Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-09-17 / 114. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, szeptember 17-én. 114-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési feiltételele: Szegeden KizsiozkoriUsBSl ti viddkre p«»tán. Egész évre 10 frt. Félévre . •* frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre 6 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI ás VEGYESTRETREMU LAP ——■———Maw»—■anrweMimiiiniiH’wuwjmnnmni ' imwbm—n—— Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések felvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Egeres számára. S Irr. Kiadóhivatal: Herger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A bírálat eredménye. Bármily mérvű kiállításnak lényeges kelléke a bírálat, mely a kiállított tárgyakat érdemük szerint méltányolván, míg egyrészről a méltó kitüntetések által a gyártók képzettségét, szorgalmát és előretörekvését jutalmazza s a továbbhaladásra ösztönzi, másrészt a fogyasztó közönségnek is tájékozást és útmutatást nyújt, hogy mely iparcikkeket hol találhat föl jó minőségben és aránylag jutányos árakon. Ez a bírálat, föladata és célja, s ha a jurg e fontos feladatát jól oldja meg és célját eléri vagy megközeliti, ez szükségkép kedvező hatással lesz az ipar fejlődésére. Hogy a szegedi jury, bírálata eredményének összeségét tekintve, megfelelt-e föladatának s hogy az eredmény minő hatással lesz a hazai ipar jövőjére, azt majd később fogjuk megtudni. Most még erészben csak sejtelmeink lehetnek, s minthogy ezek alapját a fölfogás adja meg, amely — emberek lévén — téves is lehet, óvakodunk a határozott előremondást tartalmazó ítélettől ; annyit azonban egyéni meggyőződésünkként — csalhatatlanságot nem vindikálva — kimondhatunk, hogy minket a bírálat eredménye nem elégít ki; s ezzel kapcsolatban konstatálhatjuk, hogy sokan vannak velünk egy nézetben ; míg másrészről azt is kimondhatjuk, hogy az a kiállítók körében is nagymérvű elégületlenséget szült, ami nemcsak az érdeméremtől elesettek körében nyilatkozik a nagyszámú reklamációk és hangos panaszokban, hanem sokaknál azok közül is, akik érdeméremmel ugyan kitüntetve, de egyszersmind sokkal gyöngébb versenytársakkal egy sorba estek. Ennek első és fő oka pedig nem a juryben, hanem az alapelvekben rejlik, melyek a kitüntetések módozatát előre megszabták s a bírálók eljárását szabályozták. A papiroson elég jól hangzott, az egyféle kitüntetés oly módon, hogy a fokozatok az érdemérem mellé adandó okmányban jelöltessenek meg; de ez, amint most már látjuk, a gyakorlatban nem bizonyult be célszerűnek, s meggyőződésünk szerint sokkal több — s hozzátehetjük: sok jogos — elégedetlenséget szült, mint ha a fokozatok már az érmekben nyertek volna kifejezést .így az a következés, hogy külsőleg, a nagyközönség szemében — amely nem látja az okmányokat, csak az érmeket — egy rangba vannak helyezve az érdemérmesek közül oly iparüzletek, amelyek műszlés, fejlettség, versenyképesség, stb. tekintetében nagyban különböznek egymástól; mígt másrészről az emlékérem, melyet minden kiállítónak kapnia kellett, semmi jelentőséggel nem birván, evvel is a jobbak egy rangba helyeztettek a legroszabbakkal s csakúgy semmit sem nyertek azok, mint ezek. íme az elégedetlenség alapja. Szerintünk csak úgy lehetett volna segíteni a bajon, ha a jury egy összülésben, a korábbi megállapodás ellenére, kimondja, hogy az emlékérmek is bírnak bizonyos fokú kitüntetéssel, csakhogy ez esetben a silány tárgyaknak ezt sem lehetett volna adni. Azonban, ha már a jury ezt nem merte tenni, vagy nem tehette, akkor jóval szigorúbbnak kellett volna lennie az egyetlen kitüntetés, az érdemérem osztogatásában. Ez még sok jogos panasznak vette volna elejét (bár, meglehet, az alaptalan panaszokat szaporította volna) és igen becsessé tette volna az érdemérmet, mig így annak értéke, úgy lehet, nagyon is alászáll s kevés buzdításul fog szolgálni az igazán életképes iparnak egy jövendő orsz. kiállításon való versenyzésre, míg sokakat, éppen a gyöngébbeket, elbizakodottakká teheti s haladásukban akadályozhatja. De ezenkívül van elég hiba az ítéletek indokolásaiban, azaz a fokozatokban is, melyek majd az okmányokban foglalnak helyet. Egy és ugyanazon szakbeli kiállítás egynémelyikére a csillagokat is rárakták, míg a másiktól, éppen nem alábbvalótól, a közönségesen ismert érdemeket is megtagadták. Példa rá a nyomdászati kiállítás, amelynek megítélése a botránynyal határos. De ennek részletezése nem ide tartozik, majd lesz alkalmunk még a példákkal való illusztrálásra is. Nagy baj volt az, hogy a juryben egyes bírálóbizottságokat a szakértelemnek csak gyönge képviseletével lehetett összeállítani s igy gyakran tág kapu nyílt a protekcióra és pajtáskodásra, mivel egy vagy két ember orákulumként szerepelt. E körülményből az a tanulság vonható, hogy a vidéken egy orsz. kiállítás a juryt illetőleg mindig hiányos lesz ; ha tehát annak ítéletére súlyt fektetünk, ha azt hiszszük, hogy az hatással van a kiállítókra s következve a kiállításokra és végeredményében az ipar fejlődésére, akkor jól meg kell fontolnunk, hogy a jövendő legközelebbi orsz. kiállítás hol tartassák. Már hire szárnyal, hogy Kassa város 1878-ra tervez egy ott tartandó orsz. kiállítást. Arad is ilyen szándékban van, csakhogy később akarja azt rendezni. Mi azt mondjuk, hogy ne siessünk oly nagyon a második orsz. kiállítással, hanem várjuk be 2 — 3 évig, minő hatása lesz az elsőnek s gyűjtsük a tapasztalatok anyagát, hogy a másodiknak minél extensivebb sikerét jóelőre biztosítsuk. De ezenkívül még az a véleményünk, hogy a legközelebbi orsz. kiállítás ott rendeztessék, hol az anyagi és értelmi erő legnagyobb mérvben összpontosulva van, és ez az ország fővárosa, Budapest! Hazai ügyek. — A boszniai menekültek. Zágrábi hírek szerint szeptember 4-én a határőrvidéken 50,084 boszniai menekült volt. V.Ickhez azóta 718 jött. Továbbá a polgári Horvátországban 10,000 menekült van, úgy hogy ezek száma összesen : 61,000. — Ez is csak valami! Az országos kiállítás. IX. A kilencedik csoport a nemesére, nemeskő- és fémipar tárgyait foglalta magában. A műdarabok három termet s a folyosónak a két terem közti részét vették igénybe. Az első teremben találtuk Schuk és Schlick budapesti gyárosok szép és gazdag kiálitását tizedes-, kalmár-, gyógyszertári, sat. kisebb-nagyobb alakú és különféle szerkezetű, rézből készített mérlegekből és súlyokból. A mérlegekből egy igen szép és értékes példányt a tulajdonosok a szegedi iparmúzeumnak ajándékoztak. A kiállítás e csoportozatát két nagy műöntvény is érdekesíti. A terem másik feltűnő díszességű csoportozatát Oberbauer Alajosnak, a budapesti „oltár-egylet“ kiállítájának kiállítása képezé. — Ez megragadó szépségű egyházi díszöltönyöket, szereket s edényeket tartalmazott. A lobogók, a remekhímzésü selyem , bársony miseruhák, palástok, a rézből, bronzból, ezüstből készült, ízléses aranyozással ellátott kelyhek, szentségtartók, templomi lámpák, gyertyatartók, kandeláberek oly szép csoportozatot képeztek, amely mellett mindenki hosszabb ideig megállott. A többi tárgyak sorában még kiváló figyelmet keltett egy gyönyörű raion nagy album, remek díszítményeivel. — Csinos kelyhek, feszületek s egyházi szerek voltak még kiállítva Miskolcról Kucsár K.-tól. E tárgyak szomszédságában egy érdekes régiség volt elhelyezve, egy régi társpohár, mely cinből készült s 17 különnemű rezüstemlékéremmel vala diszitve ; a szegedi iparos ifjak képző- és segélyző-egylete állította ki. Az ékszerészet számos kiállító által volt képviselve, akiknek szekrényei nagyobbrészt ízléses csecsebecséket tüntettek elő. Pósz Alajos igen díszes és dús választékú tárgyai által tűnt ki. Szegedről még a következő ékszerés székkel találkoztunk e teremben: Politzer Sándor, kinek főkép szép ezüstműdarabjai említendők, melyek azonban, hallomás szerint, jobbára külföldi gyártmányok; csinos volt még Politzer Lipót, Pollák C. Adolf és fia gyűjteménye is; az utóbbi üzlet 1830-ban alapittatott s ez alkalommal szépmivű gyűrűkkel és óraláncokkal tűnt ki ; a szegedi ékszerészek közül még Kronstein Jánost említjük föl, ki csinos és értékes ezüst menteláncot állított ki. Az említetteken kívül még a következő ékszerészek művei érdemeltek figyelmet: Fülöp János (H.-M.-Vásárhely), Veress László (Debrecen) , Stenger és Fleischmann (Budapest) Ízléses gyűrűkkel és függőkkel, Grünstein H. (Budapest) , akinek ékszerei kiváló müizlésről tanúskodtak ; Egger S. és társa (Budapest) szép rococco-ékszereket állított ki. E teremből fölemlítjük még : Scholcz C. A. matzdorfi pléhgyáros konyhacikkeit, Kro- Jupper József (Budapest) kisebb-nagyobb vasúti s utcai pléhlámpáit, Weck Ad. (Budapest) selmeai pipa- és ezüstkupak gyűjteményét, három nagy antik pipával, Schember C. és fiai (Budapest) dús kiállítását, különböző nagyságú rézmérlegekből és sulyokból. A IX. csoport második terme gazdag csoportokat tartalmazott a nemesérc-ipar tárgyaiból. Itt volt Z e 11 e r i n Mátyás budapesti cég díszes gyűjteménye, mely a terem többi részétől mennyezettel volt elválasztva s ízléssel berendezve. A gyűjtemény gazdag választékát mutatta föl a különféle alakú és nagyságú csarnok-, utcai, vasúti és könyöklámpáknak ; továbbá egy tábori konyhakészünket és rendkívül gazdag fürdőkészüléket tartalmazott; fürdőkályhák, kádak és douche-ok is nagy választékban és célszerű szerkezettel ellátva voltak itt találhatók. A szépen fölszerelt gyűjteménynek nem kis díszére szolgált egy rögtönözve fölállított szökőkutacska, csinos ércalakkal. Hasonlóan dús volt Weiner Mór budapesti kiállító gyűjteménye, melyben nagy mennyiségű réz- és bádoglámpák , konyhai szerelvények bádogból, csinos kalitkák, mosdó edények, sat. foglaltattak. A csoportozat legkiválóbb tárgya volt egy nagy fürdőkád bádogból, rézmelegítővel ellátva. Nevezetes műtárgyai e cégnek a litermértékek, melyekből a múlt év óta 150,000 darabnál többet készítettek. Kiváló csoportozat volt még Grossmann Ág. budapesti kiállítóé, amely szép rácsozatokat, oszlopokat tartalmazott , a kiállító saját találmánya plasztikai horgany rezesítésével, továbbá díszes festésű érctáblákat. Pollák D. H. lámpái és konyhaeszközei mellett különösen említésreméltó egy fürdőkád , angol szerkezetű douche-készülékkel, s egy hűtőkészülék. Hegyváry Károly (B.Csaba) szintén állított ki egy említésreméltó fürdőkádat új szerkezetű zuhanyozóval ellátva. A harmadik teremben elhelyezett csoportok közül kiemelendők a következők: Fager József szegedi iparos kitűnő szerkezetű sárgaréz szénvasalói, Neukoram Bálint fiai (Versec) kétszeresen működő borszivattyúja, s egy Neukomm-féle magán hordótöltő-készüléke, Walter Ferenc (Budapest) tűzoltó eszközei, Hiernschrodt József (Sopron) műtárgyai, Fabritius testvérek (N.-Szeben) rézhengere és kigyóhüsitője szeszkészülékek számára; — Bódvai Pál (Szeged) nagy pálinkafőző kazánja (160 kilogr.) és rézüstjei, Eckert Fer. (Hódságh) szeszkazánja , Gottschling W. (N.-Szeben) kútszivattyúja; továbbá tűzoltókanóc Wagner Andrástól (II.-Szeben), Kammermeyer L. (Budapest) remekmivű szeszfinomító készüléke ; Henning Károly (Segesvár), Esee József (Budapest) különféle rézműgyártmányai. Végül elismeréssel kell nyilatkoznunk Spitzer Mór budapesti kiállító gazdag gyűjteményéről, amelyben díszes állványos lámpák , házieszközök, ülő- és fürdő kádak, zuhanykészülékek, sat. foglaltattak. Legérdekesebb tárgy volt egy nagy fürdő-kád, saját melegítő-készülékkel ellátva. A folyosón elhelyezett tárgyak közt elsősorban Golyásy G. helybeli iparos igen célszerű szerkezetű petroleumr mérlegeit említjük föl, melyekből e kiállító évenként 5.000 darabot képes készíteni. Ily mérlegeket állítottak még ki Pfeifferer, Budapestről és Barth T. Sopronból. Találunk még ott kerti locsolókat Schifferer Alajos aradi gyárostól, csatornázási , légszesz és vízvezetéki készülékeket Knuth K.-tól Budapestről, zuhany-készülékeket Trefinják Józseftől (N.-Szeben) és egy célszerű készítményü ülő-kádat Schwarcz Károly n.-szebeni bádogostól. Megemlítjük továbbá Stiasny E. (Körmöcbánya) selmeci pipáit, Diósy Soma és Ferenc n.váradi cég-, cím- és címerfestők (a kiállítás cégfestői) igen szép munkáit, Knopp J. és Steiner budapesti céggyárának vas- és ércbetűit, cégeit és címereit. A látszerészet egyetlen kiállító által volt képviselve, akinek gyűjteménye gazdag fölszerelés mellett sem palástolható a kiállításnak e műiparnemben nyilvánult szegénységét. — Richter C. W. Sopronból dúsválasztékú látszereket, iránytűket, távcsöveket, hőmérőket, sat. állított ki. E helyen emlékezünk meg Köhler J. és Pruss soproni fényképészek néhány sikerült darabjáról és Kobierszki Károly lovag (Sopron) elefántcsontra festett remek képeiről is. Helybeli újdonságok. Az aradi „Alföld“ hosszan, a legmelegebb sorokban, valódi lelkesültséggel nyilatkozik az aradi küldöttségnek itteni fogadtatásáról s általában itt szerzett tapasztalatairól. Mindenekelőtt Dáni Ferenc főispán úrról emlékezik meg, aki, úgymond, mindjárt megérkeztükkor, jóllehet épen akkor volt az elutazandó Péchy közlekedésügyi miniszter úrral elfoglalva, sietett az imént leszállt aradiakat ő nagyméltóságának bemutatni, aki valóban lekötelező szivélyesség s érdekeltséggel tudakolta a polgármestertől Arad város viszonyait s buzdítólag intett, hogy törekedjék majdan Arad is egy országos iparkiállitást rendezni, s kellemesen vette tudomásul, hogy a szándék erre megvan s elkövetnek majd mindent, hogy 1880-ban Arad egy minden tekintetben nagyszerű hazai kiállítás színhelye legyen. — Dáni főispán ur — írja továbbá — saját fogatán vitette be a küldöttség tagjait, gondoskodott, hogy jó szállással láttassanak el, ellátta jegyekkel a Szeged városától a nemzetközi statisztikai kongreszszus tagjai számára rendezett bankerhez, szóval, elkövetett mindent, hogy az aradiak minden tekintetben „otthon“ érezzék magukat. Midőn estefelé a küldöttség hivatalosan tiszteletét tette Dáni főispán úr lakásán, Salacz polgárm. egy szivből eredt rövid beszédben fejezte ki Arad város üdvözletét az országos diadalt s elismerést aratott Szeged városához, s kérte a főispán urat, azt hivatalosan is törvényhatóságának tudomására hozni; kifejezte egyszersmind legmelegebb elismerésüket azon főispán iránt, ki nyugalmat s pihenést nem ismerő buzgó tevékenységével e dicsően sikerült kiállítás létrehozásában magának elévülhetlen érdemeket szerzett. A mélyen meghatott főispán legmelegebb köszönetét fejezte ki Aradváros e szívélyes megemlékezése iránt, melyet polgármestere oly melegen s híven tolmácsolt, s előre is Szeged város nevében háláját nyilatkoztatta a szomszéd törvényhatóság e szives megemlékezéséért. — Ezután áttérvén a kiállításra, magasztalólag emlékezik meg Szeged iparáról, „amelylyel fejlettség és haladás tekintetében, a főváros kivételével, hazánk egy városa sem versenyezhet“, s azon vallomást teszi, hogy „a haladás és tevékeny polgári szellem előtt, amit e kiállításon s egyáltalán Szegeden tapasztaltunk, kalapot kell emelnünk s ki kell mondanunk, hogy e téren Arad messze mögötte áll Szegednek.“ — Végül a küldöttség nevében a tapasztalt meleg rokonszenvért köszönetet mond Szeged város törvényhatóságának, a főispánnak, Marinkics tvszéki elnök és Szabados unok uraknak. — Ugyane lapnak egy másik, Arad város havi közgyűléséről szóló tudósításában olvassuk, hogy Saacz Gy. polgármester, jelentést tevén a küldöttség szegedi útjáról is, élénk színekkel ecsetelte a szíves, meleg fogadtatást, melyben Arad város képviselői Szegeden részesültek, és a benyomást, amit reájuk a kiállítás gyakorolt, s indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy üdvözlő iratot intéz Szeged város közönségéhez a fényes sikerű kiállítás alkalmából, s egyszersmind jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a polgármesternek azért, hogy oly híven fogta föl a város közönségének értelmét s hogy annak főispánunk előtt oly tapintatosan kifejezést adott.