Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-08-02 / 92. szám
Mesjelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. •Szerkesztőségi iroda, Imva a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, l-sn emelet Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hova az előfizetési pénzek küldendők Szpfledet) házhozhordással és vidékre postán ■. Kapsz évre ... 8 frt Félévre . . . 4 frt Évnegyedre . . . 2 frt. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elültetve: Egész évre ... 7 frt , Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 1 frt 75 kr Hirdetések (ölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; PestenNeummann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca1 szám, Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban U. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laftite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 92 ik számt. Szerdán augusztus, 2-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Ihirdetések díjai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyilttér” ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. A szervezés küszöbén. A városi főispánok kinevezése megtörtént s ezzel városunk életében is megnyílt egy uj korszak , mely, hinni szeretjük, a múltnál üdvösebb és gyümölcsözőbb reend. Nem akarunk jellemrajzot írni a múltban szerepelt egyének fölött, mert sok esetben az emberi gyarlóságot az akkori viszonyok fejlesztették ki s e tekintetben a szereplőket maguk a működésük után fönnmaradt tények oly világításban helyezik elénk, hogy bármily szemüvegen nézzük is, mindig csak egyforma marad. Az 1848 előtti már-már feledésbe menő korszak szereplői legtöbbnyire örök álmaikat aluszszák s igy az általuk tett, vagy mulasztott cselekmények korunkba is meszszeható következményeit bonckés alá venni többé nem egy rövidke hírlapi cikk, hanem a történelem föladatává vált, s elvégre is az akkori korszak hosszabb és alaposabb tanulmányozása nélkül szigorú s talán téves bírálatot írni az akkor szereplők fölött, némileg az őseink iránti tiszteletteljes kegyelettel jönne összeütközésbe. Az 1848-tól 1861-ig terjedő korszak némi haladást mutat ugyan föl, de ez nem a mi városunknak s akkori elöljáróinknak, hanem inkább az egész országban megindult hatalmas haladási áramlatnak köszönhető. E kedvező fekvésű várost a fejlődési viszonyok akaratlanul is tolták előre, s nagy hiba volt az akkori szereplőktől, hogy a fejlődési processust nem tudták, vagy nem akarták helyes irányban vezetni. Az államvasút kiépítésekor a város alsó részét elzárták a Tiszától s ezzel azon városrész fölvirágzását hosszú időre lehetetlenné tették , s ilyen és még számos nagy áldozat árán nem gondoskodtak még csak arról sem , hogy a kiépült vasút vízvédelmi szempontból a városra veszélyessé ne váljék, s hogy a Tiszán keresztülvonuló közlekedésünk a rozzant és a város forgalmára kiszámithatlan káros faladat nélkülözhetővé tegye. Vannak hibák, miket többé jóvátenni nem lehet; ily hibák a fönnebbiek is, amennyiben a város vízvédelmének s egy állandó híd építésének roppantul megnehezített kérdését megoldás végett üres marokkal hagyták a mi nyakunkba. Pedig volt pénzünk reá, mert ott volt a város egész erejének megfeszítésével előteremtett 600.000 forint államkölcsön, de ennek megfelelő eredményt fölmutatni nem tudunk ; nem is említjük bővebben a mezei bérlőgazdasággal kötött viszonyt, melyet alaposan máig sem ismerünk, s melynek ódiuma ismét csak a mi fejünkre szállt. Az 1861-től 1867. évig tartott rövid provisorium szintén nem múlhatott el anélkül, hogy városunk életében mély és fájdalmas nyomokat ne hagyjon. Hogy többet ne említsünk, ott van az eléggé ismeretes tiszaszabályozási ügy, s ott van az 1867. évben kiderült adósikkasz-tások ügye, melyek még mind megoldásra várnak s ki tudja, hová fejlődnek ki. Az 1867. évtől máig terjedő időszak tényekben szegény, de tanulságokban annál gazdagabb. E korszak eredményeként alig-alig hozhatunk föl valamit; ami van, azt is inkább a társadalmi törekvések hozták létre. De annál több a mulasztás, melyeket mindenki sokkal jobban ismer, hogysem itt fölsorolni szükséges lenne. Azonban mindezeknek kétségkivül egyik fontos oka magában a nagyközönségben s a képviselőtestületben rejlik, mert legtöbben a személyes viszálykodások pressiója alatt álltunk s a pártvillongásoknak és kicsinyes személyes érdekeknek nem ritkán a közérdekeket áldozatul dobtuk. Hagyjuk azonban e szomorú képet! ne kutassuk az indokokat, melyek a közügyek vezetésében szerepelt vezéreszméket teremték; oly tér ez, mely ismét könnyen személyes ellenszenvre vezetne, pedig * Concordia res parvae crescunt discordia maximae dilabuntur.“ Sok szép reményt csatolunk az uj organismus működéséhez; mert a felelősség, melytől eddig képviselőink többsége irtózni látszott, jövőre minden tisztviselő- és képviselőre kiterjed; mert az 1870. XLII. tövénycikk 20. §-a csak képzettebb s érdektelen egyéneket enged a képviselői padokba jutni ; — mert továbbá a tisztviselőket jövőre nem a sok esetben nagyon is tévesen szélő s félrevezethető nagyközönség, hanem a szűkebb körű képviselőtestület választja, s végre, mert a főispánra ruházott ellenőrködési jog nálunk oly kezekbe jutott, hogy bennünket a főispán szeplőtlen múltja s messzekimagasló igazságszeretete minden túlkapás és visszaélés ellen teljesen biztosit. E körülmények mind olyanok, melyek egy szebb jövő virradatát engedik hinnünk. A törvény azonban csak holt betű s annak gyakorlati haszna mindnyájunk lelkiismeretes közreműködését igényli. Ha vannak is a törvénynek hiányai — amiket majd az élet fog kimutatni — a jóakarat és kölcsönös bizalom nagyrészben pótolni fogja azokat. Szakítsunk tehát a múlt emlékeivel s a keserűséget kölcsönös engedékenység s bizalom által tegyük édessé. Nem tudjuk , kik lesznek azon férfiak, kik jövőre közügyeinket vezetni fogják , de bár kiket szemeljen is ki a többség, övezzük őket bizalommal körül s működéseikben egy szív- és lélekkel támogassuk őket, jelöljük ki s tartsuk fönn a követendő irányt s az eseményeket vállvetve, összetett erővel hajtsuk előre; s ha a közös jólét és egyéb közös cél elérésére az egymást megillető bizalommal seregjünk össze, városunk hetvenezer lelket meghaladó lakosságának sikerülni fog nemcsak a múltnak hibáit lehetőleg orvosolni, hanem ezen a kifejlődés minden kellékével bíró várost nagygyár műveltté is tenni. Adja Isten, hogy ezen őszinte jóakarattal elmondott néhány szó hasonló őszinte jóakaratra találjon , akkor nem lesz okunk aggódni azon , hogy — a múlt példájaként — egykor a mi nyugalmunkat is unokáink panaszos hangjai fogják háborgatni. * * * Szeged, alig. I. A hírlap vasárnap meghozta az alább közölt városi főispáni kinevezéseket, melyek közt második helyen látjuk, hogy Dáni Ferenc ,Szeged, Kecskemét és Arad városok főispánjává neveztetett ki. Ami mindenekelőtt városunkat illeti, mi már hetekkel ezelőtt, midőn e kinevezés már körülbelül biztosnak volt tekinthető, úgy tolmácsoltuk a hirt, mint amely városunk lakosságának közmegelégedésével találkozik ; most, midőn a várt és óhajtott kineveztetés lénynyé vált, újra csak azon őszinte örömmel üdvözölhetjük azt, melyet keblünkben ezer bajjal küzködö városunk szeretete s annak forrón óhajtott jóléte támasztott és táplál. — Mi, kik az uj, az első városi főispánt, mint Szeged város szülöttét, közvetlenül a magunkénak mondhatjuk ; kik ismerjük múltját és jelenét, kik elölt élete nyitott könyvként fekszik, akik tudjuk, mit várhatunk tőle, akik tudjuk, hogy tesztel -lésekkel csügg városunk érdekein s jólétének előmozdításán , nekünk nincs szükségünk arra, hogy életrajzi adatok után kutassunk. Szeged, e kiválóan demokrata polgárváros, tudja és érzi, hogy e választás reá nézve ép oly szerencsés, mint megtisztelő. Ha nem tekintjük is azon előnyöket, melyek reánk nézve a kinevezett személyes tulajdonaiban rejlenek, föltétlenül üdvözölnünk kell e kinevezést egy magasabb elvi szempontból, mely kiváló fontossággal bir. Dáni Ferencben, a köz polgár fiában, az egyszerű ügyvéd és fözbirtokosban, ki tisztán személyes tulajdonainak, a közpályán szerzett érdemeinek s becsületes munkásságának köszöni mai állását . Szeged város polgárságát s általában a munkás polgárosztályt látjuk megtisztelve, s az ő kineveztetésében az eddigelé még mindig jóformán háttérbe szorított polgári elem, a valódi demokrácia győzedelmét látjuk, mely immár komolyan kezd tért foglalni az államkormányzatban. Ez elégtétel s egyszersmind bátorítás azon osztálynak, melynek szorgalmán, képzettségén és értelmén nyugszik elsősorban a haza jövője. Mi tehát ezért is, és főkép ezért üdvözöljük Tóth Vilmos belügyminiszter urat szerencsés választásáért ! Ez okból, meg vagyunk győződve, Arad és Kecskemét városok is örömmel és megnyugvással fogadják e kinevezést, de megnyugvással fogadhatják azt minden tekintetben; mert Dáni Ferencben városi ügyeik élére oly férfiút kaptak, ki hosszú közpályáján, mely 1848-tól kezdődik, soha egy percre sem tagadta meg tiszta, hazafias érzületét; ki mindig meggyőződését követte férfiasan, s azt úgy országos képviselői, mint polgári pályáján mindig azon féltékenységgel érzé, melyet csak a függetlenség érzete nyújt. Dáni Ferenc azonfelkil bír egy ritka jótulajdonsággal, mely a jelen alakulási viszonyok közt nehéz állásában megbecsülhetlen: ő nem a merev ellentétek embere, hanem jó szíves igazságszereteténél fogva mindig azok összeegyeztetésére törekzik, amire megnyerő modorait kiválóan alkalmassá teszi. Ez azonban csak bizonyos határig terjed, s ahol szükség van rá, ép oly határozott tud lenni, mint engesztelékeny, ha a körülmények úgy kívánják. Mi ezeket csakis Arad és Kecskemét városoknak mondtuk el, mert óhajtjuk, hogy városunk fiát azon bizalommal fogadják, melyre annak , náluk sokszorosan nehéz pályája kezdetén, nélkülözhetlen szüksége van. Arad és Kecskemét polgárai pedig meg lehetnek győződve, hogy a tiszta valót tártuk eléjük, mert a hatalmasságok ostromlását ugyan megszoktuk, de a hatalom iránti hízelgés nem kenyerünk. Magunkhoz visszatérve, mi mélyen meg vagyunk győződve afelől, hogy városunk kormányzatát ezidőszerint jobb kezekbe tenni alig lehetett volna, s erősen hiszszük, hogy azon szép reményeink, melyeket e kinevezéshez kötöttünk, teljesülni is fognak, csak ne vonja meg Szeged polgársága erejét és munkásságát a közügyektől. És most nincs egyéb hátra, mint szeretett uj főispánunknak tartós egészséget, erőt és kitartást kívánni nehéz pályája köszöbén, melynek Ilii betöltése a legszebb koronát tüzendi homlokára: polgártársai elismerése és hálája alakjában! ______.__a.___ Hazai ügyek. — A városi főispánok egy részének kinevezése végre megtörtént; a hir lap vasárnapi száma a következő kinevezéseket hozza, — eszerint Ő fölsége kinevezte:— Balogh Kornélt Esztergom, Győr és Komárom, Dáni Ferencet Arad, Kecskemét és Szeged, — Fülöp Sámuel Kolozsvár szab. kir. város helyettes polgármesterét Kolos, Kolozsvár, Szamosujva , Szék és Zilah, — Goldbrunner Sándor Selmec és Bélabánya szab. kir. városok polgármesterét Bakabánya, Körmöcbánya, Selmec és Újbánya, — Kuba János országgyűlési képviselőt és Szakolca szabad kir. város polgármesterét Szakolca és Trencsén, — Lazarevics Bazil kir. tanácsost Temesvár és Versec, — Lázár Mihály országgyűlési képviselőt Bércek, Csíkszereda, Illyefalva, Kézdivásárhely, Oláhfalu, Szepsi-sz. ■ György és Székelyudvarhely, — Nagy Ignácot Felsőbánya, Nagybánya és Szatmár Németi, — Neszter Józsefet Bazin, Modor, Nagyszombat, Pozsony és Szt-György, — Patay András, Szabolcsmegye alispán át Debrecen és Nagyvárad, — Plachy Lajos országgyűlési képviselőt Besztercebánya, Brezkóbánya, Korpona, Libetbánya és Zólyom, — Török Dániel gyulafehérvári polgármestert és országgyűlési képviselőt Abrudbánya, Hátszeg, Károlyfehérvár, Vajda-Hunyad és Vízakna, — Thury Gergely országgyűlési képviselőt Erzsébetváros, Fogaras, Marosvásárhely és Szászrégen, — gróf Zichy Renőt Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis Szeben, — végre Zuber József Fehérmegye alispánját Pécs és Székesfehérvár törvényhatósági joggal fölruházott városok főispánjává. TANÜGYI ROVAT. A néptanítók- és iskolabarátokhoz! Jövő augusztus 21., 22., és 23-dikán a „Délmaagyarországi néptanítóegylet“ egyetemes gyűlését Temesvárott tartandja. A népnevelés közérdekében fekszik, hogy e gyűlésen minél számosabban jelenjenek meg azok, kik a népmivelődés haladását szívükön hordják. Tagadhatlan, hogy a népnevelés és oktatás terén még igen sok a teendő, hogy ez ügy még számos korhadt helyen siklik, minek orvoslására elsősorban a néptanítók vannak hivava. A szakavatottak szabad eszmecseréje innét országszerte elhangozik és illő helyen viszhangra találand, ami jelentékenyen szolgálhat a sebek orvoslására. Sorakozzunk tehát, gyűjtsünk adatokat, melyek alkalmasak a bajok foszladékos fátyolát leleplezni, nyilvánítsuk óhajainkat, szóval, ne mulaszszuk el a kedvező alkalmat, ügyünkért ismét és ismét a síkra szállni. Gondoskodva lesz, hogy az e gyűlésen megjelenni szándékozók a vaspályák és gőzhajókon felényire leszállított áron mehessenek , csak szíveskedjenek mielőbb 50 kr. beküldése mellett Schaffer Károly urnál, a helyi bizottmány elnökénél Temesvárt (Józsefváros) jelentkezni, erre az igazolási jegy megküldetni fog. További 1 frt 50 kr. be-