Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-10-22 / 127. szám
körében elbuknia kellett — alig tudunk valamit is reményleni. Egy kicsiny, de bátor csoport küzd Williams Roger nagy eszméje a „szabad egyház szabad államban“ elve mellett, s rokonszenvezve hangoztatja vissza az eseményeket, melyek ó-katholikus név alatt szerepelnek, tudva jól, hogy a „szabad egyház szabad államban“ megtestesítése csak ó-katholikus irányban történhetik. Vajha a magyar klérus e piciny töredéke napról-napra szaporodnék; vajha azon ádáz gyűlölet, melylyel munkálkodása a főpapság részéről kísértetik, a Jézus tanához híven, igaz keresztény szeretettel váltatnék föl, és Simor prímás prágai útja helyett inkább azon gondolkoznék, mint lehetne a magyarhoni kath. egyházat magyar egyházzá reformálni. Mi magyarok vallási dolgokban nem szoktunk elhamarkodók lenni, de emberi valószínűséggel az ó-katholikus mozgalom nálunk is be fog következni. A magyar klérus — átalánvéve — sohasem volt elfogultnak, obszkurusnak nevezhető. Neki tehát — és pedig, ha az insulánsok erről tudni nem akarnak, az apapságnak — be kell látnia azt, hogy ezen egyházi mozgalom csak akkor és úgy tartható meg — ami pedig fölöttébb kívánatos — rendes medrében, ha a kezdeményezést maga a papság vállalja magára, s ha elég bátor lesz a nagyok gyűlölete és nyomása ellenére is a józan ész és tudomány nevében a reformok zászlóját fennen lobogtatni s a korigényeire újításokat keresztülvinni. Mert különben nekünk laikusoknak kell a mozgalom szálait kezünkbe vennünk; s ha tán mi kellő mérsékeltséggel s óvatossággal intéznők is azt, ki áll jól, hogy fölöttünk a túlzók nem fognak többségre vergődni ? Akkor eljátszva lesz a magyar egyház ügye; s akit okolnunk lehet, az maga a papság leszen. K. F. Helybeli A városi szervezés ügyében tartandó rendkívüli közgyűlés már ma — tehát egy héttel előbb , mint mi számítottuk — veszi kezdetét s a meghívás szerint tartani fog mindaddig, mig a szervezési munkálatok letárgyalva s elfogadva nem lesznek. A munkálatok kinyomtatva pénteken osztattak szét a képviselők közt, s így két nap maradt a tanulmányozásra. Ez ugyan nem sok, de talán mégis elég a főbb és elvi jelentőségű pontozatok iránti tájékozódásra , a többi fölött pedig, azt hiszszük, úgy sincs mit vitázni. — Ugyan a közgyűlés napirendjére van kitűzve még egy tárgy : a 3-ik honvédzászlóalj lobogójának fölszentelési ünnepélyére való előintézkedés, mely első helyen fog fölvétetni. JA színházból. E héten következő darabok vannak előadásra kitűzve : Ma „Csikós“ népszínmű, kedden „Szép Heléna“ Operette; szerdán „Fiamina“ francia szinmű ; csürtörtökön 33,333 frt 33/3 kr.“ francia vígjáték ; szombaton „Párisi élet“ operette Offenbachtól; vasárnap (29-én) „Ludas Matyi.“ A színigazgató már a napokban fogja kibocsátani a második bérletre szóló felhívását, melyben minél nagyobb részvétre kéri a közönséget , hogy ez által képesítve legyen úgy a hazai, mint a külföldi szinkro- PESTI TÁRCA. (Jogászélet.) Büszke önérzettel, telt zsebekkel, felhőknek irányult fővel, melyen egy óriási virító vörös tollas cilinder ágaskodik az égbe, ballag végig az utcán Csipke Ferenc, a pesti jogász. Rettenetes megelégedéssel tekint a sétáló közönségre, mert most ő a nap hőse az egyetemen. A segélyző-egyleti elnökválasztásra a korteskedések most folynak javában, s ha ő elkiáltja magát az egyetem 3-dik emeletén, hogy „Éljen Kis János elnök!“ az ha nem is az égig, de a Wimmer-kávéházig bizonyosan elhallatszik. Ott aztán a jogászsereg egyrésze, mely éjjel-nappal, az „alagérozás“ mellett folytatja jogi tanulmányait és költi a rendelkezésére bocsátott apai százasoknak díszpéldányait, tiszta magyarsággal: egy „Abzug“-gal felel; a másik rész pedig, mely a „preferance“ mellett elmélkedik a corpus juris fölött, ezen örömkiáltásra olyan enthusiasmusban tör ki, hogy ég-föld majd összeszakad bele. Benn az egyetem falai között vörös és fehér kokárdán kívül nem látni most mást semmit és nem hallani mást , mint „Éljen Kiss!“ „Éljen Csillag!“ Nem is jogász az, ki a kiabálástól még el nem rekedt. „Maul halten und éljen schreien!“ mint a német mondja, ez most a föladat. Éljen ez és korteskedik most minden egyetemi polgár, mert elérkezett a tettek ideje, s maga Kondor is, a szegény világtalan jogász , temdalom újabb és jelesebb termékeit bérletben adatni. E 2-dik bérlet folyamában a következő újabb színművek fognak előadatni : „Két jóbarát“ ered. dráma; „Delila“ francia színmü ; „Páris romjai, vagy császárság, köztársaság és commune“, a Budán nemrég előadott látványos színmű; „Fekete gyöngy“; „Három pár cipő“ énekes francia vígjáték; „Tartuffa mintaképe“ udvari vígjáték; „A szép Dunois lovag“ operette Hervétöl; „Denis úr és neje“ op. Offenbachtól; „Izabella“ op. Suppétól. „ Az úgynevezett conscriptio, az adóalapok házankénti összeírása , most folyik városunkban , folyik pedig olyképen, hogy szó nélkül nem hagyhatjuk. Az összeírások foganatosításával, ősi szokás szerint, írnokok vanak megbízva, akik aztán egypár kisbíró segédkezése mellett csinálják a dolgot, ahogy az ő bölcs belátásuk diktálja. — Hogy pedig ezen bölcs belátásokban mennyit lehet bizni, azt eléggé tanúsítja azon Apró nevű írnok eljárása , ki a Kazinczy utcában és környékén végzé az összeirást. Ez a jó ember t. i. úgy cselekszik, hogy a házakhoz beállít minden előleges értesítés nélkül; ha aztán otthon találja azt, akivel dolga van, jó, ha nem, akkor kikérdezi azt, akit épen talál, legyen az cseléd vagy lakó, akinek pedig sem alapos tudomása nincs a kérdezett dolgokról , de köze sincs hozzá. Ebből következnek aztán az olyan hűt összeírások, amilyen egy helyen történt, hol a háztulajdonos távollétében a lakosok nejeit hiván össze, ezekkel bevallatá a háztulajdonosra tartozókat is; ezek pedig bevallók úgy, hogy még a lakáshoz tartozó magánszoba , aztán cselédszoba és éléskamra is külön bérlakásoknak vetettek föl , csak épen még a kéményt hagyták érintetlenül. - - Figyelmeztetjük e könnyelmű és rendetlen eljárásra az illető felügyelő hivatalt: legalább annyit kapjanak az összeírók szigorú utasításul, hogy a megejtendő összeírást a lakosokkal előlegesen tudassák.A postán elveszett gyűrű miatt indított vizsgálat, mint beszélik, már eredményre vezetett volna. E hírt azonban még fönntartással közöljük. Mindenesetre a közönség érdekében óhajtandó volna, hogy mind ennek, mind a levélsikkasztások miatt tartott hivatalos vizsgálatnak eredménye köztudomásra hozassák , mert a szegedi közönség bizalma a szegedi posta iránt annyira megrendült, hogy alig mer már valaki csak egy kissé fontosabb levelet is egyszerűen bérmentve föladni. A Schönfeld-féle rablógyilkossági perben a legfőitélőszék f. hó 19-én mondott Ítéletet. Az itteni deleg. törvényszék , mint tudjuk , Mészáros Katalint halálra, bűntársait pedig több évi súlyos börtönre ítélte volt. A kir. tábla ez utóbbiakra vonatkozólag az e. b. ítéletet helybenhagyta, M. Katalin halálbüntetését, azonban 16 évi börtönbüntetésre szállította le. A legf törvényszék most ennek börtönbüntetését 20 évre emelte föl, a többiekre vonatkozó ítéleteket pedig szintén érintetlenül hagyta. — E bünperben tehát még csak a föbűnös, Kiupán van hátra, ki, mint tudjuk, később külön ítéltetett el. — „A magyar jogászok arcképcsarnoka.“ Ily föliratú műlapot kaptünk a Légrády-testvérek nyomdájából , rajhetsége szerint, már t. i. tapogatva, gyűjti maga köré a híveket. Mielőtt ennek korteskedéséről szólanék, nem lesz talán érdektelen róla egyet mást elmondani. Kondor szathmármegyei születésű , szegény paraszt szülőktől származott világtalan fiatalember. Gymnásiumi tanulmányait itt Pesten végezte és az érettségi vizsgálatot a legjobb sikerrel tette le. Az idegen nyelveket, nevezetesen a franciát és angolt , valamint egyéb tudományát hallás útján sajátította el; a magyar irodalomban pedig oly jártassággal bír, hogy könyv nélkül tudja a nagy magyar költők majdnem minden versét. Arany János kisebb költeményeit és Eötvös Karthausiját úgy tudja, mintha könyvből olvasná. Külsejéről, ruházatáról ítélve , valami debreceni cívis fiának képzelnéd. Egy magyar „rankli , mely állítása szerint már a Rákóczy-korban feküdt ősapjának lomtárában, födi testének felső részét, a nadrágját és csizmáját pedig már rég megénekelte Vörösmarty, hogy az „milyen volt.“ A politika iránt is érdekkel viseltetik, s ha néha fortuna asszonyság mosolygó pillantást vet zsebébe és ő 4—5 picula urának vallhatja magát (ami ugyan ritka eset) akkor aztán pazar életet él; beül a „Kammonkávéházba“, egy üres asztal mellett helyet foglal és egy „kandi weisz“ mellett elolvastatja magának valamelyik kollegája által kedvenc újságát, az „Ellenőrt.“ Olvasás közben csöndes, a legnagyobb figyelemmel hallgat és csak néha mosolyog egyet Csernátoni nyakatekert iályán szolva s kiadva ifj. Marastoni József által. A díszes kiállítású kőnyomain műilap 38 arcképből álló csoportozatot képez, mely legjelesebb jogászaink hű arcképeit tartalmazza, köztük Pauler miniszter, Majláth György a semmitőszék elnöke, Szabó Miklós, Ráth Károly, Bóuis Sámuel, Osztrovszky József, stb. A jogász-közönség bizonyára sietni fog megszerezni e becses műlapot, mely kiállításánál fogva bármely teremnek díszére válik. Szin ház. (Ua.) Csütörtökön, október 19 dikén szinte került itt először: „Az udvari bolond“, Szigligeti 100 arany pályadíjt nyert 3 fölvonásos vígjátéka. E pályanyertes darabot annak idejében bőven ismerteték a pesti lapok. Mi, viszszaemmlékezve a fölötte majdnem egyhangúlag kimondott kedvezőtlen fővárosi kritikára, megvalljuk, hogy némi elfogultsággal mentünk az előadásra, az előadás után azonban bátran ki merjük mondani, hogy a dal jobb hírénél. Ha nem is találhatni föl benne a 100 aranyhoz méltó benső értéket s a lángelmének valami fönnen ragyogó esprit-jét, de a szellemdússágot, mely főkép a párbeszédek szövésében s igen ügyes fordulataiban nyilvánul, semmiesetre sem lehet tőle megtagadni. A darab sikere mellett dicséretesen versenyeztek színészeink, kik a mai előadással kisebb-nagyobb mérvben kivívták az egri nevet. Ezek között kiváló elismerés illeti Gerőfit (Vencel) és Klárnét (Deodáta). Előbbeninek fesztelen és kedélyes előadása arról győzött meg bennünket, hogy míg az ő játéka hős szerepekben némi kimértségnek van alávetve s gyakran szögletességekbe ütközik, addig a szalonok könnyedebb légkörében simán és ügyesen mozog, s elfogultság nélkül, modorosságtól menten játszik. Klárné Deodátája még Hancsik fölött is, kit pedig az ügyes Várnay igen derekasan személyesített, kivívta magának az elsőséget, s helyes paródiája és igen találó freskoszinezése által többször zajos tapsokra ragadta a közönséget. Egy hibát azonban mégis követett el, szerepének végén, ott, hol igen tévesen a király keblére vetve magát, gyönyörteli elragadtatással kérdé: „Hát te is szeretsz?!“ Ez itt legkevésbé természetes. Deodáta egy rajongó vén leány, ki a csinos Pető után komolyan bolondul s ezért, habár hizeleg is hiúságának a király vélt szerelme, de annyira semmiesetre sem mehet, hogy ép oly hévvel akarja ölelni a királyt, mint kevéssel előbb Petőt szorongató. Avagy nem borul-e ugyanazon pillanatban a királyné lábaihoz, kit az erény őréül hív föl? E mozzanatnál Klárné egy egészen idegen elemet, ravaszságot vegyített a félkegyelműségig őszinte Deodáta jellemébe. Vinczéné az özvegy királynét elég impozánsan tüntető elénk, s csupán kiejtése, mely nem egészen magyaros , vont le helyes játéka hatásából. Tímár az élénk Petőt helyes fölfogással és sok elevenséggel adta, csak az a kár, hogy igen gyakran ütközött a szerepnemtudás kellemetlenül feszélyező korlátaiba. Vincze Mari igen ügyes és kedves kis Jusztinka volt, valamint Rott Mari is meglehetős találóan adta a rajongó Erzsébetet. Szívesen figyelmeztetjük Csatárt (Simon), ki különben elég ügyes kezdő színész hogy az ily kancellár-féle szerepekben valamivel uriasabb maszkot igyekezzék ölteni mert így — nem tehetünk róla — igen kevés fantáziával azonnal vállaira képzeljük a subát, meg a vasvillát, s szinte várjuk, hogy mikor kiáltja már: „éjfél után óra kettő!“ A többi kisebb szerepek is igyekezettel voltak betöltve, amely körülmény az összjáték kerekdedségére nem kevéssé döntő volt. A kiállítás, kivált az első fölvonásban, meglepően szép volt, hanem meg is lakoltunk értte, mert vártunk legalább félórát, míg az első fölvonás után újra felgördült a függöny. Hanem aztán kárpótolt bennünket az előadás gyors menete, mely a jelenvolt középszámú közönséget mindvégig derültségben tartotta. Midőn aztán a fölolvasásnak vége van, belőle is megszólal a politikus , hozzászól a politikai kérdésekhez , hogy „ennek a cseh kiegyezésnek nem lesz jó vége, hogy Vendicek utódai rosz dolgon törik a fejüket; ez az országgyűlés megint rövid ülést tartott; Madarász pedig az ó-nép nevében oly hoszszasan és unalmasan beszélt, mire vezet majd mindez? stb.“ Ami pedig Hohenwartot és Beustot illeti , ő egyiknek sem helyesli sem politikáját, sem eljárását, hanem ezekre idézi Heinenak azon szavait, hogy : „Es will mich sehr bedtinken , dass Sie alle beide stinken.“ Elvégezvén a politizálást , a főváros ügyeire tér át és ezekre teszi komoly megjegyzéseit ; boszankodik , hogy a kövezés oly lassan halad ebben a hatvani utcában, és aggodalmát fejezi ki afölött, hogy aligha meg fogja élni azt a boldog időt , midőn ez az utca teljesen asphaltírozva lesz. Azután sokalja annak a primadonnának azt a nagy „gázsit“, mert ezen összegen kényelmesen ki lehetne köveztetni mindazokat a külvárosi utcákat , melyeken naponként végig kell mennie, stb. Midőn aztán kiitta a kávét és sok erőlködés után kiszívott egy finom suszter-kal ánoszt. „zahlen Kellner! kiáltás után érzékeny búcsút vesz pár hatosától s a kávéház közönségtől és tapogatva az egyetem felé ballag. Az utcákon megkettőzteti lépteit, mert már 3/49-re jár az idő és a világért sem akarná elmulasztani az öreg Wenzel előadását , aztán meg hátha távolléte alatt megfogytak hívei és szaporodott az ellenfél tábora. Oh, ez borzasztó gondolat! De végre az egyetemhez ér. Itt nem tudja magát többé visszatartani és már a lépcsőkön elkiáltja: „Éljen Kiss János elnök!“ Erre az emeleten zaj keletkezik, mert hangjáról fölismerték a vak Kondort. A jogászsereg elébe tódul és üdvözli őt. Ő a legszivélyesebben viszonozza azt és a dolgok állásáról szerez magának tudomást, midőn aztán mindenről körülményesen értesült és örömmel hallotta, hogy még van remény a győzelemre, akkor meghúzza magát valamely szögletben s mig az idő engedi — korteskedik. Kondor, mint kortes unikum a maga nemében. Erős hanggal rendelkezvén, az ő éljen kiáltása messze kihallatszik; rögtönzött kortesdalait , melyeket ő maga készít, és melyek mind distichonokban irvák , a jogászok óriási kacaja között szavalja el. Hogy milyen hosszú egy ilyen nóta , azt el lehet képzelni, midőn egynémelyiknek csak a bevezetése akkora, mint a „Zalán futása“, és míg az egészet elmondja , az talán eltart a jövő évi választásokig. így folytatja ő ezen foglalkozását az előadások előtt és után is, mert hát — „így kell annak lenni.“ Nem akarunk ugyan hitelt adni a hírnek, de a rosz nyelvek azt suttogják, hogy (isten bocsássa meg bűnömet, amiért kimondom) lekenyerezték. S ha igaz volna is, — bocsássuk meg neki, hisz olyan szegény szegény Kondor, mint a templom egere. W—s V—s. Vegyesek. * Zágrábból távirják, hogy a lázadó határőrök közül hetet már agyonlőttek, s e hó 19-dikére ismét ötnek agyonlövetése volt kitűzve. A bakó Károlyvároson át Rakovicába ment. Munjavában szerdán népgyülés tartatott, melyben elhatározták, hogy fölterjesztés útján kegyelmet fognak kérni a lázadók számára. * Egy kanonok! kinevezés. A hivatalos lap f. hó 18-diki száma több kanonoki kinevezést közölt, ezek közt dr. Palásthy Pál kassai egyházmegyei papnak és egyetemi tanárnak kineveztetését esztergomi kanonokká. A „Szabad Egyház“ élesen kikel e kineveztetés ellen , egyrészt azért , mert több száz esztergommegyebeli papnak eléje tettek egy más megyebelit, és mert egy oly férfit jutalmaztak, ki sötét ultramontanismusáról s az alkotmányosság gyűlöletéről országszerte ismeretes. A nevezett lap kérdi a hercegprímást: megfeledkezett-e arról , hogy a lefolyt autonómiai congressus alkalmával Magyarország püspökei, élükön a hercegprímással, saját kezök aláírásával ellátott okmányban azon ígéretet tettek az alpapságnak, hogy kanonoki kinevezéseknél fölszólítanának minden egyházmegyebeli papot ajánló szavazatuk benyújtására , s e szavazatok lehetőleg tekintetbe fognak vétetni, s hogy több püspök teljesíté is ígéretét, amennyiben fölhívták a megyei derűsz szavazatának, illetőleg óhajának nyilvánítására. Másrészről pedig emlékezteti a kormányt a most kanonoksággal jutalmazott dr. Palásthynak az alkotmányos szabadság visszaállításának napjaiban a „Religio“ című lapban ugyanezen alkotmányos szabadság ellen rohamos szenvedéllyel tett támadásaira s figyelmezteti a kormányt, hogy ily után nagyon el fogja idegeníteni magától az alpapságot. * Paneso várói táviratoztak, hogy a hatóságok betiltották a Mietics szabadon bocsáttatása alkalmából tervezett népünnepélyt; csak zárt helyiségekben szabad táncvigalmakat tartani. — A polgárság józan része meg van elégedve ezen rendelettel, mert a tervezett tüntetéseknek titkos és korántsem veszélytelen céljuk volt. * Lesz már Pesten is hotel garni. Egy élelmes vállalkozó szándékozik ilyet fölállítani. Lesznek benne szépen bútorozott szobák 15—20 forinttól fölfelé, lenn pedig társalgó-, olvasó- és éttermek.