Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-07-02 / 79. szám
glenesen bízatott az iskolaszékre; e célból a kiosztásra szükséges tervezet elkészítése, a városi tanácscsali érintkezés és minden egyéb netalán fölmerülendő s szükségesnek mutatkozó intézkedések megtételével Dáni Ferenc elnök, Tóth János népiskolai felügyelő és Fodor István iskolaszéki tag bízatnak meg, jelentésük annak idején elváratván. 79/75. A fentebbi határozattal kapcsolatban elnök jelenti, hogy a szeged-csongrádi takarékpénztár által a múlt évben adományozott 200 főt kamatozás végett elhelyezve lévén, ez is az iskolaszék intézkedésésére vár. V. A takarékpénztár által adományozott 200 frt . esetleges kamatai szegény, de jobb tanulók részére kötelezett tankönyvek vásárlására fordítandó lévén, Tóth János népiskolai felügyelő elnöklete alatt Ferenczi János, Kelemen István, Takács Lajos és Fenyvesi János megbizatnak, hogy a kötelezett tankönyvek, azoknak minden iskolára kiszabandó mennyisége s mikénti szétosztása iránt tervezetet dolgozván ki, azt az iskolaszék elnökének adják be; az elnök pedig megbizatik, hogy a kérdéses 200 írtnak kamatait kezéhez vevén, abból a szükséges fizetéseset belátása szerint teljesítse, s eljárásáról annak idején az iskolaszék elé jelentést adjon sat. 80/76. Elnök által beterjesztve olvastatott a belvárosi tanítói kar tervezete a közeledő évi vizsgálatok tárgyában. V. A bemutatott tervezet nyomán az évi vizsgálatok határnapjai a következőkép állapíttattak meg, (már közölve volt lapunkban Szerk.) 81/75. Ennök az iskolaszéki tagoknak az évi vizsgálatokra iskolaszéki biztosokut leendő beosztására vonatkozó tervezetét bemutatja. V. A bemutatott elnöki tervezet elfogadtatván, annak nyomán az iskolaszék tagjai az évi vizsgálatok megtartására iskolai biztosokat a következőkép osztatnak be: a) a belvárosi iskolákhoz:Dáni Ferenc elnöklete alatt Tóth János, Kremminger Antal, Burger Zsigmond, Szántó Leander, Wagner Károly, Rohrbach Antal, Lőw Lipót, Neskovits György, Luffter Mihály, Lessich Ede, Szűcs Andor és Rosenberg Izidor. b) Az alsóvárosi és alvégi iskolákhoz: Muskó Sándor elnöklete alatt: Börcsök Ignác, Szűcs Ferenc cserepes, Varga Pál és Melicher János. c) A felsővárosi és tabáni iskolákhoz: Takács Mihály elnöklete alatt: Fodor István, Bánhidy Vendel, Sümeghi Károly, Nyilassy Ferenc, Zsótér Andor és Fluck d) A rókusi iskolához: Balogh János elnöklete alatt: Dobó Miklós, Harcz Mihály és Deák Gyula. e) Az élésház utcai iskolához: Lőw Lipót és Lessich Ede; végre f) A móravárosi iskolához: Szűcs Ferenc gazdálkodó és iskolaszéki tagok küldetnek; elnök és a népiskolai felügyelő pedig megbizatnak, hogy a vizsgálatokon ott és annyiszor jelenjenek meg, ahol és amennyiszer annak szükségét látják. Miről, sat. k. m. f. Dáni Ferenc m. k. elnök, Muskó Sándor m. k. iskolaszéki jegyző, Fodor István m. k., Szűcs Andor m. k., Ferenczi János m. k., iskolaszéki tag. (A jegyzőkönyvből több kisebb érdekű intézkedéseket tartalmazó számot térkimélésből kihagyunk. Szerk.) HELYI TÁRCA. IX. (Vallásos buzgalom. — Vasárnapi áhitat ja foglalkozások a lebujban. — Outlitozás. — Makkos erdő, annak fogalma is élvezetes.) Hat nap alatt teremtő Isten az eget, földet, csillagokat, a debreceni nyárspolgárt és paprikás szalonnát; hetedik napon pedig megáldá előbbi munkáját és megpihent, hogy az emberek is eképen cselekedjenek. A mindenható akaratát illik tiszteletben tartani a vasárnap megünneplésével, ami egyébként kiadatott vala a sinai hegyen is a 10 parancsolatokban, melyek között ott áll, hogy hat napokon munkálódjál és cselekedjed a te dolgaidat, a hetediken pedig szűnj meg minden munkától. A tíz parancsolat ezen szent intése Szegeden is meg szokott tartatni, azonban csekély változtatást tesznek rajta, amennyiben az idézett parancs nálunk kommentálva körülbelől eképen hangzik: Hat napokon láss a te dolgaid után, szerezd be keserves munkáddal a pénzt, hetediken pedig verd el az utolsó krajcárig, lesziván magadat a sárga földig valamelyik huttyánba ; avagy pedig fogadj fiakert és kocsirozzál ki a makkos erdőbe táncolni; midőn pedig megjön az ur napjának estvéje, ordíts végig a város utcáin, mint Syria rónáin nevelkedett jaguár. Hogy mily szorgalmas készséggel, mily vallásos áhítattal tartatik meg eme szent parancs, azt részben már volt alkalmam tapasztalni. Vasárnap esténként 4—500 lépésnyi distanciákban gyakran találkoztam egyegy pocsolyában bentergő alakkal, ki mint a teremtés koronájához illik, jól benyakalt valamelyik lebujban, s midőn onnét emberséges szokás szerint ki lett lökve, hazafelé ténferegve, a sok okos elmélkedés közben ama gondolatra jött, hogy mi az ördögnek menne haza, mikor úgyis sok fáradságába kerül; minek volna a puha nyugágy, szerény vágyak mellett kevéssel beéri az ember s kapta magát oda szálláséit az út szélére, nagy épületes példájára a járókelőknek ott hortyoggandó a boldogok álmát világos hajnalig. Helyesen mert hiszen az ember akkor boldog, midőn legtermészetesebb egyszerűség környezi. Megírta azt már Berzsenyi is hogy: „Nem kér chinai pamlagot, iáéri márványpalotát a megelégedés.* 1* rr"'~" v 1 "i’p Láttam már több ízben eféle rettenetes módon „megelégedett* lényeket egyes korcsmák előtt detto a földön henteregve keserves nyögések közt, amint iszonyúan viaskodának a gyomorban operáló bicskanyitóval. Sőt volt elég alkalmam hallani is, midőn egy-egy ily elégült speciesben megszólalt a bicskanyitó, oroszláni hangon bőgvén erkölcsös „Tekeritem, csavaritom “-féle áriákat, melyek ellen a főkapitányi plebiscitum is hiában igyekezett működni. Mindez lélekemelő tanúbizonysága a hetedik nap illő megtisztelésének. A városon belül ünnepelő seregek ily módoni buzgólkodásával régóta ismerős lévén, kiváncsivá lettem, hogy hát várjon odakünn, a makkoserdőben miként szokták megünnepelni a vasárnapot. Mert hogy nem közönséges dolgok mennek ott végbe, mutatja a temérdek fiaker, mely mulatókat szállitgat kifelé. Elhatároztam tehát, kirándulok magam is s bővebb tudomást szerzendek a dolog felől. Nagy nehezen kaptam egy bérkocsit s elszántan neki vágtam az előttem szürkülő porjellegnek. Kocsisom minden második percben hátravágott az ostorral, gyöngéden intvén elmaradásra ama progressiv törekvésű 6—7 apróságot, kik a kocsi hátuljára kapaszkodtak, igénybevéve a makkoserdőbe juttatásnak financiális szempontból legelőnyösebb módját. A lángbuzgalmu közlekedési orgánumot nem igen látszott genirozni ama körülmény, hogy az ostorhegy engemet is legyinthet s könnyen megtörténhetik, hogy strategicus működéseinek vagy egyik szemem, vagy egyik fülem esik áldozatul. Előttünk egy fiaker haladt, mint az olykor szétfoszló porfellegtől kivehetőm, részben „édes terhekkel.“ A hátulsó ülésen három amazon foglalt helyet szoknyahullámok közepette; csicsóka nagyságú fejeiben kilenc különféle színű szalagba fűzött hajzat lengedez a két szélső, kinyújtott kezében, következetes merevséggel tartogat egy-egy „buquet-t, mit kétségkívül a tetszelgő loyalitás nyujta ajándékul. A három szépnembeti lényen kívül a kocsi tartalma — a fiakerest leszámítva, még 5 lovagból álló, kik közül egy a bakon foglalt helyet ; három az első ülésen ült szemben a hölgy-publicummal, egy pedig — kinek számára a sors ülőhelyet nem rendelt — a kocsi közepében állott, boldog végével az amazonok felé fordulva. Ezt azonban az illető nem lovagiatlanságból téve, hanem a viszonyok álla. Szerkesztő úr ! Mint a „Szegedi Híradó“ szorgalmas olvasója, el nem mulaszthatom kifejezni azon elismerésemet, melyet hazafias magatartása a most elharapódzó és hazánkat komoly veszéllyel fenyegető germanizatio ellenében oly nagy mértékben megérdemel. Hogy ama harc, melyet az egész magyar hírlapirodalom az idegen elemmel szemközt küzd, és melyben a „Szegedi Híradó“ méltó helyet foglal el, nálunk , Aradon is, tartós viszhangra talált, tanúsítja részint az „Alföld“ valóban hazafias föllépése az itt is — még pedig nagy mérvben — uralkodó hasonló ragály ellen, részint pedig azon fogadtatás, melyben az új német „Ara der Tageblatt“ nevezetű politikai újság előfizetési fölhívása részesült. Nem elég, hogy Aradon — mely városhoz a magyar történelem annyi fényei és bús mozzanata csatolja a magyar nemzetet, mely város falaiban önállóságunk és nemzeti létünkért annyi magyar vért folyt, — egy német újság hosszú évek óta jelen meg , itt most még egy második német lapot akarnak és fognak kiadni, még pedig az úgynevezett „balpárti“ tál előidézett kényszer folytán, mert ha arccal áll a hölgyek felé, akkor hátulról igen közel jut a három üldögélő lovag középsőjéhez, s ennek folytán két egymáshoz legkevésbbé illő tárgy feltűnőleg szomszédságba kerül egymással. A 9-es terhű frakker beszélő tanúbizonysága volt azon szép ténynek, hogy itt epedő szerelmesek kocsiáztatják szivek bálványát. Bevágtatánk az erdőbe, melynek rendezetlen üléit tarka embertömeg lepte el. Első gondom volt az erdővel megismerkedni s tapasztalataim utján Szeged e mulató helyét definiálni. Rövid fürkészet után következő defininitióra jutottam . A makkoserdő oly valami, mely mindennek nevezhető, még erdőnek is. Makkosnak mondatik azért, mert benne egy szem makk se terem, mulatóhely pediglen azon okok miatt, mert 1- ször. A kofa egy icce cseresznyét tiz garasért árul benne. 2- szor. Mert a fák alatt lehet sonkát enni, ha van. 3- szor. Karcos szintazonmódon mérődik. 4- szer. Zenét is lehet hallani s e hallomás alatt el kell ismernie az embernek, hogy a „zene“ és a „fene“ csakugyan oly közel rokonságban állanak egymással, hogy csupán dán egy betűkülönbség áll köztük. 5- ször és végre, hogy a jóizlésü ember pompásan mulathat— mihelyt innét, hazamenve pamlagra keveredik, és derekasan összeszidja magát, hogy mi az ördög vihette ki a makkoserdőbe, mikor szája, orra, füle annyira tele lett homokkal, hogy alig bir szuszogni.“ Ennyiből áll a makkoserdő definitiója, ami egyébként nagyon könnyű dolog volt. Nem ily könnyű azonban az itt mulatozó és unatkozó közönség változatos csoportozatairól helyes fogalmat adni az otthon maradottaknak. Két távolabb álló felekezetben keserves nyirettyűk zörgése mellett telivér legények pörgetik a kipirult menyecskéket. Egy-egy ügyesebb gyerek karjai közt csakúgy röpül a gömbölyded fehér cseléd, miközben olykor térdhajlásig lebben föl a tizenöt szoknya, csintalanul mutogatván a strimfli fölötti contignációkat. Néhány ólomlábú fickó nagyon lötyögősen ráki, míg egypár nekikeseredett táncdühönc peneciust izzad az erőlködéstől. Nem is csoda, a tánckedv kifogyhattam A Nyilvános köszönet. A szegedi húsz tanyai iskola évi vizsgálatai június hóban tartatván meg, miután e terjedelmesen elszórt iskolák vizsgálatait egyes embernek vezetni szerfölött terhes föladat lett volna, a helybeli iskolaszék tapintatos fölhívása folytán, arra saját költségükön, semmi fáradságot nem kimérve, önként a következő, részint megyei isk. tanácsosok, részint isk. széki tagok ajánlkoztak, u. m. Dáni Ferenc, Takáts Mihály, Pálfy Ferenc, Muskó Sándor, Kováts Albert, Rohrbach Antal és Pálfy Ferenc urak, kik a helyszínére kiutazván, maguk közt az iskolákat fölosztva, a vizsgálatokat az érintett tanyai iskolákban megtartották, a gyermekek szellemi előmenetelét kellőkép megvizsgálták s eme vizsgálatot az illető tanító uraknak buzgalma s az ennek folytán fölmutatott eredmény meglatolásával biven s egész odaadással teljesítették, hol dicsérve, hol útbaigazítva a tapasztalt hiányok iránt az illetőket, mindenütt lelkesedést s buzgalmat idézve elő mind a gyermekek, mind pedig a jelenvolt szülők között, ösztönt adva jövőre a tanító uraknak is, hogy fáradozásuk jutalmát ily nyilvános vizsgálatok útján egész mérvben élvezhessék. Nem mulaszthatom tehát el , hogy a fönnérintett uraknak eme szives, önzéstelen s nagybecsű szolgálatukért, melyet ezúttal a tanügynek tenni méltóztattak, hálás köszönetemet s elismerésemet ne nyilvánítsam; s bár a megnevezett urak eddig a közügynek mindenkor önérdek nélkül tett szolgálataikért hálát soha senkitől nem követeltek, de mégis rész néven nem veendik tőlem, hogy köszönetemnek ez után való nyilvánitását magamtól meg nem tagadhattam. Kelt Szegeden, 1871. évi junius 30. Vadász Manó, Békés- és Csongrádmegyék tanfelügyelője. Tanügyi hirdetmény. A m. kir. földmivelési miniszter ur ő maga e f. évben is a m. kir. gazdasági tanintézetekben e nyáron át a néptanítók számára 4 heti tanfolyamot rendezni méltóztatott, és pedig Debrecenben jul. hó 31-től aug. 30-káig, — Keszthelyen aug. 3-tól szept. 1-ig, — Magyaróváron pedig aug. 6-tól szept. 3-áig. Az első két intézetben magyar, az utóbbiban német nyelven. Figyelmeztetem tehát mindazon tanító urakat, kik ott saját költségükön megjelenni és tanulni óhajtanak, hogy az illető intézeti igazgatóságnál előre jelentkezzenek, mert igy tarthatnak csak a bizonyos fölvételre számot. — Ellenkező esetben a helyszűke miatt befogadásra nem számíthatnak. Kelt Szegeden, 1871. jul. 1. napján. Vadász Manó, tanfelügyelő. Levelezés. Arad, június 28. Még hagyján, hogy az „Arader Zeitung“, mely különben kiválóan a kereskedelemmel foglalkozik, eddig fönntartotta magát ; de mit szóljunk akkor, midőn baloldali hazánkfiai a baloldali magyarság terjesztésére és megszilárdítására egy német lap kiadását vélik legcélszerűbb eszköznek, oly időben, midőn az egész hazai sajtó a germanizatio terjesztése ellen lép síkra ! Hogy ezen új vállalat — mely inkább a magyar nemzet ellen elkövetett merénylet — itt minden buzgó hazafi által kárhoztatik, talán fölösleges is említenem , de elmulaszthatlan kötelességemnek tartom az egész magyar világot e példátlan , a magyar nyelv és nemzetiség ellen elkövetett bűnre figyelmeztetni, nehogy azon sól disant „hazafiak“ által, kiknek legvégső gondolatuk nem egyéb, mint a magyar nemzet bukása, továbbra is félrevezettessék. Hiszem, hogy a t. szerkesztőség, általánosan elismert , valódi hazafias értelmében jeles soraimat közrendi és találó commentárral ellátni szives lesz. *) E. G. Ó-Kanizsa, junius 27. (Válasz Bende apát úr „válasz* -ára). Nem akarom e becses lapok hasábjait vörös polemikus cikkekkel elfoglalni s meddő vitákkal a közérdekű dolgokat kiszorítani ; azért, ha apát-esperes-tanfelügyelőplébános úr kegyesen megengedni méltóztatik, válaszomat röviden fogom előadni. Tudom, hogy önnek e rövidség fájni fog , miután szenvedélyes hírlapi vitatkozó, de sajnálom, hogy ebbeli passiójának kielégítésére alkalmat nem nyújthatok, lévén a közügy előbbre való, mint az én ügyem és apát úré. Tehát: 1- mo. Olvastam válaszát: 2- de. Olvasván, meggyőződtem arról, hogy néha az ember akaratlanul is elszólja magát, ha mindjárt az ember apát legyen is egyúttal. Cikkében ugyanis megerősíti múltkori állításomat, mely szerint a tanítói tekintélyen érezhető csorbát ütött, miután önmaga bevallja, hogy: „beszéde célja nem egyedül és tulajdonképen a tanítói tekintély emelése” volt. Tehát, ha nem a tekintély emelése, akkor mi hát? Mert az, hogy jónak látta a tanítókat „buzdítani“, őket „ösztönözni“, ezek olyan dolgok, amikére apát úrhoz (* Fölösleges itt minden további commentár. Legfölebb azt mondhatjuk, hogy ily esetben, midőn nemzetiségünk, magyarságunk védelméről van szó, omoljanak le a pártkülönbség válaszfalai, s aki magyar jobb és baloldali, álljon össze egy erős phálánxxá küzdeni e kőszült áramlat ellen. Szerk. banda most rántja rá tizennegyedszer az „Ő korában repedjön szét az csezmám“-at. Távolabb, a fák árnyában egy szerelmes pár discurál. Mint a szóból kivehető, fasébai vannak s próbálgatják a kiegyezkedést, a béke praeliminárék azonban nem igen sok eredménynyel kecsegtetnek. A legény kissé negédes, a leány kissé fejes. De halljuk a édelgést. Pé ter. Martsa, annyit mondhatok, ne ögyön a f.. .e, mer nem szeretek izélni. Martsa. Hát ne izéljön kend, bánja nyavalya ! P é t ö r. De üsmézd be, hogy te vág az hibás. Ugye megmondtam má hánysz, hogy ne álj szóba a Csutakék fészemü gyerekeivel, miko jaz Tiszára mész vízé. Martsa. Hát töhetek én róla, ha mindig utánam hordozi a görcs. P é t ö r. No ne pöntyögyj hát, mer kijön tömlek. Martsa. Törögesse kend az orrát. Mőt jön pokolba, kapok én mást is, minden ujjamra hatot. A férfi büszkeség vérig van sértvi A megbántott szerelem még egy kísérlete tesz: „hát nem gyűrz egy pohár sörre?“ - midőn pedig ez is hajótörést szenved a ni szív dacosságán, a durcás szeretőt ott hagyja faképnél. Azonban kemény boszut áll a ki serízett férfi érzület; megparancsolja az elpártolt kedvesnek, hogy föl ne merjen ülni fiakerbe, mert lelöki. » „Ma most menj haza gyalog!“ A fasorok hosszában a kofaasszonységa ütöttek tanyát; cseresnye, meggy, pattogató kukorica, sós perec, májés eféle delicatesek kínálkoznak itt az ínyenceknek. Az all hosszában Saturnusképű taliának hordozza a madzagra fűzött cukros diót, míg a kört rakott asztalokon káposztalé-szinüi karcoscsorog az elkeseredett világfájdalmirok elsavanyodott ábrázatára. Az őszi anzagba öltözött pázsiton ej csapat rakoncátlan kölyök visit; kettő és szetőrrent s véresre püföli egymást, mig ej meszelőnyél-hosszuságu drabant hivatalos tekintélye szét nem robbantja őket. De nagyon elég már a makkoserdői övekből. Máris megcsömörlöttem. Hazafelé sítek. Orvosszerül jó lesz bevenni egy dC2 belvárosi sétányt! Kék Hiacynth.