Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-11-22 / 142. szám
pacitálni a kormányt, hogy Új-Szegedet Szegedhez kapcsolja? Hogy városunk mindekkorig nem megyei székhely? De leginkább érezhetők városunk sérelmei a tanügy terén. Jóllehet az amúgy is anyagi nehézségekkel küzdő város a legnagyobb erőfeszítéseket tette és teszi folyton a népoktatás terén, ugyannyira, hogy e tekintetben csak Budapest áll előtte , s jóllehet ezen népoktatási erőfeszítéseken kívül még önerejéből tart fönn egy virágzó gymnáziumot, az államivá lett főreáliskola létesítéséhez pedig oly fejedelmi segélylyel járult, hogy ezt alappá téve kamataiból is eltarthatott volna egy városi főreáliskolát , mégis e roppant áldozatok dacára sem bírt oda emelkedni a magas kormány belátása, hogy ernyedetlenségeinket, már csak fontos nemzetiségi pozíciónk szempontjából is, egy főtanintézettel jutalmazta volna. A jogakadémiák száma nálunk igen nagy, de jobbára indokolatlan közelségben fekvőn egymáshoz, sem a nemzetiségi, sem a közművelődési és célszerűségi kívánalmaknak meg nem felelnek. Szakadatlan láncolatban sorakoznak egymásután e jogakadémiák úgyszólván kizárólag az ország felső részében, míg végül N.-Szebenben csattanós satyrával bevégződnek. Rendben igy következnek : Pozsony, Győr, Pápa, Budapest, Eperjes, Kassa, Sárospatak, M.-Sziget, Debrecen, N.-Várad, Kolozsvár, N.-Enyed, N.-Szeben s in spe Arad. Egy nagy félkört képez ez a kultúra, s jellemző, hogy míg a kormány mintegy versenyezve alapított igénytelen városkákban jogakadémiákat a felekezetiek közvetlen szomszédságában, addig a vegyesajkú alvidéknek, s különösen a legnagyobb magyar városnak, Szegednek, éppen nem jutott. Torontál-, Temes-, Krassó-, Szörény- és Bácsmegyék idegenajku fiai mily könnyű szerrel magyarosodhatnának egy szegedi főtanintézetben ! Kívánatos volna tehát, ha a kormány a sok sine cura létező jogakadémiákat részben beszüntetné s helyettök egyet Szegeden állítana föl. Mert ha már II.-Szebenben német tannyelvű jogakadémiát szervezni jónak láttak, nem többszörösen helyén volna-e Szegeden egy magyar jogakadémia? Rég érzett igazság ugyan az, hogy jogász nemzet vagyunk, de amennyiben mégis jogászokra szükségünk van, az ezek képzésére szükséges intézeteket oly helyen állítsuk föl, ahol azok közművelődésileg igazolva vannak. Egy állami tanítóképzőintézet szintén érezhető hiányát képezi Szegednek. Hogy egy felekezeti már van , vagy hogy régen van, ez éppen nem zárja ki egy állami fölállításának szükségét s legkevésbé igazolja ezen létezőnek jóságát. De a kormány a tanítóképezdék elhelyezésében is idyik tervszerűtlenséget űz , mert pl. a csongrádit nem Szegedre, hanem Félegyházára helyezte át. Ha a tanítóképezdét Csongrádon a víztől féltették, úgy Félegyházára helyezve túlságos félelmet árultak el az irányadók. Nagyon a homokon van. A szabadkai nőtanítóképezde ügye hasonló nyélbeütést nyert a csongrádi tanitóképezde tragoediájával. Ez elsoroltakból eléggé kitűnik mellőztetésünk. Azonban egyoldalúságra vetemednénk, ha hátramaradásunkért csak a kormányt okolnánk , saját mulasztásainkat is el kell ismernünk, mert ennek bevallása képezi az első lépést a haladásra. Vass Pál: Szeged város rendsz. közgyűlése. Negyedik ülés, nov. 8. egyházi célokra fordíthatók. A fentebbiek következtében tehát, ha a város módosításokat akar tenni a kegyúri viszonyon , akkor kanonika vizitációt kell kérelmeznie. Dr. Magyar János azon okból, mert a legutóbbi kanonika vizitáció 1835-ben volt s azóta nagyban változtak a viszonyok , a kegyurságnak a korkövetelte szabályozását szükségesnek ítéli s ajánlja, hogy a város kanonika vizitációt kérelmezzen. Polczner Jenő óhajtja, hogy a kegyúri viszonyok hagyassanak a régi állapotban, mert alaposan következteti, hogy a kanonika vizitáció a város kegyúri kötelezettségeit csak nagyobbítani fogja. 1835 óta szaporodtak az egyház igényei, s minthogy a kegyúr az egyházi szükségleteket ellátni köteles, az újabb egyezmény bizonyosan több anyagi terhet fogna róni a városra. A benyújtott jelentés egyszerűen tudomásul vétetik. A tanács jelenti, hogy a város újabb három évre megváltotta a fogyasztási adókat, s oly kedvezménynyel, hogy évenként 2000 főt engedtetett le a kikötött összegből. A szerződés helyeslőleg tudomásul vétetett. Ezután egy odiózus tárgy került szőnyegre. Szekerke József vádat emel az alföldi vasúti töltés lebontása ügyében kiküldött bizottság egypár tagja ellen, megbízatásukkal való viszszaélés miatt. Ez az ügy már egyszer megfordult a közgyűlés előtt, de akkor szelídebb alakban. A dolog története a következő : Az alföldi vasút töltése sürgős lebontást igényelvén, erre nézve tervet és költségvetést dolgozott ki a mérnökség. A földhordás köbelenként 1 írtjával volt számítva. Midőn azonban a munka be volt végezve s a bizottság beterjesztő jelentését, arról értesített, hogy az előirányzott összeg kevés volt s azonfölül még 1300 frt pótlólag történendő kiutalványozása szükséges, a bizottság e kiadási többletet azzal indokolta, hogy az akkori nagy munkaidőben nem talált 1 frtért vállalkozót, hanem a földnek lehordásáért kábelenként 1 frt 40 krt kényszerült fizetni. A jelentés előterjesztésekor azon időben Szekerke József kifogásokat tett a bizottság eljárása ellen, mert, mint mondá,értért is voltak vállalkozók. Azonban körülményesebben nem nyilatkozván : a közgyűlés, az ő indítványa ellenére, kiutalványozandónak ítélte a 40 kr. kiadási többlet fedezésére kért 1300 irtot. Szekerke e közgyűlési határozat ellen fölfolyamodott a belügyminisztériumhoz. A miniszter most azzal terjeszte le Szekerke appellációját, hogy a közgyűlés vegye elő az ügyet. Szekerke József a töltéslebontás előzményeinek előrebocsájtása után elmondta, hogy az ő biztos tudomása szerint négy vállalkozó akadt, kik a töltés köbölét írtjával lebontani készeknek nyilatkoztak , de azok jelentkezésük dacára sem hivattak be az árlejtésre, s így történt, hogy a bizottság 1 frt 40 krért másnak adta a munkát. Szóló azt állítja, hogy a vállalkozók személyesen is jártak Sz. J. bizottsági tagnál, de kitérő választ nyertek. Szekerke határozottan állítja, hogy a bizottság két tagja maga volt a vállalkozó. Ennélfogva az 1300 frt visszatartása mellett vizsgálatot kér az általa a közgyűlés előtt meg is nevezett két bizottsági tag ellen. Elnök sajnálatosnak nyilvánítja, hogy ezen ügy első tárgyalása alkalmával Szekerke föl nem hozta azon körülményeket, amiket most előadott, mert már akkor elrendeltetett volna a vizsgálat s nem lett volna szükség a minisztériumhoz fölebbezni. Mindenesetre óhajtandó, hogy a fölhozott dolgok megvizsgáltassanak. Az ügyben vizsgálat rendeltetik el , ennek eredményéig benntartatik az 1300 főt. A vizsgálatról a decemberi közgyűlésre jelentés fog beváratni. A bizottság Pálfy polgármester elnöklete alatt Rezner főjegyző, dr. Magyar János és Polczner Jenő tagokból alakíttatott meg. Ezután többrendbeli miniszteri leirat olvastatott föl. Majd néhány ártér fatermésének bérbeadása ügyében előterjesztett eredmény vétetett tudomásul. Ezeken kívül kihirdettetett egy állatorvosi oklevél, fölolvastatott az 1875. évi főpénztári számadások megvizsgálásáról szóló jelentés, s annak alapján a fölmentés óvás mellett megadatott. Szabó János azon indítványa fölött, mely szerint a városi tartozások első helyen való betáblázással biztosíttassanak, minthogy az a kitűzött biztosítás szempontjából nem vezet célra, a közgyűlés napirendre tér. Végül fölvétetett azon kérdés, hogy a foganatba veendő védmunkálatoknál miként eszközöltessenek a fizetések. Erre nézve határozatba ment, hogy a fizetések szombati napokon két bizottsági tag jelenlétében a felügyelők által eszközöltessenek és pedig úgy, hogy a pénztár a helyszínén szolgáltassa ki a szükséges összegeket. (Folytatás.) Petrovits István aziránt intéz kérdést, hogy készen van-e már előterjesztésével azon bizottság, mely a cégből küldetett ki, hogy a költségvetés nyilvántartását miként lehetne a könyvvivőségnél alkalmazni ? Szabadosnak előadja, hogy a városi kettős könyvvitel szakértők által kidolgozott javaslat alapján jön berendezve, s a nyilvántartás nem itt, hanem a számvevőségnél alkalmaztatott, ahol a számvevőség ügykörének természeténél fogva helyén van; míg a könyvvitelnek más a hivatása és feladata. A Petrovits által említett bizottság szinténarról győződött meg, hogy a nyilvántartás sokkal célirányosabb a számvevőség, mint a könyvvivőségnél. A bizottság egyébként jelentését legközelebb be fogja terjeszteni. Olvastatik a jelentés, mely a kegyúri jogok rendezése ügyében Szekerke József indítványa folytán kiküldött bizottság által beterjesztetett. Szekerke József ugyanis az egyházi jövedelmek, példa harangozási díjak, hovafordítása felől óhajtott szabályrendeletet alkottatni s ez a körülmény tette szükségessé a kegyúri jogviszonyok átvizsgálását. Reizner főjegyző előadja, hogy addig, míg a kegyúri viszony felől országos törvény nem intézkedik, az kétoldalú szerződés tárgyát képezi, mely egyrészről a kegyúr, másrészről az egyházi hatóságok kölcsönös megegyezése alapján jön létre, amelyen eszerint egyoldalúlag, az egyházi hatóságok beleegyezése nélkül, változtatni nem lehet. Eszerint a harangozási díjak hovafordítása sem lehet tárgya városi szabályrendeletnek. Egyébként megjegyzi, hogy a kegyúri viszony természeténél fogva, mig a kegyúr köteles ellátni az egyházi szükségleteket , addig a befolyó egyházi jövedelmek, ha a bevétel haladja is az egyház szükségleteit, csakis írtak föl a rendek Józsefhez , midőn az 1784. ápril 7-én meghagyta a pozsonyi helytartótanácsnak , hogy miután a várat papnöveldévé alakítja át, az ott őrzött koronát a koronaőrök és négy magyar királyi testőr kíséretében Bécsbe szállíttassa, hol az a császári kincstárba a többi koronák mellé fog létetni, s József a nemzet fájdalmat és jogos kérelmét kifejező eme föliratot „risum teneatis amici“ gunyoros házirattal látta el. A korona április 13 án csakugyan Bécsbe szállíttatott, s mint egykorú följegyzések után tudjuk, az ég dörgött, villámlott, mintha a természet is kifejezni akarná fölháborodását ez égbekiáltó merénylet fölött. A nép jajveszékelt , de egyszersmind az isten ujját látta e részben a törvénytipró ellen fölemelkedni, s mintegy megnyugtatásul vette, hogy: „van biró a felhők fölött, s áll a villámos ég!“ A megyék hiába írtak föl, József mit sem felelt, csak folytatta rohamos, eredményre nem vezető intézkedéseit tovább, s a koronát megtartotta Bécsben egész az 1790. év elejéig, a midőn , mint tudjuk , kiadta a minden addigi intézkedéseit megsemmisitő rendeletét, amelynek egyik pontja igy szól: „Végül, nehogy kívánalmaitok összegéből valamit hiányozni engedjünk, az ország szent koronáját s többi ékszereit, a melyek ideiglen császári kincstárunkban tartattak, Budára, királyi várunkba átvitetni rendeltük s ott a törvény rendelete szerint őriztetni határoztuk s megparancsoltuk , hogy azoknak eltételére tüstént hely készíttessék.“ E rendelet az emlitett év februárjában hajtatott végre, midőn is a szent koronának Budára lehozatása megtörtént. Dugonics naplójegyzete innen kezdődőleg irja le az elhozatást, s leírása a következő címen szóról-szóra igy hangzik : A magyar koronának visszahozatása Buda várossába. József császár, amint ezelőtt is mondám, életének utollyán lévén és a Magyarokat (kiket kilenc esztendőkig minden törvény ellen nyomorgatott) megengesztelni akarván , megigérte a Diétát, a Régi szabadságot és a koronának viszszaadását , mellyet Pozsonyból mennydörgések és mennykövek hullásai alatt elvitetett Niczki Grófnak ha nem javallásából, legalább ellene nem állásából. Csak alig vehették a Magyarok a Korona lejövetelének hírét , azt gondolák, hogy a nyomorúságokból most kapaszkodnak kifelé. Egy igaz hazad Révai Nikol piarista és Győrbem a rajzolásnak mestere * egy emlékezetre méltó verset szerzett a koronáról, mellyet Bécsben , sokat kitörülvén belőlle, csak csupa töredékben adtak elő. Valóságosan egészen igy vala írva, amint nékem által küldötte Pestre. ** Oh dicső koronánk! Törvényünk Ereje! Mellyel fénylett minden igaz Urunk feje. Te egekből szállott szentséges ajándék ! Hozzad hiv keblünkből a helytelen szándék Hányszor ragadott el ? De el nem rejthetett, Hogy bús árván hagynád a Magyar nemzetet. Mindég gondot viselt reád a kegyes Ég, Megtört mindég veled a kívánt Üdvösség. Akkor is, hogy utóbb egy Tanácsadónak (A Haza-vesztesnek, a jó rendbontónak) Ellopatott töllünk gonosz sugallása a dűlő nemzetünknek már sirgödröt ána, Nem tetszett az Égnek s haragját dörgéssel Nyilván jelentette gyászos könyezéssel. Jaj! Miként fordult fel minden a Hazában! Keresni kellett már a Magyart Hornijában! Távol-léted kára: Hazánk billegzése, Szabad ugarunkon merő lánc csörgése. Távol-léted kára: Kincsünk elrablása, Sok jámbor szándéknak hijjukt másolása. Távol-léted kára: Bányánk kisebbsége, Magyar Aranyunknak kitolt dicsősége. Távolléted kára, Nyelvünk kivesztése, Hitvány gyülevészszel Tisztünk megtelése. Erre s még többekre a szivünk repedett, S bánat záporával bús arczánk epedett. Az isten lágyittya a kemény sziveket, Tetszésére hajtja a Fejedelmeket. S a mely vesszőt emelt meg veretésünkre, Oszloppá váltatta felemelésünkre. Az eszközök, mellyek aláztatásunkra Nyilván koholtattak végső romlásunkra, Ellenkező munkát tettek erejekkel, Más tárgyra rugódtak törekedésekkel. Kevély Bécsnek ura bámul e csudára, Józanabb Tanácsnak hallgat már szavára. A hihető maga is átkozza sírjában Azt a dühös Dögött rothadó porában, Ki nemes érzésre megtompult szivével S udvart elcsábító rút szövevényével A szabad nemzetre nyűgöt akart vetni 8 omlott falai közt nevét eltemetni. Élünk tehát még mi, s nyölttön emekedünk, Ősi törvényünkben sértést nem szenvedünk. Legfőbb kárvallásunk már megtéríttetik , ennek erejével visszaszereztetik. Valamit elcsípett a Hatalom dolga, Kinek már meghajlott sok alacson szolga. De te bátor Magyar! nagylelkű Származat! Ki meg nem csökkentél még a járom alatt, Rudy-félre véredtől elfajzott Tojtodat, Ki eszköz volt benne, hogy felegyék jódat. _8 mikor gőggel tiprod gyalázatos testét, Ki kereste hitvány bérért nemed esttét: Ragaszkodgy forróan megtért Koronádhoz, Erősebben csatlódgy ujjuló Hazádhoz. Szánakodgy azután a Szomszéd Rabokon Kiknek hogy kemény bőr törődött nyakukon. Nem érezvén súlyát megszokott jármoknak Bosszúságot törnek a vig Magyaroknak. Ötödik ülés november 9. Ezen ülés elején ismét az odiózus percsórai ügy merült föl. Minthogy ugyanis a múlt ülésben a polgármester által P 11 i ch fölszólalására vonatkozólag tett előterjesztés fonalán a többség azt határozta, hogy e kérdés napirendre tűzessék. Elnök, Pálfy polgármester, fölszólítja a köztörvényhatósági bizottságot, hogy tehát határozzon afölött, hogy váljon megnyugtatónak ítéli-e a védgátak azon biztosítását, hogy csak 40,003 köböl föld terveztetik azokra ez idén fölhordatni, s továbbá, hogy a város a maga hozzájárulása arányában házilagos szolgálatokat kíván-e teljesíteni ? Molnár Mártonnak ismét előadja, hogy a védgátak tervezett javítása miniszteri rendelet alapján azonnal foganatba veendő lesz, s minthogy erre nincs pénzkészlet és a kölcsön sikere nem bizonyos, a társulat arra jön a helyzet által utalva, hogy a tagokra kirójja a költségeket. A közgyűlés törölte a 65.000 frt kirovást; eszerint szóló nem lát egyéb utat, i :------JL----------------- - - -- --- ---------------- --------------Már megkapák (úgymond) csecsecze bábjokat A akó gyermekek n űzik játékjokat. Nem Báb a Korona, szegény nyavalyások ! Nem gézengúz zsidság e szent rendtartások. Kötés kezdett lenni a Király a nép között. Mikor a sokaság városba költözött: Hogy egy főtől függjön s élljen bátorságban, Megtarcsa vagyonát szabad Társaságban. Már akkor a kötés meghitt tartóságra Erőt Koronától vett állandóságra Bátorság kedveiért keskeny Telekedre Pecsétes levelet váltaszsz kis pénzedre. Bizonyságra teszesz alkut szomszédoddal, Hogy jégre ne vigyen csekély sajátoddal. Még is (botor lélek) büszke birodalmat, Zálog nélkül adhatsz egynek főhatalmat? Ki nyakadon ülvén, vagyonodban bízzék, Véres verejtéked’ erejével hízzék. 8 fiaidból szedett haddal fenyegessen, Minden falatodra vámot, adót vessen ? Zálog a Korona, mely inti Királlyát, Hogy határin kívül ne vigye Dagályát. Zálog a Korona, melly hódultt népekben Állandó hivséget nevel a szivekben. Mikor ez a zálog fénylett Anyád fején, Dűlő Hazátoknak Ínséges idején, József mit tett akkor a Magyar hivsége? Villogó kardokkal kikelt vitézsége. Érzékeny Anyádnak gördültek könnyei, Ragyogtak Orczáján öröm nagy gyöngyei. * A mi erőnk volt az, mely harczolt értetek,* Általunk mentődött megrendült széketek, A mi vállainkon nyugodt Örökséged, Kiért mint fizetett hideg keménységed? Rútul megvetetted arany Koronánkat, *** Elkeserítetted azzal jó Hazánkat. ’ Kosz hitű Oroszra akartál szorulni, Mikor hatalmadat kivántad tágulni. Élsz-e még? De bátor már hamuvá lettél Árnyékod is érzi hogy nagyot vétettél. Azzal jobbíts rajta, hogy a másvilágon Örülly a feltámadt Magyar méltóságon. Mikor Koronánkkal Öcséd fog ragyogni , hivebb segedelmet lát bennünk buzogni. Ha erőszak alatt a Tábor veleje Volt a Magyar Nemzett a Hadnak ereje. Mit tesz Szabadság a nemsértő Királyért? S miként tékozolja kincsét s a vitéz vért. Majd Várnáig viszi hatalma Határát: Hogy jobb bátorságba tegye Nándorvárát. 8 akkor szabad Rend az ország Naggyával, Boldogabb tanácsát tartja Királyával. Jobb elömenettel szab új törvényeket, Felosztja közöttünk a tágas földeket. 8 ha igaz, hogy eddig sötétben bolyongott A Magyar fülében csak bomlott réz dongott: Nyájasban terjeszti a tisztább világot Csinnyákban vezeti erre az országot. Elevenebb ösztönt ad a szebb lelkeknek, Nyertesebb keletet a kézi műveknek. Bátrabb utat töret a kereskedőnek, Boldogságot szerez a szántó-vetőnek. De nem erőltetve idegen szokásra, Mert mi kórság kisztett illyen csigázásra? Természete rendgyén nagyobb hasznát veszed, Még konnal a Magyart más nemzetté teszed. (Folytatása következik.) * Itt zárjelben megemlítem, hogy a nagy litteratorak a szegedi rajztanodába szintén voltak számos rajzai egy füzetben, nem tudom, megvannak-e még ? *' Irodalmi szempontból az egész versnek közlését érdekesnek tartom , minthogy így egészben tudtomra még közölve nem volt. K. J. *** Révay valószínüleg a Dugonics által említett Niczkyt érti. * Révay itt a „Vitám et sangvinem“ jelenetet érti. ** A hétéves háborúban. *** Minthogy nem koronáztatta meg magát. .V '■ '-V* TÁRCA. Dugonics naplójegyzeteiből. Az elnyomatási kor egyik legnevesebb írója, Dugonics, korának nevezetes eseményeit, de különösen a józsefi kor törvény- és nemzetellenes bitorlásait „Etelka“ című híres regényében részletesen leírva hagyta az utókorra. Hogy e regény, bár eseményeivel nyolc századdal hátrább a régi dicsőség korában szerepel , valóban József korát rajzolja , ezt az akkor élők megértették és, mint Dugonics írja, Örömmel olvasták; de hogy a következendő világ is tudja ezt — úgymond Dugonics — azért irja naplójegyzeteit, melyek első része „Etelka kulcsa“ címet visel s amelyben Dugonics fölvilágosítást ad „Etelka“ című regényének intenzióiról, annak könnyebben való megérthetése végett. A naplójegyzet erre vonatkozó részleteit e sorok igénytelen írójának egy más alkalommal volt szerencséje részletesen fölemlíthetni. * Most e naplójegyzetből ** érdekesnek véli közölni azon részletet, amelyben Dugonics a József Császár által Bécsbe vitt szent koronánknak visszahozatalát írja le. Legyen szabad azonban előzetesen tájékozásul a következőket fölemlítenem. József császár törvényellenes rendeletei, mint tudjuk, vérig sértették a nemzet érzületét, de valamennyi között kiválóan ama két hallatlan merészségű, amelynek egyike a nemzet szent kincsének, a koronának Bécsbe vitelét, s a másik, mely a magyar nyelvnek eltörlését rendelte el ; mindkettő a legméltatlanabb arculcsapása volt azon nemzetnek, amely egykor a királynő fiáért életet és vért („vitam et sangvinem) volt áldozni kész. A nemzet az annyi dicsfény övezte koronájától látta megfosztatni magát, melyet nemcsak a szent királyok s a turulok hősei, de a hollós nagy király is hordott bölcs fején. A nemzet annyi vész és viszály után hozzá volt e szent kincséhez nőve, amely mintegy talizmán bűverejével tartá együvé a gyakorta szétvonó nemzetet. A nemzet azt látta , hogy az Árpádok nyelvét törli el az, ki a szent király koronáját még nem is viselte fején! A mélyen sértett érzület hazafias hangján * Az olvasó-egylet egyik fölolvasási estélyén. ** Az érdekes naplój. kéziratban : In folio 103. a Jankovics-féle gyűjteményben, K. J.