Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-11-08 / 134. szám

zét, melyet a vízvezeték a város­ba visszavezet, el ne ronthassák, azaz a Tiszamentében a városon alul jó távol. 5. Jelöltessenek ki azon helyek , hol a város közegei által, a desinfectióra szüksé­ges vasgálic fölolvasztatott állapotban , h­a lehet, ingyen, vagy legalább igen mér­sékelt áron árultatik. Reméljük, hogy Szeged városa t. egész­ségügyi bizottmánya és hatósága jelen sze­rény indítványunkat megfontolására mélta­­tandja. D­r. Levelezés: Kun-Dorosma, nov­­. T. szerkesztő ur ! A helybeli széksós-gyógyfürdő ügyéről közzétett levelemre becses lapja I. évi 130. számában V. Gy. betűk alatt megjelent cikk­ben ellenem intézett alaptalan személyeske­déseket - ez után — figyelmen kívül hagyva, csakis a fürdő ügyéről fogok szólani. Fürdőnk Ügye által anyagilag is érde­kelt, e vállalat viszonyairól biztos tudomás­sal biró szakértő egyének nyilatkozatai és saját tapasztalataim után — e vállalatot nem a legszilárdabb alapon nyugvónak állítom, s nem ok nélkül. Ha az üzletek természetéről némi foga­lommal bír V. Gy., akkor nem tarthatja túl­­szigorúnak ezen állítást, s egyáltalában nem, ha — miként magával elhiteti — ezen üzlet állapotát ismeri. Minthogy a V. Gy. fogadatlan prókátori levelében összehalmozott sületlenségeket ez után részletesen megcáfolni már csak azért sem akarhatom , mert kíméletesebb akarok lenni, mint ő , ennélfogva az ügy érdemére vonatkozólag röviden csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a vállalat kétes helyzetéről írt állításaim, cikkem írásakor, az akkori kö­rülmények között nagyon is halvány képét tüntetek elő a valónak. S ha erről meggyő­ződést akar magának szerezni V. Gy. vagy bárki más , bizonyítékaimmal a legnagyobb készséggel szolgálatára állok. Hogy levelem közzététele óta a fürdő helyzete változott, hogy a társulat szakér­tőie tagjaiban fölfokozódott érdeklődésnek sikerült a fürdő ügyének újabb lendületet s egészen más irányt adni, annak épen V. Gy. által oly gyöngédtelenül megtámadott cikkem volt a lerugója. Meg lehet győződve V. Gy. , hogy cik­kem megjelenése óta történt életbevágó in­tézkedések után kedves kötelességemnek tar­tom a fürdőügy jelen kedvezőbb állapotának nyilvánosságra hozását épen úgy, mint mi­dőn alapos aggodalmaim kijelentése után az érdekeltek figyelmét ezen ügyre fölhívni szükségesnek találtam. Én nem estem kétségbe e vállalat jö­vöje iránt soha, csak a kezelés célszerűtlen­­ségét s az ez által előidézett bizonytalan T A R C A. Sorsü­ldözöttek. Novella. — Gyalokay Mózestől. — IX. (Vége.) Lehetetlen azon érzést leírni, mely e perc­ben az ifjú keblét eltöltve, arcán jelentkezett. Valakiről azt hallani , hogy megörült , még az idegent is megdöbbenti , mit érezhet az, kit az őrültnek híresztelt egyénhez a legtisz­tább szeretet csatol, ki e hírrel élte boldog­ságát, üdvét látja veszélyezve. Ez érzés ret­tenetes. Ha az ifjú csak egy nappal előbb hallja meg e hírt, hatása borzasztó leendett. E h­ir hallása talán őt is képes lett volna őrületbe ejteni. De most nem. E hir egy borzasztó érzéstől mente meg őt, mely rágódott keble nyugalmán , mely űzte őt messze vidékre, él az eddig annyira szeretett kedves lény köréből. A félreértés , hogy e nő megszegte es­küjét, s most már egy tekintetre sem mél­tatja őt, megszűnt. Az edilig hűtlennek hitt leány most újra egész szeráfi tisztaságban allott előtte. Most újra ellenállhatlan vágyat érzett viszontlát­hatni az elméjétől ugyan megfosztott , de magasztos fenségben ragyogó leánykát, keb­lére ölelni az érte szenvedőt , bocsánatot kérni tőle, s egy ihletett percben meghalni az ölelő karok közt, mennyei boldogság kö­zepette. A borzasztó fájdalmat ellensúlyozta az öröm. A viszontlátás pillanata kedvesebbnek, elragadóbbnak tűnt föl előtte. A lélek izgatott­sága legyőzte a test tehetlenségét, s míg az imént képtelennek hitte magát csak megmoz­dulni is, mos­­t egy perc alatt talpon volt s új erőt érzett tagjaiban, helyzetet tüntettem föl, azon helyzetet, mely­ről a jelen körülmények között, — de csakis a már említettem intézkedések után — a leg­kedvezőbben nyilatkozhatott­, anélkül, hogy ezért következetlenséggel vádoltathatnám. V. Gy.-nek pedig megsúgom, hogy mint tisztviselő tőle erélyességet tanulni nem fogok. Zádory Károly: Kistelek, nov. 5. T. szerkesztőség ! A­­Szegedi Híradó“ 132 dik számában B. Gy. ur közleményére, melyben igazi csat­­tanós bevezetés után , Kisteleken kistelekiek által elkövetett rémséges esetek rajzoltatnak, az olvasó közönség részrehajlatlan informá­lása és a tendentiosus gyanúsítás , hogy ne mondjam rágalmazás, megcáfolására szolgál­janak a következő helyreigazítások. Vedrédi Imre és Veréb János, nem kis­teleki, hanem pusztaszeri lakosok között a vérengzés nem Kisteleken, hanem Pusztasze­ren történt, mégis közlő úr a szomorú eset lefolyását a legkisebb részletekig ismervén, megfoghatlannak tűnik elő az, hogy ily bn ismerete mellett a vérengzők illetőségi he­lyéről tudomással nem bírna. De még csudálatosabban járt el B. Gy. ur a Szeleczki agyonverésének közlésével. Sz., néhai B. péteri elpusztult közbirtokos jobbkeze, a közlő ur által igen-igen jól is­mert egyéniség, aki , valamint az ő agyon­­verője, Szegedről Puszta-Szent-Lászlóra köl­tözött Kurkó Ferenc, sohasem voltak kiste­leki lakosok. — A gyilkosság is Puszta-Szt.­­Lászlón történt. B. Gy. ur végszavaira : nem elég egy hó alatt ? ezúttal csak azt kérdem : nem elég egy szuszra ennyi ferdítés ? — — Suum cuique. B. Helybeli újdonságok / Az egészségügyi bizottmány csaknem naponta tart üléseket s egész erély­­lyel intézkedik, hogy a város a légfertőztető anyagoktól a lehetőségig megtisztíttassék. Egy kiküldött albizottmány, a főkapitány elnöklete alatt, tegnap és tegnapelőtt a várat, kiskaszárnyát, az iskolai és katonai épülete­ket, sőt, vizsgálta meg s a tegnap délután tartott népes bizottmányi ülésben kimerítő je­lentést tett vizsgálata eredményéről, melyek sok szomorú részletet tartalmaznak. Ezekről az idő rövidsége miatt ezúttal bővebb tudó­sítást nem adhatván, ezt a jövő számunkra halasztjuk ; megnyugtatásul azonban írhatjuk, hogy a tapasztalt igen sajnos jelenségek da­cára a közegészségi állapot eddig mind a várban, mind a városban megnyugtató, s az egészségügyi bizottmány mindent elkövet, hogy az továbbra is föntartassék. f Halálozás. A cholera városunkból is megkívánta áldozatát, dacára annak, hogy ide még eddig nem érkezett el. Az áldozat özv. Temesváryné szül. Palásthy Rozá­lia úrul, ki mintegy 8—10 nap előtt Budára, ottlakó beteg leánya látogatására utazott föl, hogy többé vissza ne térjen. Tegnapelőtt őt is elérte azon sötét, öldöklő angyal, mely cholera-alakban pusztítja az emberiséget s nehány óra alatt elragadta szerető gyermeke karjai közül. Béke hamvaira! ! Nyilvános fölolvasás. Volly J. kegyesrendi tanár ur jövő vasárnap d. u. 5 és fél órakor , a „szabadelvű­ kör“ nagy­termében nyilvános fölolvasást fog tartani a „fertőztelenitő szerekről“, melyre ezennel fölhívjuk a közönség ügyeimet. — E közlemény szolgáljon meghívásul is.­­ A szivügy-egylet ügyét, melyet lapunkban egy t. barátunk újra megpendített — mint halljuk — az „ifjúsági kör“ fölkarolni szándékozik s e tárgyban már a jövő vasárnapra egy értekezlet van kitűzve a kör kebelében. Meg vagyunk győződve, hogy ha lelkes fiatalságunk az ifjai hév tel­jével és akaraterejével karolja föl ezen az állandó színháznak is egyik létalapját képező fontos ügyet, az létesülni is fog. J­öry Gusztáv, a helybeli szín­társulatnak kétszer szerződött és mégsem teljesen ideszerződött tagja el , illetőleg visszautazott Győrbe, ahova szintén szerződve van. Na, ez bizon cifra história, cifra annál­­inkább, mivel Eöry a vidéki színészet dol­gait intéző középkormányzótanácsnak tagja, akinek, mint ilyennek legkevésbé szabadna — rosz példával elémenni. A „Szinpad“­­ban — mely végre erélyes szavakban kel ki a roppant corruptióra mutató szerződéssze­gések ellen — olvassuk, hogy Eöryt a közp. kormányzótanács Mansbergernek ítélte (ami­ből világos, hogy előbb volt ide szerződve, s csak később Győrbe Lászihoz); ez ítélet azonban nem akadályozá meg azt , hogy Eöry fölött a nevezett két igazgató is szer­ződést ne kössön , amely szerint Eöry ez idényben fölváltva Szegeden és Győrött fog játszani. Mi azonban szeretnénk tudni, hogy meddig lesz ott s meddig és mely időben itt? Mint halljuk, Eöry az elutazása előtt — meghatva a közönség nagymérvű rokonszen­­vétől — megígérte, miszerint mindent el fog követni, hogy mielőbb visszajöhessen. Meg­lássuk. Addig mindenesetre — bár nagy saj­nálatunkra — ajánlanunk kell Mansberger úrnak, hogy drámai színműveket csak na­gyon megválogatva adjon s inkább a köny­­nyebb műfajokat keresse ki. Ezzel azonban nem akarjuk azt érteni, hogy Szelest végre egy igazi szerepében ne lássuk; — persze csak úgy , ha lehet, mert a társulat mostani szervezete mellett egy nagyobb sza­bású drámát sikerülten előadni csaknem a lehetetlenséggel határos. Szegény dráma. — A szabadelvü­ kör jogi és po­litikai szakosztálya vasárnap délután megala­kult, s elnökké: Petrovics István, alelnökké: Rozenberg Izsó, jegyzővé Kálosy J. urak vá­lasztottak. ** Desinficiálnak. Látogatásával fenyeget a cholera. Már hazánkban is kezd ide-oda kalamajkázni. Hatóságunk dicséretes elővigyázattal inti a lakosságot az óvó intéz­kedésekre. Ez igen szép. Hanem ezen üdvös tanácsok előtt egypár ember bedugja ám a fülét s a lakosság érdekében desinfectió h­e­­lyett inficiál. Csak pár napja hallottuk a pa­naszt, hogy városunk egyik legrondább pont­ján — a kocsonyás­ utcában (lucus a lu­­cendo) egy házból az ott tátongó büzhödt fe­detlen csatornába eregették a pöcegödör ron­­daságait, így aztán majd elijed tőlünk a madame Cholera. ** Jó tréfa, derosz való. Ami háziuraink egy része dicséretes tulajdonsá­gaiban rohamosan közeledik a pestiekhez. A nagy házbér sok helyütt már régóta életben van , a szeigorolás műtéte is szépen közeledik a tökély non plus ultrája felé. De ez még mind hagyján, hanem a jó bérösz­­szeg fizetése mellett még igen sok lakó ki van téve a gazda részéről több apró kelle­mes élvezetnek. Hogy ezen apró mulatságok mily sajátszerűek és komikusok, erre egy Szép példát hallottunk egyik barátunktól. X. barátunk csinos összegecskét fizet házkérül s különben sem lehet kifogása gazdája iránt, mer­t majd minden negyedben a pontos fize­tés idejekor hasonló pontossággal beköszönt a steigerolás. X. egyébiránt külön lakik a há­ziúrtól s maga bír egy egész laképületet a velejáró szűk udvarral. Ezen okok folytán ő elég vakmerő udvarában négy ludat, három­ kacsát , öt ártatlan csirkét tartani. Ám azon­ban e vakmerőség háziurának szemet szúr n egy negyedben kétszer nem szogerolhatván; — a lakónak időközben valamiféle kellem­e meglepetést úgysem szerezhetvén, komoly határozottsággal kijelenti, hogy az aprójó­szágtartást nem tűri meg az udvarban, mert — úgymond — a négy lúd, három kacsa és öt árva csirke — rongálja a köveze­tét. Már ezen alapos okból folyólag kijelen­tett tilalom mutatja, mily szertelenül elővi­­gyázó és gondos némely háziúr — saját ér­dekében ; csak aztán egy századrésznyi gon­dossággal venné észre és javíttatná bérbe adott tulajdonán a hiányokat is, midőn azt a lakó érdeke kívánja. Hanem lesz a sze­gény lakókra egészen rájuk illik a „Vau victis„­elve. Napjainkban már jaj — nem csupán a legyőzötteknek , hanem a lakók­n­a­k is. — A nagypéter-utcából figyel­meztetni kivánják a hatóságot — a posta­ház hátulsó részénél levő teljes járdahi­á­n­y­r­a. — A szegedi főgymnáziumi segélyző-egylet folyó november hó 6-kán tarná ez évi alakuló közgyűlését, me­lyen a választás főt. Budaváry József tana úr felügyelete alatt következőkép ütött ki Elnök lett: Rainer József, főjegyző: Schön­­feld Mór, pénztárnok: Weisz Ignác, I. könyv­tárnok: Weisz Izsó VIII. osztálybeli tanulók. Egy forró csók s hő ölelésben némul el az ifju esküje. — Most kedvesem, ismerd meg boldog­ságunk nemtejét. E derék fiú itt éltem meg­­mentöje, ő vezetett el hozzád, neki köszön­hetem, hogy most karjaimban tartalak. Isme­red-e ? — Nem ismerem. Kívüled senkit sem ismerek e bájos vidék édenében. Az ifjú kezdett aggódni a lányka álla­pota fölött. Nem ismer föl egy oly egyént, ki gyermeksége óta náluk szolgált, s csak néhány hete, hogy távozott — Édes Flórám, hogy ne ismernéd tu meg Pistát, ki mint inás nálunk lakott. — Nem emlékszem reá — szólt­a­m élénken vizsgálva Pista arcvonásait. — Egyéb­iránt, jó Pista, mara­djon itt körünkben, leg­alább meghálálhatom szívességét, hogy fér­jem életét megmentette. Az ifjúnak feltűnt, hogy a lányka őt fér­jének nevezi. Pár perc alatt tisztában volt a dolog felöl. E szó meggyőzte őt arról, ar­ról, hogy a kedves lény még nincs túl a veszélyen. — Jer, édes férjem, menjünk föl a kas­télyba — szólt a lányka karjat az ifju hat­jába akasztva. Parancsold meg szolgáidnak, hogy hagyjanak magunkra. Szeretném há bont­an élvezni a viszontlátás édes perceit. Az ifjú föl vezette őt a kastélyba. Atyja, anyja örömtelien siettek az érkezők elé. Ede­s szülői hangon szólották leányukhoz szívből jövő szavakat. A lányka nem ismerte meg az édes szülői hangot. Ott állott előttük , mint egy hideg szobor , csak midőn a kedves ifjúra tekintett, ragyogtak szemei örömtől , csak akkor vonult át arcán a boldogság tiszt­i jellege. Két hét múlva egymáséi lettek elválaszt­­­atlanul. A mélakór egész életen átvonult. Egyetlen öröme férje volt, más iránt érezni többé nem tudott. — Jer, Pista, rögtön vezess, te legjob­ban ismered az utat Káránd felé , induljunk még e percben, hogy hamarább odaérkezzem. Jer, siessünk ! — szólt lázas sietséggel az ufjú, meglógva Pista kezét. — Szívesen — szólt őszinte hangon a pásztor — de talán mégis jobb lesz, ha ki­piheni magát a nagyságos urfi , míg majd én valamelyik faluba megyek kocsit keresni. — Nem. Többé nyugodtan nem marad­hatok. Nekem indulnom kell e percben, e pillanatban. Elég erősnek érzem magam, hogy ez utat gyalog is megtegyem. Kérlek, jer hamar, vezess csak legalább az útra , mely Káránd felé vezet. — De már akkor, kérem, elvezetem egész hazáig — szólt a jámbor ember, szűrét vál­lasa kapva. — Indulhatunk. Egy őszinte kézszoritással búcsúzott el a ház asszonyától, s a pásztor társaságában megindult. Öt mértföldnyi út állott előtte, mig bárándig érhet, de ha száz mértföldnyi lenne is ez itt, vissza nem rettenne tőle. Oly gyorsan haladt, hogy útitársa alig érhetett nyomába.­­ A viszontlátás lehető szomorú perceire nem is gondolt, csak még egyszer láthassa az imádott lényt, és e vég­telen boldog leend még e rettenetes percek­ben is. Meredek bércek tetőin haladnak keresz­tül az utazók, egyik hegység a másik után marad el mögöttük, s ők mégis fáradhatlanul folytatják a fáradalmas utat és oly gyorsan, és oly lelkesülten , mint megindulásuk első perceiben. Reggeli nyolc óra tájon lehetett az idő, az éj harmatát még nem szárította föl a nap, a madarak még nem végezték el reggeli imájukat, még hallatják kedves csevegései­ket a harmatos fák lombjai közül. A füvek és virágok balzsamos illatot vegyítenek az Udite reggeli jégbe. Minden lény örvendve üdvözli az új nap reggelét. Csak a Kárándy-kastélyban maradt min­denki örömtelen; a szülők elveszték remé­nyüket az ifjú kimagyarázhatlan eltűnése miatt. A lányka épen most teszi reggeli sé­táját a siralomházzá lett barlang felé, minden lépten roskadozni érzi tagjait ; a test már elunta a lélek nyűgét. A lányka nem tudott arra eszmélni, hogy mindinkább fogy az ifjú erő s­élte kezéig az alkonyaihoz. Távol a szőlőhegyekről a szüretelők vig dala hangzik; a falu tornyának kis harangja reggeli imára figyelmezteti a hívőket , de hangjában mégis van olyasvalami , mintha temetésre szólana. Lassú haladásban már felényire ért a lányka a kastélytól a barlang felé vezető úton, midőn szemközt két férfi közelgett, az egyik egy úri ifjú, a másik egy paraszt legény. A lány nem vette észre a közeledőket ; mindig fogy köztük a tér. A lányka lépteire ügyel, nehogy valami útszéli virágot elti­porjon ; egyszerre ölelő karok fogják át karcsú termetét, s egy rég várt ismerős hang kiáltá : — Kedves Flórám, szeretett angyalom , A leányka föltekintett az ismerős hangra) szemei találkoztak az ifju kénytele szemeivel. Az arcot is fölismerte, ugyanazon kedves vo­nások, ugyanazon kedves ifjú, kit ő oly rég, oly epedve várt. Zokogásban tört elő öröme; arcát-az ifjú keblére nyugasztá s forró könyeket hullatott a mélyen érző kebelre. Egyszerre megszünt a köny , a lányka érzé, hogy szive egy irtózatos tehertől me­nekült, a könyek írként hatottak s a begyó­­gyiták az érzékeny szív fájó sebét; szemei örömtől sugárzanak , amint még egyszer az ifjú arcába tekint s nyugodt hangon kérdi tőle : — Hol maradtál oly soká? Féltettem éltedet. Úgy­e legyőzted elleneidet? — Igen , kedvesem, most legyőztem a világot, mert szabadon tarthatlak karjaim között. — Ugy­e , most nem fogsz elhagyni soha ? — Soha, arra esküszöm !

Next