Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-18 / 112. szám
jtik, azután pedig keresbedni fog általa a város pótadója, mely már-már elviselhetlen. Ajánlja az indítványt elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Zászlósi János : Szintén fölemlíti a folyton növekedő kiadásokat, amikkel szemben kell tehát jövedelemről is gondoskodnunk. Ő is iparos és használja a piacot, de épen, mert használja, szívesen fizet érte. — Pártolja az indítványt. Egresi József: Szeged azzal dicsekszik, hogy az ország második városa, tehát első Pest után. Pesten nincs egy talpalatnyi árulóhely, amiért ne fizetnének. Nos tehát a második városnak — ha csakugyan 2-dik akar lenni — az első után kell mennie. (Derültség, helyeslés.) Fodor Imre egész hosszú beszédén át azt variálja, hogy ezt agúnyos adót csak a szegény nép egy része, a termesztők, stb. fizetik, azok pedig, akik leginkább pipiskednek a sárban, (értsd a vásárló népet) nem fizetik; ő ezt nem tartja igazságosnak s az indítványt nem pártolja. Babarczy József: Hosszabban cáfolja Pap Istvánt, s végül az indítványt pártolja. Nagy Sándor nem bocsátkozik az indítvány indokolásába, melyet az előtte szólottak már úgyis megtettek ; nem is akart szólni egyátalában e tárgyhoz, melyről azt azt hitte és hiszi, hogy azt a közvélemény már teljesen megérlelte; azonban nem mulaszthatja el Fodor Imre bízott, tagtársa ferde nézete ellen fölszólalni. Ő egész beszédében folyton azon állítás körül forgolódott, hogy a helypénzfizetés csak a lakosság egy osztályát, az árulókat és főkép a termesztőket sújtja. Ez nagy tévedés: a helypénzt senki más nem fizeti meg, mint a fogyasztó, a vásárló közönség, mert az árusoknak lesz gondjuk arra , hogy amit helypénzben fizetnek, azt áruikra rászámítsák. Tehát ne jajgassunk a szegény termesztők és árulók fölött, mert nincs okunk rá, mert nem az fogja viselni a terhet, hanem a nagy közönség, mi mindnyájan , akik a piacra vásárolni megyünk; a közönség pedig nem sajnálja e terhet, melyet közvetlenül nem érez, mert hiszen eléggé tapasztalta , hogy ha nincs is helypénz, azért ő mégsem vásárolhat olcsóbban. Pártolja az indítványt. Utánok szólnak : Szabó János , ki a mesteremberek miatt iparkodik Pap b. tagot fölvilágositani és Masa J., mindkettő az indítványt pártolva. Hazai ügyek. — Orvfiggyűlés. A képviselőház f. hó 13-iki rövid ülésében beadattak a szavazatok a delegáció, a függő államadósságot ellenőrző és a mentelmi bizzottság . A R C A. Heiling János sziklája. — Cseh népmonda. — (Folytatás.) — Szívből sajnálom a szegény fiút — mondá ; — te bizonyára emlékezni fogsz reá, Elsbeth , hiszen ti mindig együtt játszottatok. — Hogyis ne emlékezném ? — viszontá elpirulva Elsbeth. — No bizony , nem is szeretném , ha büszke volnál a szegény fiúra emlékezni. — Igaz, hogy én gazdag lettem, míg Arnoldék szegény ördögök maradtak , de mindig becsületesek voltak, legalább az öregről és a fiúról is mindig dicséretest hallottam. — Bizonyára, kedves atyám — vágott gyorsan szavába Elsbeth — az ifjú Arnold nagyon becsületes. — Ej, ej, hát honnan tudod te azt oly bizonyosan ? — A faluban beszélték — hebegé Elsbeth. — No annak örülök , és ha valamiben segíthetek neki, rajtam ne múljék. Elsbeth, hogy a beszélgetésnek valahára véget vessen — mert egyik pirulásból a másikba esett, — gyorsan a konyhába nézett valami dolog után és igy kikerülte a fejcsóváló öreg fürkésző tekintetét. Arnold Elsbethet még délelőtt, mint azt neki megígérte, a Weit házánál levő kertben találta. Elsbeth elmondd neki az egész beszélgetést és ő abból jövendő boldogságára a legszebb reményeket merité. — Igen — mondá végre — meggondoltam az éjjel: legjobb lesz, ha még ma elmegyek atyádhoz és megvallom neki nyíltan , hogy mi szeretjük egymást és egymásé akarunk lenni; előmutatom neki mestereim bizonyítványait és áldását fogom kérni. Nyíltságomon örülni fog , ő megadja beleegyezését, én aztán újult erővel megyek a világba, pénzt szerzek magamnak , híven és vígan tagjaira, melynél csak az a fölemlítésre méltó, hogy a szélsőbal nem szavazott, ezáltal mintegy elismerve, hogy ő úgysem számít. A 14-iki ülésben — némi kérvényi és igazolási ügyek után — kihirdettetett a tegnapi szavazások eredménye. Ezután a főrendiház kiküldött jegyzője, Pallavicini Ede őrgróf, átnyújtó ama jegyzőkönyvi kivonatokat, melyek a delegációba és a függő államadósságokat ellenőrző bizottságokba megválasztott főrendiek neveit tartalmazzák. A napirendben továbbá fölvétetett a trónbeszéd, mely fölolvastatván, Zsedényi Ede indítványára elhatározta a ház, hogy a hétfői ülésben egy 12 tagból álló fölirati bizottságot fog választani, mely a trónbeszédre adandó válasz tervezetét elkészítse s erről, úgy a netán külön beadandó válaszföliratokról is jelentést adjon. Gr. Lónyay min.elnök jelenti, hogy válaszolni akart Nikolics képviselő interpellációjára a szerb kongresszus ügyében miután azonban a nevezett képviselő nincs jelen, válaszát hétfőre halasztja. Az ülés 11 órakor véget ért. — Pauler Tivadar igazság- Ügy miniszter következő körlevelet bocsátott ki : Ö cs. és apostoli kir. felsége folyó évi szeptember hó 4-én kelt legfelsőbb határozatával engem igazságügyminiszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Midőn ennek folytán hivatalos működésemet a mai nappal megkezdeném, elfogulatlan tudatában az előttem álló feladat fontosságának fogok föladványom megoldásához, melyért a felelősség súlya vállaimra nehezül. Igazságügyünk rendezése a szervezés első stádiumát átlépve, további fejlesztésre vár, mely kötelességünkké teszi, hogy a törvényhozás által megalkotott alapon mind ama reformokat létesítsük, melyeket a büntető törvények hiánya s a magánjogi viszonyok rendezésének szüksége elkerülhetlenné tesz arra nézve , hogy hazánk igazságszolgáltatása a kor követelményeinek megfelelő állapotba jusson s a megkezdett mű befejezés elé vitessék. E feladattal szemben, ha amaz akadályok dacára , melyekkel küzdeni kénytelen vagyok, a nagy munkára vállalkozom, teszem azt azon belső meggyőződésben, hogy támaszomul fog szolgálni ama közös érdek és törekvés, melylyel egyesek úgy, mint testületek hazánk jogállapotának fejlődése , megszilárdítása iránt viseltetnek Ugyanazért, midőn e meggyőződésből indulva ki, a város tisztelt közönségét hivatalom elfoglalásáról értesítem, fölkérem egyszersmind, hogy törekvéseimet e téren, mely hivatali működésem a városéval egyesül, a mindnyájunk által óhajtott közös cél elérhetése érdekében előmozdítani s engem saját hatás térek vissza és mi boldogok leszünk. Nemde, édes jó Elsbethem ? — Igen — szólt elragadtatva Elsbeth - igen. Atyám bizonyára bele fog egyezni, hiszen ő engem annyira szeret ! Reményteli szívvel váltak el a szerelmesek egymástól. Este Arnold a legcifrábban földiszité magát, még egyszer elment atyja sírjához, imádkozva kérte áldását és szelíd remegéssel véve aztán útját Veit háza felé. Az örömtől reszkető Elsbeth fogadó és azonnal atyja elé vezeté. — Arnold szomszéd — kiáltott eléje az öreg — mit hozasz nekem? — Magamat — felelt amaz. — Azaz? — kérdezeit. — Szomszéd uram — szólalt meg erre Arnold , kezdetben reszkető hangon, de később szívből és erőteljesen — szomszéd uram, engedje , hogy a dolognak egy kis feneket kerekítsek, aztán majd könnyebben meg fogja értni. — Én szegény vagyok, de tanultam valami jóravalót, amit e bizonyítványok kimutathatnak. Az egész világ nyitva áll előttem , mert én nem akarok épen a mesterség mellett maradni, hanem a művészetet is megtanulni ; azt akarom, hogy idővel derék építész váljék belőlem, amint azt atyámnak meg is fogadtam. De a világon mindennek középpontjának kell lenni és nincs munka cél nélkül. Úgy , mint a házak , melyeket építek, nem az építés, hanem a haszon végett emeltetnek, és úgy van az én művészetemmel is. Nem csupán a művészet kedvéért űzöm azt, hanem szeretnék emellett valamihez jutni is és ami után jelenleg törekszem , azzal Veit uram rendelkezik. ígérje meg , hogy enyém leend, ha már valami jóravalót szereztem és én aztán a legnehezebbel is megpróbálkozom. — És ugyan mim van nekem — vágott szavába Veit — ami előtted oly nagy jelentőséggel bir? — Leánya, uram! Mi szeretjük egymást Én egyenesen az atyához jöttem , mint becsületes ember, és nem ólálkodtam előbb sokat a leány körül, mint azt oly sokan teszik. Én régi jó szokás szerint jövök kelmédhez és kérem ígéretét, hogy tőlem , ha — A közgyűlés által elfogadott városi tisztasági rendszabályzat azon szakasza ellen, mely az árnyékszékeknek a csatornába való bevezetését tiltja, a bevezetetteknek elrekesztésére büntetés terhe alatt határidőt szab, — mint halljuk — több iskola utcai lakos kérvényt nyújtana be a minisztériumhoz. Mindamellett számos egyéb pontja végett igen célszerű lenne annak mielőbbi életbeléptetése. Pénteken este 9 óra után is két szolgáló egy nagykosár szemetet vitt az öt pacsirta-utcából az oroszlánutcába s ott Ördög J. háza előtt kezdők elszórni. Szerencsétlenségükre az utca egyik lakosa meglepte őket s kényszerítő a szemét fölszedésére. A leányok kivallották , hogy gazdájuktól K. V. ezüstmivestől kapták erre az utasítást. Hasonló esetek naponkint történhárom évi vándorlás után visszatérek és valamirevalót műveltem , nem vonandja meg áldását és a leányasszonynak megengedi, hogy ezen három év alatt hű mátkám maradjon. — Ifjú legény — viszontá az öreg — én végighallgattam beszédedet; most halld te az enyémet, az én egyszerű és határozott nyilatkozatomat. Hogy leányomat szereted, annak örülök , mert te derék fiú vagy , és hogy mindjárt nyíltszívűen jelensz meg az atya előtt, ennek még inkább örülök, mert az is csak dicséretedre válik. Mestereid műért, ifjunak mondanak téged és sokat várnak tőled ; ehez én szerencsét kívánok. De a remény, fiam, bizonytalan alap, és erre építsem én Elsbeth jövőjét? — A három év alatt valaki jöhet, aki leányomnak, vagy ha neki nem, hát nekem jobban tetszik. Én tehát ezt visszautasítsam azért, mert te még jöhetsz ? Nem , fiatal legény, ez nem járja. Ha azonban egyszer tíjra visszatérsz és Elsbeth még szabad és te szerencsét csináltál, akkor aztán nem foglak benneteket akadáyozni ; most azonban szót sem többet erről. — De Veit szomszéd— kérést remegve Arnold és megragadá az öreg kezét — gondolja csak meg .... — Itt már tovább nincs mit meggondolni — vágott közbe Veit kurtán —és most isten áldjon , vagy ha még maradni akarsz, úgy kedves vendégem vagy, csak Elsőről többé egy szót sem. — És ez végleges határozata? — hebegé Arnold. — Igen, viszontá fagyosan az öreg. — Akkor segítsen rajtam az isten ! — háltá amaz és ki akart rohanni az ajtón. Gyorsan ragadt meg Veit kezénél és visszatartotta. — Fiatal legény , ne kövess el bohóságot. Ha férfi vagy és van erőd s bátorságod, úgy szedd össze magad és kützdd le a fájdalmat. A világ nagy , ki az életbe, ott majd nyugodt leendsz. Most isten veled , szerencsét az útra ! Ezzel elbocsátá, és Arnold inogva tért kunyhójába. Sírva kötözd össze batyuját, búcsút von körében hathatós támogatásában részesíteni szíveskedjék. — Az országgyűlés mindkét házának bemutatása Ő Felségénék legközelebbi, Budán idézése alkalmával — írja a „Reform“ — egy még csak ezután meghatározandó napon a királyi palota tróntermében fog megtartatni. A jelenlegi udvari gyász ez alkalomra nem függesztetik föl. Mindkét delegáció megnyitó ülése hétfőn volt. Mint jelentik, a közös minisztériumoknak sok dolguk volt, míg minden előterjesztést a delegációk számára magyar és német nyelven nyomtatásra elkészíthettek. A vörös könyvön, az előirányzatokon és emlékiratokon kívül még a delegációk elé fognak terjesztetni: a zárszámadás 1870-ik évről, melyben a pótkezelés is benfoglaltatik 1871. junius végéig; továbbá az 1871. évi kezelési számadás. Azonkívül a delegációk elé fog terjesztetni a már bejelentett javaslat a közös hivatalnokok fizetésének fölemelése tárgyában. A reformklub f. hó 14-én tartott értekezletén csekély módosítással elfogadta szervezett alapszabályainak előterjesztett javaslatát, ezután az értekezlet K. Podmaniczky indítványára Schwarcz Gyulát fölkérte, hogy a reformpárt válaszfölirati javaslatát minél előbb a párt értekezlete elé terjeszsze, hogy az a képviselőházban a többi pártok válaszfölirati javaslataival egyidejűleg benyújtathassék. Végül Podmaniczky Frigyes bejelenti, hogy legközelebb két törvényjavaslat fog az értekezlet elé terjesztetni: a hírlapkaució eltörléséről és a honvédtisztek fizetési levonásainak szabályozásáról. Helybeli újdonságok nek, miután nem igen akad, aki fölfigyeljen. A helybeli összes elemi tanítók és tanítónők vasárnap d. e. testületileg tisztelegtek az új iskolaszék elnökénél , Kovács Albert urnál. A tisztelgők nevében Kelemen István helv. tanító tartott rövid üdvözlő beszédet, kiemelvén a tanítótestületnek a tanügy terén oly szívvellélekkel buzgólkodó férfiú iránti bizalmát és meleg ragaszkodását, mire a megtisztelt szívélyes szavakban válaszolt, biztosítván az illetőket, hogy részéről úgy a tanügy fölvirágoztatására , mint a tanító testület helyzetének javítására mindent el fog követni, amire csak tehetsége és hatásköre képessé teszik; tőlük viszont elvárja, hogy őt e törekvésében támogatni fogják s a népnevelés ügyének ezentúl hű és buzgó apostolai lesznek. A szinibizottmány ügyét a belv. kaszinóegylet fölkarolván, közelebb tartott választmányi ülésében saját kebeléből Magyar János, Neskovics György, Csermelényi Iván , Keméndy Nándor, Szűcs Ferenc ügyvéd, Szabó Imre és Benke József urakat nevezte ki a szinibizottmány tagjául, ezek közül a megalakítás teendőire Csermelényi urat kérvén föl. Leány-tornavizsga. Tegnap délután tartatott meg Czerkovitz-Prinz Janka assz. kitűnő leánynevelő-intézetében a növendékek tornászati vizsgája. Öröm volt látni a leánykák bátorságát , elevenségét és ügyes mozdulatait, melyek a legkülönfélébb produkciókban nyilvánultak. Tekintve a tornászati tanfolyam rövidségét, az eredmény becsületére válik az ép oly szakjártas , mint finom bánásmódjáról ismert Horváth Gyula tornamester urnak. Szerencsés szerencsétlenség. Pénteken éjjel az alföldi vasút egy vonata berobogván az államvasut pályaudvarába, egy a síneken foglalkozott vigyázatlan vasúti hordárt ott lepett s azt maga alá sodorta. A balesetet többen látták s a kiáltozásra egész sereg népség futott össze , kínosan várva a vonat elrobogását. Ez pár másodperc alatt megtörtént, de mily nagy volt a várakozók örömteljes bámulása, midőn az elgázolt hordárt talpra ugorni látták. Semmi baja sem történt, csupán egyik keze volt kissé meghorzsolva s kabátja megpörkölve a gőzgép lenyúló hamutartója által. A hotár ugyanis oly szerencsésen esett, hogy egészen a sínek s illetőleg a robogó kerekek közé került, s lélekjelenlétét teljesen megtartván, rögtön az egyik oldalra fordult s laposra nyúlt, hogy az említett hamutartót kikerülhesse, és így szerencsésen megmenekült. Életét csakis e bámulatos lélekjelenlétének köszönhető, mely hogy mily nagy volt ez emberben, kitűnt utóbb is abból az atyai öröktől és aztán a temető felé fordult, hogy atyja sírjától elbúcsúzzék. Elsbeth , ki a beszélgetést az ajtón át úgy, féligmeddig hallotta , könyekben úszott. — Ő már képzeletében mindent oly szép színekben kifestett magának, és most minden reménye meghiúsultnak látszék. Még egyszer akarta Arnoldját látni; szobaablaka elé állt tehát és várta, mig az a kunyhóból kilépett és a temető felé véve útját. Gyorsan utána röpült s imádkozva találta őt atyja sírján. — Arnold, Arnold ! te el akarsz menni, kiáltott feléje és átkarolta. Ah , én nem bocsáthatlak tégedet. Arnold fölegyenesedett, mintha álomból ébredne föl. — El kell mennem , Elsbeth , el kell mennem! Ne zúzd össze könyeiddel szívemet, mert nekem mennem kell. — Visszatérsz e ismét ? és mikor térsz vissza ? — Elsbeth, én dolgozni akarok, amenynyire egy ember csak képes; fösvénykedni fogok a drága idő minden percével; három év múlva ismét itt leszek. Mondd, hű maradsz-e hozzám ? — Halálomig, drága Arnoldom — zokogá Elsbeth. — És ha atyád kényszeríteni fog ? — Úgy hurcoljanak a templomba és még az oltár előtt is nemet kiáltok. Igen, Arnoldom, mi hűek maradunk egymáshoz , itt és a túlvilágban. Valahol csak megtaláljuk egymást. — Váljunk el tehát — szólt Arnold, kinek könyerő szemeiben egy reménysugár csillámlőtt — váljunk el! Nem tartok többé akadályoktól. Előttem semmi sem nagy és merész. E csókkal jegyzem el magam neked, és most, isten veled! Három év múlva boldogok leszünk. Erre kiszakítá magát Elsbeth karjai közül. — Arnold — kiált utána Elsbeth — Arnold, ne hagyd el a te Elsédet! De Arnold már künn volt. Fehér kendőjével a távolból még egy istendhozzádot intett, mignem az erdő sötétében eltűnt. ( Folytatása következik. )