Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-08-07 / 94. szám

Jlf Sief­n­: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztettégi h­ol­si, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. iik­idAid\v­al Burger Z­s­i­g­m­o­n­d könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.___________ Előfizetési föltételek:­­Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól­­elvitetve: Egész évre . . 8 frt. Évnegyedre Félévre 4 frt. 2 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban. Testen -Neumann II. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca­­i szám, Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt II), tippelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lailite, Bullier & Co. f Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában Egész évre ... 7 frt. Évnegyedre­­ 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. 94-ik szám. Szerda, augusztus 7-én. Hirdetések dijai: Magánh­ird­etéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótó­­ frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő !A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. A választások után. (K. L.) A nagy munka be van fe­jezve , a választások megejtvék. Heves volt a pártok tusakodása és a fegyve­rek, melyeket egymás ellen használtak, nem voltak mindig kifogástalanok. De nehéz is , sőt olykor lehetetlen a for­rongás közepette a kellő mértéket elta­lálni, kivált ha meggondoljuk, hogy az izgalomnak, mely minden nagyobb fon­tosságú ü­gy eldöntésével már természet­szerűen össze van kötve, mesterséges forrásai is voltak. Csak ez utóbbiakat kárhoztatjuk. Ítéljük el határozottan, mert itt már szándékos félrevezetéssel, célzatos ámítás- és hamisítással van dolgunk. E mesterséges források nem a meggyőződés méltóságát táplálják, hanem a rosz­indulatokat ébresztik föl, melyek csakhamar gyűlöletté fajulnak ; ennek szomorú következményei pedig a kriminális jog körébe tartoznak s igy a polgárok politikai mérkőzése — saj­nos ! — a törvényszék elé is vezet. A közvélemény már kimondotta ítéletét a demagógok és vakon végre­hajtó eszközeik fölött; amit annak az ösztön sugall, azt az illetékes bírák tudományos cikkelyek szerint fogják megállapítani, helybenhagyni. És így a dulongás egy részét még egyszer át fogjuk élni, de nyugodtabban, mint előbb , mert a zaj lecsillapodása után gondolkodni, megkülönböztetni tudunk, s bármily politikai álláspontot is foglal­junk el, mint édes testvérek most kö­zelebb állunk egymáshoz, mint a vá­lasztások alatt. Hiszen egy haza fiai vagyunk és mindnyájan kivétel nélkül annak fölvirágozását kívánjuk , már pe­dig mi sem gátolhatja inkább e föl­virá­gozást , mint az erőszakkal szított egyenetlenség. Azért méltó neheztelé­sünk csakis az erőszakoskodók ellen irányul, kik a választási piacon kez­dett és értékesített üzelmeiket most a hírlapirodalom terén folytatják. Mert a nemzet fiai már szépen ki­békültek egymással , megszavaztak és belenyugodtak az eredménybe. A De­ákpárt, mint többség, nem viseli magát kihívólag, az ellenzéki érzelmű polgá­rok pedig már nagyobbrészt megtértek azon balvéleménytől, hogy oppozíció és hazafiság párhuzamos fogalmak. Ezzel a jobboldal is nyert, mert a józan ha­zafi, ha nem is osztja annak minden el­vét, nem fogja többé ott a hazaárulókat keresni. Azért nem csoda, hogy a fú­zió eszméje föl-fölbukkan , különösen a közjogi harc elejtésének nyomán ; enél­­kül természetesen a „tisztességes ele­mek“ szövetkezése merő képtelenség volna. A közjogi kérdés föltétlen föla­dása nemcsak a minden táborból való szabadelvű férfiak egyesítését eredmé­nyezhetné, hanem az ellenzéki vezérfér­fiak számára azon utat is egyengetné, mely a kormányzásra vezet. De hatá­rozottan még nem jöttünk ki a jámbor óhajok stádiumából , egyelőre csak a csápok működnek. Azt azonban elgondoljuk, hogy a miniszterválságról szóló hírek e jámbor óhajokkal is némi összefüggésben van­nak, míg a cloture, melynek behozata­lát most sűrűn emlegetik, arra mutat, hogy a kormány, okulva a múlton, min­den eshetőségre készül. Néhány elkese­redett hírlapíró , kik garázda természe­tüknél fogva sehogy sem tudnak kibé­külni a helyzettel és a választás véres aratásával be nem érik, e rendszabály­ból, mely nálunk csak még elméletileg létezik, máris tőkét csinál; pedig a nem­zet bizonyára köszönetet szavazna a képviselőh­áznak, ha a haszontalan szó­­szátyárságnak és idővesztegetésnek egy­­szer mindenkorra gátat vetne. A cloture nem a szabad szólásnak, hanem az aféle agyonbeszélésnek állja útját; de az a néhány hírlapíró, kik a logikát megve­tik , azt is híreszteli, hogy Magyaror­szágon vége a sajtószabadságnak, mi­vel állítólag néhány sajtóper függ a levegőben. Erre nézve már megmondot­tuk véleményünket, de meg vagyunk győződve, hogy az egész nemzet tap­solna , ha a szennytől valamikép meg­szabadulna. Csak azt akarjuk végre is kon­statálni, hogy a választások után a nem­zet egészben véve nyugodt és méltá­nyos s igy bátran foghatunk kezet egy­mással. Harc és háború csak a sajtó terén uralkodik, mely annál szilajabban folyik, minél kisebb a hatás, melyet gyakorol, minél csekélyebb a figyelem, melyet ébreszt. Csak a sajtóban szere­pel még a hazaárulás és hallatszik a jajveszéklés, pedig azok, kik leginkább jajgatnak és legvakmerőbben vádolnak, lesznek a közmegvetés első áldozatai. A nemzet, melynek nagy a türelme, végre ki fogja tépni és eldobni magá­tól a fattyúnövéseket, melyek erőnek erejével az üdvös növények nedveit ki akarják szívni, hogy önmagukat mond­hassák egészségeseknek, emezeket pedig elkorcsosodottaknak. Hanem végén csat­tan az ostor­­mos haladásában kipótolhatlan károkat okoz­hatna. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nekünk különösen erőre van szüksé­günk. Ne akarjuk azt másutt nagy messze keresni: itt van a föld és a nép, mert ezek egymással s egymás által tehetők még erő­sebbekké. Nincs időnk sem nevetni, sem bo­­szankodni azon béka-perspektíván , melylyel együgyű­ párjaink a világ folyását és a haza ügyeit nézik, maguk és a más helyzetét, kötelességeit megítélik; ha nem a mi hi­bánk is ez elmaradottság, e fogalomzavar, nekünk kell rajta segítenünk. Nekünk kell áthidalnunk e végzetes távolságot, mely az urat és parasztot megint kezdi egymástól el­választani. A magukat miveltebbeknek tartó osztályok kötelessége közeledni a néphez, el­oszlatni annak gyanúját, megnyerni bizalmát s fölhasználni a kivívott egyetértést a haza javára. De ehez önzetlen testvéri s nem se­­gélyezett szeretet szükséges. Tudni kell az ő nyelvén szólani , mert van egy oldala, melyfelöl leginkább hozzáférhető s ezáltal legbiztosabban megnyerhető az ügynek: ön­érzetre kell ébreszteni! ez hozza meg a lelkesedést, mely csudadolgokat képes mivelni. Első­sorban tehát, mint fönnebb emlí­­tem, iskolázni kell a földmíves osztályt, mely után egész serege kínálkozik a módoknak ezen osztály emelésére , mert akkor már ön­magát, feladatát, hivatását, eszközeit ismerő néppel beszélhetünk. A­ kormány örömest ál­dozna olcsó gazdasági néplapokra, de nincs ki olvassa, mert nincs, a­ki értse. Ellenben ha tudnák földmiveseink , mennyi jót lehet tanulni abból a földmives újságlap­­ból, mennyire érdekli még zseböket is, tudni, mit csinálnak másutt, hogy lehet a legutolsó talpalatnyi földből is hasznot húzni, hol, mi­kor és mi módon kell termékeiket nyereség­gel elárusítani, örömest adná ki azt az egy­két forintot. Volt egy időszak, midőn azzal is demon­stráltunk, hogy gazdasági egyesüle­teket alakítottunk. Ez benne volt akkor a légben, s mintegy követelő szükségeknek látszottak reánk nézve lenni ezen egyesüle­tek. És valóban, az is volna, de az enthu­­siasmus tüze lelohadt, míg végre csak ott voltunk, ahol előbb. A­ki a szám után in­dult, azt könnyen félrevezethette a mozgalom lármája. Élesebb széle azonban előre látta, hogy mindezek rendre fognak bukni, mihelyt a magyar ember másutt is kiszónokolhatja magát, mint a gazdák gyűlésén. Nem lehet csodálni tehát, ha megérdemlett sorsaikra ju­tottak , mert ezen többnyire kisvárosi és fa­lusi birtokosokból alakult egyletekbe néhány hatökrös gazdát is befogtak, kik uralkodni óhajtva, az urak törekvéseihez készséggel hozzájárultak. Megkezdettek az ékes szónok­latok, — de tettet vajmi keveset láttunk! Szerencséjökre, nem kellett sokat a más­ be­szédén ásítozniok: másfél év múlva lehetet­len volt annyi tagot összeharangozni, a­meny­nyi az alapszabály értelmében megkívánta­­tott volna a végföloszlás kimondására. Ez nem mese , szíves olvasóm , hanem a legel­­szomorítóbb valóság! Mi hiányzott ezeknél? a valódi gazda­osztály, olyanok , kik tudják , mi célból tár­sulnak és komolyan hozzálátnak a cél eléré­séhez. Úgy kell tehát ezután alakítani az egyleteket, hogy a földmives nép is minél nagyobb számmal képviselve legyen benne s ott szerepelhessen is. — A gazdasági egyle­tekkel kapcsolatban rendezendők az o­r­s­z­á­­gos és vidéki gazdasági kiállí­tások, gép­eke versenyek, sat. Ilyen térre kell vezetni a nép ambitióját. Nem árt ezen a téren egy kissé legyezgetni a hiúsá­got, mert ez csak önérzetet szül. Az egész élet egy tovább­képző­ iskola, melyben mindnyájan tanulunk és tanítunk, csak a szegény földmíves osztálynak nincs kitől tanulnia; van ugyan egy mestere: a tapasztalás, de ez nagyon lassú tanító. Épen ez az oka aztán annak, hogy a sze­gény nép tudatlanságának, rövidlátásának, jóhiszeműségének áldozatául esik. Ott van a zugprokátonok egész raja, az ámító szájhősök, népbolondítók, a nadálytermészetű uzsorások phalanxa; ezektől nem a törvény, hanem az értelmesedés szabadítja meg földmíveseinket. E téren pedig legtöbbet tehetnének falukban a lelkészek, tanítók, jegyzők, kik első­sor­ban hivatvák a nép tanácsadóivá, nevelőivé lenni. Csak a takarékosság erényét oltanák ebbe a mi népünkbe, hogy ne fe­ledje oly hamar a holnapot, s többet gon­doljon a jövőre. Más országban parányi köz­ségekben is találunk egyleteket, népban­kokat, kölcsöntársulatokat, fo­gyasztó-egyleteket, takarék­magtárakat, a biztosítások száz­féle nemét. Mikor fognak minálunk ilye­nekről csak beszélni is a malom alatt? Mikor fog nálunk a földmivesek jórésze té­len is munkálkodni , ínséges évben is jól élni, becsületes munkája után jóllétben, ké­nyelemben gyarapodni? — Nem lenne en­nek a sok üres tanácsnak s ártatlan sopán­­kodásnak vége-hossza! Jobb lesz abbahagynom. Csak még egyet kérdezek utoljára: A programm-beszédek­­ben fölsorolt hangzatos ígéretek fognak-e valaha boldog valósulást érni s mikor? Erre feleljen az, aki jobban tudja. M. K. M. A földszlves-osztály emelése ér­dekében. in. Utóbbi cikkemben minden habozás nél­kül rámutattam azon elsőrendű eszközre, mely a földműves-osztály emelésére legsike­resebben alkalmazható. E néposztály iskoláz­tatása tehát az első és elenged­etlen kellék. Nem panaszolkodhatunk, mert van jó tőkénk, melyet ha gondosan és szakavatottan keze­lünk, hálás kamatokat fog számunkra jöve­delmezni. Földünk- s népünkben kimeríthe­tetlen forrása van az anyagi és szellemi gaz­dagodásnak. De ez csak fáradtsággal, ki­tartó munkával érhető el. Ha kívánt célt akarunk elérni, igénybe kell vennünk az ezt valósító eszközöket is. Mi bírjuk Európa szí­vében a leggazdagabb földeket, s büszkén mondhatjuk el mi magyarok, hogy ez ígéret földén mi vagyunk a választott nép. Itt van tehát: a föld és a nép. Ne sajnáljuk tőle a fáradságot. Miveljük szabályszerűen mindeniket, mert ha elhanyagoljuk, termé­szeti­es erejéből teremni fog az ugyan ma­gától is, de nem fogjuk megköszönni, s nem leszünk képesek a meggyökeresedett vad cserjétől amazt, zavaros előítéleteitől emezt kitisztítani. A halogatás mindig kevés előny­­nyel járt, s különösen a mostani idők volta­ Külföld. Augusztus 6. 1872. A francia kölcsön aláírásának részleteiről figyelemreméltó hírek érkeztek. A milliárdokhoz, melyek még folyton szapo­rodnak, következő aláírások történtek: Páris maga 11 milliárdnál többet írt alá, Francia­­ország többi része 171 milliót, Észak-Német­­ország 4500 milliót , Berlin 3500 milliót, a Rotschild-ház Londonban 2500 milliót, Bom­bay város 22.500.000 frankot, Koppenhága 1330 milliót. Maguk a német lapok is elis­merik, hogy a tömeges részvételnek oka a Franciaország iránti rokonszenvben keresendő. A nemzetgyűlés közelebb el fog napol­tatok A republikánus­ párt ezen szünet ide­jét arra szándékozik fölhasználni , hogy a nemzetgyűlés föloszlatása mellett agitáljon. E szándéknak határozott kifejezést adott azon bizottság, mely a baloldal köréből a köztár­sasági elnöknél megjelent. Thiers erre kije­­jelenté, hogy ő sem elő nem mozdíthatja, sem meg nem gátolhatja ama kérdés békés megoldását. Ugyancsak a baloldal bizottsága köszönetet szavazott Thiersnek azon buzgal­máért, mely a kölcsön-aláírásnál oly fényes sikert eredményzett. — Németországban München közelebb egy magasztos ünnepélynek volt színhelye, mely megragadó azért, hogy élénk színekben tün­teti föl a kegyeletet, melylyel e civilizált nemzet a tudományok iránt viseltetik. Jul. 31-én tartatott a müncheni egyetem 4 százados fönnállásának emlékünnepe. Az ünnepélyre temérdek idegen érkezett a föld minden civilizált pontjáról, angol, amerikai lapok külön tudósítókat küldtek. Német, osztrák , holland , angol , svéd egyetemek, középtanodák mind képviselve voltak s kép­viselőik által nyujtatták át díszes üdvözlő irataikat , az egyetem tanárainak szánt kitün­tetéseket. Az egyetem épülete s annak kör­nyékén a város fényesen föl volt díszítve. Az átriumban a béke és dicsőség istennői­nek óriási szobrai állottak; a lépcső első szakaszán örökzöld koszorúkkal övedzett em­léktáblákon az 1871-diki háborúban elesett müncheni tanulók nevei vannak bevésve. Az aula hosszfalain pompás lobogócsoportok kö­zött 6 pajzs van fölaggatva a német egyete­mek neveivel. Az ünnepei­­t estve a színház­ban díszelőadás zárta be. Maga a művészet és tudomány iránti előszeretetéről ismert ki­rály is részt vett a nemzeti örömnap tünte­téseiben. — Az Anglia - amerikai Unió kabinetjei közt fennforgó vitályos ügy elintézésére egy-

Next