Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-05-26 / 63. szám
1872. Tizencegyedik évfolyam. 63-ik szitus. Vasárnap, május 28-án. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hstenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi Iroda. tová a lap szellemi részét illeti! közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet K itulóki vttm! Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.________ KMfixetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre poétán: Helyben a kiadóhivatattál. elvitetve: Egész évre .8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre.. 7 frt | Féléce . . 3 frt. 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, PestenNeumann I. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 1. szám. Bécsben Hausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), tippelik A. (Widlzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Fugen Fort, Parisban Havas, Lafitte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strasslurgban, Zürichben és Blamburgban Mosse ft. hirdetési irodájában shintetések illeni. Magánhindetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Nyílt s, a Szeged város Deákpárti választóihoz. Egy alkotmányos haza szabad polgárának legszebb, legfontosabb de egyszersmind legkötelezőbb joga az, melyet az országos képviselő-választásnál az állam törvényhozására saját szavazata latbavetésével gyakorol. Fölhívjuk ennélfogva Szeged város deákpárti választóit összesen és egyenként, hogy a még csak holnap estig tartó összeírásnál megjelenni szíveskedjenek. Kossuth legújabb levele (K . L.) A „hontalan vándor“, mint a 48-iki forradalom kezdeményezője kacérkodásában magát nevezi, a választási mozgalmak alkalmából a szélsőbal s az ellenzék két árnyalata által a választásoknál követendő eljárás érdekében, ismert szerénysége szerint, „igénytelen magánvéleményt“ kockáztatott egy Irányi Dánielhez intézett turini levélben ; e levelet Kos úti, mint mondja, nem a nyilvánosságra jutás szándékával írta, de azért nincs kifogása, ha nézetei felöl másokat is tájékoz az ő kedves barátja. Ez pedig sietett bebizonyítani, hogy e gyöngéd intést megértette és így ma már alig lesz lap Európában , mely az exdiktátor legújabb nyilatkozatával többékevésbé nem foglalkoznék, vagy foglalkozott volna. Kossuth tehát, ki — természetesen ! — „nem keresi senki kedvezését s nem gondol senki neheztelésével“, de az agyonhallgatás- és lemondástól nagyon is irtózik, elérte azt, hogy néhány napig ismét beszélnek róla s hogy néhány bús hazafi nagyokat sóhajt az ő „martyromsága“ és Magyarország veszte fölött, melynek függetlenségét és jólétét Madarász József szerint csakis ő biztosíthatná hazajövetele által , „mert hiszen!“ — úgymond az idézett honatya, a fogalmazás és a szóvirágok költői szabadságával egész a merészségig élve — „hogy amint Kossuth Lajos hazánk, az ő honának is szent földére, e haza hantjait mint e világon mindenek felett legkedvesebbet nekünk csak megcsókolni is megjönne ; mint nap sugara miatt a köd, úgy foszlanék szét a népeket és nemzeteket nyűgben tartó hályog.“ Ritka hóbort ennyi sorban. De térjünk vissza Kossuth Lajosnak legújabb produktumára , ki csakugyan még mindig „a hínárba sodort haza“ megmentésén töri ősz fejét, erre pedig szükséges, „hogy az ellenzék külön töredékei vállvetve dolgozzanak közre a közös ellenfél, a jobboldal ellen, melynek a jelen választásoknál többségben maradása egyértelmű volna Magyarország halálával ..............Ez időszerűit tehát a legfőbb tekintet, mely előtt minden mást háttérbe kell szorítani, az , hogy az úgynevezett Deákpárt megbuktattassék, mert“ — ismétli Kossuth azok számára, kik előszörre talán még nem hiszik — „e pártnak hatalomban maradása hazánk államiságának halála.“ Erre Goethével azt lehetne mondani: „Du sprichst ein grosses Wort gelassen aus mert hiszen, ha a Deákpárt elvei, melyek nem csupán papiroson állanak, vagy fölgyuladt agyvelők ferde theóriáit képezik, hanem évek óta a politikai gyakorlat tűzpróbáját diadalmasan kiáltották, Magyarországot csakugyan az örvény felé sodorják , akkor mi a kiegyezés óta valóságos agóniában fekszünk. Mi szegény félholtak tehát tulajdonképen nem is védelmezhetjük magunkat a turini athleta szikladarabjai ellen , melyeket — a legvadabb szélsőbalinál dühösebben — szegény fejünkhöz lódít; de annyit látunk, hogy az ékesszólás és az érvelés nagymestere már kifogyott a megragadó argumentumokból, mert különben nem használna százszor elcsépelt közhelyeket és vádakat, mint „reform helyett deform , önkormányzat helyett centralizáció, demokrácias szabadság fejlesztés helyett hátralépés, polgárerény helyett korrupció, egészséges közgazdászati gyarapodás helyett a legoktalanabb üzérkedés, kapcsolatban a legpazarabb adósságcsinálási könnyelműséggel.“ Az eféle minden kritikai él és bizonyítási törekvés nélkül hangoztatott szavak valóban nem méltók Kossuth Lajoshoz, mert jellemét és szellemét a Madarászok nagyon alanti színvonalára sülyeztik, kik szintén tele torokkal hirdetik a legszörnyűbb dolgokat , anélkül , hogy érvelni és bizonyítani tudnának. Akik még mai napság is tagadják hazánk függetlenségét és államiságát, akik alkotmányos intézményeinket és parlamentáris kormányunkat még most is ámlásnak nevezik; akik még mindig azt akarják elhitetni a nemzettel, hogy a magyar országgyűlés többsége „akként táncol , amint Bécsből fütyülnek“ ; akik a Deákpárt bukásában „chance“-t látnak a haza jobb jövőjére nézve és rágalmakat szórnak azon párt ellen, mely Magyarországot rövid öt év alatt európai jelentőségű politikai faktor magaslatára emelte — és mindezt teszi Kossuth levelében — azokkal alig lehet és kell többé komolyan szóba állattunk. Legalább fölösleges volna már tényekre és eredményekre hivatkoznunk, melyeket csak a vak szenvedély, vagy a részakarat nem ismer be illetékes cáfolatnak. Azért mi részünkről nem is védelmezzük pártunkat Kossuth kifakadásai és támadásai ellen s csak sajnálni tudjuk , hogy a magyar szabadságharc ezen óriása lassanként annyira törpült, hogy maga magát Mocsáryval egy niveaura állítja. Még rutabbul, mint a Deákpárttal, bánik el levelében Kossuth Lajos a balközép vezérével, kinek számadó beszédét megbotránkozással olvasta s ki szerinte inkább gyűlöli a szélsőbalt, mint a kormányon levő pártot, mert különben nem követte volna el azt a botrányt, azt a vastag tapintatlanságot, hogy az ellenzék egyik töredékét oly csúfosan megtámadja és visszautasítsa, ami államférfim képességének hitelét nagyon csökkenti. Nem lehet a mi föladatunk , Tiszáék védelmére kelni s Kossuth gondolatmenetének jellemzésére még csak azt akarjuk fölhozni, hogy ő azt a lehetőséget is föltételezi , hogy a balközép a kormányrajutás kedvéért még saját programjának logikája alól is kibújni ajtót fog keresni. Mindamellett azt tanácsolja a 48-as pártnak, hogy ott, hol a két ellenzék viszálykodása és meghasonlása „Lónyai Menyhérték“ malmára hajtaná a vizet, inkább vonuljon vissza a szélsőbal — a hazáért, mert „megbuktatni a Deákpártot, — most ez a föladat. H incum ne principium , hue refer exitum . A többire nézve „komm t Zeit, komm t Rath.“ — Hogy Kossuth mit ért a „többi“ szó alatt, azt egy francia lapban nyilvánosságra hozott vallomásából könnyen meg lehet tudni, az a „többi“ annyit jelent, hogy majd annak idején detronizáljuk az uralkodó házat és kikiáltjuk a köztársaságot. Ezt pedig Kossuth még meg akarja érni! NI,az ügy. — Az országgyűlés összehívásáról a belügyminiszter a következő rendeletet küldte meg a törvényhatóságoknak : „A magyar királyi felelős kormánynak az országgyűlés egybehivása iránti javaslatát ő császári és apostoli királyi felsége I. évi május hó 11-dikén kelt legfelsőbb elhatározványával elfogadni méltóztatván , az országgyűlést 1. évi szeptember hó 1-jére egybehívó kegyelmes királyi levelek a törvényhatóságoknak a napokban fognak megküldetni. Midőn erről..........a királyi meghívólevél kihirdetésének eszközlésére ad hoc tartandó közgyűlés idejekorán leendő egybehívása iránt kellő intézkedések megtétele végett eleve értesítem, egyszersmind megkérem, hogy a kormányzatára bízott törvényhatóság központi választmányánál oda halni szíveskedjék, miként a képviselőválasztások úgy a kiválólag mezei gazdászattal foglalkozó választók érdekéből, valamint az országgyűlés kihirdetésével előreláthatólag fokozott mérvben megindítandó párttevékenységnek, s ezzel karöltve járó izgatottságnak minél rövidebb időtartamra szoríthatása tekintetéből is — még az aratási nagy munkaidő bekövetkezte előtt, foganatosíttassanak. A választók összeírási lajstromát illetőleg pedig kérem . . . szíveskedjék intézkedni, hogy az összeírásnak lehető sietséggel hozzám fölküldendő egyik példánya egy oly kimutatás kíséretében terjesztessék föl, melyben az egyes községekben összeírt választóknak a képességi rovatok szerinti sommázata hibátlanul összeállítva, az egyes községek sommázatainak összeadásával pedig a törvényhatóság választóinak főösszege kimutatva legyen. Budán , 1872. évi május 20-án. Tóth Vilmos. A műszaki csapatok a honvédségnél. A „L. C.“ a következő félhivatalos közleményt hozza : „Minthogy kevés kivétellel majd minden képviselőjelölt — pártkülönbség nélkül — fölvette programmjába a honvédműszaki csapatok fölállítását, a védelmi törvénynek a fentebbi értelemben leendő megváltoztatása az országgyűlés legközelebbi ülésszakában biztosan várható, és miután másrészt a nevezett csapatok fölállítása magasabb helyen elvben elfogadtatott, az erre vonatkozó bizottsági előmunkálatok a honvédelmi minisztériumban legközelebb meg fognak kezdetni, hogy a törvényhozás intézkedései a maguk idején gyorsan életbe is léptethessenek. Ez annál indokoltabbnak látszik, minthogy a közös hadsereg különben is aránylag kevés műszaki csapattal rendelkezik , és azok a mai időben a legfontosabb tényezők a bábomban. Tekintve azon körülményt , hogy a honvédség ma már 159.000 harcost számlál, az ilyen műszaki csapatok fölállítása semmi nehézségbe sem fog ütközni.“ A kormány ez újabb vívmánya bizonyára megelégedést és örömet fog kelteni a nemzetben. Választási gyöngyvirágok. Midőn a tenger háborog, minden szemét, gizgaz a fölszinre kerül, így van most hazánk társadalma, melyben a választási hullámok annyi ismeretlen csudabogarat hánynak föl , hogy szemeink csak úgy dühödnek a bámulattól. Itt van mindjárt egy ponyva-röpirat : „Az ó-bessenyei választókerületben lévő 48-as párti tisztelt választókhoz“ — cselekedte e most nevezett tisztelt választóknak „a legkészebb és alázatos szolgájok Hintzinger Sándor Szövegben.“ Hintzinger Sándor! Vajh ki és merre van hazája? — Finánc vagy dohány hivatalnok, szóval efféle cs. kir. valami volt a hold. emlékű Bach-korszakban, ideszakadva a Jézus tudja , melyik zugából Cislajtániának , és most — véresszáju 48-as honbazafi. Főhadiszállását — mint aláírása mutatja — jelenleg Szöregben tartja. Hogy e jó ember mit akar az ő rettenetes szellemi kotyvalékával, melyben a bolondság és együgyüség versenyre keltek egymással — bizony meg nem tudnánk mondani , ha magánúton értésünkre nem esik, hogy — uram bocsa! — követjelöltül lépett föl vele az ó-bessenyei kerületben. Tehát ez programm volna. De szent Kleófás , milyen programra ez! Hogy olvasóinknak némi fogalmuk legyen e fékvesztett elme zűrzavaráról, megkísértjük röviden kivonni a kótyagos programm velejét , már amennyire it, velőről lehet szó. Előrebocsátja, hogy mit kívánnak ők, már t. i. a 48-asok? Nem kívánnak sokat, csak a következőket: alkotmányos függetlenséget (ezt persze még Hintzingeréék ezután akarják nekünk megszerezni), vallásszabadságot, hatalomfejlődést, de az állandó hadsereg elbocsátását; a tanügy , ipar, kereskedelem emelését, de az adó, az átiratási költségek leszállítását; a pénzarisztokrácia és virilisek megszüntetését; minden nemzetiség méltányos (?) követeléseinek kielégítését és megszilárdítását (t. i. a követelések megszilárdítását) ; a regáliák megszüntetését; a szavazati jogoknak minden adófizető és katonaköteles honpolgárra kiterjesztését , arányos és igazságos adóztatást; aztán meg egy kis „újbóli szétmérését és igazságos osztályozását a telkeknek“; az embertelen „adóekszekáció“ teljes mellőzését; a monopólium megszüntetését , vasutakat , országutakat, a bánság és bácska csatornáztatását (amit ugyan már a kormány náluk nélkül is megkezdett), stb. stb. Egy szóval kivánnak Hintzinger úrék mindent: szépet, jót, lehetségest, lehetetlent, okosat, bolondot, tücsköt-bogarat öszszevissza, ahogy jön. A kivánatok hosszú sora után jön az átkozódás a kormány és országgyűlés ellen. „Kormányunk évek óta átkozásraméltó tétlenséggel nézi a nyomorodó nem mulasztja el az egész éven át ragyogó „adóekszekválást“ (a hintzingeri szent magyarság!) legszebb virágzásban fentartani, hogy igy ... a koldusokká lett adófizetők zsebéből utolsó krajcárják , szájokból pedig utolsó falat kenyerek kivétessék.“ A kormány célja úgymond tovább nem egyéb, mint a legközelebbi kiegyezkedést az osztrák kormánynyal bizosítani, hogy így a bilincsek szűkebbre kovácsoltassanak.“