Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-06-27 / 77. szám

És mint a hajdankorban „amici populi ro­­mania, a római nép barátai a veszedelem idején kérték, hogy ők se­­n­ddl vehessenek részt a küz­delemben : mi is kérjük exellenciádat , kegyes­kedjék bennünket bizalmára méltatva a küzdők sorába fölvenni s a rekonstrukció nagy munká­jánál alkalmazni, hogy tettekkel bizonyíthassuk be, hogy méltók vagyunk e nagy városnak szellemi terén ifjabb, de előre törekvő testvérei lehetni. És e nagy teremtő munka bevégzésére óhajtjuk, hogy Isten excellenciádat Szeged vá­ros és az egész haza és nemzet javára sokáig, az emberi élet legvégső határáig tartsa meg — Éljen ! A küldöttség lelkes éljenzése után a kir. biztos úr lényegileg a következőkben válaszolt: Örömmel veszi tudomásul H.-M. Vásárhely városának ezen szomszéd szerencsétlen város iránt való rokonszenvét, annyival inkább, mert ezt ma már nem a katasztrófa szülte pillanatnyi föllángolásnak, hanem a legerősebb rokonszenv­­nek tulajdonítja. H.-M. Vásárhely eddig is, min­djárt a vész első pillanataitól fogva, elisme­résre méltólag sokat tett e szomszéd városért, s ezért köszönetet mond. A­mi személyét illeti, az iránta nyilvánuló bizalmat melegen köszöni s kijelenti, hogy legfőbb törekvése és büszke­sége leend, ha munkáját siker koronázza ; szán­déka egyébiránt, és pedig nem sokára, a szom­széd tör­vény­hatóságok­at s ezek közt II. M.­­Vásárhely városát is személyesen me­glátogatni; edd­g is, a mennyiben erre szüksége lenne, a fölajánlott testvéri munkás kezet készséggel fogja igénybe venni. Végül üdvözlé a törvényhatóságot s biztositá legő­szin­­tébb jóindulatáról. Ezután egyenként bemutattatá magának a küldöttség tagjait s mindegyikkel néhány barát­ságos s­ót váltott. Kovács téglagyárosnak meg­ígérte, hogy gyárát meg fogja látogatni. Végül egyenként kezet fogott a tisztelgőkkel, a kik a legjobb benyomást vive magukkal távoztak el. — Kitűnő vendégei voltak tegnap előtt vámjunknak .­ Tisza László, a kir. biztos úr bátyja, és P­erényi Zsigmond báró orsz. képviselők. Egy napig időztek itt, hogy megte­kintsék a romvárost. •­ Tegnap pedig Ormós Zsigmond temesvári főispán és Török temes­vári polgármester tisztelegtek a kir. biztosnál.­­ A kárbecslések miatt itt-ott pana­szok h­angzanak, sőt egy elégedetlen hang már a nyilvánosság elé is lépett. Nem tudjuk, mennyiben lehetnek alaposak a panaszok , de va­lami nagyobb jelentőséggel aligha bírhatnak, mert másfelől meg a teljes megelégedés nyilatkozatait halljuk. A panaszok természetesen az alacsony becslések miatt hangzanak, a­minek a becslé­­sekre nézve megállapított hibás kulcs lenne az oka. Erre nézve először is fölvilágosításul azt jegyezzük meg, hogy bármilyen a becslési kulcs, az a segélyösszeg arányára nézve nem tesz különbséget, föltéve természetesen , hogy azt mindenütt egyformán alkalmazzák, a­minek ellenkezőjét föltennünk nem lehet. Egyes esetekben talán lehetnek téves fölvételek , de ezek, kivált ily gyors munkánál, kikerülhetlenek, s az ilyen izolált esetek miatt a türelmetlenség és zúgolódás nem indokolt.­­ A­mi egy­ébiránt a becslési kulcsot illeti , teljesen megbízható forrásból azt az értesülést nyertük, hogy ennek alkalmazása mellett az összes kárösszeg az in­gatlanokra nézve előreláthatólag 4—5-s­örösét fogja kitenni annak, a­mit az adó alapján való — ennek százszorosát vevő — becslés fölmu­tat, a­mely becslés szerint a kár­összeg körül­belül 6 millióra rúgna. — Ezek után általában még csak arra kívánjuk polgártársainkat figyel­meztetni, hogy óvatossággal fogadják a királyi biztosság s a kormány terveiről mostanában bőven szállongó híreket , mert azok közt — mint már eddig is kitűnt — sok a mende­monda.­­ Az árvízkárosultak javára a hivatalos lap legutóbbi kimutatása szerint be­gyült eddig 2.815.019 Irt 85 kr.­­ A miniszterelnök urnák itt­­idöz­éséről szóló közleményünkben eml­tettük a kir. bi/.ios urnás volt ebédet is , s minthogy megneveztük az ab­ban résztvett személyeket, de hiányosan, most utólag a hibát hely­rehozva megemlítjük, hogy abban a nevezetteken kívül Horváth G­y­ula kir. biztosi tanácstag és S­­­e­s­t­e­r min. titkár urak is részt vettek. — A Schwarzenberg-ünnepé­­lyen a vízkárosultak részére hegyült 12 ezer forintból — m­int nemrég említettük — C­a­n­­konics grófné fölajánlása folytán a városi Szegény sors­n iparosok és háztulajdonosok ré­szére 8 ezer frt fog kiosztatni. Erre nézve a tervezet az volt, hogy az iparosok köz­ül 80 jelöltessék ki az ipartársulat által, hogy így egynek egynek 50 frt jusson. A nagy ipartár­sulat azonban — minthogy szegény sorsú iparo­sok nagy számmal vannak — megkérte Dáni Ferenc főispán urat, hogy 160 iparost jelöltes­senek ki, a­kiknek az így­ese­dő 25 frt ado­mány is nagy segítség lesz. Azt hiszszük, hogy az ipartársulat javaslatát mind a főispán úr, mind a lelkes Csekonics grófné elfogadja. — Kinevezés. Molnár Elemér sze­gedi kir. törvényszéki aljegyző — mint a hiva­talos lapban olvassuk — ugyanezen törvény­székhez jegyzővé neveztetett ki. Gratulá­lunk derék fiatal földieknek az előléptetéshez. — Hangverseny a szegediek ja­vára. Nagy­kikindán f. hó 2- án a szegediek javára e telsége jeligéje alatt , hogy „Szeged lesz“, Malcolm és Gizella báróné hangver­senyt rendezett saját lakásában. Közreműködött a nagy­kikindai dalegylet és több előkelő egyén. Jelen volt Hertel­endy torontáli főispán és szép számú közönség. A hangverseny általános tetszést aratott.. A jövedelem meghaladja a 300 forintot. — Sándor­falva uj község háztelkei­nek fölosztása Pallavicini Sándor őrgróf uradal­­mának igazgatója, asgos Radenich János ur által múlt vasárnap eszközöltetett. Jelen voltak az igazgatón kívül az uradalom részéről még Masszanetz erdőmester, Lányi József homoki ispán, Vig­h Gyula mérnök és Sz­oj­k­a Kornél. Az áttelepü­ő algyőiek mintegy 180 an voltak —­ a biró, Tápay Ferenc jegyző, a községi pénztárnok s néhány tehetősebb polgár vezetése alatt. Az áttelepülők mindegyike kö­rülbelül 700 - öl ház­ , udvar és kerttelket kapott s mindannyian hálás elégedettséggel vet­ték az adományozást, s az elöljáróság a közsé­get a kormánytól nyerendő 60,000 frt kiosz­tandó segélypénzből, meg a kormány által ga­rantirozandó 100 000 fr­nyi kölcsönből óhajtja fölépíteni m­ig a még fönnmaradó különbözetét az áltelepü­ek megmentett készpénzükkel egyen­lítik ki. — Radenich ur a helyszínen jelen volt Schlenker és Reicher építészeket a pap­lak s ig­ izgatósági épület rögtöni elkészítésével s a község egy minta-paraszti ház fölépítésével bizta meg , s ezek a munkálatok még a héten folyamatban lesznek. Az áttelepülők, va­lamint­ Radenich úr is, azt akarják , hogy a közs­ég már a tavaszra teljesen felépüljön.­­ Ugyanez alkalommal járt ott a percsóiai helyett újabb és biztosabb védvonal megállapítására kiküldött bizottság, mely B­a­k­a­y, S­z­t­u­h­­n, Novák főügyész, Reiz­n­er és Magyar mérnök urakból ál ott. Az uradalom képviselői­vel hosszabb értekezlet tartatván , a három védvonal közüti a homoki temetőtől a sövény­házi magaslatokig terjedő véleményeztetett aján­lásra , mi­ellen azonban az uj sándorfalviak egy része, állítólagos elzáratás miatt algyői földeiktől, protestálni készül. Fölemslitendőnek tartjuk, hogy Reizner főjegyző ur kutatásai közben több őskorbeli lelet birtokába ju­tott, s a hatrongyosi magaslaton egy ősi telepre vés következtetni. — Mindkét tény szerencsés befejezte után délben nagy áldomás követke­zett a homoki majorban, hol a derék és ven­dégszerelő Lány­i ispán ur és neje oly sikere­sen vitték házigazdái tiszteket , hogy a vendé­gek nagy részét a késő este is még ott találta. — A budapesti postaigazga­tóság rendelete folytán a II. Váradra menő levél- és kocsiposta-küldemények f. hó 27-iktől kezdve mindennap a 7 órakor innét elinduló hajóval indíttatnak el. — Egy egri előfizetőnk nevezetes postai visszaélések és rendetlen­ségekről tudósit bennünket. Egerben — írja — az a szokás a napilapoknál, hogy azokat a levélhordó hordja ki s ezért egy évre 1 frt 80 krt kell fizetni ; ennélfogva neki a mi 15 frtos napilapunk voltaképen 16 frt 80 krba kerül. Emelle­t az expediálás is rendetlen; több­ször megtörtént, hogy lapunk Győrön és tré­­csen át jutott el oda — harmad , negyednapra ; az is gy­akran megtörténik , hogy a reggeli (6 óra) postával érkezett lapot este 6—7 órakor kézbesítik. Ajánljuk ez a szarvashibákat a bu­dapesti főpostaigazgatóság figyelmébe. Előfi­zetőinket pedig általában fölkérjük, hogy ha lapunkat nem pontosan kapják, a kiadóii­­­atalt az első rendetlenség esetén azonnal érte­siteni sziveskedjenek, hogy az a hibák orvoslá­sáról gondoskodhassék. — Utcáink locsolása néhány nap óta rendszeresen folyik. Napjában többször nagy hor­dókat vontatva járnak városi kocsik s hatalmasan locsolják a kövezett utcákat. Egészségi­ szempont­ból azonban sort keríthetnének tán olykor a kövezetlen utcákra is , mert az ezekben lakók semmiképen sem okai annak, hogy oly bokáig poros utcákban kell lakniuk, melyeket már leg­alább is egy évtizeddel ezelőtt ki kellett volna kövez­tetni. — A gymnázium épületében le­vő kórház alatt lépten-mom­on panaszkod­nak az iskolautcai lakosok és méltán ; az idő valóságos kánikulai jelleget öltött, s minthogy a gymnázium épületében és udvarában a ba­rakkok tömve vannak néppel, egészségi szem­pontból itt volna tán az ideje, ho­gy a város ke­lő közepén levő épületből a betegeket a ha­tóság szállíttassa el vagy Új Szegedre vagy ki a közkórházba; ez utóbbihoz már szárazon is megnyílt a közlekedés. Az egészségi állapotok úgy sem valami kecsegtetők, annyival inkább nincs helye nehéz betegekkel teli kórháznak a város közepén.­­ Új f­ű­s­z­e­r­k­e­r­e­s­k­e­d­é­s nyílt meg a Klauzál-téren, a Blaskovics-telken épült csinos ideiglenes épületben , a Lausevics és S­t­o­j­­kovics társkereskedőké, a­kik ezen üzlethe­lyiségüket egészen újonan szerelték föl és igen csinosan f­edezték be. E régi jóhisra céget nem kell a közös­ség figyelmébe ajánlanunk, e he­lyett utalunk a mai számunkban foglalt hirde­tésére.­­ A kir. biztosság erélyének n­y­o­­m­a naponként több és több alakban nyilvánul. Míg egyfelől a rekon­struk­ió munkájába vágó becslések naponta lankadatlan erélyei folynak, másfelől a leghathatósabb intézkedéseket látjuk az egyes belvizek kiszivattyúzásában s különö­sen a közegészség fentartására irányzott műve­letekben. A földh­ordás a víztől megszabadult helyekre naponként fokozottabb erővel folyik, valamint a hulladék és szemét eltávolítása is. Ezekkel a munkákkal eddig minde­gy száz sze­kér és igáskocsi foglalkozott, a­melyek hosszú sorokban vonulnak végig az utcákon; a kir. biztos rendeletéből azonban a hatóság még 250 kocsit szerez be, sőt részben már be is szerzett. É­rtesítés. Értesítem mindazon szülőket, a­kiknek gyermekeik Monoron lettek elhelyezve, vagy későbben Czeglédre átszállítva, hogy gyer­mekeik f. hó 2- án, vagyis vasárnap délben meg fognak érkezni ; fölhívom tehát őket, hogy akkor az osztr. államvasúti indulóháznál jelen­jenek meg s gyermekeiket újra szülői gondos­kodások alá vegyék. Szegeden, 1879. évi junius 26-án. Pálfy Ferenc, polgármester, 1 r o (I a 1 o m. — Vettük a „Magyar Lexicon“ 30. és 31-ik füzetét, mely utóbbi a „Birma“ szóig ért el. Az előbbeni füzethez Magyarország kis térképei vannak mellékelve — az általános hő­­mérséki viszonyok főbüntetésével; az utóbbinak melléklete : vasúti kocsi rajzok. — A „M. L­aicon“ egy-egy füzete 30 kr. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ leg­újabb száma a következő tartalommal jelent meg : S­z­ö­­veg: Pázmándi Horvát Endre. — De szomorú költ. (A. H.) — A kis zöldség. Elbeszélés. (Széptaludy Ö. Ferenc.) II. folyt. — Mirza Saffi dalaiból. Költ. (Sziklay Soma.) — A vér. („Strathmore.“) Regény. (Irta Ouida.) XXIV. folyt. — Megláttam őt. Költ (Pesti Lénárd) — A nagyralátó. Rajz a népéletből. (Palotás Fausztin ) — A s­egedi ünnep a párisi nagy operában. — Az ember fajbeli egysége. (Requinyi Géza) — Különfélék. —Sak­­föladvány. — Képrejtvény.— Szerk. üzenetek. — Raj­zok: Pázmándi Horvát Endre — Szegedi ünnepély pá­risi nagy operában. A farandole-tánc. Theo kisasszony, mint illatszerárusnik. Hála Franciaországnak. — Pázmándi Horvát Endre „magánya*. A lap ára negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt. Az előfizetési pénzek az Athenaeum kia­dóhivatalába küldendők. V­egyes. * A „N­emzeti Hírlap“ c. politikai napilap a f. hó végével megszűnik. A „N. H.“ egyike volt a legjobban szerkesztett lapoknak; nézeteiben és elveiben mérsékelt, modorában komoly és finom, közleményeiben válogatós, te­hát tartalmas — ez volt a „N. H.“ Az egyet­len nagy politikai lap, a­melyről azt lehetett mondani, hogy glacekertyűben volt szerkesztve. Sajnáljuk, hogy megszűnik. * József főherceg a napokban Szé­­kesfehérvárott volt s megtekinté ismét a ki­állítást. Beszélgetett egyes kiállítókkal, és több szívélyes megjegzést tett. Az „E.“ tudósítója föl­­jegyzi a következőket: A f­og körútját a képtárnál kezdte meg, hogy Mészöly kalauzolta. — Egy tájképnél , diy megállította s megmagyarázta, hogy I. Hirsch (Parisból) a szegediek javára fölajánlta és 10U0 írtért kisorsoltatja. „Apropos Szeged , mondá a főherceg, tudják, hogy most a belga h­adseregben indult meg a leg­­ujabb mozgalom a szegediek segélyezése érde­kében. A húgom (a belga királyné) kért tőlem képeket a hajdani és az árvizes Szegedről , de a régi Szegedről egész Budapesten nem tudtam képeket kapni.“ * A bécsi revolver zsurnalisz­tika. A bécsi „Vorstadt Presse“ kiadóhivatala — mint egy bajai lap írja — a f. hó 1- ről kelt számát beküldte Spitzer és társa bajai nagy­iparos cégnek azon alázatos kérelemmel, miszerint ez a helenként egyszer megjelenő lap­­jara éven­kinti potom 12 frtért előfizetni szíves­kedjék. E végből nemcsak a gyártulajdonos arcképét hajlandó közzétenni, hanem mindjárt előre is a következő hízelgő sorokat igtatta a lapba : „S­ö r f ő z ő Baján. Mint értesülünk, Spitzer és társa bajai söre iránt oly nagy a ke­reslet, hogy a gyárnak minden erejét ki kell fejteni, hogy ennek megfelelhessen. A sörnek jó zamata van és oly kellemes ital, mely a schwtsch­ati, liesingi és st­ marxi sörrel is kiállja a versenyt, stb. — No hát, kedves sógor, — igy szól a bajai lap — tudd meg, hogy Baján sör­főző egyátalán nincs és hogy Spitzer és társa jóféle szeszt gyártanak, de sört nem főznek. Közöltük pedig ezen tanulsá­gos kis históriát a végből, hogy hazai iparosaink óvakodjanak az efféle revolver-zsurnalistáktól. E­gyveleg. — IV. Napóleonról. Napoleon herceg haláláról újabban a következő részleteket, je­lentik : Napoleon herceget az Umwolosi felé vivő után egy kémszemlére két táborkari tiszt és királyi dragonyosok ezredéből egy kis csapat kisérte. Egyszerre csak az út mindkét oldalán zulu csapatok tűntek elő és a herceget rohan­ták meg, ki lováról leszálloit és egy krol mö­götti magaslatokat vizsgált távcsövével , s csak midőn kísérői kiáltásaikkal figyelmeztették, vette ésí­re a fényt-neiis venzelyt. ne'Tuar“Későn vol­,-mivel a zuluk körülfogták őt és lovaikról le­szállott kisérőit, az alatt a lovasok elfuthattak és zajt ütöttek a táborban. Wood ezredes a gárda-dragonyosok­kal és lovas kapvadászokkal odaügetett és a félig levetkőztetett hullát találta csak, melyen több asszegail (lándsa) seb volt látható. Ezen fegyverek egyike még a testbe volt szúrva. Az elhunyt herceg életéből följegyezzük a legnevezetesebb szemfényvesztést , melyet a fiatal herceggel szülei űztek. A mint Napóleon császár az 1870-iki porosz-francia háború meg­kezdésével magával vive a csatatérre az akkor még alig 14 éves herceget, a törekvés, az isko­lából m­ég ki sem nőtt herceget, mint hőst előtüntetni, mind az atyát, mind a fiút nevet­séges szintte tüntette föl. A csatatérről Eugenia császárnéhoz érkezett táviratok nem gyakorol­ták a remélt hatást a népre , melynél III. Na­póleon rég elvesztette a rokonszenvet. A nép­­ nevezett e táviratokon s gúnydalokat dalolt az atyára s fiúra. A saarbrücki csata alkalmából a császár a császárnéhoz a következő táviratot intézte : „Lajos ép most állotta ki a tűzke­resztséget. Bámulatraméltó hidegvérűséget tanú­l Egy emlék a múltból. III. Na­póleon császár 1856. márc. 18-án fogadta Fran­ciaország nagy törvényhozó testületeinek tisz­telgését fia születése alkalmából. A császár ak­kor Morny herceg üdvözlő szavaira következő­leg felelt: „Nagyon meghatottak az érzelmek, melyeket ön nekem gondviselés ajándékozt, fiam születése alkalmából kifejezett. Ön benne a re­ményt üdvözölte, melyben oly szívesen ringat­juk magunkat ama rendszer további fönnma­radása iránt, a­melyet ön az ország közérde­keire a legjobb kezességnek tekint, de a böl­­cselet körül zajló egyhangú örömnyilatkozatok nem gátolnak engem abban, hogy azok sorsára emlékezzem, kik ő előtte ugyane helyen és ha­sonló viszonyok közt születtek. Ha azt remény­­em, hogy az ő sorsa szerencsésebb lesz, ezt azért teszem, mert bízom a gondviselésben s nem kételkedhetem az ő különös oltalmában, midőn látom, hogy egészen sajáts­zerű viszonyok talál­kozásával újra fölemelte azt, a mit negyven évvel ezelőtt neki porba dönteni tetszett, mintha épen a vértanú­ággal s a szerencsétlenséggel meg akarta vo­la adni a nép soraiból támadt új uralkodóháznak a többiek életkorát. A tör­ténelem olyan tanúságokat ad, melyeket soha feledni nem fogok. Egyrészt arra int, vissza ne éljek a szerencse kegyével, másrészt azt kiáltja nekem : az uralkodóháznak csak akkor vannak meg az állandóság esélyei, ha hű marad szár­mazásához s egyes egyedül ama népszerű érde­kekkel foglalkozik, melyekért teremtve leu. Ez a gyermek, mely bölcsőjében a készülődő bé­kének szenteli magát, melynek egy órával szü­letése után a szent atya áldását hozta meg a táviró, melyet örömriadva fogad az egész fran­cia nép, ez a gyermek méltó lesz a jövőhöz, mely reá várakozik. „Eugenia császárné a szü­lés alkalmával igen komoly veszélyben forgott. Eleine chloroformizálni akarták s hir szerint az angol királynő udvari orvosa e célból jött betegágyához. A császárné, ki két ízben meg­,|H­g.­m xajuuum—pm yon/un WVU4 bocsátotta ki kezéből az ereklyetartót, melyet a császártól kapott s melytől sohasem vált meg. Napoleon hg és Lucian Murat hy jelen voltak a szülésnél. A herceg keresztelőjén hir szerint még látszottak a nyomok, melyeket a fogó a gyermek arcán hagyott. A trónörökös születését a császár a legnagyobb fénynyel s a szokásos ke­gyelmi tényekkel ünnepelte. A zálogházakból visszaadták a szegények zálogait, nagymérvű pénzsegély osztatott szét, a színházakban ingye­nes előadás tartatott, stb. Azon tradíciót, hogy az uralkodó pár az ország összes gyermekeinél, kik a trónörökössel egy napon születtek, a ke­resztszülői tisztet köteles teljesíteni, szintén hi­­ven megtartották. Canrobert és Bosquet tábor­nokokkal a császár a díszebéden személyesen tudatta, hogy tábornagyokká nevezte ki őket. Rendjel­eső is hullott gazdagon, de azért csak részben lehetett az igényeket kielégíteni, mert nyolcvanezernél többen folyamodtak ez alkalomból kitüntetésért. sított és legkevésbé sem vesztette el lélekjelen­létét. Mi az első sorban állottunk, de a puska- és ágyúgolyók lábaink előtt hullottak le. Lajos megtartott emlékül egy golyót, mely közvetlen közelében esett le. Ne­m egy katona sírt, midőn őt ily bátornak látta.“ Ép oly gúnyosan , mint ez, fogadtatott azon távirat is, mely a császár egyenes rendeletéből a saarbrücki csata után a belügyminiszterhez küldetett. Ez igy hangzott: A „Journal Officiel“ nem hivatalos részébe a császár rendelete következtében tétesse be a következő jegyzéket s másolatba küldje ezt be valamennyi párisi hírlapnak is : „Ma, augusztus 2-ikán, délelőtt 11 órakor a francia csapatok­­naknak komoly ütközetük volt a poroszokkal. A mi seregünk kezdte meg a támadást, átlépte a határt s benyomult a porosz területre. — Az ellenség állásának erőssége dacára egynéhány zászlóaljunk elég volt arra, hogy a Saarbrücköt uraló magaslatokat átvegye, s tüzérségünk csak­hamar elűzte az ellent a városból. — Mi csak kevés veszteséget szenvedtünk. A császár a harci műveleteknél jelen volt s a császárs­ág mindenüvé kisérte őt s a hadjárat első csata­­mezején részesült a tűzkeresztségben. Lélekje­lenléte, hidegvérüsége a veszély­ben méltó volt a névhez, melyet visel. A császár 4 órakor tért vissza Metzba. IV. Napoleon személyiségéről és Angliában elfoglalt társadalmi állásiról egy beavatott le­velező a „N. W. T.“ ban a következőket írja : „Napoleon herceg alacsony, vékony termetű s mint minden francia, igen mozgékony természetű volt. Arca szintelennek tetszett, szemei megle­hetősen fénytelenek voltak s a rendesnél na­­gyobb orra olyan kifejezést adott arcának, mely a herceget kevésbé eszesnek tüntette föl, mint valóban volt. Egészbe véve nem igen kedvező benyomást tett s korántsem volt az a szép fiatal ember, a kinek Franciaországban és ná­lunk is elterjedt arcképei mutatták. Ae köze­lebbi ismeretség folytán sokat nyert. Udvarias, nyájas, jó nevelésű ifjú volt ; — föllépése igen szerény, társalgása középszerű, de tanult elmére vallott. Állása a társadalomban igen kényes volt. Az angol hercegek és ott tartózkodó kül­földi fejedelmi sarjak külsőleg úgy bántak vele, mint egy­enranguval. „Monseigneur “ nek címezték egymást, de a bizalmas tegezést , mely a feje­delmi személyek közt igen szokásos, megtagad­ták tőle. Különösen kegyelte az ifjú Napóleont a walesi herceg, ki sokat társalgott vele s nagy­részt ő ad­a meg társadalmi állását. Úgy bán­tak vele, mint fejedelmi személlyel, noha se­hol sem tesznek oly nagy különbséget az igazi király fiak és a puszta trónkeresők közt, mint épen az angol udvarnál. A Tisza vízállása. Szeged, junius 27. 21' 2" 0"' 6.96 meter ____eleré« sz«r­ f«ssie i­tajgj’ Nan­nor.

Next