Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)

1876-10-22 / 129. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, október 22-én. 129-ik szám. Megjelen: árnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: [«1» bisheckoriiasal­ás vidékre pesten: tsz évre 10 frt. | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Hellbri­s kUdóhrrsUIUII elültetve: tsz évre 6 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI ás VEGYESTAR­TALMÚ LAP. Szerkesztőségi iroda: s a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egeres szám­ára. L­asz-Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papir- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, okt. 21. Gyakran romlását óhajtja egy nem­et, félrevezettetve csalfa látszattól, és sisem könnyebb elragadtatásnál kecseg­­ető, szindus ígéretek által. Éljen a halál! Veszszek el! — Oh, hányszor kiáltá ezeket, valóban nem egy nemzet, noha ezt zugá: Éljen a szabadság! Ha valamely nép a tervben, me­­get elébe terjesztenek, jövendő dicsősé­gét, nagyságát látja, nem természetes-e, h­ogy igen könnyen fölkarolja megbű­­völve mintegy azon tervet, habár a lát­szat ígér csak dicsőséget, nagyságot ? Ép úgy, nem lenne-e igen nehéz föllo­­valni azt oly vállalatra, mely látszólag kárával, megszégyeníttetésével végződ­hetik, bár az állam jólléte származzék is belőle ? Történelmi bizonyíték az ily ese­tekre számos van. Várjon Szerbia nem fut-e látszóla­gos dicsőség, nyeremény után jelenlegi hadjáratában, mely csak kárt és lealá­­zást hozhat neki ? De igen. Hogy nem látja be, az egyszerű. Az ember saját dolgaiban el­fogult, különösen ha játékszerű kocká­zat szenvedélye vegyül a dologba. Lengyelhon példája kézzelfogható­­lag mutatja, hogy az orosz nem szláv testvérei szabadságát célozza, hanem saját növekvését a szláv testvérek által. S e tekintetben kérlelhetlen testvérei irányában, zsarnok, amin ő csak rab­szolgakereskedő lehet, ki vérkutyákkal ü­ldözteti menekvő alattvalóját. Lidérc nyomja a török szláv alatt­valóit, hogy ezt nem látják be. A meggondolt ember kimondja a „b“ betűt is, ha „a“-t mondott. — A muszka elmondta közeli török háború­jára nézve az egész ábécét az utolsó betűig. Adós maradna mégis a logiká­nak ezen egy betűvel ? Lehetetlen. Évek óta izgat a Balkánon, ás föld­alatti csatornákat, megtölti azokat lő­porral, föl is robbanta a csatornákat és mindezek után mégis képzelhető volna, hogy cserben hagyja a föltámadt vazal­lusokat ? Ezt föltételezni, több kellene képzelemnél, oda gyermekdedség volna szükséges. Eddig már több elveszett a szer­­bek és montenegróiak soraiban küzdő hadfiak közt nyolcezer alattvalójánál, a „République Franaise“ tudósítója sze­rint, s ma több áll azok soraiban, mint húszezer. És számuk napról-napra nő százak, néha ezrekkel is. Bosznia, Hercegovina fiai szétszórva küzdenek, de elég az hozzá, hogy foly­ton küzdenek. Románia, már csaknem bizonyos, hűséges alattvalója legalább is 120,000 katonájával a fehér cárnak. Görögország szintén egy húron pendül a muszkával. És hadereje már nem tíz­ezer főből áll, hanem kitesz hatvanezret a szárazföldön; a tengeren azonban minden lárma dacára is nagyon gyönge a leghitelesebb tudósítások szerint. Alig van több hajója, mint azon regényes időben volt, amikor a szép nagy kék­­szemű és fekete szemöldű Helénát Spárta vendégszerető partjairól elrabló Páris, a trójai királyfi. Látszik ezekből, hogy a cár ki­nyomja a narancs levét, amennyire csak lehet, hogy megfuladjon benne a mozlim. Még a perzsa sahot is hálójába csalta már-már, legalább mondják, hogy mattá tegye a szultánnal együtt. Montekukuli szerint a háborúhoz pénz kell először is, másodszor is, har­madszor is. Russziának pénze nincs. Adóssága van elég. Ha nem akarna adósságai kifizetése előtt meghalni, azt kérdezhetné tőle or­vosa, hogy örökké akar hát élni ? No de ha nincs pénze, majd lesz, majd nyomat. Közel három negyedszázad után ismét divatba jő, úgy látszik, a pénznyo­­matás, természetesen alap nélkül. Franciahon az assignáták válsága, Ausztria a feketebankó tragoediája, Poroszhon a gyönyörű alakokkal ellá­tott Doppelguldenjegyek, melyek szimpla Guldenünk tizedrészét sem érték meg a jénai csata után s Oroszhon a Péter­­aranyok óta­­sárgapapirra voltak nyom­va s utoljára harminckét bankó ért egy valóságos aranyat) nem igen adtak ki államjegyeket, hanem kölcsönökkel fö­­dözték a hiányokat. De hát nincs oly mély kút, amely ki ne merülne; ki­apadt a hitel is nagyrészt, azért ismét előrántják a pénzcsinálás antik modo­rát. — Bankókat nyomatnak — s per ordre du grand mufti, értékkel kell azoknak bírni. Csak majd a sok gaz­dagságtól ismét koldusbotra ne jussa­nak a népek, mint az assignaták, feke­tebankók, Doppelguldenok s a Péterről nevezett sárgapapirosos aranyok cifra boldogságos világa után. Maga Oroszhon óriási mérvekben fegyverkezik. Négy-hat hét múlva ké­szen is lesz a támadásra, azért nem is fogad el négy-hatheti fegyverszünetnél hosszabbat. Háborúját nemcsak nemzeti, de vallási háborúvá is értette tenni. De a török is nemzeti és vallási háborúvá érte tenni a folyó s még in­kább a következő nagy háborút. Arra mutat minden. Az imámok, dervisek és aszmák bejárják az egész birodalmat, véres kardot hordozva középkori szokás szerint, körül és szent, irtó háborúra serkentenek minden igaz hivőt. És még a nagy prófétát, Mohame­det is föltáma­sztják majd másfélezredes sírjából. Mohamed, harsogják a szélrózsa minden irányában, elégedetlen követői­nek életével is megjelent éjfélkor a me­dinai Fera nevű nagy síkon, úgy öl­tözve, ahogy a földön járt.­­ Lábai alatt földudorodott a föld halommá s a tündöklő hold üstökös alakjában lebo­­csátá egy részét egésze­i fejéig, hogy égies dicsfénybe burkolja személyét, így, következőleg szólt a próféta mosuszként illatozó hangon, édesen és dörgőn, sza­vai értelme szerint: Népeim x­agy bű­nösök. Nemrég egyszer­re hétezer halt meg közülök. E hétezerben csak hét igazhivőre találtam. Mind iszákosak a mozlimek, buják, nem böjtölnek a ra­­mazánban, kerülik a munkát, az igazat, keresik a sötétséget, a pénzszerette mú­­lékony élveket többre becsülik a menny örökké tartó gyönyöreinél. Azért már több év óta nem ad nekik Allah esőt, hogy éhezzenek, szomjazzanak, már a földön pokoli kínokat szenvedjenek. Ta­naim félre lesznek vetve. Isten Ítélete közel van és követőim dacára ennek sem félik Istent. Könyörögtem értük a mindenhatónak. Az kinyilatkoztató ne­kem, hogy nemsokára átdatlan felhők fogják borítani a mohamedánok szeren­cseegét. A szultán szellemét meg fogja szállni ekkor egy paradicsomi lélek s a szultán nem tévedhet többé. Kövesse tehát vakon mindenki szavát. Mielőbb meghal az ellenséggel küzdve valaki, annál hamarább jxxt égbe s axxnál na­gyobbak, kimondhatlanok lesznek a vég­nélküli élet bűbájai. E szavai utánx a pr­ófétának, enyészxxi kezdett lábai alatt a föld, ő az üstö­köstől vontatva, emelkedett és nemso­kára eltűnt e három szóval : Föl a küz­delemre ! Arra el lehetünk készülve, hogy a török gigászi erőt fog kifejteni a közel orosz háborxxban s a muszka korántsem fog vele oly könnyen boldogulni, mint hiszi, dacár­a sokaságának, dacár­a a tél­nek, mely az ő barátja s a mozlim má­­sodik nagy ellensége. Mert a török vé­delemben — amire tavaszig szorítkoz­nia kell — a világ első katonája, pe­dig a védelem sok kényelmet lehetővé tesz, mely által a forró égalj fiai is ké­pesek lesznek Exxx­ópa keletén a telet kiállni. S aztán a török nem lesz el­hagyatva. Támogatni fogja Ausztria- Magyaror­szág úgy xxxint Anglia. S ha a védelmi állás fölhagyását megengedi a tavaszodó idő, akkor­, reméljük, tor­kára forr a muszkának xxxerészsége. De ne higyjük, hogy a­ háború színhelye egyedül Európa lesz. Ázsiában ép oly elkeseredett harcok fognak vi­­tatni. Ezt bizon­yítja azon legújabb hír, hogy a muszka a Kaixkázus és Armé­­nia egyes pontjain folyton erőket ösz­­pontosít. Máris százezernél több ember­rel rendelkezik e határokon s legköze­lebb tizenkétezer lovast várnak még, aztán meg hetven ágyút, úgy hogy ez­által az ágyuk száma meg fogja haladni a háromszázat. A so­urnalistikának legérdekesb anya­got szolgáltat jelenleg Európa keleti része, de változatosság kedvéért, néz­zünk másfelé is körül. Spanyolhan két hó alatt közel 30,000 katonát küldött Cuba szigetére, D­e az ott évek óta dúló lázadás leverésére. Hogy Izabella anyakirályné ismét el­vesztett birodalmában van, már m­ég tudják az olvasók. Eleinte azt mondták, hogy csak látogatni megy rövid időre fiát, most­anár beismerik, hogy az anya­­királyné nem is fog többé Spanyolhon­ból távozni. Hir szerint nagy a befo­lyása fiár­a. Ennek tulajdonítják, hogy az elfogott karlisták ellen legújabban igen szigorasan jár­nak el. Még mindig nem látják be, hogy a győzőnek kegyelmesnek kell len­­i, mert azáltal ellenségei is barátokká lesznek, míg ellenkező esetben a bará­tok is könnyen az ellenséghez szegődnek. Németország már nyilatkozott s ha valamit tesz, az Ox­oszhonnal való szétválhatlan barátságát bizonyítja. Nem is tehet máskép. Sokkal mélyebben le­alázta Franciahont, semhogy arra szá­míthatna, miszeri­­t létezhetnek körül­mények, melyekben attól való félelem nélkül másfelé alkalmazhatná erejét. Ezt ő jól tudja is. Bizonnyítja állításun­kat a huzavona, melylyel a németek a párisi 1878-ik évi nemzetközi kiállítá­son részvételüket jelezték. A Machiavelli-féle letipolás elmé­lete gyakran keserűen megboszulhatja magát. És Olaszhon ? Ez or­szág ismét sze­retne monarchiánkból egy kis részt, már t. i. úgy, ha a gesztenyét számára a parázsból kikaparná Oroszhon, ahogy 1866-ban kikaparta a porosz és 1859- ben Napoleon. Különben tagadja e szándékát, követvén nagy bölcsen Tal­leyrand azon szavait, hogy az ember­­­nek törekvései eltakarására van adva nyelve. Az angol bizonyítékokkal ígérke­zett a hatalmaknak, támogatni Olasz­hon messzetörő céljait. Nézetünk szerint akárhogy áll is a dolog, xxincs okunk e hatalmasságtól félni, xnert harmadik ker­­eskedelmi hatalom, mely hatalmát An­glia s a mi tengeri erőnk, játszva tönkre txxdná tenni. Annak tönkretételét pedig nem fogja kockáztatni Itália. Ez édes reményben, mintegy függőágyban b­ixi­­tálózva, tegyük félre a tollat és íexen­­jünk — aludni. Nagyváthy Kálmán: Hazai ügyek. — A képviselő­ház jogügyi bizott­sága befejezte „a kisebb polgári pörös ügyek­ben követendő eljárásról“ szóló törvényjavaslat hitelesítését. Szilágyi Dezső azt kérde az igaz­­ságügy minisztertől, nincsenek-e adatai arról, hogy a jelen törvényjavaslat által megállapított illetékesség szerint mennyi ügy vonatik el a rendes bíróságok hatásköréből ? Perces igaz­­ságü­gyminiszter válaszolt, hogy ezen adatok össze vannak gyűjtve a minisztér­iumban, s még az országgyűlés összejövetele előtt közölni fogja azokat a bizottság tagjaival. A törvényjavaslat előadójának Teleszky választatott, azon pontokra nézve, melyek tárgyában különvéle­ményt terjeszt elő, Schmausz Endrét választó a bizottság társelőadóvá. Jövő kedden a képvise­lői paszszivitásra vonatkozó törvényjavaslatot hitelesítendi a bizottság. Szerdán pedig meg­kezdi s naponkint folytatandja a büntető codex tárgyalását. A bizottság elnöke fölkéretett, hogy a tárgyalásra levélben hívja meg a távollevő tagokat. — Oroszok Fiuméban. Fiuméból azon meglepő brit közük , hogy Oroszország számára az ottani hírneves telepben gyártották a torpedókat. Már a nyár óta számos orosz tiszt időzött ott a torpedók átvétetele s az azokkal történő bánásmódban való begyakorlás végett, s ez orosz tisztek — kettő kivételével, kik még ottmaaradtak — most Kronstadtba rendel­tettek. — A „Time­s“-ből. A „Times“ belgrádi levelezője kijelentvén, hogy Szerbiában más nem létezik, csak orosz befolyás, így folytatja érde­kes levelét: „A Belgrádban lévő diplomaták várják a háborút. Van köztük eltérés, de csak az időre nézve. Egyik azt hiszi, hogy a nagy háború tavasznál előbb nem kezdődik; mások azt tartják, hogy haladéktalanul meg fog kez­dődni.­­ A téli hadjárat h­ancsai szaporodnak. Oroszország és szerb szövetségesei sokat vár­nak attól. A belgrádi partokon tömérdek hadi készlet áll fölhalmozva. Szerbiát kétségkívül szidalmazni fogják a már visszautasítottnak tekinthető javaslatokkal szemben tanúsított magatartása miatt, — de a szidalom tulajdonképen más hatalomnak szól. Szerbia — kivéve hogy csatatérül szolgál — semmi másban nem ura magának. Lelke nem az övé. Minisztérium csak azért áll fönn, hogy szer­b nyelven regisztrálja a Pétervárról jövő rendeleteket s talán illő is volna már, hogy Risztics ur Gorcsakoff herceg bureaujába köl­töztesse minisztériumát.“ A levelező Ausztriára vonatkozólag igy­ nyilatkozik: Ausztria kétségkívül zavar­ban le­het, de ha bátran neki vág, még segíthet ma­gán ; ha előbb tette volna, a dolgok nem fej­lődhettek volna idáig. Ausztria nagyon is félt szakítani Oroszországgal. Mutatja ezt nemcsak diplomatiája, hanem az a sajnos tény is, hogy engedte a hadiszereket átszállítani Magyarorszá­gon keresztül Szerbiába. A levelező alaptalan hírnek mondja azt, hogy Belgrádban a német légió már megalakult. Beszéltek olasz önkény­­tesekről, garibaldistákról is. Levelező szerint mindössze 15 van e fajtából. „Csak a rosz aka­rat mondhatja, hogy ez az egész mozgalom nem tisztán orosz jellegű.“ A bankügy túl a Lajtán. Az osztrák-magyar kiegyezés vám- és ke­reskedelemügyi­­­észével , per varios casus et tot discrimina­rerum , valahogy tisztában vol­nánk már lajtán túli szövetségeseinkkel. Nem így áll a bankügyben. Amit ez ügyben tapasztalunk , az ép oly aggasztó, mint bo­­szantó. Az osztrák reichsváth urak egyik a másik

Next