Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-05-26 / 63. szám
a Krasznát befogadja és az Érvölgyet követve Diószegnek tart. Itt Diószeg alatt a Berettyót és a Kis- Kőröst összes fölösleges árvizükké fölveszi, azután Szeghalomnak fordul, hol a Sebes-Kőröst magába fogadván, Gryoma mellett halad el, a hol elágazva a Hármas-Kőröst átlépi, Szarvasnak és H.-M.-Vásárhelynek tart, Makó alatt a Marosba szakad, ezt elágaztatása által átmetszi, azután Zombortól jobbra Ó-Bessenyőnek fordul majdnem párhuzamosan a Tiszával, s Nagy- Becskerek mellett jobbra haladván, Periasznál a Begát veszi föl, azután Leopoldovárnak tart s Opovánál a Temest átmetszvén, ezzel Pancsováig halad, ott a Temest két ágra osztja s azután, csaknem párhuzamosan a Dunával, Kubin felé folyván, végre Palánka fölött a Dunába ömlik.“ Az alapeszme tökéletesen megegyez Lámméval, csak a kerösztülvitelben vannak ettől eltérések, és pedig olyanok , amelyek egyátalában nem mutatnak haladásra, úgy , hogy ha mindkettőnek javaslatán rajta nem volna az évszám, hajlandó volna az ember azt hinni, hogy Hobohm 27 évvel Lámm előtt lépett föl eszméjével, nem 27 évvel utána. Lámm a Tiszát kivéve a többi folyók vízerejét nem akarta megosztani , hanem azokat utjukból kitérítve, egészen más irányba szándékozott vezetni. Hobohm is kárhoztatja a folyók elágaztatását s vizerejüknek megosztását, ami mindig a medrek romlására vezet , csakhogy megfordítva alkalmazza ez elvet : mig az átmetszéseket, amelyeknek célja nem elágaztatás, hanem a réginél életerősebb meder képzése , s e célt éppen a föntebb említett iszapolási elv alapján el is érik, mellőzendőnek tartja, nyakrafőre ajánlja úgy a Tiszának , mint valamennyi mellékfolyójának valóságos elágaztatását; — az igaz, oly modorban , mely az említett folyók medrére egyátalában nem lenne káros, amennyiben az egyes folyóknál kisebb eséssel biró és aránytalanul gyöngébb csatorna fogna eliszapoltatni. Második különbség a két terv között az elvezetendő tömegre nézve van. Lámm meggyőződésből szól s radikális kúrát ajánl; a körösz ■ tülmetszett folyókat egészen eltereli s oly medert óhajtana számukra teremteni, amelyekbe háromszor annyi viz beleférne , mint amennyi a folyó víztömege. Hobohm, talán gyengeségének érzetében, óvakodik minden határozott eljárástól, oly nevetségig kis mennyiségeket akar az egyes folyókból elvezetni, melyek azoknak viszonyaira a legkisebb befolyást sem gyakorolhatnák; úgy, hogy arra a gondolatra kell jönni, hogy eszeágában sem volt neki, egyik vagy másik folyó folyási viszonyán változtatni, s maga is belátta, hogy a természet által kijelölt irány a legjobb, hanem csatorna-ásatásokat akart megindítani, ahol ő vagy más vállalkozó pénzt szerezhessen. Ezután Bodoky úr számokkal bizonyítja Hobohm tervének képtelenségét s igy szól: Már most azt kérdem : nem törpül-e a nevetségig parányivá Hobohm úr csatornájának emésztési képessége a Tisza víztömege mellett? és nem mondhatom-e ki bátran, hogy e csatornának az ármentesítés szempontjából éppen semmi értéke sincs ? — Különben is mindig könnyebb, biztosabb és olcsóbb bizonyos adott víztömeg részére egy mederben helyet csinálni, mint két medret építeni és fönntartani. Nem veszem senkitől rész néven, hogy ragaszkodik eszméjéhez, Hobohm úrtól sem, hogy csatornájának megkedveltetése végett még kortesfogáshoz is folyamodott , azzal kecsegtetvén az illetőket, hogy ha az ő csatornája meg fog ásatni, a Tisza védtöltéseinek nagy részét veszély nélkül le lehet húzni és reá vasutakat építeni ; ő se vegye tőlem résznéven, ha kétségbe merem vonni , hogy ily képtelenséggel nálunk valakit el lehessen ámítani. Hobohm úr csatornáját öntözési célokra is föl akarta használni, sőt abból a temesmegyei hegyeket is öntözni szándékozott; legalább erre mutat azon körülmény, hogy tervének kivitelére ezeket is szerette volna megadóztatni. Hogy nem a hegyeket, de még a sík területből is nagyon keveset öntözhet Hobohm úr, legfényesebben bebizonyítja ő maga, midőn azt mondja, hogy : „csatornája mindenütt a legmélyebb helyeken vonul kerösztül.“ Ily helyzetű csatorna, kivált ha még minduntalan folyókat metsz s nem vezettetik azokon elkülönitve keresztül, egyátalában nem alkalmas öntözési vizvezetőnek, hiszen, ha helyenként mesterséggel fölemeltetik is vize a földszin fölé , e magasságot csak igen kis hosszban tarthatja meg, a legközelebbi folyónál kénytelen leszállani annak vízszinére. (Folytatása következik.) TÁRCA. Ab alja gyűrűje, König E. A. beszélve. (Folyt, és vége.) Weinheimné gyanitá, hogy a válságos fordulatnak most kell bekövetkeznie, s ő hajlandó volt azt siettetni. — Tudnunk kell, hogy minő állást fogok itt ezután elfoglalni — igy szólt meghittjéhez, aki szintén türelmetlenül várta az elhatározó pillanatot; — ha Leoniet kegyelmesen visszafogadja, én nem maradok. Fahrenschmidt, fölriadva merengéséből, megütődve nézett a nagyságos asszonyra, aki látható fölindulással járkált előtte föl-alá. — És azután ? — kérdé. — Akkor meg kell adnia a kellő eszközöket, hogy tőle elválva élhessek fiammal. — No , azt hiszem , még ennyire nem vagyunk, Henriette — viszont a házinevelő nyugodtan — nem kell elhamarkodnunk semmit. Leonie rágalmazott bennünket; jó , a rágalommal szembeállhatunk, megcáfolhatjuk.... — De hát a végrendelet pótléka, Eduárd! Ő keresni fogja azt és.... — Ez nyugtalanítja önt annyira ? Az igaz, ha tudhattuk volna a jövendőt , okosabb lett volna az iratokat otthagyni, ahol voltak, s ha lehetett volna észrevétlenül visszatenni, ez is megtörtént volna. De hiszen az embernek minden körülményhez alkalmazkodni kell tudni , Henriette. Ki ismerte a rejtekfiók titkát ? Csupán József. Kinek volt tudomása arról, hogy e fiók fontos irományokat tartalmaz ? Senki másnak, mint Józsefnek, saját vallomása szerint. — De minő érdeke lett volna őneki az iratok elsikkasztásában ? — Megengedjen, az iratok nagy értéket nyerendettek, mihelyt ön a hagyatékot birtokba veszi. Ő bármely félnek eladásra ajánlhatta és érte nagy összeget kérhetett volna. Nem hiszi ön is , hogy ez reá nézve igen előnyös üzlet leendett ? Weinheimné könnyebbülten föllélegzett. — Igaza van önnek — mondá — ezt senki sem fogja tagadhatni. De férjem olyan szentül meg Szeged, zabosfai tanya, május 22. T. szerkesztő úr! F. hó 21-én gyászos napra virradtunk : vetéseinkbe helyezett szép reményeink végkép meghiúsultak ; minden kapásnövény földig elfagyott, a szőllő is annyira , hogy még a terebélyes fák alatt is alig maradt egy-két ép tőke. A gyümölcsfélék közül a telelő almafajokból maradt meg itt-ott, de vajmi kevés. — Ami a kukoricát és burgonyát illeti, azt a szomorú emlékezetű 1866-ik évben szerzett tapasztalás folytán még végkép elveszettnek nem tarthatjuk, mert azok még kisarjadozhatnak s belőlök tán még féltermés várható , de csak úgy , ha áldásos esők következnek be rövid idő múlva. A legnagyobb szomorúsággal azonban azon kínos gondolat tölt el bennünket, hogy rozsvetéseink is áldozatai lettek a fagynak ; e gondolatunkat már-már igazolja abbeli gyászos tapasztalatunk, hogy különösen a korai rozsok, melyek már ezidőre, a jóminőségü földeken csaknem éles nagyságúra nőttek s nagyrészint már el is virágzottak , ma már szűkülni, sárgulni kezdenek, s e jelek eléggé meggyőzhetnek mindenkit a sivár valóról, hogy t. i. a rozsból is annyira kivette a fagy a vámot , hogy a vetőmagot is aligha visszanyerhetjük. — Még a kései vetésű rozsok nem szőkülnek, ezeknek, úgy látszik, kevésbé ártott; de mit várjunk ezekből is, mikor oly ritkák , oly silányak , hogy a vetőmagot ha megadják, nagyon megköszönjük. Tisztabúzát, árpát határunkban csak kismennyiségben termesztenek ; ezekben még van kevés remény, minthogy a kalászok legnagyobb részt még sásaikból kifejlődve nincsenek. Elképzelhető ily helyzetben a kedélyhangulat, mely a népnél uralg ; a jobbmódnak sóhaja, a földhözragadt szegények keserves kölesz győződve szolgája rendületlen becsületességéről .... — Henriette, bízza ezt reám. Az iratokat József szobájában fogják megtalálni. — Ah, ha ezt megteszi , akkor megnyertük a játékot. Ha ettől az aggodalomtól megmenekülünk, Leonie fondorkodásaival majd csak szembeállok. Fahrenschmidt helyeslőleg bólintott. — Hiszen mint Arthur anyja oly fegyverrel bír , amely okvetlenül győzelemre segíti — viszonzá. — Mondja meg neki, hogy el van határozva, gyermekével együtt elhagyni a házat ; ez a fenyegetés majd megfélemlíti. — Kétségkívül, ő szereti a gyermeket. — De föltéve, hogy mégsem győzünk, mit tesz ön akkor? —• Haladék nélkül elutazom a gyermekkel; ő aztán nem fog előbb nyugodni , mig vissza nem tértem. __ de ekkor aztán én szabom meg a föltételeket. Én tudni akarom, hányadán vagyok, Eduárd, ez a bizonytalanság kin reám nézve. El is megyek azonnal férjemhez s elfoglalom a helyet , amely engem , mint a ház asszonyát megillet. — De ne hirtelenkedjék! — inte Fahrenschmidt. — A tanárt ott találja nála ; gondoljon ez ember fenyegetésére ; nem hihetem, hogy az egészen alaptalan legyen, jóllehet ön tagadja azt! * * * Ugyanez órában Weinheim karosszékében ült az ablak mellett, kezében a tanár és Leonie kezét tartva ; a kisfiú lábainál játszott. — Ismételve köszönetet mondok önnek — mondá, szemébe nézve a tanárnak. — Ön nemcsak megmenti életemet , hanem egészen új életre keltett, és bizton hiszem, hogy életemnek ez új szaka a legszebb is lesz egyszersmind.—• Én nagy bűnnel vádolom magamat , Leonie; keményszívű és igazságtalan voltam irányodban ......... — Nem úgy, atyám — szólt közbe Leonie gyöngéden — hiszen te nem voltál az oka, aztán meg én is hibáztam. — Te szived sugallatát követted, és nekem tudnom kellett volna , hogy a te nemes szived nem tehet rosz választást, hogy azon férfiúnak, akit választott , hozzád méltónak kell lennie. Kötelességem lett volna e férfi jellemét megfigyelni és helybenhagyni azon választást, amelytől te életboldogságodat vártad. Hej, hiszen később elég sokszor elmondtam én ezt magam- nyei még a legerősebb férfiszivet is mélyen meghatják. Csak isten tudja, mi lesz belőlünk! Sáry Mátyás: Helybeli újdonságok. / A május 20- és 21-iki fagyról múlt számunk első cikkében azon véleményt fejeztük ki, hogy az általában véve nem volt oly romboló hatású, mint a 66-iki. E nézetünk természetesen az egész országra szólott, éspedig az első rövid tudósítások egybevetéséből. Az azóta közzétett jelentések még nem adnak okot arra, hogy azt módosítsuk; ami azonban Szeged határát illeti, fájdalom, erre nézve az újabb tudósítások alapján kimondhatjuk, hogy a mostani fagy kártékonyabb volt a 66-ikinál, mert a kukorica, rozs és repce legnagyobb részét is teljesen tönkre tette. A rozst már is számos helyen levágatták, valamint a kukoricát is fölszántógatják, hogy új veteményre még fölhasználják. A szellőket is mindenütt lemetszették, s azt mondják, hogy ha kedvező idő jár reá, még lehet egy kis termés. — Nagygyűlés az orsz. kiállítás érdekében. Tegnap 9 órakor a városháza közgyűlési termében Bakay Nándor úr elnöklete alatt igen népes gyűlés tartatott, melyen a polgárság különféle elemei voltak jelen. Elnök, miután hosszabb beszédben fejtegette az iparra nézve nagyfontosságú célt, mely a kiállításhoz van kötve s a melynek sikeres keresztülvitelére maga a helybeli iparosság van hivatva, különösen figyelmébe ajánlotta a jelenvolt érdeklötteknek, hogy iparkodjanak a kiállításban való részvételüket mielőbb bejelenteni. Megemlíté, hogy a térbeosztási munkálat hova előbb meg fog kezdetni, s ami igen természetes, a korábban jelentkezők a körülményükhöz képest kiállítandó cikkeik számára jobb s előnyösebb helyet kaphatnak. Mint e gyűlésből megtudtuk, a szegényebb sorsú iparos kiállítók még oly segélyben is részesülnek, hogy készítményeiket a végrehajtó bizottság megveszi és kisorsoltatja. Végül szóba jött az elszállásolás ügye is. Az egész gyűlésnek eredménye pedig az, hogy a kiállítás iránt a közfigyelmet újra fölkeltette s az iparos és gazdálkodó közönségre remélhetőleg buzditólag fog hatni. — A szabadelvűkör közelebb évi tisztújító közgyűlését volt tartandó; minthogy azonban a tagok nem jöttek össze határozatképes számmal, jövő vasárnap (f. hó 28.) d. u. 4 órára új tisztújító közgyűlés hivatott egybe, amely, tekintet nélkül a tagok számára, minden szőnyegre kerülendő ügyben határozni fog. Fölhívjuk e gyűlésre a tagok figyelmét. — Uj kántorkönyv. Burger Zsigm. özvegye kiadásában közelebb megjelent: „Útmutató Kántor könyv,g r. kath. kántorok számára. A mű a Fekete-féle ismert kántorkönyvnek Sohya Antal csongrádi kántor által újra átdolgozott, bővitett és hangjegyekkel ellátott kiadása. Ez már a 4-ik bővített kiadás. A terjedelmes és szépen kiállított mű bolti ára 5 frt 50 kr. — „Vegyétek és igyátok . . . .“ vagyis: kotyogtatás istennevében. Vasárnap reggel 8 óra után furcsa jelenetnek van, és csakis egyetlen szavadra vártam, hogy ismét szivemre szoríthassalak. Miért nem mondtad ki ezt a szót? — Többizben írtam neked, atyám, de leveleim talán elvesztek. — Vagy tán elsikkasztották ? A beteg tekintete kérdőleg pihent leánya arcán, aki zavarodottan süté le szemeit. — Meglehet — viszonzá, — de hagyjuk a múltat, mi jóra vezethetne most annak kutatása ? — Leonie, te nem akarod őt vádolni, pedig jól tudod , hogy köztem és közted állt mindig. — Nem vádolom, végezzen ő saját lelkiismeretével. » — És azt hiszed, hogy ő el fogja ismerni ezt a bírót ? — Bizonyára nem — viszonzá a tanár. — De Leonienek igaza van ; a vád most már nem változtathat a történteken, azért, már e gyermek kedvéért is, mondjunk le róla. Weinheim hallgatott és sokáig nézett ki a kertbe. — Jó állomása van-e önnek Bendorfban, tanár úr ? — kérdő szünet múlva. — Meg vagyok elégedve. — De ha azt óhajtanám, hogy ön és Leonie kis unokámmal együtt ezután mindig közelemben legyenek, hajlandó volna-e ön ez óhajtásomnak eleget tenni ? — Hogyne? — viszonzá Leonie gyorsan. — De gondold meg , kedvesem, mily kellemetlen volna együttlakni vele........ — Házam elég tágas — vágott szavába mosolyogva Weinheim — és munkában , szórakozásban itt nem lesz ennek hiánya. Megkérném, hogy Arthur nevelését vállalná el; együtt dolgoznánk erdőben, mezőben.... Nem fejezhető be mondatát; Henriette belépte akadályozá abban. Weinheimné hideg, kimért üdvözlettel tisztelvén meg a tanárt, férjének kezét nyújtá. — Az orvos meghozta nekem fölgyógyulásod örvendetes hírét — mondá. — Hála ezért az égnek s kívánom , hogy még soká tartson meg nekünk. — Leonie, még eddig nem jutott eszembe, hogy anyád gyűrűjét átadjam neked — mondá Weinheim úr . —■ ime , vedd át és viseld igaz szeretetem és atyai áldásom záloga gyanánt. A nagyságos asszony ajkába harapott; férje ily megvetőleg még sohasem bánt vele, volt színhelye a belvárosi templom előcsarnoka a közép bejáratnál. Megjelent ugyanis ott egy nem tudni, honnét került kopott ruhája atyafi, hóna alatt szorongatva mintegy négyücés zöld bütyköst, amelyből az ott üldögélő néhány férfi- és asszony-koldust elkezdte traktálni. Csakhamar javában folyt az iddogálás s mindegyik pohár kiürítését erős torokköszörülés követte, bizonyságául annak, hogy a folyadék jóféle papramorgó volt. Az egyik koldusban eközben fölébredt a felebaráti szeretet, s átosonva a paplak előtt sorban ülő többi koldustársaihoz, valamennyit bevezette a vendégszerető nagyajtó árnyékába, ahol is a pálinkás atyafi glodába állította népét és — no még egy kicsit „isten nevében“ — öntögette a sziverősitőt jó negyedóráig. Ekkor zárt sorokban jött misére a katonaság, mely az isten nevében iddogáló rongyos hadat szétszórva, a botrányos kotyogtatásnak véget vetett. — Be küldetett. Fölkérjük tel. szerkesztő urat, szíveskedjék e néhány sorra terjedő felszólalásunknak helyt adni. A „Szegedi Híradó”ban többször volt alkalmunk olvasni, hogy némely házak eleje oly ronda állapotban van, hogy az arra járók kénytelenek útjukat, habár nagy kerüléssel, másfelé venni. Az még csak megjárja, ha a ronda helyet ki lehet kerülni; de bezzeg nem így áll a dolog a rókusi fehérlóutcában, az úgynevezett „nagy part“-nak átellenben fekvő épület előtt, ahol száraz időben kikerülheti ugyan azt a Tyukhegyből a piacra járó gyalogos nép, ha útját a nevezett parton keresztül veszi, de ha esőzés van, minthogy a parton keresztül a gyalogközlekedés lehetetlen , kénytelen a nép azon föntemlített ház előtt elhaladni, amelyre itt most komolyan fölhívjuk a rendőrség figyelmét. — Ezen elhagyatott épületnek közvetlen a kapuja mellett díszeleg az árnyékszék, amelynek szabad kifolyása van az utcára. Kíméletből elhallgatjuk a háztulajdonos nevét, de kérdjük: Van-e tudomása, s ha igen, miért hagyja háza elejét ily botránynak kitenni? Többen. — Koldus-tolvaj. Múlt hétfőn egy rókusi kofa szokás szerint a piacra menvén, három apró gyermekét a szobába zárta úgy, hogy kívülről lekötözte a kilincset. Pár óra múlva egy koldus vetődött a házhoz, fölnyitotta a köteléket, bement s a szobából magával vitt két selyemkendőt s egy skatulyából néhány forint aprópénzt. Evvel ott hagyta a gyermekeket, s az ajtót, amint találta, ismét, lekötözte. Tanulság: ha valaki kofa és apró gyermekei vannak, adja azokat a kisdedóvóba. — Sörházi botrány. Ludwig Erős, „genannt der schöne Dávidl“, még kedden este is — már vagy 8-adszor — ott produkálta magát az „Újvilág“ c. sorházban fölállított bűnén, a magasabb műélvezet után áhítozó publikumnak. Hanem ez estén a szokottnál hamarább bevégződött a Vorstellung, minthogy a vendéglős és vendégei közt kifejlett „élénk jelenet“ folytán a közönség legnagyobb része eltávozott. — Nincs szándékunk ezt a dolgot szellőztetni, mert végre is, habár nyilvános helyen, de szűkebb körben történt; csupán azért hoztuk föl, hogy konstatáljuk, hogy a tanger-gajdolások ilyen szép gyümölcsöket is teremnek. Mert igaz, hogy a schöne Dávids az egész kázusban olyan ártat— Ön kétségkívül azért jött, hogy nejét elvigye ? — fordult a tanárhoz. — Éppen nem ! — viszontó férje élesen — Leonie csak azért fogja elhagyni házamat, hogy gyermekét idehozza. — Ah, nem tudtam, hogy a kibékülés már ennyire fejlődött!—jegyzé meg Henriette maró gúnynyal. — Talán kellemetlen önre nézve , asszonyom ? — kérdé Weinheim nyugodtan. — Nem tagadom. A közelmúlt események és a múltbeli tapasztalatok után nem lehet reám nézve kedves, hogy Leonie jövőre itt lakjék. Ha ezen, előttem ugyan megfoghatatlan, határozata szilárd, akkor már csak e gyermek kedvéért is inkább elhagyom a házat.... — Várjunk csak , asszonyom! — vágott szavába gyorsan az öreg úr. — József! Fahrenschmidt úrral kívánok beszélni; kéretem, hogy haladéktalanul idefáradni szíveskedjék. — Engem is érdekel ez az értekezés ? — Önt is, asszonyom. — Ah, értem. Leonie szives volt .... — Asszonyom , én leányommal még eddig egy szót sem szóltam a közelmúlt eseményekről és csakis az imént kérdeztem, hogy nem gyanítja-e, hogy hozzám intézett leveleit elsikkasztották. Leonie nem akarja önt vádolni, ez bizonyságul szolgálhat önnek, hogy mennyire csalódik, ha róla rágalmazást tételez föl. Ah , de itt van Fahrenschmidt úr, az ön barátja és meghittje. Most hallgassák meg mindketten , amit önöknek mondani akarok. Önök halottnak hittek, de jóllehet testem meg volt merevülve s belőle az élet teljesen kialudva látszott lenni és én képtelen voltam a legcsekélyebb életjelt adni, mégis hallási érzékem megmaradt, így minden szót, ami közelemben hangzott, jól hallottam és teljesen megértettem. Fahrenschmidt halott halványan egy székre rogyott, de Weinheimné most is büszkén emelte föl fejét. — Ennélfogva nemcsak tanúja voltam különféle beszélgetéseknek — folytatá Weinheim emelkedett hangon, — de tanúja voltam ivószekrényem megraboltatásának és a tanár úrnak egy másik férfiúval éppen a kápolna küszöbén folytatott beszélgetésének is. Ön, Fahrenschmidt úr, még ma elhagyja házamat; nagyon sajnálnám, ha arra kényszerítene, hogy szolgáim által oly bánásmódban részesítsem, minőt ön százszor is megérdemelt, azért távozzék, megvetésem legyen egyedüli büntetése. — Ami önt illeti, asszonyom, önnek szabad választást enge