Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-02-21 / 22. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. 2?-ik szám. Szerda, február 21-én. POLITIKAI ÉS VEGYESTART ALMU KÖZLÖNY. Illet(jelen: •zonkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden-dők: iskola-utca, Vadász-ház , 1-ső emelet. Kia.161 im.fél Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.__________| Előfizetési föltételek: Hirdetések dijai: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 írt. Félévre . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, PestenNeumann 11. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám, Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafitte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinborgban, Strarsburgban. Zürichhop és Hamburgban .Mosse R. hirdetési irodájában Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 15 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 széil ' 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Becs, febr. 18. 1872. A bécsi kormány a szabadelvüség pálya-ján következetesen és szépen haladt vissza- felé. A német delegált esküdtszék szörnyszülöttje csak alig látott napvilágot és már egy újabb törvényjavaslat került a birodalmi tanács elé az esküdtszékek hatályának időnkénti megszüntetése tárgyában, állítólag az esküdtszéki intézmény megvédése (?!) végett oly helyeken, hol az esküdtszékeket nem a jog és lelkiismeret, hanem a politikai szenvedélyek vezetik. Ez aztán pompás indokolás, mintha a politikában a személyes szélsőségek, vagy az egyenes hazaárulás kivételével—a jog és lelkiismeret köre egyszer mindenkorra változhatlanul meg lenne állapítva. Minden kormány más szempontból indul ki és ha a boldog alattvaló a „politikai szenvedély“ vádjától tiszta akar maradni,úgy minden kabinet-válság után a jog és lelkiismeret átalakításához lásson. A reichsrat az említett törvényjavaslat beterjesztését megtapsolta, pedig ez oly kétélű fegyver, melyet épúgy lehet használni az alkotmányos párt megbénítására, mint most akarják használni a csehek ellen. Ismétlem , amit már múltkor mondottam : az urak alighanem csalódnak , ha azt gondolják , hogy ez már váltig így fog tartani; a jelek legalább nem igen biztatók, mert a birodalmi tanácsban nincs tömör többség — hiszen maga az úgynevezett alkotmányos párt is két részre szakadt, „öregedre és „fiatalokéra, kik a klubból a nyilvános piacra viszik civakodásaikat. Az öregek a minisztériummal tartanak, a fiatalok különösen a választási reformot sürgetik és a kényszerválasztás eszméjét elvetik. Ez utóbbi ellen fognak szavazni a lengyelek is, kik határozatuk módosításával sincsenek megelégedve, ámbár az engedélyezett önkormányzati kör elég tágas. E körbe az alkotmányos albizottmány munkálata szerint tartoznának : az oktatásügy, a politikai szervezet , a telekkönyv-rendszer, a hitel- és bankintézmény, a takarékpénztárak, a rendőri büntető törvény, a gyámsági és gondnoksági ügyek, a toloncozás, a béke- és bagatellbíróságok, azonkívül a minisztertanácsban egy galíciai tag széket és szavazatot nyer, a legfőbb törvényszéknél Lengyelország számára külön tanács szerveztetik és a provincia szükségleteire a birodalmi költségvetésből külön átalány-quóta állapíttatik meg. Természetes, hogy mindezen a birodalmi tanács hatásköréből kizárt tárgyakra vonatkozó tanácskozásokban a képviselőház galíciai tagjai nem veenének részt, ami ellen nem is lehet kifogásuk, de arra már nem igen akarnak ráállni, hogy e törvény — ha ugyan a lembergi landtag elfogadja — csak akkor lépjen hatályba, miután a „landesordnung“-ba cikkelyeztetett, állítólag azért, mivel e becikkelyezésre a ruthének tiltakozása esetére a landtag nem rendelkeznék a szükséges háromnegyed többséggel. Azonban világos, hogy a rezolució új föltámadását csakis az országos törvényekbe való igtatás által lehet meggátolni ; ha tehát a kormány a kiegyezés — még most ugyan kétes — sikerét biztosítani akarja a jövőre is, úgy e föltételtől semmiesetre el nem állhat. A trónbeszédben ígért előterjesztések közül rövideden talán az alsóbb klérus és a hivatalnokok anyagi helyzetének kérdése fog kerülni; a konynia és a hivatalbeli fizetések fölemelése csakugyan égető szükség. Az elsőre nézve a kormány — úgy látszik a farsang befolyása alatt — a püspökökhöz fordult azon fölhívással,hogy mondják véleményüket, váljon sürgősé a konynia fölemelése és ha igen , mily módon eszközölhető? Alig kell mondanom, hogy ezen az úton a kormány nem fog fölvilágosítást nyerni, s hogy sajátságos naivságra mutat egész kérdése. A hiavatalnokok gyorsabban fognak célt érni, mint a szegény papok, kik nem mernek kukkanni, mert az akciót saját kezükbe vették. Ugyanis gyűlést tartottak itten, amelyben vagy háromezren vettek részt, és a reichrath elé terjesztendő határozati javaslatot készítettek,melynek szerkezetével a birodalom minden részében működő hivatalnoki testületek egyetértenek, amint azt a hatszáznál több ez alkalomra megérkezett távirat eléggé bizonyija. Egy küldöttség pedig a kormány és a reichsrath elnökeinél tisztelgett és az urak sok szépet ígértek neki. Csak úgy ne járjanak a hivatalnokok is, mint az ó-katholikusok, kiknek szintén minden jót ígért a kormány és aztán nyilvános szervezkedő gyűlésüket betiltotta; tehát a múlt héten magángyűlést tartottak — a jelenlevők száma 1500-ra ment — és végre-valahára szervezkedtek. A község papja természetesen Anton Alajos. A múlt hét legfőbb és legnagyobb horderejű eseményeit azonban a magyar vasúti kérdés új stádiuma és a bankkérdés folyamatba hozása képezik. A vasúti kérdés megoldása, miután a hitelrészvény-társulat és az anglo-bank azt Lónyay és Kerkapoly ittléte után és folytán közös feladatukká tették, biztos sikerrel kecsegtet. A bankkérdés szintén hazánk javára fog megoldani, ha a magyar kormány és a Deák párt annyi erélyt fognak tovább is kifejteni e fontos ügyben, mint az utolsó napokban. Az itteni lapok szokásuk szerint nekiesnek az „ázsiai fajnak,“ a „hunnok ivadéká“-nak és a diskuszszió teréről rendesen a személyeskedésekre térnek. Úgy van ez mindig, valahányszor kifogytak az érvekből valamely konkrét tárgyfejtegetésnél — pedig a valuta rendezése, a bankügy rendezése, a bankügy kitisztázása és a 80 milliónyi bankadósság minőségének kimutatása mindenekelőtt komoly nyugodtságot és érvelést kíván — a képzelt ellenség becsületét, nemzetiségét támadják meg és minden intézményét, szokásait, nyelvét, költészetét, tudományát teszik a gúny tárgyává. Mi szánalomr méltó barbárok, kik még csak nem is sejtjük a „deutsche Sitte, deutsche Bildung, deutsche Kultur“ áldásait. Persze, csak most nem, mert Hohenwart alatt igen derék emberek voltunk, jó szomszédok, szeretetreméltó politikusok, szeretetreméltó testvérek. Hiába, nem tagadhatja meg természetét a sógor és még ma is áll, amit a kuruc tábori dal mond egyszerű, kissé goromba eredetiségben: „Mindent igér, de csak szorultában. Semmit be nem vált, ha szabadjában. Az németnek, ebhitünek fogadásában Ne biz többet, mint az ebnek ugatásában.“ R. 1. becsületes férfiúhoz illik, hogy a baloldali Programm alapján nem lép föl jelöltül jövőre, és saját programmjául a mondottakat jelölte meg. S ami a legégbekiáltóbb szörnyűség, az az, hogy a választókerület legnagyobb többsége e programmot lelkesülten elfogadta s fölkérte Prónayt jövőre is jelöltjének. De ami legeslegégbekiáltóbb szörnyűség : e párt merészkedik az egész Borsodmegyében, a Mocsáriak ez ősi örökében is mozogni , máris sikerrel párthiveket gyűjteni, sőt — horrendum dictu! — Mocsári, a jeles journalista, nem győz eléggé méltatlankodni, hogy e párt, ez a postaták frakciója, ezek a hitehagyott Juliánok, ezek a baloldali ember által indignáció nélkül ki sem is mondható valamik a megyei pártgyülésen is megjelentek s ott palam et publice hangoztatták elveiket. — A konservativ baloldal dühöngött, ökleit szorongatta ez elvetemült szerénytelenség miatt, de — mint a jeles journalista dicsekedve s önérzettel kimondja ugyanazon cikkben — „sikerült mégis az indignáció és fájdalom élesebb kitöréseit, megakadályozni.“ Bizony még azon sem csodálkoznánk, ha ez urak brevi manu kidobták volna infallibilitásukon vakmerőn kételkedő ama szerényteleneket. így van tehát a dolog, s hogy igy van, csak örvendeni tudunk rajta. — A baloldal hirdette folyton a jobboldal lazaságát, melyet csak az imádság s mameluki pártfegyelem tart össze, — s ime saját keblében mutatkozik egy ránézve annál veszélyesebb szakadás, mert az nagy hasznot hozhat a közjóra nézve. Villám ez, mely éles árnyaiban mutatja azon csüggedést, elégedetlenséget, mely ama pár kebelében tanyázik, a reménytelenséget, a jövőre nézve, állásuk tarthatatlanságának leverő érzetét s azon mind inkább érő elhatározást , kiszabadulni e kényszerült ferde helyzetből , s odamenni, hol nem ássák alá az épület fenekét, de inkább emelik azt a tökély, a bevégzettség ideálja felé. De hova lesz akkor Tisza Kálmán vezérsége, ha közkatonái közt tetté érnek a lélekhangulat összes consequentiái. ? Az egykor büszke nap mily komor felhők közt s mily megsáppadva fog lehunyni a feledés 8 közönyéjébe 1 R. 1. Pesti levél. Február 17. 1872. Mintha csak az ön lapjának szerény levelezőjét akarta volna a sors megcáfolni ! De ily cáfolat többet ér a legfényesebb igazoltatásnál. írtam, hogy a baloldalra nézve nem létezik kapacitáció, a pártfegyelem nyűge lebilincseli a baloldal minden tagját, rágódni a puszta tagadás, a terméketlen gáncsoskodás ,szökjön , s bámulni Tisza államférfim nagyságát. Eddig úgyis volt, s a félelem Tisza terrorizmusánál s az emberi hiúságnak s hibáját bevallani átalló gyöngeségnek ismereténél fogva félni lehetett , hogy úgyis marad az ország kárára jelenben s a pártnak sem dicsőségére a história előtt. Az „Ellenőr“ tegnapi száma aztán egy cikket hozott a párt fö-főmandarinjának , a türelmetlenségben s a baloldali infallibilitás hitében elsőrendű Mocsári Lajosnak tollából, tudatva ország-világgal , hogy a baloldal egyik előkelő ibő tagja, Prónay József borsodmegyei mezőkeresztesi képviselő, otthagyta Tisza zászlaját, s mivel nagy volna az út egyszerre balról jobbra, egy független középpárti állást hangoztat, melyen állva, részt akar tevékenyen venni a Deák párt munkájában, elhagyja a gyümölcsteán negációt s ez országnak nem hasznára, de kárára szolgáló közjogi vitát: egy szóval, Tiszáékat a faképnél hagyja ! De még ez semmi; ugyan a képviselő tudatta választókerületével , mint Hazai ügyek, Országgyűlés. A képviselőház február 16-iki ülésén, miután elnök a Bedekovich bán fölmentésére vonatkozó kir. kéziratot bemutatta volna, kihirdettetett a tegnapi (febr. 15.) szavazás eredménye, mely szerint az országházi bizottság tagjaiul Henszlmann, Gubody, Zsedényi, Tisza Kálmán, Gorove, Házmán, Éber N., Péchy Tamás, Pulszky Fer és Zichy Manó gr. választattak meg. A kérvényezők közt Horváth Mihály benyújtja Szeged váron kérvényét az általa küldendő orsz. képviselők számának legalább háromra leendő emelése iránt. —Tisza Lajos közm. és közi. miniszter fele Bömbes Frigyesnek a magyar és román vasutak csatlakozása. — Táncsics Mihálynak a vasút- és gőzhajózási társulatoknál a magyar nyelv meghonosítása, Majoros és Gromon képviselőknek a szeged-eszéki vasútvonal időelőtti megnyitása, s végre a ház osztatlan tetszése közt Csotta Jánosnak a fiumei kikötő tárgyában tett interpellációjára, biztosítván ez utóbbiban Ciottát, hogy a kormány részéről nem fog hiányozni a munka és az igyekezet arra nézve, hogy Fiuméban lehető gyorsasággal kikötő építtessék és a forgalomnak átadassák. Az előmunkálatok már megtétettek, s a tervezetek most vannak a minisztériumban bírálat alatt. — Követte ezt a bankügyi jelentés további tárgyalása Simonyi Ernő a bankügy jelen állapotát tarthatlannak jelzi, s egy önálló, független bank fölállítását sürgeti. — Ghyczy Kálmán Trefort javaslata ellen szólván, a maga és társai részéről oly értelmű hat javaslatot nyújt be, higy a függő adósságok szabályozására ő felsége többi országaival ideiglenes egyezmény köttessék, s egyszersmind a jelen országgyűlés alatt tervjavaslat terjesztessék be a valuta helyreállítása és önálló ügybank szervezése tárgyában. — Zsedényi Ede Trefort javaslata mellett emel szót, míg Móricz Pál és Ivánka Imre Ghyczyt pártolják. A képviselőház febr. 17-iki ülésén a bankügyi vita folytattatott. Wahrmann a szólók sorát megnyitván, kijelenti, hogy a bankügyi kérdés megoldását ő isszükségesnek tartja, és nem hiszi, hogy volna emberi pénzviszonyaink e módoni szabályozását nem óhajtaná, sőt egyetért Simonyi Ernővel arra nézve is, hogy pénzviszonyaink egy önálló magyar nemzeti bank fölállítása által szabályozhatók legcélszerűbben , de nem ért egyet arra nézve, hogy a jegybank azonnali fölállítása opportunus lenne. Igaz, hogy az osztrák nemzeti bank sokszor mostohán bánik a magyar pénzpiaccal, s absolut eljárását jó tanácsok elfogadása által megváltoztatni nem hajlandó, sőt a fiókok csekély száma és gyér dotatiója, a kamat folytonos emelése által a magyar pénzpiac érdekeit sérti, mindazáltal sajátságos viszonyainknál fogva még nagyobb kárral járna az osztrák nemzeti bank rögtöni mellőzése. Az önálló bank azonnali fölállítására már csak azért sem látja alkalmasnak az időt, mert az állampapírok értékének emelkedése — mi sokakat csalogat, — nem saját erőnkből, hanem onnét ered, mert a külföldnek sok tőkéje van nálunk elhelyezve, ez pedig a valuta rendezésére nem kedvező körülmény, miként lenne az, ha az értékemelkedést önerőnk idézné elő, pedig a valutarendezésnek okvetlen megkell előznie az önálló jegybank fölállítását, azért tegyük meg az első lépést erre a valuta rendezésének előkészítése által, minek egyik tényezője a letéti bankok rendszerének behozatala is. Végül pártolja Trefort határozati javaslatát. — Wahrmann tartalomdúsz általános figyelemmel kisért beszéde után Simonyi L. báró szólt a tárgyhoz, majd Kerkapoly p. v. miniszter indokolta hosszabb beszédében a kormány állását, biztosítja a házat, hogy ő minden jót akar és pártolja Trefort javaslatát. — Tisza Kálmán és Horn Ede Ghyczy javaslata mellett szólnak. A vita hétfőn folytattatott. Külföld. Február 20. Franciaország. Az ördög mindig kisért és pedig mindig veszélyesebben és szemtelenebbel , s ha résen nem állnak a korbácscsal, elfoglalandja birodalmát. — Mit lehetne egyebet érteni ördög név alatt Franciaországban, mint a bonapartismust. Ez volt az, ami az állam jólétét tönkretette . Napoleon Franciaország ördöge. És ez a daemon még folyvást nyújtogatja polypkarjait a korona után, melyet maga gázolt a hitványság sarába. Folyvást hallunk híreket, melyek Franciaországot honapartista izgatásokkal nyugtalanító ügynökök átkos művéről érkeznek és méltó aggályt keltenek a köztársaság barátaiban. A megyékből érkezett levelek bonapartistikus propagandát jeleznek. Magában Párisban alapos gyanú kelti föl a rendőrség figyelmét titkos klubb iránt. A Belleville és St. Antoine külvárosban néhány nap óta szorgos és szigorú kutatások tartatnak. Azt beszélik ugyanis, hogy itt egész titkos fegyverraktárak vannak elrejtve, melyek összefüggésben állnak a bonapartistikus szelmekkel. Conti temetése szintén alkalmul szolgált egy enemii demonstratióra , hol a tömeg elég vakmerően rukkolt elé a Napoleon vonzalmával. Roucher ugyanis, ki a temetésen szintén jelen volt, mintegy 500 ember által követtetvén, ovációban részeltetett: „Éljen Roucher ! ”l-