Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-04-20 / 48. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 48-ik szám Vasárnap, április 20-án. Megjelen. Vasárnap, szerdán és pénteken reggel Elöfixetési föltételek: Szegeden birhozhordéssal ét vidékre pétsén. Egész évre 10 frt . Félévre . ti Irt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Mely ben • kl.d6hlv.UU4l elvitatva : Egész évre 0 frt. | Félévre 1 frt fió kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYES TARTALMI LAP Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzél-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. lEigyes számára I frt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr. többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. I( i a <1 ó hi vn la l: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők, papírraktára Szeged, ápr. 19-én. Mondottuk már, hogy Szeged város újjászületésének egyik fő föltétele a bizalom a város jövője iránt, melyet, csak az a garancia adhat meg, hogy a tiszaszabályozás bajai gyökeresen orvosoltatni fognak, úgy hogy jövőre az elöntés veszélyétől ne kelljen tartanunk. Tisza Kálmán kormányelnöknek ebben is, mint általában Szeged rekonstrukciójának munkájában, nagy és nehéz, de egyszermind dicső feladat jutott, amelyet ha sikerrel old meg, örök hálára kötelezi maga iránt nemcsak Szegedet, hanem az egész nemzetet, s neve fényes hetükkel lesz megörökítve a magyar történelem lapjain. Hogy a kormányelnökben Szeged mielőbbi föltámasztása és jövőjének biztosítása iránt (mely a többi alsó-tiszai magyar városok biztosítását is involválja) megvan a jószándék és nemes buzgalom, eddigi nyilatkozataiból s részint már tetteiből nyilván kitűnik , s ha mégis nem nézhetünk teljes és föltétlen bizalommal a jövő elé, ennek oka ugyan nem az ő személyében rejlik , hanem abban, hogy ő, fájdalom, maga nem lévén szakértő, az annyira fontos technikai kérdésekben kénytelen a szakértők tanácsa szerint cselekedni. Ez természetes és magában véve nem volna baj, hanem a baj az, hogy még mindezideig oly szakértők tanácsa után indul, akikben Szeged, s merjük állítani, az egész alsó Tiszavölgy közönségének nincs bizodalma; azon hivatalos szakértők tanácsa után, akiknek ma inkább a vádlottak padján, mint a minisztériumban volna a helyök. A közvélemény ritka egyhangúsággal szél a helyzet fölött s nyíltan a tiszaszabályozás szarvas hibáit jelöli meg mint okait a roppant vizkalamitásoknak és Szeged katasztrófájának, és a kárhoztatás köveit azokra dobja , akik e hibákat — tudva vagy tudatlanul , az egyre megy — elkövették. S a közvélemény ítélete nem lehet téves , mert tényeken alapul, amiket sem ékesszólással, sem rabulisztikával megdönteni nem lehet. Hogyan lehessen tehát igazi bizalmunk — bármennyire bízunk is Tisza Kálmán őszinte jóakaratában — a jövő iránt, midőn a halott felélesztése körül ugyanazokat az orvosokat látjuk forgolódni, akik az élőt megölték? Ez olyan állapot, amelynek abnormitása az első pillanatra szembeötlik. Jó lélekkel mondhatjuk, hogy nem rekriminálási viszketeg s nem az illetők iránti ellenszenv szól belőlünk; mert hiszen még látásból is alig ismerjük őket, hanem beszél a lázongó jogérzet s a mély keserűség a szörnyű csapás miatt, amelyet ők hoztak reánk, vagy legalább segítettek reánk hozni. Ki vehetné tőlünk résznéven , ha nem szívesen látjuk , hogy azok az emberek , akik ellenünk oly nagyot vétettek , továbbra is döntőleg intézkedjenek sorsunk fölött, s ki vádolhatna elfogultsággal , ha mindaddig , míg sírásóink állanak hivatalosan a döntő technikai műveletek élén, keblünk az oly jótékony és szükséges bizalom helyett aggodalommal van tele ? Akikről szó van, a mi szerencsétlen közlekedési minisztériumunk fő-főszakközegeiről, nem teszszük föl, hogy kőszívüek volnának ; megengedjük, hogy igyekeznének , hibájukat , amennyire lehet, jóvátenni s igyekeznének legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint (bár ez utóbbinak eddig nem sok jelét adták) Szeged és a többi fenyegeti tiszai városok jövőjét biztosítani. De hasztalan ; az érdeklett közönség bizalmát maguk iránt többé fölnem ébreszthetik s igy munkájuk áldásos nem lehet. — A bizalmat ráerőltetni senkire sem lehet, legkevésbé pedig Herrich és Hyerouimi urak iránt Szeged közönségére ; e nélkül pedig — ismételjük — félő, hogy Szeged rekonstrukciója roszul fog sikerülni. És ezért a nevezett uraknak eddigi hatáskörükből való eltávolítása oly szükség, mint amilyen szükséges a tiszaszabályozás hibás rendszerének gyökeres megjavítása. Őszintén megvallva, csodálkozunk a kormányelnökön, hogy ő állásának ferdeségét az annyira kompromittált hivatalos szakközegekkel szemben mindezideig föl nem ismerte, vagy ha fölismerte, hogy azokat magáról le nem rázza, bármily erős nexusok kössék is őket dúsan jövedelmező hivatalaikhoz. Még ha ő maga bízik is bennök, az esetben is a rekonstrukció munkájának — mely a tiszaszabályozás kérdésétől el nem választható — idejére szabadulnia kell tőlük, egyszerűen azért, mert mint vezetők munkájukkal nem használhatnak annyit, amennyit árthatnak a bizalmatlanság révén, melyet Szeged közönségéből kiirtani nem lehet. De legyen szabad kétkednünk, hogy Tisza Kálmán kormányelnök úr maga is valami erős bizalmat táplálhatna a nevezett hivatszakférfiak iránt, akik őt az egész érdeklett alvidéki közönség előtt nyilvánosan kompromittálták. Ki ne emlékeznék a miniszterelnök úrnak a vész előtt néhány nappal a képviselőházban tartott ama beszédére, amelyben Szeged veszélyes helyzetének főokául a Maros hibás beömlését, ennek okául pedig magát Szeged városát okozta? S ki ne tudná azt , hogy ez ama híres Herrich úrnak a régi veszszőparipája, a melyet mindig előrántott, ahányszor Szeged veszedelme miatt számadásra vonták. Régóta folytatja ezt a vakmerő játékot az igazsággal és az ellenkező tényekkel szemben Herrich úr, az a Herrich , ki a maga híres szaktudományával szintén megjövendölte Szeged katasztrófát — a Maros által, a ki tehát jövendölésével csúfos kudarcot vallott; mert szeged, fájdalom, elpusztult a Maros nélkül is, a melynek annyi köze volt a katasztrófához, mint a ma született csecsemőnek. Most már persze ennek a galád játéknak, az ország szemébe való porhintésnek vége, mert a szerencsétlenség, mely az ámítást kiderítette, oly nagy, hogy ennek folytán a való tényállást ma már mindenki tisztán látja s az ellenkezővel többé sem a minisztereket, sem a közönséget félrevezetni nem lehet. A mint elnök maga járt itt s igy most már személyes tapasztalásból tudja, hogy csak a Tisza okozta vesztünket ; a múltra nézve nyert információkból pedig bizonyára tudni fogja azt is, hogy amint a Maros vize most nem folyt be a katasztrófába, és úgy nem folyt be az 1876 - iki nagy veszélybe sem, s hogy amikor a Maros kiáradt medréből (1877- ben), akkor elöntötte Uj-Szegedet, de nekünk a hajunk szálát sem görbítette meg. És ha ezt tudja a kormányelnök úr, akkor tudnia kell azt is, hogy a köztek, minisztérium szakközegei őket tudva hamisan informálták s kitették annak, hogy magát az ország színe előtt blamirozza oly dolgok elmondásával, amiket azelőtt már a szakminiszterrel, Péchy úrral is elmondattak, de amik a tényekkel ellenkeznek. Várjon megbocsáthatja e ezt nekik Tisza Kálmán? Ám ha ő hajlandó volna is ezért nekik megbocsátani, nem bocsáthat meg a szerencsétlen Szeged, amelynek katasztrófáját, az elkövetett Hibák után, épen az ilyen hamis információkkal tették kikerülhetlenné, mert a hibákat elpalástolván, megakadályozták azt, hogy kormány és országgyűlés az alsó Tiszavölgy és Szeged városának valódi helyzetét fölismerhesse s szerencsétlen helyzete iránt rokonszenvre és tettre ébredjen. Ha semmiért nem, ezért felelősek isten és ember előtt Szeged szerencsétlenségéért ! S ezért nem támadhat itt bizalom irántuk soha, és mert nem támadhat, azért kell nekik távozniok — Szeged újjászületése érdekében ! — B. Bánhidy Béla úr hosszabb cikket közöl a tervezett tiszaszabályozási kölcsönről (24—25 millió forint), melyet tudvalevőleg a „Tiszavölgyi társulat“ közp. bizottsága proponált s törvényjavaslat alakjában a kormánynak be is nyújtott. Bánhidy úr ebben a kérdésben egészen azt az álláspontot foglalja el, amelynek mi szerdai számunkban — a „Hon“-nak erre vonatkozó homályos soraira reflektálva — kifejezést adtunk, t. ill. hogy erről a kölcsönről addig nem lehet komolyan szó, míg az egész túzaszabályozás revíziója meg nem történik s a szabályozás irányelvei és az ezek nyomán készítendő új terv és költségvetés megállapítva nem lesznek. Bánhidy úr azonban hajlandó, az úgynevezett szűkölködő és beteg társulatoknak , a legsürgősebb és elkerülhetlen munkálatok foganatosítására, haladék nélkül pénzbeli segélyt mint előleget adni oly kölcsönből, melyet az állam vesz föl és ad ki parlamenti ellenőrzés mellett. Ha Bár a „beteg“ társulatok alatt csupán az alsó-tiszavölgyi társulatokat érti, úgy hajlandók vagyunk véleményéhez járulni; minden másnak szánt segélyezés ellen azonban hangosan tiltakozik — Szeged sorsa és az alvidéki nyomorúság 1 ________ __ A ti é p • i Un no b . T . «»/I Kálmán/Szapáry és Kemény miniszterek szombaton este Bécsba mennek. Vasárnap közös miniszteri értekezlet lesz. A többi miniszterek vasárnap indulnak Bécsbe. Hétfőn ő Felségeik fogadják a minisztereket, kiknek nevében Tisza miniszterelnök rövid üdvözlő beszédet fog mondani. A magyar főrendi- és képviselőház küldöttségei, minthogy vendégek, az osztrák birodalmi tanács küldöttségei előtt fognak fogadtatni. A lapokból. A „Pesti Napló“ pénteki száma Oroszi Miklóstól hoz egy cikket a tiszaszabályozás kérdésében, amely érdekes megjegyzéseket tartalmaz Herrich min. tanácsosnak egy ugyanazon lapban pár hét előtt közölt nyilatkozatára. A cikk, kimutatván a Herrich urnak mint tiszaszab. főmérnöknek régebbi jelentéseiben nyilvánult ellentmondásokat, áttér a csongrádmegyei Tiszára s a következőket adja elő : „A főmérnöki jelentésnek Herrich m. t. ur által reprodukált passzusában a szegedi Tiszameder szűk volta a Maros torkolat hibás bevezetésének tulajdonittatik s azért a főmérnök ur másokat tart hibásnak. Legyen szabad kérdenem : hát a mindszenti szorulat — mely a szerencsétlen Szentes és Csongrád városokat veszélyezteti — azon kategóriába tartozik-e ? Hiszen Mindszentiél a két töltés egymástól való távolsága nem 400 öl, mint Paleocapa ajánlotta, nem is 200 öl, mint a Vásárhelyi tervezete szerint lenni kellene, de csak 100 öl Bies , pedig az köztudomás szerint egészen a főmérnök úr szakértői intézkedése szerint készült, s ha már a balparton a község közelsége miatt, a töltést távolabb tenni nem lehetett, a jobbparton semmi akadály nem gátolta, oly távolságban építtetni a töltést, hogy a párhuzamos menetet megtartassák s ne jöjjön létre az oly szorulat, amilyennek az alsó Tiszán sehol sem volna szabad lennie. Hiszen a főmérnöki jelentések mindenikében hangsúlyozva volt, hogy a felső és közép Tiszán eszközölt számos átvágások majd mindenike jól és gyorsan képeztetik,és az alsó Tiszán ellenben többnyire igen roszul megy azok nagy részének képződése, úgy hogy kotrógépek segélyéhez kellett folyamodni. Azt is kiemelik a jelentések, hogy az átvágások képződésével mindinkább gyorsabbá lesz a víznek lerohanása; az is kitűnik a főmérnöki jelentésekből, hogy az egész Tiszavonalon a csongrádi szakaszban kellett legtöbb köbtartalom föld egy-egy folyó-és töltésbe, ami viszont azt mutatja, hogy az egész Tiszavonalnak legalantabb fekvő része a csongrádmegyei terület. Ha tehát az áradat Csongrád megyéig gyorsan lejöhet, onnan pedig a mindszenti és szegedi szorulatok miatt egyenlő sebességgel tovább nem haladhat; ebből okvetetlenül annak kell következnie, hogy az áradat a csongrádmegyei területen fölmagasodik , vagy gátat szakaszt, vagy a gát tetején megy el, és hogy Csongrád megyének nemcsak határai, de népes városai és községei is veszélyeztetve vannak az oly módon eszközölt szabályozás által , azt a nem szakértő is beláthatta. A főmérnöki jelentés mégis ugyanazon adatokból mindig azon következtetéseket vonta le, hogy a szabályozás jó irányban halad. Fájdalom, a gyászos következés nem a főmérnök úrnak adott igazat, hanem azoknak, kiket akkor „dologhoz nem értő pesszimistáknak“ tartottak. A szegedi tanulók zsombolyai fogadtatása. (Is.) A helybelyi polgári főiskolából 12 és a középiskolákból 6, összesen 18 tanuló f. hó 16 án a déli vonattal indult el Zsombolyára Ferency István tanító vezetése és felügyelete alatt. A fogadtatás, melyben szerencsétlen gyermekeink részesültek, valóban meglepő és megható volt. A vasúti indulóháznál egész ünnepélyes fogadtatás várt rájuk. Jelen voltak ugyanis: Auszterlich Ede és Schmidt Antal urak, az ottani segélyzőbizottság buzgó és érdemekben gazdag tagjai. Megjelentek továbbá Leitich Antal polg. isk. igazgató a tanári testülettel, ott volt az intézet ifjusága és számos zsombolyai polgár. A szemekben csillogó részvétkönyek tanúskodtak arról, hogy e helyen a szív legnemesebb érzete nyit hajlékot a sors által sújtott gyermekeinknek. Képeztetésük és erkölcsi neveltetésükről megnyugtat bennünket azon részvét, amelylyel őket a tanári kar gondozza és atyailag kiséri. Megkapó látványt nyújtott az indóháznál a zsombolyai tanuló-ifjuság elérzékenyedése; sírtak »^oko^^ ^ásgys árból megmentett holmicskájaikat; szóval, minden ponton le nem írható részvét, a legmelegebb szív szoritotta magához városunk vándor fiait. Az indóháztól egyenesen a polg. iskolai helyiségbe vezették a tanulókat. A segélyző-bizottság és a tanári kar, rögtön vegyes ülést tartván, azonnal intézkedett a fiuknak a szükséges ruhaneműek és tankönyvekkel való ellátásáról is. Sőt az egészségügyi viszonyok sem kerülték ki a gondos bizottság figyelmét s három gyengélkedő tanulót haladéktalanul orvosi kezelés alá bocsátottak. A tanulók elszállásolása kifogástalan. Előkelő családok vetélkednek az elfogadásban ; a bizottság saját pénztára terhére szállásolja el azokat, akik magánajánlat folytán helyhez nem juthattak. Mindezekről a helyszínen azonnal jegyzőkönyv vétetvén föl, annak egy példánya, kimeritő átirat kíséretében, Nagy J. polg. isk. igazgatónak haladéktalanul meg is küldetett. Tettek beszélnek itt, a részvét és ritka testvérszeretet legszebb tettei. Zsombolya város hatósága és közönsége fényesen ragyogtatja az emberszeretet drága gyöngyeit. És mi erre néma ajakkal és nyomott szívvel a köszönet elrebegésénél többet nem mondhatunk. Isten áldása kísérje Zsombolya város hatóságait, közönségét, tanári karát és jószivü gyermekeit.