Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-10-18 / 127. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 127-ik szám. Szerdán október 18 án. Megjelen: Vasárnap, szerdán ás pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegedta hizhozhordásssl is vidékre restin: Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben s kedihlystibil elvitelre. Egész évre 9 frt. Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMIT LAP: —1 — Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, az udvarban balra. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak tereért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“-ben a négylmsábos pozitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fülveletnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Klauzál-tér 209. sz. a. UZKUll cfit-cA O L.-Lttirger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, kora az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, okt. 17. A dicsőség fényes napjai elröppentek s most jönnek, sőt itt is vannak már, a gondterhes napok. Városunkról szólunk. Az e hóban lefolyt közgyűlések élénken visszatükrözik az ország második városának nyomasztó anyagi helyzetét. A nagy kölcsön tárgyalása alkalmával kitűnt, hogy a 300.000 frt, amennyit az ú. n. bank a kijelölt tehermentes ingatlanra kölcsönkép adni hajlandó, jóformán fölmegy a legégetőbb adósságok födözésére s a nagyszerűleg tervezett vízvédelmi munkálatokra alig jut belőle valami. S ami legszomorítóbb — s egyszersmind jellemzi hitelviszonyainkat a mostani bankrendszer mellett — e 300,000 frt jelzálogi biztosítékául kijelölt ingatlan vagyon becsértéke nem kevesebb, mint 1 millió 200,000 frt, amelynek megterheltetésével a roppant birtokú Szegednek többé egy talpalatnyi tehermentes birtoka nem lesz. Tudjuk, hogy a közgyűlés mit határozott : nehéz szívvel bár, de kimondotta, hogy ha többet nem adnak, ezt is el kell fogadni, hogy a nagyobb bajokat megelőzzük vele, mindent el kell azonban követni, hogy a bank e roppant birtokra 600,000 frt hitelt nyisson. Meglássuk, mi eredménye lesz az evégből kiküldött bizottság utánjárásának ; bármi lesz, elérkezett az idő, hogy Szeged város zaklatott anyagi helyzetének gyökeres orvoslásához fogjunk. Ezt megbeszéljük majd annak idején, mint oly tárgyat, amely városunk további egészséges fejlődésének egyik életföltételét képezi. Most a második életföltétel van napirenden: városunknak a vízveszélyek elleni végleges biztosítása, — már t. i. amennyiben a jelenleg uralkodó vízvédelmi rendszer mellett ilyenről szó lehet. Az erre vonatkozó előmunkálatok jól indultak meg; olvasóink az idevágó tervezetekről meglehetősen tájékozva lehetnek a kiküldött bizottság jegyzőkönyvei alapján, melyek e lapokban közöltettek; e közlésekből azonban még sok fontos részlet hiányzott magukból a tervezetekből is, hiányzottak a költségvetések, a szintén elsőrendű szükségnek kijelölt csatornák reformálásáról meg éppen alig tudtunk meg valamit. Mindezekről maguk a köztörvény hat bizottság tagjai is csak a múlt vasárnapi rendkívüli közgyűlésben nyerhettek alapos értesülést, amennyiben ilyent egy nagy terjedelmű jelentés egyszeri fölolvasásából nyerni lehet. Mint mondtnk, az előmunkálatok jól indultak meg, de az ügy további folyamata minket nem elégít ki, mert nézetünk szerint nem felel meg az ügy életbevágó fontosságának. Ha valahol, itt megkívánhatjuk, hogy mielőtt az érdemleges tárgyalás megkezdődik, a köztörvényható bizottság, sőt maga a nagyközönség is (mert több szem többet lát) az összes védelmi javaslatokról alapos, kimerítő, a legkisebb részletekig terjedő tájékozottsággal bírjon, ami eddig nem volt lehetséges. Ha a költségelőirányzatoknak évről-évre ki kell nyomatniuk és a biz. tagok közt jó eleve szétosztatniuk , nem értjük, miért nem követik ugyanezen eljárást a vízvédelmi javaslatoknál, holott, ezek valóban sokkal fontosabbak, mert míg a költségvetés megállapítása csak egy évi jobb vagy roszabb gazdálkodást eredményez : itt a város jövőjét biztosítandó nagy műveletről s azonfölül nem egy százezer frt kiadásról van szó. Ilyen ügy megérdemli, hogy mielőtt valaki hozzászól és talán döntő szavazatát a mérlegbe veti, tökéletesen tisztában legyen az ügygyel és magával. A köztörvényhazó bizottság jövő vasárnap folytatni fogja a vízvédelmi javaslatok tárgyalását. Mi nem térhetünk el azon nézetünktől, hogy válaszsza ki azokból a közgyűlés a legsürgetősebbet, amely különben sem lehet vita tárgya : a tápéi kaputól Röszkéig terjedő belső vonalat, s mondja ki, hogy ez még az őszön feltöltendő s jókarba hozandó ; a többit pedig halaszsza el s rendelje el a bizottsági jelentés kinyomatását, hogy a terveket tanulmányozni lehessen. Sőt mi, az ügy fontosságát tekintve, még ezt sem tartjuk elegendőnek , hanem igenis óhajtanánk, mert szükségét látjuk, hogy a munkálathoz szakértők és azok, akik vízvédelmi és az avval kapcsolatos viszonyainkban jártasak, a nyilvánosság terén szóljanak hozzá és igyekezzenek a netáni hibák földerítésével és pozitív javaslatokkal az ügyet tisztázni s a helyes végmegállapodáshoz vezető utat elkészíteni. Ajánlatunkat annál nyugodtabb lelkiismerettel teszszük, mert ma már bizonyos, hogy a jövő tavaszig semmiféle külső védvonalat el nem készíthetünk s igy van időnk elég. A megfontolás pedig nagyon is szükséges. Hogy többet ne említsünk, már a vasárnapi ülésen is szóba jött a percsórai társulat, kötelékéből való kibontakozás szüksége, ami az egész tárgyalást zsákutcába vezetheti s minden megállapodást illuzóriussá tehet. Mi nem bánnánk, ha ma megszabadulnánk e reánk nézve szerfölött terhes és mégis nem elég biztosítékot nyújtó társulattól, de ezt csak úgy egyszerűen kimondani célhoz nem vezet; ehez az előzmények után oly indokolás kell, amely ne csak azt tüntesse ki, hogy ez a társulat eddig nem volt képes, hanem azt is, hogy jövőre sem lesz képes bennünket megvédeni. Tény az, hogy ezzel is végleg tisztába kell jönnünk, mert ettől függ, hogy melyik külső védvonalban állapodjunk meg. Mert Percsóra is, meg sövényházi, vagy baktó-macskási töltés is sok lenne a jóból ; ennyit a mi szegény erszényünk nem bsz meg. S még egyet: míg a kölcsönügygyel tisztában nem leszünk, addig azt sem tudjuk, mennyi pénzt, fordíthatunk vízvédelmi munkálatokra; pénz nélkül határozni pedig annyi, mint gazda nélkül számolni. Konstatálva van , hogy Horvátország tiszta bevétele a három millión alul maradt s igy a horvát kormány kénytelen lesz, az esetleges kiadási többletet visszatéríteni. E megcáfolhatlan tényt tekintve, a horvátok leghelyesebben tennének, ha budgetjöket lehetőleg megmentenék az illuzórius előirányzati tételektől, s ami ezeknek nyomában jár, a deficittől, melyet Horvátország, jó szerencséjére, eddig nem ismer. Hazai ügyek. — Mazuranics bán négy nap óta a fővárosban időz, hogy a magyar kormánynyal különféle kormányügyekben értekezzék, s ideutazására, a „B. C.“ értesülése szerint, elsősorban a horvát tartománygyűlés pénzügyi bizottságának legújabb határozatai adtak okot. A horvát kormány ugyanis, egyetértőleg a magyar pénzügyminiszterrel, a horvát tartományi budget fedezete címén — mint 1875-ben történt — 1877 re is a tiszta jövedelem 45 százalékát 3.050.000 frttal irányozta elő, a horvát tartománygyűlés pénzügyi bizottsága ellenben e fedezeti összeggel be nem éri, s célbavett fölemelését azzal indokolja, hogy az időközben behozott új adók természetszerűleg fokozták a jövedelmeket, s hogy Horvátországot a tényleges jövedelmek 45 százaléka megilletvén, tartományi budgetje fedezetének is nagyobbnak kell lenni. — Ez okoskodás, a „B. Corr.“ szerint, teljesen tarthatlan, mert az adófölemelések nagyobbára a folyó évről datálódnak s gyakorlati eredményük csak későbbre várható, mert másrészt az 1875. évi zárszámadásokból A h á b o r* u. Szeged!, okt. 17. Haladunk a háború lejtője felé, még pedig most már gyorsan. Az utóbbi három nap alatt érkezett tudósítások szerint Törökország hathavi fegyverszüneti ajánlata Angliában, Ausztria-Magyarországban, Francia- és Olaszországban kedvező fogadtatásra talált, ellenben Oroszország, mint előre is sejteni lehetett, ellene nyilatkozott és ragaszkodik a hatheti fegyverszünethez, amely éppen az ő terveibe vág. Ép igy nyilatkozik a szerb kormány Belgrádban és Csernojeff, az igazi szerb hatalom, Deligrádban, — ami valóban megható egyetértés. — Németország hallgat, még mindig hallgat ; de e hallgatást a béke barátainak kedvezőleg magyarázni nem lehet; mert ha Oroszországnak kétsége lehetne az iránt, melyik oldal felé hajlik Bismarck Németország „jóakaratut" semlegességével, lehetetlen, hogy ily merészen eldobná az álarcot, így állunk ma. És már most a nagyhatalmak azon vannak, hogy adjon hát a porta hatheti fegyverszünetet, amint az orosz kívánja, jeléül annak, hogy a hatalmaknak ezidőszerint úgy kell táncolniok, ahogy az orosz — Bismarckra támaszkodva — akarja , éppen úgy, ahogy a „Borsszemjankó“ lerajzolta. Most aztán ez iránt fognak új tárgyalások kezdődni s a vége valószínűleg az lesz, hogy a török kormány megint enged, ami ugyan már aligha változtat többé a dolgok folyásán; legfölebb annyit, hogy az orosz-török háború pár héttel később indul meg. Tehát az orosz-török háború már körülbelül bizonyos , ezt ma már sehol sem titkolják , de hasztalan is tiktolnák vagy tagadnák az orosz hadkészülődési tényekkel szemben, amikhez legújabban járul a nagy orosz kölcsönről szállongott hír megerősítése. Egy szentpétervári távirat szerint Oroszország 300 millió rubel kölcsönt vesz föl. Hogy honnan, arról a táviró egyelőre hallgat. Ausztria Magyarországról az a hír, hogy az orosz-török háború esetére semleges marad. Azonban mi azt hiszszük, hogy könynyű a mi közös külügyi kormányunknak a semlegességet kimondani, de nehezebb akarni, még nehezebb lesz pedig megtartani. Mi azt hiszszük, hogy az orosz beavatkozás esetére a háborút el nem kerülhetjük, s mentül később fogunk bele, annál roszabb lesz reánk nézve. Egy esetben képzelhetjük csak, hogy semlegességünket megőrizhetjük, ha az orosz hordák ereje megtörnék a muzulmán világ ellentállási képességén, ami nem lehetetlen ugyan, de egyelőre nem valószínű azért, mert az orosz két-háromszoros erővel fog támadni. Eddig Anglia látszik legelhatározottabbnak, az orosz invázió ellen síkraszállani; legalább erre mutatott a folyton erélyes hadikészülődés és azon távirati hír, hogy amint Oroszország megkezdi az akciót, az angol hajóhad azonnal Sztambul elé, esetleg a feketetengerre megy. Hogy mennyire Németországtól függ e pillanatban Európa sorsa, az eléggé kitűnik a „Times“ következő, táviratilag jelzett szavaiból: „Bismarcktól függ, a világot egy rettenetes háborútól megmenteni. Németország nyilatkoztassa ki, hogy nem engedné meg Oroszországnak a Duna birtokát, s a szláv lelkesülés ezáltal elnyomatik. Németország szilárd magatartása a legjobb békegarancia. Egy angol-német szövetség a török reformok szükséges megváltoztatására a világot nagy szerencsétlenségtől óvná meg.“ Szent igaz, hanem hát az a kérdés, hogy Bismarck akarja-e a világot egy óriási háború szerencsétlenségétől megóvni, avagy nem-e ép ezt akarja ő is ? Majd elválik ez is nemsokára és akkor eldül a mi sorsunk is. Szeged város rendkiv. közgyűlése. 1876. október 15-én. Elnök : Pálfy Ferenc polgármester. Jegyző: Reizner János főjegyző. A vasárnap tartott közgyűlés napirendjére voltak fölvéve a vízvédelmi munkálatok, melyek fontosságuknál fogva a város létérdekeit érintik, sőt annak egész jövőjére kiható befolyással bírnak. Minthogy az ülés megnyitásakor még csak kevés számmal voltak egybegyűlve a köztörvényhatósági bizottság tagjai, a vízvédelem ügyének fölvétele előtt két más tárgy vétetett tárgyalás alá. Fölvétetett nevezetesen elsősorban a városi köztisztasági fölügyelői állás ügye. Nem sokkal a f. évi költségvetés letárgyalása után tartott egyik ülésen a kapitányi hivatal megbizatott, hogy adjon be javaslatot a köztisztasági felügyelő ügy- és hatáskörét illetőleg. Elvileg már azon ülésben ki jön mondva, hogy a városi köztisztaság érdekében az előbb takarékossági szempontból mellőztetni javasolt köztisztasági felügyelői állás fönntartassék, azonban ugyanakkor helytelennek találtatott e hivatal számára kiadott szolgálati utasítás s annak módosításánál elvül kimondva Ian, hogy ezen álláshoz csakis a köztisztaság köréhez tartozó teendők csatoltassanak. A bemutatott szolgálati utasítás most is azon hibákban szenved, mint az előbbi; lényegében, sőt tán betűről-betűre is, ugyanaz. A köztisztasági ügy fönntartására nézve kimerítő utasítást ad ugyan, de emellett a fölügyelőt még megteszi mérnöknek, kisvárosgazdának, istállómesternek, bitang-jószágok fölügyelőjének, leélelmezési biztosnak, stb. s vállaira oly teendőket rak, amelyek épen nem állnak összefüggésben a köztisztasággal, s az illető hivatalnokot oly helyzetbe hozzák, hogy másnemű tömeges elfoglaltsága miatt épen a köztisztaság körüli teendőket hanyagolhatná el. Ezek folytán a közgyűlés Reizner főjegyző fölszólalására elhatározta, hogy a szolgálati utasítás adassák vissza a főkapitánynak oly hozzáadással, hogy a köztisztasági felügyelő csak hivatalának megfelelő ügyekkel foglalkozzék ; az utasításból tehát hagyassák ki minden egyéb, a rendőrség vagy az alkamazási hivatal körébe tartozó megbízás. Magának az állomásnak az előbbi minősítéssel és javadalmazás mellett való fönntartása szükségesnek mondatott ki s a szolgálati utasításnak a köztisztaság fönntartására vonatkozó rendeletei elfogadtatták. Ezek szerint a köztisztasági felügyelő ügyel föl a város kövezett utcáinak és téréinek, s amenynyiben a rendelkezés alatti munkaerő engedi, a kövezetlen utcáknak söptetésére, ami hetenként kétszer, késő este eszközlendő , fölügyel továbbá nyáron az utcák öntöztetésére, télen a sár és hó eltisztítására, továbbá arra, hogy a háztulajdonosok járdáikat tisztán tartsák, hogy a város közhelyein szemét vagy rondaság ne rakassák le s bűzt gerjesztő anyagok ki ne öntessenek, stb. Olvastatott ezután a tanács egy előterjesztése, mely szerint javasoltatik, hogy a városnak oly apróbb és csekély jövedelmet hozó földjei, melyek magánosok tulajdonaiba benyúlnak vagy azok közé beékelvék, árverés útján eladásra bocsáttassanak. Wagner Károlynak előadja, hogy ezen évben a város a marostői birtok kiegészítésére földeket vásárolván, 16,550 frtot fizetett ki a folyó költségekből, s minthogy ezen a költségvetésben fölvéve nem lévő jelentékeny összeg hiányát nagyon megérzi a pénztár, ennek pótlására javasoltatnak ezen apróbb földrészek eladatai, amelyek fekvésük miatt is sok kellemetlenséget okoznak, de jövedelmet sem hoznak. Ily földekül kijelölve vannak a következők : a Ballagi-tón 1 hold, Eperjesen 6 hold, Röszkén 21 h., s ugyanott 100 h. szikes legelő, Sárvölgyön 25 h., Kőrös-érben 94 h., n.széksósban 247 h., szirtesszéken 47 hold, győriszéken 30 h., továbbá nagy- és kis-öszszeszéken, kisivánszéken, domaszéken 20 h., székhalomban 22 hold, a szatymazi országút mellett 11 hold. Végül előadja, hogy a szatymazi és székhalmi országút mellett ezen országutak tervezett befásítása céljából a városnak szüksége lesz némi csekély kisajátításra. Az előterjesztésre nézve Balogh János