Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-01-02 / 1. szám

osztással, még­pedig oly új szereposztással, a­minek érdekkel és kíváncsisággal nézünk elébe. Ugyanis Göndör Sándort a jutalmazandó M­i­­k­e­­, Finom Rózsit Lukácsyné, Gene ci­gányt pedig Toldi fogja játszani. — Luká­­csynét nem féltjük, mert úgy tudjuk, hogy csi­nosan énekel s játékával is majd csak megteremti Finom Rózsit. Toldi is ha el nem éri, majd csak nyomába lép Mikei zenéjének, — hanem hogy Mikei, a megtestesült komikum, hogyan fogja magát beletalálni a búbánatos Göndör Sándor szerepébe, arra már csakugyan kiváncsiak va­gyunk. E feladat kétszeresen nehéz lesz neki a mi közönségünkkel szemben, a­mely csakis egy oldalról tanulta őt ismerni s tehetségét becsülni. Különben azt halljuk, hogy Mikes úr már volt népszinműénekes is valamikor, tehát majd meg­lássuk. Ajánljuk a jutalmazandót közönségünk pártolásába.­­ Az ó­­­é­v ugyan irutálisan búcsúzott el tőlünk: tiz—tizenkét foknyi hidegével csonttá fagyasztotta a földet s az utcákon vörösre fes­tett minden orrt és fület. Azon kérdésre, hogy „hol a boldogság mostanában“ — csakugyan nem adhatunk okosabb feleletet, mint hogy: „barátságos meleg szobában.“ A korcsolyázók azonban fittyet hánynak a szobaboldogságnak s a kérdésre, hogy hol a boldogság ? azt felelik, hogy: „a jégpályán.“ Tessék megpróbálni. — Bukás. Déry A. és fiai helybeli kereskedői cég tegnapelőtt csődöt mondott. — Végre valahára megindulnak újra a „Tanügyi Lapok“ is. Szerkesztője ismét V­ass Mátyás úr lesz, aki ezúttal nehezen adta rá a fejét, hanem végre engedett a közbizalom­nak, amint dukál is. Szerkesztőbizottsági tagok lettek: Szik­lay Ferenc, Itéés József, K­­i­tas­sy József, Weisz Gábor és Schulhof Lajos. — lappénztárnok: Ferenczy János. A „Tanügyi Lapok“ első száma néhány nap múlva meg fog jelenni. ** Szathmáry Károly, a helybeli színtársulat jeles tagja, ki makacs torokbajban szenvedett s hosszabb idő óta a kórházban gyógy­kezeltetett, mint értesülünk, hangját már majd­nem teljesen visszanyerte, úgy hogy a jövő hé­ten ismét elfoglalhatja helyét a társulatnál. A közönség mindenesetre örömmel fogja őt újra a színpadon látni. — A törvényszék köréből. (Csalás, lopás, erőszak.) A helyb. kir. fény. tvszék f. é. december 29-én tartott nyilvános ülésében a kö­vetkező bűneseteket tárgyalta: 1. A csongrádi kir. járásbíróságnál f. évi július 7-én azon bün­­tetésre méltó cselekvény fordult elő, hogy Pet­­rik Farkas ottani lakos bizonyos polgári perben a tanúvallomásra beidézett Szőke Imre helyett Sebestyén Ferenc csongrádi lakost állította a bí­róság elé, a­ki annak nevében a bíróság előtt nem csak tanúskodott, hanem vallomását eskü­vel is erősítette. A helyb. kr. szervszék (elnök: Rosenberg, kir. ügyész: Krikkay) ebben a bi­róság félrevezetését célzó csalást konstatálván , Petrik Farkast mint bűnszerzőt és Sebestyén Ferencet mint közvetlen tettest fejenként két havi börtönre ítélte. Vádlottak fölebbeztek. — 2. Kormos Pál dorozsmai birtokos tanyájának háza 1874. évi junius 9-én kiásatván, ez alka­lommal onnan különféle ágy- és ruhanemüek 200 frt értékben ellopattak. A gyanú Molnár Nebizdra Imre szomszédtanyai lakosra esett, ki­nél a tolvajság után másnap délutáni 5 óra táj­ban Faragó János dorozsmai pusztázó a káros kíséretében az eltolvajlott tárgyakat, egy pár darab kivételével, föl is találta. Vádlott a végtár­gyalás folyamában tagadta a lopás elkövetését, de a tvszék a kir. ügyészség által fölhozott jogos gyamúokok alapján vádlottat az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 6 havi súlyos börtönre ítélte. Novák József ügyvéd, mint vádlott vé­dője, fellebbezését bejelenté. — 3. Szabó Mihály szeged-tanyai juhásznak 1865. évi julius havá­ban az őrizetére bizott birkafalkájából 27 drb ellopatott. A káros rögtön a birkák keresésére indulván, a radonovici földön azokból 7 darabot föltalált Lebovics István istállójában, akihez a birkákat Peacsits Mitó szabadkai lakos hajtotta. Peacsits tagadta a lopás elkövetését, de mivel a nála föltalált birkák jogos szerzését igazolni nem tudta, sőt, miután ellene azon körülmény is be­igazoltatott, hogy midőn panaszos a birkáit nála kereste, ez utóbbit nemcsak agyonveréssel fe­­nyegette, hanem az ott jelen volt Lebovics Ist­­vánnét fölkérte, hogy a bíróság előtt a történ­tekről mit se valljon; ehhez járulván Lebovics István azon szembemondással is igazolt vallo­mása, hogy a panaszos tulajdonát képező birkákat hozzá Pencsits hajtotta s arra kérte őt, hogy azoknak rövid ideig helyet adjon; az eljáró kir. tvszék ezen jogos gyam­okokból merített összetett bizonyité­­kok alapján vádlottat a birkalopásban bűnösnek kimondotta s ezért 5 havi súlyos börtönre ítélte s az okozott kár és rabtartási költség megfize­tésében marasztalta. A kir. ügyészség az ítélet­ben megnyugodott, az elitélt azonban fölebbe­­zett. —­4. Ugyanezen ülésben tárgyaltatott erő­szakos nemi közösüléssel vádolt Spitzer Zsig­­mond 16 éves szegedi izraelita f­ő­ügye, amely­ben a vádló fél Dóci Rózát 13 éves hajadon volt. A vád a bizonyítási eljárás folytán beiga­zoltatván , vádlottat a kir. tvszék 5 havi súlyos börtönbüntetésre ítélte. A kir. ügyészség, mely vádlottra a fennforgó enyhítő körülmények fi­gyelembevételével 2 heti fogságot indítványo­zott, vádlott javára felebbezett. ? Városi képviselőválasztások. Az elhalt és leköszönt köztörvényhatósági biz. tagok helyébe holnap, vasárnap, fognak megej­­tetni a választások. A 2-ik kerület kivételével minden kerületben lesz választás és pedig az I. kerületben három, a Ill-ikban kettő, a töb­biben eg­y-egy biz. tag fog választatni. —­ Érdekes bűnügyi tárgyalás van kitűzve a helybeli kir. törvényszéknél f. évi febr. 12-ik napjára. A vádlott Bogács István "­vét dorosmai segédlelkész, aki azzal van vá­dolva, hogy Dorosmán a községi iskolák ellen izgatott. Lapunkban annak idején körülménye­sen le voltak irva Bogács úrnak azon üzelmei, a­mik miatt bűnvádi eljárás alá került. — Tanitói jutalmazás. A szegedi ál­talános takaréktár által alapított ezer írt­nak évi 6°/0 kamatját, mint tanitói jutalmat, az elmúlt évre B­á­n­k­i Endre mórahalmi tanyai tanító kapta meg. Az illető tehát részesült egy kis „boldog újévben“­— „Alföldi n­ő­v­i­l­á­g.“ Ilyen című lap­nak a mutatványszámát kaptuk Szentesről, amely szépirodalmi lap s „az alföldi mű­veit magyar hölgyek lapja“ akarna lenni, ha is­ten és a közönség is úgy akarná, mint Sima Ferenc úr, a­ki mint szerkesztő és kiadó nem közönséges bátorsággal e lap megindítására vál­lalkozott.­­• Sajnáljuk, de ki kell mondanunk, hogy ez az egész idétlen, beteges törekvés, mely a viszonyok és a saját erőnek teljes fél­reismerésén alapszik. Ezt mutatja már a mutat­ványszám, amely a központi szépiroda lapok leg­utolsójával sem képes versenyezni. Egyébiránt megvagyunk győződve, hogy ez a vállalat halva született s igy a mutatványszám bővebb meg­­birálásába nem is bocsátkozunk. — A „Magyarország és a Nagy­világ“ 52. száma következő tartalommal jelent meg: Almási Tihamér. (Arcképpel.­ — Régi karácsony. Elbeszélés. (Szépfaludi D. Ferenc.) — Lea Eszter. (Költ. Kiss József.) — Anya és gyermeke. (Képpel.) — Karácsony a temetőben. (Képpel.) — Török falu magyar földön. (Kép­pel.) — Japáni katonatisztek. — (Képpel.) — A fővárosból: Karácsony. (Képpel.) (Porzó.) — Nemzeti színház. (Nemo.) — Zenészeti szemle. (Vajda Viktor.) — Különfélék. — Sakkfelad­­vány. — Képrejtvény. Szerkesztői üzenetek. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt 50 kr. — Fél­évre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Színház. A vidéki olvasó már talán azt hiszi, hogy be is zárták nálunk a színházat, oly régóta szünetel ez a rovat. Pedig dehogy zárták. De hát miről írjunk ? „Ludas Matyó­ról, „Angyal Bandi“-ról, sat. ? Sajátságos dolog ez nagyon : mióta a színügyi bizottság „akcióba“ lépett, azóta oly silány repertoár folyt le, ami­lyen még eddig az idén sem volt ily nagy hu­zamban. — Az egyetlen újdonság az utóbbi tíz nap alatt az volt, hogy T­o­­­d­y Ferenc urat rendes tagnak szerződtették, aki most már, úgy látszik, végkép meglesz népszinmű énekes­­nek is, — csak aztán a közönség is „megle­gyen !“ így aztán szentül is kukorékolhatunk mi a közönségnek , hogy menjen a színházba, íme a leverő jelenség: szerdán „Brankovics György“ tragédia és oly üres színház, amilyen talán még az idén sem volt. Most már — miután a színtársulat érdeké­ben megtettük a magunkét — ideje lesz talán azt is kimondanunk, hogy a szegedi közönség éppen nem mostoha gondviselője a színészetnek, csak igyekezzenek igényeit kielégíteni. Láttuk Komáromi jubilaeumánál, hogy tudja méltányolni az egyesek érdemeit is , és ugyanezt láthattuk dec. 28-án Nikó Lina jutalomjátéka alkal­mával, amikor a színház szintén szépen megtelt s a lelkes közönség kedvenc művésznőjét kilép­tekor taps-, koszorú- és virágzáporral árasztotta el. Az előadás (Pók és a szegedi menyecske) elég kerekdeden folyt le; csak Toldy ellen van az a kifogásunk, hogy nagyon elcikornyázza a népdalokat, ugyannyira, hogy az ő ajkain azok eredeti jellegekből s így hatásukból is sokat ve­szítenek. A magyar népdal szépsége rithmusai­­nak egyszerűségében rejlik s azokat kicskor­­nyázni csakis a cigány privilégiuma. . . . De most veszszük észre, hogy ezek a zsörtölődő sorok éppen az uj esztendő első nap­ján látnak napvilágot. No, már megvan, mi a múlt rovására írjuk azon kívánattal, hogy „ez új esztendőben“ csak jót és szépet kelljen ír­nunk a közönségről is, a színigazgatóról is, tár­sulatáról is egyenként és összesen. Különben pedig : Adjon isten boldo­gabb évet a magyar Thaliának! A Dugonics-szobor tőke gyarapí­tására újabban adakoztak: Boros Frigyes m. kir. országos építészeti felügyelő ur 50 forintot, Seb­ei­n­b­e­r­g­e­r Antal ur 5 frtot. Szegeden, 1875. december hó 2-án. Fiuk Ferenc, szoborbizottsági tag és pénztárok. É­rtesítés. Minthogy a Dugonics-szobor javára rende­zendő sorsjátékra kibocsátott sorsjegyek még nem keltek el, szükségesnek látta a sorsjáték rendezésével foglalkozó bizottság a sorsolási ha­táridő meghosszabbítását a magas kormánytól kieszközölni, minek folytán fölkéretnek mind­azok, a­kik szívesek voltak a Dugonics-szobor javára­­rendezendő sorsjáték jegyeit eladás­i ter­jesztés végett elfogadni, hogy azokat továbbra is maguknál tartani, illetőleg elárusítani szíves­kedjenek. A bizottság nem fog késni úgy az újabban engedélyezett sorsolás napját, valamint az el nem kelt sorsjegyeknek beküldésére ki­tűzendő újabb határidőt annak idejében hírlapi­­lag tudatni. Szeged, 1875. dec. 28. • A sorsolási bizottság nevében : Deák Gyula. Értesítés. A korcsolyázó-egylet tagjai értesít­tetnek, hogy ma, újév napján, a jégpályán disz­korcsolyázás rendeztetik zeneszó mellett. A pályára csupán jelvényekkel ellátott egy­leti tagok léphetnek. Az elnökség. V­egyes. * Pálfy Zsigmond, királyi táblai biró, a magasabb társaságok egyik előkelő és becsült tagja, pénteken Promontoron, hová az ünnepekre vonult, pisztolylyal meglőtte magát. Bővebb rész­leteket e megrendítő öngyilkosságról — írja az „Ellenőr“ — nem tudunk , csak azt tudjuk, hogy jószívűségének és baráti bizalmának jön áldozata. Egyik bírótársa rutul visszaélt Pálfy barátságával és váltóival annyira a hínár­ba sodorta, hogy Pálfy a végképi elmerí­­­léstől való kétségbeesésében az öngyilkosságban keresett menedéket. Asztalán egy csomó kifizetett váltót s egy levelet találtak. A váltók T.-ei vol­tak s Pálfy fizette ki azokat ; — a levél pedig leányának szólt s ebben azt írja, hogy „isten bocsásson meg neki , de bocsásson meg annak az — embernek is, aki őt az öngyilkosságba taszította.“ Az eset szomorú illusztrációja társa­dalmi viszonyainknak, még inkább a kir. táblai karnak, melynek egy része nappal nem dolgoz­­hatik, éjjel nem nyughatik attól rettegtében, hogy az uzsorások fölkelnek , a zivatar kitör s eltemeti őket az ár. (T. azóta megcáfolta az el­lene fölmerült vádat.) * Rablógyilkosság, postarablás. A napokban Zombor közelében , ugyanott, hol nem rég Aman gabnakereskedőt ütöttek agyon, ismét rablógyilkosság történt. A bezdáni Schwell féle szállító­ cég 1600 — 1800 frt értékű árut kül­dött Szivács-Cservenkára; egy jómódú bezdáni magyar volt a fuvaros; ez Cservenkán fölvette a portéka árát és a csatornamentében visszatért Bezdán felé. De Szent-Iván és Zombor közt a vasúti hídnál ismeretlen rablók kirabolták és meggyilkolták. F. hó 21-én a reggeli vonat mozdonyvezetője a vágányok mellett meglátta a holttestet és Szent-Ivánban jelentést tett e do­logról. Azonnal bizottság ment ki a helyszínére. A holttestet Zomborba szállították, hol ugyan­akkor egy szerb ember jelent meg egy kocsival és három lóval, melyek az ő állítása szerint az­nap reggel egész nyugodtan az ő tanyája előtt állottak. A kocsi és a három ló a meggyilkolt bezdáni emberé, aki nős és három gyermek atyja volt. —• A vizsgálat folyamatban van , de mindeddig nem vezetett eredményre. — A múlt héten pedig a Becskerek és Kikinda között közlekedő postakocsit Bassahid és Mellence kö­zött nappal kirabolták. A kocsis meggyilkoltatott, az ülése alatt levő pénzesláda kifeszíttetett és ösz­­szes értéktartalmával, mely 3—4000 frt lehetett, elraboltatott. E rablás a délelőtti órákban tör­tént. Dicsőség a bács- és torontálmegyei rendőr­ségnek 1 * Borzasztó szerencsétlenség. A szerencsétlenségekben oly gazdag 1875. év nem múlhatott el anélkül, hogy az utolsó napokban a korábbi katasztrófákhoz egy borzasztó ráadást ne szolgáltasson. Hellikenben, mely a barátságos friderthali völgynek egy kis faluja Argau kan­tonban, Schweizban, egy távirati jelentés szerint karácsony estéjén az iskolaépületben egy kará­csonyfát állítottak föl; a ház az ünnepély alatt összedült s az együttlevő embertömeg közül 72 meghalt, 36 megsebesült. Az egész falunak ösz­­szesen 700 lakosa van. * A vadak közül. Érdekes jelenségről tudnak a francia lapok, mely nem csekélyebb, mint az, hogy egy Pelletier Narcisse nevű fran­cia Ausztrália vad emberei között megtelepedvén, ott 18 évi tartózkodás alatt maga is teljesen el­vadult, annyira, hogy elfelejtette tulajdon anya­nyelvét, melyet azonban most, miután angol ha­jóslegények rátaláltak és visszahozták, bámulatos gyorsasággal tanul meg újra. E hó 18-án tért vissza Pelletier Saint-Gillesbe, szülőhelyére.­Fitest­­vére fogadta és vezette el még élő anyja karjaiba. * Két nevezetes ember hunyt el a napokban. Az egyik Pogodin Petrovics Mihály, híres pánszláv író, aki Moszkvában halt el. Po­godin 1800. nov. 22-én született Moszkvában s az ottani egyetemen történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 1841 óta tagja volt a szentpéter­vári akadémiának. A másik : Lagueronniére Lajos István Arthur, francia publicista és volt nagykövet, aki Párisban hunyt el. Lagueronniére 1816-ban született Poitouban. Családja hagyomá­nyai folytán a legitimistákhoz tartozott. 1845 körül szorosabb összeköttetésbe jött Lamartinnel, ki őt 1848-ban kabinet-h­esévé nevezte s később „Le bien public“ címü lapját szerkesztette vele. Az államcsíny után föltétlenül a császársághoz csatlakozott s annak egyik legbefolyásosabb em­bere lett. 1861-ben a szenátus tagjául hivatott meg. Utóbbi időkben a „La France“ címü lapot szerkesztette. * A „Louisian­e“ gőzhajó elsü­­lyedéséről egy szemtanú következőket írja : Pauliac közelében e hó 20-án estek­ fél 11 óra­kor a „Louisiánán“ távolban a sűrü ködön át egy hajó tetővilágítását vevők észre. Azt hittük, hogy a hajó , melynek árboclámpáját világítni láttuk , vagy másfél mértföldnyire horgonyoz tőlünk. Fordítottunk némileg hajónk irányán, hogy amazt kikerüljük. Midőn kétszáz lépés­nyire jutottunk ama hajóhoz,­ az ormányán levő vörös lámpáról láttuk, hogy az felénk közeledik. Kitérni többé nem lehetett, hátrálni kezdtünk, hogy az összeütközés erejét némileg gyöngítsük. A várakozás egy kínos perce telt el és a ne­künk jövő „Gironde“ postahajó ormánya mélyen belehatolt hajónk oldalába. A négy méternyi széles nyíláson, melyet a „Gironde“ hajónkba ütött, a víz gyorsan ömlött befelé. Rövid idő múlva hajónk sülyedni kezdett.­­ Leirhatatlan a zavar, mely a tetőzeten kifejlődött. A víz min­dig magasabbra szállt ; aki szerét tehető, a hajó árbocaihoz erősített kötelekbe kapaszkodott. A közelben horgonyozó „Ibéria“ és „Martinique“ mentőcsónakai és a „Gironde“ megmentették a sülyedő hajó legénységét és az utasokat. — A „Gironde“ betért a pauliaci révbe , képtelen lévén útját folytatni. Eddig tíz ember hiányzik a két hajóról, kik valószínűleg a hullámokban találták sírjukat. A „Louisiane“ elsülyedt, de remélik, hogy rakományát sikerülni fog kiha­lászni. * A Vezúv füstölgése napról-napra sö­tétebbé és sűrűbbé válik. A közel kitörést két­­ségkivülinek tartják. * Gazdag áldás. A jóremény fokán, mint Madeirába távírják, nagy gyémántokat találtak. Többek közt egy 300 karát s Beeriben egy 103 karát nehézségűt, melyet találója 3350 font ster­lingért adott. — Déli Afrikában pedig ezüstbá­nyát fedeztek föl. — Kell is, mert még nincs elég kincs. * El Hercegovinába! A 34. számú gyalogezred, mely ez időszerint Kassán állomá­sozik, menetkészültségi parancsot kapott, s ha­ladéktalanul a hercegovinai határra fog indulni. * Két meggyilkolt tábornok te­metése. Clement Thomas és Lecomte táborno­kok ünnepélyes temetése, kik a kommunisták ál­tal gyilkoltattak meg, december 27-én ment végbe Párisban. Eddig a saint-vincenti temetőben nyu­godtak s a kormány rendeletéből most adatott meg nekik csak a katonai tisztelet. Az invali­dusok palotája ez alkalomra egészen bevonatott gyászlepellel s mindegyik oldalán csak a szeren­csétlen dátum volt olvasható : 1871. márc. 18. A rokkantak kápolnájában pedig két hatalmas ravatalt állítottak föl zászlókkal díszítve, s ott tartatott a gyászmise is, melyen résztvettek: a nemzetgyűlés elnöke, IlAudiffret-Pasquier, Broye ezredes, mint a köztársasági elnök képviselője, a miniszterek, a párisi kormányzó táborkarával együtt, számos képviselő, tisztek és minden na­gyobb város küldöttsége. Midőn a szent mise­áldozat bemutattatott, öt ágyulövés történt s a két koporsó két elsőrangú halottaskocsira téte­tett. Nagyszámú közönség kisérte a szerencsét­len tábornokok koporsóit a nagy temetőig, hova aztán csak a 15.000 főnyi katonaság juthatott be. A szokásos üdvlövések után a közönség szétoszlott. * A tehéntej és a tüdőbaj. Egy ki­tűnő német tudós e napokban közlé azon ta­pasztalatait, hogy tüdőbeteg teheneknek a teje nemcsak átalában véve ártalmas, de különösen a legveszedelmesebb tüdőbajok egyikét, a tuber­kulózist, képes az emberben előidézni, főkép ak­kor, ha ama tej forratlan állapotban lő az em­beri gyomorba. Már­pedig gyakran látjuk, hogy újdonszült gyermekek — szopós dajka hiányá­ban — forratlan tehéntejjel tápláltatnak; hogy mellbeteg emberek orvosi rendelet folytán for­ratlan meleg tejet isznak. És így öntudatlanul a legpusztítóbb betegségek magvát vehetik ma­gukba. Annál nagyobb óvatosságot igényel ezen dolog, mert (Dr. Klencke szerint) a teheneknek egy átörökölhető speciális tüdőbetegségök van, — „Perlsucht“ — melyet a szakértő is csak teljes kifejlődése után vesz észre s a melyet első csirájában csak a tapasztalt, értelmes állat­orvos ismerhet föl. * Megégtek. Poklosteleken a múlt na­pokban megrendítő esemény történt. Az odavaló tanítónak szép fiatal lánykája Nagy Zsuzsánna barátnőjével együtt összeégett. Az esemény — mint a következményekből sejteni lehet — kö­vetkezőleg történhetett . A tanító nem volt oda­haza s estefelé a két leány lámpát gyújtott; a lámpa azonban, mivel tápláléka nem volt, pislá­kolt ; elővették tehát a kőbutykosban levő petró­leumot, hogy a lámpába a szükséges táplálékot betöltsék. Hihetőleg azonban nem oltották el a lángot s a petroleum fölgyűlt és szétrobbant, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a két leány ösz­­szeégett. Miskor a tanitó hazaérkezett, borzasztó látvány tárult eléje : szobája közepén két szénné égett alakot talált összeölelkezve. Képzelhetni a szerencsétlen apa lesújtó fájdalmát, midőn az egyik szénné égett alakban saját leányát s a másikban barátnéját ismerte föl. * Új északsarki expedíciót szán­dékozik több newyorki kereskedő és tengerészeti tiszt rendezni. Az expedíció, melynek parancsno­kául Osborne kapitány van kiszemelve, ke­resni fogja azon iratokat, melyeket sir John Franklin az északi tenger sziklái közé rejtett. A hajót már fölszerelik és­­több eszkimót is fo­gadtak föl; csatlakozni fog néhány amerikai is, kik Grönlandot már beutazták. A hajó 1876-ik április 1-én indul útnak; egy geológ is kíséri az expedíciót, ki nevezetesen ásvány- és őslény­tani kutatásokkal fog foglalkozni. * Blind Károly és a panszlávok. Blind Károlyról, a híres radikális publicistáról, Magyarország iránt való szeretetéért, a panszlá­vok hozzájuk méltólag emlékeztek meg közelebb. Az esetet maga Blind valamennyi angol lapban a következőleg közli: „Fenyegető levelet kap­tam ezen postabélyeggel: Ragusa, dec. 5. A levélben egy csontváz van lerajzolva, továbbá egy sírkő e fölirattal: „Absolutorium“, több po­koli készülék, stb., aláírva: „1874—5. Ragusa.“ Tekintve a helyet, a honnét ez ijesztési kísérlet jön, valószínűnek tartom, hogy résznéven vették tőlem azt, hogy oppoziciót fejtek ki a muszka pánszlávizmus ellen és oly nézeteket védelmezek, amelyek Európa kultúrája és biztonsága érde­keinek megfelelnek. Én csakugyan minden­kor Magyarország területi egysé­ge és önkormányzata mellett nyilat■ hoztam; követeltem, hogy az autokratikus túl­kapásoknak eleje vétessék, mert a keleti kér­dést csak ez esetben lehet üdvösen megoldani. Ezen véleményeket ezentúl is nyilvánosan vé­dem. Noha nem rég történt, hogy orvtámadás in­­­téztetett ellenem, melynek utóhatásait hónapokon át éreztem, mégis a legnagyobb megvetéssel viseltetem e fenyegetés iránt. Semmi erőszak, semmi fenyegetés sem fog arra bírhatni, hogy elálljak nézeteim nyilvánításától. A levél kül­dőjének vagy küldőinek pedig azt ajánlanám, hogy tanuljanak meg ügyesebben rajzolni, vér­szomjas rajzuk nem gyakorol erős hatást. Blind Kár­oly. * Gyurgyevóból Írják az „Ellenőr“-

Next