Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-20 / 113. szám
i, a magyar nemzet nem lesz a világkiállításon hozzá méltólag képviselve. Hogy a nemzeti megsemmisülést kikerüljük, a sok teendő között elől áll a nemzeti teremtő erőnek az ipar, földmivelés és kereskedelem terén való kifejlesztése, s hogy ezt minden tényező számbavétele mellett eszközöljük, kell, hogy életképességünket a minket környező külországok népeivel megismertessük , hogy azok minket kellőleg méltányolva , fölfogva nemzetközi érintkezéseinknél kellőleg becsüljenek , s ahol kell, igénybe is vegyenek. Eszerint a közelebbi bécsi világkiállítás életkérdés lesz reánk nézve, mert a közelségnél fogva egy nép sem lesz a megjelenésre annyira lekötelezve, mint mi magyarok. Itt lesz az idő, hogy nagyban hirdetett nemzeti érettségünket, nagykorúságunkat, földiplomázott, félvilágra szóló jogtudományunk anyagi alapját, a nemzetgazdászati teremtő erőt is bemutassuk. Mert azután hasztalan írjuk szörmezünk hátára nagy hamubetűkkel, hogy mi „bús ma gya rok“ vagyunk , akik ,a német gonoszságak miatt vagyunk imigyen elfanyalodva, azért nem jöttünk többen és jobban fölkészülve, mert hát mi ezt erénynek tartjuk. Erre a világ nem mond egyebet , mint azt kérdi, hogy hát még milyen lehet a mi bűnünk, ha már erényünk is ily gyarló. Sokat lehetne még e tárgyban okoskodnunk , de végre is a dolgon leginkább az segít, ha a bajok orvoslatát keressük. Hogy a bécsi világkiállításra oly kevesen jelentkeznek , ez onnan van legelőször , hogy sokan nem is értik, miszerint a világkiállításokra nem szükséges ritka remekműveket, csodaterményeket vinnünk, hanem igenis szükséges föld- és iparterményeink folyó cikkeinek legszebb példányait, legkeresettebb és legkeresettebbé tehető tárgyait fölmutatnunk. Az iparcikkek iránt sokan azon tévedésben élnek, hogy igénytelenebb cikkeink nem állhatnak meg a nyugati műveit nagy népek remekművei mellett. Ez tévedés. Kelet kevésbé műveit tartományaiból sok ezren fognak egyszerűbb cikkekkel megjelenni , de mást is kell tudnunk, épen a velünk szomszédos keleti tartományokból — hol az iparcikkel való kereskedés oly régi már — számos ilyen cikkel üzérkedő kereskedő jelenik meg a világkiállításon, és mi ezer meg ezer cikkből rendezhetünk kivitelre képes Üzletkirakatot , amelyekben az ajánlattevő példányok földirati és történelmi helyzetünkhöz képest tűrhető előmenetelünkről , műveltségünkről s számunkhoz képest arányos szorgalomról és munkaerőről beszélhetnek, s egyszersmind a jövő magyar iparéletnek kellő lendületet adhatnak. Igen téved tehát mindazon iparos, ki a bécsi világkiállítást egyébnek s nem egy díszes, nagyszerű kirakatnak tekinti, amely előtt ezúttal az egész világ el fog sétálni és minden részből emberek fognak megállni. A mezőgazdasági terményekkel is majd csak igy vagyunk. Még ezer apró cikkeink, különleges terményeink vannak, amelyeket a nagy világ nem is ismer s amelyeknek távol vidéken való keresettségét mi nem is tudjuk. Ezeket tehát a tiszta búzától le a sikárlóig vagy kákáig meg kell ismertetnünk. Még néhány nap bejelentési idő van, siessünk a bejelentésekkel! » * * Mindenekelőtt igen kívánatos, hogy ritka nagyságú vagy kitűnő minőségű terményeikből, a gazdák néhány példányt azonnal félretegyenek. Szükség van 8—10 magas tőkukoricára, amelynek esetleg nagy előnye volna, ha rajta több cső található. Ha volna még szedetlen dohánytő. Egész kéve rozs. Réti gazdáinktól valami nagyobb fajta tök, répa; a homokiaktól burgonya, burucka, sárga- és vöröscéklák, cirok, vadsáfrány, köles, stb. Hires terményeinkből, kitűnő festetlen, élénk színű paprikák, csövesen és törve; 10—20 irce csermő paprika , leggyöngébbre készítve kellő illattal, színtelen hagyva. A télen szemenként össze lehet válogatni, búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, babot, lencsét , borsót , stb. szemes terményeket. Iparosaink pedig lássanak hozzá , hogy szokott cikkeikből valami jeleset készítsenek. Még egyszer kell mondanom, hogy a világkiállítás nem annyira a műremekek versenytere, mint a népek és nemzetek életképességének közterményeik kirakata által való ismertető helye. Bakayk T Á R C A. Heiling János sziklája. — Cseh népmonda. — (Folytatás.) Elsbeth a sírdombra borult és ájtatosan imádkozott istenhez. Arnold hűségéről meggyőződve, nyugodtabb lett és bátrabban léphetett atyja szemei elé , ki szigorúan nézett reá és a legcsekélyebb körülmény után is kémlelődött. Minden regg hajnalodtával ama helyre zarándokolt, hol utoljára ölelte meg Arnoldját; az öreg ezt észrevette ugyan , de történni engedé és már meg volt elégedve, hol Elsbeth oly nyugodt és gyakran még oly vidám is volt. így múlt el egy év és Elsbeth nem csekély örömére még nem jelenté magát kérő, ki atyjának ínyére lett volna. A második év vissza régi távollét után egy ember érkezett végén a faluba, aki kicsapongó cselekedetei miatt megszökött és már sok mindent megpróbált. Heiling János mint szegény ördög ment el és a legjobb körülmények közt jött vissza, úgy látszott, mintha csupán azért jött volna a faluba, hogy előbbi ellenségeinek magát mint gazdagember mutathassa. Eleintén úgy tetszett, mintha csak rövid ideig akarna itt maradni, komoly üzletekről beszélt, de csakhamar látták , hogy hosszabb tartózkodásra határozta el magát. Csodás dolgokat beszéltek róla a falu I fta ügyek. — Ő fölsége kedden délelőtt fogadta mindkét delegáció tagjait, és pedig 1 órakor a birodalmi tanácsban képviselt országok delegációját, fél órával később a magyar delegáció tagjait. A magyar delegáció élén ő fölségét következőleg Üdvözlő gróf Majláth Antal elnök: ’ .....* „Fölséges Császár és Apostoli király ! Legkegyelmesebb urunk ! Eljöttünk Fölséged legmagasabb egybehívó parancsára , a magyar országgyűlés hű kebeléből kiküldetve, a közös ügyeknek az 1867-dik évi XII. törvénycikkelyünk értelmében való tárgyalása végett. Fogadja Fölséged legmagasb kegyelmével azt, mi nekünk első, legdrágább kötelességünk vala most . Királyi személye iránti legmélyebb hódolatunknak, fejedelmi házához, koronájához való ragaszkodásunknak , tántorithatlan hűségünknek e magasztos alkalommal való legbensőbb kifejezését.“ Mire ő felsége következőleg válaszolt: „Őszinte ragaszkodásuk kifejezését megelégedéssel fogadom. Ismerem ez érzelmek őszinteségét és szívesen viszonzom azokat. A monarchia külviszonyainak kedvező állása, a szomszéd államokhoz való örvendetes jó viszony lehetővé tették, hogy kormányom az önök áldozatkészségét csak azon mértékig vegye igénybe , mely a monarchia biztonléte , a törvényesen megállapított véderő föntartása és fejlesztése érdekében szükségesnek mutatkozott. Azon előterjesztések a két államfél kormányaival közösen folytatott tanácskozások eredményei, s az utóbbi évek által megérlelt tapasztalatok és lelkiismeretes vizsgálat nyomán jöttek létre. Kan, sok becsületes ember vállat vonított erre, míg ismét mások eléggé észrevehetőig elárulák, miszerint nagyon jól tudják , hogy honnan van mindez. Bármint legyen is e dolog, Heiling János azért naponta eljárt az öreg Veithoz, utazásairól beszélt neki, hogy még Egyptomban is volt és a tengeren túl is utazott, úgy hogy az öregnek nagyon kellemetes volt társasága és mindig hiányzott neki, ha Heiling este nem lépett szobájába. Ámbár hallott úgy egyet mást szomszédaitól , ő mégis kétkedve rázta fejét; csak az tűnt föl neki, hogy Heiling minden pénteken elzárkózott,és egész nap egyedül maradt a házban. Ő tehát egyenesen kérdezi tőle, mit cselekszik ez idő alatt. — Egy fogadás — volt a feleidet köt le engem , hogy minden pénteket csendes imában töltsek el. Veit meg volt nyugtatva. Heiling jöttment , mint előbb és mindig világosabban tünteté ki, mily szándékkal viseltetik Elsbeth iránt. Elsbeth azonban kimondhatlanul utálta ez embert; úgy érzi, mintha látására a vér megfagyna ereiben. Heiling mégis határozott ajánlatot ten az öregnek, mire ettől azon választ nyert, hogy előbb próbáljon meg önmaga szerencsét a leánynál. Heiling Veit egy estek távollétét használta föl erre. Elsbeth a rokka előtt ült, midőn szobájába lépett, ijedten szökött föl helyéről és jelenté neki, hogy atyja nincs honn. — úgy tehát beszélgessünk együtt kettecskén , csinos leányasszonykám — volt a felelet s ezzel oldala mellé ült. Hazafias működésükben teljes bizalmam fogja kisérni önöket.“ Ugyanezen szavakat intéztek felsége német nyelven a birodalmi tanácsban képviselt országok delegációjához is. — Országgyűlés. A képviselőház f. hó 17-iki ülésében egy kérvény és egy interpelláció után kihirdettetett a múlt ülés szavazatának eredménye a felirati és tanügyi bizottság tagjaira. Azután Lónyay miniszterelnök s Szlávy, Tisza Lajos, Kerkapoly és Trefort miniszterek egy sereg nagy részben még a múlt országgyűlésről visszamaradt törvjavaslatokat nyújtanak be, melyek az osztályoknak kiadatnak. Lónyay M. miniszterelnök válaszol Nikolics Sándornak a szerb kongreszszus föloszlatása ügyében hozzá intézett interpellációjára, mely kivonatban így hangzik : Mindenekelőtt interpellálónak azon nyilatkozatára, mely szerint ő hozzá mint miniszterelnökhöz intézte az interpellációt azért, mert ő felelősnek tartja a miniszterelnököt mindazért, amit a többi miniszter végrehajt; ő szívesen elfogadja ezen felelősséget, és pedig anná inkább, mert ez ügy magában is elég fontos, hogy az egész kormány behatóan foglalkozzék vele, másrészről pedig ezen ügy a minisztertanácsban egyhangú megállapodás folytán tett intézkedés tárgya. Interpelláló az 1868. 9. t.-c. 3. szakaszára hivatkozott, pedig épen ez szól leginkább a kormány eljárásának törvényessége és helyessége mellett, abban tisztán kifejezve lévén az , hogy a szerb nemzet Ő Felsége által szentesített törvények szerint önállóan intézi egyház ügyeit. Interpelláló erre azt kérdezte: miért akarta a kormány a patriarcha-választást a régi szokás és törvény szerint végrehajtani? hisz az lett volna a legnagyobb törvénytelenség, ha azon szabályok alapján engedte volna a választást, mely szabályok még nem nyerték ki a Felsége szentesítését, és pedig azért nem, mert volt abban néhány pont, melyet nem akartak változtatni a fölszólítás dacára és mert maga a püspöki kar is adott be külön véleményt; ezt tehát nem lehetett kívánni; sőt mit szólt volna interpelláló, ha a kormánynak ily elv alapján eszébe jutott volna Odrog által végrehajtani a választást. Ő mindenkor a törvényeket fogja mérvadónak tartani, s a vallásügyben is megkövetelni , hogy viszont a szerbek is tartsák tiszteletben a törvényt. (Éljenzés.) Ami külön az augusztus 18-ára összehívott kongresszust illeti, következőkben fogja ecsetelni annak folyamatát és abból meggyőződhetni, hogy a kormány egészen kötelességszerűen járt el, mikor azt föloszlatta. Ezután előadja a miniszterelnök a kongresszuson történteket. Hogy a föloszlatás a törvényes és egyedül lehetséges mód és eljárás volt, kitűnik az előzményekből , mert üdvös működést nem lehetett továbbá várni ily syuudtustól. Azon kérdésre, miért küldte ki a kormány Majthényi Lászlót királyi biztosnak, a decretum illyricum 47. pontjával felel , mely nemcsak följogosítja, hanem megparancsolja a kormánynak, hogy akkor, ha panasz létetik az egyházi javak kezelés ellen, ami pedig most megtörtént, vizsgáltassa meg „a Elsbeth gyorsan elhúzódott mellőle. — Heiling , ki ezt csupán női szeméremnek tartá s ki azon elvet vallotta , hogy a nők irányában vakmerőnek kell lenni, ha győzni akarunk — körülfogta Elsbeth derekát és hízelegve monda : — Hát a szép Elsbeth nem akar mellettem ülni? De ő kellemetlen érzéssel szakítá ki magát karjai közül és e szavakkal: — Nem illendő, hogy egyedül legyek önnel, — el akarta hagyni a szobát. Heiling azonban utánasietett és még vakmerőbben ölelte körül. — Atyja igen szavát adá nekem , szép Else, akarsz nem lenni? Nem bocsátlak addig, mig azt meg nem ígéred. A szegény leány hiában szabódott csókjai ellen, melyek mrzasztólag égeték arcát, "hitban kiáltott segélyért . — Heiling , kinek szenvedélye a tüzfokot elérte , mind vakmerőbb lett, midőn egyszerre egy keresztet vesz észre, melyet Elsbeth, mint korán elhunyt anyjának emlékét, gyermeksége óta nyakán viselt. Csodásan meghatva bocsátá el Heiling magától a leányt ; remegni látszott és kifutott az ajtón. Elsbeth köszönetet mondott istennek megszabadulásáért. Atyjának hazajövetelekor elbeszélte Heiling aljas magaviseletét. — Veit fejét csóválta és nagyon ingerültnek látszott. Heilingnek a következő alkalommal ezt szemére lobbantotta, ki szerelme heves voltát hozta föl mentségéül. De ez eset Elsbeth javára szolgált, mert Heiling hosszú időre megkímélte őt tolakodó ajánlataitól. Elsbeth amaz eset óta szabadon viselte keblén a keresztet, mely nem tudá, miképen, megmeustatu secularis az egyház javait. Ezt megtehette volna a kormány még akkor is, ha a kongresszus együtt van. De különben ez úgyis a metropolita helyettessel végzi teendőit és terjeszti észleleteit és határozatait a kormány elé helybenhagyás végett. Hogy mikor fogja ismét összehívni a szerb egyházgyűlést? erre csak azon kívánalma van , bár történhetnék ez minél gyorsabban , ez azonban a körülményektől függ. A kormány részéről tett intézkedések szorosan a létező törvény s a még fönálló szabályok korlátai közt történtek, s azt hiszi, hogy ezen intézkedések, melyek a királyi biztos tekintélyének megőrzésére s a fejedelmi jogok tiszteletben s épségben tartására irányoztattak, a ház helyeslésével fognak találkozni. (Élénk helyeslés.) Végül még csak egy észrevételt tesz, amelyre az interpellálók egy megjegyzése alkalmat szolgáltatott. Ő beszédében szükségesnek vélte visszamenni még azon időkre, midőn a szerbek a törökök előtt menekülve, előzékenységgel s barátsággal fogadtattak a magyar nemzet által; nemcsak vallásbeli jogaik biztosíttattak külön privilégiumok által, melyek azóta mindenkor épségben tartottak, de hazánk legáldottabb területein nagy kiterjedésű települési helyek is mutattattak ki számukra s számos adományokkal láttattak el. A megtelepültek utódaitól, kik egyenjogú szabad polgárai a magyar hazának, kik saját nemzetiségök megőrzésében s egyházi ügyeik igazgatásában nem akadályoztattak , nemcsak megvárható, de egyenesen megkövetelhető, hogy legyenek őszinte, igazi polgárai a magyar hazának s hiv alattvalói a koronás királynak. (Álalános élénk helyeslés) Nikolics Sándor megköszöni a miniszterelnök előzékenységét, hogy várt a felelettel, míg megjelent. Nagyon örül, hogy a kormánynak nincs soha szándéka a törvénytől eltérni, még a szerb nemzet ellen való föllépésében sem, valamint sohasem tagadta a kormány felügyeleti jogát az egyházügyben sem, de mégsem láthatja át, miért nem szentesíttettek a statútumok és miért nem történt azután ezek alapján a patriarcha-választás, hisz ha akkor lett volna a kormánynak valami intézkedés ellen kifogása, orvosolhatta volna azután. (Derültség.) Ami pedig a kormány azon nézetét illeti, hogy ott a biztos nagyon szükséges volt, ő neki sincs az ellen kifogása, csakhogy az ott mint néző vehetett volna részt, s ha valami törvényellenest határoznak, beadhatta volna vétóját. Tudtával egy vallás felekezet gyűléseinél sincs jelen kormánybiztos, ki maga vezeti a tárgyalást; itt sem lett volna szükség olyanra. Nem célja azonban a dolgot elkeseríteni, és ami a múltra vonatkozik, most úgy sem tárgyalható, csak interpellációjának utolsó pontjára kíván határnapot kitüzetni, hogy hivassék össze mielőbb a szerb egyházgyűlés Karlócára. A választ a ház óriási többsége, a bal közép nagy része is, tudomásul veszi. (Csak a szélsőbal és Miletics nincsenek megelégedve.) Ezután Kerkapoly pénzügyminiszter hosszabb s pénzügyi állapotunkat teljes világításban föltünteti) beszéd kíséretében előterjeszti az 1873-ik évi költségvetést. Előadása szerint jövő évi szükségletése volt, és azt is észrevéve , hogy Heiling egy szót sem intézett hozzá, ha a keresztet viselte. A harmadik év is vége felé járt már. Elsbeth , ki valahányszor atyja Heilinggel való összeköttetéséről beszélt vele, a legmesterségesebb módon bírta e dolgot elodázni és másra terelni figyelmét, mind vigabb jön. Naponta eljárt még az öreg Arnold sírjához és az Egeren keresztül a prágai útra, föl egész a hegyekre , azon édes reményben, hogy egyszer majd csak hazafelé látja vándorolni hű kedvesét. Ez idő alatt egy reggelen nem találta keresztjét, mely oly kedves és drága volt előtte; valószínűleg álmában oldották le nyakáról, mert ő azt soha le nem tette; erős gyanúja volt egycselédre, aki az előző estén a ház mögött Heilinggel sugdosott. Sírva panaszolta el ezt atyjának, ki azonban kinenevette e gyanúsításáért s azt állitá , hogy Heiling e kereszttel mitsem törődhetik, hogy ily szerelmes bohóságokon ő már rég túl van, s hogy bizonyára másutt veszítette azt el. Mindennek dacára Elsbeth megmaradt véleménye mellett, főkép miután látta, hogy Heiling most újra kezdő házassági ajánlatait és azokat a legnagyobb komolysággal és biztossággal szé. Az atya is mind szigorubb len s utóbb egyesen kijelenté, hogy okvetlen Heilingnek kell nyújtania kezét. Ez határozott és változhatlan akarata ; Arnoldot már bizonyosan elfeledte és a három esztendő úgyis már elmúlt. ( Folytatása következik )