Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-10-18 / 125. szám

beterjesztett javaslat, mely szerint a szabály­zat újabb megvizsgálás végett kiadatik az ezt kidolgozott bizottmánynak, melybe pót­lólag még Guttraamn , Petrovits és Vass K. tagok kineveztetnek. A miniszter azon kivo­­nata pedig, hogy a tanítók befizetéseiből 2 % a nevezett egylet részére kiszolgáltassák, el nem fogadtatik s ez ellen fölterjesztés intéz­­tetik. A kü­lrendőrség szolgálati utasí­tását tárgyazó javaslat átvizsgálás végett kiadatván egy bizottmánynak , ez most be­mutatja jelentését , mely szerint a nevezett munkálatot némi styláris módosítással elfo­gadhatónak tartja, csupán egy-egy taggá­ javasolja szaporítani a felső- és alsóvárosi rendőrség számát. E javaslat vita nélkül elfogadtatik. Ez alkalmat Bőrösök S. b. tag föl­használja , vastag színben festi a rendőrség tekintélytelenségét, ennek igazolására példá­kat hozva föl saját tapasztalásaiból. Ennek helyreállítására hívja föl a főkapitányt. Ha­tározottan kijelenti ezután, hogy — a kapi­tányokat kivéve — a mostani rendőröket nem tartja képeseknek kötelességeik betöl­tésére s tölü­k nem látja megvédve a közbiztonságot. Inkább hajlandó 2—3 szór is több fizetést adni (!!), csak al­kalmas egyéneket fogadjanak föl, stb. P­á­l­f­y F. polgármester pár erélyes szóra utasítja rendre B.-t a közbiztonság fönn nem tartására vonatkozó szavaiért, me­lyek meg akarják hazudtolni az ő mai je­lentését. T­a­s­c­h­­­e­r főkapitány hasonló erélyes modorban felel s fölhívja B.-t, nevezzen egyet­lenegy esetet, a tyúklopástól a legnagyobb bűnig , mely föl nem födöztetett, s melyben a tettes kézre nem került volna. (Helyeslés.) Babarczy: Örömét fejezi ki, hogy Börcsök S. most oly melegen óhajtja a rend­őrség tekintélyének fönntartását, de figyel­mezteti, hogy ennek oka azon időben gyö­kerezik, midőn ők vitték a hatalmat, s vit­ték akként, hogy a népet úgy megrontották, hogy az semmi tekintélyt nem akar ismerni még most sem. Ezzel az ülés 12 órakor véget ért. A hétfőn (14 én) folytatott ülés d. e. 9 órakor ugyancsak Dáni F. főispán úr által megnyittatván . Petrovits b. tag a napirend előtt kérdést intéz a főkapitányhoz: várjon hiszi-e azt, hogy a mostani éjjöl-rendszer megnyug­tató a város belterületén a közbiztonságra nézve ? Taschler főkapitány válaszolja, hogy ez ügyben összehívta volt értekezletre az utcai kapitányokat, akikkel abban állapodott meg , hogy az értőrök intézménye meg fog felelni feladatának, ha a mostani beosztáson változás történik , s ha ép­ és megbízható emberek alkalmaztatnak. Az ekként létrejött javaslatot már a legközelebbi közgyűlésen bemutatni ígéri. Fölemlíti továbbá , hogy a tűzoltó-egylet is tett ajánlatot , bizonyos föl­tételek mellett éj sörjáratok szervezésére. A válasz tudomásul vétetik. A napirendben fölvetetik Börcsök L. indítványa, hogy a kir. biztosság további fönntartása végett kérvény intéztessék az országgyűléshez s ennek tá­mogatására a szomszéd törvényhatóságok is fölszólíttassanak. Börcsök S. néhány szóval ismétli indítványát, hogy az orsz. rendőrség fölállí­tása idejéig gr. Ráday maradjon meg a kir. biztossággal, s ajánlja azt elfogadás végett. Petrovits: Nem lehet tagadni, hogy a kir. biztosság az alvidéken a közbizton­ságot helyreállította , de épen ezért vélemé­nye szerint további fennmaradásának szük­sége megszűnt. Nem állítja ugyan, hogy a köz­hajtás tárgyát képező orsz. rendőrség intézménye egyhamar életbelépene, de addig is a hatóságoknak kötelességük önmagukról gondoskodni s­s hiszi, hogy ez nem is fog elmulasztalni. A kir. biztosság működésének eredménye kihat a jövőre is, egyelőre tehát nincs ok az aggodalomra, s így ő nem tartja helyesnek, hogy annak továbbra is fönntar­tását kérelmezzük , hanem igenis kérelmez­nünk kell az orsz. rendőrség hovaelőbbi föl­állítását. Wagner K. unek: Előrebocsátja, hogy ő is elismeri a kir. biztosság működésének jótékony eredményét, de tekintve azt, hogy a közbiztonság helyre van állítva , tehát a cél , mely végre ez intézmény létesittetett, elérve van ; s tekintve másrészről , hogy a hatóság a maga részéről jó eleve gondosko­dott s minden tőle telhetőt megtett a köz­­biztonság további fönntartására , a kir. biz­tosság további fönnmaradását szükségtelen­nek tartja. A kir. biztosság azon vidékre, melyre kiküldve van, nem más, mint valósá­gos ostromállapot, melynek megszüntetésére minden alkotmányos érzelmű polgárnak tö­rekedni kell. Ő tehát nem pártolhatja az in­dítványt, mert annak célját már szükséges­nek nem látja, és mert úgy van meggyő­ződve, hogy ha Szeged város törvényható­sága azt elfogadná, ezzel saját élhetetlensé­gét mondaná ki. (Helylés.) Mészáros Gy. szintén hivatkozik arra, hogy Szeged város köztörvényhatósága már jó előre gondolt a kir. biztosság meg­szüntetésére s ez esetre megtevő előkészüle­teit, szaporító rendőrsége létszámát, a kfd­­­rendőrséget kitelepítő, stb. Mindez bizonyára nem azért történt, hogy a kir. biztosság to­vábbi fönntartását kérelmezzük, azon kivéte­les intézményét, amelynek érdemeit a köz­­biztonság helyreállítása körül ő is elismeri ugyan, de ismeri árnyoldalait is , melyekre minden alkotmányos polgárnak irtóznia kell. Szóló nem pártolhatja még Petrovits nézetét sem, hogy az állami rendőrségért kérelmez­zünk, mert ez is némileg tehetetlenségünk beismerését involválja. Szabó J. szintén az indítvány ellen nyilatkozik. Börcsök Ign.: Nem kétli, hogy Sze­ged megtette a kellő intézkedéseket a kir. biztosság megszüntetése esetére , de kérdi: várjon a szomszéd t. hatóságok is megtet­­ték-e ? Ő ezt nem hiszi s azért igen kívána­tosnak tartja, hogy a kir. biztosság mindad­dig fönntartassék , míg helyébe jobbat nem állítanak. Nem olyan ostromállapot az — úgymond — mint amilyennek mondják; sőt ez az igazi szabadság , ez az alkotmányos szabadság alapja. (Derültség.) Mert mit ér az olyan alkotmányos szabadság, mikor azok diktálnak nekünk, akik most a várban ül­nek ! Pártolja az indítványt. Dobó M. : Annak bizonyságát látja a mai tárgyalásban , hogy az emberek mily változók. Ő maga visszás helyzetben érzi magát ma, midőn kénytelen ellene mondani mondani a kir. biztosságnak, s midőn ellen­ben azt látja, hogy azok, akik behozatalakor annak a leghatározottabb ellenei voltak, most mellette vannak. Szóló elvi szempontból nem lehet tovább barátja a kir. biztosságnak, de nem lehet célszerűségi tekintetből sem , mi­dőn annak szükségét már nem látja. Ő elvi­leg sohasem volt barátja a kir. biztosságnak, de kívánta azt akkor , midőn arra valóban szükség volt. Rendkívüli intézményt csak rendkívüli állapotok igazolnak. Gondoljunk csak arra , hogy a kir. biztosnak joga van bárkit is bármikor egyéni szabadsá­gában háborgatni. E rendkívüli hatalom kellett akkor, midőn a közbiztonság végkép alá volt ásva, de nekünk igyekeznünk kell e veszélyes hatalomtól azonnal szabadulni, amint az ok, mely létét adta, megszűnt. Ez ok ma már megszűntnek mondható , mert a gonoszok fogva vagy elitélve vannak. — Bör­csök Ign. aggodalmára megjegyzi, hogy ő igenis hiszi, miszerint a többi t. hatóságok is erélyesebben fognak eljárni a közbizton­ság megóvása körül, mert azok élén most már felelős tisztviselők állanak , nem úgy, mint ezelőtt.­­ Meglátszik ez már mirajtunk is, kik okulva a múlt szomorú tapasztalatain, igyekeztünk rendőrségünket új alapon szer­vezni. Beszéde befejezéséül pár szóval jelle­mezvén még a kir. biztosi intézményt­ — elborzad — úgymond — ha ez intézményre gondol : ha egy vallatás alatt levő rab oda­benn azt mondaná, hogy pl. ő, a rókusi pap, ezt meg ezt bűnt követte el, a kir. biztos kénytelen volna őt befogatni vagy legalább megtehetné ezt. Mihaszna derülne ki ártat­lansága? Becsületén örökös sötét folt ma­radna ! Hála isten ! ez vele nem történt, de megtörtént elég másokkal, kik hét évig is fogva voltak, mig mint ártatlanok kibocsát­tattak. Nem pártolja az indítványt. Nagy S. Csodálja, hogy valaki ily fontos indítványt tesz anélkül , hogy azt in­dokolná , ez okból szükségtelennek is tartja az ellen kimerítő argumentálásba bocsátkozni, kivált azok után, melyek már elmondottak s amelyek untig eléggé kitünteték az indítvány képtelenségét. Azonban szóló úgy találja, hogy az indítványozó , ha ma nem is , de tegnap indokolta mai indítványát , midőn egy más tárgynál kijelenté , hogy ő nem bízik a mi rendőrségünkben. Ha e kijelentés alappal bírna, úgy ez érthetővé tenné az indítványt, de ez csak egyéni nézet, melyet semmi tény sem igazol s ez ellen szóló elégnek tartja egyszerűen kijelenteni , hogy ő meg bízik rendőrségünkben, mert ha igaz az, hogy „a capite foetet piscis“, az is igaz , hogy ahol a fej jó, jók a tagok is. A mi rendőrségünk tejei eddigelé semmi okot nem adtak arra, hogy bennük helyzett bizalmunk meginogjon, de igenis adtak okot arra, hogy e bizalmunk megerősödjék. Mi e kérdésben csak saját magunkat tekinthetjük s magunkban semmi okot nem lát arra , hogy a kir. biztosságot továbbra is kérjük. — Tovább menve föl­említi szóló, hogy tudtára eddig csak Sza­badka város közgyűlésén történt hasonló in­dítvány, de ott is legalább a jogosultság lát­szatát igyekeztek annak kölcsönözni, midőn indokul egy rablást és egy házkiásást hoztak föl. Amint azonban jó forrásból értesül, ez indoklás hamis, mert a fölhozott esetek k­ö­­­­t­ö­tt­e­k, legalább azokról az ottani törvény­­széknél jelentés nem létetett.­­ Ezután még a szomszéd hatóságok és az orsz.. rendőrség tárgyában fölhozottakra reflectálva, most még korainak vél a közbiztonság fönntartása vé­gett valami lényeg­es indítványt tenni, de fönntartja ezt az esetre , ha hosszabb vagy rövidebb idő múlva a viszonyok ilyesmit kí­vánnának. Az indítvány ellen szavaz. (Vége következik.) N­a­­, a­z ü­­gyek. — Országgyűlés. A képviselőház okt. 12-iki ülése. A válaszfelirat hitelesíttetik s aláiratik az elnök és Széll Kálmán jegyző által. Bemutattatnak Ivánka Imre, Orbán Ba­lázs és Ugron Gábor megbízóleveleik. Szabó Imre interpellációt intéz a kul­tuszminiszterhez kérdvén, szándékozik-e a ha­zához visszacsatolt Muraközt egyházmegyei­­leg is Magyarország valamelyik megyéjéhez csatoltatni ? Trefort miniszter e kényes ügyben főleg Horvátország iránti tekintetből határo­zott véleményt nem mondhat, de kijelenti, hogy e baj orvoslására kész a tárgyalást megindítani. L­e­n­y­a g gr. miniszterelnök felel Mile­­ticsnek a belgrádi ünnepélyen részvételt tiltó rendelet felel hozzá intézett interpellációjára. Senki sem tiltatott el az ünnepélyben rész­vételtől , de testületeknek s hatóságoknak képviseltetése nem volt megengedhető a fen­­álló törvények értelmében , melyek szerint a külfölddel való minden érintkezésben a küü­­­gyminiszter van hivatva a monarchiát kép­viselni és ennek intézkedéséből Kállay fő­­konsul volt a belgrádi ünnepélyen a monar­chia képviselője. A miniszter kijelenti, hogy e tilalomból helytelenül vonnak oly következtetést, mintha a szerb fejedelemség és monarchiánk közt fenálló viszonyok kedvezőtlenek volnának, mert a kormány Szerbiával is fentartja a jó viszonyt. Paul­er miniszter válaszol Mileticsnek Kosztics és Pavlovics ügyében tett interpel­lációjára , kijelentvén, hogy ezek felségsér­tési vád miatt vizsgálat alatt állanak s így­e­nök nem az igazságügyminiszter elé, ha­nem az illetékes bíróság elé tartozik. M­i­­­e­­­i­c­s nincs megelégedve a vála­szokkal , melyek azonban a ház által tudo­másul vétetnek. Tisza Lajos miniszter a törvényjavasla­tokat mutat be a n.­kikinda-pancsovai vasút kiépítéséről és a cs. kir. államvaspálya rácz­­marchegyi vonalán a második vágá­ny lera­kásáról. Trefort Ágoston 30 nap fentartása mel­lett igazoltatik. L­ó­n­y­a­y gr. bemutatja a következő szentesített törvényjavaslatokat: a kolozsvári egyetemről, a Lloyd­dal kötött szerződésről, a bécsi kiállítási tárgyak ideiglenes oltalmá­ról, a hajóépítési anyagok vámmentességéről, az 1871-iki hitelműveletről. ..z 1869 iki kö­­zösügyi pótköltségekről és a közös badk­gyér­­nek megszavazott 300.000 írtról. Kihirdet­­tetnek. A kérvény bizottság több kérvény el­intézéséről tesz jelentést. Elfogadtatik. A mentelmi bizottság a szabadkai tör­vényszék kívánságát Tóth József perbefoga­­tására nézve, elutasítandónak véli. Elfogadtatik a véleményes jelentés. Az országos küldöttség a következő ta­gokból alulk­attatott meg: Csengery Antal, Ghyczy Kálmán, K. Sennyey Pál, Tisza Kál­mán, Somsich Pál, Horváth Lajos, Széll Kál­mán és Péchy Manó. Végül Z­s­e­d­é­n­y­i indítványára elhatá­roztatott, hogy nov. 4-ikéig uj tárgyak nem vétetnek fel a házban s csupán a főrendiház üzeneteinek átvételére és a szentesített tör­vények kihirdetésére fognak ülések tartatni. Helybeli újdonságok / Helybeli törvényszékünk kebelében erős panasz merült föl a kapitá­nyi tisztség ellen azon okból, mivel ez , illetőleg ennek közegei a bűnügyekben a kézbesítéseket oly hanyagul és rendszertele­nül teljesítik , hogy e miatt 3—4-szer is ki­tűznek egy-egy ügyet végtárgyalásra, m­íg azt valóban meg is tarthatják. S ami legro­­szabb, a kézbesítési íveket nem szolgáltatják vissza, s így a törvényszék még csak a meg nem jelentek elővezetése iránt sem in­tézkedhetik , miután nem tudja, hogy azok valóban meg voltak-e idézve. Szerdán ismét előadta magát egy oly eset, midőn a már harmadizben kitűzött végtárgyalást ismét el kellett halasztani. Hogy ez mily hátrányos a büntető igazságszolgáltatás menetére s mily kellemetlen és káros azokra, akik pontosan megjelenni szoktak s annyiszor hasztalan fá­radnak — azt el lehet gondolni. A törvény­szék ez utóbbi eset folytán elhatározta, hogy átiratban a főispánt kéri meg, hogy e bajon erélyes intézkedéssel segítsen. A Világkiállítási bizottsági gyűlés tartatott kedden délután az ipar­egylet helyiségében. A szép számmal jelen­volt bizottsági tagok, kiállítók és iparegyleti tagok közt élénk megemlékezés és eszme­csere merült fel a kecskeméti orsz. kiállítás felől. Az ott szerzett tapasztalatok érvénye­sítése ajánltatott a küszöbön álló világkiállí­tásra a kiállítók figyelmébe. Nevezetesen szük­séges, hogy a kiállítónak a kiállításnál ügyes és állandó képviselőjének kell lenni és igen célszerű, ha szakmájába vágó összes cikkei­ből csomagokba (tized számra) kötötten egész át­tekintő gyűjteményes kiállítást ren­dez az illető. Felemlítetett, hogy mennyire szükséges a provinciális iparosoknak szoro­­rosan tömörülni, nehogy minden jelességük dacára is a fővárosi iparosok élelmessége mind a kapósság mind pedig a pályajutal­mazás tekintetéből elébek vágjanak. A sze­gedi összes 22 kiállító közül 17 jutalmaz­tatván , ily tekintélyes szám megérdemli, hogy a kiosztás ünnepélyességgel köttessék össze, mely a városi széképület közgyűlési termében egy vasárnapi délelöttön tartatnék; — a kiosztásra főispán ur ő méltósága fog felkéretni s ugyanaznap este a Wagner-sör­­csarnokban lakoma fog tartatni, melynek rendezésével ifj. Felmayer Antal ur elnöklete alatt Kiss Márton, Zombory Mihály, Mozgay Károly urakból megalkotott bizottság bizatott meg.­­ Élénk eszmecsere tárgyát képezte ezután Bakay N. bizottm. elnöknek azon elő­terjesztett tervezete, miként lehetne a világ­kiállításon egy szegedi halász­tanya felállítá­sával a halászéletet minden változataiban, műszereivel együtt népismei tekintetben ak­ként feltüntetni, ho­gy ott egyúttal a magyar ételnemek (halpaprikás, csusza, tarhonya, gulyás, cipó) a látogató közönségnek kiszol­gáltathassanak és pedig egész eredeti saját­ságok mellett.­­A „Vásárhelyi közlöny“ múlt vasárnapi számát csak most érkezünk illő figyelembe venni. E számban t. ill. a szer­kesztő úr silicerizál egy cicerós cikkben, előadván per longum et latis, hogy mikép keletkezett e lap, mily gáncsoknak volt ki­téve már kezdetben s ezután is mily ellen­séges elemekkel kellett folyton küzködnie, amelyek azonban mennyire nem renditék meg a sziklaszilárd szerkesztőt s a lapot. Elszám­lálja , hogy különösen a „kormánypárti la­pok“, mint a „Pesti Napló“, „Századunk“ és a „Szegedi Híradó“ i­iként nevezték el de­magógnak, proletariátusi lázitónak, a jó rend és csend erőszakos fölforgatójának, sat., sat. Hogy mi célja van e promemoriáva! a t. kollega úrnak, nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy nincs rendben a szénája, hogy p­inog a talaj lábai alatt. Ami min­ket illet, már nem emlékezünk, miket mond­tunk el egyszer-másszor a nevezett lapra ; de azt bízvást kijelenthetjük, hogy amiket mondtunk, azok mellett állunk most is. Egyre azonban határozottan emlékszünk : azon jövedölésünkre t. i., hogy a vásárhelyi nép előbb-utóbb meg fog undorodni azon szereptől, melyet a nevezett lap emberei a nép bolondítására visznek és akkor ez urak ideje lejártnak mondható. Úgy látszik, e jós­­­latunk már is kezd teljesedésbe menni, ha ugyan már is beteljesültnek nem mondható. A t. kollega sincerizálása legalább ezt sej­teti velünk, ha nem is látnánk a többi jelt, mely ugyanerre mutat.­­ Egy ismerősünktől, ki Sza­badkán megfordult, értesülünk , hogy az ot­tani két lap, jobb- és baloldali, múlt vasár­napi számaikban unisono nekünk rontanak azon cikkünk miatt, melyben Szabadka vá­ros törv.­hatóságának a kir. biztosság ügyé­ben hozott határozatát szellőztettük. Sajnál­juk, hogy a nevezett lapok egyikét sem volt szerencsénk látni — dacára annak, hogy az egyik cserében szokott járni! — de intéz­kedjünk , hogy megkapjuk őket s akkor majd lesz szerencsénk — tisztelni a szabad­kai urakat. ** Új közhasznú hetilap. A „Corvina“ könyvkiadó-részvénytársulat, mely a népművelődés előmozdítására már nem egy becses kiadványnyal szolgált közérdekünknek, október hótól kezdve „Házibarát“ cím alatt ismeretterjesztő képes hetilapot indított meg, mely már megjelent s hozzánk beküldött két első száma tanúsága szerint igen érdekes tartalmával hasznos olvasmányul fog szol­gálni a közönségnek. A lap Balázs Sán­dor szerkesztése mellett hetenként vasárnap jelen meg. Előfizetések — egész évre 6 írt — a „Corvina“ irodájába (Barátok­ tere 8. szám) utasítandók. ** Beküldetett szerkesztőségünkhöz „Alak- és mértani elemi- és felső népisko­­ák, valamint a polgári iskolák alsó osztályai számára. írta Mayer Miksa. Szives kész­séggel ajánljuk e művet a tanító urak figyel­mébe nemcsak azért, mert alapos szakisme­rettel s könnyen fölfoghatólag dolgozza ki a nehéz tananyagot, hanem ügyes rendszerével nagyban megkönnyíti e tantárgy elemi keze­lését. A mű Pesten , A­ig­n­e­r Lajos kiadá­sában jelent meg. Ára 80. kr.

Next