Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-06-27 / 77. szám

És mint a hajdankorban „amici populi romania, a római nép barátai a veszedelem idején kérték, hogy ők senddl vehessenek részt a küzdelemben : mi is kérjük exellenciádat , kegyeskedjék bennünket bizalmára méltatva a küzdők sorába fölvenni s a rekonstrukció nagy munkájánál alkalmazni, hogy tettekkel bizonyíthassuk be, hogy méltók vagyunk e nagy városnak szellemi terén ifjabb, de előre törekvő testvérei lehetni. És e nagy teremtő munka bevégzésére óhajtjuk, hogy Isten excellenciádat Szeged város és az egész haza és nemzet javára sokáig, az emberi élet legvégső határáig tartsa meg — Éljen ! A küldöttség lelkes éljenzése után a kir. biztos úr lényegileg a következőkben válaszolt: Örömmel veszi tudomásul H.-M. Vásárhely városának ezen szomszéd szerencsétlen város iránt való rokonszenvét, annyival inkább, mert ezt ma már nem a katasztrófa szülte pillanatnyi föllángolásnak, hanem a legerősebb rokonszenvnek tulajdonítja. H.-M. Vásárhely eddig is, mindjárt a vész első pillanataitól fogva, elismerésre méltólag sokat tett e szomszéd városért, s ezért köszönetet mond. Ami személyét illeti, az iránta nyilvánuló bizalmat melegen köszöni s kijelenti, hogy legfőbb törekvése és büszkesége leend, ha munkáját siker koronázza ; szándéka egyébiránt, és pedig nem sokára, a szomszéd törvényhatóságokat s ezek közt II. M.Vásárhely városát is személyesen meglátogatni; eddg is, a mennyiben erre szüksége lenne, a fölajánlott testvéri munkás kezet készséggel fogja igénybe venni. Végül üdvözlé a törvényhatóságot s biztositá legőszintébb jóindulatáról. Ezután egyenként bemutattatá magának a küldöttség tagjait s mindegyikkel néhány barátságos sót váltott. Kovács téglagyárosnak megígérte, hogy gyárát meg fogja látogatni. Végül egyenként kezet fogott a tisztelgőkkel, a kik a legjobb benyomást vive magukkal távoztak el. — Kitűnő vendégei voltak tegnap előtt vámjunknak . Tisza László, a kir. biztos úr bátyja, és Perényi Zsigmond báró orsz. képviselők. Egy napig időztek itt, hogy megtekintsék a romvárost. • Tegnap pedig Ormós Zsigmond temesvári főispán és Török temesvári polgármester tisztelegtek a kir. biztosnál. A kárbecslések miatt itt-ott panaszok hangzanak, sőt egy elégedetlen hang már a nyilvánosság elé is lépett. Nem tudjuk, mennyiben lehetnek alaposak a panaszok , de valami nagyobb jelentőséggel aligha bírhatnak, mert másfelől meg a teljes megelégedés nyilatkozatait halljuk. A panaszok természetesen az alacsony becslések miatt hangzanak, aminek a becslésekre nézve megállapított hibás kulcs lenne az oka. Erre nézve először is fölvilágosításul azt jegyezzük meg, hogy bármilyen a becslési kulcs, az a segélyösszeg arányára nézve nem tesz különbséget, föltéve természetesen , hogy azt mindenütt egyformán alkalmazzák, aminek ellenkezőjét föltennünk nem lehet. Egyes esetekben talán lehetnek téves fölvételek , de ezek, kivált ily gyors munkánál, kikerülhetlenek, s az ilyen izolált esetek miatt a türelmetlenség és zúgolódás nem indokolt. Ami egyébiránt a becslési kulcsot illeti , teljesen megbízható forrásból azt az értesülést nyertük, hogy ennek alkalmazása mellett az összes kárösszeg az ingatlanokra nézve előreláthatólag 4—5-sörösét fogja kitenni annak, amit az adó alapján való — ennek százszorosát vevő — becslés fölmutat, amely becslés szerint a kárösszeg körülbelül 6 millióra rúgna. — Ezek után általában még csak arra kívánjuk polgártársainkat figyelmeztetni, hogy óvatossággal fogadják a királyi biztosság s a kormány terveiről mostanában bőven szállongó híreket , mert azok közt — mint már eddig is kitűnt — sok a mendemonda. Az árvízkárosultak javára a hivatalos lap legutóbbi kimutatása szerint begyült eddig 2.815.019 Irt 85 kr. A miniszterelnök urnák ittidözéséről szóló közleményünkben emltettük a kir. bi/.ios urnás volt ebédet is , s minthogy megneveztük az abban résztvett személyeket, de hiányosan, most utólag a hibát helyrehozva megemlítjük, hogy abban a nevezetteken kívül Horváth Gyula kir. biztosi tanácstag és Sester min. titkár urak is részt vettek. — A Schwarzenberg-ünnepélyen a vízkárosultak részére hegyült 12 ezer forintból — mint nemrég említettük — Cankonics grófné fölajánlása folytán a városi Szegény sorsn iparosok és háztulajdonosok részére 8 ezer frt fog kiosztatni. Erre nézve a tervezet az volt, hogy az iparosok közül 80 jelöltessék ki az ipartársulat által, hogy így egynek egynek 50 frt jusson. A nagy ipartársulat azonban — minthogy szegény sorsú iparosok nagy számmal vannak — megkérte Dáni Ferenc főispán urat, hogy 160 iparost jelöltessenek ki, akiknek az ígyesedő 25 frt adomány is nagy segítség lesz. Azt hiszszük, hogy az ipartársulat javaslatát mind a főispán úr, mind a lelkes Csekonics grófné elfogadja. — Kinevezés. Molnár Elemér szegedi kir. törvényszéki aljegyző — mint a hivatalos lapban olvassuk — ugyanezen törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki. Gratulálunk derék fiatal földieknek az előléptetéshez. — Hangverseny a szegediek javára. Nagykikindán f. hó 2- án a szegediek javára e telsége jeligéje alatt , hogy „Szeged lesz“, Malcolm és Gizella báróné hangversenyt rendezett saját lakásában. Közreműködött a nagykikindai dalegylet és több előkelő egyén. Jelen volt Hertelendy torontáli főispán és szép számú közönség. A hangverseny általános tetszést aratott.. A jövedelem meghaladja a 300 forintot. — Sándorfalva uj község háztelkeinek fölosztása Pallavicini Sándor őrgróf uradalmának igazgatója, asgos Radenich János ur által múlt vasárnap eszközöltetett. Jelen voltak az igazgatón kívül az uradalom részéről még Masszanetz erdőmester, Lányi József homoki ispán, Vigh Gyula mérnök és Szojka Kornél. Az áttelepüő algyőiek mintegy 180 an voltak — a biró, Tápay Ferenc jegyző, a községi pénztárnok s néhány tehetősebb polgár vezetése alatt. Az áttelepülők mindegyike körülbelül 700 - öl ház , udvar és kerttelket kapott s mindannyian hálás elégedettséggel vették az adományozást, s az elöljáróság a községet a kormánytól nyerendő 60,000 frt kiosztandó segélypénzből, meg a kormány által garantirozandó 100 000 frnyi kölcsönből óhajtja fölépíteni mig a még fönnmaradó különbözetét az áltelepüek megmentett készpénzükkel egyenlítik ki. — Radenich ur a helyszínen jelen volt Schlenker és Reicher építészeket a paplak s ig izgatósági épület rögtöni elkészítésével s a község egy minta-paraszti ház fölépítésével bizta meg , s ezek a munkálatok még a héten folyamatban lesznek. Az áttelepülők, valamint Radenich úr is, azt akarják , hogy a község már a tavaszra teljesen felépüljön. Ugyanez alkalommal járt ott a percsóiai helyett újabb és biztosabb védvonal megállapítására kiküldött bizottság, mely Bakay, Sztuhn, Novák főügyész, Reizner és Magyar mérnök urakból ál ott. Az uradalom képviselőivel hosszabb értekezlet tartatván , a három védvonal közüti a homoki temetőtől a sövényházi magaslatokig terjedő véleményeztetett ajánlásra , miellen azonban az uj sándorfalviak egy része, állítólagos elzáratás miatt algyői földeiktől, protestálni készül. Fölemslitendőnek tartjuk, hogy Reizner főjegyző ur kutatásai közben több őskorbeli lelet birtokába jutott, s a hatrongyosi magaslaton egy ősi telepre vés következtetni. — Mindkét tény szerencsés befejezte után délben nagy áldomás következett a homoki majorban, hol a derék és vendégszerelő Lányi ispán ur és neje oly sikeresen vitték házigazdái tiszteket , hogy a vendégek nagy részét a késő este is még ott találta. — A budapesti postaigazgatóság rendelete folytán a II. Váradra menő levél- és kocsiposta-küldemények f. hó 27-iktől kezdve mindennap a 7 órakor innét elinduló hajóval indíttatnak el. — Egy egri előfizetőnk nevezetes postai visszaélések és rendetlenségekről tudósit bennünket. Egerben — írja — az a szokás a napilapoknál, hogy azokat a levélhordó hordja ki s ezért egy évre 1 frt 80 krt kell fizetni ; ennélfogva neki a mi 15 frtos napilapunk voltaképen 16 frt 80 krba kerül. Emellet az expediálás is rendetlen; többször megtörtént, hogy lapunk Győrön és trécsen át jutott el oda — harmad , negyednapra ; az is gyakran megtörténik , hogy a reggeli (6 óra) postával érkezett lapot este 6—7 órakor kézbesítik. Ajánljuk ez a szarvashibákat a budapesti főpostaigazgatóság figyelmébe. Előfizetőinket pedig általában fölkérjük, hogy ha lapunkat nem pontosan kapják, a kiadóiiatalt az első rendetlenség esetén azonnal értesiteni sziveskedjenek, hogy az a hibák orvoslásáról gondoskodhassék. — Utcáink locsolása néhány nap óta rendszeresen folyik. Napjában többször nagy hordókat vontatva járnak városi kocsik s hatalmasan locsolják a kövezett utcákat. Egészségi szempontból azonban sort keríthetnének tán olykor a kövezetlen utcákra is , mert az ezekben lakók semmiképen sem okai annak, hogy oly bokáig poros utcákban kell lakniuk, melyeket már legalább is egy évtizeddel ezelőtt ki kellett volna köveztetni. — A gymnázium épületében levő kórház alatt lépten-momon panaszkodnak az iskolautcai lakosok és méltán ; az idő valóságos kánikulai jelleget öltött, s minthogy a gymnázium épületében és udvarában a barakkok tömve vannak néppel, egészségi szempontból itt volna tán az ideje, hogy a város kelő közepén levő épületből a betegeket a hatóság szállíttassa el vagy Új Szegedre vagy ki a közkórházba; ez utóbbihoz már szárazon is megnyílt a közlekedés. Az egészségi állapotok úgy sem valami kecsegtetők, annyival inkább nincs helye nehéz betegekkel teli kórháznak a város közepén. Új fűszerkereskedés nyílt meg a Klauzál-téren, a Blaskovics-telken épült csinos ideiglenes épületben , a Lausevics és Stojkovics társkereskedőké, akik ezen üzlethelyiségüket egészen újonan szerelték föl és igen csinosan fedezték be. E régi jóhisra céget nem kell a közösség figyelmébe ajánlanunk, e helyett utalunk a mai számunkban foglalt hirdetésére. A kir. biztosság erélyének nyoma naponként több és több alakban nyilvánul. Míg egyfelől a rekonstrukió munkájába vágó becslések naponta lankadatlan erélyei folynak, másfelől a leghathatósabb intézkedéseket látjuk az egyes belvizek kiszivattyúzásában s különösen a közegészség fentartására irányzott műveletekben. A földhordás a víztől megszabadult helyekre naponként fokozottabb erővel folyik, valamint a hulladék és szemét eltávolítása is. Ezekkel a munkákkal eddig mindegy száz szekér és igáskocsi foglalkozott, amelyek hosszú sorokban vonulnak végig az utcákon; a kir. biztos rendeletéből azonban a hatóság még 250 kocsit szerez be, sőt részben már be is szerzett. Értesítés. Értesítem mindazon szülőket, akiknek gyermekeik Monoron lettek elhelyezve, vagy későbben Czeglédre átszállítva, hogy gyermekeik f. hó 2- án, vagyis vasárnap délben meg fognak érkezni ; fölhívom tehát őket, hogy akkor az osztr. államvasúti indulóháznál jelenjenek meg s gyermekeiket újra szülői gondoskodások alá vegyék. Szegeden, 1879. évi junius 26-án. Pálfy Ferenc, polgármester, 1 r o (I a 1 o m. — Vettük a „Magyar Lexicon“ 30. és 31-ik füzetét, mely utóbbi a „Birma“ szóig ért el. Az előbbeni füzethez Magyarország kis térképei vannak mellékelve — az általános hőmérséki viszonyok főbüntetésével; az utóbbinak melléklete : vasúti kocsi rajzok. — A „M. Laicon“ egy-egy füzete 30 kr. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ legújabb száma a következő tartalommal jelent meg : Szöveg: Pázmándi Horvát Endre. — De szomorú költ. (A. H.) — A kis zöldség. Elbeszélés. (Széptaludy Ö. Ferenc.) II. folyt. — Mirza Saffi dalaiból. Költ. (Sziklay Soma.) — A vér. („Strathmore.“) Regény. (Irta Ouida.) XXIV. folyt. — Megláttam őt. Költ (Pesti Lénárd) — A nagyralátó. Rajz a népéletből. (Palotás Fausztin ) — A segedi ünnep a párisi nagy operában. — Az ember fajbeli egysége. (Requinyi Géza) — Különfélék. —Sakföladvány. — Képrejtvény.— Szerk. üzenetek. — Rajzok: Pázmándi Horvát Endre — Szegedi ünnepély párisi nagy operában. A farandole-tánc. Theo kisasszony, mint illatszerárusnik. Hála Franciaországnak. — Pázmándi Horvát Endre „magánya*. A lap ára negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt. Az előfizetési pénzek az Athenaeum kiadóhivatalába küldendők. Vegyes. * A „Nemzeti Hírlap“ c. politikai napilap a f. hó végével megszűnik. A „N. H.“ egyike volt a legjobban szerkesztett lapoknak; nézeteiben és elveiben mérsékelt, modorában komoly és finom, közleményeiben válogatós, tehát tartalmas — ez volt a „N. H.“ Az egyetlen nagy politikai lap, amelyről azt lehetett mondani, hogy glacekertyűben volt szerkesztve. Sajnáljuk, hogy megszűnik. * József főherceg a napokban Székesfehérvárott volt s megtekinté ismét a kiállítást. Beszélgetett egyes kiállítókkal, és több szívélyes megjegzést tett. Az „E.“ tudósítója följegyzi a következőket: A fog körútját a képtárnál kezdte meg, hogy Mészöly kalauzolta. — Egy tájképnél , diy megállította s megmagyarázta, hogy I. Hirsch (Parisból) a szegediek javára fölajánlta és 10U0 írtért kisorsoltatja. „Apropos Szeged , mondá a főherceg, tudják, hogy most a belga hadseregben indult meg a legujabb mozgalom a szegediek segélyezése érdekében. A húgom (a belga királyné) kért tőlem képeket a hajdani és az árvizes Szegedről , de a régi Szegedről egész Budapesten nem tudtam képeket kapni.“ * A bécsi revolver zsurnalisztika. A bécsi „Vorstadt Presse“ kiadóhivatala — mint egy bajai lap írja — a f. hó 1- ről kelt számát beküldte Spitzer és társa bajai nagyiparos cégnek azon alázatos kérelemmel, miszerint ez a helenként egyszer megjelenő lapjara évenkinti potom 12 frtért előfizetni szíveskedjék. E végből nemcsak a gyártulajdonos arcképét hajlandó közzétenni, hanem mindjárt előre is a következő hízelgő sorokat igtatta a lapba : „Sö r f ő z ő Baján. Mint értesülünk, Spitzer és társa bajai söre iránt oly nagy a kereslet, hogy a gyárnak minden erejét ki kell fejteni, hogy ennek megfelelhessen. A sörnek jó zamata van és oly kellemes ital, mely a schwtschati, liesingi és st marxi sörrel is kiállja a versenyt, stb. — No hát, kedves sógor, — igy szól a bajai lap — tudd meg, hogy Baján sörfőző egyátalán nincs és hogy Spitzer és társa jóféle szeszt gyártanak, de sört nem főznek. Közöltük pedig ezen tanulságos kis históriát a végből, hogy hazai iparosaink óvakodjanak az efféle revolver-zsurnalistáktól. Egyveleg. — IV. Napóleonról. Napoleon herceg haláláról újabban a következő részleteket, jelentik : Napoleon herceget az Umwolosi felé vivő után egy kémszemlére két táborkari tiszt és királyi dragonyosok ezredéből egy kis csapat kisérte. Egyszerre csak az út mindkét oldalán zulu csapatok tűntek elő és a herceget rohanták meg, ki lováról leszálloit és egy krol mögötti magaslatokat vizsgált távcsövével , s csak midőn kísérői kiáltásaikkal figyelmeztették, vette ésíre a fényt-neiis venzelyt. ne'Tuar“Későn vol,-mivel a zuluk körülfogták őt és lovaikról leszállott kisérőit, az alatt a lovasok elfuthattak és zajt ütöttek a táborban. Wood ezredes a gárda-dragonyosokkal és lovas kapvadászokkal odaügetett és a félig levetkőztetett hullát találta csak, melyen több asszegail (lándsa) seb volt látható. Ezen fegyverek egyike még a testbe volt szúrva. Az elhunyt herceg életéből följegyezzük a legnevezetesebb szemfényvesztést , melyet a fiatal herceggel szülei űztek. A mint Napóleon császár az 1870-iki porosz-francia háború megkezdésével magával vive a csatatérre az akkor még alig 14 éves herceget, a törekvés, az iskolából még ki sem nőtt herceget, mint hőst előtüntetni, mind az atyát, mind a fiút nevetséges szintte tüntette föl. A csatatérről Eugenia császárnéhoz érkezett táviratok nem gyakorolták a remélt hatást a népre , melynél III. Napóleon rég elvesztette a rokonszenvet. A nép nevezett e táviratokon s gúnydalokat dalolt az atyára s fiúra. A saarbrücki csata alkalmából a császár a császárnéhoz a következő táviratot intézte : „Lajos ép most állotta ki a tűzkeresztséget. Bámulatraméltó hidegvérűséget tanúl Egy emlék a múltból. III. Napóleon császár 1856. márc. 18-án fogadta Franciaország nagy törvényhozó testületeinek tisztelgését fia születése alkalmából. A császár akkor Morny herceg üdvözlő szavaira következőleg felelt: „Nagyon meghatottak az érzelmek, melyeket ön nekem gondviselés ajándékozt, fiam születése alkalmából kifejezett. Ön benne a reményt üdvözölte, melyben oly szívesen ringatjuk magunkat ama rendszer további fönnmaradása iránt, amelyet ön az ország közérdekeire a legjobb kezességnek tekint, de a bölcselet körül zajló egyhangú örömnyilatkozatok nem gátolnak engem abban, hogy azok sorsára emlékezzem, kik ő előtte ugyane helyen és hasonló viszonyok közt születtek. Ha azt reményem, hogy az ő sorsa szerencsésebb lesz, ezt azért teszem, mert bízom a gondviselésben s nem kételkedhetem az ő különös oltalmában, midőn látom, hogy egészen sajátszerű viszonyok találkozásával újra fölemelte azt, a mit negyven évvel ezelőtt neki porba dönteni tetszett, mintha épen a vértanúággal s a szerencsétlenséggel meg akarta vola adni a nép soraiból támadt új uralkodóháznak a többiek életkorát. A történelem olyan tanúságokat ad, melyeket soha feledni nem fogok. Egyrészt arra int, vissza ne éljek a szerencse kegyével, másrészt azt kiáltja nekem : az uralkodóháznak csak akkor vannak meg az állandóság esélyei, ha hű marad származásához s egyes egyedül ama népszerű érdekekkel foglalkozik, melyekért teremtve leu. Ez a gyermek, mely bölcsőjében a készülődő békének szenteli magát, melynek egy órával születése után a szent atya áldását hozta meg a táviró, melyet örömriadva fogad az egész francia nép, ez a gyermek méltó lesz a jövőhöz, mely reá várakozik. „Eugenia császárné a szülés alkalmával igen komoly veszélyben forgott. Eleine chloroformizálni akarták s hir szerint az angol királynő udvari orvosa e célból jött betegágyához. A császárné, ki két ízben meg,|Hg.m xajuuum—pm yon/un WVU4 bocsátotta ki kezéből az ereklyetartót, melyet a császártól kapott s melytől sohasem vált meg. Napoleon hg és Lucian Murat hy jelen voltak a szülésnél. A herceg keresztelőjén hir szerint még látszottak a nyomok, melyeket a fogó a gyermek arcán hagyott. A trónörökös születését a császár a legnagyobb fénynyel s a szokásos kegyelmi tényekkel ünnepelte. A zálogházakból visszaadták a szegények zálogait, nagymérvű pénzsegély osztatott szét, a színházakban ingyenes előadás tartatott, stb. Azon tradíciót, hogy az uralkodó pár az ország összes gyermekeinél, kik a trónörökössel egy napon születtek, a keresztszülői tisztet köteles teljesíteni, szintén hiven megtartották. Canrobert és Bosquet tábornokokkal a császár a díszebéden személyesen tudatta, hogy tábornagyokká nevezte ki őket. Rendjeleső is hullott gazdagon, de azért csak részben lehetett az igényeket kielégíteni, mert nyolcvanezernél többen folyamodtak ez alkalomból kitüntetésért. sított és legkevésbé sem vesztette el lélekjelenlétét. Mi az első sorban állottunk, de a puska- és ágyúgolyók lábaink előtt hullottak le. Lajos megtartott emlékül egy golyót, mely közvetlen közelében esett le. Nem egy katona sírt, midőn őt ily bátornak látta.“ Ép oly gúnyosan , mint ez, fogadtatott azon távirat is, mely a császár egyenes rendeletéből a saarbrücki csata után a belügyminiszterhez küldetett. Ez igy hangzott: A „Journal Officiel“ nem hivatalos részébe a császár rendelete következtében tétesse be a következő jegyzéket s másolatba küldje ezt be valamennyi párisi hírlapnak is : „Ma, augusztus 2-ikán, délelőtt 11 órakor a francia csapatoknaknak komoly ütközetük volt a poroszokkal. A mi seregünk kezdte meg a támadást, átlépte a határt s benyomult a porosz területre. — Az ellenség állásának erőssége dacára egynéhány zászlóaljunk elég volt arra, hogy a Saarbrücköt uraló magaslatokat átvegye, s tüzérségünk csakhamar elűzte az ellent a városból. — Mi csak kevés veszteséget szenvedtünk. A császár a harci műveleteknél jelen volt s a császárság mindenüvé kisérte őt s a hadjárat első csatamezején részesült a tűzkeresztségben. Lélekjelenléte, hidegvérüsége a veszélyben méltó volt a névhez, melyet visel. A császár 4 órakor tért vissza Metzba. IV. Napoleon személyiségéről és Angliában elfoglalt társadalmi állásiról egy beavatott levelező a „N. W. T.“ ban a következőket írja : „Napoleon herceg alacsony, vékony termetű s mint minden francia, igen mozgékony természetű volt. Arca szintelennek tetszett, szemei meglehetősen fénytelenek voltak s a rendesnél nagyobb orra olyan kifejezést adott arcának, mely a herceget kevésbé eszesnek tüntette föl, mint valóban volt. Egészbe véve nem igen kedvező benyomást tett s korántsem volt az a szép fiatal ember, a kinek Franciaországban és nálunk is elterjedt arcképei mutatták. Ae közelebbi ismeretség folytán sokat nyert. Udvarias, nyájas, jó nevelésű ifjú volt ; — föllépése igen szerény, társalgása középszerű, de tanult elmére vallott. Állása a társadalomban igen kényes volt. Az angol hercegek és ott tartózkodó külföldi fejedelmi sarjak külsőleg úgy bántak vele, mint egyenranguval. „Monseigneur “ nek címezték egymást, de a bizalmas tegezést , mely a fejedelmi személyek közt igen szokásos, megtagadták tőle. Különösen kegyelte az ifjú Napóleont a walesi herceg, ki sokat társalgott vele s nagyrészt ő ada meg társadalmi állását. Úgy bántak vele, mint fejedelmi személlyel, noha sehol sem tesznek oly nagy különbséget az igazi király fiak és a puszta trónkeresők közt, mint épen az angol udvarnál. A Tisza vízállása. Szeged, junius 27. 21' 2" 0"' 6.96 meter ____eleré« sz«r f«ssie itajgj’ Nannor.