Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-08-07 / 94. szám
Jlf Siefn: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztettégi holsi, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. iikidAid\val Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.___________ Előfizetési föltételek:Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltólelvitetve: Egész évre . . 8 frt. Évnegyedre Félévre 4 frt. 2 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban. Testen -Neumann II. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám, Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt II), tippelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lailite, Bullier & Co. f Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában Egész évre ... 7 frt. Évnegyedre 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. 94-ik szám. Szerda, augusztus 7-én. Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótó frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő !A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. A választások után. (K. L.) A nagy munka be van fejezve , a választások megejtvék. Heves volt a pártok tusakodása és a fegyverek, melyeket egymás ellen használtak, nem voltak mindig kifogástalanok. De nehéz is , sőt olykor lehetetlen a forrongás közepette a kellő mértéket eltalálni, kivált ha meggondoljuk, hogy az izgalomnak, mely minden nagyobb fontosságú ügy eldöntésével már természetszerűen össze van kötve, mesterséges forrásai is voltak. Csak ez utóbbiakat kárhoztatjuk. Ítéljük el határozottan, mert itt már szándékos félrevezetéssel, célzatos ámítás- és hamisítással van dolgunk. E mesterséges források nem a meggyőződés méltóságát táplálják, hanem a roszindulatokat ébresztik föl, melyek csakhamar gyűlöletté fajulnak ; ennek szomorú következményei pedig a kriminális jog körébe tartoznak s igy a polgárok politikai mérkőzése — sajnos ! — a törvényszék elé is vezet. A közvélemény már kimondotta ítéletét a demagógok és vakon végrehajtó eszközeik fölött; amit annak az ösztön sugall, azt az illetékes bírák tudományos cikkelyek szerint fogják megállapítani, helybenhagyni. És így a dulongás egy részét még egyszer át fogjuk élni, de nyugodtabban, mint előbb , mert a zaj lecsillapodása után gondolkodni, megkülönböztetni tudunk, s bármily politikai álláspontot is foglaljunk el, mint édes testvérek most közelebb állunk egymáshoz, mint a választások alatt. Hiszen egy haza fiai vagyunk és mindnyájan kivétel nélkül annak fölvirágozását kívánjuk , már pedig mi sem gátolhatja inkább e fölvirágozást , mint az erőszakkal szított egyenetlenség. Azért méltó neheztelésünk csakis az erőszakoskodók ellen irányul, kik a választási piacon kezdett és értékesített üzelmeiket most a hírlapirodalom terén folytatják. Mert a nemzet fiai már szépen kibékültek egymással , megszavaztak és belenyugodtak az eredménybe. A Deákpárt, mint többség, nem viseli magát kihívólag, az ellenzéki érzelmű polgárok pedig már nagyobbrészt megtértek azon balvéleménytől, hogy oppozíció és hazafiság párhuzamos fogalmak. Ezzel a jobboldal is nyert, mert a józan hazafi, ha nem is osztja annak minden elvét, nem fogja többé ott a hazaárulókat keresni. Azért nem csoda, hogy a fúzió eszméje föl-fölbukkan , különösen a közjogi harc elejtésének nyomán ; enélkül természetesen a „tisztességes elemek“ szövetkezése merő képtelenség volna. A közjogi kérdés föltétlen föladása nemcsak a minden táborból való szabadelvű férfiak egyesítését eredményezhetné, hanem az ellenzéki vezérférfiak számára azon utat is egyengetné, mely a kormányzásra vezet. De határozottan még nem jöttünk ki a jámbor óhajok stádiumából , egyelőre csak a csápok működnek. Azt azonban elgondoljuk, hogy a miniszterválságról szóló hírek e jámbor óhajokkal is némi összefüggésben vannak, míg a cloture, melynek behozatalát most sűrűn emlegetik, arra mutat, hogy a kormány, okulva a múlton, minden eshetőségre készül. Néhány elkeseredett hírlapíró , kik garázda természetüknél fogva sehogy sem tudnak kibékülni a helyzettel és a választás véres aratásával be nem érik, e rendszabályból, mely nálunk csak még elméletileg létezik, máris tőkét csinál; pedig a nemzet bizonyára köszönetet szavazna a képviselőháznak, ha a haszontalan szószátyárságnak és idővesztegetésnek egyszer mindenkorra gátat vetne. A cloture nem a szabad szólásnak, hanem az aféle agyonbeszélésnek állja útját; de az a néhány hírlapíró, kik a logikát megvetik , azt is híreszteli, hogy Magyarországon vége a sajtószabadságnak, mivel állítólag néhány sajtóper függ a levegőben. Erre nézve már megmondottuk véleményünket, de meg vagyunk győződve, hogy az egész nemzet tapsolna , ha a szennytől valamikép megszabadulna. Csak azt akarjuk végre is konstatálni, hogy a választások után a nemzet egészben véve nyugodt és méltányos s igy bátran foghatunk kezet egymással. Harc és háború csak a sajtó terén uralkodik, mely annál szilajabban folyik, minél kisebb a hatás, melyet gyakorol, minél csekélyebb a figyelem, melyet ébreszt. Csak a sajtóban szerepel még a hazaárulás és hallatszik a jajveszéklés, pedig azok, kik leginkább jajgatnak és legvakmerőbben vádolnak, lesznek a közmegvetés első áldozatai. A nemzet, melynek nagy a türelme, végre ki fogja tépni és eldobni magától a fattyúnövéseket, melyek erőnek erejével az üdvös növények nedveit ki akarják szívni, hogy önmagukat mondhassák egészségeseknek, emezeket pedig elkorcsosodottaknak. Hanem végén csattan az ostormos haladásában kipótolhatlan károkat okozhatna. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nekünk különösen erőre van szükségünk. Ne akarjuk azt másutt nagy messze keresni: itt van a föld és a nép, mert ezek egymással s egymás által tehetők még erősebbekké. Nincs időnk sem nevetni, sem boszankodni azon béka-perspektíván , melylyel együgyű párjaink a világ folyását és a haza ügyeit nézik, maguk és a más helyzetét, kötelességeit megítélik; ha nem a mi hibánk is ez elmaradottság, e fogalomzavar, nekünk kell rajta segítenünk. Nekünk kell áthidalnunk e végzetes távolságot, mely az urat és parasztot megint kezdi egymástól elválasztani. A magukat miveltebbeknek tartó osztályok kötelessége közeledni a néphez, eloszlatni annak gyanúját, megnyerni bizalmát s fölhasználni a kivívott egyetértést a haza javára. De ehez önzetlen testvéri s nem segélyezett szeretet szükséges. Tudni kell az ő nyelvén szólani , mert van egy oldala, melyfelöl leginkább hozzáférhető s ezáltal legbiztosabban megnyerhető az ügynek: önérzetre kell ébreszteni! ez hozza meg a lelkesedést, mely csudadolgokat képes mivelni. Elsősorban tehát, mint fönnebb említem, iskolázni kell a földmíves osztályt, mely után egész serege kínálkozik a módoknak ezen osztály emelésére , mert akkor már önmagát, feladatát, hivatását, eszközeit ismerő néppel beszélhetünk. A kormány örömest áldozna olcsó gazdasági néplapokra, de nincs ki olvassa, mert nincs, aki értse. Ellenben ha tudnák földmiveseink , mennyi jót lehet tanulni abból a földmives újságlapból, mennyire érdekli még zseböket is, tudni, mit csinálnak másutt, hogy lehet a legutolsó talpalatnyi földből is hasznot húzni, hol, mikor és mi módon kell termékeiket nyereséggel elárusítani, örömest adná ki azt az egykét forintot. Volt egy időszak, midőn azzal is demonstráltunk, hogy gazdasági egyesületeket alakítottunk. Ez benne volt akkor a légben, s mintegy követelő szükségeknek látszottak reánk nézve lenni ezen egyesületek. És valóban, az is volna, de az enthusiasmus tüze lelohadt, míg végre csak ott voltunk, ahol előbb. Aki a szám után indult, azt könnyen félrevezethette a mozgalom lármája. Élesebb széle azonban előre látta, hogy mindezek rendre fognak bukni, mihelyt a magyar ember másutt is kiszónokolhatja magát, mint a gazdák gyűlésén. Nem lehet csodálni tehát, ha megérdemlett sorsaikra jutottak , mert ezen többnyire kisvárosi és falusi birtokosokból alakult egyletekbe néhány hatökrös gazdát is befogtak, kik uralkodni óhajtva, az urak törekvéseihez készséggel hozzájárultak. Megkezdettek az ékes szónoklatok, — de tettet vajmi keveset láttunk! Szerencséjökre, nem kellett sokat a más beszédén ásítozniok: másfél év múlva lehetetlen volt annyi tagot összeharangozni, amenynyi az alapszabály értelmében megkívántatott volna a végföloszlás kimondására. Ez nem mese , szíves olvasóm , hanem a legelszomorítóbb valóság! Mi hiányzott ezeknél? a valódi gazdaosztály, olyanok , kik tudják , mi célból társulnak és komolyan hozzálátnak a cél eléréséhez. Úgy kell tehát ezután alakítani az egyleteket, hogy a földmives nép is minél nagyobb számmal képviselve legyen benne s ott szerepelhessen is. — A gazdasági egyletekkel kapcsolatban rendezendők az országos és vidéki gazdasági kiállítások, gépeke versenyek, sat. Ilyen térre kell vezetni a nép ambitióját. Nem árt ezen a téren egy kissé legyezgetni a hiúságot, mert ez csak önérzetet szül. Az egész élet egy továbbképző iskola, melyben mindnyájan tanulunk és tanítunk, csak a szegény földmíves osztálynak nincs kitől tanulnia; van ugyan egy mestere: a tapasztalás, de ez nagyon lassú tanító. Épen ez az oka aztán annak, hogy a szegény nép tudatlanságának, rövidlátásának, jóhiszeműségének áldozatául esik. Ott van a zugprokátonok egész raja, az ámító szájhősök, népbolondítók, a nadálytermészetű uzsorások phalanxa; ezektől nem a törvény, hanem az értelmesedés szabadítja meg földmíveseinket. E téren pedig legtöbbet tehetnének falukban a lelkészek, tanítók, jegyzők, kik elsősorban hivatvák a nép tanácsadóivá, nevelőivé lenni. Csak a takarékosság erényét oltanák ebbe a mi népünkbe, hogy ne feledje oly hamar a holnapot, s többet gondoljon a jövőre. Más országban parányi községekben is találunk egyleteket, népbankokat, kölcsöntársulatokat, fogyasztó-egyleteket, takarékmagtárakat, a biztosítások százféle nemét. Mikor fognak minálunk ilyenekről csak beszélni is a malom alatt? Mikor fog nálunk a földmivesek jórésze télen is munkálkodni , ínséges évben is jól élni, becsületes munkája után jóllétben, kényelemben gyarapodni? — Nem lenne ennek a sok üres tanácsnak s ártatlan sopánkodásnak vége-hossza! Jobb lesz abbahagynom. Csak még egyet kérdezek utoljára: A programm-beszédekben fölsorolt hangzatos ígéretek fognak-e valaha boldog valósulást érni s mikor? Erre feleljen az, aki jobban tudja. M. K. M. A földszlves-osztály emelése érdekében. in. Utóbbi cikkemben minden habozás nélkül rámutattam azon elsőrendű eszközre, mely a földműves-osztály emelésére legsikeresebben alkalmazható. E néposztály iskoláztatása tehát az első és elengedetlen kellék. Nem panaszolkodhatunk, mert van jó tőkénk, melyet ha gondosan és szakavatottan kezelünk, hálás kamatokat fog számunkra jövedelmezni. Földünk- s népünkben kimeríthetetlen forrása van az anyagi és szellemi gazdagodásnak. De ez csak fáradtsággal, kitartó munkával érhető el. Ha kívánt célt akarunk elérni, igénybe kell vennünk az ezt valósító eszközöket is. Mi bírjuk Európa szívében a leggazdagabb földeket, s büszkén mondhatjuk el mi magyarok, hogy ez ígéret földén mi vagyunk a választott nép. Itt van tehát: a föld és a nép. Ne sajnáljuk tőle a fáradságot. Miveljük szabályszerűen mindeniket, mert ha elhanyagoljuk, természeties erejéből teremni fog az ugyan magától is, de nem fogjuk megköszönni, s nem leszünk képesek a meggyökeresedett vad cserjétől amazt, zavaros előítéleteitől emezt kitisztítani. A halogatás mindig kevés előnynyel járt, s különösen a mostani idők volta Külföld. Augusztus 6. 1872. A francia kölcsön aláírásának részleteiről figyelemreméltó hírek érkeztek. A milliárdokhoz, melyek még folyton szaporodnak, következő aláírások történtek: Páris maga 11 milliárdnál többet írt alá, Franciaország többi része 171 milliót, Észak-Németország 4500 milliót , Berlin 3500 milliót, a Rotschild-ház Londonban 2500 milliót, Bombay város 22.500.000 frankot, Koppenhága 1330 milliót. Maguk a német lapok is elismerik, hogy a tömeges részvételnek oka a Franciaország iránti rokonszenvben keresendő. A nemzetgyűlés közelebb el fog napoltatok A republikánus párt ezen szünet idejét arra szándékozik fölhasználni , hogy a nemzetgyűlés föloszlatása mellett agitáljon. E szándéknak határozott kifejezést adott azon bizottság, mely a baloldal köréből a köztársasági elnöknél megjelent. Thiers erre kijejelenté, hogy ő sem elő nem mozdíthatja, sem meg nem gátolhatja ama kérdés békés megoldását. Ugyancsak a baloldal bizottsága köszönetet szavazott Thiersnek azon buzgalmáért, mely a kölcsön-aláírásnál oly fényes sikert eredményzett. — Németországban München közelebb egy magasztos ünnepélynek volt színhelye, mely megragadó azért, hogy élénk színekben tünteti föl a kegyeletet, melylyel e civilizált nemzet a tudományok iránt viseltetik. Jul. 31-én tartatott a müncheni egyetem 4 százados fönnállásának emlékünnepe. Az ünnepélyre temérdek idegen érkezett a föld minden civilizált pontjáról, angol, amerikai lapok külön tudósítókat küldtek. Német, osztrák , holland , angol , svéd egyetemek, középtanodák mind képviselve voltak s képviselőik által nyujtatták át díszes üdvözlő irataikat , az egyetem tanárainak szánt kitüntetéseket. Az egyetem épülete s annak környékén a város fényesen föl volt díszítve. Az átriumban a béke és dicsőség istennőinek óriási szobrai állottak; a lépcső első szakaszán örökzöld koszorúkkal övedzett emléktáblákon az 1871-diki háborúban elesett müncheni tanulók nevei vannak bevésve. Az aula hosszfalain pompás lobogócsoportok között 6 pajzs van fölaggatva a német egyetemek neveivel. Az ünnepeit estve a színházban díszelőadás zárta be. Maga a művészet és tudomány iránti előszeretetéről ismert király is részt vett a nemzeti örömnap tüntetéseiben. — Az Anglia - amerikai Unió kabinetjei közt fennforgó vitályos ügy elintézésére egy-