Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-09-19 / 112. szám

112-ik szám Szerda, szeptember 19-én, Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Megjelen. Vasárnap, szerdán , pénteken reggel. Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. Hirdetések díjai: A héth­asábos petitsor vagy annak tervét egyszeri hirdetésnél 8 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnél 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyi­ttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­adóhivatalban , valamint Pesten, Pécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában, az udvarban balra. Egyes szám éxa­k­­k:r_ Kiadóhivatal: Berger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papir- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás a 1877-ik évi tizenkilencedik évfolyamának utolsó negyedére. A f. év utolsó negyedének közeledtével föl­kérjük negyedéves előfizetőinket előfizetéseiknek idejekorán való megújítására s egyszersmind ajánljuk lapunkat Szeged és vidéke közönségének további becses támogatásába. Különösen is fölkér­jük lapul^ barátait,’ azokat, akik velünk együtt meg vannak győz^T?; boSz h*z*“k e fontos pontján, nemzetünk e kiváló dlul.J^11. egy anyagilag szilárd lábon álló s ennek folytán az igényeknek tartalmilag is megfelelő helyi köz­lönyre okvetlenül szükségünk van — hogy e közlöny folytonos terjesztésében közreműködni sziveskedjenek. Mert csak igy remélhetjük, hogy,mi oly sok év ,kitartó küzdelmei után, végre közeledhetünk azon óhajtások valósulásá­­nnnk az idő haladtával mind sűrűbben áll.. nyilvánulnak. Mi megteszszük a magunkét, törekszünk a cél felé teljes erőnkből, de csak a közönség fokozódó pártolásával érhetjük azt el ; enélkül hasztalan minden erőlködésünk, hogy Szegedet, az ország második városát, kiemeljük mostani, hírlapirodalmilag alárendelt helyzetéből a nálánál kisebb vidéki városokkal egy színvonalra he­lyezzük. S kétszeresen szükségünk van a fokozot­tabb , a céltudatos támogatásra ma, midőn a fővárosi napilapok krajcáros versenye saját tűz­helyünkön indított harcot ellenünk, amelylyel megküzdeni egy hetenként háromszor megjelenő lapnak lehetetlen. Igaz , hogy ez a verseny ideiglenes s a háború életéig tart , de mégis bírhat reánk nézve káros következményekkel. Azért, ha a háború netán tovább húzódnék, kiadónk áldozatkészségéből megkísértjük, szem­beszállni a krajcáros áradattal , anélkül , hogy előfizetőinket terhelnék. De ennek sikere is a pártolás, főkép pedig a helyi pártolás mérvétől függ.Még egyszer ajánljuk tehát lapunkat a közönség támogatásába. Szeged, 1877. szept. 18. A szerkesztőség, és bámul az erőn, melyet a török nem­zet a harctéren kifejt; szemei kápráz­­nak a nagyszerű látványon s alig képes megérteni a fényesnél fényesebb török győzelmeket; mert Európa kedves és jól tájékozott (?) diplomáciája ki­kiáltotta a törököt „beteg ember“-nek és elhitette vele, hogy a török már nem is élő test, hanem félig hulla, hajdan fényes birodalma pedig szuette palota, mely az első szél érintésére összeroskad. És ime, ez a „beteg ember“ két év óta visel háborút saját alattvalói és négy ellenség, e közt a rettegett északi koloszszus ellen, harcol két világrészben tíz karral és leveri elleneit mindenütt. Igaz, hogy a török nemzet nagy dol­gokért küzd, mindazért, a mi az em­­bernek kedves és szent, a mi egy nép­nek büszkesége, mindene: a hazáért, szabadságért, vallásért, tűzhelyért s a nemzeti léteiért. De az újabb kor nem is látott még ilyen védelmi harcot, ilyen halálmegvető bátorságot, ilyen rendít­­hetlen hősiességet; így csak a mythosz félistenei, a titánok és Homérosz hősei harcoltak. És ez nekünk jól esik, mert igazol bennünket, kik a mindenkitől megvetett, elhagyott török nemzetet az egész vi­lággal szemben keblünkre öleltük s barátunknak, testvérünknek vallottuk. Bezzeg szemlesütve kujtorog most a diplomácia, s mig mi lelkesülünk és büszkék vagyunk a török győzelmekre, annak ellenségei meglapulnak s a hát­országra szóló hencegés a vitéz szláv szivekben üdvös megszeppenésnek adott helyet. Még egy reményök volt a muszka­barátoknak : az, hogy Nikolajev nagyherceg a számra túlnyomó muszka­­oláh hordával legyűri a cserkoszorus Ozmánt, kiragadja kezéből Plevnát, s új fordulatot ad a muszkára nézve veszni indult háborúnak. Ennek a reménység­nek is vége. Ozmán nemcsak megtar­totta Plevnát, hanem — ma már bizton lehet mondani — tönkre verte az os­tromló ellenséget, a­mely öszezuzva, elbátortalanodva s egy ötödrészével meg­­fogyva vonul vissza. A plevnai török diadalok döntők voltak az idei hadjárat sorsára, ez bizo­nyos, s ezért nem is téveszthették el hatásukat úgy a harczár alakulásaira mint a diplomáciára s a politikai hely­zetre. E hatás amolyan „Rückwärts- Conzentrirung“-ban észlelhető a török ellenségeinél, a harctéren és a politiká­ban egyaránt. A megvert orosz-oláh seregromok példájára általánossá lett a hátrafelé való húzódás mindenütt. A már neki­indult Szerbia megáll és az orosz küldöttek napontai sürgetése dacára nem akar nekilódulni a harcnak, ámbátor Milán úrék már zsebre dugták az orosz pénzt s elfogadták az orosz fegyvereket. Görögországról — a­mely szin­tén régóta gyürközik a török ellen — szintén elhallgatott a krónika. Mindkettő igyekszik megcáfolni azt a mondást, hogy: „a félelem rosz tanácsadó.“ A félelem e vitéz nációkat okosokká teszi. És nézzünk Bécs és Berlin felé. Ott is más szelek kezdenek fujdo­­gálni. A bécsi félhivatalos muszka lapok egyszerre frontot változtatnak s úgy találják, hogy biz azt az élhetetlen muszkát nem érdemes pártolni, és talál­nak már szót a törökök érdemeinek elismerésére is. Berlinben meg a félhiv. „Nat. Ztg.“ jónak látja a plevnai napok után kereken megcáfolni az általunk is reprodukált híreket, hogy Oláhország kooperációját ő csinálta meg s ő biztatta az akcióba való lépésre Szerbiát is, mely az oroszban magában már nem igen mert bízni. És a bécsi félhivatalos lapok ré­vén Berlinből koholmánynak nyilvánít­ják most már azt is, mintha Németor­szág a szorongatott muszkának holmi katonai demonstrációval szándékoznék segítségére lenni, valamintségesen az is koholmány, hogy Andrássy és Bis­marck urak mostani találkozásukon ezt az eshetőséget fognák megbeszélni. Ismerjük az ilyen dementik becsét, de bármint áll a dolog, jó jel ez. Ha nem volt meg az az üdvös szándék, annál jobb; ha pedig megvolt, akkor a dementi a „Rückwärts-Conzeeti­rung“-ot jelenti a német udvarnál is. Az eredmény egy- — Úgy látszik, hogy Oroszorszá­gon is megesik az, a­mi másokon meg­esett , hogy : a gyöngének nincsenek szövetségesei. Azt a szövetséget, melyet a hatalmas cár Vilmos rokonával meg­alkotott, a megvert és ájuldozó cár nem képes fönntartani. Roskadozó épületet senki sem támogat szívesen, mert ren­­dülhet. Reméljük, ezt a gyakorlati igazsá­got Bismarck és Andrássy urak is be­látják Salzburgban s nem fogják azt megcáfolni akarni. Ha mégis — annál roszabb rájuk nézve. Hazai ügyek. Országgyűlés. Kéthavi szünet után, szombaton, szept. 15-ikén ült össze a parlament az elnapoló királyi leirat következtében. Amily kínos volt a hosszú szünet a válságos poli­tikai helyzet közepett, és oly élénken nyil­vánult egyszerre a házban a keleti ügyre füg­gesztett érdeklődés. De nem is lehet azon cso­­dálkozni, mióta föloszlott a ház , az események fontosságban fokozódtak, s a keleti válság akut jelleget nyert , és a diplomatia horizontján föl­fölmerülő egy-egy jelenség s egy-egy Ausztria- Magyarország keleti politikájáról újságoló hír nagyon gyanús és nyugtalanító hatást kelt. Ily körülmények közt teljesen méltánylandó a ház azon óhajtása, hogy szeretne tisztában lenni a keleti politikával , hogy megnyugtatást keres, s hogy a nyugtalanító jelenségek megnyugtató magyarázatát s a gyanús hírek megcáfolását várja. A szombati ülésben a keleti ügyet illetőleg öt interpelláció létetett. Az interpellációk sorrendjét teljes szövegek szerint alább kö­zöljük. A­p p­o n­y­i Albert gróf interpellációja . Tekintve azt, hogy Szerbia köztudomás szerint a magas porta elleni háborúba készül; tekintve továbbá azt, hogy az európai sajtó legkomolyabb közlönyeiben egybehangzólag ál­líttatnak oly tények, melyek, ha igazak, Szerbia akciójának megakadályozását egyenesen becsü­letbeli kötelességünkké teszik ; tekintve végre azt, hogy — ezen hírek alaptalanságának föltevésében is — a szerb béke­­szegés megengedése a politikai lojalitás köve­telményeivel, monarchiánk jól fölfogott érdekei­vel, sőt még keleti politikánknak illetékes hely­ről eddig hirdetett céljaival is ellentétben áll; a következő kérdéseket intézem a miniszterel­nök úrhoz : 1. Igaz-e, hogy külügyi hivatalunk fölszó­­lalása akadályozta meg a magas portát azon katonai pr­eventív intézkedések megtételében, melyekkel a jelenlegi háború bizonyos stádiumai­ban seregeit egy szerb támadás ellen biztosítani szándékozott ? 2. Érvényesítette-e és szándékozik-e to­vábbra is érvényesíteni a miniszterelnök úr al­­kotmányszerű befolyását a külügyek vezetésére oly irányban, hogy Szerbia akcióba lépése min­den eszközzel megakadályoztassék ? S­i­m­o­n­y­i Ernő interpellációja: A most lefolyt országgyűlési szünidő alatt bő alkalma volt a kormánynak megismerni a magyar nemzet közvéleményének követelményeit az orosz-török háborúra s annak irányában kö­vetendő politikára nézve. Az ország egyik végétől a másikig tartott számtalan népgyűlés által hozott határozatok, bármennyire eltértek legyen is azok a szövege­zés külformájára­­nézve , abban valamennyien ösztönszerűleg megegyeztek , miszerint az orosz hatalmi terjeszkedés úgy hazánk, mint Ausztria arnyi államérdekeivel összeférhetetlen s következmé­nyeiben veszélyes, hogy ezen veszélyt elhárítani s az orosz hóditó politikának gátat vetni a nemzetnek önfönntartása érdekében kötelessége ; valamint megegyeztek abban is , hogy ezen cél elérésére a magyar nemzet minden, még legér­zékenyebb áldozatokra is kész. Tény tehát az hogy a kormány ismeri a magyar nemzet közvéleményének követelményeit a keleti kérdést illetőleg. Tény másfelől az, mi­szerint a külügyek vezetésével kormány férfiak­nak e nagyfontosságú kérdésben eddig követ­tett politikája oly ingadozó , oly határozatlan volt, hogy a nemzet és Európa egyáltalában nincs s nem lehet tájékozva azon politikának iránya s alapelveire nézve. Tény, hogy a külügyek vezetésében eddig tanúsított eljárásból még csak azt sem lehet fölismerni, ha várjon a keleti háborút illetőleg van-e a kormánynak megállapodott politikája, annál kevésbé azt, hogy mi legyen ezen poli­tika. Tekintve, hogy az alkotmányos kormány­forma lényege éppen abban áll, hogy a nem­zet képviselői által a kormány minden működé­sét szabadon ellenőrizhesse, bírálhassa és annak irányát meghatározhassa; de ezen ellenőrzés a bírálat gyakorlása lehetetlen ott, hol a kormány megállapodásai , politikájának irányelvei , sőt maga azon tény is, ha vájjon van-e a kormány­nak a fönnforgó kérdésben megállapodott poli­tikája s meghatározott iránya, a nemzet s a nemzet képviselői előtt ismeretlen . Tisztelettel kérem a kormány elnök urat, mondja meg a képviselőháznak nyíltan, min­den félremagyarázást és kételyt kizáró módon . Van-e az ország külügyeinek vezetésével megbízott kormányférfiaknak az orosz-török há­borút illetőleg megállapított politikások ? S ha van, legyen szíves a kormányelnök úr annak irányelveit a képviselőházzal, minden félreértést és kétértelműséget kizáró módon, kö­­telességszerűleg megismertetni. H­e­lfy Ignác interpellációja : Igaz-e a hazai és a külföldi sajáté által közlött azon hír, mely szerint az osztrák-ma­gyar monarchia közös külügyminisztere — szem­ben azon közfelháborodással, melyet az orosz által török lakókon, védtelen gyermekeken és aszonyokon elkövetett kegyetlenségek a magyar nemzetben keltettek és amelynek oly általános és hangos kifejezést adatott — hozzájárult a német birodalmi kormány által kezdeményezett demonstrációkhoz az állítólagos török kegyet­lenségek ellen , szó nélkül hagyván azokat, melyek orosz részről köztudomásilag elkövettet­tek ? Ha e hit igaz, kérdem: a magyar kor­mány tudta és beleegyezésével történt-e e diplo­máciai lépés ? Végre kérdem, történt-e a külügyi minisz­térium részéről hasonló fölszólalás az oroszok és az általuk föluszított bolgárok által lépten­­nyomon elkövetett vérlázító kegyetlenségek ellen ? Irányi Dániel interpellációja: Tekintve, hogy számtalan tény s a kormány­nak a keleti kérdésben, illetőleg az orosz-török háborúval szemben követett magatartása arra mutat, hogy Ausztria-Magyarország, Németor­szág és Oroszország fejedelmei, illetőleg kor­mányai között szövetség létezik; tekintve, hogy ezen szövetségnek , akár írásba foglalva legyen , akár pedig csak élő szóval történt megállapodásból álljon, tartalmát, illetőleg célját, feltételeit, a vele járó viszonyos kötelezettségeket és időtartamát a törvényhozó testnek ismernie kell, ennek akarata ellenére sem a fejedelem, sem a kormány nem vezethet­vén az ország ügyeit. Kérdem a tisztelt miniszterelnök úrtól: Milyen szövetség köttetett és mikor, a nevezett államok, illetőleg kormányai között; mi a célja, milyen viszonyos kötelezettségek mellett és mennyi időre; írásba van­-e az foglalva, vagy csak szóbeli megállapodásokból áll, s mi indí­totta a közös külügyminisztert ilyennek köté­sére vagy ajánlására, a magyar kormányt pedig annak helyeslésére ? S­i­m­o­n­y­i Lajos báró interpellációja : Létezik-e az úgynevezett hármas császári szövetség, vagy általában véve léteznek-e a határunkon lefolyó háborúra és ennek követ­kezményeire nézve bizonyos megállapodások, és ha csakugyan léteznek ilyenek , melyek azon kötelezettségek, melyek ezek folytán Magyar­­országra hárulnak ? Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját A kiadóhivatal. Meghívás: A török­ segélyző bizott­ság tagjait, az alábbi fontos és sürgős tárgy megbeszélése végett, fölkérem, hogy ma (szept. 19.) d. u. 6 órakor a „Pol­gári, iparos és gazd. kör“ helyiségében megjelenni szíveskedjenek. Tárgy : A török diadalok mi­ként leendő megünneplése Sze­ged város közönsége által. Szeged, 1877. szept. 19-én. Bakay Nándor, biz. elnök. Szeged, szeptember 18. A görög mythosz regéi fölujulnak Bulgária véráztatott térein. A világ ámul — Egy román lap hazafias föl­szólalás­a. A kolozsvári „Kelet“ közelebb­ről polemizált a n.­szebeni „Tagblat“-tal, egy „Muszka szászok Erdélyben“ föliratú cikkben. Minthogy a románok is bele vannak keverve, a brassói „Gaz. Trans.“ c. román lap is megteszi

Next