Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-10-22 / 127. szám

körében elbuknia kellett — alig tudunk va­lamit is reményleni. Egy kicsiny, de bátor csoport küzd Williams Roger nagy eszméje a „szabad egyház szabad államban“ elve mellett, s ro­konszenvezve hangoztatja vissza az esemé­nyeket, melyek ó-katholikus név alatt sze­repelnek, tudva jól, hogy a „szabad egyház szabad államban“ megtestesítése csak ó-ka­tholikus irányban történhetik. Vajha a magyar klérus e piciny töre­déke napról-napra szaporodnék; vajha azon ádáz gyűlölet, melylyel munkálkodása a fő­papság részéről kísértetik, a Jézus tanához híven, igaz keresztény szeretettel váltatnék föl, és Simor prímás prágai útja helyett in­kább azon gondolkoznék, mint lehetne a magyarhoni kath. egyházat m­a­gy­a­r egy­házzá reformálni. Mi magyarok vallási dolgokban nem szoktunk elhamarkodók lenni, de emberi valószínűséggel az ó-katholikus mozgalom nálunk is be fog következni. A magyar klérus — átalánvéve — soha­sem volt elfogultnak, obszkurusnak nevez­hető. Neki tehát — és pedig, ha az insulán­­sok erről tudni nem akarnak, az a­­­p­a­p­­ságnak — be kell látnia azt, hogy ezen egyházi mozgalom csak akkor és úgy tart­ható meg — ami pedig fölöttébb kívánatos — rendes medrében, ha a kezdeményezést maga a papság vállalja magára, s ha elég bátor lesz a nagyok gyűlölete és nyomása ellenére is a józan ész és tudomány nevében a re­formok zászlóját fennen lobogtatni s a kor­igényeire újításokat keresztülvinni. Mert különben nekünk laikusoknak kell a mozgalom szálait kezünkbe vennünk; s ha tán mi kellő mérsékeltséggel s óvatosság­gal intéznők is azt, ki áll jól, hogy fölöt­tünk a túlzók nem fognak többségre ver­gődni ? Akkor eljátszva lesz a magyar egyház ügye; s akit okolnunk lehet, az maga a papság leszen. K. F. Helybeli­ ­ A városi szervezés ügyében tartandó rendkívüli közgyűlés már ma — tehát egy héttel előbb , mint mi számítottuk — veszi kezdetét s a meghívás szerint tar­tani fog mindaddig, mig a szervezési mun­kálatok letárgyalva s elfogadva nem lesznek. A munkálatok kinyomtatva pénteken osztattak szét a képviselők közt, s így két nap maradt a tanulmányozásra. Ez ugyan nem sok, de ta­lán mégis elég a főbb és elvi jelentőségű pontozatok iránti tájékozódásra , a többi fö­lött pedig, azt hiszszü­k, úgy sincs mit vi­tázni. — Ugyan a közgyűlés napirendjére van kitűzve még egy tárgy : a 3-ik honvédzászló­alj lobogójának fölszentelési ünnepélyére való előintézkedés, mely első helyen fog fölvétetni. JA színházból. E héten következő darabok vannak előadásra kitűz­ve : Ma „Csi­kós“ népszínmű, kedden „Szép Heléna“ Operette; szerdán „Fiamina“ francia szinmű ; csürtörtökön 33,333 frt 33­/3 kr.“ francia vígjáték ; szombaton „Párisi élet“ operette Offenbachtól; vasárnap (29-én) „Ludas Matyi.“ A színigazgató már a napokban fogja kibocsátani a második bérletre szóló felhívását, melyben minél nagyobb részvétre kéri a közönséget , hogy ez által képesítve legyen úgy a hazai, mint a külföldi szinkro- PESTI TÁRCA. (Jogászélet.) Büszke önérzettel, telt zsebekkel, fel­hőknek irányult fővel, melyen egy óriási vi­rító vörös tollas cilinder ágaskodik az égbe, ballag végig az utcán Csipke Ferenc, a pesti jogász. Rettenetes megelégedéssel tekint a sé­táló közönségre, mert most ő a nap hőse­­ az egyetemen. A segélyző-egyleti elnökválasztásra a korteskedések most folynak javában, s ha ő elkiáltja magát az egyetem 3-dik emeletén, hogy „Éljen Kis János elnök!“ az ha nem is az égig, de a Wim­mer-kávéházig bizonyo­san elhallatszik. Ott aztán a jogászsereg egy­­része, mely éjjel-nappal, az „alagérozás“ mellett folytatja jogi tanulmányait és költi a rendelkezésére bocsátott apai százasok­nak díszpéldányait, tiszta magyarsággal: egy „Abzug“-gal felel; a másik rész pedig, mely a „preferance“ mellett elmélkedik a corpus juris fölött, ezen örömkiáltásra olyan enthu­­siasmusban tör ki, hogy ég-föld majd össze­szakad bele. Benn az egyetem falai között vörös és fehér kokárdán kívül nem látni most mást semmit és nem hallani mást , mint „Éljen Kiss!“ „Éljen Csillag!“ Nem is jogász az, ki a kiabálástól még el nem rekedt. „Maul halten und éljen schreien!“ mint a német mondja, ez most a föladat. Éljen ez és korteskedik most minden egyetemi pol­gár, mert elérkezett a tettek ideje, s maga Kondor is, a szegény világtalan jogász , te­m­dalom újabb és jelesebb termékeit bérletben adatni. E 2-dik bérlet folyamában a követ­kező újabb színművek fognak előadatni : „Két jóbarát“ ered. dráma; „Delila“ francia színmü ; „Páris romjai, vagy császárság, köz­társaság és commune“, a Budán nemrég elő­adott látványos színmű; „Fekete gyöngy“; „Három pár cipő“ énekes francia vígjáték; „Tartuffa mintaképe“ udvari vígjáték; „A szép Dunois lovag“ operette Hervétöl; „Denis úr és neje“ op. Offenbachtól; „Izabella“ op. Suppétól. „ Az úgynevezett conscriptio, az adóalapok házankénti összeírása , most folyik városunkban , folyik pedig olyképen, hogy szó nélkül nem hagyhatjuk. Az össze­írások foganatosításával, ősi szokás szerint, írnokok vanak megbízva, akik aztán egypár kisbíró segédkezése mellett csinálják a dol­got, ahogy az ő bölcs belátásuk diktálja. — Hogy pedig ezen bölcs belátásokban mennyit lehet bizni, azt eléggé tanúsítja azon Apró nevű írnok eljárása , ki a Kazinczy­ utcában és környékén végzé az összeirást. Ez a jó ember t. i. úgy cselekszik, hogy a házak­hoz beállít minden előleges értesí­tés nélkül; ha aztán otthon találja azt, aki­vel dolga van, jó, ha nem, akkor kikérdezi azt, akit épen talál, legyen az cseléd vagy lakó, akinek pedig sem alapos tudomása nincs a kérdezett dolgokról , de köze sincs hozzá. Ebből következnek aztán az olyan hűt összeírások, amilyen egy helyen történt, hol a háztulajdonos távollétében a lakosok ne­jeit hiván össze, ezekkel bevallatá a háztu­lajdonosra tartozókat is; ezek pedig bevallók úgy, hogy még a lakáshoz tartozó magán­szoba , aztán cselédszoba és éléskamra is külön bérlakásoknak vetettek föl ,­­ csak épen még a kéményt hagyták érintetlenül. - - Figyelmeztetjük e könnyelmű és rendet­len eljárásra az illető felügyelő hivatalt: legalább annyit kapjanak az összeírók szi­gorú utasításul, hogy a megejtendő összeírást a lakosokkal előlegesen tudassák.­­A postán elveszett gyűrű miatt indított vizsgálat, mint beszélik, már ered­ményre vezetett volna. E hírt azonban még fönntartással közöljük. Mindenesetre a kö­zönség érdekében óhajtandó volna, hogy mind ennek, mind a levélsikkasztások miatt tartott hivatalos vizsgálatnak eredménye köz­tudomásra hozassák , mert a szegedi közön­ség bizalma a szegedi posta iránt annyira megrendült, hogy alig mer már valaki csak egy kissé fontosabb levelet is egyszerűen bérmentve föladni.­­ A Schönfeld-féle rablógyil­kossági perben a legfő­itélőszék f. hó 19-én mondott­ Ítéletet. Az itteni deleg. tör­vényszék , mint tudjuk , Mészáros Katalint halálra, bűntársait pedig több évi súlyos bör­tönre ítélte volt. A kir. tábla ez utóbbiakra vonatkozólag az e. b. ítéletet helybenhagyta, M. Katalin halálbüntetését, azonban 16 évi börtönbüntetésre szállította le. A legf­ tör­vényszék most ennek börtönbüntetését 20 évre emelte föl, a többiekre vonatkozó ítéle­teket pedig szintén érintetlenül hagyta. — E bünperben tehát még csak a föbűnös, Ki­u­p­á­n van hátra, ki, mint tudjuk, később külön ítéltetett el. — „A magyar jogászok arc­­képcsarnoka.“ Ily föliratú műlapot kap­­tünk a Légrády-testvérek nyomdájából , raj­hetsége szerint, már t. i. tapogatva, gyűjti maga köré a híveket. Mielőtt ennek korteskedéséről szólanék, nem lesz talán érdektelen róla egyet mást el­mondani. Kondor szathmármegyei születésű , sze­gény paraszt szülőktől származott világtalan fiatalember.­­ Gymnásiumi tanulmányait itt Pesten végezte és az érettségi vizsgálatot a legjobb sikerrel tette le. Az idegen nyelve­ket, nevezetesen a franciát és angolt , vala­mint egyéb tudományát hallás útján sajátí­totta el; a magyar irodalomban pedig oly jártassággal bír, hogy könyv nélkül tudja a nagy magyar költők majdnem minden ver­sét. Arany János kisebb költeményeit és Eötvös Karthausiját úgy tudja, mintha könyv­ből olvasná. Külsejéről, ruházatáról ítélve , valami debreceni cívis fiának képzelnéd. Egy ma­gyar „rankli , mely állítása szerint már a Rákóczy-korban feküdt ősapjának lomtárá­ban, födi testének felső részét, a nadrágját és csizmáját pedig már rég megénekelte Vö­rösmarty, hogy az „milyen volt.“ A politika iránt is érdekkel viseltetik, s ha néha fortuna asszonyság mosolygó pil­lantást vet zsebébe és ő 4—5 picula urának vallhatja magát (ami ugyan ritka eset) ak­kor aztán pazar életet él; beül a „Kammon­­kávéházba“, egy üres asztal mellett helyet foglal és egy „kandi weisz“ mellett elolvas­tatja magának valamelyik kollegája által ked­venc újságát, az „Ellenőrt.“ Olvasás közben csöndes, a legnagyobb figyelemmel hallgat és csak néha mosolyog egyet Csernátoni nyakatekert i­ályán s­zolva s kiadva ifj. Marastoni József ál­tal. A díszes kiállítású kőnyomain műilap 38 arcképből álló csoportozatot képez, mely leg­jelesebb jogászaink hű arcképeit tartalmazza, köztük Pauler miniszter, Majláth György a semmitőszék elnöke, Szabó Miklós, Ráth Ká­roly, Bóuis Sámuel, Osztrovszky József, stb. A jogász-közönség bizonyára sietni fog meg­szerezni e becses műlapot, mely kiállításánál fogva bármely teremnek díszére válik. S­z­i­n­ h­á­z. (Ua.) Csütörtökön, október 19 dikén szinte került itt először: „Az udvari bolond“, Szigligeti 100 arany pályadíjt nyert 3 föl­­vonásos vígjátéka. E pályanyertes darabot annak idejében bőven ismerteték a pesti lapok. Mi, visz­­szaemmlékezve a fölötte majdnem egyhangú­lag kimondott kedvezőtlen fővárosi kritikára, megvalljuk, hogy némi elfogultsággal mentünk az előadásra, az előadás után azo­nban bátran ki merjük mondani, hogy a dal­­ jobb hí­rénél. Ha nem is találhatni föl benne a 100 aranyhoz méltó benső értéket s a lángelmé­nek valami fönnen ragyogó esprit-jét, de a szellemdússágot, mely főkép a párbeszédek szövésében s igen ügyes fordulataiban nyil­vánul, semmiesetre sem lehet tőle megtagadni. A darab sikere mellett dicséretesen ver­senyeztek színészeink, kik a mai előadással kisebb-nagyobb mérvben kivívták az egri nevet. Ezek között kiváló elismerés illeti Gerőfit (Vencel) és Klárnét (Deodáta). Előbbeninek fesztelen és kedélyes előadása arról győzött meg bennünket, hogy míg az ő játéka hős szerepekben némi kimértségnek van alávetve s gyakran szögletességekbe ütközik, addig a szalonok könnyedebb lég­körében simán és ügyesen mozog, s elfo­gultság nélkül, modorosságtól menten játszik. Klárné Deodátája még Hancsik fölött is, kit pedig az ügyes Várnay igen derekasan személyesített, kivívta magának az elsősé­­get, s helyes paródiája és igen találó fresko­­szinezése által többször zajos tapsokra ra­gadta a közönséget. Egy hibát azonban mégis követett el, szerepének végén, ott, hol igen tévesen a király keblére vetve magát, gyö­nyörteli elragadtatással kérdé: „Hát te is szeretsz?!“ Ez itt legkevésbé természetes. Deodáta egy rajongó vén leány, ki a csinos Pető után komolyan bolondul s ezért, ha­­b­ár hizeleg is hiúságának a király vélt szerelme, de annyira semmiesetre sem mehet, hogy ép oly hévvel akarja ölelni a királyt, mint kevéssel előbb Petőt szorongató. Avagy nem borul-e ugyanazon pillanatban a királyné lábaihoz, kit az erény őréül hív föl? E mozzanatnál Klárné egy egészen idegen elemet, ravasz­ságot vegyített a félkegyelmű­ségig őszinte Deodáta jellemébe. Vinczéné az özvegy királynét elég impozánsan tüntető elénk, s csupán kiejtése, mely nem egészen magyaros , vont le helyes játéka hatásából. Tímár az élénk Petőt helyes fölfo­gással és sok elevenséggel adta, csak az a kár, hogy igen gyakran ütközött a szerep­­nemtudás kellemetlenül feszélyező korlátaiba. Vincze Mari igen ügyes és kedves kis Jusztinka volt, valamint Rott Mari is meglehetős találóan adta a rajongó Er­zsébetet. Szívesen figyelmeztetjük Csatárt (Si­mon), ki különben elég ügyes kezdő színész hogy az ily kancellár-féle szerepekben vala­­mivel uriasabb maszkot igyekezzék ölteni mert így — nem tehetünk róla — igen kevés fantáziával azonnal vállaira képzeljük a su­bát, meg a vasvillát, s szinte várjuk, hogy mikor kiáltja már: „éjfél után óra kettő!“ A többi kisebb szerepek is igyekezettel voltak betöltve, amely körülmény az össz­­játék kerekdedségére nem kevéssé döntő volt. A kiállítás, kivált az első fölvonásban, meglepően szép volt,­­ hanem meg is la­koltunk értte, mert vártunk legalább félórát, míg az első fölvonás után újra felgördült a függöny. Hanem aztán kárpótolt bennünket az előadás gyors menete, me­ly a jelenvolt középszámú közönséget mind­végig derült­ségben tartotta. Midőn aztán a fölolvasásnak vége van, belőle is megszólal a politikus , hozzászól a politikai kérdésekhez , hogy „ennek a cseh kiegyezésnek nem lesz jó vége, hogy Vend­­­icek utódai rosz dolgon törik a fejüket; ez az országgyűlés megint rövid ülést tartott; Madarász pedig az ó-nép nevében oly hosz­­szasan és unalmasan beszélt, mire vezet majd mindez? stb.“ Ami pedig Hohenwartot és Beustot illeti , ő egyiknek sem helyesli sem politikáját, sem eljárását, hanem ezekre idézi Heinenak azon szavait, hogy : „Es will mich sehr bedtinken , dass Sie alle beide stinken.“ Elvégezvén a politizálást , a főváros ügyeire tér át és ezekre teszi komoly meg­jegyzéseit ; boszankodik , hogy a kövezés oly lassan halad ebben a hatvani­ utcában, és aggodalmát fejezi ki afölött, hogy aligha meg fogja élni azt a boldog időt , midőn ez az utca teljesen asphaltírozva lesz. Azután sokalja annak a primadonnának azt a nagy „gázsit“, mert ezen összegen ké­nyelmesen ki lehetne köveztetni mindazokat a külvárosi utcákat , melyeken naponként végig kell mennie, stb. Midőn aztán kiitta a kávét és sok eről­ködés után kiszívott egy finom suszter-kal á­­noszt. „zahlen Kellner! kiáltás után érzé­keny búcsút vesz pár hatosától s a kávéház közönségtől és tapogatva az egyetem felé ballag. Az utcákon megkettőzteti lépteit, mert már 3/49-re jár az idő és a világért sem akarná elmulasztani az öreg Wenzel előadá­sát , aztán meg hátha távolléte alatt meg­fogytak hívei és szaporodott az ellenfél tá­bora. Oh, ez borzasztó gondolat! De végre az egyetemhez ér. Itt nem tudja magát többé visszatartani és már a lépcsőkön elkiáltja: „Éljen Kiss János elnök!“ Erre az emeleten zaj keletkezik, mert hang­járól fölismerték a vak Kondort. A jogászsereg elébe tódul és üdvözli őt. Ő a legszivélyesebben viszonozza azt és a dolgok állásáról szerez magának tudomást, midőn aztán mindenről körülményesen érte­sült és örömmel hallotta, hogy még van re­mény a győzelemre, akkor meghúzza magát valamely szögletben s mig az idő engedi — korteskedik. Kondor, mint kortes unikum a maga nemében. Erős hanggal rendelkezvén, az ő éljen kiál­tása messze kihallatszik; rögtönzött kortesdalait , melyeket ő maga készít, és melyek mind distichonokban irvák , a jogá­szok óriási kacaja között szavalja el. Hogy milyen hosszú egy ilyen nóta , azt el lehet képzelni, midőn egynémelyiknek csak a be­vezetése akkora, mint a „Zalán futása“, és míg az egészet elmondja , az talán eltart a jövő évi választásokig. így folytatja ő ezen foglalkozását az előadások előtt és után is, mert hát — „így kell annak lenni.“ Nem akarunk ugyan hi­telt adni a hírnek, de a rosz nyelvek azt suttogják, hogy (isten bocsássa meg bűnö­met, amiért kimondom) lekenyerezték. S ha igaz volna is, — bocsássuk meg neki, hisz olyan szegény szegény Kondor, mint a tem­plom egere. W—s V—s. V­egyesek. * Zágrábból távirják, hogy a lázadó határőrök közül hetet már agyonlőttek, s e hó 19-dikére ismét ötnek agyonlövetése volt kitűzv­e. A bakó Károlyvároson át Rakovicába ment. Munjavában szerdán népgyülés tarta­tott, melyben elhatározták, hogy fölterjesztés útján kegyelmet fognak kérni a lázadók szá­mára. * Egy kanonok! kinevezés. A hivatalos lap f. hó 18-diki száma több kano­­noki kinevezést közölt, ezek közt dr. Pa­­lásthy Pál kassai egyházmegyei papnak és egyetemi tanárnak kineveztetését esztergomi kanonokká. A „Szabad Egyház“ élesen kikel e kineveztetés ellen , egyrészt azért , mert több száz esztergommegyebeli papnak eléje tettek egy más megyebelit, és mert egy oly férfit jutalmaztak, ki sötét ultramontanismu­­sáról s az alkotmányosság gyűlöletéről or­szágszerte ismeretes. A nevezett lap kérdi a hercegprímást: megfeledkezett-e arról , hogy a lefolyt autonómiai congressus alkalmával Magyarország püspökei, élükön a hercegprí­mással, saját kezök aláírásával ellátott ok­mányban azon ígéretet tettek az alpapság­­nak, hogy kanonoki kinevezéseknél fölszólí­tanának minden egyházmegyebeli papot ajánló szavazatuk benyújtására , s e szavazatok le­hetőleg tekintetbe fognak vétetni, s hogy több püspök teljesíté is ígéretét, amennyiben fölhívták a megyei derűsz szavazatának, ille­tőleg óhajának nyilvánítására.­­ Másrészről pedig emlékezteti a kormányt a most kano­­noksággal jutalmazott dr. Palásthynak az alkotmányos szabadság visszaállításának nap­jaiban a „Religio“ című lapban ugyanezen alkotmányos szabadság ellen rohamos szen­vedéllyel tett támadásaira s figyelmezteti a kormányt, hogy ily után nagyon el fogja idegeníteni magától az alpapságot. * Panes­o várói táviratoztak, hogy a hatóságok betiltották a Mi­etics szabadon bo­­csáttatása alkalmából tervezett népünnepélyt; csak zárt helyiségekben szabad táncvigalma­­kat tartani. — A polgárság józan része meg van elégedve ezen rendelettel, mert a terve­zett tüntetéseknek titkos és korántsem ve­szélytelen céljuk volt. * Lesz már Pesten is hotel gar­­n­i. Egy élelmes vállalkozó szándékozik ilyet fölállítani. Lesznek benne szépen bútorozott szobák 15—20 forinttól fölfelé, lenn pedig társalgó-, olvasó- és éttermek.

Next