Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)

1876-10-18 / 127. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 127-ik szám. Szerdán október 18 án. Megjelen: Vasárnap, szerdán ás pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegedta hizhozhordásssl is vidékre restin: Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben s kedihlystib­il elvitelre. Egész évre 9 frt.­­ Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYEST­ART­ALMIT LAP: —1 — Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, az udvarban balra. Hirdetések dijai: A héth­asábos petitsor vagy annak tereért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“-ben a négylmsábos pozitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fü­lveletnek: Szegeden a ki­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Klauzál-tér 209. sz. a. UZK­Ull cfit-cA O L.-L­tt­irger Zsigmond­ özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, kora az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, okt. 17. A dicsőség fényes napjai elröppen­tek s most jönnek, sőt itt is vannak már, a gondterhes napok. Városunkról szólunk. Az e hóban lefolyt közgyűlések élénken visszatükrözik az ország máso­dik városának nyomasztó anyagi hely­zetét. A nagy kölcsön tárgyalása al­kalmával kitűnt­, hogy a 300.000 frt, amennyit az ú. n. bank a kijelölt te­hermentes ingatlanra kölcsönkép adni hajlandó, jóformán fölmegy a legége­tőbb adósságok födözésére s a nagysze­­rű­leg tervezett vízvédelmi munkálatokra alig jut belőle valami. S ami legszo­­morítóbb — s egyszersmind jellemzi hitelviszonyainkat a mostani bankrend­szer mellett — e 300,000 frt jelzálogi biztosítékául kijelölt ingatlan vagyon becsértéke nem kevesebb, mint 1 millió 200,000 frt, amelynek megterheltetésé­­vel a roppant birtokú Szegednek többé egy talpalatnyi tehermentes birtoka nem lesz. Tudjuk, hogy a közgyűlés mit ha­tározott : nehéz szívvel bár, de kimon­dotta, hogy ha többet nem adnak, ezt is el kell fogadni, hogy a nagyobb ba­jokat megelőzzük vele, mindent el kell azonban követni, hogy a bank e rop­pant birtokra 600,000 frt hitelt nyis­son. Meglássuk, mi eredménye lesz az evégből kiküldött bizottság utánjárásá­nak ; bármi lesz, elérkezett az idő, hogy Szeged város zaklatott anyagi helyzetének gyökeres orvoslásához fog­junk. Ezt megbeszéljük majd annak idején, mint oly tárgyat, amely váro­sunk további egészséges fejlődésének egyik életföltételét képezi. Most a második életföltétel van napirenden: városunknak a vízveszé­­lyek elleni végleges biztosítása, — már t. i. amennyiben a jelenleg uralkodó vízvédelmi rendszer mellett ilyenről szó lehet. Az erre vonatkozó előmunkálatok jól indultak meg; olvasóink az idevágó tervezetekről meglehetősen tájékozva le­hetnek a kiküldött bizottság jegyző­könyvei alapján, melyek e lapokban közöltettek; e közlésekből azonban még sok fontos részlet hiányzott magukból a tervezetekből is, hiányzottak a költ­ségvetések, a szintén elsőrendű szük­ségnek kijelölt csatornák reformálásáról meg éppen alig tudtunk meg valamit. Mindezekről maguk a köztörvény hat­ bizottság tagjai is csak a múlt vasár­napi rendkívüli közgyűlésben nyerhet­tek alapos értesülést, amennyiben ilyent egy nagy terjedelmű jelentés egyszeri fölolvasásából nyerni lehet. Mint mondtnk, az előmunkálatok jól indultak meg, de az ügy további folyamata minket nem elégít ki, mert nézetünk szerint nem felel meg az ügy életbevágó fontosságának. Ha valahol, itt megkívánhatjuk, hogy mielőtt az érdemleges tárgyalás megkezdődik, a köztörvényható bizottság, sőt maga a nagy­közönség is (mert több szem töb­bet lát) az összes védelmi javaslatokról alapos, kimerítő, a legkisebb részle­tekig terjedő tájékozottsággal bírjon, ami eddig nem volt lehetséges. Ha a költségelőirányzatoknak év­­ről-évre ki kell nyomatniuk és a biz. tagok közt jó eleve szétosztatniuk , nem értjük, miért nem követik ugyanezen eljárást a vízvédelmi javaslatoknál, ho­lott, ezek valóban sokkal fontosabbak, mert míg a költségvetés megállapítása csak egy évi jobb vagy roszabb gaz­dálkodást eredményez : itt a város jö­vőjét biztosítandó nagy műveletről s azonfölül nem egy százezer frt kiadás­ról van szó. Ilyen ügy megérdemli, hogy mielőtt valaki hozzá­szól és talán döntő szavazatát a mérlegbe veti, töké­letesen tisztában legyen az ügygyel és magával. A köztörvényhazó bizottság jövő vasárnap folytatni fogja a vízvédelmi javaslatok tárgyalását. Mi nem térhe­tünk el azon nézetünktől, hogy válasz­­sza ki azokból a közgyűlés a legsü­rge­­tősebbet, amely különben sem lehet vita tárgya : a tápéi kaputól Röszkéig terjedő belső vonalat, s mondja ki, hogy ez még az őszön feltöltendő s jókarba hozandó ; a többit pedig halaszsza el s rendelje el a bizottsági jelentés kinyomatását, hogy a terveket tanul­mányozni lehessen. Sőt mi, az ügy fontosságát tekintve, még ezt sem tartjuk elegendőnek , ha­nem igenis óhajtanánk, mert szükségét látjuk, hogy a munkálathoz szakértők és azok, akik vízvédelmi és az avval kapcsolatos viszonyainkban jártasak, a nyilvánosság terén szóljanak hozzá és igyekezzenek a netáni hibák földeríté­sével és pozitív javaslatokkal az ügyet tisztázni s a helyes végmegállapodáshoz vezető utat elkészíteni. Ajánlatunkat annál nyugodtabb lel­kiismerettel teszszük, mert ma már bi­zonyos, hogy a jövő tavaszig semmiféle külső védvonalat el nem készíthetünk s igy van időnk elég. A megfontolás pe­dig nagyon is szükséges. Hogy többet ne említsünk, már a vasárnapi ülésen is szóba jött a percsórai társulat, köte­lékéből való kibontakozás szüksége, ami az egész tárgyalást zsák­utcába vezet­heti s minden megállapodást illuzóri­­ussá tehet. Mi nem bánnánk, ha ma megszabadulnánk e reánk nézve szerfö­lött terhes és mégis nem elég biztosíté­kot nyújtó társulattól, de ezt csak úgy egyszerűen kimondani célhoz nem ve­zet; ehez az előzmények után oly indo­kolás kell, amely ne csak azt tüntesse ki, hogy ez a társulat eddig nem volt képes, hanem azt is, hogy jövőre sem lesz képes bennünket megvédeni. Tény az, hogy ezzel is végleg tisztába kell jönnünk, mert ettől függ, hogy melyik külső védvonalban állapodjunk meg. Mert Percsóra is, meg sövényházi, vagy baktó-macskási töltés is sok lenne a jó­ból ; ennyit a mi szegény erszényünk nem bsz meg. S még egyet: míg a kölcsön­ügy­­gyel tisztában nem leszünk, addig azt sem tudjuk, mennyi pénzt, fordíthatunk vízvédelmi munkálatokra; pénz nélkül határozni pedig annyi, mint gazda nél­kül számolni. Konstatálva van , hogy Horvátország tiszta bevétele a három millión alul maradt s igy a horvát kormány kény­telen lesz, az esetleges kiadási több­letet visszatéríteni. E megcáfolhatlan tényt tekintve, a horvátok leghelyesebben ten­nének, ha budgetjöket lehetőleg megmentenék az illuzórius előirányzati tételektől, s ami ezek­nek nyomában jár, a deficittől, melyet Horvát­ország, jó szerencséjére, eddig nem ismer. Hazai ügyek. — Mazuranics bán négy nap óta a fővárosban időz, hogy a magyar kormánynyal különféle kormányügyekben értekezzék, s ide­utazására, a „B. C.“ értesülése szerint, első­sorban a h­orvát tartomány­gyűlés pénzügyi bi­zottságának legújabb határozatai adtak okot. A h­orvát kormány ugyanis, egyetértőleg a ma­gyar pénzügyminiszterrel, a h­orvát tartományi budget fedezete címén — mint 1875-ben tör­tént — 1877 re is a tiszta jövedelem 45 szá­zalékát 3.050.000 frttal irányozta elő, a horvát tartománygyűlés pénzügyi bizottsága ellenben e fedezeti összeggel be nem éri, s célbavett föl­emelését azzal indokolja, hogy az időközben behozott új adók természetszerűleg fokozták a jövedelmeket, s hogy Horvátországot a tényle­ges jövedelmek 45 százaléka megilletvén, tar­tományi budgetje fedezetének is nagyobbnak kell lenni. — Ez okoskodás, a „B. Corr.“ sze­rint, teljesen tarthatlan, mert az adófölemelé­sek nagyobbára a folyó évről datálódnak s gyakorlati eredményük csak későbbre várható,­­ mert másrészt az 1875. évi zárszámadásokból A h­ á b o r* u. Szeged!, okt. 17. Haladunk a háború lejtője felé, még pedig most már gyorsan. Az utóbbi három nap alatt érkezett tudó­sítások szerint Törökország hathavi fegyverszü­neti ajánlata Angliában, Ausztria-Magy­arország­­ban, Francia- és Olaszországban kedvező fo­gadtatásra talált, ellenben Oroszország, mint előre is sejteni lehetett, ellene nyilatkozott és ragaszkodik a hatheti fegyverszünethez, amely éppen az ő terveibe vág. Ép igy nyilatkozik a szerb kormány Belgrádban és Csernojeff, az igazi szerb hatalom, Deligrádban, — ami va­lóban megható egyetértés. — Németország hallgat, még mindig hallgat ; de e hallga­tást a béke barátainak kedvezőleg magyarázni nem lehet; mert ha Oroszországnak kétsége le­hetne az iránt, melyik oldal felé hajlik Bis­marck Németország „jóakaratut" semlegességé­vel, lehetetlen, hogy ily merészen eldobná az álarcot,­ így állunk ma. És már most a nagyhatal­mak azon vannak, hogy adjon hát a porta hat­heti fegyverszünetet, amint az orosz kívánja, jeléül annak, hogy a hatalmaknak ezidőszerint úgy kell táncolniok, ahogy az orosz — Bis­marckra támaszkodva — akarja , éppen úgy, ahogy a „Borsszemjankó“ lerajzolta. Most aztán ez iránt fognak új tárgyalások kezdődni s a vége valószínűleg az lesz, hogy a török kormány megint enged, ami ugyan már aligha változtat többé a dolgok folyásán; leg­­fölebb annyit, hogy az orosz-török háború pár héttel később indul meg. Tehát az orosz-török háború már körülbe­lül bizonyos , ezt ma már sehol sem titkolják , de hasztalan is tiktolnák vagy tagadnák az orosz hadkészülődési tényekkel szemben, amik­hez legújabban járul a nagy orosz kölcsönről szállongott hír megerősítése. Egy szentpétervári távirat szerint Oroszország 300 millió rubel kölcsönt vesz föl. Hogy honnan, arról a táviró egyelőre hallgat. Ausztria Magyarországról az a hír, hogy az orosz-török háború esetére semleges marad. Azonban mi azt hiszszük, hogy köny­­nyű a mi közös külügyi kormányunknak a semlegességet kimondani, de nehezebb akarni, még nehezebb lesz pedig megtartani. Mi azt hiszszük, hogy az orosz beavatkozás esetére a háborút el nem kerülhetjük, s mentül ké­sőbb fogunk bele, annál roszabb lesz reánk nézve. Egy esetben képzelhetjük csak, hogy semlegességünket megőrizhetjük, ha az orosz hordák ereje megtörnék a muzulmán világ el­­lentállási képességén,­­ ami nem lehetetlen ugyan, de egyelőre nem valószínű azért, mert az orosz két-háromszoros erővel fog támadni. Eddig Anglia látszik legelhatározottabb­­nak, az orosz invázió ellen síkraszállani; leg­alább erre mutatott a folyton erélyes hadikészü­lődés és azon távirati hír, hogy amint Oroszor­szág megkezdi az akciót, az angol hajóhad azonnal Sztambul elé, esetleg a feketetengerre megy. Hogy mennyire Németországtól függ e pil­lanatban Európa sorsa, az eléggé kitűnik a „Times“ következő, táviratilag jelzett szavaiból: „Bismarcktól függ, a világot egy rettene­tes háborútól megmenteni. Németország nyilat­koztassa ki, hogy nem engedné meg Oroszor­szágnak a Duna birtokát, s a szláv lelkesülés ezáltal elnyomatik. Németország szilárd maga­tartása a legjobb békegarancia. Egy angol-né­met szövetség a török reformok szükséges meg­változtatására­­ a világot nagy szerencsétlen­ségtől óvná meg.“ Szent igaz, hanem hát az a kérdés, hogy Bismarck akarja-e a világot egy óriási háború szerencsétlenségétől megóvni, avagy nem-e ép ezt akarja ő is ? Majd elválik ez is nemsokára és akkor el­­dül a mi sorsunk is. Szeged város rendkiv. közgyűlése. 1876. október 15-én. Elnök : Pálfy Ferenc polgármester. Jegyző: Reizner János főjegyző. A vasárnap tartott közgyűlés napirendjére voltak fölvéve a vízvédelmi munkálatok, melyek fontosságuknál fogva a város létérdekeit érin­tik, sőt annak egész jövőjére kiható befolyással bírnak. Minthogy az ülés megnyitásakor még csak kevés számmal voltak egybegyűlve a köz­törvényhatósági bizottság tagjai, a vízvédelem ügyének fölvétele előtt két más tárgy vétetett tárgyalás alá. Fölvétetett nevezetesen első­sorban a vá­rosi köztisztasági fölü­gyelői állás ügye. Nem sokkal a f. évi költségvetés letárgyalása után tartott egyik ülésen a kapitányi hivatal megbi­­zatott, hogy adjon be javaslatot a köztisztasági felügyelő ügy- és hatáskörét illetőleg. Elvileg már azon ülésben ki jön mondva, hogy a vá­rosi köztisztaság érdekében az előbb takaré­kossági szempontból mellőztetni javasolt köz­­tisztasági felügyelői állás fönntartassék, azon­ban ugyanakkor helytelennek találtatott e hiva­tal számára kiadott szolgálati utasítás s annak módosításánál elvül kimondva Ian, hogy ezen álláshoz csakis a köztisztaság köréhez tartozó teendők csatoltassanak. A bemutatott szolgálati utasítás most is azon hibákban szenved, mint az előbbi; lénye­­gében, sőt tán betűről-betűre is, ugyanaz. A köztisztasági ügy fönntartására nézve kimerítő utasítást ad ugyan, de emellett a fölügyelőt még megteszi mérnöknek, kisvárosgazdának, istállómesternek, bitang-jószágok fölügyelőjének, leélelmezési biztosnak, stb. s vállaira oly teen­dőket rak, amelyek épen nem állnak összefüg­­­­gésben a köztisztasággal, s az illető hivatalno­kot oly helyzetbe hozzák, hogy másnemű töme­ges elfoglaltsága miatt épen a köztisztaság kö­rüli teendőket hanyagolhatná el. Ezek folytán a közgyűlés Reizner fő­­jegyző fölszólalására elhatározta, hogy a szol­gálati utasítás adassák vissza a főkapitánynak oly hozzáadással, hogy a köztisztasági felügyelő csak hivatalának megfelelő ügyekkel foglalkoz­zék ; az utasításból tehát hagyassák ki minden egyéb, a rendőrség vagy az alkamazási hivatal körébe tartozó megbízás. Magának az állomás­nak az előbbi minősítéssel és javadalmazás mellett való fönntartása szükségesnek mondatott ki s a szolgálati utasításnak a köztisztaság fönntartására vonatkozó rendeletei elfogadtatták. Ezek szerint a köztisztasági felügyelő ügyel föl a város kövezett utcáinak és téréinek, s ameny­­nyiben a rendelkezés alatti munkaerő engedi, a kövezetlen utcáknak söptetésére, ami hetenként kétszer, késő este eszközlendő , fölügyel továbbá nyáron az utcák öntöztetésére, télen a sár és hó eltisztítására, továbbá arra, hogy a háztu­lajdonosok járdáikat tisztán tartsák, hogy a vá­ros közhelyein szemét vagy rondaság ne rakas­sák le s bűzt gerjesztő anyagok ki ne öntesse­nek, stb. Olvastatott ezután a tanács egy elő­terjesztése, mely szerint javasoltatik, hogy a városnak oly apróbb és csekély jövedelmet hozó földjei, melyek magánosok tulajdonaiba benyúlnak vagy azok közé beékelvék, árverés útján eladásra bocsáttassanak. W­agner Károly­­nak előadja, hogy ezen évben a város a marostői birtok kiegészítésére földeket vásárolván, 16,550 frtot fizetett ki a folyó költségekből, s minthogy ezen a költség­­vetésben fölvéve nem lévő jelentékeny összeg hiányát nagyon megérzi a pénztár, ennek pót­lására javasoltatnak ezen apróbb földrészek el­adatai, amelyek fekvésük miatt is sok kelle­metlenséget okoznak, de jövedelmet sem hoz­nak. Ily földekül kijelölve vannak a követke­zők : a Ballagi-tón 1 hold, Eperjesen 6 hold, Röszkén 21 h., s ugyanott 100 h. szikes le­gelő, Sárvölgyön 25 h., Kőrös-érben 94 h., n.­széksósban 247 h., szirtesszéken 47 hold, győriszéken 30 h., továbbá nagy- és kis-ösz­­szeszéken, kisivánszéken, domaszéken 20 h., székhalomban 22 hold, a szatymazi országút mellett 11 hold. Végül előadja, hogy a szaty­mazi és székhalmi országút mellett ezen or­szágutak tervezett befásítása céljából a város­nak szüksége lesz némi csekély kisajátításra. Az előterjesztésre nézve Balogh János

Next