Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-12-03 / 145. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. Megjelölt: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. K kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. / ■ POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt­ Évnegyedre ... 2 frt Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten­­Neumann lt. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein ,fe Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Sain­le, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 145-ik szám. Vasárnap, december 3-án. Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Szeged szab. Hr. város választó polgáraihoz! A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII-dik törvénycikk életbelépte­téséhez szükséges előmunkálatok, a nagy­­méltóságú magyar királyi belügyminisztérium folyó évi szeptember hó 1-ről 20,589. sz. a. kelt rendelete következtében immár teljesít­­tetvén, ugyanazon minisztériumnak folyó évi november hó 1- től 28,656. sz. a. kibocsátott intézménye folytán a törvényhatóság egyete­mét képviselendő és annak nevében a ható­sági jogokat gyakorlandó törvényhatósági bizottság megalakítása veendő eszközlésbe. Szeged szabad királyi város törvényha­tósági bizottsága tagjainak száma, az idézett törvénycikk 21. §-a nyomán, a város 70,179 lelket számláló lakossága arányában 280 ban állapíttatott meg, melynek felerésze (140) a város területén legtöbb egyenes államadót fizető nagykorú , országgyűlési képviselővá­lasztásra jogosított honpolgárokból, hason félerésze (140) pedig a választó­közönség választottjaiból álland. A törvényhatósági bizottság tagjai ez utóbbi fele számának megválasztása révén foganatosítandó, a törvény idevonatkozó in­tézkedései s azok folytán megállapított mó­dozatok a következőkben hozatnak köztudo­másra : Az 1870. évi XLII-dik törvénycikk 27. §-a szerint választó és választható a város mindazon lakosa, ki országgyűlési képviselő választásra jogosítva, s mint ilyen az ország­gyűlési képviselő-választásra jogosultak utolsó , 1869-dik évi névjegyzékébe felvéve van; a 20-dik­­ szerint bizottsági tag átalá­­ban nem lehet: a) aki írni és olvasni nem tud; b) aki a város területén legalább két év óta nem bir, vagy ugyanannyi idő óta nem lakik és adót nem fizet; c) aki a város közjavadalmait haszon­­bérti, vagy a törvényhatósággal más szám­adási viszonyban áll; a 25-dik­­ rendeleténél fogva a bizott­sági tagok választása választókerületenként lévén eszközlendő, Szeged szabad kir. város területe hét választókerületre osztatik; ezeket képezik: az I. kerületet: felsővárosnak északi azon része, mely a Dugonits-utca keleti, a győi útnak egész a kapuig nyúló nyugati sora és a Tisza közt fekszik, 371 választóval ; vá­lasztási főhely: a felsővárosi társalgó­­egylet helyisége (kaszinó). II. kerü­letet: felsőváros többi része, a felsőtanyák és egész sóház-utca, 318 válasz­tóval; választási főhely a felsővárosi nagy iskola. III. kerületet: rókusváros 358 válasz­tóval ; választási főhely a 7 pacsirta vendéglő. IV. kerületet: belvárosból az északi rész, melynek véghatárai a hal- és Széchenyi­­tér vonala, a Kárász-utca nyugati sora, innen a Mayer-féle háztól, a kálvária-utcáig terjedő sora a buza-térnek, továbbá az egész kálvá­ria- és kormányos-utca, 429 választóval; vá­lasztási főhely a széképületi közgyű­lési terem. V. kerületet, belvárosnak az imént meg­jelölt vonalaktól délre eső többi része, 464 választóval: választási főhely a szék épü­let tanácsterme. VI. kerületet: alsóváros azon része, mely a szabadkai kaputól az államvasúti in­­dóházig vezető kövezet északi részén fekszik, az alsótanyákkal, bele nem értve az Alexi­­utcát, barát-tért, Gácsér- és kápolna-utcákat, 445 választóval; választási főhely Kotács vendéglője. VII. kerület: alsóváros többi része, Röszke és Szentm­ihály-telek, 581 választó­val; választási főhely az alsóvárosi bel­ső iskola. Mindenki azon kerületben választ, mely­ben az országgyűlési képviselők választóinak 1869 dik évben eszközlött összeírása idején lakott. A választás mindegyik kerületben folyó évi december hó 8-dik napján, és pedig az I. kerületben: Takács Mihály képvi­selő ; Il-ban Korda István tanácsnok ; Ill-ban Babarczy József képviselő ; IV-ik­­ben Magyar János képviselő; V-ben Mol­nár Márton képviselő; VI-ban P­ál­fy Fe­renc képviselő; VH-ban Wagner Károly tanácsnok mint közgyűlési küldött vezetése alatt és a választók , esetleg a küldött által a választókból kijelölendő 4—4 bizalmi fér­fiú folytonos jelenlétében, a szavazók nevé­nek és lakhelyének nyilvános följegyzése mellett személyesen beadandó szavazatlapok által történik. Kezdődik reggeli 8, végződik esti 6 óra­kor és eredménye a szavazatok összeszámí­tása után a lehetőségig még az­nap felh­ir­­dettetik. Az egyes kerületek választóinak, az öszszes választókhoz (2966) viszonyított aránya szerint az I­Iö kerület 18, a II dik 14, a IIl-dik 16, a IV-dik 20, az V-dik 22, a VI-dik 22, a VH-dik 28 bizottsági tagot választ és e te­kintetben a kerületbeli választókra szorítva nem lévén, bármely másik kerületben lakó választható egyént is választhat. A választási eljárásra vonatkozó pana­szok vagy megválasztott tag megválasztási képessége ellen fönnforgó észrevételek, a vá­lasztástól számított 15 nap alatt az igazolási választmányhoz (városház, főjegyzői hivatal) nyújtandók be, melynek folyó évi december hó 9-di­kétől kezdve naponta délután 3—5 óráig nyilvánosan tartandó üléseiben hozott határozatai , a kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt a bíráló választmányhoz fölebbez­­hetők. Midőn ezt a felírott városi közönség köz­tudomásra hozza, fölhívja egyszersmind Sze­­gedsz.k. város mindazon választó polgárait, kik az országgyűlési képviselők választására jo­gosultak utolsó (1869-dik évi) névjegyz­ékébe bejegyezvék, miszerint kerületeik fönnebb megjelölt választási főhelyén a kitűzött na­pon megjelenve, a köztörvényhatósági bizott­ság tagjai választásában minél tömegesben részt venni és a végrehajtandó tény fontos­ságának tudatáról legszebb bizonyítványul szolgálandó higgadt komolyság s rendszere­­tet tanúsítása által az alkotmányos jogok élvezése, s gyakorlatára való teljes érettségü­ket igazolni törekedjenek. Kelt Szegeden, 1871. évi november hó 30-án tartott közgyűlésből. Szeged sz. kir. város közönsége. Bécs, nov. 30, 1871. Andrássynak az osztrák-magyar biroda­lom külföldi képviselőihez intézet körjegy­zéket ma közlik a lapok és azt nemcsak köztetszéssel fogadják, hanem egyhangúlag a legkedvezőbb kritikában is részesítik. E tetszés, e kedvező kritika még az oly köz­lönyök részéről is, melyek az utóbbi idő­ben a külpolitika élén álló államférfin ellen már csupán azért is ágaskodni kezdtek, mivel e férfiú magyar, igen hathatósan szól a körjegyzék formája és tartalma mellett. És valóban, a külügyér­et első de­­büt­je mind külsőleg, mind belsőleg lényege­sen különbözik a szokásos modortól, hogy két szóval kimondjuk: a forma egyszerű, a tartalom őszinte. Hiában keresünk te­hát e körjegyzékben stilisztikai tűzjátékot és diplomatikai finesse-eket vagy kétértelműsé­geket. Andrássy nem kíván szépszabású frá­zisok által hódítani és nem akar rejtélyes mondatok által figyelmet ébreszteni; ő csak­ugyan nyilt kártyákkal játszik. A körjegyzék, egész általánosságban te­kintve, a béke hírnöke és szükségének ma­­nifesztációja, a béke föntartására pedig az osztrák-magyar birodalom mindenekelőtt van hivatva nemcsak az európai egyensúly, ha­nem saját létezésének érdekében. Eszerint Ausztria-Magyarország nem gondol sem há­borúra, mely az oly szükséges belső megerő­södést, egyetértést és fölvirágozást határozot­tan meggátolná, sem hódításokra, melyek a különféle nemzetek és népek egymás közti egyenetlenségei folytán uralkodó politikai bel­­zavarokat csak növelnék. Osztrák-Magyaror­szág tehát minden dicsőségét abban keresi, hogy az európai hatalmakkal az utolsó évek borzasztó megrázkódtatásai után barátságos, békés viszonyban éljen és hogy saját népeit a humanismus és cultura áldásai által erő­sítse és boldogítsa. Talán föld­inőnek fog tetszeni, hogy And­rássy különösen kiemeli, miszerint Osztrák - Magyarország nem tervez hódításokat. De aki tudja, hogy a nemzetiségi közlönyök, különösen pedig a csehek egyre azt kitrtö­­lik a világba, hogy a magyar külügyér Szer­bia elfoglalására gondol, aki tudja, hogy ezek az ocsmány lapok és perfid szerkesztőik na­ponként dagályos, kiáltó cikkekben Orosz­országot ezzel ijesztgetik és uszítják reánk; aki tudja hogy mily értelemben magya­rázzák Milánnak livádiai utazását és a cár előzékenységét, ki a fiatal herceget mint „sa­ját fiát“ fogadta, ami különben nem föltűnő, ha a szerb fejedelem csakugyan egy orosz hercegnőt fog feleségül venni; aki végre tudja, hogy a legújabb időben mily machi­­nációk folynak ismét Belgrádon, az mindjárt megértheti, hogy miért utasít vissza Andrássy ily nyilván minden hódítási gondolatot. Hi­szen ugyanő volt az, ki midőn azt ajánlották neki, hogy iparkodjék Gácsországot Magyar­­országhoz csatolni, imigyen válaszolt: „Min­den hajónak megvan az ő bizonyos hord­­képessége, ha azontúl megterhelik — akár kavicsokkal, akár drágakövekkel, mindegy ! — a hajó elmerül.“ Hogyan gondolhatna te­hát Szerbia meghódítására, mikor az osztrák­­magyar hajó a mostani passagier-okkal is annyira meg van szorulva. Áttérvén az osztrák „házi“ dolgokra, mindenekelőtt föl kell említenem, hogy a fe­jedelem ebbeli sürgetése dacára még eddig nincs lengyel miniszter. Wodzieki megköszönte a gráciát, utána egy-két napig Ziemialkowski és Potocki alakjai merültek föl a láthatáron, hogy ép oly gyorsan eltűnjenek, és most a lengyel ügy ismét a nyílt kérdések sorába lépett, úgy hogy már oly krízist is emleget­nek, mely Gácsországban az egyenes válasz­tásokat tenné szükségessé. Azonban meg va­gyok győződve, hogy a lengyelek kétszer is meg fogják gondolni, mielőtt kimondanák a végzetteljes határozatot, hogy nem mennek a relihszatbba, mert az új kormány ezen es­hetőséget is szemügyre vette és nem fog semmi alkotmányos eszkö­zt kímérni, mely a biro­dalmi tanács létrejöttét kieszközölheti és a törvénynek tekintélyt szerezhet. Ez utóbbi szempont volt irányadó Kol­ler kinevezésénél is, ki mint cseh helytartó nemcsak a legfőbb polgári, hanem a legfőbb katonai hatalommal is föl van ruházva, ami persze kissé ostromállapotra emlékeztet, és a cseheket roppantul fölháborítja, miután Kollert 68 óta, amikor szintén helytartójuk volt és pedig valóságos ostromállapot idején, termé­szetesen ki nem állhatják. De bármiként le­het sajnálni, hogy a kormánynak szigorúan kell föllépnie, a szigorú föllépés szüksé­gét nem lehet tagadni, mert a csehek min­dent lábbal tipornak, ami a becsület, ildo­­mosság és törvény körébe vág és támadá­saikban nem ismernek semmi határt. Hogy szitkozódó kifakadásaikban mily találékonyak és eredetiek, mutatja legújabb jelszavuk, mely­­lyel az osztrák kormányt jellemezni akarják és mely igy hangzik: „a kikeresztelkedett zsidók (Glaser és Unger) aerája.“ Annyi bi­zonyos, hogy egy huszitákból álló miniszté­rium jobban tetszenek nekik. — Koller ki­­neveztetése folytán valószínű, hogy Huym, ki eddig Csehországban volt, Budán­­ a fa­lé­n­z helyére lép; ez pedig, ki, mint Beust, szász és protestáns, vissalép. Ez a leges­legújabb újdonság 1­­. 1. Szeged város rendkívüli közgyű­lése nov. 30-án. Elnök: Dáni Ferenc főispán, jegyző Mészáros György főjegyző. Elnök a népes gyűlést kevéssel 9 óra után megnyitván, a napirend előtt Szabados János képviselőnek adja a szót, ki előre bejelentő, hogy indítványt akar tenn­i. Szabados J.: Még friss emlékeze­tünkben van a f. hó 19-én városunkban le­folyt honvédzászlószentelési ünnepély, mely­nek egyik legbecsesebb részét kétségtelenül azon remek beszéd képezi, melyet H­orváth Mihály püspök , mint a zászló fölszentelője tartott. E beszéd újra tanúbizonyságot tett annak fényes szelleméről és meleg honsze­­relméről, ki már rég halhatatlan hazafias ér­demeket szerzett a nemzet előtt. Ez újabb tény alkalmából csatoljuk tehát még szoro­sabban városunkhoz azon férfiút, kit már rég büszkén nevezünk magunkénak. Nem­­pártkérdés ez, uraim! a tudomány nem is­mer pártot. Más nemzetek fényes anyagi helyzettel is jutalmazzák még életükben nagy férfiaikat , mi csak az elismerés koszorúit nyújthatjuk nekik. Adjuk meg tehát ezt. In­dítványozom, hogy Horváth Mihálynak, Sze­ged nagy fiának és orsz. képviselőjének arc­képét a közgyűlés saját terme számára meg­rendelje s annak ünnepélyes leleplezését el­határozza. Az indítvány élénk éljenzéssel egyhan­gúlag elfogadtatván , elnök­éhoz képest ki­mondja a határozatot. Fráter képv, ki már előbb jelenté, hogy neki interpellációja van, előadja hosz­­szadalmasan, hogy mily visszaélések fordul­nak elő az ujoncozás körül, s egy bizonyos hivatalnokot név szerint megnevezvén, elkezdi fölsorolni az eseteket , melyek ily visszaélé­seket képeznek. Elnök azonban félbeszakítja, s fölhívja , hogy miután nem, mint jelenté, interpellációt akar tenni, hanem panaszt és vá­dat emel — adja azt be írásban s amennyi­ben a vád alapos lesz, biztosítja , hogy az orvoslás nem fog elmaradni. A közgyűlés helyeslése közt a fölszólaló ebben maga is megnyugszik. A gyűlés ezután napirendre térvén , ol­vastatott a belügyminiszternek a szervezési munkálatra vonatkozó leirata , melyben a hozzá fölterjesztett munkálatot megerősíti, azonban a következő észrevételekkel : 1. A munkálat bevezetésének utolsó szakasza, mely a kormánynak a város bel-­ügyeibe avatkozásáról szól, egészen mellő­zendő, mivel az könnyen félreértésekre szol­gáltatna alkalmat; de különben is a város kö­zönsége a törvény által csakis a saját tör­vényhatósága szervezetére vonatkozó terve­zet kidolgozására lévén utalva, a kormány­­hoz való viszonyának szabályozására, melyre nézve a törvény már intézkedett, hivatva nincs. 2. A közgyűlés hatáskörét tárgyaló I. fejezetben foglalt azon határozványt, mely­­szerint rendkívüli közgyűlés 20 bsz. tag ki­­vonatára is egybehívandó , a miniszter nem hagyhatja jóvá azon okból, mivel a törvény 42. szakaszában már meg van határozva, mely esetekben lehet rendkívüli közgyűlése­ket tartani s a város szabályrendelete ezen intézkedésen túl nem terjeszkedhetik. 3. A polgármester hatáskörét megálla­pító II. fejezet azon szakasza, mely szerint a polgármester új hivatalok fölállítása, vagy régiek megszüntetése iránt a közgyűlés elé indokolt javaslatot terjeszt, olykép módosít­­tatik, hogy a polgármester az efféle javasla­tokat a tanácscsal egyetértve terjeszsze köz­gyűlés elé. 4. A 20—200 írtban megállapított lako­­sítási díjak szedése , tekintettel a községi törvény 17. § ára, meg nem engedhető, mint­hogy eszerint az ily díjakat csakis oly köz­ségek szedhetik , melyek községi terheiket teljesen a községi vagyonból szedik. E sza­kasz tehát kihagyandó.

Next