Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-01 / 1. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. /A l-Wi szám. Vasára?^ január 1-jén. h, «jT.. . y' • i . i.'j?." POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. vy*GE Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafiite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. MMTEfi Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési föltételek SZEGEDI HIRADÓ tizenharmadik évfolyamának 1871-dik évi folyanéra. Szegeden házhozhordással és vidékre postán , egész évre ..............................8 frt félévre . . ..............................4 „ évnegyedre ..............................2 * Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: egész évre . . . . . 7 frt — kr. félévre • • • 3 „ 50 „ évnegyedre . .... 1 „ 75 „ Birodalmi kérdések. Az újév küszöbén Ausztria-Magyarország három fontos kérdéssel áll szemközt , melyek saját érdekeit a legközvetlenebbről érintik; ezek: a lajtántúli miniszterválság, a keleti kérdés és az ajánlott német barátság három nagy horderejű ügye. E három kérdés ügyes megoldásától függ a birodalom jövője, mert míg a belkrízis megszüntetésével a béke, egyetértés és összetartás fogja csoportosítani a nemzeteket az alkotmányosság zászlója alá, addig a külpolitika terén kivívott üdvös eredmények a birodalom nagyhatalmi állását és európai befolyását fogják újra biztosítani. A hármas feladat végrehajtására három férfi van hivatva: Potocki, Andrássy és Beust, és ha tekintetbe veszszük, hogy egy állam bel- és külviszonyai okozatos kapcsolatban és öszszefüggésben áldanak egymással, csak természetesnek találjuk , hogy a kitűzött célok elérésének egyik leglényegesebb föltétele e három férfiú öszhangzó egyetértése; ez egyetértés azonban, melynek létezését tagadni eddig nincs okunk, csak akkor bír valódi jelentőséggel, ha az a monarchia vitái s érdekeinek a lehetőségig megfelelő irányban nyilvánul és érvényesíttetik. Mi legkevésbé sem kételkedünk a nevezett három diplomata hazafiságán és jóakaratán; arról is meg vagyunk győződve, hogy a helyzet magaslatán állanak és az adott tényezőkkel számolni tudnak; sőt hiszszük, hogy Potocki szenvelgése, Andrássy lovagiassága és Beust becsületessége a körülményeknek megfelelő szükséges és par excellence politiai erényekkel is fognak szövetkezni. Ezt hiszszük, de kívánjuk is egyszersmind , határozott programm és erély befelé, tántoríthatlan meggyőződésen alapult következetes működés kifelé, ez a jelszó — in hoc signo vinces! Már többször volt alkalmunk saját álláspontunkat és nézeteinket a fönnforgó kérdésekkel szemközt kifejteni; az eddigi események azokat nemcsak hogy meg nem cáfolták, hanem megerősítették. Ausztria-Magyarország Achilles-sarkát a lajtántúli bonyodalmak képezik; ezek orvoslása ép oly sürgetés , mint szükséges. A nemzetiek túlzott követelése, okos és célszerű engedmények és őszinte előzékenység által a lehetőség niveaujára fognak alászállani; mert hiszen végelemzésben saját fönnállásuk is az együttes érdekek megóvását tételezi föl, míg másrészt a kormány engedményei elvitázhatlan befolyással lesznek egy minden tekintetben szabadabb szellem kifejlődése és a „birodalmi fogalom“ (Reichsgedanke) megérlelése és megértésére. A keleti és a német kérdés megoldása együtt jár, a konferencián ki fog sülni , vájjon létezik-e a sokszor emlegetett porosz-orosz solidaritás, vagyis inkább — miután ezen már alig kétkedik valaki — vájjon Poroszország fönn akarja-e tartani e solidaritást? Ha igen, úgy ez esetben Poroszország ismét csak kétszínű szerepet játszanék, és akkor felénk nyújtott kezét minden további habozás és alkudozás nélkül egyenesen vissza kellene utasítanunk. Poroszországnak tehát nemcsak mindenekelőtt szint kell vallania, hanem egyszersmind garantiákat is nyújtani a minket fenyegető orosz aspiratiók ellen. Azonban Ausztria-Magyarország egymaga, még az orosz és porosz ellenére is, a helyzet ura lehet, mert az európai nagyhatalmak közt a jelenlegi constellátiók szerint egyedül csak ő van hivatva egy valóban nyomatékos és irányadó szerepre. A tökéletesen kimerült Porosz- és Franciaország újabb bonyodalmaktól csak félhetnek; a megöregedett Angolország félév óta a legszégyenletebb gyöngeség politikáját űzi; Olaszország még mindig szervezkedik, Törökország egymagában jelentéktelen faktor, Oroszország pedig egészen isolálva van, és mint ilyen támadó politikát nem követhet Ausztria ellenére, amely szükség esetében mindenütt kész és kínálkozó szövetségeseket találna. Ausztriának hivatása az év kezdetén tehát igen nagy és fontos, nemcsak saját tűzhelyén, hanem Európa fórumán, a népek tanácsában, és akinek a szűkebb haza, valamint földrészünk békéje, jólléte és felvirágzása szívén fekszik, csak őszintén kívánhatja, hogy férfiaink, akik e magasztos küldetés végrehajtásával meg vannak bízva , nagyszerű feladatukat fölfogják és a birodalom, valamint Európa üdvére sikeresen megoldják. K. L. Itt közöljük most e javaslatot egész terjedelmében, megtartván a jegyzőkönyvi alakot, melyben az a kör részéről rendelkezésünkre bocsáttatott. Elnök előterjeszti, hogy a f. évi december hó 4-én tartott közgyűlés alkalmával a budai országút kövezetének célszerű kiigazítását, úgy annak az alföld-fiumei vasútállomásig leendő kikövezését a szabadelvű kör Szeged város kereskedelmére és forgalmára nézve életkérdésnek tekintvén, ez okból tervkészítés, költségvetés és kiviteli módozat előterjesztése végett bizottmány küldetett ki. Wachsmann Ferenc az alföldi vasúttársaság osztályfőmérnöke, mindezen itt, mind Szeged város utcáinak és téréinek könnyű módoni kikövezkezésére nézve javaslattal kíván föllépni , evégből fölkéri annak előterjesztésére. Ezen fölhívás folytán nevezett főmérnök előterjeszti, hogy hivatalos állásánál fogva e város lakója lévén, örömmel látná annak mielőbbi fölvirágzását, melyet leginkább a város kikövezésével érhetne el, megkönnyítvén ezáltal a termények és áruk minden időbeni szállíthatását. E cél elérése Győr és Pest városok példájára minden tetemes teherviselés és a városi közpénztárnak igénybevétele nélkül foganatosítható olyformán, hogy Szeged város hatósága bizonyos ,meghatározott díjat szedne minden mázsa áru után, mely a város kövezetén akár a Tiszáról, akár az alföldi és az államvaspálya állomásokról ki- vagy beszállíttatik. Ezen közmegadóztatási elv elfogadása és életbeléptetésével oly tetemes pénzösszeg folyna be a városi közpénztárba, melyből Szeged város kiköveztetése bátran eszközölhető lenne. E vélelmet példák igazolják ; ily módon köveztetett ki pl. Győr városa is A nevezett város hatósága 1859 ik évben kimondotta határozatilag, hogy minden árutól, mely akár a vasútról beszállítatik, avagy a vasútra vitetik, névszerint: búza, kétszeres, rozs, kukorica, repce, árpa, zab, hüvelyes termények, gubacs, liszt, dara, mindenféle magvak, továbbá fa, kövek és minden egyéb szállítmánytól, melyek a Győr alatt elfolyó Duna, Rába és Rábca folyamokon kikötő hajókon ideszállittatnak és ezekből kirakatvan, a város kebelében lévő kövezet és utak használata mellett magtárakba rakatnak és továbbszállítás végett egyenesen vagy későbben a vaspályára átvitetnek, vagy megfordítva a vaspályán idehozatnak, mázsánként 1 kr. kövezetvámdij fizettessék. Kivételt képez azon gabonamennyiség, mely az itteni folyókon egyik hajóból a másikba kövezet és part használata nélkül átrakatik, továbbá a nyers gyümölcs, zöldség és baromfiak valamint a kincstár tulajdonába átment, vagy általa elküldött tárgyak és az eddig törvényileg mentes személyek, ezeknek szükségükre való szállítmányai azonban, ha kereskedési és ipar-üzleti cikkek, dijt fizetnek. Győr városa e határozatát 1859. évi junius hó 9-én 9770. sz. a. kelt rendeletével az akkori cs. kir. sopronyi helytartósági osztály is megerősítvén, a díjszedés életbelépett s azóta Győr városa kitűnő utakkal és kövezettel bir. Tekintve tehát városunk évi 2—2 W* mil. mázsa áruforgalmát, bizton lehet számítani már az első évben, hogy e rendszabály életbeléptetésével 20—24 ezer forint jövedelmet lehetne teremteni, mely összeg hatalmas eszközül szolgálna utaink kikövezésére. Ezen jövedelmi forrás azonban az alföldfiumei vasút teljes megnyíltával, úgy a kincstári sókészletnek e pályán leendő szállításával még tetemesen emelkedhetnek. De maga a vámdíjfizetés az azt fizetőknek előnyére válnék, amennyiben téli évszakban közutaink mostani járatlansága miatt a szállítás vagy egészen szünetel, vagy az csak tetemes költséggel eszközölhető; sőt utaink részkarban léte folytán ez idő szerént az áru mázsánként 6—7 krért, mig jó utak mellett 3—4 krért lenne szállítható vasutainkhoz. A kereskedelmi világ tehát örömmel fizetné meg a csekély kövezetdijat. Ezen díjak beszedése pedig a vasúti társulatok közreműködésével díj nélkül eszközölhető. A budai országútnak az alföldi vasútállomásig leendő kikövezésére nézve nevezett főmérnök előadja, hogy az Nováky György városi főmérnök költségvetése szerint 17,590 frt 60 krba kerülne, mivel egy köböl kő a helyszínére szállítva 62 frt, homok 13 írt; azonban, miután az alföldi vasuttársulat állomásfőnökétől fölhatalmazva van kijelenteni, hogy a társulat homokbányájából a homok köbölét 5 írtért, az állomástól a helyszínére 2 írtért s így összesen 7 írtért, kavicsot és követ a társulat bányáiból mértföldenként mázsáját 65—100 írtért szállítani kész, a tervezett út kikövezése jóval kevesebb összegből kiállítható. V. — Wachsmann Ferenc főmérnök javaslata, mely szerint Szged város kikövezése céljából minden iparcikktől, terménytől és árutól, melyek akár a vasutasról, akár a Tiszáról beszállittatnak, avagy a vasútra vagy Tiszára vitetnek a város kebelében lévő kövezet és készített utak használatával, mázsájától bizonyos csekély dij fizetendő, és ezen összeg a kövezet készítésre fordítandó, melyben elfogadtatik és utasíttatik a már kiküldött bizottmány, melyhez indítványozó főmérnök is kiküldetik, hogy mind a budai országútnak az alföldi vasúti állomásig leendő kikövezésére nézve újabban tervet és költségvetést készítsen, mind Szeged város összes áruforgalmáról, melynek szállításánál a kövezet használtatik, adatokat szerezzen és kimutatást készítsen. Egyúttal Wachsman Ferenc főmérnöknek és az alföldi vasuttársulatnak szíves közreműködésükért köszönet szavaztatik. Wachsmann Ferenc tervezete, Szeged város kövezetlen utcáinak, különösen pedig a budai országútnak az alf. vas. indóházig leendő kikövezésére nézve. Említettük már röviden múlt számunkban, hogy az alf. vasúttársaság fölnevezett oszt. főmérnöke a szabadelvű kör múlt hétfői ülésében javaslatot terjesztett elő arra nézve, miként lehetne nemcsak a budai országutat az alsó vasúti indóházig, hanem városunk többi vonalait is a lehető leggyorsabban és a városi pénztár legkevesebb megterheltetésével kikövezni s ezáltal sárbafuladt városunkat hivatásához méltó forgalomképes állapotba helyezni. Bismarck gr. jegyzéke. Lapunkban már nemcsak jelezve, de érdemlegesen is méltatva volt Bismarcknak azon Ausztria-Magyarország kormányához intézett legújabb jegyzéke, melyben a ravasz porosz kancellár jónak látja rég nem tapasztalt nyájassággal felénk fordulni s baráti kezet kínálói. A jegyzék azóta rendeltetése helyére érkezett Bécsbe, ahonnan már válasz is ment rá, és következőleg hangzik : Versailles, dec. 14. Az észak-német szövetségnek a délnémet államokkal kötött, s ön előtt ismert szerződések, melyek itt Versaillesben Bajorország, Baden és Hessen s Berlinben Würtemberga által aláírattak, a legutóbbi berlini tanácskozások folytán, melyeknél ezen államok kölcsönösen beleegyezésöket adtak, annyiban befejeztetted , hogy a délnémet országgyűlések elé terjeszthetők. Nemcsak a prágai békére való tekintet, melyben Poroszország és Osztrák-Magyarország a német ügyek akkor várt fejlődése iránt megegyeztek, hanem az óhaj, a hatalmas és barátságos szomszédállammal oly viszonyban lenni, mely a közös múlt, valamint mindkét nép érzelmeinek és igényeinek megfelel, indít arra, hogy az osztrák-magyar császári és királyi kormány előtt kifejtsem az álláspontot, melyet ő felsége a király kormánya a német ügyek ezen újjáalakulását illetőleg elfoglal. Az 1866. aug. 23-diki békében ki van fejezve azon előzetes vélemény, hogy a Majnától délre levő német kormányok egy szövetséggé fognak összeállani, mely saját független helyzete mellett az északnémet államokkal szorosabb viszonyba fog lépni. E föltevés megvalósítása azon kormányokra bízatott , miután a szerződő felek egyike sem volt a béke által följogosítható, vagy kötelezhető a souverain délnémet államoknak egymáshoz viszonyuk megállapítására , javaslatot tenni. A délnémet államok nem valósították a prágai békekötésnél fölmerült eszmét ; az északnémetországhozi viszonyok létrehozására először is a vámegylet , a köl