Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. l-ső szám Szombat, január 1-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhordissal és vidékre postán: Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre 6 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr.Szegedi Híradó POLITIKAI ás VEGYESTARTALMÚ LAP, Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a.­­az udvarban balra. Eg,3res szám ára, Q 3sr_ ? 3 9 ”1*}fs fürdetések díjai: A kéthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A ,Nyilttér 2-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigm­ond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás tizennyolcadik évfolyamára. Tizenhét év fekszik e lap háta mögött. Sok küzdelem és nem egy nehéz időszak emléke van hozzákötve, melyek e hosszú idő folyamában lapjairól visszatükröződtek. Tizen­hét év előtt meglehetősen szikár talajba ültették el a csemetét; csak lassan vert gyökeret s léte sokáig bizonytalanságban volt; nem egyszer rú­tul megsanyarta a részvétlenség fagyos hidege, nem egyszer gyökeréig megingatták az ellensé­ges szelek. De szerencsésen kiállta a viszontag­ságokat s azután gyorsan fejlődött, izmosodott Mert lombjaival évről évre maga termékenyítő a talajt, amelyből gyökerei mind több és több táplálékot nyertek. S a csemete izmos, terebé­­lyes fává fejlődött. Ez a „Szeg. Hiradó“ 17 éves rövid törté­nete. Midőn megindult, a közönségnek még csak igen kis körében volt meg az olvasásvágy s a hírlap iránti érdeklődés ; de lelkes megindítója nem veszté el hitét a jövőben s a szép, de messze célért szilárd kitartással küzdött. És nem csalatkozott. A lap lassan ugyan, de fokozato­san és szünetlenül várta a közömbösség sziklá­ját, lépésről-lépésre haladt és terjeszkedett, mig­­nem az intelligensebb elemek szülő körén áttörve, behatolt a külvárosok szerény házikóiba, meg­­hóditá a vidéknek egy jelentékeny területét s ma már odáig jutott, hogy fönnállásának bizto­sitékát a közönségben bírja. Ez az oka, hogy aggodalom nélkül és bi­zalommal közeledik 17-ik évi pályafutásának vége felé is, hogy újult erővel fogjon a 18-adikba, annak dacára, hogy talán sohasem végeztünk még anyagilag nehezebb évet és sohasem kezd­tünk nehezebb újat, mint az előttünk álló 1876-ot. Progammunk és feladatunk az marad, ami eddig volt : a politikában úgy, mint a társa­dalmi eszmék körében a mérsékelt szabadelvű irány ápolása, a közművelődés terjesztése, a ha­zaszeretet és nemzeti öntudat ébresztése (amire e nehéz időkben kétszeresen szükségünk van), a haza és városunk közügyei iránti érdeklődés ébrentartása s különösen ez utóbbiaknak, a he­lyi érdekeknek hű képviselete. Ezen irányelvek fognak bennünket vezetni továbbra is, amelyektől az igazság rovására el nem fog tántorítani semmi. Csalhatatlanságot nem vindikáltunk magunk­nak soha, nem vindikálunk ezután sem ; s azért — megállapított elveink körén belül — mindig helyt adunk az ellenvéleménynek is , hogy az eszmék tisztázását elősegítsük s minden fonto­sabb kérdésben a helyes közvélemény alakulá­sát lehetővé tegyük; de viszont , mint eddig, úgy ezután is, bírni fogunk annyi bátorsággal, hogy a meggyőződésünk szerinti igazságot az ellenkező véleményáramlat dacára is kimondjuk. Közleményeink belértékét s lapunk változa­tosságát az eddigi niveam­­möntartani ígérjük, sőt törekszünk emelni is. Különös gondot fordí­tunk tárcánkra, melyben a mulattató mellett hasznos, tanulságos és ismeretterjesztő közlemé­nyek találandnak helyet. S hogy ez ígéretünket meg fogjuk tartani, arra nézve kezességül szol­gál múltünk, amely folytonos előret­örekvés­ünkről tesz tanúságot. Ezek után nincs egyéb mondanivalónk, mint hogy támaszkodunk Szeged és vidéke t. kö­zönségének eddig kiérdemelt bizalmára ; ennek alapján kérjük e bizalom fönntartását s ajánljuk lapunkat a nevezett közönség további szives pártfogásába. Szeged, 1875. december 14-én. A szerkesztőség. 1876-ik évi (í SZEGEDI HÍRADÓ Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán Egész évre 10 frt , félévre 5 negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Újév. * Karácson után újév. Amaz a meg­emlékezés, emez a visszaemlékezés és re­ménység napja; amaz a kicsinyeknek öröm­ünnepe, melyben azonban a nagyok is gyer­mekekként osztoznak, emez a felnőttek ko­moly napja. A jókívánságok, melyekkel egymás elé járulunk, értéknélküli váltók, h­a a magasabb hatalom alá nem írja. Hiszen ha mindaz teljesedésbe menne, amit őszinte szívből kívánunk egymás­nak, nem volna annyi boldogtalan em­ber a világon. De habár visszatekintve mindegyikünk látja, hogy mennyi jövőbe vetett reményünk ment veszendőbe , mi­dőn ismét a küszöbön állunk, amely múl­tat és jövőt elválaszt, fris erőt merítünk, és­pedig nem a lefolyt küzdelmekből, hanem a lebontott fátyolból, mely bol­dogságot és boldogtalanságot, életet és halált egyaránt és egykedvűen eltakar. Az embernek által­ában az a sze­rencsés természete van, hogy a jövőtől mindig csak a jobbat várja. Ez a hite ha­talmasan támogatja és nem engedi soha végkép ellankadni, amíg rögeszmék vagy szenvedélyek értelmét meg nem zavarják. A tegnap lefolyt év első napján hazánk minden ügye a lehető legroszabb lábon állott, de vigasztaltuk egymást és nem veszítettük el fejünket. Most már visz­­szatekinthetünk, hogy higgadtan, önámí­­tás nélkül hasonlítsuk össze azt, amit ez évtől vártunk és ígértünk magunk­nak, azzal, amit valóban hozott. Ki mond­hatja őszinte, nyílt kebellel, hogy meg­lehetünk elégedve? Senki. Csak aki kész­akarva strucmadár-politikát fsz, az ken­dőzi a helyzetet. Politikai téren egyetlenegy pozitív vívmányt mutathatunk föl, ez a fúzió. De a­mit a fúziótól vártunk, azt csak a jövő fogja eszkomptírozni, ha fogja. Szá­mos törvény és reform jött létre a nagy többség segítségével, de ezeknek is a jövő lesz a próbakövük. A legfontosabb kérdések, mint a vám- és kereskedelmi szerződés, a bankügy, nemcsak hogy nin­csenek megoldva, de még a komoly tár­gyalás stádiumába sem léptek. Az eddigi nyilatkozatok, az ide-odairás legkevésbé sem tisztázták a helyzetet és a két kor­mányt nem hozta közelebb egymáshoz. Az 1876-iki szökőév első hónapjainak van föntartva a megoldás egész dicső­sége. Csakhogy aztán m­i ne szökjünk el­­e dicsőségtől! Mert ha van terrénum, a­melyen a magyar nemzet a mostani kor­mánytól, hazafiságától, erélyétől nagyon sokat vár, az a fönt említett kérdések terrénuma. Ez természetes is. Közgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk és teremtő erőnk évről-évre hanyatlik és mindinkább ha­nyatlik , versenyképességünk szárnyait sem mozgatja. Nincs hitel, nincs pénz, nincs forgalom. De van deficit, nagy adó és folyton növekedő adóhátralék ke­gyetlen exekucióval, mely még a leg­szentebb ünnepeken is a szegény ember nyakára jön. E tűrhetetlen állapotból min­denáron ki kell szabadulnunk és ha az országgyűlés mindent megszavazott, amit a kormány elébe tett, a terheket viselő nemzet megkívánhatja, hogy oly intéz­­kedések léptessenek életbe, melyek a te­herviselést, mindenekelőtt pedig a meg­élhetést lehetővé tegyék. A válság 1873 óta tart már; nem lehetünk még tovább­ra is ennek néma és szánalmas áldozatai. A lefolyt évre való visszaemlékezés kevés vigasztalót nyújt; annál több és kecsegtetőbb a jövőre való kilátás. Te­hát zárjuk le a múltnak könyvét, melyet kiolvastunk, anélkül, hogy sokat épül­tünk volna, és fordítsuk szemeinket a majdan megnyíló új könyv elé. Bár en­nek lapjaival végre-valahára meg lehet­nénk elégedve! Reméljünk, bízzunk — de aztán tegyünk is, mert a kormány sokat tehet ugyan, de nem mindent, és ha boldogulni akarunk, magunknak is keményen hozzá kell látnunk a dolog­hoz. Boldog újévet! Hazai ügyek. ” A kir. tábla decentralizá­ciója ügyében az „Ellenőr“ következőket írja : „A felsőbíróságok, illetőleg a királyi tábla decentralizációjának kérdése többször szóba jött a napokban. Értesítésünket több lap átvette, az egyik pedig sietett megcáfolni. A cáfolat azonban tévedett. A decentralizációt az igazság­ügy minisztérium elvileg határozottan elfogadta s most annak gyakorlati kivihető­sége iránt foly a vizsgálódás. A jelen pénzügyi viszonyok közt nagy költségekkel j­­ró decentra­lizáció nem történhetik, az igazságügyminisztérium lelkiismeretesen szem előtt tartja ezt , de emel­lett azt sem téveszti szem elől, hogy a decen­­ralizáció igazságszolgáltatásunk javulása tekin­tetében szükséges. Azért tehát azt keresztül akarja vinni, keresztül meglehetős költségkímé­léssel. E célból az ország különféle vidékeinek főbb városaiban alkalmas helyiségeket kerestet, s ha talál, mint talált Kassán, Eperjesen, Pozsonyban, s ha e helyiségek teher nél­kül vagy kevés teherrel megszerezhetők lesznek, úgy a budgetben valami jelentékeny eltérést nem okozhatnak , akkor a decentralizációt vég­­hezviszi.“ Nem hallottuk még, hogy az igazságügymi­nisztérium „alkalmas helyiséget“ Szegeden is keresett volna, s így azt kell hinnünk , hogy oda­fönn Szegedre nem is gondolnak. De minek is, hiszen Szeged csak a magyarság h­a­t­á­r­­erőssége az alvidéken s nemzetiségünk vilá­gító tornya, — erre tehát kár volna gondolni. No de — majd meglássuk! — A katonai beszállásolás kér­dése már hosszabb idő óta sokoldalú, beható tárgyalásoknak képezi anyagát, különösen a két állam honvédelmi miniszterei s a hadügyminisz­térium között, anélkül azonban, hogy az ügyben megegyezést lehetett volna létesíteni. Hogy a legkiáltóbb hiányokon legyen segítve, mint tudva van, a honvédelmi miniszter a múlt országgyű­lés végén törvényjavaslatot terjesztett elő a ka­­tonabeszállásolási költségek kérdéséről, illetőleg fölosztásáról. Ez előterjesztést nem lehetett tár­gyalni s igy az ügy még mindig függőben van. Mint most a „Bud. Corr.“ közli, a kormány tár­gyalásai a legújabban eredményre vezettek s a hadügyminisztériumban részletes hadsereg-beszál­­lásolási törvényt dolgoztak ki. E javaslatnak a magyar országgyűlés elé terjesztendő szövegét legközelebb fölülvizsgálják a belügyminisztéri­umban s e javaslatot fogják most előterjeszteni, nem pedig a régebbit.­­ Az osztrák és magyar kormá­nyok közti alkudozások, mint a „Hon“ írja, valószínűleg nem Bécsben, hanem Budapes­ten fognak megtartatni újév után. Az osztrák kormány részéről a miniszter­elnököt és az illető szakminisztereket várják le és nem azt a hár­mas szubkomitét, melyet az osztrák minisztérium — bécsi hírek szerint — Chlumetzky, Depretis és Lasser személyében kiküldött. Egy bécsi táv­irat szerint az osztrák kormány már határozatot hozott a magyar kormánynak a bankügyben tett javaslatai tárgyában és igy most már ez ügy gyorsabb fejleménye várható. — Báró Simonyi Lajos legközelebb megválik a kereskedelmi miniszteri tárcától. Szán­déka határozott, s hogy eddig visszalépése még meg nem történt, egyedül annak tulajdonítandó, hogy utódja még nincs, bár a tárca elvállalására már többen fölszólíttattak. — Meg kell jegyez­nünk, hogy ezt az „Egyetértés—Magy.­Újság“ újságolja. — A törvényhatósági tisztvise­lők q­ua­l­ifi­ká­ci­ó­j­a. A „N. H.“-ban a kö­vetkezőket olvassuk : a közigazgatási reformmal kapcsolatban napirendre került illetékes körük­ben a törvényhatósági tisztviselők qualifikációjá­­nak kérdése is. Mint értesülünk, a kormány elv­ben nem idegenkedik attól, hogy a közigazga­tási tisztviselők állása is bizonyos kualifikációhoz köttessék, csakhogy ennek életbeléptethetése előtt szükségesnek tart némely előzetes intézkedése­ket. Nevezetesen azt, hogy az egyetemeken oly közigazgatásási tanfolyam rendeztessék be, a­mely lehetővé tegye, a közigazgatási tisztvise­lőktől megkívántató qualifikációnak lehetőleg rö­vid —­ egy, esetleg két évi — idő alatti meg­­sz­erezhetését, miután a jelenleg fönnálló állam­­tudományi tanfolyam elvégzését azonnal, minden átmenet nélkül, igazságtalan volna megkövetelni azoktól, kik a törvényhatóságok szolgálatában állnak vagy arra készülnek, Országgyűlés. Noha az országgyűlés mindkét házának túlnyomó része a vidéken, illetőleg otthon, csa­ládi körében van és a boldog szabadságot él­vezi , azért karácsony után és az újév bekövet­kezése előtt úgy a képviselő­, mint a főrendiház­ban még két-két ülés volt. Az egyik kedden, a má­sik tegnapelőtt. Persze mindkettő rövid, formá­lis és természetesen kevéssé látogatott, mindazon­által azonban fontos volt. A kormány ugyanis ezúttal számos ő felsége által szentesített törv.­­cikket nyújtott be a képviselőháznak; ugyane törv. cikkeket Beöthy Algernon alsóházi jegyző a fő­rendiházba is átvitte kihirdetés végett. A kor­mánynak — és úgy hiszszük nem kell közelebb­ről magyarázni, hogy miért — érdekében volt, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvényja­vaslatok még új év előtt szentesíttessenek és publikáltassanak, hogy új év után azonnal ha­tályba léphessenek. Ez áll különösen a budget­­ről, melylyel eddig mindig elkéstünk, az általá­nos jövedelmi adóról és a kölcsönről. Nem mond­juk, hogy a többi szentesített törvénycikkek nem bírnának szintén fontossággal, de az egyik és másik közt mégis van fokozat. A kormány mindenesetre meg lehet elégedve, hogy a nagy többség segítségével aránylag rövid idő alatt annyi eredményt bírt elérni. És ha a nagy ak­ció, mely most reá vár s mely újév után meg­indul, olyformán fog eldőlni, hogy e többségre továbbra is méltó fog maradni, akkor teljes szi­vünkből gratulálhatunk neki és Magyarországnak. Akkor az újév a boldogok közé fog tartozni. A kereskedelmi törvény egy lényeges intézkedése. Törvényeink szaporodnak s a közszükség­letet mindegyre pótolják ; de ha kellőleg nem lesznek megismertetve azokkal, akikre szabvá­nyaik vonatkoznak , jó sokáig írott malasztok maradnak s csakis egyes részeiknek biablon­­szer­ű megoldása következhetik be az illető kö­zegek felügyelete és ellenőrzése mellett. Ezen föltevésünk mellett bizonyít eddig az ipartörvény, a népoktatási törvény, sat., amelyek annak idején­­nem lettek eléggé értelmezve és számos részleteikben ma sincsenek végrehajtva. Újévtől kezdve lép életbe az új kereskedelmi törvény, melyet általánosságban ugyan már meg­ismertettünk, de a­melynek fontos részletes in­tézkedéseit kötelességünknek tartjuk közönsé­günkkel behatóbban is megismertetni és ezt a „közkereseti szövetkezete­k“-kel (Ge­nossenschaften) ezennel meg is kezdjük. Ezen szövetkezetek, vagy, mint sokan ne­vezik, kölcsönösségi társula­tok, Né­metországban igen el vannak terjedve, s ha csak az utolsó (1874. évi) kimutatást vesszük, úgy találjuk, hogy előlegezési hitelegylet 2409, ter­melő és anyagbeszerző 505, fogyasztási egylet 992, építkezési szövetkezet 55 működik Német­országban. Ezen szövetkezetek alapja : az önsegély, támasza: a kölcsönösség. Németországban — bátran lehet állítani — ezen szövetkezetek adtak az iparnak és kereskedésnek leghatal­masabb lendületet, mert biztosították az idegen verseny, a pénzválságok ellen. Azok megalapí­tójaként Schulze Herman Delitzsch is­meretes az egész világban, kit a németek a „mun­kások atyjának“ neveznek s aki meg is érdeml ezen elnevezést, mert hivatását mint egysze járásbiró ismerte föl s később oly odaadás

Next