Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-01-02 / 1. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. l-ső szám Szombat, január 1-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhordissal és vidékre postán: Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre 6 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr.Szegedi Híradó POLITIKAI ás VEGYESTARTALMÚ LAP, Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a.az udvarban balra. Eg,3res szám ára, Q 3sr_ ? 3 9 ”1*}fs fürdetések díjai: A kéthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A ,Nyilttér 2-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás tizennyolcadik évfolyamára. Tizenhét év fekszik e lap háta mögött. Sok küzdelem és nem egy nehéz időszak emléke van hozzákötve, melyek e hosszú idő folyamában lapjairól visszatükröződtek. Tizenhét év előtt meglehetősen szikár talajba ültették el a csemetét; csak lassan vert gyökeret s léte sokáig bizonytalanságban volt; nem egyszer rútul megsanyarta a részvétlenség fagyos hidege, nem egyszer gyökeréig megingatták az ellenséges szelek. De szerencsésen kiállta a viszontagságokat s azután gyorsan fejlődött, izmosodott Mert lombjaival évről évre maga termékenyítő a talajt, amelyből gyökerei mind több és több táplálékot nyertek. S a csemete izmos, terebélyes fává fejlődött. Ez a „Szeg. Hiradó“ 17 éves rövid története. Midőn megindult, a közönségnek még csak igen kis körében volt meg az olvasásvágy s a hírlap iránti érdeklődés ; de lelkes megindítója nem veszté el hitét a jövőben s a szép, de messze célért szilárd kitartással küzdött. És nem csalatkozott. A lap lassan ugyan, de fokozatosan és szünetlenül várta a közömbösség szikláját, lépésről-lépésre haladt és terjeszkedett, mignem az intelligensebb elemek szülő körén áttörve, behatolt a külvárosok szerény házikóiba, meghóditá a vidéknek egy jelentékeny területét s ma már odáig jutott, hogy fönnállásának biztositékát a közönségben bírja. Ez az oka, hogy aggodalom nélkül és bizalommal közeledik 17-ik évi pályafutásának vége felé is, hogy újult erővel fogjon a 18-adikba, annak dacára, hogy talán sohasem végeztünk még anyagilag nehezebb évet és sohasem kezdtünk nehezebb újat, mint az előttünk álló 1876-ot. Progammunk és feladatunk az marad, ami eddig volt : a politikában úgy, mint a társadalmi eszmék körében a mérsékelt szabadelvű irány ápolása, a közművelődés terjesztése, a hazaszeretet és nemzeti öntudat ébresztése (amire e nehéz időkben kétszeresen szükségünk van), a haza és városunk közügyei iránti érdeklődés ébrentartása s különösen ez utóbbiaknak, a helyi érdekeknek hű képviselete. Ezen irányelvek fognak bennünket vezetni továbbra is, amelyektől az igazság rovására el nem fog tántorítani semmi. Csalhatatlanságot nem vindikáltunk magunknak soha, nem vindikálunk ezután sem ; s azért — megállapított elveink körén belül — mindig helyt adunk az ellenvéleménynek is , hogy az eszmék tisztázását elősegítsük s minden fontosabb kérdésben a helyes közvélemény alakulását lehetővé tegyük; de viszont , mint eddig, úgy ezután is, bírni fogunk annyi bátorsággal, hogy a meggyőződésünk szerinti igazságot az ellenkező véleményáramlat dacára is kimondjuk. Közleményeink belértékét s lapunk változatosságát az eddigi niveammöntartani ígérjük, sőt törekszünk emelni is. Különös gondot fordítunk tárcánkra, melyben a mulattató mellett hasznos, tanulságos és ismeretterjesztő közlemények találandnak helyet. S hogy ez ígéretünket meg fogjuk tartani, arra nézve kezességül szolgál múltünk, amely folytonos előretörekvésünkről tesz tanúságot. Ezek után nincs egyéb mondanivalónk, mint hogy támaszkodunk Szeged és vidéke t. közönségének eddig kiérdemelt bizalmára ; ennek alapján kérjük e bizalom fönntartását s ajánljuk lapunkat a nevezett közönség további szives pártfogásába. Szeged, 1875. december 14-én. A szerkesztőség. 1876-ik évi (í SZEGEDI HÍRADÓ Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán Egész évre 10 frt , félévre 5 negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Újév. * Karácson után újév. Amaz a megemlékezés, emez a visszaemlékezés és reménység napja; amaz a kicsinyeknek örömünnepe, melyben azonban a nagyok is gyermekekként osztoznak, emez a felnőttek komoly napja. A jókívánságok, melyekkel egymás elé járulunk, értéknélküli váltók, ha a magasabb hatalom alá nem írja. Hiszen ha mindaz teljesedésbe menne, amit őszinte szívből kívánunk egymásnak, nem volna annyi boldogtalan ember a világon. De habár visszatekintve mindegyikünk látja, hogy mennyi jövőbe vetett reményünk ment veszendőbe , midőn ismét a küszöbön állunk, amely múltat és jövőt elválaszt, fris erőt merítünk, éspedig nem a lefolyt küzdelmekből, hanem a lebontott fátyolból, mely boldogságot és boldogtalanságot, életet és halált egyaránt és egykedvűen eltakar. Az embernek általában az a szerencsés természete van, hogy a jövőtől mindig csak a jobbat várja. Ez a hite hatalmasan támogatja és nem engedi soha végkép ellankadni, amíg rögeszmék vagy szenvedélyek értelmét meg nem zavarják. A tegnap lefolyt év első napján hazánk minden ügye a lehető legroszabb lábon állott, de vigasztaltuk egymást és nem veszítettük el fejünket. Most már viszszatekinthetünk, hogy higgadtan, önámítás nélkül hasonlítsuk össze azt, amit ez évtől vártunk és ígértünk magunknak, azzal, amit valóban hozott. Ki mondhatja őszinte, nyílt kebellel, hogy meglehetünk elégedve? Senki. Csak aki készakarva strucmadár-politikát fsz, az kendőzi a helyzetet. Politikai téren egyetlenegy pozitív vívmányt mutathatunk föl, ez a fúzió. De amit a fúziótól vártunk, azt csak a jövő fogja eszkomptírozni, ha fogja. Számos törvény és reform jött létre a nagy többség segítségével, de ezeknek is a jövő lesz a próbakövük. A legfontosabb kérdések, mint a vám- és kereskedelmi szerződés, a bankügy, nemcsak hogy nincsenek megoldva, de még a komoly tárgyalás stádiumába sem léptek. Az eddigi nyilatkozatok, az ide-odairás legkevésbé sem tisztázták a helyzetet és a két kormányt nem hozta közelebb egymáshoz. Az 1876-iki szökőév első hónapjainak van föntartva a megoldás egész dicsősége. Csakhogy aztán mi ne szökjünk ele dicsőségtől! Mert ha van terrénum, amelyen a magyar nemzet a mostani kormánytól, hazafiságától, erélyétől nagyon sokat vár, az a fönt említett kérdések terrénuma. Ez természetes is. Közgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk és teremtő erőnk évről-évre hanyatlik és mindinkább hanyatlik , versenyképességünk szárnyait sem mozgatja. Nincs hitel, nincs pénz, nincs forgalom. De van deficit, nagy adó és folyton növekedő adóhátralék kegyetlen exekucióval, mely még a legszentebb ünnepeken is a szegény ember nyakára jön. E tűrhetetlen állapotból mindenáron ki kell szabadulnunk és ha az országgyűlés mindent megszavazott, amit a kormány elébe tett, a terheket viselő nemzet megkívánhatja, hogy oly intézkedések léptessenek életbe, melyek a teherviselést, mindenekelőtt pedig a megélhetést lehetővé tegyék. A válság 1873 óta tart már; nem lehetünk még továbbra is ennek néma és szánalmas áldozatai. A lefolyt évre való visszaemlékezés kevés vigasztalót nyújt; annál több és kecsegtetőbb a jövőre való kilátás. Tehát zárjuk le a múltnak könyvét, melyet kiolvastunk, anélkül, hogy sokat épültünk volna, és fordítsuk szemeinket a majdan megnyíló új könyv elé. Bár ennek lapjaival végre-valahára meg lehetnénk elégedve! Reméljünk, bízzunk — de aztán tegyünk is, mert a kormány sokat tehet ugyan, de nem mindent, és ha boldogulni akarunk, magunknak is keményen hozzá kell látnunk a dologhoz. Boldog újévet! Hazai ügyek. ” A kir. tábla decentralizációja ügyében az „Ellenőr“ következőket írja : „A felsőbíróságok, illetőleg a királyi tábla decentralizációjának kérdése többször szóba jött a napokban. Értesítésünket több lap átvette, az egyik pedig sietett megcáfolni. A cáfolat azonban tévedett. A decentralizációt az igazságügy minisztérium elvileg határozottan elfogadta s most annak gyakorlati kivihetősége iránt foly a vizsgálódás. A jelen pénzügyi viszonyok közt nagy költségekkel jró decentralizáció nem történhetik, az igazságügyminisztérium lelkiismeretesen szem előtt tartja ezt , de emellett azt sem téveszti szem elől, hogy a decenralizáció igazságszolgáltatásunk javulása tekintetében szükséges. Azért tehát azt keresztül akarja vinni, keresztül meglehetős költségkíméléssel. E célból az ország különféle vidékeinek főbb városaiban alkalmas helyiségeket kerestet, s ha talál, mint talált Kassán, Eperjesen, Pozsonyban, s ha e helyiségek teher nélkül vagy kevés teherrel megszerezhetők lesznek, úgy a budgetben valami jelentékeny eltérést nem okozhatnak , akkor a decentralizációt véghezviszi.“ Nem hallottuk még, hogy az igazságügyminisztérium „alkalmas helyiséget“ Szegeden is keresett volna, s így azt kell hinnünk , hogy odafönn Szegedre nem is gondolnak. De minek is, hiszen Szeged csak a magyarság határerőssége az alvidéken s nemzetiségünk világító tornya, — erre tehát kár volna gondolni. No de — majd meglássuk! — A katonai beszállásolás kérdése már hosszabb idő óta sokoldalú, beható tárgyalásoknak képezi anyagát, különösen a két állam honvédelmi miniszterei s a hadügyminisztérium között, anélkül azonban, hogy az ügyben megegyezést lehetett volna létesíteni. Hogy a legkiáltóbb hiányokon legyen segítve, mint tudva van, a honvédelmi miniszter a múlt országgyűlés végén törvényjavaslatot terjesztett elő a katonabeszállásolási költségek kérdéséről, illetőleg fölosztásáról. Ez előterjesztést nem lehetett tárgyalni s igy az ügy még mindig függőben van. Mint most a „Bud. Corr.“ közli, a kormány tárgyalásai a legújabban eredményre vezettek s a hadügyminisztériumban részletes hadsereg-beszállásolási törvényt dolgoztak ki. E javaslatnak a magyar országgyűlés elé terjesztendő szövegét legközelebb fölülvizsgálják a belügyminisztériumban s e javaslatot fogják most előterjeszteni, nem pedig a régebbit. Az osztrák és magyar kormányok közti alkudozások, mint a „Hon“ írja, valószínűleg nem Bécsben, hanem Budapesten fognak megtartatni újév után. Az osztrák kormány részéről a miniszterelnököt és az illető szakminisztereket várják le és nem azt a hármas szubkomitét, melyet az osztrák minisztérium — bécsi hírek szerint — Chlumetzky, Depretis és Lasser személyében kiküldött. Egy bécsi távirat szerint az osztrák kormány már határozatot hozott a magyar kormánynak a bankügyben tett javaslatai tárgyában és igy most már ez ügy gyorsabb fejleménye várható. — Báró Simonyi Lajos legközelebb megválik a kereskedelmi miniszteri tárcától. Szándéka határozott, s hogy eddig visszalépése még meg nem történt, egyedül annak tulajdonítandó, hogy utódja még nincs, bár a tárca elvállalására már többen fölszólíttattak. — Meg kell jegyeznünk, hogy ezt az „Egyetértés—Magy.Újság“ újságolja. — A törvényhatósági tisztviselők qualifikációja. A „N. H.“-ban a következőket olvassuk : a közigazgatási reformmal kapcsolatban napirendre került illetékes körükben a törvényhatósági tisztviselők qualifikációjának kérdése is. Mint értesülünk, a kormány elvben nem idegenkedik attól, hogy a közigazgatási tisztviselők állása is bizonyos kualifikációhoz köttessék, csakhogy ennek életbeléptethetése előtt szükségesnek tart némely előzetes intézkedéseket. Nevezetesen azt, hogy az egyetemeken oly közigazgatásási tanfolyam rendeztessék be, amely lehetővé tegye, a közigazgatási tisztviselőktől megkívántató qualifikációnak lehetőleg rövid — egy, esetleg két évi — idő alatti megszerezhetését, miután a jelenleg fönnálló államtudományi tanfolyam elvégzését azonnal, minden átmenet nélkül, igazságtalan volna megkövetelni azoktól, kik a törvényhatóságok szolgálatában állnak vagy arra készülnek, Országgyűlés. Noha az országgyűlés mindkét házának túlnyomó része a vidéken, illetőleg otthon, családi körében van és a boldog szabadságot élvezi , azért karácsony után és az újév bekövetkezése előtt úgy a képviselő, mint a főrendiházban még két-két ülés volt. Az egyik kedden, a másik tegnapelőtt. Persze mindkettő rövid, formális és természetesen kevéssé látogatott, mindazonáltal azonban fontos volt. A kormány ugyanis ezúttal számos ő felsége által szentesített törv.cikket nyújtott be a képviselőháznak; ugyane törv. cikkeket Beöthy Algernon alsóházi jegyző a főrendiházba is átvitte kihirdetés végett. A kormánynak — és úgy hiszszük nem kell közelebbről magyarázni, hogy miért — érdekében volt, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatok még új év előtt szentesíttessenek és publikáltassanak, hogy új év után azonnal hatályba léphessenek. Ez áll különösen a budgetről, melylyel eddig mindig elkéstünk, az általános jövedelmi adóról és a kölcsönről. Nem mondjuk, hogy a többi szentesített törvénycikkek nem bírnának szintén fontossággal, de az egyik és másik közt mégis van fokozat. A kormány mindenesetre meg lehet elégedve, hogy a nagy többség segítségével aránylag rövid idő alatt annyi eredményt bírt elérni. És ha a nagy akció, mely most reá vár s mely újév után megindul, olyformán fog eldőlni, hogy e többségre továbbra is méltó fog maradni, akkor teljes szivünkből gratulálhatunk neki és Magyarországnak. Akkor az újév a boldogok közé fog tartozni. A kereskedelmi törvény egy lényeges intézkedése. Törvényeink szaporodnak s a közszükségletet mindegyre pótolják ; de ha kellőleg nem lesznek megismertetve azokkal, akikre szabványaik vonatkoznak , jó sokáig írott malasztok maradnak s csakis egyes részeiknek biablonszerű megoldása következhetik be az illető közegek felügyelete és ellenőrzése mellett. Ezen föltevésünk mellett bizonyít eddig az ipartörvény, a népoktatási törvény, sat., amelyek annak idejénnem lettek eléggé értelmezve és számos részleteikben ma sincsenek végrehajtva. Újévtől kezdve lép életbe az új kereskedelmi törvény, melyet általánosságban ugyan már megismertettünk, de amelynek fontos részletes intézkedéseit kötelességünknek tartjuk közönségünkkel behatóbban is megismertetni és ezt a „közkereseti szövetkezetek“-kel (Genossenschaften) ezennel meg is kezdjük. Ezen szövetkezetek, vagy, mint sokan nevezik, kölcsönösségi társulatok, Németországban igen el vannak terjedve, s ha csak az utolsó (1874. évi) kimutatást vesszük, úgy találjuk, hogy előlegezési hitelegylet 2409, termelő és anyagbeszerző 505, fogyasztási egylet 992, építkezési szövetkezet 55 működik Németországban. Ezen szövetkezetek alapja : az önsegély, támasza: a kölcsönösség. Németországban — bátran lehet állítani — ezen szövetkezetek adtak az iparnak és kereskedésnek leghatalmasabb lendületet, mert biztosították az idegen verseny, a pénzválságok ellen. Azok megalapítójaként Schulze Herman Delitzsch ismeretes az egész világban, kit a németek a „munkások atyjának“ neveznek s aki meg is érdeml ezen elnevezést, mert hivatását mint egysze járásbiró ismerte föl s később oly odaadás