Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-02-21 / 22. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Szerda, február 21-én. 22-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : Egész évre !l frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMIT LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét ilető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra Egyes számára, S Irt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak tereét. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásná 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, febr. 20. „Hát hogy leszünk most ? Mit méltóztatik tenni a keleti kérdésben tovább, miután a Midriadban megmakacsolt fényes porta nem hajtotta a nyakát a konferencia békés igájába?“ Ezt a kérdést intézte Gorcsakoff az európai hatalmakhoz, már idestova két hete, és még máig sem kapott reá feleletet sehonnan. Ez a halogatás azt mutatja, hogy a különféle hatalmasságok kormányai ha tán önmagukkal tisztában vannak is, hogy mit fognak vagy legalább mit szeretnének tenni, de egymással nincsenek tisztában, s az egyszeri cigányokként mindegyik a másikat várja, hogy szóljon már. De jele ez annak is, hogy egyik hatalomnak sincs kedve, lovat adni a muszka alá, amelyen könnyebb szívvel ugrassa át a Pruthot, hogy Törökország európai részében fegyveres kézzel gyakorolja a végrehajtó szerepét, mert jól sejtik, hogy a végrehajtó úr az első győzelmes csata után a hódító szerepét veszi föl. Ezt a hazódozást tehát kedvező jelnek tekinthetjük mi, akik borzadunk annak gondolatától is, hogy a Balkán félszigeten az orosz legyen az úr és protektor az ottani szláv népek fölött. De Oroszország ilyen nagy kegyességet nem is kíván a hatalmaktól; megelégszik ő avval, ha csak némileg szabad kezet engednek neki az akcióra s magára hagyják a törökkel. Azonban ezt is bajosan nyeri meg, legalább hinni szeretjük, hogy nem; hinni szeretjük különösen, hogy Ausztria-Magyarországtól semmiféle lekötelező ígéretet nem kap. — Hírlik ugyan, hogy éppen most újra kettőzött erővel ostromolja külügyi kormányunkat, hogy vagy közös cselekvésre a porta ellen megnyerje, vagy legalább semlegességét minden eshetőségre biztosítsa. És a kisértés nem is kicsiny , mert, hogy célját elérje, füttát ígér nekünk, a hír azt suttogja, hogy fölajánlotta monarchiánknak Bosznián és Hercegovinán kívül még Szerbiát is. Valóban megható ez a nagylelkűség. Soha ilyen olcsó hódítmány nem kínálkozott még nekünk , csak a kezünket kell kinyújtanunk, hogy a mienk legyen a keleten mindaz a terület, a mely hajdanában is a magyar korona területéhez tartozott s amelynek visszafoglalása még ma is benne van a magyar király koronázási esküjében, mivel — elfeledték azt belőle kitörülni. — De ha valaha, most nem szabad felednünk azt a régi ismert mondást: Timeo danaos et dona ferentes! Ez az olcsó hódítmány nagyon drága lenne nekünk. Tudjuk, hogy az udvar körében vannak elemek, amelyek nagy készséggel rámennének erre a muszka lépre; de amíg Andrássy vezeti a monarchia külpolitikáját, addig bízunk, hogy ez esztelen lépés nem fog megtörténni, hogy a mi Samarakoffnak, az első kísértőnek, nem sikerült, az most sem fog sikerülni, s Ausztria-Magyarország továbbra is föntartja a szabadkéz politikáját és nem kötelezi magát semmire. Ám szálljuk meg Szerbiát, de ne mint az orosz szövetségesei, hanem mint a monarchia érdekeinek éber őrei, hogy a netán bekövetkezhető válságos percben, midőn az orosz túlhatalom Törökország területi épségét komolyan fenyegeti, akkor mi vetőt kiálthassunk feléje és ennek, ha nem hallgat rá, fegyverrel adjunk nyomatékot. Ez a politika az egyedüli, mely a birodalom, de különösen Magyarország érdekeinek megfelel; azért e mellett mint egy ember talpra áll az egész magyar nemzet ép úgy, amint élet-halálra ellenez minden szláv irányú politikát, amely csak az európai Törökország földarabolására s a muszkm hatalom növekedésére vezetne, ami a szláv világ európai uralmának előpostája lenne. Ha az orosz támadást még valami föltartóztathatná, úgy ez elsősorban az a politika lehetne, amely hátban fenyegeti a török harcba bonyolódott Oroszországot. De már ez is bajosan fogja a katasztrófa kitörését megakadályozhatni, nem pedig azért, mert Oroszország rég túlment azon a határon, ahonnan még a tisztességes visszatérés lehetséges. Sándor cár megmondta, hogy neki „kötött menetrendje“ van, és ez csak előre vezethet Törökország felé. Ésa fehér cárnak igaza van. Nincs is komoly jel, amely arra mutatna, hogy az a roppant orosz hadsereg, mely a határokon már jóformán teljesen készen áll, egy puskaroppanás nélkül visszavezethető volna; ellenkezőleg minden újabb hír bizonyosabbá teszi a végzetes keleti háború kitörését. És mit csinál e percben Törökország ? Szerencsétlen Törökország ! Míg ellenfele, mint egy bőszült tigris, ugrásra készen áll, de közeledik a reakció és az anarchia felé. Egyszép reménysugár villant föl az utóbbi napok azon híreiben, amelyek avval biztattak, hogy az oktalanul elűzött Mithad pasa viszszahivatik s elfoglalja az őt ma egyedül megillető helyet. E reménysugár azonban hamar szétfoszlott és vak sötétnek adott helyet. Ed hem pasa, a Mithad helyébe lépett uj nagyvezér is leköszönt, és a hirek azt sejtetik, hogy Mahmud Damad pasa, vagy más hasonszőrű egyéniség, s vele az ó-török párt kerül ismét uralomra, amely csírájában elfojtandja a Mihad által oly szerencsésen kezdett alkotmányos reformművet, s ezzel együtt megfojtandja Európa népeinek iránta fölébredt rokonszenvét, de hitét is a török uralom életképességében. Ezzel aztán ki van mondva Törökország sorsa , hogy nem ellenségei ássák meg sírját, hanem önmaga ! De még hinni akarjuk, hogy ha a portán pillanatnyilag egy gonosz áramlat került is fölszínre, a török nemzetet magát nem hagyta el jó szelleme, s ez a válság perceiben vulkán lesz, amely kitör és kihányja kebléből a salakot! sei szerinti egyezség számbavehető ellenzékre Bécsben nem talál. A paritás teljesen biztosítottnak tekinthető. A főtanács összeállítására vonatkozó azon osztrák forrásból származó hír, melyet az „Ellenőr“, „Pester Llod“ és a „N. Fr. Pr.“ is említenek, a „H.“ szerint nem felel meg a valóságnak. E tekintetben hétfőn délig a kormányok közt a megállapodás még nem mondatott ki. Végmegállapodás egyáltalában, a három differentiális pontra, t. i. a főtanács összeállítására, az igazgatóságok hatáskörére és a dotáció mennyiségére nézve csak a hétfőn este tartott tanácskozáson történt. Ez a tanácskozás az utolsó. Az „E11.“ utolsó híre szerint még ma (kedden) is folytatták a tanácskozást s csak ettől volt várható, hogy a paritás kérdésében is egyetértés jöjjön létre. Hazai ügyek, Szeged, febr. 20. — A bankügyi válság még mindeddig nem ért ugyan véget, de végre valahára vége felé közeledik, s mire e soraink megjelennek, a megegyezés talán már létrejött, vagy legalább létrejövetele biztosítottnak lesz tekinthető, — ha ugyan az osztrák alkotmányhívek holnaputánra tervezett értekezlete ismét új fordulatot nem ad a dolgok menetének. A kiegyezés ügye a „Hon“ szerint — melyet jól értésüknek kell tartanunk — a következőleg áll: A Bécsben fönnmaradt magyar miniszterek és az osztrák kormány tagjai közt hétfőn este volt a kiegyezés végleg megállapítandó. Minden oldalról konstatáltatott, hogy a békülékeny hangulat az osztrák körökben túlnyomó, úgy hogy a magyar kormány követelé . Az Edhem pasa lemondásáról jött hírt egy legutóbbi konstantinápolyi távirat megcáfolja s igy az ehoz fűzött sötét kép festése korai. Szerk. — Magyarország pénzügyei. A „Montagsrevue“ ezeket írja: Minél tovább tart a bankkérdés megoldása, annál nehezebben fog a magyar kormánynak sikerülni, sürgős pénzszükségletét fedeznie. A Rothschild-csoport ragaszkodik ahhoz, hogy előbb a bankkérdés megoldásának kell bekövetkeznie , mielőtt egyáltalán csak gondolni is lehetne pénzügyi műveletre Magyarországgal, s e csoport addig nem is fogja magát a 6°/0-ás magyar aranyjáradék kibocsátásának előkészítésére elhatározni, míg a bankkérdés megoldva nincs. De nem szabad azt hinni, hogy az ilyen kibocsátás néhány nap alatt keresztülvihető. Ellenkezőleg, minden körülmény közt erre néhány hét szükséges. S ehhez magától értetődőleg politikailag nyugodt idő kívántatik. Ha a politikai láthatár ismét elborulna, akkor az aranyjáradék kibocsátására gondolni sem lehet. A Rothschild-csoport, mely a múlt évben 40 millió aranyrentet 80 százalékos árfolyamon átvett, mindenesetre várhat s megelégedhetik e papír jó kamatával, de a magyar pénzügyminiszter már nem soká várakozhatik, hanem újra pénzt kénytelen előteremteni, hogy a deficitet födözze. De mit tehet? Közaláírásra bocsássa a második negyven milliót ? Ki bízhatnék ilyesmi sikerében ? A másik 40 milliót is át kell tehát adnia a Rothschild-csoportnak, és pedig oly árfolyamon, hogy e csoport az egész 80 milliót elhelyezhesse. (Mint e sorokból is kitűnik, a Tiszakormány legnagyobb baja az volt, hogy akkor szorult a bécsi tárgyalásokra, midőn az államkincstár állapota nem sok válogatni valót hagyott fönn — ezt jegyzi meg a „P. Napló.“ Mi pedig azt mondjuk, hogy az egész közgazdasági egyezkedés balsikerének fő oka a szerencsétlen pénzügyi és politikai helyzet, aminek a Tiszakormány nem oka, hanem áldozata.) Elnöki jelentés a közigazgatási bizottság működéséről. (Folytatás.) IV. A nagyméltóságú közmunka- és közlekedési minisztérium ügykörét érdeklőleg a bizottság tárgyalásai nyomán tisztelettel jelentem, hogy Szeged város területén összesen 13 gőzkazán van, amelyeknek félévenként teljesítendő vizsgálata, a kazánokról szerkesztendő kimutatásokban a változások koronkénti keresztülvitele, úgy a vizsgálati jegyzőkönyveknek a közigazgatási bizottsághoz leendő beterjesztése végett a városi tanács megkerestetett. E vizsgálati jegyzőkönyvek és kimutatások azonban ez év végéig be nem terjesztettek. Jelentem továbbá, hogy a városi határterületen 79 vízimalom van , amelyek mind magánosok tulajdonai. — E malmokról a helyben székelő folyammérnökség segédletével a malomkönyv elkészült és még december 27-ikén a nagyméh. közlekedési minisztériumhoz fölterjesztetett. Megjegyzem ennek kapcsán, hogy malom-engedélyezési, helyváltoztatási s más rasonnemű tárgyalás egy sem fordult elő; ellenben a malomkönyvből kitűnvén, hogy a felső Tiszán négynek, az alsón pedig egynek ipargyakorlati engedélye nincsen, azért a városi tanács megkerestetett, hogy ezen malmokban az ipar gyakorolhatását szüntesse meg. * Hogy a főtanács tagjai: a főkormányzó és a két alkormányzó, a közgyűlés két tagot választ az osztrák és kettőt a magyar bankigazgatóság háromtagú javaslatára, s a többi 8 tagot a közgyűlés szabadon választja. Ami a védgátakat illeti, megjegyzem, hogy Szeged városának a vízkalamitások ellen három irányban is kell védekeznie , a. m. a Tisza és Maros árja, a pusztai vadvizek s a belterületi hó és esővizek okozta bajok ellen. Az elsőt illetőleg , nevezetesen a Tisza és Maros áradásai ellen oltalmul szolgál a tápéi kaputól a város alatt nyúló tiszaparti védtöltés a vashídig, innen a vasúti töltés a régi indóházig , innen a hattyas-ballagitói körtöltés, majd a röszkeszentmihálytelki országút , illetőleg természetes magaslat, egész Paphalomig. Védi továbbá a várost a percsórai társulat töltése. Ezen társulati töltésnek kijavítása, minthogy az idei árvíz által sokat szenvedett, nagy erővel munkába vétetett, s a munkálatok elhaladását a bekövetkezett kedvezőtlen időjárati viszonyok gátolták meg. A tápéi kaputól a Paphalomig terjedő városi vonal kiépítési terve 106,000 frt költséggel ez idő szerint a nagymért, közmunka és közlekedésügyi minisztérium vizsgálata alatt áll, a tervek kivitele azonban, a sürgős szükség indokából, utólagos jóváhagyás reményében, azonnal megkezdetett. A munkálatok jelentékenyebb előhaladását ugyancsak a kedvezőtlen időjárás akadályozta meg. A pusztai vadvizek ostromainak elhárítására a fertői és a fehértó-dorosmai, úgyszintén a paphalmi csatornák szolgálnak, melyeken a Tiszába ennek alacsonyabb vízállásánál a levezetést eszközölni lehet. A belvizek a Szibér gyűjtőmedencéjébe vezettetnek ki, hogy ismét alacsonyabb vízállás idején a Tiszába bocsáttassanak le. A városi hatóságot annak idején a bizottság megkereste, hogy védtöltései kijavítását teljesítse , valamint az összes belvizeknek a Szillérbe leendő levezetése céljából csatornahálózatának tervét s ezeknek a Sziller irányában nyúló lejtését kimunkáltassa. A köztörvényhatósági bizottsághoz intézett fölhívásom következtén a város abban állapodott meg, hogy a közmunkaügyek intézését közvetlenül teljesítendi, fönnhagyván e bizottságnak törvény engedte ellenőrzési jogát, s így a közmunkaügy ellenőrzése tárgyában tett jelentésekhez képest van szerencsém előadni , hogy a város természetbeni közmunkaereje a horgosi, dorosmai, kisteleki, csongrádi és bajai országutak kijavítására használtatott föl. A törvényhatósági területen állami út nincsen ; törvényhatósági utakként a következők tekintendők : 1. A nagváradi út: 56/10 kilométer hosszú, az útkaparó házakon kívül rajta kiépítve még semmi sincs. 2. A csongrádi út : 8/10 kilométer hosszú, kiépítve van 4 kilométer. 3. A kisteleki út: 27 kilométer hosszú, egészen kiépítve van. 4. A dorosmai út: 49/10 kilométer hosszú, egészen kiépült. 5. A horgosi út : 13 kilométer hosszú, kiépítve van, s e vonal, mint elfogadott védtöltési vonal, legközelebb magasíttatik. 6. A matyhid-madarászi út : 26 kilométer hosszú, kiépitve van 58/10 kilométer. 7. A bajai út: 23 kilométer hosszú , kiépítve még nincs. Itt megjegyzem, hogy a kiépítés alatt csak a földmunka értendő s a kiépítésnek hátráltatója részben az alap kimerülése, részben az idei mindent háttérbe szorított vízbajok következtén beállt munkálatok halaszthatlansága, részben pedig az, hogy ez utak közül pl. a 7. alatti csak nemrégiben lett forgalomba véve. A községi utak közül legfontosabbak a csengelei és ásotthalmi-csorvai utak, melyeknek kiépítése végett a városi hatóság megkerestetett. Az utak állapota az esős időjárás alkalmával, a befektetett s minden évben megújuló s már rendkívüli tőkét képviselő kiadások dacára , a leküzdhetlen talajviszonyoknál fogva járhatatlan. A bizottság gondoskodása tárgyát képezte a vasutakhoz vezető utak jó karbantartása fölötti ügyelet, s e tekintetben figyelmét nem kerülhette ki az alföldi vasúthoz vezető budai országút járhatatlan állapota. Noha a bizottság biztos tudomásával bírt annak , hogy a városi közönség ez útvonalnak nagy költségen a jövő évben való kikövezését elrendelte, mindazáltal a hatóságot megkereste, hogy addig is, míg az átkövezés foganatosíttatik, a teljesen járhatatlan vonalrészt az általa legjobbnak találandó módon ideiglenesen javíttassa ki , s a hatóság, ez ügyben tett jelentése szerint , nem is késett úgy ezen, valamint, az államvasúti teherpályaudvarhoz vezető, hasonlag elpusztult Sina-telek melletti