Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-11-08 / 134. szám
zét, melyet a vízvezeték a városba visszavezet, el ne ronthassák, azaz a Tiszamentében a városon alul jó távol. 5. Jelöltessenek ki azon helyek , hol a város közegei által, a desinfectióra szükséges vasgálic fölolvasztatott állapotban , ha lehet, ingyen, vagy legalább igen mérsékelt áron árultatik. Reméljük, hogy Szeged városa t. egészségügyi bizottmánya és hatósága jelen szerény indítványunkat megfontolására méltatandja. Dr. Levelezés: Kun-Dorosma, nov. T. szerkesztő ur ! A helybeli széksós-gyógyfürdő ügyéről közzétett levelemre becses lapja I. évi 130. számában V. Gy. betűk alatt megjelent cikkben ellenem intézett alaptalan személyeskedéseket - ez után — figyelmen kívül hagyva, csakis a fürdő ügyéről fogok szólani. Fürdőnk Ügye által anyagilag is érdekelt, e vállalat viszonyairól biztos tudomással biró szakértő egyének nyilatkozatai és saját tapasztalataim után — e vállalatot nem a legszilárdabb alapon nyugvónak állítom, s nem ok nélkül. Ha az üzletek természetéről némi fogalommal bír V. Gy., akkor nem tarthatja túlszigorúnak ezen állítást, s egyáltalában nem, ha — miként magával elhiteti — ezen üzlet állapotát ismeri. Minthogy a V. Gy. fogadatlan prókátori levelében összehalmozott sületlenségeket ez után részletesen megcáfolni már csak azért sem akarhatom , mert kíméletesebb akarok lenni, mint ő , ennélfogva az ügy érdemére vonatkozólag röviden csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a vállalat kétes helyzetéről írt állításaim, cikkem írásakor, az akkori körülmények között nagyon is halvány képét tüntetek elő a valónak. S ha erről meggyőződést akar magának szerezni V. Gy. vagy bárki más , bizonyítékaimmal a legnagyobb készséggel szolgálatára állok. Hogy levelem közzététele óta a fürdő helyzete változott, hogy a társulat szakértőie tagjaiban fölfokozódott érdeklődésnek sikerült a fürdő ügyének újabb lendületet s egészen más irányt adni, annak épen V. Gy. által oly gyöngédtelenül megtámadott cikkem volt a lerugója. Meg lehet győződve V. Gy. , hogy cikkem megjelenése óta történt életbevágó intézkedések után kedves kötelességemnek tartom a fürdőügy jelen kedvezőbb állapotának nyilvánosságra hozását épen úgy, mint midőn alapos aggodalmaim kijelentése után az érdekeltek figyelmét ezen ügyre fölhívni szükségesnek találtam. Én nem estem kétségbe e vállalat jövöje iránt soha, csak a kezelés célszerűtlenségét s az ez által előidézett bizonytalan T A R C A. Sorsüldözöttek. Novella. — Gyalokay Mózestől. — IX. (Vége.) Lehetetlen azon érzést leírni, mely e percben az ifjú keblét eltöltve, arcán jelentkezett. Valakiről azt hallani , hogy megörült , még az idegent is megdöbbenti , mit érezhet az, kit az őrültnek híresztelt egyénhez a legtisztább szeretet csatol, ki e hírrel élte boldogságát, üdvét látja veszélyezve. Ez érzés rettenetes. Ha az ifjú csak egy nappal előbb hallja meg e hírt, hatása borzasztó leendett. E hir hallása talán őt is képes lett volna őrületbe ejteni. De most nem. E hir egy borzasztó érzéstől mente meg őt, mely rágódott keble nyugalmán , mely űzte őt messze vidékre, él az eddig annyira szeretett kedves lény köréből. A félreértés , hogy e nő megszegte esküjét, s most már egy tekintetre sem méltatja őt, megszűnt. Az edilig hűtlennek hitt leány most újra egész szeráfi tisztaságban allott előtte. Most újra ellenállhatlan vágyat érzett viszontláthatni az elméjétől ugyan megfosztott , de magasztos fenségben ragyogó leánykát, keblére ölelni az érte szenvedőt , bocsánatot kérni tőle, s egy ihletett percben meghalni az ölelő karok közt, mennyei boldogság közepette. A borzasztó fájdalmat ellensúlyozta az öröm. A viszontlátás pillanata kedvesebbnek, elragadóbbnak tűnt föl előtte. A lélek izgatottsága legyőzte a test tehetlenségét, s míg az imént képtelennek hitte magát csak megmozdulni is, most egy perc alatt talpon volt s új erőt érzett tagjaiban, helyzetet tüntettem föl, azon helyzetet, melyről a jelen körülmények között, — de csakis a már említettem intézkedések után — a legkedvezőbben nyilatkozhatott, anélkül, hogy ezért következetlenséggel vádoltathatnám. V. Gy.-nek pedig megsúgom, hogy mint tisztviselő tőle erélyességet tanulni nem fogok. Zádory Károly: Kistelek, nov. 5. T. szerkesztőség ! ASzegedi Híradó“ 132 dik számában B. Gy. ur közleményére, melyben igazi csattanós bevezetés után , Kisteleken kistelekiek által elkövetett rémséges esetek rajzoltatnak, az olvasó közönség részrehajlatlan informálása és a tendentiosus gyanúsítás , hogy ne mondjam rágalmazás, megcáfolására szolgáljanak a következő helyreigazítások. Vedrédi Imre és Veréb János, nem kisteleki, hanem pusztaszeri lakosok között a vérengzés nem Kisteleken, hanem Pusztaszeren történt, mégis közlő úr a szomorú eset lefolyását a legkisebb részletekig ismervén, megfoghatlannak tűnik elő az, hogy ily bn ismerete mellett a vérengzők illetőségi helyéről tudomással nem bírna. De még csudálatosabban járt el B. Gy. ur a Szeleczki agyonverésének közlésével. Sz., néhai B. péteri elpusztult közbirtokos jobbkeze, a közlő ur által igen-igen jól ismert egyéniség, aki , valamint az ő agyonverője, Szegedről Puszta-Szent-Lászlóra költözött Kurkó Ferenc, sohasem voltak kisteleki lakosok. — A gyilkosság is Puszta-Szt.Lászlón történt. B. Gy. ur végszavaira : nem elég egy hó alatt ? ezúttal csak azt kérdem : nem elég egy szuszra ennyi ferdítés ? — — Suum cuique. B. Helybeli újdonságok / Az egészségügyi bizottmány csaknem naponta tart üléseket s egész erélylyel intézkedik, hogy a város a légfertőztető anyagoktól a lehetőségig megtisztíttassék. Egy kiküldött albizottmány, a főkapitány elnöklete alatt, tegnap és tegnapelőtt a várat, kiskaszárnyát, az iskolai és katonai épületeket, sőt, vizsgálta meg s a tegnap délután tartott népes bizottmányi ülésben kimerítő jelentést tett vizsgálata eredményéről, melyek sok szomorú részletet tartalmaznak. Ezekről az idő rövidsége miatt ezúttal bővebb tudósítást nem adhatván, ezt a jövő számunkra halasztjuk ; megnyugtatásul azonban írhatjuk, hogy a tapasztalt igen sajnos jelenségek dacára a közegészségi állapot eddig mind a várban, mind a városban megnyugtató, s az egészségügyi bizottmány mindent elkövet, hogy az továbbra is föntartassék. f Halálozás. A cholera városunkból is megkívánta áldozatát, dacára annak, hogy ide még eddig nem érkezett el. Az áldozat özv. Temesváryné szül. Palásthy Rozália úrul, ki mintegy 8—10 nap előtt Budára, ottlakó beteg leánya látogatására utazott föl, hogy többé vissza ne térjen. Tegnapelőtt őt is elérte azon sötét, öldöklő angyal, mely cholera-alakban pusztítja az emberiséget s nehány óra alatt elragadta szerető gyermeke karjai közül. Béke hamvaira! ! Nyilvános fölolvasás. Volly J. kegyesrendi tanár ur jövő vasárnap d. u. 5 és fél órakor , a „szabadelvű kör“ nagytermében nyilvános fölolvasást fog tartani a „fertőztelenitő szerekről“, melyre ezennel fölhívjuk a közönség ügyeimet. — E közlemény szolgáljon meghívásul is. A szivügy-egylet ügyét, melyet lapunkban egy t. barátunk újra megpendített — mint halljuk — az „ifjúsági kör“ fölkarolni szándékozik s e tárgyban már a jövő vasárnapra egy értekezlet van kitűzve a kör kebelében. Meg vagyunk győződve, hogy ha lelkes fiatalságunk az ifjai hév teljével és akaraterejével karolja föl ezen az állandó színháznak is egyik létalapját képező fontos ügyet, az létesülni is fog. Jöry Gusztáv, a helybeli színtársulatnak kétszer szerződött és mégsem teljesen ideszerződött tagja el , illetőleg visszautazott Győrbe, ahova szintén szerződve van. Na, ez bizon cifra história, cifra annálinkább, mivel Eöry a vidéki színészet dolgait intéző középkormányzótanácsnak tagja, akinek, mint ilyennek legkevésbé szabadna — rosz példával elémenni. A „Szinpad“ban — mely végre erélyes szavakban kel ki a roppant corruptióra mutató szerződésszegések ellen — olvassuk, hogy Eöryt a közp. kormányzótanács Mansbergernek ítélte (amiből világos, hogy előbb volt ide szerződve, s csak később Győrbe Lászihoz); ez ítélet azonban nem akadályozá meg azt , hogy Eöry fölött a nevezett két igazgató is szerződést ne kössön , amely szerint Eöry ez idényben fölváltva Szegeden és Győrött fog játszani. Mi azonban szeretnénk tudni, hogy meddig lesz ott s meddig és mely időben itt? Mint halljuk, Eöry az elutazása előtt — meghatva a közönség nagymérvű rokonszenvétől — megígérte, miszerint mindent el fog követni, hogy mielőbb visszajöhessen. Meglássuk. Addig mindenesetre — bár nagy sajnálatunkra — ajánlanunk kell Mansberger úrnak, hogy drámai színműveket csak nagyon megválogatva adjon s inkább a könynyebb műfajokat keresse ki. Ezzel azonban nem akarjuk azt érteni, hogy Szelest végre egy igazi szerepében ne lássuk; — persze csak úgy , ha lehet, mert a társulat mostani szervezete mellett egy nagyobb szabású drámát sikerülten előadni csaknem a lehetetlenséggel határos. Szegény dráma. — A szabadelvü kör jogi és politikai szakosztálya vasárnap délután megalakult, s elnökké: Petrovics István, alelnökké: Rozenberg Izsó, jegyzővé Kálosy J. urak választottak. ** Desinficiálnak. Látogatásával fenyeget a cholera. Már hazánkban is kezd ide-oda kalamajkázni. Hatóságunk dicséretes elővigyázattal inti a lakosságot az óvó intézkedésekre. Ez igen szép. Hanem ezen üdvös tanácsok előtt egypár ember bedugja ám a fülét s a lakosság érdekében desinfectió helyett inficiál. Csak pár napja hallottuk a panaszt, hogy városunk egyik legrondább pontján — a kocsonyás utcában (lucus a lucendo) egy házból az ott tátongó büzhödt fedetlen csatornába eregették a pöcegödör rondaságait, így aztán majd elijed tőlünk a madame Cholera. ** Jó tréfa, derosz való. Ami háziuraink egy része dicséretes tulajdonságaiban rohamosan közeledik a pestiekhez. A nagy házbér sok helyütt már régóta életben van , a szeigorolás műtéte is szépen közeledik a tökély non plus ultrája felé. De ez még mind hagyján, hanem a jó béröszszeg fizetése mellett még igen sok lakó ki van téve a gazda részéről több apró kellemes élvezetnek. Hogy ezen apró mulatságok mily sajátszerűek és komikusok, erre egy Szép példát hallottunk egyik barátunktól. X. barátunk csinos összegecskét fizet házkérül s különben sem lehet kifogása gazdája iránt, mert majd minden negyedben a pontos fizetés idejekor hasonló pontossággal beköszönt a steigerolás. X. egyébiránt külön lakik a háziúrtól s maga bír egy egész laképületet a velejáró szűk udvarral. Ezen okok folytán ő elég vakmerő udvarában négy ludat, három kacsát , öt ártatlan csirkét tartani. Ám azonban e vakmerőség háziurának szemet szúr n egy negyedben kétszer nem szogerolhatván; — a lakónak időközben valamiféle kelleme meglepetést úgysem szerezhetvén, komoly határozottsággal kijelenti, hogy az aprójószágtartást nem tűri meg az udvarban, mert — úgymond — a négy lúd, három kacsa és öt árva csirke — rongálja a kövezetét. Már ezen alapos okból folyólag kijelentett tilalom mutatja, mily szertelenül elővigyázó és gondos némely háziúr — saját érdekében ; csak aztán egy századrésznyi gondossággal venné észre és javíttatná bérbe adott tulajdonán a hiányokat is, midőn azt a lakó érdeke kívánja. Hanem lesz a szegény lakókra egészen rájuk illik a „Vau victis„elve. Napjainkban már jaj — nem csupán a legyőzötteknek , hanem a lakóknak is. — A nagypéter-utcából figyelmeztetni kivánják a hatóságot — a postaház hátulsó részénél levő teljes járdahiányra. — A szegedi főgymnáziumi segélyző-egylet folyó november hó 6-kán tarná ez évi alakuló közgyűlését, melyen a választás főt. Budaváry József tana úr felügyelete alatt következőkép ütött ki Elnök lett: Rainer József, főjegyző: Schönfeld Mór, pénztárnok: Weisz Ignác, I. könyvtárnok: Weisz Izsó VIII. osztálybeli tanulók. Egy forró csók s hő ölelésben némul el az ifju esküje. — Most kedvesem, ismerd meg boldogságunk nemtejét. E derék fiú itt éltem megmentöje, ő vezetett el hozzád, neki köszönhetem, hogy most karjaimban tartalak. Ismered-e ? — Nem ismerem. Kívüled senkit sem ismerek e bájos vidék édenében. Az ifjú kezdett aggódni a lányka állapota fölött. Nem ismer föl egy oly egyént, ki gyermeksége óta náluk szolgált, s csak néhány hete, hogy távozott — Édes Flórám, hogy ne ismernéd tu meg Pistát, ki mint inás nálunk lakott. — Nem emlékszem reá — szóltam élénken vizsgálva Pista arcvonásait. — Egyébiránt, jó Pista, maradjon itt körünkben, legalább meghálálhatom szívességét, hogy férjem életét megmentette. Az ifjúnak feltűnt, hogy a lányka őt férjének nevezi. Pár perc alatt tisztában volt a dolog felöl. E szó meggyőzte őt arról, arról, hogy a kedves lény még nincs túl a veszélyen. — Jer, édes férjem, menjünk föl a kastélyba — szólt a lányka karjat az ifju hatjába akasztva. Parancsold meg szolgáidnak, hogy hagyjanak magunkra. Szeretném há bontan élvezni a viszontlátás édes perceit. Az ifjú föl vezette őt a kastélyba. Atyja, anyja örömtelien siettek az érkezők elé. Edes szülői hangon szólották leányukhoz szívből jövő szavakat. A lányka nem ismerte meg az édes szülői hangot. Ott állott előttük , mint egy hideg szobor , csak midőn a kedves ifjúra tekintett, ragyogtak szemei örömtől , csak akkor vonult át arcán a boldogság tiszti jellege. Két hét múlva egymáséi lettek elválasztatlanul. A mélakór egész életen átvonult. Egyetlen öröme férje volt, más iránt érezni többé nem tudott. — Jer, Pista, rögtön vezess, te legjobban ismered az utat Káránd felé , induljunk még e percben, hogy hamarább odaérkezzem. Jer, siessünk ! — szólt lázas sietséggel az ufjú, meglógva Pista kezét. — Szívesen — szólt őszinte hangon a pásztor — de talán mégis jobb lesz, ha kipiheni magát a nagyságos urfi , míg majd én valamelyik faluba megyek kocsit keresni. — Nem. Többé nyugodtan nem maradhatok. Nekem indulnom kell e percben, e pillanatban. Elég erősnek érzem magam, hogy ez utat gyalog is megtegyem. Kérlek, jer hamar, vezess csak legalább az útra , mely Káránd felé vezet. — De már akkor, kérem, elvezetem egész hazáig — szólt a jámbor ember, szűrét vállasa kapva. — Indulhatunk. Egy őszinte kézszoritással búcsúzott el a ház asszonyától, s a pásztor társaságában megindult. Öt mértföldnyi út állott előtte, mig bárándig érhet, de ha száz mértföldnyi lenne is ez itt, vissza nem rettenne tőle. Oly gyorsan haladt, hogy útitársa alig érhetett nyomába. A viszontlátás lehető szomorú perceire nem is gondolt, csak még egyszer láthassa az imádott lényt, és e végtelen boldog leend még e rettenetes percekben is. Meredek bércek tetőin haladnak keresztül az utazók, egyik hegység a másik után marad el mögöttük, s ők mégis fáradhatlanul folytatják a fáradalmas utat és oly gyorsan, és oly lelkesülten , mint megindulásuk első perceiben. Reggeli nyolc óra tájon lehetett az idő, az éj harmatát még nem szárította föl a nap, a madarak még nem végezték el reggeli imájukat, még hallatják kedves csevegéseiket a harmatos fák lombjai közül. A füvek és virágok balzsamos illatot vegyítenek az Udite reggeli jégbe. Minden lény örvendve üdvözli az új nap reggelét. Csak a Kárándy-kastélyban maradt mindenki örömtelen; a szülők elveszték reményüket az ifjú kimagyarázhatlan eltűnése miatt. A lányka épen most teszi reggeli sétáját a siralomházzá lett barlang felé, minden lépten roskadozni érzi tagjait ; a test már elunta a lélek nyűgét. A lányka nem tudott arra eszmélni, hogy mindinkább fogy az ifjú erő sélte kezéig az alkonyaihoz. Távol a szőlőhegyekről a szüretelők vig dala hangzik; a falu tornyának kis harangja reggeli imára figyelmezteti a hívőket , de hangjában mégis van olyasvalami , mintha temetésre szólana. Lassú haladásban már felényire ért a lányka a kastélytól a barlang felé vezető úton, midőn szemközt két férfi közelgett, az egyik egy úri ifjú, a másik egy paraszt legény. A lány nem vette észre a közeledőket ; mindig fogy köztük a tér. A lányka lépteire ügyel, nehogy valami útszéli virágot eltiporjon ; egyszerre ölelő karok fogják át karcsú termetét, s egy rég várt ismerős hang kiáltá : — Kedves Flórám, szeretett angyalom , A leányka föltekintett az ismerős hangra) szemei találkoztak az ifju kénytele szemeivel. Az arcot is fölismerte, ugyanazon kedves vonások, ugyanazon kedves ifjú, kit ő oly rég, oly epedve várt. Zokogásban tört elő öröme; arcát-az ifjú keblére nyugasztá s forró könyeket hullatott a mélyen érző kebelre. Egyszerre megszünt a köny , a lányka érzé, hogy szive egy irtózatos tehertől menekült, a könyek írként hatottak s a begyógyiták az érzékeny szív fájó sebét; szemei örömtől sugárzanak , amint még egyszer az ifjú arcába tekint s nyugodt hangon kérdi tőle : — Hol maradtál oly soká? Féltettem éltedet. Úgye legyőzted elleneidet? — Igen , kedvesem, most legyőztem a világot, mert szabadon tarthatlak karjaim között. — Ugye , most nem fogsz elhagyni soha ? — Soha, arra esküszöm !