Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-01-02 / 1. szám
osztással, mégpedig oly új szereposztással, aminek érdekkel és kíváncsisággal nézünk elébe. Ugyanis Göndör Sándort a jutalmazandó Mike, Finom Rózsit Lukácsyné, Gene cigányt pedig Toldi fogja játszani. — Lukácsynét nem féltjük, mert úgy tudjuk, hogy csinosan énekel s játékával is majd csak megteremti Finom Rózsit. Toldi is ha el nem éri, majd csak nyomába lép Mikei zenéjének, — hanem hogy Mikei, a megtestesült komikum, hogyan fogja magát beletalálni a búbánatos Göndör Sándor szerepébe, arra már csakugyan kiváncsiak vagyunk. E feladat kétszeresen nehéz lesz neki a mi közönségünkkel szemben, amely csakis egy oldalról tanulta őt ismerni s tehetségét becsülni. Különben azt halljuk, hogy Mikes úr már volt népszinműénekes is valamikor, tehát majd meglássuk. Ajánljuk a jutalmazandót közönségünk pártolásába. Az óév ugyan irutálisan búcsúzott el tőlünk: tiz—tizenkét foknyi hidegével csonttá fagyasztotta a földet s az utcákon vörösre festett minden orrt és fület. Azon kérdésre, hogy „hol a boldogság mostanában“ — csakugyan nem adhatunk okosabb feleletet, mint hogy: „barátságos meleg szobában.“ A korcsolyázók azonban fittyet hánynak a szobaboldogságnak s a kérdésre, hogy hol a boldogság ? azt felelik, hogy: „a jégpályán.“ Tessék megpróbálni. — Bukás. Déry A. és fiai helybeli kereskedői cég tegnapelőtt csődöt mondott. — Végre valahára megindulnak újra a „Tanügyi Lapok“ is. Szerkesztője ismét Vass Mátyás úr lesz, aki ezúttal nehezen adta rá a fejét, hanem végre engedett a közbizalomnak, amint dukál is. Szerkesztőbizottsági tagok lettek: Sziklay Ferenc, Itéés József, Kitassy József, Weisz Gábor és Schulhof Lajos. — lappénztárnok: Ferenczy János. A „Tanügyi Lapok“ első száma néhány nap múlva meg fog jelenni. ** Szathmáry Károly, a helybeli színtársulat jeles tagja, ki makacs torokbajban szenvedett s hosszabb idő óta a kórházban gyógykezeltetett, mint értesülünk, hangját már majdnem teljesen visszanyerte, úgy hogy a jövő héten ismét elfoglalhatja helyét a társulatnál. A közönség mindenesetre örömmel fogja őt újra a színpadon látni. — A törvényszék köréből. (Csalás, lopás, erőszak.) A helyb. kir. fény. tvszék f. é. december 29-én tartott nyilvános ülésében a következő bűneseteket tárgyalta: 1. A csongrádi kir. járásbíróságnál f. évi július 7-én azon büntetésre méltó cselekvény fordult elő, hogy Petrik Farkas ottani lakos bizonyos polgári perben a tanúvallomásra beidézett Szőke Imre helyett Sebestyén Ferenc csongrádi lakost állította a bíróság elé, aki annak nevében a bíróság előtt nem csak tanúskodott, hanem vallomását esküvel is erősítette. A helyb. kr. szervszék (elnök: Rosenberg, kir. ügyész: Krikkay) ebben a biróság félrevezetését célzó csalást konstatálván , Petrik Farkast mint bűnszerzőt és Sebestyén Ferencet mint közvetlen tettest fejenként két havi börtönre ítélte. Vádlottak fölebbeztek. — 2. Kormos Pál dorozsmai birtokos tanyájának háza 1874. évi junius 9-én kiásatván, ez alkalommal onnan különféle ágy- és ruhanemüek 200 frt értékben ellopattak. A gyanú Molnár Nebizdra Imre szomszédtanyai lakosra esett, kinél a tolvajság után másnap délutáni 5 óra tájban Faragó János dorozsmai pusztázó a káros kíséretében az eltolvajlott tárgyakat, egy pár darab kivételével, föl is találta. Vádlott a végtárgyalás folyamában tagadta a lopás elkövetését, de a tvszék a kir. ügyészség által fölhozott jogos gyamúokok alapján vádlottat az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 6 havi súlyos börtönre ítélte. Novák József ügyvéd, mint vádlott védője, fellebbezését bejelenté. — 3. Szabó Mihály szeged-tanyai juhásznak 1865. évi julius havában az őrizetére bizott birkafalkájából 27 drb ellopatott. A káros rögtön a birkák keresésére indulván, a radonovici földön azokból 7 darabot föltalált Lebovics István istállójában, akihez a birkákat Peacsits Mitó szabadkai lakos hajtotta. Peacsits tagadta a lopás elkövetését, de mivel a nála föltalált birkák jogos szerzését igazolni nem tudta, sőt, miután ellene azon körülmény is beigazoltatott, hogy midőn panaszos a birkáit nála kereste, ez utóbbit nemcsak agyonveréssel fenyegette, hanem az ott jelen volt Lebovics Istvánnét fölkérte, hogy a bíróság előtt a történtekről mit se valljon; ehhez járulván Lebovics István azon szembemondással is igazolt vallomása, hogy a panaszos tulajdonát képező birkákat hozzá Pencsits hajtotta s arra kérte őt, hogy azoknak rövid ideig helyet adjon; az eljáró kir. tvszék ezen jogos gyamokokból merített összetett bizonyitékok alapján vádlottat a birkalopásban bűnösnek kimondotta s ezért 5 havi súlyos börtönre ítélte s az okozott kár és rabtartási költség megfizetésében marasztalta. A kir. ügyészség az ítéletben megnyugodott, az elitélt azonban fölebbezett. —4. Ugyanezen ülésben tárgyaltatott erőszakos nemi közösüléssel vádolt Spitzer Zsigmond 16 éves szegedi izraelita főügye, amelyben a vádló fél Dóci Rózát 13 éves hajadon volt. A vád a bizonyítási eljárás folytán beigazoltatván , vádlottat a kir. tvszék 5 havi súlyos börtönbüntetésre ítélte. A kir. ügyészség, mely vádlottra a fennforgó enyhítő körülmények figyelembevételével 2 heti fogságot indítványozott, vádlott javára felebbezett. ? Városi képviselőválasztások. Az elhalt és leköszönt köztörvényhatósági biz. tagok helyébe holnap, vasárnap, fognak megejtetni a választások. A 2-ik kerület kivételével minden kerületben lesz választás és pedig az I. kerületben három, a Ill-ikban kettő, a többiben egy-egy biz. tag fog választatni. — Érdekes bűnügyi tárgyalás van kitűzve a helybeli kir. törvényszéknél f. évi febr. 12-ik napjára. A vádlott Bogács István "vét dorosmai segédlelkész, aki azzal van vádolva, hogy Dorosmán a községi iskolák ellen izgatott. Lapunkban annak idején körülményesen le voltak irva Bogács úrnak azon üzelmei, amik miatt bűnvádi eljárás alá került. — Tanitói jutalmazás. A szegedi általános takaréktár által alapított ezer írtnak évi 6°/0 kamatját, mint tanitói jutalmat, az elmúlt évre Bánki Endre mórahalmi tanyai tanító kapta meg. Az illető tehát részesült egy kis „boldog újévben“— „Alföldi nővilág.“ Ilyen című lapnak a mutatványszámát kaptuk Szentesről, amely szépirodalmi lap s „az alföldi műveit magyar hölgyek lapja“ akarna lenni, ha isten és a közönség is úgy akarná, mint Sima Ferenc úr, aki mint szerkesztő és kiadó nem közönséges bátorsággal e lap megindítására vállalkozott.• Sajnáljuk, de ki kell mondanunk, hogy ez az egész idétlen, beteges törekvés, mely a viszonyok és a saját erőnek teljes félreismerésén alapszik. Ezt mutatja már a mutatványszám, amely a központi szépiroda lapok legutolsójával sem képes versenyezni. Egyébiránt megvagyunk győződve, hogy ez a vállalat halva született s igy a mutatványszám bővebb megbirálásába nem is bocsátkozunk. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ 52. száma következő tartalommal jelent meg: Almási Tihamér. (Arcképpel. — Régi karácsony. Elbeszélés. (Szépfaludi D. Ferenc.) — Lea Eszter. (Költ. Kiss József.) — Anya és gyermeke. (Képpel.) — Karácsony a temetőben. (Képpel.) — Török falu magyar földön. (Képpel.) — Japáni katonatisztek. — (Képpel.) — A fővárosból: Karácsony. (Képpel.) (Porzó.) — Nemzeti színház. (Nemo.) — Zenészeti szemle. (Vajda Viktor.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Képrejtvény. Szerkesztői üzenetek. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Színház. A vidéki olvasó már talán azt hiszi, hogy be is zárták nálunk a színházat, oly régóta szünetel ez a rovat. Pedig dehogy zárták. De hát miről írjunk ? „Ludas Matyóról, „Angyal Bandi“-ról, sat. ? Sajátságos dolog ez nagyon : mióta a színügyi bizottság „akcióba“ lépett, azóta oly silány repertoár folyt le, amilyen még eddig az idén sem volt ily nagy huzamban. — Az egyetlen újdonság az utóbbi tíz nap alatt az volt, hogy Tody Ferenc urat rendes tagnak szerződtették, aki most már, úgy látszik, végkép meglesz népszinmű énekesnek is, — csak aztán a közönség is „meglegyen !“ így aztán szentül is kukorékolhatunk mi a közönségnek , hogy menjen a színházba, íme a leverő jelenség: szerdán „Brankovics György“ tragédia és oly üres színház, amilyen talán még az idén sem volt. Most már — miután a színtársulat érdekében megtettük a magunkét — ideje lesz talán azt is kimondanunk, hogy a szegedi közönség éppen nem mostoha gondviselője a színészetnek, csak igyekezzenek igényeit kielégíteni. Láttuk Komáromi jubilaeumánál, hogy tudja méltányolni az egyesek érdemeit is , és ugyanezt láthattuk dec. 28-án Nikó Lina jutalomjátéka alkalmával, amikor a színház szintén szépen megtelt s a lelkes közönség kedvenc művésznőjét kiléptekor taps-, koszorú- és virágzáporral árasztotta el. Az előadás (Pók és a szegedi menyecske) elég kerekdeden folyt le; csak Toldy ellen van az a kifogásunk, hogy nagyon elcikornyázza a népdalokat, ugyannyira, hogy az ő ajkain azok eredeti jellegekből s így hatásukból is sokat veszítenek. A magyar népdal szépsége rithmusainak egyszerűségében rejlik s azokat kicskornyázni csakis a cigány privilégiuma. . . . De most veszszük észre, hogy ezek a zsörtölődő sorok éppen az uj esztendő első napján látnak napvilágot. No, már megvan, mi a múlt rovására írjuk azon kívánattal, hogy „ez új esztendőben“ csak jót és szépet kelljen írnunk a közönségről is, a színigazgatóról is, társulatáról is egyenként és összesen. Különben pedig : Adjon isten boldogabb évet a magyar Thaliának! A Dugonics-szobor tőke gyarapítására újabban adakoztak: Boros Frigyes m. kir. országos építészeti felügyelő ur 50 forintot, Sebeinberger Antal ur 5 frtot. Szegeden, 1875. december hó 2-án. Fiuk Ferenc, szoborbizottsági tag és pénztárok. Értesítés. Minthogy a Dugonics-szobor javára rendezendő sorsjátékra kibocsátott sorsjegyek még nem keltek el, szükségesnek látta a sorsjáték rendezésével foglalkozó bizottság a sorsolási határidő meghosszabbítását a magas kormánytól kieszközölni, minek folytán fölkéretnek mindazok, akik szívesek voltak a Dugonics-szobor javárarendezendő sorsjáték jegyeit eladási terjesztés végett elfogadni, hogy azokat továbbra is maguknál tartani, illetőleg elárusítani szíveskedjenek. A bizottság nem fog késni úgy az újabban engedélyezett sorsolás napját, valamint az el nem kelt sorsjegyeknek beküldésére kitűzendő újabb határidőt annak idejében hírlapilag tudatni. Szeged, 1875. dec. 28. • A sorsolási bizottság nevében : Deák Gyula. Értesítés. A korcsolyázó-egylet tagjai értesíttetnek, hogy ma, újév napján, a jégpályán diszkorcsolyázás rendeztetik zeneszó mellett. A pályára csupán jelvényekkel ellátott egyleti tagok léphetnek. Az elnökség. Vegyes. * Pálfy Zsigmond, királyi táblai biró, a magasabb társaságok egyik előkelő és becsült tagja, pénteken Promontoron, hová az ünnepekre vonult, pisztolylyal meglőtte magát. Bővebb részleteket e megrendítő öngyilkosságról — írja az „Ellenőr“ — nem tudunk , csak azt tudjuk, hogy jószívűségének és baráti bizalmának jön áldozata. Egyik bírótársa rutul visszaélt Pálfy barátságával és váltóival annyira a hínárba sodorta, hogy Pálfy a végképi elmeríléstől való kétségbeesésében az öngyilkosságban keresett menedéket. Asztalán egy csomó kifizetett váltót s egy levelet találtak. A váltók T.-ei voltak s Pálfy fizette ki azokat ; — a levél pedig leányának szólt s ebben azt írja, hogy „isten bocsásson meg neki , de bocsásson meg annak az — embernek is, aki őt az öngyilkosságba taszította.“ Az eset szomorú illusztrációja társadalmi viszonyainknak, még inkább a kir. táblai karnak, melynek egy része nappal nem dolgozhatik, éjjel nem nyughatik attól rettegtében, hogy az uzsorások fölkelnek , a zivatar kitör s eltemeti őket az ár. (T. azóta megcáfolta az ellene fölmerült vádat.) * Rablógyilkosság, postarablás. A napokban Zombor közelében , ugyanott, hol nem rég Aman gabnakereskedőt ütöttek agyon, ismét rablógyilkosság történt. A bezdáni Schwell féle szállító cég 1600 — 1800 frt értékű árut küldött Szivács-Cservenkára; egy jómódú bezdáni magyar volt a fuvaros; ez Cservenkán fölvette a portéka árát és a csatornamentében visszatért Bezdán felé. De Szent-Iván és Zombor közt a vasúti hídnál ismeretlen rablók kirabolták és meggyilkolták. F. hó 21-én a reggeli vonat mozdonyvezetője a vágányok mellett meglátta a holttestet és Szent-Ivánban jelentést tett e dologról. Azonnal bizottság ment ki a helyszínére. A holttestet Zomborba szállították, hol ugyanakkor egy szerb ember jelent meg egy kocsival és három lóval, melyek az ő állítása szerint aznap reggel egész nyugodtan az ő tanyája előtt állottak. A kocsi és a három ló a meggyilkolt bezdáni emberé, aki nős és három gyermek atyja volt. —• A vizsgálat folyamatban van , de mindeddig nem vezetett eredményre. — A múlt héten pedig a Becskerek és Kikinda között közlekedő postakocsit Bassahid és Mellence között nappal kirabolták. A kocsis meggyilkoltatott, az ülése alatt levő pénzesláda kifeszíttetett és öszszes értéktartalmával, mely 3—4000 frt lehetett, elraboltatott. E rablás a délelőtti órákban történt. Dicsőség a bács- és torontálmegyei rendőrségnek 1 * Borzasztó szerencsétlenség. A szerencsétlenségekben oly gazdag 1875. év nem múlhatott el anélkül, hogy az utolsó napokban a korábbi katasztrófákhoz egy borzasztó ráadást ne szolgáltasson. Hellikenben, mely a barátságos friderthali völgynek egy kis faluja Argau kantonban, Schweizban, egy távirati jelentés szerint karácsony estéjén az iskolaépületben egy karácsonyfát állítottak föl; a ház az ünnepély alatt összedült s az együttlevő embertömeg közül 72 meghalt, 36 megsebesült. Az egész falunak öszszesen 700 lakosa van. * A vadak közül. Érdekes jelenségről tudnak a francia lapok, mely nem csekélyebb, mint az, hogy egy Pelletier Narcisse nevű francia Ausztrália vad emberei között megtelepedvén, ott 18 évi tartózkodás alatt maga is teljesen elvadult, annyira, hogy elfelejtette tulajdon anyanyelvét, melyet azonban most, miután angol hajóslegények rátaláltak és visszahozták, bámulatos gyorsasággal tanul meg újra. E hó 18-án tért vissza Pelletier Saint-Gillesbe, szülőhelyére.Fitestvére fogadta és vezette el még élő anyja karjaiba. * Két nevezetes ember hunyt el a napokban. Az egyik Pogodin Petrovics Mihály, híres pánszláv író, aki Moszkvában halt el. Pogodin 1800. nov. 22-én született Moszkvában s az ottani egyetemen történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 1841 óta tagja volt a szentpétervári akadémiának. A másik : Lagueronniére Lajos István Arthur, francia publicista és volt nagykövet, aki Párisban hunyt el. Lagueronniére 1816-ban született Poitouban. Családja hagyományai folytán a legitimistákhoz tartozott. 1845 körül szorosabb összeköttetésbe jött Lamartinnel, ki őt 1848-ban kabinet-hesévé nevezte s később „Le bien public“ címü lapját szerkesztette vele. Az államcsíny után föltétlenül a császársághoz csatlakozott s annak egyik legbefolyásosabb embere lett. 1861-ben a szenátus tagjául hivatott meg. Utóbbi időkben a „La France“ címü lapot szerkesztette. * A „Louisiane“ gőzhajó elsülyedéséről egy szemtanú következőket írja : Pauliac közelében e hó 20-án estek fél 11 órakor a „Louisiánán“ távolban a sűrü ködön át egy hajó tetővilágítását vevők észre. Azt hittük, hogy a hajó , melynek árboclámpáját világítni láttuk , vagy másfél mértföldnyire horgonyoz tőlünk. Fordítottunk némileg hajónk irányán, hogy amazt kikerüljük. Midőn kétszáz lépésnyire jutottunk ama hajóhoz, az ormányán levő vörös lámpáról láttuk, hogy az felénk közeledik. Kitérni többé nem lehetett, hátrálni kezdtünk, hogy az összeütközés erejét némileg gyöngítsük. A várakozás egy kínos perce telt el és a nekünk jövő „Gironde“ postahajó ormánya mélyen belehatolt hajónk oldalába. A négy méternyi széles nyíláson, melyet a „Gironde“ hajónkba ütött, a víz gyorsan ömlött befelé. Rövid idő múlva hajónk sülyedni kezdett. Leirhatatlan a zavar, mely a tetőzeten kifejlődött. A víz mindig magasabbra szállt ; aki szerét tehető, a hajó árbocaihoz erősített kötelekbe kapaszkodott. A közelben horgonyozó „Ibéria“ és „Martinique“ mentőcsónakai és a „Gironde“ megmentették a sülyedő hajó legénységét és az utasokat. — A „Gironde“ betért a pauliaci révbe , képtelen lévén útját folytatni. Eddig tíz ember hiányzik a két hajóról, kik valószínűleg a hullámokban találták sírjukat. A „Louisiane“ elsülyedt, de remélik, hogy rakományát sikerülni fog kihalászni. * A Vezúv füstölgése napról-napra sötétebbé és sűrűbbé válik. A közel kitörést kétségkivülinek tartják. * Gazdag áldás. A jóremény fokán, mint Madeirába távírják, nagy gyémántokat találtak. Többek közt egy 300 karát s Beeriben egy 103 karát nehézségűt, melyet találója 3350 font sterlingért adott. — Déli Afrikában pedig ezüstbányát fedeztek föl. — Kell is, mert még nincs elég kincs. * El Hercegovinába! A 34. számú gyalogezred, mely ez időszerint Kassán állomásozik, menetkészültségi parancsot kapott, s haladéktalanul a hercegovinai határra fog indulni. * Két meggyilkolt tábornok temetése. Clement Thomas és Lecomte tábornokok ünnepélyes temetése, kik a kommunisták által gyilkoltattak meg, december 27-én ment végbe Párisban. Eddig a saint-vincenti temetőben nyugodtak s a kormány rendeletéből most adatott meg nekik csak a katonai tisztelet. Az invalidusok palotája ez alkalomra egészen bevonatott gyászlepellel s mindegyik oldalán csak a szerencsétlen dátum volt olvasható : 1871. márc. 18. A rokkantak kápolnájában pedig két hatalmas ravatalt állítottak föl zászlókkal díszítve, s ott tartatott a gyászmise is, melyen résztvettek: a nemzetgyűlés elnöke, IlAudiffret-Pasquier, Broye ezredes, mint a köztársasági elnök képviselője, a miniszterek, a párisi kormányzó táborkarával együtt, számos képviselő, tisztek és minden nagyobb város küldöttsége. Midőn a szent miseáldozat bemutattatott, öt ágyulövés történt s a két koporsó két elsőrangú halottaskocsira tétetett. Nagyszámú közönség kisérte a szerencsétlen tábornokok koporsóit a nagy temetőig, hova aztán csak a 15.000 főnyi katonaság juthatott be. A szokásos üdvlövések után a közönség szétoszlott. * A tehéntej és a tüdőbaj. Egy kitűnő német tudós e napokban közlé azon tapasztalatait, hogy tüdőbeteg teheneknek a teje nemcsak átalában véve ártalmas, de különösen a legveszedelmesebb tüdőbajok egyikét, a tuberkulózist, képes az emberben előidézni, főkép akkor, ha ama tej forratlan állapotban lő az emberi gyomorba. Márpedig gyakran látjuk, hogy újdonszült gyermekek — szopós dajka hiányában — forratlan tehéntejjel tápláltatnak; hogy mellbeteg emberek orvosi rendelet folytán forratlan meleg tejet isznak. És így öntudatlanul a legpusztítóbb betegségek magvát vehetik magukba. Annál nagyobb óvatosságot igényel ezen dolog, mert (Dr. Klencke szerint) a teheneknek egy átörökölhető speciális tüdőbetegségök van, — „Perlsucht“ — melyet a szakértő is csak teljes kifejlődése után vesz észre s a melyet első csirájában csak a tapasztalt, értelmes állatorvos ismerhet föl. * Megégtek. Poklosteleken a múlt napokban megrendítő esemény történt. Az odavaló tanítónak szép fiatal lánykája Nagy Zsuzsánna barátnőjével együtt összeégett. Az esemény — mint a következményekből sejteni lehet — következőleg történhetett . A tanító nem volt odahaza s estefelé a két leány lámpát gyújtott; a lámpa azonban, mivel tápláléka nem volt, pislákolt ; elővették tehát a kőbutykosban levő petróleumot, hogy a lámpába a szükséges táplálékot betöltsék. Hihetőleg azonban nem oltották el a lángot s a petroleum fölgyűlt és szétrobbant, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a két leány öszszeégett. Miskor a tanitó hazaérkezett, borzasztó látvány tárult eléje : szobája közepén két szénné égett alakot talált összeölelkezve. Képzelhetni a szerencsétlen apa lesújtó fájdalmát, midőn az egyik szénné égett alakban saját leányát s a másikban barátnéját ismerte föl. * Új északsarki expedíciót szándékozik több newyorki kereskedő és tengerészeti tiszt rendezni. Az expedíció, melynek parancsnokául Osborne kapitány van kiszemelve, keresni fogja azon iratokat, melyeket sir John Franklin az északi tenger sziklái közé rejtett. A hajót már fölszerelik éstöbb eszkimót is fogadtak föl; csatlakozni fog néhány amerikai is, kik Grönlandot már beutazták. A hajó 1876-ik április 1-én indul útnak; egy geológ is kíséri az expedíciót, ki nevezetesen ásvány- és őslénytani kutatásokkal fog foglalkozni. * Blind Károly és a panszlávok. Blind Károlyról, a híres radikális publicistáról, Magyarország iránt való szeretetéért, a panszlávok hozzájuk méltólag emlékeztek meg közelebb. Az esetet maga Blind valamennyi angol lapban a következőleg közli: „Fenyegető levelet kaptam ezen postabélyeggel: Ragusa, dec. 5. A levélben egy csontváz van lerajzolva, továbbá egy sírkő e fölirattal: „Absolutorium“, több pokoli készülék, stb., aláírva: „1874—5. Ragusa.“ Tekintve a helyet, a honnét ez ijesztési kísérlet jön, valószínűnek tartom, hogy résznéven vették tőlem azt, hogy oppoziciót fejtek ki a muszka pánszlávizmus ellen és oly nézeteket védelmezek, amelyek Európa kultúrája és biztonsága érdekeinek megfelelnek. Én csakugyan mindenkor Magyarország területi egysége és önkormányzata mellett nyilat■ hoztam; követeltem, hogy az autokratikus túlkapásoknak eleje vétessék, mert a keleti kérdést csak ez esetben lehet üdvösen megoldani. Ezen véleményeket ezentúl is nyilvánosan védem. Noha nem rég történt, hogy orvtámadás intéztetett ellenem, melynek utóhatásait hónapokon át éreztem, mégis a legnagyobb megvetéssel viseltetem e fenyegetés iránt. Semmi erőszak, semmi fenyegetés sem fog arra bírhatni, hogy elálljak nézeteim nyilvánításától. A levél küldőjének vagy küldőinek pedig azt ajánlanám, hogy tanuljanak meg ügyesebben rajzolni, vérszomjas rajzuk nem gyakorol erős hatást. Blind Károly. * Gyurgyevóból Írják az „Ellenőr“-