Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-08-04 / 93. szám

Megjelöli: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, imvá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca. Vadász-ház, l-sfl emelet Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre ...2 frt Helykén a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt Félévre . . 3 frt frt 1kt Évnegyedre 1 frt 75 kr. Ihirdetések dijai: Előfizetési föltételek: Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann K. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám. Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafitte, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 93 ik szám. Péntek augusztus ,4-én. 1971. Tizenharmadik évfolyam. I'OI.ITIKAI ES VEfiTESTAItTALMU KÖZLÖNY Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél t1 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitfor igtatási dija 15 krajcár. A vidéki sajtó. (K. L.) A napi sajtó a világtörténelem minden ágára kiterjeszti figyelmét. A világtörténelem magasabb szempontból nem lehet más, mint az összes emberiség művelődésének története. A jövő történész a napi sajtó által közlött egyes adatokat és adagokat összegyűjti, összeveti, egybehasonlítja, megbírálja és azokból egy pártszínezet nélküli szerves egészet alkot. A journalisztika tehát már azáltal is , hogy a történeti épület anyagát és egyes köveit szolgáltatja, roppant szellemi hasznot hajt. De ez nem lehet egyedüli hivatása; működésének van egy egészen önálló, tevőleges oldala is, amennyiben a jelen mozzanataival nemcsak egyszerűen regisztrálva foglalkozik, hanem azokat éles bonckés alá veszi és ítélete által az események lefolyására közvetlenül hat. A journalisztika tehát elsősorban a kulturmozgalmak zászlóvivője és tükre. De épen mint ilyen nem szorítkozhatik korlátok közé; a sajtó nem lehet csupán és kizárólag , hogy úgy mondjuk, helyi közlöny. Nem pedig főkép két igen fontos oknál fogva: először azért, mivel a föld összes műveit és polgáriasodó nemzete solidaritásban, összeköttetésben és csereviszonyban áll egymással, mert szellemi és anyagi érdekeik azonosak ; másodszor pedig azért, mivel a helyi viszonyokat — a legtágasabb értelemben véve — csak összehasonlítás által ítélhetjük meg, és ha ez hiányzik, akkor az eszmék tisztázásáról és ennek folytán haladásról nem lehet szó. Minden lap tehát, képviseljen az egy egész birodalmat, vagy egy tartományt, egy megyét, vagy csupán egy várost és környékét, a közönség érdekeinek csak úgy felel meg, ha az imént kifejtett elméletet tekintetbe veszi, a haza iránti kötelességét csak úgy rója le,ha nem mindig ugyanazon egy körben mozog, mert ez szüli a félszegséget és egyoldalúságot, hanem, ha az üdvös eszméket születési helyük különbsége nélkül közelről is, távolról is magába fölveszi és közvetíti. Hogy mindezt mi okból hozzuk föl? Saját igazolásunk és a fővárosi sajtó egy ferde nézetének megcáfolására. A pesti lapok t.i- elvi különbséget állítanak föl a fővárosi és vidéki sajtó közt, és míg a maguk számára az egész föld kerekségét bérbe veszik, a vidéki sajtót oly szűk és kicsiny szögletbe szeretnék szorítani, ahol orránál tovább csakugyan nem láthatna és a nagy világ köreit nem bolygathatná. De hát létezik-e a valóságban ezen különbség? Határozottan tagadjuk. Az egész különbség csupán külső, amenynyiben a fővárosi lapok több erővel és forrásokkal rendelkeznek és nagyobb olvasó közönséggel bírnak a vidékieknél. Azonban a létjog és a működés célja végelemzésben ugyanaz, és nemcsak helytelen, hanem káros lenne, ha nem lenne ugyanaz. — Vagy talán mindazok előtt, kik vagy nem fizethetik meg a drága fővárosi lapot, vagy műveltségi fokuknál fogva nem is igen értik — az olcsó pedig olyan, hogy többet árt, mint használ — és vagy amaz, vagy emez, vagy mind a két oknál fogva csakis vidéki lapot járatnak és abból merítik összes tudományukat, — csupán azon fészek bir-e érdekkel, ahol születtek, vagy letelepedtek? nem akarják-e ők is tudni,hogy mi történik az „Óperencián“ túl? nincs-e joguk ezt követelni? és nem legszentebb kötelessége-e a vidéki journalisztikának szintúgy, mint a fővárosinak, e jogos követelményt erejéhez képest kielégíteni ? és pedig nem száraz referálással, hanem oly módon kielégíteni, hogy a szunnyadozó eszméket fölébreszsze, az ítélőtehetséget előmozdítsa , az öngondolkozást fölkeltse és így a haladásnak tért nyisson ? Hol van tehát az az elvi különbség fővárosi és azon vidéki lap között, mely fölfogta nagy horderejű hivatását? Néhány fővárosi journaliszta képzelődő agyában és önhitségében. Ezt egyszer mindenkorra ki kellett mondanunk, mert rég nyomja már szívünket. Az elv, melyért a vidéki journaliszta a sorompókba lép, nem különbözik semmiben a „nagy“ sajtótól és e szorgalmas munkás mindamellett oly szerény és önzetlen, hogy egy kis elismerésnél és méltánylásnál egyebet nem kíván. Hanem azok a fővárosi, úri lapok, melyek a vidékiek iránt sok tekintetben mostohán viseltetnek, ez elismerést és méltánylást is megtagadják tőlük , amit pedig elsősorban a kollegáktól lehetne várni. De azért mi nem hagyjuk magunkat zavartatni és tiszta öntudattal haladunk előre, a kitűzött után, s egy percig sem kételkedünk, hogy olvasóink szívesen követnek bennünket a hazában úgy, mint a nagyvilágban. A Lajtán túl. A brtinni tor n a ü nn e pél y. Bécsi tudósítónk már jóelőre jelezte volt a brünni tornaünnepélyt, melyet a lajtántúli osztrák (?) németek jul. 30 kán tartottak meg a csehek boszantására és a német birodalom dicsőségére. Nevezett cikkírónk már előre nemtetszésé fejezte ki ezen hajánál fogva előrántott ünnepély, illetőleg tüntetés iránt, mint amely jót semmiesetre sem szülhet. Most már az úgynevezett ünnepély megtörtént, s mi elmondhatjuk reá bírálatul, hogy a mi jó osztrák németjeink nem örültek ugyan, hanem ha okosoknak és jó osztrák házútiaknak mondanák őket (már t. i. az ünnepélyezőket), akkor mi lennénk a bolondok. De lássuk az ünnepély rövid vázlatát. A tornászaton kívül volt dísz-dalelőadás a Schreibwaldban. A dalegyletek, különösen a bécsi dalegylet előadásai rendkívüli tetszéssel fogadtattak. A hallgatóság zajos kivonatára a „Wacht am Rhein“-nal kezdték a dalelőadást, s háromszor ismételték. A színházban díszelőadásul „Tell Vilmos“ került színre. A Ráth-jelenet ismételt tüntetésekre adott alkalmat Esti 10 órakor vette kezdetét a díszlakoma, melyen az ünnepély politikai jellege határozott kifejezésére jutott. A lakomán mintegy 5000-ren vettek részt. Csak a javát emeljük ki a toasztoknak. Dr. Sturm ünnepi beszédében ezt mondta : Ausztria németjei eddig nemzeti önfeláldozással mindent megtettek a birodalom érdekében. Ma egy elvakított kormány kényszeríti őket, hogy határozottan nemzetiségi álláspontot foglaljanak el. A jelen kormány céljai komoly aggodalomra adnak alkalmat, a foederalismusra, vagy az absolutismusra vezetnek De ha a németek milliói elfordulnak a foederalismustól és ahhoz még szenvedőlegesen sem akarnak segédkezni, ha visszavonulnak a parlamentáris küzdelemtől és bevárják azt, aminek be kell következnie, ki lesz az, aki a németekkel kiegyezést fog létrehozni ? Szónok végül Ausztriára mond áldomást. (Megadta neki!) Göllerich Welsből Németországra emelt poharat. Azt mondja többek közt: Mi Ausztriát német, alapon kívánjuk feltartani. Elfogadjuk a nekünk odavetett kesztyűt és a küzdelmet frissen, vidáman, bátran végig fogjuk küzdeni. Sohasem hajlunk meg az újon felállított római bálvány előtt. A küzdelemben, melyhez fogunk, lelkesíteni fog a egy hazával való összartozóságunk érzete. Háromszor éljen e nagy haza!“ Ez áldomást rendkívüli ujjongással fogadták a teremben. Az ünnepélyen felolvasták Herbst és Kaiserfeld üdvözlő iratait, melyek hasonló szelleműek, s átalában az ünnepély alkalmával tartott minden beszéd, minden áldomás ez értelemben hangzott. A legélesebb volt azonban K. Weichsnak, ugyanannak, ki a német győzelmi ünnepélyek alkalmából Berlinbe telegrafhozott, Sturmhoz intézett egy távsürgönye, s Kulh Dánielnak egy áldomása. Weichs így sürgönyöz : „A legszivélyesb üdvözletei az összegyűlt német tornászoknak. Kövessük a német testvérek 1870-diki példáját. Legyünk egyek s erősek, s ekkor bizonyára győzni fogunk. A haza rátok tekint !” Még világosabban szól Kuc áldomásában : „Amint a tagadás szelleme végül mégis csak positiv dolgot alkot, úgy elleneink — a németeknek Ausztriában való egyesülésének megakadályozása és gátolása által csak ama korlátokat döntik le, melyek a német birodalom egységének útjában állanak.“ — E szavakat olvasva — jegyzi meg a „P. N.“ — majdnem igazoltnak találjuk azt az adomát, melyet a brünni tornász-ünnepélyről a „N. W. T.“ közöl. Szláv nők bámulva és csodálkozva állanak az utcákon. „Miféle ünnep ez ? ‘ kérdi az egyik. — „Hallgass — felel a másik, — hisz ez olyanforma, mintha a poroszok jönnének!“ Bizony épületes dolgok ezek mireánk magyarokra nézve is. — Cseh szózat a magyarokhoz. A „Pokrok“ minapi számában „Fontos szó a magyarokhoz " feliratú cikkben inti a magyarokat, hogy ne akadályzzák a cseh kiegyezkedést. Emlékszik Deáknak egy mondatára, hogy „a magyarok s a csehek nemsokára találkozni fognak.“ Ha — úgymond — a magyarok politikai dogmája az, hogy sohasem engedhetik meg az egyesült Németországnak egész a Lajtáig való kiterjedését, miért nem engedik meg nekünk, hogy e célra bástyát képezzünk Németországlen ? Mit vesztenének azáltal, ha Csehország koronája úgy állíttatnék vissza, hogy képviselői ünnepélyben megígérnék az 1867-iki közjogi egyezményt teljes értelme és tartalma szerint tiszteletben tartani? „Hiszen — igy folytatja tovább — ez a mi érdekünkben is áll, mert a koronázási elit szentségét mi magukra nézve szintén sértetlen érvényűnek akarjuk tudni s azt a mi kiegyezésünk legfőbb biztosítékának tekintjük. „Andrássy gr. a maga hírlapjaiban többször azt íratta, hogy ő a cislajbániai ügyekbe nem avatkozik, mit többé-kevésbé gunyos mosolylyal fogadtunk; no, ha Andrássy gróf ö noninterventiós politikáját csakugyan őszintén akarja venni, a mi feltételeink a lehető leglegálisabbak, lépjen tehát végre a gróf úr a tett terére. Mi a magyar koronával történt egyezményt tiszteletben tartjuk, ne avatkozzanak tehát a magyarok viszont a mi ügyeinkbe s akkor békés barátság lesz köztünk, mint volt a Jagellók korában.“ TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv a szeged városi iskolaszéknek 1871-dik évi julius 19-én tartott illéséből. Elnök: Dani Ferenc Jegyző Maskó Sándor. 82. Olvastatott a városi tanácsnak f. évi 3212. sz. a. kelt átirata, melyben az ágostai egyháztól bérelt iskolahelyiség bérleteinek meg vagy meg nem hosszabbítása iránt fölvilágosítást kér. V. — A fölolvasott átirat folytán a városi tanács megkeresi mi rendeltette, hogy dacára annak , hogy az ágostai egyháztól bérelt iskolahelyiség sem fekvése, sem nagysága tekintetében a célnak meg nem felel, mindamellett alkalmasabb helyiséget egyelőre találni nem lehetvén , annak bérletét félévi fölmondhatás mellett meghosszabbítani szíveskedjék. " Nem mulaszthatja el az iskolaszék ez alkalomból ismételve és sürgetőleg fölhívni a t. tanácsot, hogy a rókus- és felsővéros szélében fölállíttatni tervezett uj iskolaépület fölépítése iránt mielőbb intézkedni sziveskedjék. 85. Elnök jelenti, hogy a felső- és alsóvároson fölállított uj iskolaépületek már teljesen elkészülvén, azok a jövő tanévre már megnyithatók lesznek s igy az iskolaszéket az alkalmazandó tanerők iránti intézkedésre hívja föl. V. — Az elnöki jelentés tudomásul vétetvén, annak nyomán az alsóvárosi Csonkautcai uj iskolánál két fi- és egy leány-, s a felsővárosi liszt-utcai uj iskolánál szintén két fi- és egy leánytanítói állomás betöltésére, mindegyik 420 frt évi fizetés és 84 frt lakbér-átalány mellett, a „Szegedi Híradó”ban pályázat hirdetendő s a folyamodók utasitandók lesznek, hogy fölszerelt kérvényeiket f. évi aug. 24-ig az iskolaszék elnökségénél adják be stb. 86. Olvastatott a városi közgyűlésnek f. évi junius 4-én 105. sz. a. kelt átirata, melyben véleményes jelentés kéretik az iránt, hogy nem lenne-e cészerűbb és lehetséges az alsó- és felsővárosi uj iskolákban az iskolai szolgálatok ellátását valamely tanítóra bizni ? V. — A fölolvasott átirat beható tanácskozás alá vétetvén, a városi t. közgyűlés az öszes tárgyilatok visszazárása mellett értesittetik, hogy miután az alsó- és felsővárosi uj iskoláknál tanítói lakások nincsenek mert ilyen építése a 84 írt lakbér-átalánynak megfelelő tőkét nagyban túlhaladta volna, s miutn eszerint nem remélhető , hogy az iskolai szolgálatok ellátása — miután erre csak nőtlen tanitó vállalkozhatnék — minden időben alkalmas s a szolga-lakásban eltérő tanitó találkoznék és ilyen nem létében — miután a tanítási érdekeket a szolgálati érdekeknek föláldozni nem lehet — ismét csak alkalmas szolgák fölvételére kellene visszatérni; — ez okokból az iskolaszék, midőn az érintett uj iskoláknál f. évi október 1-től kezdve rendes szolgákat alkalmaztatni kér, — e tekintetben Wagner Károly tanácsnoknak f. évi május 3-án kelt, a városi tanácshoz 3272. sz. a. benyújtott s a tárgyiratok közt levő jelentését elfogadásra ajánlja. 87. Olvastatott özvegy b. Eötvös Józsefnénak f. évi május 1-én kelt levele, melyben az iskolaszéknek b. e. férje halála alkalmából tanúsított részvétéért köszönetet mond. V. — Kegyeletes tudomásul vétetik. 89. Olvastatott a városi tanácsnak 4494. sz. a. kelt végzése, melylyel a tanfelügyelőnek a népiskoláknál állítandó kenek tárgyában a városi hatósághoz intézett rendeletét illetékes elintézés végett átteszi. V. — Az e tárgyban már kiküldött Tóth János és Wagner Károly iskolaszéki tagoknak oly utasítással adatik ki , hogy e jelentésüket mielőbb adják be. 93. Olvastatott MuskóSándor vizsgáló