Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-08-02 / 92. szám

Mesjelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. •Szerkesztőségi iroda, Imva a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, l-sn emelet Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hova az előfizetési pénzek küldendők Szpfledet) házhozhordással és vidékre postán ■. Kapsz évre ... 8 frt Félévre . . . 4 frt­ Évnegyedre . . . 2 frt. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elültetve: Egész évre ... 7 frt , Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyed­re ... 1 frt 75 kr Hirdetések (ölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten­­Neummann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca­­1 szám, Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban U. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laftite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 92 ik szám­t. Szerdán augusztus, 2-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Ihirdetések díjai: Magánh­irdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyilttér” ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. A szervezés küszöbén. A városi főispánok kinevezése meg­történt s ezzel városunk életében is meg­nyílt egy uj korszak , mely, hinni szeret­jük, a múltnál üdvösebb és gyümölcsö­zőbb reend. Nem akarunk jellemrajzot írni a múltban szerepelt egyének fölött, mert sok esetben az emberi gyarlóságot az akkori viszonyok fejlesztették ki s e te­kintetben a szereplőket maguk a műkö­désük után fönnmaradt tények oly világí­tásban helyezik elénk, hogy bármily szem­üvegen nézzük is, mindig csak egyforma marad. Az 1848 előtti már-már feledésbe menő korszak szereplői legtöbbnyire örök álmaikat aluszszák s igy az általuk tett, vagy mulasztott cselekmények ko­runkba is meszszeható következményeit bonckés alá venni többé nem egy rö­vidke hírlapi cikk, hanem a történelem föladatává vált, s elvégre is az akkori korszak hosszabb és alaposabb tanulmá­nyozása nélkül szigorú s talán téves bí­rálatot írni az akkor szereplők fölött, némileg az őseink iránti tiszteletteljes kegyelettel jönne összeütközésbe. Az 1848-tól 1861-ig terjedő kor­szak némi haladást mutat ugyan föl, de ez nem a mi városunknak s akkori elöl­járóinknak, hanem inkább az egész or­szágban megindult hatalmas haladási áramlatnak köszönhető. E kedvező fekvésű várost a fejlő­dési viszonyok akaratlanul is tolták elő­re, s nagy hiba volt az akkori szereplők­től, hogy a fejlődési processust nem tud­ták, vagy nem akarták helyes irányban vezetni. Az államvasút kiépítésekor a város alsó részét elzárták a Tiszától s ezzel azon városrész fölvirágzását hosszú idő­re lehetetlenné tették , s ilyen és még számos nagy áldozat árán nem gondos­kodtak még csak arról sem , hogy a ki­épült vasút vízvédelmi szempontból a vá­rosra veszélyessé ne váljék, s hogy a Ti­szán keresztülvonuló közlekedésünk a rozzant és a város forgalmára kiszá­­mithatlan káros faladat nélkülözhetővé tegye. Vannak hibák, miket többé jóvá­tenni nem lehet; ily hibák a fönnebbiek is, amennyiben a város vízvédelmének s egy állandó híd építésének roppantul megnehezített kérdését megoldás végett üres marokkal hagyták a mi nyakunk­ba. Pedig volt pénzünk reá, mert ott volt a város egész erejének megfeszítésével előteremtett 600.000 forint államkölcsön, de ennek megfelelő eredményt fölmutatni nem tudunk ; nem is említjük bővebben a mezei bérlőgazdasággal kötött viszonyt, melyet alaposan máig sem ismerünk, s melynek ódiuma ismét csak a mi fejünkre szállt. Az 1861-től 1867. évig tartott rövid provisorium szintén nem múlhatott el anélkül, hogy városunk életében mély és fájdalmas nyomokat ne hagyjon. Hogy többet ne említsünk, ott van az eléggé ismeretes tiszaszabályozási ügy, s ott van az 1867. évben kiderült adósikkasz-tások ügye, melyek még mind megoldás­ra várnak s ki tudja, hová fejlődnek ki. Az 1867. évtől máig terjedő időszak tényekben szegény, de tanulságokban annál gazdagabb. E korszak eredménye­ként alig-alig hozhatunk föl valamit; a­mi van, azt is inkább a társadalmi törek­vések hozták létre. De annál több a mu­lasztás, melyeket mindenki sokkal job­ban ismer, hogysem itt fölsorolni szüksé­ges lenne. Azonban mindezeknek kétségkivül egyik fontos oka magában a nagy­kö­zönségben s a képviselőtestületben rej­lik, mert legtöbben a személyes viszály­kodások pressiója alatt álltunk s a párt­­villongásoknak és kicsinyes személyes érdekeknek nem ritkán a közérdekeket áldozatul dobtuk. Hagyjuk azonban e szomorú képet! ne kutassuk az indokokat, melyek a köz­ügyek vezetésében szerepelt vezéreszmé­ket teremték; oly tér ez, mely ismét könnyen személyes ellenszenvre vezetne, pedig * Concordia res parvae crescunt discordia maximae dilabuntur.“ Sok szép reményt csatolunk az uj organismus működéséhez; mert a felelős­ség, melytől eddig képviselőink többsége irtózni látszott, jövőre minden tisztviselő- és képviselőre kiterjed; mert az 1870. XLII. tövénycikk 20. §-a csak képzettebb s érdektelen egyéneket enged a képvise­lői padokba jutni ; — mert továbbá a tisztviselőket jövőre nem a sok esetben nagyon is tévesen szélő s félrevezethető nagy­közönség, hanem a szűkebb körű képviselőtestület választja, s végre, mert a főispánra ruházott ellenőrködési jog nálunk oly kezekbe jutott, hogy bennün­ket a főispán szeplőtlen múltja s messze­­kimagasló igazságszeretete minden túl­kapás és visszaélés ellen teljesen bizto­sit. E körülmények mind olyanok, me­lyek egy szebb jövő virradatát engedik hinnünk. A törvény azonban csak holt betű­ s annak gyakorlati haszna mindnyájunk lelkiismeretes közreműködését igényli. Ha vannak is a törvénynek hiányai — a­miket majd az élet fog kimutatni — a jóakarat és kölcsönös bizalom nagyrész­ben pótolni fogja azokat. Szakítsunk tehát a múlt emlékeivel s a keserűséget kölcsönös engedékenység s bizalom által tegyük édessé. Nem tudjuk , kik lesznek azon fér­fiak, kik jövőre közügyeinket vezetni fogják , de bár kiket szemeljen is ki a többség, övezzük őket bizalommal körül s működéseikben egy szív- és lélekkel támogassuk őket, jelöljük ki s tartsuk fönn a követendő irányt s az eseménye­ket vállvetve, összetett erővel hajtsuk előre; s ha a közös jólét és egyéb közös cél elérésére az egymást megillető biza­lommal seregjünk össze, városunk het­venezer lelket meghaladó lakosságának sikerülni fog nemcsak a múltnak hibáit lehetőleg orvosolni, hanem ezen a kifej­lődés minden kellékével bíró várost nagy­­gyá­r műveltté is tenni. Adja Isten, hogy ezen őszinte jó­akarattal elmondott néhány szó hasonló őszinte jóakaratra találjon , akkor nem lesz okunk aggódni azon , hogy — a múlt példájaként — egykor a mi nyugal­munkat is unokáink panaszos hangjai fogják háborgatni. * * * Szeged, alig. I.­ ­ A hír­­lap vasárnap meghozta az alább közölt városi főispáni kinevezéseket, melyek közt második helyen látjuk, hogy D­á­n­i Ferenc ,Szeged, Kecskemét és Arad váro­sok főispánjává neveztetett ki. Ami mindenekelőtt városunkat illeti, mi már hetekkel ezelőtt, midőn e kinevezés már körülbelül biztosnak volt tekinthető, úgy tol­mácsoltuk a hirt, mint amely városunk la­kosságának közmegelégedésével találkozik ; most, midőn a várt és óhajtott kineveztetés lénynyé vált, újra csak azon őszinte öröm­mel üdvözölhetjük azt, melyet keblünkben ezer bajjal küzködö városunk szeretete s annak forrón óhajtott jóléte támasztott és táplál. — Mi, kik az uj, az első városi főispánt, mint Szeged város szülöttét, közvetlenül a magunkénak mondhatjuk ; kik ismerjük múlt­­ját és jelenét, kik elölt élete nyitott könyv­ként fekszik, akik tudjuk, mit várhatunk tő­le, akik tudjuk, hogy tesztel -lésekkel csü­gg városunk érdekein s jólétének előmozdításán , nekünk nincs szükségünk arra, hogy élet­rajzi adatok után kutassunk. Szeged, e kivá­lóan demokrata polgárváros, tudja és érzi, hogy e választás reá nézve ép oly sze­rencsés, mint megtisztelő. Ha nem tekintjük is azon előnyöket, melyek reánk nézve a kinevezett személyes tulajdonaiban rejlenek, föltétlenül üdvözöl­nü­nk kell e kinevezést egy magasabb elvi szempontból, mely kiváló fontossággal bir. Dáni Ferenc­ben, a k­ö­z p­o­l­g­á­r fiá­ban, az egyszerű ügyvéd és fö­zbirtokosban, ki tisztán személyes tulajdonainak, a közpá­lyán szerzett érdemeinek s becsületes mun­kásságának köszöni mai állását . Szeged város polgárságát s általában a munkás pol­gárosztályt látjuk megtisztelve, s az ő kine­­veztetésében az eddigelé még mindig jófor­mán háttérbe szorított polgári elem, a va­lódi demokrácia győzedelmét látjuk, mely immár komolyan kezd tért foglalni az államkormányzatban. Ez elégtét­el s egyszersmind bátorítás azon osztálynak, melynek szorgalmán, kép­zettségén és értelmén nyugszik első­sorban a haza jövője. Mi tehát ezért is, és főkép ezért üdvö­zöljük Tóth Vilmos belügyminiszter urat sze­rencsés választásáért ! Ez okból, meg vagyunk győződve, Arad és Kecskemét városok is örömmel és meg­nyugvással fogadják e kinevezést, de meg­nyugvással fogadhatják azt minden tekintetben; mert Dáni Ferencben városi ügyeik élére oly férfiút kaptak, ki hosszú közpályáján, mely 1848-tól kezdődik, soha egy percre sem ta­­gadta meg tiszta, hazafias érzületét; ki min­­dig meggyőződését követte férfiasan, s azt úgy országos képviselői, mint polgári pályá­ján mindig azon féltékenységgel érzé, melyet csak a függetlenség érzete nyújt. Dáni Fe­renc azonfelkil bír egy ritka jótulajdonsággal, mely a jelen alakulási viszonyok közt nehéz állásában megbecsülhetlen: ő nem a merev ellentétek embere, hanem jó szíve­s igazság­­szereteténél fogva mindig azok összeegyezte­tésére törek­zik, amire megnyerő modora­it kiválóan alkalmassá teszi. Ez azonban csak bizonyos határig terjed, s ahol szükség van rá, ép oly határozott tud lenni, mint engesz­­telékeny, ha a körülmények úgy kívánják. Mi ezeket csakis Arad és Kecskemét városoknak mondtuk el, mert óhajtjuk, hogy városunk fiát azon bizalommal fogadják, mely­re annak , náluk sokszorosan nehéz pályája kezdetén, nélkülözhetlen szüksége van. Arad és Kecskemét polgárai pedig meg lehetnek győződve, hogy a tiszta valót tártuk eléjük, mert a hatalmass­ágok ostromlását ugyan meg­szoktuk, de a hatalom iránti hízelgés nem kenyerünk. Magunkhoz visszatérve, mi mélyen meg vagyunk győződve afelől, hogy városunk kor­mányzatát ezidőszerint jobb kezekbe tenni alig lehetett volna, s erősen hiszszük, hogy azon szép reményeink, melyeket e kineve­zéshez kötöttünk, teljesülni is fognak, csak ne vonja meg Szeged polgársága erejét és munkásságát a közügyektől. És most nincs egyéb hátra, mint szere­tett uj főispánunknak tartós egészséget, erőt és kitartást kívánni nehéz pályája köszöbén, melynek Ilii betöltése a legszebb koronát tü­­zendi homlokára: polgártársai elismerése és hálája alakjában! ______.__a.___ Hazai ügyek. — A városi főispánok egy ré­szének kinevezése végre megtörtént; a hir­ lap vasárnapi száma a következő kinevezé­seket hozza, — eszerint Ő fölsége kinevez­te:— Balogh Kornélt Esztergom, Győr és Ko­márom, Dáni Ferencet Arad, Kecskemét és Szeged, — Fülöp Sámuel Kolozsvár szab. kir. város helyettes polgármesterét Kolos, Kolozs­vár, Szamosujva , Szék és Zilah, — Goldbrun­­ner Sándor Selmec és Bélabánya szab. kir. városok polgármesterét Bakabánya, Körmöc­bánya, Selmec és Újbánya, — Kuba János országgyűlési képviselőt és Szakolca szabad kir. város polgármesterét Szakolca és Tren­­csén, — Lazarevics Bazil kir. tanácsost Te­mesvár és Versec, — Lázár Mihály ország­gyűlési képviselőt Bércek, Csíkszereda, Illye­­falva, Kézdivásárhely, Oláhfalu, Szepsi-sz. ■ György és Székelyudvarhely, — Nagy Igná­cot Felsőbánya, Nagybánya és Szatmár Né­meti, — Neszter Józsefet Bazin, Modor, Nagyszombat, Pozsony és Szt-György, — Patay András, Szabolcsmegye alispán át Deb­recen és Nagyvárad, — Plachy Lajos ország­­gyűlési képviselőt Besztercebánya, Brezkó­­bánya, Korpona, Libetbánya és Zólyom, — Török Dániel gyula­fehérvári polgármestert és országgyűlési képviselőt Abrudbánya, Hát­szeg, Károlyfehérvár, Vajda-Hunyad és Víz­akna, — Thury Gergely országgyűlési kép­viselőt Erzsébetváros, Fogaras, Marosvásár­hely és Szászrégen, — gróf Zichy Re­nőt Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis Szeben, — végre Zuber József Fehérmegye alispánját Pécs és Székesfehérvár törvényhatósági jog­gal fölruházott városok főispánjává. TANÜGYI ROVAT. A néptanítók- és iskolabará­tokhoz! Jövő augusztus 21., 22., és 23-dikán a „Délmaagy­aro­rszági néptanító­­egylet“ egyetemes gyűlését Temesvárott tartandja. A népnevelés közérdekében fekszik, hogy e gyűlésen minél számosabban jelenjenek meg azok, kik a népmivelődés haladását szí­vükön hordják. Tagadhatlan, hogy a népnevelés­ és ok­tatás terén még igen sok a teendő, hogy ez ügy még számos korhadt helyen siklik, mi­nek orvoslására első­sorban a néptanítók vannak hivava. A szakavatottak szabad eszmecseréje in­nét országszerte elhangozik és illő helyen viszhangra találand, ami jelentékenyen szol­gálhat a sebek orvoslására. Sorakozzunk te­hát, gyűjtsünk adatokat, melyek alkalmasak a bajok foszladékos fátyolát leleplezni, nyil­vánítsuk óhajainkat, szóval, ne mulaszszuk el a kedvező alkalmat, ügyünkért ismét és is­mét a síkra szállni. Gondoskodva lesz, hogy az e gyűlésen megjelenni szándékozók a vaspályák­ és gőz­hajókon felényire leszállított áron mehesse­nek , csak szíveskedjenek mielőbb 50 kr. beküldése mellett Schaffer Károly urnál, a helyi bizottmány elnökénél Temesvárt (Jó­zsefváros) jelentkezni, erre az igazolási jegy megküldetni fog. További 1 frt 50 kr. be-

Next