Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-07-10 / 82. szám
Megjelöli: Hetenként 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztiségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Ki hidekiiülni Burger Zsigmond könyvnyomdájában, előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. Évnegyedre Félévre 4 frt. 2 frt. Évnegyedre Egész évre 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. 7 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. . 1 frt 75 kr. 82-ik szám. Szerda, július 10-én. Hirdetések dijai: Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, PestenNeumann il. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utcai szám, Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (W.dlzeile 22) és Mosse frt és"5(fkr.7 minden további^zóéTee^kr" fize“c“ndö Studolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf . „ .. . a ^ / ... hová az : hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier e fc Cp. 1 Place de la Bourse 8), idz ben a négyhasábos petitsor iktatási dija _______, Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában Ikrakar- Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig mindenhirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóló Előfizetési fölhívás a Fél- és negyedéves előfizetőinket bátrak vagyunk figyelmeztetni a múlt hó végével lejárt előfizetéseik szíves megújítására. Egyszersmind fölhívjuk mindazokat, kik lapunk irányát osztják s Szegeden egy tekintélyes , a város és vidékeit hathatósan előmozdítni képes közlönyt óhajtanak leirni, hogy lapunkat anyagilag is támogatni s azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfiz. pénzek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. Nemtelen fegyverek. (K. L.) A választások végük felé közelednek és örülhetnénk, ha azoknak befejezésével a függöny végkép legördülne. De lesz még utójáték is nemcsak az igazolási bizottmányban, ami elkerülhetlen dolog, hanem a törvényszék előtt is , hol a kiontott vér fog igazságot kérni. Az országgyűlési óvástételek és a választási mozgalmak alkalmából történt gyilkosságok közt látszólag nincsen összefüggés, de csak látszólag. Mert az óvástételek az erőszakoskodás és törvénybontás vádjából indulnak ki, az elkövetett gyilkosságok pedig az erőszaknak és törvényszegésnek csupán legvadabb nemét képezik. Fájdalom! nem vagyunk még anynyira, hogy elveink képeznék egyedüli érveinket, nem vagyunk pedig azért, mivel eddigi fejlődésünk nagyon is egyoldalú. Megengedjük, hogy ez egyoldalúság nem egészen a saját hibánk kifolyása ; ha épen igazolni akarjuk magunkat , történetünkre hivatkozhatunk. Abból megérthetjük, miért lett belőlünk kiválólag politikai nemzet, megtanulhatjuk, mi okozta hátramaradásunkat a társadalmi téren. De ne nyugodjunk meg ez igazolásban, mely önámitást is tartalmaz, sőt az önámitást a jövőre nézve is táplálja. Valljuk be őszintén, hogy magunk is bűnösök vagyunk , hogy jóval előbbre lehetnénk már társadalmi viszonyainkkal , ha az önfenntartás kemény harcain kívül más harcokat nem vívtunk volna, de viseltünk mi háborúkat egymás ellen is, nem egyszer, se nem kétszer, hanem mindannyiszor, valahányszor időt és alkalmat szakíthattunk magunknak e gyászos munkára. A pártoskodás gonosz szelleme űzi velünk játékát még mai napság is ; ez adja nyelvünkre a rágalmakat, melyeket egymás ellen szólunk, ez szítja keblünkben a gyűlöletet, melylyel saját édes vérünket üldözzük, ez nyomja markunkba a tört, melyet politikai ellenfelünk szívébe mártunk. Szóval, mindazon nemtelen fegyverek, melyeknek épen a mostani választások folyama alatt oly kiváló szerep jutott, eléggé bizonyítják, hogy egyoldalúságunk egyik tényezőjét önmagunkban is kell keresnünk. Nem vádoljuk mi a tömeget, mely nem tud gondolkodni és megkülönböztetni; vádoljuk azokat, kik az újkori szellem köntösében a szenvedélyeket robbantják lángra, a vakbuzgóság ördögét szabadítják föl láncairól. Ezek a felelősök, ezeket kellene a nemzet ítélőszéke elé állítani, hogy pálcát törjön fölöttük a józan és igazságos közvélemény. Valóban ideje már, hogy magunkba térjünk s végre-valahára egyetértsünk ; egyetértsünk társadalmi téren, ha politikai nézeteink egyben-másban különböznek is egymástól. A műveltség a pártok legjobb közvetítője, mert csupán az emeli az embert az egyedül értékes érvek, az erkölcsi érvek magaslatára. És ha az elvek harca nem is vezet mindenkor az egyetértésre, de legalább nem kockáztatja a nemzet jóhírnevét és méltóságát. Mi egymásnak hazafiságát vonjuk kétségbe, vagy épen megtagadjuk , sőt nem átaljuk a hazaárulás bélyegét egymás homlokára sütni; mi egymás jog- és becsületérzetén kétkedünk és botrányos kárörömmel terjesztünk híreket, melyek egymás megszégyenítésére szolgálnak. De mit is nem teszünk mi, pusztán azért, mivel politikai meggyőződéseink nem ugyanazonegy iskola padjaiból kerültek ki ! Mintha az igazi magyar embernél a politikai meggyőződés csak a legkevesebbet is határozna a hazaszeretet és a becsület dolgában! Mi egyik vagy másik párt irányát roszalhatjuk , veszedelmesnek ítélhetjük és megtámadhatjuk , de nem áll jogunkban a párt képviselőinek polgári erényeit kétségbe vonni. És ha még nem vagyunk annyira, hogy egymást műveltségünknél fogva becsüljük meg, tegyük legalább opportunitási szempontból; tegyük azért, hogy ne kompromittáljuk magunkat a nagy világ előtt. Ha szigorúak akarunk lenni, egyik pártot sem menthetünk föl egészen a jogtalan támadások, gyanúsítások és izgatások vádja alól: peccatur intra muros et extra. De az igazságnak tartozunk azzal, hogy azt a pártot terheljük elsősorban és leginkább, mely a kezdeményező volt és kifakadásaiban csakhamar a legszélsőbb végletekig ment: ez pedig az ellenzék kivétel nélkül, melylyel szemközt a jobboldal kényszerhelyzetbe jött. A „szeget szeggel“ nálunk, hol az anyagi erő még oly sokat nyom és nem ritkán határoz, még nem mellőzhető , de a hang és modor mutatja, hogy melyik részen van a műveltebb elem. A műveltebb elemé pedig a jövő, hacsak nem akarunk mai alanti színvonalunkon megállapodni, azért kétszeresen örvendhetünk a mostani többség uralmának és erősbödésének. Azok pedig, kik nem tudják magukat zabolázni és az éretlen tömeget fanatizálják, gondolják meg, hogy minden seb, melyet az ellenfél testén és lelkén ejtenek, az egész hazát, az egész nemzetet sújtja; amit pedig mindnyájan megsíntünk, azt mindnyájunknak tétova és pártkülönbség nélkül kárhoztatnunk kell. Azért tegyük félre a nemtelen fegyvereket ! A mokrini gyilkosság. Említettük nemrégiben, miszerint minden jel odamutat, hogy a Mokrinban meggyilkolt Lausch Zákó politikai gyilkosság, vagyis nemzetiségi fanatizmus áldozata lett. A dologból most már a vizsgálattal foglalkozó, tehát a legbeavatottabb körökben sem csinálnak többé titkot, amint ezt a pesti lapokban közelebb megjelent közlemények tanúsítják, amelyek mokrai dátummal vannak ugyan ellátva , de amelyek kétségtelenül a vizsgálat köréből keletkeztek. Alább közöljük a „P. N.“-nak e gyilkosságra vonatkozó közleményét, megjegyezvén, hogy mi az ott elsorolt részleteket már másfél hét előtt szintén tudtuk, de azokat nyilvánosságra hozni nem véltük hasznosnak. Hogy e bűntény titkos indokainak ily korai nyilvános leleplezése nem fog-e károsan hatni a vizsgálat további folyamára, azt illetékesen csak az eddigi vizsgálatba teljesen beavatottak ítélhetik meg. Amennyiben azonban a dolog természetéből következtetni szabad , részünkről nem helyeselhetjük azt s óhajtottuk volna, hogy ez ügy nyilvános szellőztetése akkorra maradjon, mikor a vizsgálat teljesen be lesz fejezve. Vagy talán már be is van fejezve? — Valóban ezt kellene hinnünk, ha nem tudnánk , hogy ez a lehetetlenséggel határos. Nem elvontan, magára a mokrni véres tettre nézve értjük ezt, mert azt megengedjük , hogy maga a bűntény mind alanyi, mind tárgyi tényállás tekintetében teljes tisztába van hozva. De ennyi eredmény minket csak téniy elégít ki. — Miért? Azért, mert nem tartjuk valószínűnek, hogy e borzasztó bűntény — ha már csakugyan politikai indokból, nemzetiségi flanatizmusból eredt — csak a fölfedezett két közvetlen tettesre, egy obscurus szerb tanítóra és papra vezethető vissza; ellenkezőleg sokkal valószínűbb, hogy annak szálai benyúlnak egész a nemzetiségi izgatók hazaellenes fészkébe, ahonnan a választási mozgalmak alatt annyi veszélyes fenyegetés áradt ki a nép terrorizálására. Sohasem volt jobb alkalom e szálak fölkutatására s e bűnös fészek szétrobbantására, mint most, s végtelenül sajnos dolog lenne, ha ez üdvös célra most minden erélyt föl nem használnának. Nem ok nélkül hangoztatjuk ez intő szavakat, mert arról értesültünk, hogy amely gyorsan célt ért a vizsgálat a bűnösök fölfedezése s a bűntény indokainak kiderítésében, és oly lankadtan megy azóta, s talán nem is fog további eredményekre vezetni. Okát is hallottuk ennek megneveztetni, oly okot, amelyen csak a kormány segíthet. De bármint legyen a dolog, óhajtandó, hogy a kormány maga is belenézzen ez ügybe, s ha kell , módot nyújtson a vizsgálat tovább fűzésére—ha csakugyan vannak vezető nyomok. Mert ideje , hogy a szerb nép és hazánk megrontó mételyétől végre megszabadíttassék. E métely leginkább a szerb papok és tanítók közt van elterjedve s ezek által legkönnyebben terjed a nép közé. Azok , akiknek felkölt hivatásuk volna: a jó erkölcsök, a testvéries egyetértés és béke szellemének terjesztése, azok maguk terjesztik a gyűlöletet , a politikai fanatizmust és bűnt, sőt maguk gyilkosságra vetemednek, mint a mokrini eset bizonyítja. A papok és tanítók legnagyobb része a nemzetiségi izgatók hálójában van s ezek képezik legfőbb támaszukat, mert ezek közvetlen s mindennapi összeköttetésben lévén a néppel , legfőbb hatással vannak reá. S hogy mily szellemtől vannak áthatva a szerb tanítók (tisztelet, becsület a kivételeknek!), arra nézve például csak a deszki tanítót hozzuk föl, aki itt Szegeden, nyilvános helyen, buta fővel ugyan, de legvakmerőbb arcátlansággal merészelt oly nyilatkozatokat tenni, hogy a jelenvoltaknak arcaikba szökött a vér s csak műveltségük tartóztatá őket vissza , hogy érdeme szerint ki nem elégiték a sehonnait. „Lesz voj vodina! — igy kiáltott föl a többi közt — Temesvártól Prágáig és Kossuth lesz benne a király!“ S midőn valaki azt mondá neki, hogy ha mi így mernénk beszélni ellenetek a ti fészkeitekben, hát agyonvernétek bennünket: — a suhanc egy szóval sem tiltakozott ellene. Ezeket kell kivenni Miletics és az „Omladina” kezeiből , vagy — ami sokkal egyszerűbb és biztosan célravezető — az omladinát és Miletics egyéb fészkeit kell szétrobbantani , mert addig a szerb nép józanabb része nem fog uralomra vergődhetni. A „P. N.“ fölemlített közleménye a mokrini gyilkosságról — elhagyva a bevezetést — így szól: A gyilkosság közvetlen indoka a következő volt: Lausch Zákó Jankovicsot Mokrinba hozván főtanitónak, vele minden tekintetben jó barátságban élt s a Deák-pártnak is megnyerte, de később Pavlovics Pável segédlelkész az omladina pártjára csábítván , emiatt Lausch Zákóval többször veszekedett s az újabb időben pedig , midőn a korteskedések folytak , e veszekedés még gyakrabban előfordult. Pavlovics, ki úgy a főtanitó gyöngeségétől, mint Lausch nagy befolyásától félt, e miatt elhatározta közbelépni s Jankovicsnak képzeletét ékesszólásával, melylyel neki egy nagy és dicső jövőt rajzolt,s mint a jövő kor egyik nagy szerb fiát tüntette föl, s minden pártfogásról biztosította, annyira fölgerjesztő, hogy az beleegyezett, hogy Lauscht meggyilkolják és szükség esetén a gyilkosságot magára veszi, persze azon reményben, hogy a szerb nemzet befolyásos fiai őt megszabadítják. A beleegyezés után azonnal elhatározták , hogy a tettet másnap végrehajtják s evégett a főtanitó a baltát az iskolába készítette, a pap pedig értesítette Lauscht, menjen az iskolába, mert a főtanitó ki akar vele békülni. Másnap délután az ablakon keresztül intett a pap a tanítónak, hogy jön Lausch, ki erre a gyermekeket elbocsátotta, a papot beeresztvén , az ablakokat bezárta. Ekkor lépett be Lausch s a paphoz nem is szólva, ki a baltát reverendája alatt rejtve tartotta s Lausch belépése után az ajtót azonnal elreteszelte, egyenesen a főtanitó felé tartott; de alig szólt pár szót, midőn a pap hátulról a fejszével föbevágta. Lausch öregember létére lerogyott ugyan, de dacára a többi baltaütéseknek, fölugrott s a főtanitót mellen.