Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-09-19 / 112. szám
112-ik szám Szerda, szeptember 19-én, Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Megjelen. Vasárnap, szerdán , pénteken reggel. Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tervét egyszeri hirdetésnél 8 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnél 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyittér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Pécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában, az udvarban balra. Egyes szám éxakk:r_ Kiadóhivatal: Berger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papir- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás a 1877-ik évi tizenkilencedik évfolyamának utolsó negyedére. A f. év utolsó negyedének közeledtével fölkérjük negyedéves előfizetőinket előfizetéseiknek idejekorán való megújítására s egyszersmind ajánljuk lapunkat Szeged és vidéke közönségének további becses támogatásába. Különösen is fölkérjük lapul^ barátait,’ azokat, akik velünk együtt meg vannak győz^T?; boSz h*z*“k e fontos pontján, nemzetünk e kiváló dlul.J^11. egy anyagilag szilárd lábon álló s ennek folytán az igényeknek tartalmilag is megfelelő helyi közlönyre okvetlenül szükségünk van — hogy e közlöny folytonos terjesztésében közreműködni sziveskedjenek. Mert csak igy remélhetjük, hogy,mi oly sok év ,kitartó küzdelmei után, végre közeledhetünk azon óhajtások valósulásánnnk az idő haladtával mind sűrűbben áll.. nyilvánulnak. Mi megteszszük a magunkét, törekszünk a cél felé teljes erőnkből, de csak a közönség fokozódó pártolásával érhetjük azt el ; enélkül hasztalan minden erőlködésünk, hogy Szegedet, az ország második városát, kiemeljük mostani, hírlapirodalmilag alárendelt helyzetéből a nálánál kisebb vidéki városokkal egy színvonalra helyezzük. S kétszeresen szükségünk van a fokozottabb , a céltudatos támogatásra ma, midőn a fővárosi napilapok krajcáros versenye saját tűzhelyünkön indított harcot ellenünk, amelylyel megküzdeni egy hetenként háromszor megjelenő lapnak lehetetlen. Igaz , hogy ez a verseny ideiglenes s a háború életéig tart , de mégis bírhat reánk nézve káros következményekkel. Azért, ha a háború netán tovább húzódnék, kiadónk áldozatkészségéből megkísértjük, szembeszállni a krajcáros áradattal , anélkül , hogy előfizetőinket terhelnék. De ennek sikere is a pártolás, főkép pedig a helyi pártolás mérvétől függ.Még egyszer ajánljuk tehát lapunkat a közönség támogatásába. Szeged, 1877. szept. 18. A szerkesztőség, és bámul az erőn, melyet a török nemzet a harctéren kifejt; szemei kápráznak a nagyszerű látványon s alig képes megérteni a fényesnél fényesebb török győzelmeket; mert Európa kedves és jól tájékozott (?) diplomáciája kikiáltotta a törököt „beteg ember“-nek és elhitette vele, hogy a török már nem is élő test, hanem félig hulla, hajdan fényes birodalma pedig szuette palota, mely az első szél érintésére összeroskad. És ime, ez a „beteg ember“ két év óta visel háborút saját alattvalói és négy ellenség, e közt a rettegett északi koloszszus ellen, harcol két világrészben tíz karral és leveri elleneit mindenütt. Igaz, hogy a török nemzet nagy dolgokért küzd, mindazért, a mi az embernek kedves és szent, a mi egy népnek büszkesége, mindene: a hazáért, szabadságért, vallásért, tűzhelyért s a nemzeti léteiért. De az újabb kor nem is látott még ilyen védelmi harcot, ilyen halálmegvető bátorságot, ilyen rendíthetlen hősiességet; így csak a mythosz félistenei, a titánok és Homérosz hősei harcoltak. És ez nekünk jól esik, mert igazol bennünket, kik a mindenkitől megvetett, elhagyott török nemzetet az egész világgal szemben keblünkre öleltük s barátunknak, testvérünknek vallottuk. Bezzeg szemlesütve kujtorog most a diplomácia, s mig mi lelkesülünk és büszkék vagyunk a török győzelmekre, annak ellenségei meglapulnak s a hátországra szóló hencegés a vitéz szláv szivekben üdvös megszeppenésnek adott helyet. Még egy reményök volt a muszkabarátoknak : az, hogy Nikolajev nagyherceg a számra túlnyomó muszkaoláh hordával legyűri a cserkoszorus Ozmánt, kiragadja kezéből Plevnát, s új fordulatot ad a muszkára nézve veszni indult háborúnak. Ennek a reménységnek is vége. Ozmán nemcsak megtartotta Plevnát, hanem — ma már bizton lehet mondani — tönkre verte az ostromló ellenséget, amely öszezuzva, elbátortalanodva s egy ötödrészével megfogyva vonul vissza. A plevnai török diadalok döntők voltak az idei hadjárat sorsára, ez bizonyos, s ezért nem is téveszthették el hatásukat úgy a harczár alakulásaira mint a diplomáciára s a politikai helyzetre. E hatás amolyan „Rückwärts- Conzentrirung“-ban észlelhető a török ellenségeinél, a harctéren és a politikában egyaránt. A megvert orosz-oláh seregromok példájára általánossá lett a hátrafelé való húzódás mindenütt. A már nekiindult Szerbia megáll és az orosz küldöttek napontai sürgetése dacára nem akar nekilódulni a harcnak, ámbátor Milán úrék már zsebre dugták az orosz pénzt s elfogadták az orosz fegyvereket. Görögországról — amely szintén régóta gyürközik a török ellen — szintén elhallgatott a krónika. Mindkettő igyekszik megcáfolni azt a mondást, hogy: „a félelem rosz tanácsadó.“ A félelem e vitéz nációkat okosokká teszi. És nézzünk Bécs és Berlin felé. Ott is más szelek kezdenek fujdogálni. A bécsi félhivatalos muszka lapok egyszerre frontot változtatnak s úgy találják, hogy biz azt az élhetetlen muszkát nem érdemes pártolni, és találnak már szót a törökök érdemeinek elismerésére is. Berlinben meg a félhiv. „Nat. Ztg.“ jónak látja a plevnai napok után kereken megcáfolni az általunk is reprodukált híreket, hogy Oláhország kooperációját ő csinálta meg s ő biztatta az akcióba való lépésre Szerbiát is, mely az oroszban magában már nem igen mert bízni. És a bécsi félhivatalos lapok révén Berlinből koholmánynak nyilvánítják most már azt is, mintha Németország a szorongatott muszkának holmi katonai demonstrációval szándékoznék segítségére lenni, valamintségesen az is koholmány, hogy Andrássy és Bismarck urak mostani találkozásukon ezt az eshetőséget fognák megbeszélni. Ismerjük az ilyen dementik becsét, de bármint áll a dolog, jó jel ez. Ha nem volt meg az az üdvös szándék, annál jobb; ha pedig megvolt, akkor a dementi a „Rückwärts-Conzeetirung“-ot jelenti a német udvarnál is. Az eredmény egy- — Úgy látszik, hogy Oroszországon is megesik az, ami másokon megesett , hogy : a gyöngének nincsenek szövetségesei. Azt a szövetséget, melyet a hatalmas cár Vilmos rokonával megalkotott, a megvert és ájuldozó cár nem képes fönntartani. Roskadozó épületet senki sem támogat szívesen, mert rendülhet. Reméljük, ezt a gyakorlati igazságot Bismarck és Andrássy urak is belátják Salzburgban s nem fogják azt megcáfolni akarni. Ha mégis — annál roszabb rájuk nézve. Hazai ügyek. Országgyűlés. Kéthavi szünet után, szombaton, szept. 15-ikén ült össze a parlament az elnapoló királyi leirat következtében. Amily kínos volt a hosszú szünet a válságos politikai helyzet közepett, és oly élénken nyilvánult egyszerre a házban a keleti ügyre függesztett érdeklődés. De nem is lehet azon csodálkozni, mióta föloszlott a ház , az események fontosságban fokozódtak, s a keleti válság akut jelleget nyert , és a diplomatia horizontján fölfölmerülő egy-egy jelenség s egy-egy Ausztria- Magyarország keleti politikájáról újságoló hír nagyon gyanús és nyugtalanító hatást kelt. Ily körülmények közt teljesen méltánylandó a ház azon óhajtása, hogy szeretne tisztában lenni a keleti politikával , hogy megnyugtatást keres, s hogy a nyugtalanító jelenségek megnyugtató magyarázatát s a gyanús hírek megcáfolását várja. A szombati ülésben a keleti ügyet illetőleg öt interpelláció létetett. Az interpellációk sorrendjét teljes szövegek szerint alább közöljük. Ap po nyi Albert gróf interpellációja . Tekintve azt, hogy Szerbia köztudomás szerint a magas porta elleni háborúba készül; tekintve továbbá azt, hogy az európai sajtó legkomolyabb közlönyeiben egybehangzólag állíttatnak oly tények, melyek, ha igazak, Szerbia akciójának megakadályozását egyenesen becsületbeli kötelességünkké teszik ; tekintve végre azt, hogy — ezen hírek alaptalanságának föltevésében is — a szerb békeszegés megengedése a politikai lojalitás követelményeivel, monarchiánk jól fölfogott érdekeivel, sőt még keleti politikánknak illetékes helyről eddig hirdetett céljaival is ellentétben áll; a következő kérdéseket intézem a miniszterelnök úrhoz : 1. Igaz-e, hogy külügyi hivatalunk fölszólalása akadályozta meg a magas portát azon katonai preventív intézkedések megtételében, melyekkel a jelenlegi háború bizonyos stádiumaiban seregeit egy szerb támadás ellen biztosítani szándékozott ? 2. Érvényesítette-e és szándékozik-e továbbra is érvényesíteni a miniszterelnök úr alkotmányszerű befolyását a külügyek vezetésére oly irányban, hogy Szerbia akcióba lépése minden eszközzel megakadályoztassék ? Simonyi Ernő interpellációja: A most lefolyt országgyűlési szünidő alatt bő alkalma volt a kormánynak megismerni a magyar nemzet közvéleményének követelményeit az orosz-török háborúra s annak irányában követendő politikára nézve. Az ország egyik végétől a másikig tartott számtalan népgyűlés által hozott határozatok, bármennyire eltértek legyen is azok a szövegezés külformájáranézve , abban valamennyien ösztönszerűleg megegyeztek , miszerint az orosz hatalmi terjeszkedés úgy hazánk, mint Ausztria arnyi államérdekeivel összeférhetetlen s következményeiben veszélyes, hogy ezen veszélyt elhárítani s az orosz hóditó politikának gátat vetni a nemzetnek önfönntartása érdekében kötelessége ; valamint megegyeztek abban is , hogy ezen cél elérésére a magyar nemzet minden, még legérzékenyebb áldozatokra is kész. Tény tehát az hogy a kormány ismeri a magyar nemzet közvéleményének követelményeit a keleti kérdést illetőleg. Tény másfelől az, miszerint a külügyek vezetésével kormány férfiaknak e nagyfontosságú kérdésben eddig követtett politikája oly ingadozó , oly határozatlan volt, hogy a nemzet és Európa egyáltalában nincs s nem lehet tájékozva azon politikának iránya s alapelveire nézve. Tény, hogy a külügyek vezetésében eddig tanúsított eljárásból még csak azt sem lehet fölismerni, ha várjon a keleti háborút illetőleg van-e a kormánynak megállapodott politikája, annál kevésbé azt, hogy mi legyen ezen politika. Tekintve, hogy az alkotmányos kormányforma lényege éppen abban áll, hogy a nemzet képviselői által a kormány minden működését szabadon ellenőrizhesse, bírálhassa és annak irányát meghatározhassa; de ezen ellenőrzés a bírálat gyakorlása lehetetlen ott, hol a kormány megállapodásai , politikájának irányelvei , sőt maga azon tény is, ha vájjon van-e a kormánynak a fönnforgó kérdésben megállapodott politikája s meghatározott iránya, a nemzet s a nemzet képviselői előtt ismeretlen . Tisztelettel kérem a kormány elnök urat, mondja meg a képviselőháznak nyíltan, minden félremagyarázást és kételyt kizáró módon . Van-e az ország külügyeinek vezetésével megbízott kormányférfiaknak az orosz-török háborút illetőleg megállapított politikások ? S ha van, legyen szíves a kormányelnök úr annak irányelveit a képviselőházzal, minden félreértést és kétértelműséget kizáró módon, kötelességszerűleg megismertetni. Helfy Ignác interpellációja : Igaz-e a hazai és a külföldi sajáté által közlött azon hír, mely szerint az osztrák-magyar monarchia közös külügyminisztere — szemben azon közfelháborodással, melyet az orosz által török lakókon, védtelen gyermekeken és aszonyokon elkövetett kegyetlenségek a magyar nemzetben keltettek és amelynek oly általános és hangos kifejezést adatott — hozzájárult a német birodalmi kormány által kezdeményezett demonstrációkhoz az állítólagos török kegyetlenségek ellen , szó nélkül hagyván azokat, melyek orosz részről köztudomásilag elkövettettek ? Ha e hit igaz, kérdem: a magyar kormány tudta és beleegyezésével történt-e e diplomáciai lépés ? Végre kérdem, történt-e a külügyi minisztérium részéről hasonló fölszólalás az oroszok és az általuk föluszított bolgárok által léptennyomon elkövetett vérlázító kegyetlenségek ellen ? Irányi Dániel interpellációja: Tekintve, hogy számtalan tény s a kormánynak a keleti kérdésben, illetőleg az orosz-török háborúval szemben követett magatartása arra mutat, hogy Ausztria-Magyarország, Németország és Oroszország fejedelmei, illetőleg kormányai között szövetség létezik; tekintve, hogy ezen szövetségnek , akár írásba foglalva legyen , akár pedig csak élő szóval történt megállapodásból álljon, tartalmát, illetőleg célját, feltételeit, a vele járó viszonyos kötelezettségeket és időtartamát a törvényhozó testnek ismernie kell, ennek akarata ellenére sem a fejedelem, sem a kormány nem vezethetvén az ország ügyeit. Kérdem a tisztelt miniszterelnök úrtól: Milyen szövetség köttetett és mikor, a nevezett államok, illetőleg kormányai között; mi a célja, milyen viszonyos kötelezettségek mellett és mennyi időre; írásba van-e az foglalva, vagy csak szóbeli megállapodásokból áll, s mi indította a közös külügyminisztert ilyennek kötésére vagy ajánlására, a magyar kormányt pedig annak helyeslésére ? Simonyi Lajos báró interpellációja : Létezik-e az úgynevezett hármas császári szövetség, vagy általában véve léteznek-e a határunkon lefolyó háborúra és ennek következményeire nézve bizonyos megállapodások, és ha csakugyan léteznek ilyenek , melyek azon kötelezettségek, melyek ezek folytán Magyarországra hárulnak ? Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legkényelmesebb és legolcsóbb módját A kiadóhivatal. Meghívás: A török segélyző bizottság tagjait, az alábbi fontos és sürgős tárgy megbeszélése végett, fölkérem, hogy ma (szept. 19.) d. u. 6 órakor a „Polgári, iparos és gazd. kör“ helyiségében megjelenni szíveskedjenek. Tárgy : A török diadalok miként leendő megünneplése Szeged város közönsége által. Szeged, 1877. szept. 19-én. Bakay Nándor, biz. elnök. Szeged, szeptember 18. A görög mythosz regéi fölujulnak Bulgária véráztatott térein. A világ ámul — Egy román lap hazafias fölszólalása. A kolozsvári „Kelet“ közelebbről polemizált a n.szebeni „Tagblat“-tal, egy „Muszka szászok Erdélyben“ föliratú cikkben. Minthogy a románok is bele vannak keverve, a brassói „Gaz. Trans.“ c. román lap is megteszi