Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-11-08 / 134. szám

-ján Wiesbadenben kath. népgyülés tartatott, mely egy föliratot intézett a parlamenthez az infallibilitási dogma s a jezsuita-rend elle­nében s a polgári házasság behozatalát sü­rgeté. Az actió abban leli a reactiót, hogy az ultra­­montánok a jezsuita-rend dicsőítése által de­monstrálnak az ó-katholikusok ellen. Sőt mi­után a darmstadti protestáns egylet is a do­logba avatkozott, most egy nagy demonstra­tio van készülőben , mit a hegyss­égi párt egész Németországra ki akar terjeszteni s mi abban álland, hogy bizalmi nyilatkozat fog aláíratni a jezsuitákhoz, mit már közzé­tétele előtt 200 előkelő katholikus , nagyob­­bára az arisztokratákhoz tartozók, láttak el aláírásukkal. Franciaország. A szajnai depar­­tamentális tanács egyik közelebbi ülésében olvastatott föl az előterjesztés azon állam­segély fölosztása tárgyában , melyet a kor­mány Szajna megye részére engedélyezett. E szerint Páris kapna 41.243,471, St.-Denis 1.891,624, Sceaux 1.443,641 frankot. E gyű­lés utáni napon a tanács testületileg tisztel­gett Thiersnél. A párisi német konsulságok meg fognak szűnni és ügyleteiket a német követség lá­­tandja el. Az »Ind.“ jelentése szerint a kor­mány állítólag egy törvényjavaslatot készít, mely a Napóleon-családot választásra képte­lennek nyilvánítja és száműzi. Egyébiránt, mint Londonból jelentik, ezen család már Angolországból is kikopik. Legközelebb vég­leg elhagyni készül Angliát. Egy nov. 4-én kelt londoni távirat sze­rint a párisi rendőrség a spanyol kormány ellen szőtt összeesküvést fedözött föl. Oroszország. Igen érdekes a kato­nai bizottságnak az új hadszervezetre vonat­kozó jelentése azon haderő létszámára nézve, melylyel Oroszország rendelkezik. A kidol­gozott terv szerint a hadsereg létszáma hadi­lábon 1.653,393 főre terjedend 50,951 tiszt­tel. Gyalogsági zászlóalj lesz 1293, lovas­század 260 , és 2278 ágyú. A békelétszám 730.000 ember, 37,707 tiszttel, ide nem szá­mítva azon 37.000 embert, kik ideiglenesen a kerületi századokban nyernek alkalma­zást. A fennebbi erőhöz járulnak még a ko­zákcsapatok és a milícia. Európai háború esetére csupán a doni kozákok 64,000 lovast szolgáltatnak 116 ágyúval. Európai Oroszor­szágban tehát, a helyőrségi csapatokat és milíciát nem számítva, minden pillanatban a következő mozgósított haderő áll indulás­készen: 876 gyalogzászlóalj­­ (948,860 em­ber és tiszt), 286 lovasszázad és 396 kozák­­szob­ra 109,000 lóval, 2488 ágyúval (össze­sen 81,000 ember) 16 mérnöktesti zászlóalj (19,000 ember) , tüzérség és mérnökkar: 31.000 ember, végre egészségügyi csapatok 44.000 ember, mi 1.234.460 főnyi létszám­nak felel meg. A színpad mint erkölcsi intéz­mény. Schiller Frigyestől. *) Az újhoz, a rendkívülihez való általános, ellenállhatlan ragaszkodás, a vágy, hogy az ember magát szenvedélyes állapotban érezze, adott Sulzer szerint a színpadnak léteit. — Kimerülve a szellem magasabb erelkedései­­től, elfárasztva a hivatás egyhangú, gyakran nyomasztó foglalkozásaitól és kielégítve az érzékiségtől, az embernek bizonyos üressé­get kellett szívében érzeni, mely az örökös tettvágynak terhére volt. Természetünk, mely ép oly képtelen sokáig az állatiságban meg­maradni, mint az ész munkáit folytatni, kö­zép állapotot kívánt, mely a két ellentmondó végletet egyesítve, az egyik állapotból a másikba való átmenetet megkönnyítse. E hasznot egyáltalában csak az aeszthetikai, a szép­ érzet nyújtja. Minthogy azonban a bölcs törvényhozás első feladata, két hatás közül a magasabbat kiválasztani , tehát nem fog megelégedni a nép hajlamainak lefegyverzé­sével, hanem — ha csak lehetséges — azon lesz , hogy magasabb terveihez eszközökül használja és a jólét forrásaivá változtassa azo­kat ; ezért választá tehát mindenekelőtt a színpadot, mely a tettszomjas szellemnek végtelen tért nyit, minden lélekerőnek tápot nyújt, anélkül, hogy egyet is túlfeszítene, s emellett a szív és ész képzését a legneme­sebb mulatsággal egyesíti. Az, ki először jegyzi meg, hogy az állam legerősebb oszlopa a vallás, amely nélkül a törvények is elvesztik erejüket — talán tudtán és akaratán kívül — a legnemesebb oldaláról védte a színpadot. Épen ezen elég­telenség, a politikai törvényeknek ezen inga­tagsága, mely a vallást az államra nézve nélkülözhetlenné teszi, határozza meg egy­úttal a szinpad erkölcsi befolyását. A tör­­ v) Ezen értekezést Schiller 1787-ben a vál. feje­delmi német társaság nyilvános ülésén olvasta föl. T. K. Helybeli újdonságok.­ ­ A helybeli h­o­nvé­d z­ászló­­szentelésnél — mint biztos forrásból értesülünk — az egyházi szertartást Hor­váth Mihály püspök s orsz. képviselőnk fogja végezni. ** Tol­dy-Ü­n­nep­é­l­y. Az ifjúsági kör, fölfogva nemes hivatását e város szellemi elöhaladása és közművelődése terén, f. hó 12-én veterán írónknak, Toldy Ferencnek, félszázados jubileumát szintén megünnepelni határozá el. Az ünnepély saját helyiségében fog tartatni a délutáni órákban s pro­­grammja, mint értesülünk, következő: Min­denekelőtt Szluha Ágost, a rendező bizott­mány elnöke, fog egy megnyitó­ beszédet tartani ; ezután egy alkalmi fölolvasás kö­­vetkezendik Bodnár Zsigmond reáltanár­­tól, mely fölolvasás az ünnepély hősének írói működését fogja behatólag jellemezni; az ünnepélyt egy szavalmány rekeszti be, előadja Lévay Ferenc reáltanár. Az esteli órákban fényes bankett tartatik szintén a kör helyiségében, melynek elegáns termeit egy idő óta már csillogó gáz világítja. Ugyancsak ez alkalomra halasztatott a szé­pen berendezett könyvtár megnyitása is. A lélekemelő ünnepélyben részt vehet minden­ki, ki a kör tagjai által ez alkalommal vendégül bevezetteti magát. Közelebbi tudó­sítással lapunk jövő száma szolgáland.­­ A kaszinó-egylet közelebb tar­tott választmányi ülésében elhatározta, hogy a Toldy-ünne­pély alkalmából veterán tudó­sunkhoz az egylet részéről üdvözlők­at intéz­­tessék; az városhoz pedig átiratot intéz, hogy Debrecen példájára, a tervezett országos ala­pítvány pártolásához járuljon. — Idejegyez­­zük egyúttal, hogy tanárai vezetése alatt a gymn­­ifjúság is rendez a maga körében Toldy-ünnepélyt, melyről azonban még köze­lebbit nem tudunk. / A színházból. Az e heti műsort, miután előbb nem kaptuk, csak most kö­zöljük a mai naptól kezdve. Szerdán adatik itt először: „Két jó barát” színmű; csü­törtökön: „Egy millió“ francia vígjáték; szombaton Bényeiné Harmath Emma jutalmára adatik bérletszünetben itt elő­ször: „A leány pénznélkül, énekes víg­­játék” fölvonásban, vasárnap (12-én) „Paris r­o­mj­a­i, vagy : a császárság, köztársaság és commune“. Lukácsy S. legújabb látvá­nyos darabja, melyet az igazgató új díszle­tekkel s egyátalán nagyszerű kiállítással ké­szül előadatni. Lusztig karnagy számos si­került zenerészletet is készített hozzá, a többi közt a „Marseillaise“-t is alkalmazván négyes férfikarra. Lesz tehát spektákulum!­­ A kecskeméti nagy bűnper tehát végre mégis fölvétetett a várbeli deleg. törvényszék által. A törvényszék Illés Károly vények —— akarta mondani — csak nemle­ges kötelmekre vonatkoznak : a vallás köve­teléseit valóságos tettekre is kiterjeszti. A törvények csak gátolják azon hatásokat, me­lyek a társadalom összefüggését fölbontják: a vallás parancsol olyanokat, mik szorosabbá teszik azt. Amazok csak az akarat nyilvá­­nulásain uralkodnak, csak tettek vannak alá­­juk rendelve; emez törvénykezését a szív legelrejtettebb zugáig folytatja, a gondola­tot legbensőbb forrásáig követi. A törvények simák, idomíthatók, változók, mint a szeszély és szenvedély: a vallás szigorúan és örökre kötelez. Ha föl is teszszük, ami már nem létezik, ha a vallásnak e nagy hatalmát el­ismerjük az emberi szív fölött, befogja-e vagy bevégezheti-e ez az egész művelést ? A val­lás (itt elválasztom politikai oldalát isteni oldalától) egészben véve inkább érzéki ré­szével hat a népre, sőt talán csak az ér­zéki által hat ily tévedhetlenül: ereje oda van, ha ezt elveszszük tőle. És mivel hat a színpad ? A vallás az emberiség legnagyobb részére nézve már semmi sem, ha a mennyet és poklot ábrázoló képeitől megfosztjuk, és ezek mégis csak a képzelem festményei, föloldás nélkül való talányok , ijesztések és rettentések a távolból. Mily erősödés a val­lásra és törvényekre nézve, ha a színpaddal szövetségre lépnek, hol bűn és erény, bol­dogság és nyomor, esztelenség és bölcsesség ezer képben kézzelfoghatólag és bűn lesz az ember elé állítva, hol a gondviselés ta­lányait föloldja, csomóit szeme előtt bontja föl, hol az emberi szív a szenvedély színpa­dán leghalkabb fölindulásait meggyónja, hol minden álarc leesik, minden festék eltűnik s az igazság megvesztegethetlenül, mint Rha­­damanthus, mondja ki ítéletét. A szinpad törvényképessége ott kezdő­dik, hol a világi törvényeké végződik. Ha az igazságszolgáltatás aranyért szemet huny s a bűn szolgálatában csapong ; ha a hatal­masok garázdálkodása lehetetlenségén gú­nyolódik s emberfélelem a fensőbbség kezét megköti — átveszi a szinpad a kardot és mérleget s a bűnt iszonyú bírói széke elé vonja. A képzelet és történelem egész biro­dalma a múlt és jövő intését követik. Mer­t. ügyész indítványára f. hó 3-án tartott ülésében határozta el a vádlottak pörbefoga­­tását, s ügyüket a rendes írásbeli útra át­tevőn , a nevezett ügyészt ut­asítá a per mi­előbbi fölvételére. E monstre-per tárgya har­minc főbenjáró bűneset, valamennyi erő­szakos rablás, hat esetben gyilkossággal párosulva; ezek közt: Akasztó község pénztárának 1858-ban, Dömsöd község pénztárának szintén ez évben és az izsák­kecskeméti postának 1863-ban történt megrablása, s a t. Összesen 36 vádló szere­pel benne, névszerinti Muzslai Gyarmati Já­nos , Tükör Gubicza József, Zsíros György, Szekeres Sándor, ifj. Kátai Balog András, Szeleczki Pál, Jász János, Menyke István, Besze Pál, Tapodi János, id. Luteránus Balog András, Kátai Kis Imre, Zsíros Györgyné, Bajdor János, Füles Faragó József, Vikor József, Kovács Gergely, Bor­bély István, Habran György, Szurmó Ist­ván, Domonyik József, id. Tényi Ferenc, ifj. Tényi Ferenc, Kuti István, Darabant Imre, Tükör Imre, id. Vikor András, Spá­­nyik István, Gyóni Imre, Kránic Varga Pál, Pálinkás Pál, Gáspár István, Pető Imre, Surányi György, Fazekas Pál, Borbély Sándor. Védő ügyvédekül kineveztet­tek : Parcselles Félix szabadkai, Szűcs An­dor, Benke József, Csermelényi Iván, Nagy Sándor, Reizner János, Okrutszky Aurél, Zombory Antal, Rosenberg Kálmán, Ra­­kovszky István, Muskó Sándor, Toronyi József, Magyar János , Schmidt Imre, Back Salamon, Neskovics György szegedi és Ma­­darassy László kecskeméti ügyvédek. A várbeli ügyek e fontos mozzanatával szemközt lehetetlen elhallgatnunk azon néze­tünket , hogy e monstre-pör fölvételét a bél. törvényszék által most már elkésettnek tartjuk s egyátalán nem értjük a törvényszék számítását; mert hogy e halmaz-pör újévig, vagy tovább is, amikorra az uj törvényszék szervezve lesz, alaposan letárgyaltassék s ítélettel befejeztethessék, az legalább is ha­táros a lehetetlenséggel. Ha már ennyire el­maradt e per, várhatott volna még egy pár hónapot s a bel. törvényszék hátralevő ide­jét fordíthatta volna oly egyes kisebb ügyek elintézésére, melyekkel bevégzett munkát hozhat létre. Ez a mi egyéni véleményünk.­­ Szerencsétlenség. Közrészvétet keltett városunkban azon szomorú eset, mely Ördög János helybeli tekintélyes polgár s városi képviselő nejével szombaton este tör­tént. Homoki szőlőjéből hazajövet ugyanis kocsija egy kútnál megitatván, ezalatt a tüzes lovak egymást harapdálni kezdték s csakhamar megbokrosodva, zabla nélkül el­­ragadák a kocsit s a legvadabb futásban legalább egy mértföldnyi utat tettek árkon, bokron, szántóföldeken keresztül, mig végre a vasúti árokba zuhanva s ott egymásra rész­vétkesek, kik már rég porlanak, most a költészet hatalmas idézésére előállnak és az utókor borzalmas tanítására ismétlik ocs­­mány éltüket. Tehetetlenül , mint az árnyé­kok az üres tükörben, vonulnak el századok rémei szemeink előtt, s mi kéjes borzalom­mal átkozzuk emléküket. Ha már nem ta­nítjuk többé az erkölcsöt , ha a vallás már nem talál hitelre , na nincs többé tör­vény : még elrémüt Medea, midőn a palota lépcsőin lejön, elvégezve a gyermekgyilkos­ságot. Üdvös borzalom fogja el az emberisé­get, s mindenki dicséri magában jó, tiszta lelkiismeretét, ha lady Macbeth, az iszo­nyú éji bolygónő, kezeit mossa s Arábia minden illatát segítségül hívja a gyilkosság utálatos szagának kiirtására. Amily bizonyos, hogy a látható előállítás hatalmasabban hat, mint a holt betű, és oly bizonyos, hogy a színpad mélyebben és tartósabban hat, mint az erkölcs és a törvények. Támogatja a világi igazságszolgáltatást, csakhogy neki még tágasabb tér van fönn­tartva. Ezer bűnt , melyet az büntetlenül hagy, büntet meg öt­ezer erényt , melyről az hallgat, ajánl a szinpad. Itt kiséri a böl­csességet és a vallást. — E tiszta forrásból meríti tanait és példáit és öltözteti bájos, csalogató ruhába a szigorú kötelmet. Mily nagyszerű érzelmekkel, elhatározásokkal, szen­vedélyekkel dagasztja keblünket, mily isteni eszményt állít elénk az utánzásra! Ha a ke­gyes Augustus az áruló Cinnának, ki már a halálos szót véli annak ajkán olvashatni, nagylelkűen kezét nyújtja: „Legyünk bará­tok, Cinna!“ — ki ne akarná a tömeg kö­zül halálos ellenének kezét megszorítani, hogy hasonlítson a nagy rómaihoz ? Ha Sickingeni Ferenc egy feje­delmet megfenyíteni és idegen jogokért har­colni megy, s véletlenül hátratekintve, várát, hol neje s gyermekei segély nélkül hátrama­radtak, lángokba látja borulni, és ő tovább vonul , hogy beváltsa ígéretét : mily nagy lesz akkor előttem az ember, s mily kicsiny, mily megvetésreméltó a félelmes, legyőzhet­­len sors! Épen oly utálatosan, amily szépen az eré­­­nyek, látszanak meg a vétkek, a színpad bor­zasztó tükrében. Ha a segélytelen, gyermekes Lear hallva, tehetetlenekké lettek. Eközben a szegény nő, ki egymaga volt a ki tudja hányszor fölfordult kocsin, kiesett, s a cselé­dei a már vak sötétben csak sokára találtak reá egy gyalogos leány hívása folytán, kit a jó szerencse vezetett oda. De mily álla­potban ! Eszmélet nélkül feküdt egy a ko­csin volt 6­akós borral telt hordó alatt, mely egész terhével ráesett. A roppant sérüléseket szenvedett nőt a szerencsétlenségről időköz­ben értesült férje bérkocsin hozta haza Ál­lapotáról még nem tudnak bizonyost mon­dani , de reményük, hogy a sérülései­ nem lesznek életveszélyesek s a beteg rendkí­vüli ép és erős testszervezete győzni fog a nagy bajon.­­ Csongrád megye utóbb tartott közgyűlésén a m. mérnök határozatilag uta­­síttatott, hogy a gyűlésteremben a hallgató közönség és h­i­rla­pt­u­d­ó­sí­t­ók számára külön elkorlátolt helyet készíttessen. Szeged város közgyűlésének még nem jutott eszébe, hogy itt is van hírlap, melynek tudósítója számára eddigelé egy zugocska sincs a te­remben kijelölve; a karzat pedig, tessék meghinni, az ottani zajos és „subaillatu* körülményeknél fogva épen nem válik az embernek üdvösségére, ha mindjárt hírlap­író is , akinek köztudomás szerint jó gyom­rának kell lenni. Reméljük, hogy ami nem volt, az lesz.­­ „Kö­peny forgatás” cím alatt H.-M.-Vásárhelyről egyik t. munkatársunktól cikket vettünk, mely éles bírálat alá veszi Török Bálint I. alispán urnak azon — is­merve az előzményeket — valóban váratlan tettét, mely szerint a kir. biztosnak üdvtel­jes működéséért nemcsak köszönetét, hanem egyúttal föliratot is indítványozott a belügy­minisztériumhoz és az országgyűléshez, hogy a kir. biztosi intézmény mindaddig fönnma­radjon, míg megkezdett (tehát 3 év múlva is csak „megkezdett“!) üdvös működését be­­fejezendi. — T. munkatársunk meg fog bo­csátani, hogy cikkét csak fölemlítjük, de félreteszszük 1-ször azon oknál fogva, mivel a fősuly benne Török B. úr személyére van fektetve, minélfogva az egész szemé­lyeskedés színét nyeri, ez pedig lapunk irányelvével ellenkezik; 2-szor pedig azért is, mivel a cikk, habár röviden, a dolog érde­méhez , a kir. biztosság ügyéhez is szól, ettől pedig egyelőre még tartózkodnunk kell, noha a cikk e része teljesen megegyez sa­ját meggyőződésünkkel, melyet annak ide­jén tartózkodás nélkül ki fogunk mondani, amint ezt már ugyane tárgynál múlt szá­munkban jeleztük. Akkor majd — ha t. munkatársunk megengedi — föl fogjuk ezt is használni.­­ Incze Sándor úr, lapunk munka­társa , múlt hó vége felé fényes eredmény­nyel letette az ügyvédi vizsgát, s működé­ésben és viharban hiába zörget leányai há­zán, ha ősz haját a szélbe szórja s a tom­boló elemeknek elmeséli, mily természetelle­nes volt az ö­reganya; midőn dühöngő fáj­dalma végre e borzasztó szavakban tör ki: „Mindenemet nektek adom!“ — mily utála­tosnak mutatkozik ekkor a hálátlanság! mily ünnepélyesen fogadunk tiszteletet és gyer­meki szeretetet! De a szinpad hatásköre még messzebbre is kiterjed. Még ahol a vallás és törvények méltóságukon alul levőnek tartják az emberi érzelmeket követni, ott is tevékeny e műve­lésünkért. A társadalom szerencséjét ép any­­nyira zavarja meg a balgatagság, mint a vétek és bűn. Egy tapasztalás, mely oly öreg, mint a világ, tanítja, hogy az emberi dolgok hálózatában a legnagyobb súly gyakran a legkisebb és leggyöngébb szálon függ , és ha a tetteket forrásukhoz viszszük le, tízszer kell nevetnünk, mig egyszer borzadunk. Gonosztevőim jegyzéke minden nap, melylyel öregszem , rövidebb s bolondjaim jegyzéke minden nap hosszabb lesz. — Ha az egyik nemzedék erkölcsi tévedése ugyanazon for­rásból bugyog, ha a bűn azon szélsőségei, melyek bélyegzők, csak változó alakjai, csak magasabb fokai egy tulajdonságnak, melyet végre egyhangúlag megnevetünk és szere­tünk, miért ne ment volna a természet a má­sik nemzedéknél ugyanazon után ? Csak egy titkot ismerek az embernek a roszabbulástól való megóvására és ez: szivét a gyöngesé­­gek ellen megóvni. E hatás nagy részét a színpadtól elvár­hatjuk. Ő az, mely a balgák nagy része elé tükröt tart és azoknak ezerféle alakját üd­vös gúnynyal szégyeníti meg. Amit fönn meg­indítás és rettentés által eszközölt, itt (talán gyorsabban és biztosabban) a tréfa és gúny által éri el. Ha a víg- és szomorújátékot az elért siker szerint akarnák megbecsülni ak­kor a tapasztalás talán az elsőnek adna előnyt. A gúny és megvetés érzékenyebben sebezi meg az ember büszkeségét, mint a­mennyire az utálat lelkiismeretét kínozza. A borzasztó elöl elrejtőzik gyávaságunk, de épen e gyávaság ad át bennünket a gúny falánkjának. — A törvény és lelkiismeret gyakran megőriz a vétek- és bűntől. a.

Next