Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-01 / 1. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. /A l-Wi szám. Vasára?^ január 1-jén. h, «jT.. . y' • i . i.'j?." POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. vy*GE Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán.­­ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt.­­ Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt.­­ Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt.­­ Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafiite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. MMTEfi Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési föltételek SZEGEDI HIRADÓ tizenharmadik évfolyamának 1871-dik évi folyan­éra. Szegeden házhozhordással és vidékre postán , egész évre ..............................8 frt félévre . . ..............................4 „ évnegyedre ..............................2 * Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: egész évre . . . . . 7 frt — kr. félévre­ • • • 3 „ 50 „ évnegyedre . .... 1 „ 75 „ Birodalmi kérdések. Az újév küszöbén Ausztria-Magyar­­ország három fontos kérdéssel áll szem­közt , melyek saját érdekeit a legköz­vetlenebbről érintik; ezek: a lajtántúli miniszterválság, a keleti kér­dés és az ajánlott német barát­ság három nagy horderejű ügye. E há­rom kérdés ügyes megoldásától függ a birodalom jövője, mert míg a belkrí­­zis megszüntetésével a béke, egyetértés és összetartás fogja csoportosítani a nemzeteket az alkotmányosság zászlója alá, addig a külpolitika terén kivívott üdvös eredmények a birodalom nagy­hatalmi állását és európai befolyását fogják újra biztosítani. A hármas feladat végrehajtására három férfi van hivatva: Potocki, Andrássy és Beust, és ha tekintetbe veszszük, hogy egy állam bel- és kü­l­­viszonyai okozatos kapcsolatban és ösz­­szefüggésben áldanak egymással, csak természetesnek találjuk , hogy a kitű­zött célok elérésének egyik leglénye­gesebb föltétele e három férfiú ösz­­hangzó egyetértése; ez egyet­értés azonban, melynek létezését tagadni eddig nincs okunk, csak akkor bír va­lódi jelentőséggel, ha az a monarchia vitái s érdekeinek a lehetőségig megfe­lelő irányban nyilvánul és érvényesít­tetik. Mi legkevésbé sem kételkedünk a nevezett három diplomata hazafiságán és jóakaratán; arról is meg vagyunk győződve, hogy a helyzet magaslatán állanak és az adott tényezőkkel szá­molni tudnak; sőt hiszszük, hogy Po­tocki szenvelgése, Andrássy lovagias­sága és Beust becsületessége a körül­­ményeknek megfelelő szükséges és par excellence pol­it­iai erényekkel is fog­nak szövetkezni. Ezt hiszszük, de kívánjuk is egy­szersmind , határozott programm és erély befelé, tántoríthatlan meggyőződésen ala­pult következetes működés ki­felé, ez a jelszó — in hoc signo vinces! Már többször volt alkalmunk saját álláspontunkat és nézeteinket a fönn­­forgó kérdésekkel szemközt kifejteni; az eddigi események azokat nemcsak hogy meg nem cáfolták, hanem meg­erősítették. Ausztria-Magyarország Achilles-sar­­kát a lajtántúli bonyodalmak képezik; ezek orvoslása ép oly sürgetés , mint szükséges. A nemzetiek túlzott követe­lése, okos és célszerű engedmények és őszinte előzékenység által a lehetőség niveaujára fognak alászállani; mert hi­szen végelemzésben saját fönnállásuk is az együttes érdekek megóvását téte­lezi föl, míg másrészt a kormány en­gedményei elvitázhatlan befolyással lesz­nek egy minden tekintetben szabadabb szellem kifejlődése és a „birodalmi fo­galom“ (Reichsgedanke) megérlelése­ és megértésére. A keleti és a német kérdés meg­oldása együtt jár, a konferencián ki fog sülni , vájjon létezik-e a sokszor emlegetett porosz-orosz solidaritás, vagyis inkább — miután ezen már alig két­kedik valaki — vájjon Poroszország fönn akarja-e tartani e solidaritást? Ha igen, úgy ez esetben Poroszország is­mét csak kétszínű szerepet játszanék, és akkor felénk nyújtott kezét minden további habozás és alkudozás nélkül egyenesen vissza kellene utasítanunk. Poroszországnak tehát nemcsak minde­nekelőtt szint kell vallania, hanem egy­szersmind garantiákat is nyújtani a minket fenyegető orosz aspiratiók ellen. Azonban Ausztria-Magyarország egy­maga, még az orosz és porosz ellenére is, a helyzet ura lehet, mert az európai nagyhatalmak közt a jelenlegi constel­­látiók szerint egyedül csak ő van hi­vatva egy valóban nyomatékos és irány­adó szerepre. A tökéletesen kimerült Porosz- és Franciaország újabb bonyo­dalmaktól csak félhetnek; a megöre­gedett Angolország félév óta a leg­­szégyenletebb gyöngeség politikáját űzi; Olaszország még mindig szervezkedik, Törökország egymagában jelentéktelen faktor, Oroszország pedig egészen iso­­lálva van, és mint ilyen támadó politi­kát nem követhet Ausztria ellenére, amely szükség esetében mindenütt kész és kínálkozó szövetségeseket találna. Ausztriának hivatása az év kezde­tén tehát igen nagy és fontos, nemcsak saját tűzhelyén, hanem Európa fórumán, a népek tanácsában, és akinek a szű­ke­bb haza, valamint földrészünk békéje, jólléte és felvirágzása szívén fekszik, csak őszintén kívánhatja, hogy férfiaink, akik e magasztos küldetés végrehajtá­sával meg vannak bízva , nagyszerű feladatukat fölfogják és a birodalom, valamint Európa üdvére sikeresen meg­oldják. K. L. Itt közöljük most e javaslatot egész ter­jedelmében, megtartván a jegyzőkönyvi alakot, melyben az a kör részéről rendelkezésünkre bocsáttatott. Elnök előterjeszti, hogy a f. évi decem­ber hó 4-én tartott közgyűlés alkalmával a budai országút kövezetének célszerű kiigazí­tását, úgy annak az alföld-fiumei vasútállo­másig leendő kikövezését a szabadelvű­ kör Szeged város kereskedelmére és forgalmára nézve életkérdésnek tekintvén, ez okból terv­készítés, költségvetés és kiviteli módozat elő­terjesztése végett bizottmány küldetett ki. Wachsmann Ferenc az alföldi vasúttársaság osztály­főmérnöke, mindezen itt, mind Szeged város utcáinak és téréinek könnyű módoni kikövezkezésére nézve javaslattal kí­ván föllépni , evégből fölkéri annak előter­jesztésére. Ezen fölhívás folytán nevezett főmérnök előterjeszti, hogy hivatalos állásánál fogva e város lakója lévén, örömmel látná annak mi­előbbi fölvirágzását, melyet leginkább a vá­ros kikövezésével érhetne el, m­egkönnyítvén ezáltal a termények és áruk minden időbeni szállíthatását. E cél elérése Győr és Pest városok pél­dájára minden tetemes­ teherviselés és a vá­rosi közpénztárnak igénybevétele nélkül foga­natosítható olyformán, hogy Szeged város ha­tósága bizonyos ,meghatározott díjat szedne minden mázsa áru után, mely a város köve­zetén akár a Tiszáról, akár az alföldi és az államvaspálya állomásokról ki- vagy beszállít­­tatik. Ezen közmegadóztatási elv elfogadása és életbeléptetésével oly tetemes pénzösszeg folyna be a városi közpénztárba, melyből Szeged vá­ros kiköveztetése bátran eszközölhető lenne. E vélelmet példák igazolják ; ily módon köveztetett ki pl. Győr városa is A nevezett város hatósága 1859 ik évben kimondotta határozatilag, hogy minden áru­tól, mely akár a vasútról beszállítatik, avagy a vasútra vitetik, névszerint: búza, kétszeres, rozs, kukorica, repce, árpa, zab, hüvelyes termények, gubacs, liszt, dara, mindenféle magvak, továbbá fa, kövek és minden egyéb szállítmánytól, melyek a Győr alatt elfolyó Duna, Rába és Rábca folyamokon kikötő ha­jókon ideszállittatnak és ezekből kirakatvan, a város kebelében lévő kövezet és utak hasz­nálata mellett magtárakba rakatnak és tovább­szállítás végett egyenesen vagy későbben a vaspályára átvitetnek, vagy megfordítva a vaspályán idehozatnak, mázsánként 1 kr. kö­­vezetvámdij fizettessék. Kivételt képez azon gabonamennyiség, mely az itteni folyókon egyik hajóból a má­sikba kövezet és part használata nélkül átra­­katik, továbbá a nyers gyümölcs, zöldség és baromfiak valamint a kincstár tulajdonába átment, vagy általa elküldött tárgyak és az eddig törvényileg mentes személyek, ezeknek szükségükre való szállítmányai azonban, ha kereskedési és ipar-üzleti cikkek, dijt fizetnek. Győr városa e határozatát 1859. évi ju­nius hó 9-én 9770. sz. a. kelt rendeletével az akkori cs. kir. sopronyi helytartósági osz­tály is megerősítvén, a díjszedés életbelépett s azóta Győr városa kitűnő utakkal és köve­zettel bir. Tekintve tehát városunk évi 2—2 W* mil. mázsa áruforgalmát, bizton lehet számítani már az első évben, hogy e rendszabály élet­beléptetésével 20—24 ezer forint jövedelmet lehetne teremteni, mely összeg hatalmas esz­közül szolgálna utaink kikövezésére. Ezen jövedelmi forrás azonban az alföld­fiumei vasút teljes megnyíltával, úgy a kincs­tári sókészletnek e pályán leendő szállításá­val még tetemesen emelkedhetnek. De maga a vámdíjfizetés az azt fizetők­nek előnyére válnék, amennyiben téli évszak­ban közutaink mostani járatlansága miatt a szállítás vagy egészen szünetel, vagy az csak tetemes költséggel eszközölhető; sőt utaink részkarban léte folytán ez idő szerént az áru mázsánként 6—7 krért, mig jó utak mellett 3—4 krért lenne szállítható vasutainkhoz. A kereskedelmi világ tehát örömmel fizetné meg a csekély kövezetdijat. Ezen díjak beszedése pedig a vasúti társulatok közreműködésével díj nélkül eszközölhető. A budai országútnak az alföldi vasút­ál­­lomásig leendő kikövezésére nézve nevezett főmérnök előadja, hogy az Nováky György városi főmérnök költségvetése szerint 17,590 frt 60 krba kerülne, mivel egy köböl kő a helyszínére szállítva 62 frt, homok 13 írt; azonban, miután az alföldi vasuttársulat állo­másfőnökétől fölhatalmazva van kijelenteni, hogy a társulat homokbányájából a homok köbölét 5 írtért, az állomástól a helyszínére 2 írtért s így összesen 7 írtért, kavicsot és követ a társulat bányáiból mértföldenként má­zsáját 65—100 írtért szállítani kész, a ter­vezett út kikövezése jóval kevesebb összegből kiállítható. V. — Wachsmann Ferenc főmérnök ja­vaslata, mely szerint Szged város kiköve­zése céljából minden iparcikktől, terménytől és árutól, melyek akár a vasutasról, akár a Tiszáról beszállittatnak, avagy a vasútra vagy Tiszára vitetnek a város kebelében lévő kö­vezet és készített utak használatával, mázsá­jától bizonyos csekély dij fizetendő, és ezen összeg a kövezet készítésre fordítandó, mely­ben elfogadtatik és utasíttatik a már kikül­dött bizottmány, melyhez indítványozó főmér­nök is kiküldetik, hogy mind a budai ország­útnak az alföldi vasúti állomásig leendő kikö­vezésére nézve újabban tervet és költségve­tést készítsen, mind Szeged város összes áru­forgalmáról, melynek szállításánál a kövezet használtatik, adatokat szerezzen és kimuta­tást készítsen. Egyúttal Wachsman Ferenc fő­mérnöknek és az alföldi vasuttársulatnak szí­ves közreműködésükért köszönet szavaztatik. Wachsmann Ferenc tervezete, Szeged város kövezetlen utcáinak, különösen pe­dig a budai országútnak az alf. vas. indóhá­­zig leendő kikövezésére nézve. Említettük már rövid­en múlt számunk­­ban, hogy az alf. vasúttársaság fölnevezett oszt. főmérnöke a szabadelvű­ kör múlt hétfői ülésében javaslatot terjesztett elő arra nézve, miként lehetne nemcsak a budai országutat az alsó vasúti indóházig, hanem városunk többi vonalait is a lehető leggyorsabban és a városi pénztár legkevesebb megterheltetésével kikövezni s ezáltal sárbafuladt városunkat hi­vatásához méltó forgalomképes állapotba he­lyezni. Bismarck gr. jegyzéke. Lapunkban már nemcsak jelezve, de érdem­legesen is méltatva volt Bismarcknak azon Ausztria-Magyarország kormányához intézett legújabb jegyzéke, melyben a ravasz porosz kancellár jónak látja rég nem tapasztalt nyá­jassággal felénk fordulni s baráti kezet kí­nálói. A jegyzék azóta rendeltetése helyére érkezett Bécsbe, ahonnan már válasz is ment rá, és következőleg hangzik : Versailles, dec. 14. Az észak-német szövetségnek a délnémet államokkal kötött, s ön előtt ismert szerző­dések, melyek itt Versaillesben Bajorország, Baden és Hessen s Berlinben Würtemberga által aláírattak, a legutóbbi berlini tanácsko­zások folytán, melyeknél ezen államok köl­csönösen beleegyezésöket adtak, annyiban be­­fejeztetted , hogy a délnémet országgyűlések elé terjeszthetők. Nemcsak a prágai békére való tekintet, melyben Poroszország és Osztrák-Magyaror­­szág a német ügyek akkor várt fejlődése iránt megegyeztek, hanem az óhaj, a hatal­mas és barátságos szomszédállammal oly vi­szonyban lenni, mely a közös múlt, valamint mindkét nép érzelmeinek és igényeinek meg­felel, indít arra, hogy az osztrák-magyar csá­szári és királyi kormány előtt kifejtsem az álláspontot, melyet ő felsége a király kormá­nya a német ügyek ezen újjáalakulását illető­leg elfoglal. Az 1866. aug. 23-diki békében ki van fejezve azon előzetes vélemény, hogy a Maj­nától délre levő német kormányok egy szö­vetséggé fognak összeállani, mely saját füg­getlen helyzete mellett az északnémet álla­mokkal szorosabb viszonyba fog lépni. E föl­tevés megvalósítása azon kormányokra bíza­tott , miután a szerződő felek egyike sem volt a béke által följogosítható, vagy köte­lezhető a souverain délnémet államoknak egy­máshoz­ viszonyuk megállapítására , javasla­tot tenni. A délnémet államok nem valósí­tották a prágai békekötésnél fölmerült esz­mét ; az északnémetországhozi viszonyok lét­rehozására először is a vámegylet , a köl

Next