Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-02-21 / 22. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Szerda, február 21-én. 22-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 1­0 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : Egész évre !l frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYEST­ART­ALMIT LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét ilető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra Egyes szám­ára, S Irt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak tereét. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásná 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, febr. 20. „Hát hogy leszünk most ? Mit mél­­tóztatik tenni a keleti kérdésben tovább, miután a Midriadban megmakacsolt fé­nyes porta nem hajtotta a nyakát a konferencia békés igájába?“ Ezt a kérdést intézte Gorcsakoff az európai hatalmakhoz, már ide­s­tova két hete, és még máig sem kapott reá feleletet sehonnan. Ez a halogatás azt mutatja, hogy a különféle hatalmassá­gok kormányai ha tán önmagukkal tisz­tában vannak is, hogy mit fognak vagy legalább mit szeretnének tenni, de egy­mással nincsenek tisztában, s az egy­szeri cigányokként mindegyik a mási­kat várja, hogy­­ szóljon már. De jele ez annak is, hogy egyik hatalom­nak sincs kedve, lovat adni a muszka alá, a­melyen könnyebb szívvel ugrassa át a Pruthot, hogy Törökország euró­pai részében fegyveres kézzel gyakorolja a végrehajtó szerepét, mert jól sejtik, hogy a végrehajtó úr az első győzelmes csata után a hódító szerepét veszi föl. Ezt a hazódozást tehát kedvező jelnek tekinthetjük mi, akik borzadunk annak gondolatától is, hogy a Balkán félszigeten az orosz legyen az úr és protektor az ottani szláv népek fölött. De Oroszország ilyen nagy kegyes­séget nem is kíván a hatalmaktól; meg­elégszik ő avval, ha csak némileg sza­bad kezet engednek neki az akcióra s magára hagyják a törökkel. Azonban ezt is bajosan nyeri meg, legalább hin­ni­ szeretjük, hogy nem; hinni szeretjük különösen, hogy Ausztria-Magyarország­­tól semmiféle lekötelező ígéretet nem kap. — Hírlik ugyan, hogy éppen most újra kettőzött erővel ostromolja külügyi kormányunkat, hogy vagy közös cselek­vésre a porta ellen megnyerje, vagy legalább semlegességét minden eshető­ségre biztosítsa. És a kisértés nem is kicsiny , mert, hogy célját elérje, füt­­tát ígér nekünk, a h­ír azt suttogja, hogy fölajánlotta monarchiánknak Bosz­nián és Hercegovinán kívül még Szer­biát is. Valóban megható ez a nagylelkű­ség. Soha ilyen olcsó hódítmány nem kínálkozott még nekünk , csak a kezün­ket kell kinyújtanunk, hogy a mienk legyen a keleten mind­az a terület, a mely hajdanában is a magyar korona területéhez tartozott s amelynek vissza­foglalása még ma is benne van a ma­gyar király koronázási esküjében, mivel — elfeledték azt belőle kitörülni. — De ha valaha, most nem szabad feled­nünk azt a régi ismert mondást: Timeo danaos et dona ferentes! Ez az olcsó hódítmány nagyon drága lenne nekünk. Tudjuk, hogy az udvar körében vannak elemek, a­melyek nagy kész­séggel rámennének erre a muszka lépre; de a­míg Andrássy vezeti a mo­narchia külpolitikáját, addig bízunk, hogy ez esztelen lépés nem fog meg­történni, hogy a mi Samarakoffnak, az első kísértőnek, nem sikerült, az most sem fog sikerülni, s Ausztria-Magyaror­­szág továbbra is föntartja a szabad­kéz politikáját és nem kötelezi magát semmire. Ám szálljuk meg Szerbiát, de ne mint az orosz szövetségesei, hanem mint a monarchia érdekeinek éber őrei, hogy a netán bekövetkezhető válságos perc­ben, midőn az orosz túlhatalom Török­ország területi épségét komolyan fenye­geti, akkor mi vető­t kiálthassunk feléje és ennek, ha nem hallgat rá, fegyverrel adjunk nyomatékot. Ez a politika az egyedüli, mely a­­ birodalom, de különösen Magyarország érdekeinek megfelel; azért e mellett mint egy ember talpra áll az egész ma­gyar nemzet ép úgy, a­mint élet-ha­lálra ellenez minden szláv­ irányú poli­tikát, a­mely csak az európai Törökor­szág földarabolására s a muszkm hatalom növekedésére vezetne, a­mi a szláv vi­lág európai uralmának előpostája lenne. Ha az orosz támadást még valam­i föltartóztathatná, úgy ez első­sorban az a politika lehetne, a­mely hátban fenyegeti a török harcba bonyolódott Oroszországot. De már ez is bajosan fogja a katasztrófa kitörését megakadá­lyozhatni, nem pedig azért, mert Orosz­ország rég túlment azon a határon, a­honnan még a tisztességes visszatérés lehetséges. Sándor cár megmondta, hogy neki „kötött menetrendje“ van, és ez csak előre vezethet Törökország felé. És­­a fehér cárnak igaza van. Nincs is ko­moly jel, a­mely arra mutatna, hogy az a roppant orosz hadsereg, mely a határokon már jóformán teljesen készen áll, egy puskaroppanás nélkül visszave­zethető volna; ellenkezőleg minden újabb hír bizonyosabbá teszi a végzetes ke­leti háború kitörését. És mit csinál e percben Törökor­szág ? Szerencsétlen Törökország ! Míg el­lenfele, mint egy bőszült tigris, ugrásra készen áll, d­e közeledik a reakció és az anarchia felé. Egy­­szép reménysu­gár villant föl az utóbbi napok azon híreiben, a­melyek avval biztattak, hogy az oktalanul elűzött Mit­had pasa visz­­szahivatik s elfoglalja az őt ma egye­dül megillető helyet. E reménysugár azonban hamar szétfoszlott és vak sö­tétnek adott helyet. E­d h­e­m pasa, a Mithad helyébe lépett uj nagyvezér is leköszönt,­­ és a hirek azt sejtetik, hogy Mahmud Damad pasa, vagy más hason­szőrű egyéniség, s vele az ó-török párt kerül ismét ur­alomra, a­mely csírájá­ban elfojtandja a Mi­had által oly sze­rencsésen kezdett alkotmányos reform­művet, s ezzel együtt megfojtandja Európa népeinek iránta fölébredt rokon­­szenvét, de hitét is a török uralom élet­­képességében. Ezzel aztán ki van mondva Török­ország sorsa , hogy nem ellenségei ássák meg sírját, hanem önmaga ! De még hinni akarjuk, hogy ha a portán pillanatnyilag egy gonosz áram­lat került is fölszínre, a török nemzetet magát nem hagyta el jó szelleme, s ez a válság perceiben vulkán lesz, a­mely kitör és kihányja kebléből a salakot! sei szerinti egyezség számbavehető ellenzékre Bécsben nem talál. A paritás teljesen biztosítottnak tekinthető. A főta­nács összeállí­tására vonatkozó azon osztrák forrásból származó hír, melyet az „Ellenőr“, „Pester Ll­od“ és a „N. Fr. Pr.“ is említenek,­ a „H.“ szerint nem felel meg a valóságnak. E tekintetben hétfőn délig a kormányok közt a megállapodás még nem mondatott ki. Végmegállapodás egyáltalában, a három differentiális pontra, t. i. a főtanács összeállítá­sára, az igazgatóságok hatáskörére és a dotáció mennyiségére nézve csak a hétfőn este tartott tanácskozáson történt. Ez a tanácskozás az utolsó. Az „E11.“ utolsó híre szerint még ma (ked­den) is folytatták a tanácskozást s csak ettől volt várható, hogy a paritás kérdésében is egyet­értés jöjjön létre. Hazai ügyek, Szeged, febr. 20. — A bankügyi válság még minded­dig nem ért ugyan véget, de végre valahára vége felé közeledik, s mire e soraink megjelen­nek, a megegyezés talán már létrejött, vagy legalább létrejövetele biztosítottnak lesz tekint­hető, — ha ugyan az osztrák alkotmányhívek holnaputánra tervezett értekezlete ismét új for­dulatot nem ad a dolgok menetének. A kiegyezés ügye a „Hon“ szerint — me­lyet jól értésüknek kell tartanunk — a követ­kezőleg áll: A Bécsben fönnmaradt magyar mi­niszterek és az osztrák kormány tagjai közt hétfőn este volt a kiegyezés végleg meg­állapítandó. Minden oldalról konstatáltatott, hogy a békülékeny hangulat az osztrák körökben túl­nyomó, úgy hogy a magyar kormány követelé­ . Az Edhem pasa lemondásáról jött hírt egy leg­utóbbi konstantinápolyi távirat megcáfolja s igy az ehoz fűzött sötét kép festése korai. Szerk. — Magyarország pénzügyei. A „Montagsrevue“ ezeket írja: Minél tovább tart a bank­kérdés megoldása, annál nehezebben fog a magyar kormánynak sikerülni, sürgős pénz­szükségletét fedeznie. A Rothschild-csoport ragasz­kodik ahhoz, hogy előbb a bankkérdés megol­dásának kell bekövetkeznie , mielőtt egyáltalán csak gondolni is lehetne pénzügyi műveletre Magyarországgal, s e csoport addig nem is fogja magát a 6°/0-ás magyar arany­járadék kibocsátá­sának előkészítésére elhatározni, míg a bank­kérdés megoldva nincs. De nem szabad azt hinni, hogy az ilyen kibocsátás néhány nap alatt keresztülvihető. Ellenkezőleg, minden körülmény közt erre néhány hét szükséges. S ehhez ma­gától értetődőleg politikailag nyugodt idő kíván­tatik. Ha a politikai láthatár ismét elborulna, akkor az aranyjáradék kibocsátására gondolni sem lehet. A Rothschild-csoport, mely a múlt évben 40 millió aranyrentet 80 százalékos ár­folyamon átvett, mindenesetre várhat s megeléged­hetik e papír jó kamatával, de a magyar pénzügy­­miniszter már nem soká várakozhatik, hanem újra pénzt kénytelen előteremteni, hogy a deficitet födöz­­ze. De mit tehet? Közaláírásra bocsássa a máso­dik negyven milliót ? Ki bízhatnék ilyesmi sike­rében ? A másik 40 milliót is át kell tehát adnia a Rothschild-csoportnak, és pedig oly árfolya­mon, hogy e csoport az egész 80 milliót elhe­lyezhesse. (Mint e sorokból is kitűnik, a Tisza­­kormány legnagyobb baja az volt, hogy akkor szorult a bécsi tárgyalásokra, midőn az állam­­kincstár állapota nem sok válogatni valót ha­gyott fönn — ezt jegyzi meg a „P. Napló.“ Mi pedig azt mondjuk, hogy az egész közgazdasági egyezkedés balsikerének fő oka a szerencsétlen pénzügyi és politikai helyzet, aminek a Tisza­­kormány nem oka, hanem áldozata.) Elnöki jelentés a közigazgatási bizottság működéséről. (Folytatás.) IV. A nagyméltóságú közmunka- és közlekedési minisztérium ügykörét érdeklőleg a bizottság tárgyalásai nyomán tisztelettel jelentem, hogy Szeged város területén összesen 13 gőzkazán van, amelyeknek félévenként teljesítendő vizsgá­lata, a kazánokról szerkesztendő kimutatások­ban a változások koronkénti keresztülvitele, úgy a vizsgálati jegyzőkönyveknek a közigazgatási bizottsághoz leendő beterjesztése végett a városi tanács megkerestetett. E vizsgálati jegyzőköny­vek és kimutatások azonban ez év végéig be nem terjesztettek. Jelentem továbbá, hogy a városi határte­rületen 79 vízimalom van , amelyek mind ma­gánosok tulajdonai. — E malmokról a helyben székelő folyammérnökség segédletével a malom­könyv elkészült és még december 27-ikén a nagyméh­. közlekedési minisztériumhoz fölter­jesztetett. Megjegyzem ennek kapcsán, hogy malom-engedélyezési, hely­változtatási s más ra­­sonnemű tárgyalás egy sem fordult elő; ellen­ben a malomkönyvből kitűnvén, hogy a felső Tiszán négynek, az alsón pedig egynek ipar­gyakorlati engedélye nincsen, azért a városi ta­nács megkerestetett, hogy ezen malmokban az ipar gyakorolhatását szüntesse meg. * Hogy a főtanács tagjai: a főkormányzó és a két alkormányzó, a közgyűlés két tagot választ az osztrák és kettőt a magyar bankigazgatóság háromtagú javasla­tára, s a többi 8 tagot a közgyűlés szabadon választja. Ami a védgátakat illeti, megjegyzem, hogy Szeged városának a vízkalamitások ellen három irányban is kell védekeznie , a. m. a Tisza és Maros árja, a pusztai vadvizek s a belterületi hó és esővizek­ okozta bajok ellen. Az elsőt illetőleg , nevezetesen a Tisza és Maros áradásai ellen oltalmul szolgál a tápéi kaputól a város alatt nyúló tiszaparti védtöltés a vashídig, innen a vasúti töltés a régi indó­­házig , innen a hattyas-ballagitói körtöltés, majd a röszke­szentmihálytelki országút , illető­leg természetes magaslat, egész Paphalomig. Védi továbbá a várost a percsórai társulat töltése. Ezen társulati töltésnek kijavítása, minthogy az idei árvíz által sokat szenvedett, nagy erő­vel munkába vétetett, s a munkálatok elhala­dását a bekövetkezett kedvezőtlen időjárati viszonyok gátolták meg.­­ A tápéi kaputól a Paphalomig terjedő városi vonal kiépítési terve 106,000 frt költséggel ez idő szerint a nagymért, közmunka és közlekedésügyi minisztérium vizs­gálata alatt áll, a tervek kivitele azonban, a sürgős szükség indokából, utólagos jóváhagyás reményében, azonnal megkezdetett.­­ A mun­kálatok jelentékenyebb előhaladását ugyancsak a kedvezőtlen időjárás akadályozta meg. A pusztai vadvizek ostromainak elhárítá­sára a fertői és a fehértó-dorosmai, úgy­szintén a paphalmi csatornák szolgálnak, melyeken a Tiszába ennek alacsonyabb vízállásánál a leve­zetést eszközölni lehet. A belvizek a Szib­ér gyűjtőmedencéjébe vezettetnek ki, hogy ismét alacsonyabb vízállás idején a Tiszába bocsáttassanak le. A városi hatóságot annak idején a bizottság megkereste, hogy védtöltései kijavítását teljesítse , valamint az összes belvizeknek a Szillérbe leendő leve­zetése céljából csatornahálózatának tervét s ezek­nek a Sziller irányában nyúló lejtését kimun­káltassa. A köztörvényhatósági bizottsághoz intézett fölhívásom következtén a város abban állapo­dott meg, hogy a közmunkaügyek intézését köz­vetlenül teljesítendi, fönnhagyván e bizottságnak törvény engedte ellenőrzési jogát, s így a köz­munkaügy ellenőrzése tárgyában tett jelentések­hez képest van szerencsém előadni , hogy a város természetbeni közmunkaereje a horgosi, dorosmai, kisteleki, csongrádi és bajai ország­utak kijavítására használtatott föl. A törvényhatósági területen állami út nin­csen ; törvényhatósági utakként a következők tekintendők : 1. A nagváradi út: 56/10 kilométer hosszú, az útkaparó házakon kívül rajta kiépítve még semmi sincs. 2. A csongrádi út : 8­/10 kilométer hosszú, kiépítve van 4 kilométer. 3. A kisteleki út: 27 kilométer hosszú, egé­szen kiépítve van. 4. A dorosmai út: 49/10 kilométer hosszú, egészen kiépült. 5. A horgosi út : 13 kilométer hosszú, ki­építve van, s e vonal, mint elfogadott védtöltési vonal, legközelebb magasíttatik. 6. A matyhid-madarászi út : 26 kilométer hosszú, kiépitve van 58/10 kilométer. 7. A bajai út: 23 kilométer hosszú , ki­építve még nincs. Itt megjegyzem, hogy a kiépítés alatt csak a földmunka értendő s a kiépítésnek hátrálta­tója részben az alap kimerülése, részben az idei mindent háttérbe szorított vízbajok követ­keztén beállt munkálatok halaszthatlansága, részben pedig az, hogy ez utak közül pl. a 7. alatti csak nem­régiben lett forgalomba véve. A községi utak közül legfontosabbak a csengelei és ásotthalmi-csorvai utak, melyeknek kiépítése végett a városi hatóság megkeres­tetett. Az utak állapota az esős időjárás alkal­mával, a befektetett s minden évben megújuló s már rendkívüli tőkét képviselő kiadások da­cára , a leküzdhetlen talajviszonyoknál fogva járhatatlan. A bizottság gondoskodása tárgyát képezte a vasutakhoz vezető utak jó karbantartása fölötti ügyelet, s e tekintetben figyelmét nem kerülhette ki az alföldi vasúthoz vezető budai országút járhatatlan állapota. Noha a bizottság biztos tudomásával bírt annak , hogy a városi közönség ez útvonal­nak nagy költségen a jövő évben való ki­kövezését elrendelte, mindazáltal a hatóságot megkereste, hogy addig is, míg az átkövezés foganatosíttatik, a teljesen járhatatlan vonalrészt az általa legjobbnak találandó módon ideigle­nesen javíttassa ki , s a hatóság, ez ügyben tett jelentése szerint , nem is késett úgy ezen, valamint, az államvasúti teherpálya­udvarhoz vezető, hasonlag elpusztult Sina-telek melletti

Next