Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-07-04 / 78. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Sze­rdan hírhozhordistai ég vidékre poétán: Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. 78-ik szám. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP, az udvarban balra, szára ára. S Irr. A ti A A H­a, és Kiadó, Burger Zsigmond özvegye könyv- és dése, hova az előfizetési pén. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HIRADÓ 1877-ik évi tizenkilencedik évfolyamának másod felére. Az első fél- és második negyedév lejárandó­­ban lévén, bizalommal kérjük e lapok fél- és negyedéves előfizetőit a további megrendeléseik mielőbbi megtételére. Ezidő szerint a keleti háború világese­ménye lévén az, ami a közfigyelmet és érde­keltséget Európaszerte , de különösen nálunk, hol annak fejleményéhez életérdekeink vannak kötve, első­sorban magára vonja , jelenthetjük, hogy újabb összeköttetésekről is gondoskodtunk , minélfogva azon helyzetben leszünk, hogy a harctéren előforduló minden fontosabb eseményről, vala­mint általában a keleti bonyodalomra vonatkozó minden jelentősebb mozzanatról kitűnő s tel­jesen hiteles forrásból vett eredeti táviratok­ban a lehető leggyorsab­ba­n, a k­ö­zp­o­n­ti la­p­o­ka­t megelőző­leg, értesíthetjük olvasóinkat. Minthogy pedig lapunk hetenként csak háromszor jelen meg, a közbeeső fontosabb híreket hely­beli előfizetőinknek külön f­o­r­­z­a­m­a­t­­ban küldjük meg. Ami a keleti kérdésbe­n elfoglalt álláspon­tunkat illeti, azt ismerik olvasóink. A mi pro­­grammunk az , ami Magyarország közvélemé­nyéé : Törökország területi épségé­nek megóvása, hogy benne jövendőre egy erős s teljesen megbízható szövet­ségest bírjunk, és — ami ebből következik — az orosz hatalmi törekvések meggátlása. — Mint a nemzeti közvéleménynek egyik szerény orgánuma, ennek az iránynak adunk kifejezés ezután is rendületlenül. A belügyi dolgok­ s a hazai általá­nos társadalmi s közgazdasági moz­galmaknak — mérsékelt szabadelvű s határo­zott nemzeti pofit, elveink fönntartása mel­lett — annyi tért szentelünk , amennyi csak lehetséges lesz. Fő figyelmünket és erőnk javát azonban a jövő félévben azon magas érdekek előmozdítására fordítjuk, amiknek kielégítésétől Szeged vá­ros biztosítása és óhajtott nagy jö­vője függ, s amikkel egy nagy vidék érdekei is szoros kapcsolatban ál­lanak. E tekintetben, mint e város hű fiai s úgyis mint hazafiak , nem szűnünk meg , lan­kadatlan erélylyel agitálni mindazon rész ellen, ami érvényesülésöknek útjában áll. Számítunk e város és vidéke közönségének lelkes támogatására, s kérjük lapunk barátait, hogy azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. A szerkesztőség­ való törheti a fejét rajta, hogyan lehet valami fehér is fekete is egyszerre. S természetes , hogy aki úgy indul el, hogy nem a szavak világos értelméből vonja ki a konzekvenciákat és ítéletet, az már arra is készen van , hogy bele­vág a prókátor­ mesterségbe, csűr-csavar, ferdít, ráfog, szofizmákkal bódítja meg olvasója fejét, egyszóval, inkább vért izzad kínjában és képes hat tollat meg­rágni, minthogy egy méltányló szót ejt­sen ki aziránt, aki ellenfele a politiká­ban s akit neki csak ütnie szabad, akár érdemli meg, akár nem, — így hozván magával a politikai pártszempont. Ezt a gyönyörűséges tapasztalatot tehette most a közönség Tisza Kál­mánnak a keleti kérdésben tett momen­­tuózus nyilatkozata alkalmából. Míg mi­s a legtöbb magyar lap — ideértve a közvélemény előtt számottevő ellenzéki közlönyöket is — azt vettük ki Tisza K. beszédéből, hogy monarchiánk leg­­­magasb intéző köreinek éppen nincs szándékukban a keleti kérdésben a mon­archia valódi érdekeivel s a magyar közvéleménynyel ellenkező politikát kö­vetni, s azért örömteljes megnyugvással fogadtuk azt, addig némely bécsi la­pok , amelyek szláv szympathiákat táp­lálnak , képesek ebből egészen ellenke­zőt kimaftvarázni , már csak azért is, hogy a közvélemény nyugtalansága va­lahogy le ne csillapodjék e­gy cserét ne verjen a monarchia népeiben az a hit, hogy csak így lehet és nem máskép is. És vannak magyar lapok, amelyek hűségesen támogatják e fizetett hadat csupa ellenzékieskedésből és igyekeznek botorul táplálni a bizalmatlanságot és eszmezavart idebenn. Nem veszik észre, hogy akaratlanul ellenségeink szövetsé­geseivé csaptak föl. Az ember nem tudja pl., hogy boszankodjék-e vagy nevessen az olyan hírlapi areopag fölött, amely csak azért nem bízik Tisza kijelentései után sem a kormány keleti politikájá­ban, mivel az ismert Polytnak tet­szett Tisza beszédét a maga javára ma­gyarázni s abból a szláv tendenciák ér­­vényesülhetését kisütni, mintha Tisz K. teh­etne arról, hogy ez a rác-muszka hozzádörgölőzik. Akad aztán olyan fejreesett véle­mény is, amely oda lyukad ki, hogy a megtapsolt Tisza K. és a lehurrogatott K­á 11 a­g­yéni beszédeikben egy és ugyanazon politikát védték és képvisel­ték a magyar képviselőházban , holott Tisza K. világosan kijelente, hogy mon­archiánk délkeleti határain ellenez min­den új államalakulást és nem akarja ott a hatalmi viszonyok megváltoztatását, a­mi föltételezi Törökország integritásá­nak fönntartását, míg Kállay váltig azt demonstrálta, hogy Törökország a mo­hamedán vallás miatt életképtelen, hogy fönn nem állhat, s csak a következte­tést nem volt bátorsága levonni nyíltan, hogy tehát kockát kell vetni rája, mint Krisztus köntösére, s a koncból nekünk is kivennünk a magunk részét. Eléggé sajnálhatjuk, hogy a ma­gyar képviselőházban akadt csak egy­­pár hang is, amely eltér a nemzet egész­séges közvéleményétől s ezt megzavarni törekszik holmi török életképtelenségi szláv doktrínákkal éppen akkor, midőn a török nemzet a csatamezőn túlnyomó erő ellen hősileg küzdve s véres csaták­ban győzve, tettleg bizonyítja be élet­­képességét. Még jobban sajnálhatjuk, hogy akad magyar zsurnaliszta, hacsak egy is, aki Kállayt védelmezve azzal akar csinálni eszmezavart, hogy Kállay beszéde csak jogosult visszahatása azon iránynak, mely az osztrák-magyar poli­tikát török politikává akarná változ­tatni. Az ilyen nagyképű motyogásra csak az a megjegyzésünk, hogy a ma­gyar-osztrák érdekpolitika keleten igenis török politika és nem is lehet más mindaddig, amíg fönnáll annak az igazsága, hogy Törökország területi ép­ségének fönntartása reánk nézve ép oly kívánatos, amily veszedelmes, ha annak romjain orosz protektorátus alatt, orosz fegyverek diadalai következményeként, szláv államok alakulnak. Ezt a politikát olvastuk mi ki Ti­sza Kálmán beszédéből, és bennőnk azt súgja, hogy ezt a politikát üdvözölte alkotmányos fejedelmünk is Tiszához intézett sürgönyében. Nem mondjuk mi, hogy e politika konzekvenciáit odáig kell vinnünk, hogy esetleg az örvénybe is belerohanjunk Törökországgal, de igen­is azon kell lennünk a magunk érdekében, hogy azt az örvénybehullástól meg­óvjuk. Az orosz ágyuk már bolgár földön bömbölnek, ‘— közeleg a válságos perc, amely megmutatja, kinek a hite volt jobb s véleménye helyesebb. Hazai ügyek. Ors/Atfaj"'“*a keleti u&y rumit folyt vita folyamáról, a Junina 9#»-aki i-a utóbbi tudósításunk kiegészítésére az alábbiakat közöljük. Az ülésben először emelt szót A­p­p­o­n­y­i Albert gróf, aki szükségesnek ítéli, hogy a gya­nús hírekkel szemben tájékozást kérjen. A kor­mány eddigi nyilatkozatainak tartalmát azon általános frázis képezte, hogy a monarchia ér­dekei minden körülmény közt meg lesznek óva; szóló szerint kötelessége a parlamentnek minden kételyt kizáró nyíltsággal kimondani, hogy a monarchia érdekeit keleten legbiztosab­ban Törökország integritásának s az európai szerződéseknek fönntartásával látjuk biztosítva. És ezen politikai tételhez való ragaszkodás nem involválja a Törökország keresztény lakóinak sorsa iránti közönyt, sőt oly reformokat köve­tel, melyek az ottomán birodalom népeinek meg­elégedettségét s ezzel a birodalom megszilárdu­lását eszközük. De itt van a legaggályosabb pont, mert az utóbbi cél elérésére mozgásba hozott erők mind oly természetűek, hogy hatá­lyuk a török állam souverainitásának keretén belül képzelhető sem volt. A porta ily kritikus helyzetbe szoríttatott a krízis egész idején a hatalmasságok által. A pánszláv agitáció körén kívül egész Európa a török birodalom integritásában talál megnyugvást s mégis lehetetlennek mondják azt, amit szükségesnek ismernek el. Ez visszahatása az általános politikai bankrottnak , s nem va­gyunk megnyugtatva, hogy monarchiánk nem volt-e szintén tényezője annak. Van több aggályt ébresztő tény, mely ké­telyt ébreszt az iránt, vájjon monarchiánk fönn­tartja-e még a konzervatív keleti politika zász­laját. * Tény , hogy e kételyt kormányférfiaink hallgatása fönnállani engedte, és míg Oroszor­szág iparkodik Európát az iránt megnyugtatni, hogy területi nagyobbodásra nem céloz , mon­archiánk részéről még annyi bátorítást sem nyernek azok, kik a területi status quónak hívei. E jelenségekkel szemben nem tehetünk egye­bet, mint újból kifejezést adni azon meggyőző­désünknek, hogy a keleti bonyodalmak tömke­legéből más biztos út ki nem vezet, mint a török birodalom integritásának fönntartása. Ha már nem teszünk semmit ez eszme fönntartá­sáért, a legkevesebb, mit tőlünk saját érdekeink követelhetnek, az, hogy legalább meg ne bénít­suk abban , amit saját épségének megóvására önmaga tehet. Szóló beszéde végén azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a kormányról föl nem­ te­heti, hogy a közérzülettel ellentétes politika előmozdítója gyanánt szerepeljen. Kállay Béni a keleti kérdésre nézve nagy ellentéteket lát a közvéleményben. — A pánszlávizmust nem tartja veszélyesnek, mert a szláv népek közt az orientálizmus és occidenta­­lizmus oly válaszfalat von, melyet faj- és nyelv­rokonság nem dönthet le; csak a panrassizmus veszélyes, mely Oroszország hóditó törekvései­ben rejlik. Szóló a török rokonszenv egyik oka­­ ­( Szeged, június 30. Ha az ember vagy tíz darab hírlap véleményét olvassa ugyanazon tárgy fö­lött, amelyre nézve nem bír önálló íté­lettel, tisztára meg kell zavarodnia. És ne higyje senki , hogy egy és ugyanazon tárgyra nézve a fölfogások nagy eltérése csupán a véletlen műve. Ellenkezőleg. A politika napi krónikásai­nak nagy része csak ritkán képes tisztán tárgyias álláspontra helyezkedni s igazsá­got szolgáltatni barátnak és ellenfélnek egyaránt. Főkép pedig kormány­nyilat­kozatok megítélésénél a legtöbbnek tol­lát koránsem a tárgyias igazság kere­sése, hanem a lap álláspontja vezeti; s innen kiindulva a tollalbirálók ugyan­azon tárgy fölött a legkülönfélébb kö­vetkeztetésekre jutnak, s a jámbor­ok­nak e veszélyt sem, hogy Törő ez a legkevésb meggyőződése e hatlanul halad s szervezete oly minden reformo folyása az összi korol hatása, és kénytelen egysz­eadni. Ezen­k meg minden jel Törökorszá­gatja az állam európai civilizál gyors léptekkel Ha pedig megy által megszűnt csekély mohám végkép eltűnni, elégedve veszi tekintetben élői fejleményektől , sem határozato által odahatni, sok s ép oly­­ nyilatkoznék a valamely más­­ ellenkezőt mond Kállay B. E beszéd után ! Azután fölszólalt szédbe fejtegeti, birtoklási viszoi tiltakozása elég a harctér határ Aztán hangsúly nemzet egyhang ikkor b­ukat s ekkor sitva lesz. C­se­rná­­­ben rajzolja Or­­ökország férfia teljes szivből és hogy a török­ös megveressék ,­­ megbízható, jó Ezután Z szódét , s a ki való viszonyok tatá B e u s t­o t Berlinhez való német szövetség mondá : „Eppel hát mással föle nyatt törvényei nem akarjuk, a hogy monarchia van : Németors fölött kell őrk oltalmazván , r térről leszoritta. Figyelmezt köszönheti rész nek sikereit, és most a berlini az osztrák­ mal­őrködik. Ezt né­nünk, s nagy kérdésnek a ni megoldására. A föltételeknek m gróf Andrássyt Eber Ná pusztán pofi­tik­­almi agrárius, és kibontakozás évi sajátságos Nehezíti a tájé viszonyok a tér egymástól töké aki Szerbiát és nem tud serum annak Kis-Ázs Epirust, Thei Bagdadról nem integritásának egy nemzeti ví­tánk nézve lenne, ha a he­t Külügyi ko hogy azt jobbs Szólásra x vita folytatása A j­u mi u zanatokat mutt vita folyamét Pulszki A nap sze tek fő besz­é­dei

Next