Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-04-20 / 48. szám

Huszonegyedik évfolyam. 1879. 48-ik szám Vasárnap, április 20-án. Megjelen. Vasárnap, szerdán és pénteken reggel Elöfixetési föltételek: Szegeden b­irhozhordéssal ét vidékre pétsén. Egész évre 10 frt . Félévre . ti Irt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Mely ben • kl.d6hlv.UU4l elvitatva : Egész évre 0 frt. | Félévre 1 frt fió kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYES TART­ALMI­ LAP Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzél-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. lEig­yes szám­ára I frt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr. többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. I( i a <1 ó hi vn la l: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők, papírraktára Szeged, ápr. 19-én. Mondottuk már, hogy Szeged város újjászületésének egyik fő föltétele a biza­lom a város jövője iránt, melyet, csak az a garancia adhat meg, hogy a tiszaszabá­­lyozás bajai gyökeresen orvosoltatni fog­nak, úgy hogy jövőre az elöntés veszé­lyétől ne kelljen tartanunk. Tisza Kálmán kormányelnöknek eb­ben is, mint általában Szeged rekonstruk­ciójának munkájában, nagy és nehéz, de egyszermind dicső feladat jutott, a­me­lyet ha sikerrel old meg, örök hálára kötelezi maga iránt nemcsak Szegedet, hanem az egész nemzetet, s neve fé­nyes hetükkel lesz megörökítve a ma­gyar történelem lapjain. Hogy a kormányelnökben Szeged mielőbbi föltámasztása és jövőjének biz­tosítása iránt (mely a többi alsó-tiszai magyar városok biztosítását is involválja) megvan a jószándék és nemes buzga­lom, eddigi nyilatkozataiból s részint már tetteiből nyilván kitűnik , s ha mégis nem nézhetünk teljes és föltétlen bizalommal a jövő elé, ennek oka ugyan nem az ő személyében rejlik , hanem abban, hogy ő, fájdalom, maga nem lévén szakértő, az annyira fontos tech­nikai kérdésekben kénytelen a szakér­tők tanácsa szerint cselekedni. Ez ter­mészetes és magában véve nem volna baj, hanem a baj az, hogy még mind­­ezideig oly szakértők tanácsa után in­dul, a­kikben Szeged, s merjük állítani, az egész alsó Tiszavölgy közönségének nincs bizodalma; azon hivatalos szakértők tanácsa után, a­kiknek ma inkább a vádlottak padján, mint a minisztériumban volna a helyök. A közvélemény ritka egyhangúság­gal szél a helyzet fölött s nyíltan a tiszaszabályozás szarvas hibáit jelöli meg mint okait a roppant vizkalamitásoknak és Szeged katasztrófájának, és a kárhoz­­tatás köveit azokra dobja , a­kik e hi­bákat — tudva vagy tudatlanul , az egyre megy — elkövették. S a közvé­lemény ítélete nem lehet téves , mert tényeken alapul, a­miket sem ékes­szólással, sem rabulisztikával megdön­­teni nem lehet. Hogyan lehessen tehát igazi bizal­munk — bármennyire bízunk is Tisza Kálmán őszinte jóakaratában — a jövő iránt, midőn a halott felélesztése körül ugyanazokat az orvosokat látjuk forgo­lódni, a­kik az élőt megölték? Ez olyan állapot, a­melynek abnor­­mitása az első pillanatra szembeötlik. Jó lélekkel mondhatjuk, hogy nem rekriminálási viszketeg s nem az illetők iránti ellenszenv szól belőlünk; mert hiszen még látásból is alig ismerjük őket, hanem beszél a lázongó jogérzet s a mély keserűség a szörnyű csapás miatt, a­melyet ők hoztak reánk, vagy legalább segítettek reánk hozni. Ki ve­hetné tőlünk résznéven , ha nem szíve­sen látjuk , hogy azok az emberek , a­kik ellenünk oly nagyot vétettek , to­vábbra is döntőleg intézkedjenek sor­­su­nk fölött, s ki vádolhatna elfogult­sággal , ha mindaddig , míg sírásóink állanak hivatalosan a döntő technikai műveletek élén, keblünk az oly jóté­kony és szükséges bizalom helyett ag­godalommal van tele ? A­kikről szó van, a mi szerencsét­len közlekedési minisztériumunk fő-fő­­szakközegeir­ől, nem teszszük föl, hogy kőszívüek volnának ; megengedjük, hogy igyekeznének , hibájukat , a­mennyire lehet, jóvátenni s igyekeznének legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint (bár ez utóbbinak eddig nem sok jelét ad­ták) Szeged és a többi fenyegeti tiszai városok jövőjét biztosítani. De haszta­lan ; az érdeklett közönség bizalmát maguk iránt többé föl­­nem ébreszthetik s igy munkájuk áldásos nem lehet. — A bizalmat ráerőltetni senkire sem lehet, legkevésbé pedig Herrich és Hyerouimi urak iránt Szeged kö­zönségére ; e nélkül pedig — ismétel­jük — félő, hogy Szeged rekonstruk­ciója roszul fog sikerülni. És ezért a nevezett uraknak ed­digi hatáskörükből való eltá­volítása oly szükség, mint a­milyen szükséges a tiszaszabályozás hi­bás rendszerének gyökeres megjavítása. Őszintén megvallva, csodálkozunk a kormányelnökön, hogy ő állásának ferdeségét az annyira kompromittált hi­vatalos szakközegekkel szemben mind­­ezideig föl nem ismerte, vagy ha fölis­merte, hogy azokat magáról le nem rázza, bármily erős nexusok kössék is őket dúsan jövedelmező hivatalaikhoz. Még ha ő maga bízik is bennök, az esetben is a rekonstrukció munkájának — mely a tiszaszabályozás kérdésétől el nem választható — idejére szabadulnia kell tőlük, egyszerűen azért, mert mint vezetők munkájukkal nem használhat­nak annyit, a­mennyit árthatnak a bi­zalmatlanság révén, melyet Szeged kö­zönségéből kiirtani nem lehet. De legyen szabad kétkednünk, hogy Tisza Kálmán kormány­elnök úr maga is valami erős bizalmat táplálhatna a nevezett hivat­­szakférfiak iránt, a­kik őt az egész érdeklett alvidéki kö­zönség előtt nyilvánosan kom­promi­tt­álták. Ki ne emlékeznék a miniszterelnök úrnak a vész előtt néhány nappal a képviselőházban tartott ama beszédére, a­melyben Szeged veszélyes helyzeté­nek főokául a Maros hibás beömlését, ennek okául pedig magát Szeged váro­sát okozta? S ki ne tudná azt , hogy ez ama híres Herrich úrnak a régi veszszőparipája, a melyet mindig elő­rántott, a­hányszor Szeged veszedelme miatt számadásra vonták. Régóta folytatja ezt a vakmerő já­tékot az igazsággal és az ellenkező tényekkel szemben Herrich úr, az a Herrich , ki a maga híres szaktu­dományával szintén megjövendölte Sze­ged katasztrófát — a Maros ál­tal, a ki tehát jövendölésével csúfos kudarcot vallott; mert szeged, fájdalom, elpusztult a Maros nélkül is, a melynek annyi köze volt a katasztrófá­hoz, mint a ma született csecsemőnek. Most már persze ennek a galád já­téknak, az ország szemébe való porhin­tésnek vége, mert a szerencsétlenség, mely az ámítást kiderítette, oly nagy, hogy ennek folytán a való tényállást ma már mindenki tisztán látja s az ellenkezővel többé sem a minisztereket, sem a közönséget félrevezetni nem lehet. A mint elnök maga járt itt s igy most már személyes tapasztalásból tud­ja, hogy csak a Tisza okozta vesztün­ket ; a múltra nézve nyert informáci­ókból pedig bizonyára tudni fogja azt is, hogy a­mint a Maros vize most nem folyt be a katasztrófába, és úgy nem folyt be az 1876 - i­k­i nagy veszélybe sem, s hogy a­mikor a Maros kiáradt medréből (1877- ben), akkor elöntötte Uj-Szegedet, de nekünk a hajunk szálát sem görbítette meg. És ha ezt tudja a kormányelnök úr, akkor tudnia kell azt is, hogy a köztek, minisztérium szakközegei őket tudva hamisan informálták s kitették annak, hogy magát az ország színe előtt blamirozza oly dolgok elmon­dásával, a­miket azelőtt már a szakmi­niszterrel, P­é­c­h­y úrral is elmondat­­tak, de a­mik a tényekkel ellenkeznek. Várjon megbocsáthatja e ezt nekik Tisza Kálmán? Ám ha ő hajlandó volna is ezért nekik megbocsátani, nem bocsáthat meg a szerencsétlen Szeged, a­melynek katasztrófáját, az elkövetett Hibák után, épen az ilyen hamis információkkal tették kike­­rülhetlenné, mert a hibákat elpa­lástolván, megakadályozták azt, hogy kormány és országgyűlés az alsó Tisza­völgy és Szeged városának valódi hely­zetét fölismerhesse s szerencsétlen hely­zete iránt rokonszenvre és tettre éb­redjen. Ha semmiért nem, ezért felelősek isten és ember előtt Szeged szerencsét­lenségéért ! S ezért nem támadhat itt bizalom irántuk soha, és mert nem támadhat, azért kell nekik távozniok — Szeged újjászületése érdekében ! — B. Bánhidy Béla úr hosszabb cik­ket közöl a tervezett tiszaszabályozási kölcsönről (24—25 millió forint), melyet tudvalevőleg a „Tiszavölgyi társulat“ közp. bi­zottsága proponált s törvényjavaslat alakjában a kormánynak be is nyújtott. Bánhidy úr ebben a kérdésben egészen azt az álláspontot foglalja el, a­melynek mi szerdai számunkban — a „Hon“-nak erre vonatkozó homályos soraira reflektálva — kifejezést ad­tunk, t. ill. hogy erről a kölcsönről addig nem lehet komolyan szó, míg az egész túzaszabályo­­zás revíziója meg nem történik s a szabályozás irányelvei és az ezek nyomán készítendő új terv és költségvetés megál­lapítva nem lesznek. Bánhidy úr azonban hajlandó, az úgyne­vezett szűkölködő és beteg társulatoknak , a legsürgősebb és elkerülh­etlen munkálatok fo­ganatosítására, haladék nélkül pénzbeli segélyt mint előleget adni oly kölcsönből, melyet az ál­lam vesz föl és ad ki parlamenti ellenőrzés mellett. Ha B­­ár a „beteg“ társulatok alatt csupán az alsó-tiszavölgyi társulatokat érti, úgy hajlandók vagyunk véleményéhez járulni; minden másnak szánt segélyezés ellen azonban hangosan tilta­kozik — Szeged sorsa és az alvidéki nyomo­rúság 1 ________ __ A ti é p • i Un no b . T . «»/I Kálmán/S­zapáry és Kemény miniszterek szombaton este Bécsba mennek. Vasárnap k­ö­­zös miniszteri értekezlet lesz.­­ A többi miniszterek vasárnap indulnak Bécsbe. Hétfőn ő Felségeik fogadják a minisztereket, kiknek nevében Tisza miniszterelnök rövid üd­vözlő beszédet fog mondani. A magyar főrendi- és képviselőház küldöttségei, minthogy vendé­gek, az osztrák birodalmi tanács küldöttségei előtt fognak fogadtatni. A lapokból. A „Pesti Napló“ pénteki száma Oroszi Miklóstól hoz egy cikket a tiszaszabályozás kérdésében, a­mely érdekes megjegyzéseket tartalmaz Herrich min. tanácsosnak egy ugyan­azon lapban pár hét előtt közölt nyilatkozatára. A cikk, kimutatván a Herrich urnak mint ti­szaszab. főmérnöknek régebbi jelentéseiben nyil­vánult ellentmondásokat, áttér a csongrádme­­gyei Tiszára s a következőket adja elő : „A főmérnöki jelentésnek Herrich m. t. ur által reprodukált passzusában a szegedi Tisza­­meder szűk volta a Maros torkolat hibás beve­zetésének tulajdonittatik s azért a főmérnök ur másokat tart hibásnak. Legyen szabad kérde­nem : hát a mindszenti szorulat — mely a sze­rencsétlen Szentes és Csongrád városokat ve­szélyezteti — azon kategóriába tartozik-e ? Hi­szen Mindszentiél a két töltés egymástól való távolsága nem 400 öl, mint Paleocapa ajánlotta, nem is 200 öl, mint a Vásárhelyi tervezete sze­rint lenni kellene, de csak 100 öl Bi­es , pedig az köztudomás szerint egészen a főmérnök úr szakértői intézkedése szerint készült, s ha már a balparton a község közelsége miatt, a töltést távolabb tenni nem lehetett, a jobbparton sem­mi akadály nem gátolta, oly távolságban épít­tetni a töltést, hogy a párhuzamos menetet meg­tartassák s ne jöjjön létre az oly szorulat, a­milyen­nek az alsó Tiszán sehol sem volna szabad lennie. Hiszen a főmérnöki jelentések mindenikében hangsúlyozva volt, hogy a felső és közép Ti­szán eszközölt számos átvágások majd minde­­nike jól és gyorsan képeztetik,és az alsó Tiszán ellenben többnyire igen roszul megy azok nagy részének képződése, úgy hogy kotrógépek se­gélyéhez kellett folyamodni. Azt is kiemelik a jelentések, hogy az átvágások képződésével mindinkább gyorsabbá lesz a víznek lerohanása; az is kitűnik a főmérnöki jelentésekből, hogy az egész Tiszavonalon a csongrádi szakaszban kellett legtöbb köbtartalom föld egy-egy folyó-és töltésbe, a­mi viszont azt mutatja, hogy az egész Tiszavonalnak legalantabb fekvő része a csongrádmegyei terület. Ha tehát az áradat Csongrád megyéig gyorsan lejöhet, onnan pedig a mindszenti és szegedi szorulatok miatt egyenlő sebességgel tovább nem haladhat; ebből okve­tetl­enül annak kell következnie, hogy az ára­dat a csongrádmegyei területen fölmagasodik , vagy gátat szakaszt, vagy a gát tetején megy el, és hogy Csongrád megyének nemcsak hatá­rai, de népes városai és községei is veszélyez­tetve vannak az oly módon eszközölt szabályo­zás által , azt a nem szakértő is beláthatta. A főmérnöki jelentés mégis ugyanazon adatokból mindig azon következtetéseket vonta le, hogy a szabályozás jó irányban halad. Fájdalom, a gyá­szos következés nem a főmérnök úrnak adott igazat, hanem azoknak, kiket akkor „dologhoz nem értő pesszimistáknak“ tartottak. A szegedi tanulók zsombolyai fo­gadtatása. (Is.) A helybelyi polgári főiskolából 12 és a középiskolákból 6, összesen 18 tanuló f. hó 16 án a déli vonattal indult el Zsombolyára Fe­­rency István tanító vezetése és felügyelete alatt. A fogadtatás, melyben szerencsétlen gyer­mekeink részesültek, valóban meglepő és meg­ható volt. A vasúti indulóháznál egész ünnepé­lyes fogadtatás várt rájuk. Jelen voltak ugyanis: Auszterlich Ede és Schmidt Antal urak, az ottani segélyző­bizottság buzgó és érdemek­ben gazdag tagjai. Megjelentek továbbá L­e­i­­tich Antal polg. isk. igazgató a tanári testü­­lettel, ott volt az intézet ifjusága és számos zsombolyai polgár. A szemekben csillogó részvét­könyek ta­núskodtak arról, hogy e helyen a szív legneme­sebb érzete nyit hajlékot a sors által sújtott gyermekeinknek. Képeztetésük és erkölcsi ne­veltetésükről megnyugtat bennünket azon rész­vét, a­melylyel őket a tanári kar gondozza és atyailag kiséri. Megkapó látványt nyújtott az indóháznál a zsombolyai tanuló-ifjuság elérzé­­kenyedése; sírtak »^oko^^ ^ásgys árból megmentett holmicskájaikat; szóval, min­den ponton le nem írható részvét, a legmelegebb szív szoritotta magához városunk vándor fiait. Az indóháztól egyenesen a polg. iskolai helyiségbe vezették a tanulókat. A segélyző-bi­­zottság és a tanári kar, rögtön vegyes ülést tartván, azonnal intézkedett a fiuknak a szük­séges ruhaneműek­ és tankönyvekkel való ellá­tásáról is. Sőt az egészségügyi viszonyok sem kerülték ki a gondos bizottság figyelmét s há­rom gyengélkedő tanulót haladéktalanul orvosi kezelés alá bocsátottak. A tanulók elszállásolása kifogástalan. Előkelő családok vetélkednek az elfogadásban ; a bizottság saját pénztára terhére szállásolja el azokat, a­kik magán­ajánlat foly­tán helyhez nem juthattak. Mindezekről a hely­színen azonnal jegyzőkönyv vétetvén föl, annak egy példánya, kimeritő átirat kíséretében, Nagy J. polg. isk. igazgatónak haladéktalanul meg is küldetett. Tettek beszélnek itt, a részvét és ritka testvérszeretet legszebb tettei. Zsombolya város hatósága és közönsége fényesen ragyogtatja az emberszeretet drága gyöngyeit. És mi erre né­ma ajakkal és nyomott szívvel a köszönet elre­­begésénél többet nem mondhatunk. Isten áldása kísérje Zsombolya város hatóságait, közönségét, tanári karát és jószivü gyermekeit.

Next