuk, hogy a leszállítás folytán évi jövedelmünk is kevesbedett. lebukni az intézetet, mint ily nyilvános és nagy hiányt pótló közhasznú egyesületet, semmi áron nem engedhettük, bár meg voltunk győződve, hogy városunk oly sok egyletét csaknem ugyanazon kis közönség hazafias áldozatai tartják fönn. Pénztári állásankat a pénztárnok fogja önök elé terjeszteni, melyből arról győződhetünk meg, hogy ámbár egyleti céljaink sikeresebb munkálására elegendő pénzalap fölött még nem rendelkezhetünk is, — intézetünk azonban, hála a lelkes gyűjtők és pártoló tagoknak a jövőben is fönnállani. Jelenlegi pártoló tagjaink száma összesen 176. Különösen ki kell emelnem , hogy egyletünk tagjainak sorozatát ez évben számosabb hölgynevek díszítik, kiknek megszerzése kizárólag Róth Endre intézeti tanárunk érdeme. És ha más városok példáját lelkes hölgyeink körében, a zeneegyletek érdekéből oly magasztosan nyilatkozni látjuk, kívánatos volna, hogy a gyűjtés tovább is folytattassék (Helyeslés.) Intézetünknek a múlt évben 80 tanítványa volt, részint a zene, részint az énekben. Szokott nyilvános évi vizsgánk julius hóban tartatott meg szép közönség előtt és kielégítő eredménynyel. — Többen kitűnő haladást tanúsítottak intézetünk lelkes tanárai vezetése alatt s jutalomra is érdemesittettek. Az uj behatások most folynak s hasonló, vagy talán még nagyobb sikerre van biztos kilátásunk. Egyletünknek uj helyiségre volt az év folytán szüksége s felvettük évi 400 frtért ezen jelenlegi lakást, mely, úgy látszik, intézeti céljainknak inkább megfelel több elzárt tanszobákkal. Vagyonunk nem gyarapodott, de adósságunk keresbedett. Az év folytán több rendbeli segélyt kaptunk takarékpénztár-, ipar- és forgalmi bankoktól. A lefolyt böjt folyamán eddigi gyakorlatunk szerint, számos lelkes műkedvelő közreműködése mellett, hangversenyt rendeztünk a színházban, mi 50 írttal gyarapító pénztárunkat a kegyes leengedések folytán. Végül örömmel jelenthetem , hogy intézetünk helyiségeit, Szegeden időzése alatt, hazánk elsőrendű hegedűművésze Reményi Ede is meglátogatta, sőt több leánynövendékkel személyes hegedű-kísérete mellett zongo ra- és zeneegyletünk. E zajtalanul, de annál több eredménynyel működő közhasznú egyletünk vasárnap tarta meg újraalakulása után első évi tisztújító közgyűlését. Mellékesen legyen mondva, s a pártoló tagok a másodszori összehívásra meglehetős számmal jöttek ugyan össze, de mégsem annyian, amennyi 180 taglétszám- nak megfelelt volna, amit midőn egyrészről sajnosan jelzünk, másrészt némi vigasztaló