Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-02-21 / 23. szám

ságokkal egy körrendeletben. A tartalékosok te­hát az év őszén nyugton maradhatnak házi tűz­helyeiknél és polgári foglalkozásaik mellett.­­ A szegdi dalárda ez idei első kö­telezett dal- és táncestélyét márc. 1-én fogja megtartani (l.­alább az erre vonatkozó meghí­vást). Az estély műsorát itt adjuk : 1. „Vineta“, Abt Ferenctől, kardal. 2. „Aria“, Weber M. Károlytól. Énekli Rónaszékiné Vilma úrnő. 3. „Népdalfüzér“, kardalossta Roth Endre. 4. „Mindeneknek alkotója“, dal Schumann Ró­­berttől. Énekli: Kis János úr. 5. „Madár hová?“, Witt Ferenctől, kardal bariton solával, melyet Kis János ur énekel. 6. „Népdalok.“ Énekli: Rónaszékiné Vilma úrnő. 7. „Mas­kenball-Polka“ Genée Richardtól, kardal.­­ Még egy úri bál lesz f. hó 25-én a felsöv. kaszinó helyiségében, a melyet fiatalabb s idősb urak vegyesen rendeznek a „menyecs­­kék bálja“ cím alatt. Magától értetődik, hogy azért lesznek ott „fiatal lányok“ is. A bálnak szigorúan házias jellege lesz, ami természetesen minden női luxust kizár.­­ Angol ügynökök időznek nálunk néhány nap óta sertésvásárlás és szállítás végett. A megvett sertéseket ők maguk — ketten egy szolgával — le is vágják s maguk készítik el a vasúti szállításra is. Ezúttal próbaképen csak 50 db levágott sertést szállítanak Londonba s ha a vállalat kifizeti magát, az általuk képviselt angol sertésvágó-üzlet állandó összeköttetésbe lép a szegedi sertéspiaccal, a­melynek ez bizo­nyára nem kis lendületet adna, s azért melegen óhajtjuk, hogy a próba sikerüljön. — A „szegedi dalárda“ ez évi tisztújító közgyűlését, minthogy annak megtartása az első összehívás alkalmával f. évi január 26-án nem sikerült, f. hó 16-án tartotta meg Balogh János kir. közjegyző, egyleti elnök úr elnöklete alatt, sajnos, ezúttal sem va­lami nagy részvét mellett, a­mi épen nem iga­zolható a különben életképes és sikerrel előre törekvő egyesülettel szemben. — Az évi jelen­tésből kiemelendőnek tartjuk „a közönségnek a dalárda irányában mutatkozó, folyton fokozódó figyelmének és részvétének s a tagok száma folytonos, örvendetes gyarapodásának konstatá­­lását“, mint biztos fokmérőjét az elhaladásnak. A jelentés tudomásulvétele után elnök ez ör­vendetes tény­nyel szemben sajnálkozva említé föl a jelen tisztújító közgyűlés iránt a tagok egy nagy része körében mutatkozó részvétlensé­get s az egylet ügyei iránt való élénkebb ér­deklődésre buzdítá a tagokat. A pénztári és számvizsgálói jelentés örömmel hivatkozik a le­folyt év kedvező anyagi eredményére. Évi be­vétel volt 1948 frt 80 kr, kiadás 1445 frt 84 kr,­­ igy a múlt évről 502 frt 96 kr tőkéje maradt az egyletnek. A közgyűlés mindkét je­lentést tudomásul vévén, a tisztikarnak, vala­mint a pénztárnoknak készséggel szavazta meg a fölmentvényt s utóbbinak a jegyzőkönyvi kö­szönetét.­­ Ezután az elnök a maga és a tiszti­kar, valamint a választmány lemondását beje­lentvén, következett a tisztjítás, mely a követ­kező eredménynyel ment végbe: A volt elnök­nek, Balogh János úrnak, a közgyűlés jegy­ző­könyvi köszönetet és elismerést szavazott s közfölkiáltással, egyhangúlag újra megválasztá. Alelnökké ismét Takács Károly, karmesterré Roth Endre és ügyészszé dr. Fráter Gyula, fölkiáltással, egyhangúlag választottak meg. Vá­lasztmányi tagok lettek: Balogh József, Bokor Pál, Farkas Antal, Huszár Mihály, Kertész Fe­renc, Kiss János, Kiss Simon, Koczor János, Kovács Oktáv, Kremmer Lajos, Kuglin Jusztin, Pfann Lajos, Rainer József, Schaffer Vilmos, Szakáll Lajos, Szendrey Pál. — Ezután a köz­gyűlés az alapszabályok néhány pontján eszkö­zölt módosítást s a f. évi költségvetést állapitá meg, mely szerint bevételi előirányzat, az 1878- ról maradt pénztári készlet betudásával: 2306 frt 96 kr, kiadás 903 frt. A közgyűlést közvet­len követett alakuló választmányi ülésén jegy­zővé Pfann Lajos, másod­jegyzővé Koczor Já­nos, pénztárnokká Huszár Mihály, ellenőrré Kovács Oktáv választattak meg újólag, mind­annyian fölkiáltással. A műszaki bizottság Roth karmester elnöklete alatt a következőkből ala­kult meg: Takács Károly, Szakáll Lajos, dr. Fráter Gyula, Kertész Ferenc, Kiss János, Pfann Lajos, Kremmer Lajos és Szendrey Pál. A vigalmi bizottságba Takács Károly elnök­lete alatt beválasztottak : Farkas Antal, Rainer József, Kovács János, Pfann Lajos, Gál Kál­mán, Kovács József, Pálfy Sándor, Ujj József, Vasa Pál és Wagner Gyula; póttagokká Wag­ner Károly és Schaffer Vilmos.­­ A pestis ellen a honvéd, miniszter által elrendelt élőintézkedésekről vasárnapi szá­munkban hozott közleményünket helybeli lap­társunk korai hírnek mondja, ami elég sajátsá­gos, mert mi sem mondottunk mást a honvéd­ség esetleges mozgósítására vonatkozólag, mint amit ugyanazon cáfolni akaró közleményében ő is állít, hogy t. i. a mozgósításra szükséges előkészületek megtétele van elrendelve. Neve­zett közleményünkben azonban más hiba volt, az t. i., hogy az előkészültség elrendelése a sze­gedi 3 ik honv. zászlóaljra szól; mint utólag értesültünk, ez nem államért a kérdéses min. rendelet egyelőre három h. zászlóaljra szól, de ezek közt a szegedi nincsen. Színház. Debreceni vendégünk és földink, Lovászi Dezső, kedden mutatta be magát először nálunk Lear király szerepében. Tudjuk, hogy Shakespere ez óriási alkotásával a sza­való művészet fölkentjei közül is csak kevesen képesek teljes sikerrel megbirkózni, s azért fia­tal vendégünktől, bár sok jót hallottunk róla, nem tételezhettük föl azt a művészi bevégzett­­séget, a­mely megkívántatik ahoz, hogy Lear alakjához fölemelkedhessék. Ezért mi nem is csalódtunk benne , mert annyit adott, a­mennyit körülbelül várhattunk tőle: adott egyes sikerült részleteket, de nem egészet. A sikerült részle­tekkel azonban bebizonyította azt, hogy van benne művészi inspiráció és képesség az erős jellemek ábrázolására, s egészben arról győzött meg bennünket, hogy komoly, törekvő színész, a­kinek van ambíciója, hogy idővel elérhesse a nagy szellemek által alkotott sziklacsúcsot is, a­melyen az ma még hajótörést szenved. Lová­szi úr ezenkívül a drámai szerepkörre előnyös külső kellékekkel is rendelkezik; ezek közt leg­kiválóbb szép, erős orgánuma, a­mely teljesen alkalmasra gyorsan váltakozó érzelmek kellő szí­nezésére ; csakhogy még nem mindig tudja azt kifogástalanul fölhasználni ; a mértéket hibásan alkalmazza, s igy nem lévén szavalásában mű­vészi rendszer, mely a fokozatokat s átmenete­ket eltalálja, játékából pedig hiányozván az egy­öntetűség, Learjében a jellemegység és a hatás lényeges csorbákat szenvedett. Első jelenéseiben tűnt ez ki leginkább, melyekben annyi marcan­goló kin közepette a mélyen megbántott királyi és apai szívnek minduntalan más meg más húr­jai rendülnek meg a szörnyű tusában. Később már jobban beletalálta magát szerepébe és több jelenése szépen sikerült. A­miből nyilván kitűnt, hogy Lovászi nemcsak megtanulja, hanem ta­nulmányozza is szerepét és annak fázisaiba be­lemélyedni törekszik. A közönség, mely csak félig töltötte meg a színházat, sokszor kihívta és zajosan tapsolta a vendéget, a ki tegnap a „Fösvényében lépett föl s a ki, hiszszük, további föllépteiben a mai­nál kedvezőbb ítéletre fog alkalmat adni a kö­zönségnek úgy mint a kritikának. Az összelőadás a középszerűség színvonalán maradt, s a többi szereplők közül P­r­­­e­rr­e (Edgár) és B­erényi (Kent) váltak ki jelen­tősebb szerepeikben. Szerdán, Bodroginé javára, „Liliomfi“ került színre, szintén csak félig telt ház előtt, amit őszintén sajnálunk. Jeles kamikánénknak ebben a tekintetben nincsen szerencséje, aminek egyrészt ő maga az oka elhibázott választásai­val . Liliomfiban is oly kevés dolga akadt, hogy az első felvonás után el is felejtettük, hogy ju­talomjátéka van. A közönség egyébiránt megje­lenésekor hosszan tartó tapssal üdvözölte, mi­közben szép nagy koszorú ereszkedett le eléje a színpadra. Bodroginé természetesen jól megfe­lelt feladatának és a többi szereplők is a jó­kedv melegétől voltak áthatva . Rónaszéki­­b­ő­l szilajul ki is csapott a jókedv, a­mi aztán már épen nem járta. A Lipcsei Judittal való ízetlen tréfája csak visszahatást szülhetett. Míg egyrészt őt az efféle idétlen túlzásoktól óvjuk, másrészt Lipcsei Juditnak azt a tanácsot adjuk, hogy ne szolgáljon oly bőven és minden ok nélkül abból a cseléd-genreből, mert az, bár ő igen tipikusan ábrázolja, nem illik be minden keretbe és a megszokás folytán előbb-utóbb unalmassá válik. A szegedi zenekedvelők egylete f. é. február hó 24-én, hétfőn, este han óra­kor a Lloyd társulat dísztermében tartandó IIl-ik hangversenyének műsora: 1. Zimay: „Isten veled“, vegyes kar. 2. a) Brahms: Szerelmi hűség, b) G­o­u­­nod: La mandolinata. Énekli Eisenstäd­ter Zsótér Ilka úrnő. 3. Schubert: Vonónégyes A mollban, 29-ik mű. (Allegro, andante, menuetto, allegro, moderato) 1. hegedű: ifj. Erdélyi Ignác ur, II. hegedű: Roth Endre ur, mély hegedű: M­e­n­n­e­r János ur, gordonka : Unger An­tal ur. 4. Schumann: a) Felföldi leány, b) Fel­földi legény. Vegyes­ kar ,m­agán­ négyessel. A ma­gán­ részeket éneklik : Eisenstädter Zsó­tér Ilka úrnő, Helbsing Matild és Kovács Mari kisasszonyok, Roth Endre és Koczor János urak. 5. a) Schubert: Reggeli dal, b) Ru­binstein: Óh, bár ez igy volna mindig! Énekli: Kis János úr. 5. Mendelssohn-Bartholdy: Trio d-Mollban, 49-ik mű. (Allegro, andante, scherzo, finale). Zongora: Menner János ur, hegedű: ifj. E­r­d­é­l­y­i Ignác ur, gordonka : Unger Antal ur. Jegyek árai: Körszék 1 frt 60 kr, zártszék 1 frt, belépti jegy 50 kr. Jegyek kap­hatók vasárnap délig Langer Viktor egyleti igaz­gatónál (városi bérh­áz, 11-ik emelet, a zenedé­ben) és a hangverseny estéjén a pénztárnál. A tagok előjoga vasárnap délig ér­­vényesíthető, azontúl megszűnik. Kiss Dávid 20 frt, Kiss D. és társa 7 frt, Pollák és Kohn 5 frt, Pick Sándor 1 frt, Schwarz Zsigmondné 5 frt, A „kék csillaghoz“ 5 frt, Eisner Ignác 1 frt 50 kr, Traub B. és társa 3 frt, Kiss Mór 1 frt 50 kr, Josefert Ignác és társa 5 frt, Holtzer Jakab 5 frt, Eisenstädter S. és társai 20 frt, Sieger Vilmos 5 frt, Miskó Sándorné és Miskó Jakabné 5 frt, Lillin Károlyné 10 frt, Löwy Sá­­muelné és Löwy Jakabné 5 frt, Taschler Józsefné 2 frt, Első magyar ált. bizt. társaság 10 frt, Erich Mária 50 kr, May Róza 2 frt, Eisenstädter Berta 2 frt, Bárd Adolf 1 frt, Déry testvérek 2 frt, dr Macholdné 2 frt, dr. Arany Károlyné 2 frt, özv. Bánhidy Józsefné 2 frt, Eisenberger Nándor 1 frt, N. N. 50 kr, Lichtenberger Mórné 11 frt, Szegedi kézművesbank 5 frt, Winkler özvegyné 2 frt, Roth Endréné 1 frt, Andy Józsefné 2 frt, Juhász Györgyné 2 frt, Bauer 1 frt, Aigner Károly 2 frt, Felmayer Vik­tória 5 frt, Tombác Viktória 5 frt, Szegedi gyártelep­­részv. társulat 10 frt, Berger Rozália 2 frt, Breier Mik­­sáné 7 frt, Eppinger Mina 3 frt, Kátay Katona Mária 5 frt, Fodor István 10 frt, Steiner őrnagy 50 kr, Beck test­vérek 5 frt, Gotthielf és társa 3 frt 50 kr, Popper István (Budapestről) 5 frt, Füzesséry Kálmán (Makóról) 5 frt, Reiner Károlyné 1 frt. Összeg: 283 frt. (Folytatása következik.­ M­eghívás. A szegedi dalárda által 1879. évi március hó 1-én a felsővárosi kaszinó helyiségében tar­tandó zártköté 1 -ső kötelezett dal- és tánc­estélyre a n. é. közönség ez után is tisz­telettel meghivatik. Személy­jegy 1 frt, család­jegy 2 frt 50 kr. Jegyek, a meghívó elő­muta­­tása mellett előre válthatók Burger Zsigmond özvegye kereskedésében. A kik netán meghívót f. hó 27-ig nem kapnának s arra igényt tarta­nak , szíveskedjenek a fönti üzletben jelent­kezni, hol a meghívók kiszolgáltatni fognak. Az estély kezdete 8 órakor. — A működő- és pártoló tagok az alapszabály 9. § ánál fogva szigorúan családjaikhoz tartozó 3 taggal belép­­tidij-mentesek. A vigalmi biz. nevében : Reiner József, Takács Károly, v. b. jegyző, v. b. elnök. Kimutatása azon adakozásoknak, melyek a szegedi izr. nőegylet részére a f. évi január 25-én a szegények javára tartott jelmezbál alkalmából befolytak . Gyűjtők: B­a­c­k Zsófia és Lichtenberg Mária úrnők ivein: Back Ernő 40 frt, Eisenstädter Ernesztin (Bécsből) 10 frt, Várnay L. 2 frt, Kémentzy A. 5 frt, irodalom. — Megjelent: „A közelmúlt titkai­ból.“ (A muszka intervenciótól a dunai kon­föderációig.) II. füzet. Tettey N. és társa bizo­­mánya. Ara 40 kr. Midőn pár hónap előtt ennek a műnek I-ső füzete megjelent, nem kis föltünést keltett ama gazdag adathalmaznál fogva, melyet a magyar szabadságharc történetének s a fő szerepviselők eljárása indokai­ és céljainak megvilágítására föltárt. A jelen füzet is számos és részben új adatot hoz föl azon reánk nézve gyászos idő­szak ismertetésére s eseményeinek jellemzésére, mely a muszka beavatkozástól a hírhedt „Dunai konfoederáció“ eszméjének fölmerültéig terjed. A mű adatai s a szerzőnek azokból merített ítélete épen nem kedvező ugyan Kossuth­nak akkori döntő szereplésére nézve, a meny­nyiben hazánk e nagy fiának erős tévedéseit mutatják föl; de a szerző mindamellett a leg­nagyobb tisztelettel beszél Kossuthról s nem sérti az őt, hibái dacára, méltán megillető nem­zeti kegyelet érzelmeit. A sok tanúságot nyújtó művet ajánlhatjuk a politikai történelem barátainak. — A „Vasárnapi Újság“ febr. 16-iki száma következő tartalommal jelent meg: „Edison“ (arcképpel). — „A hervadt báli csokor.“ Költemény W. Rajka Teréztől. — „A ki örökké bujdo­sott.* Igaz történet. Közli Eötvös Károly. — „Képek Chi­­nából. IV. Az alvilági büntetések pagodája. A kínzósze­­rek. A jövő élet útja.“ (képpel). — „A turányi márvány­hegyek“ (képpel). — A „Bégum ötszáz milliója.“ Verne Gyula regénye. — „Új valamos lámpák“ (képpel és 3 ábrával). — „Az asztrakhani pestis fészke“ (térképpel). — „Medvevadászat Oroszországban.“ — „A Kisfaludi­­társaság közgyűlése.“ — Irodalom és művészet. Közinté­zetek, egyletek, stb. rendes hetirovatok. A Vasárnapi Újság* előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. Vegyes. * Haynald Lajos kalocsai érsek ő fel­ségeik jubileuma alkalmából huszonötezer frt alapítványokat tett a következő célokra: 1-szer : a vakok pesti intézetében a jövő isko­lai év kezdetétől fogva egy a mindenkori kalo­csai érsek által bemutatandó növendék eltar­tására; 2-szer : szintén így egy növendékre a siketnémák váci intézetében ; 3-szor: hatezer frtnyi alapítványi tőke kamatait egy, az egyházi zenében jelesen előhaladott s a kalocsai érsek által bemutatott egyén bővebb kiképzésére ; 4-szer : szint annyit és szintúgy az egyházi fes­tészet vagy szobrászat terén jeleskedő fiatal mű­vésznek bővebb kiműveltetésére ; 5-ször : a nóg­­rádmegyei szécsényi árvaház növendékhelyeinek kettővel való szaporítására. — A vallás- és közoktatási miniszter, mint a hivatalos lap je­lenti, az érsekhez a következő levelet intézte: Nagyméltóságu érsek úr! Exolád nemcsak tud érezni, ékesen szólani, de, a­mi annál is becse­­sebbb, nagylelkűleg tud cselekedni. Bebizonyí­totta ezt számtalanszor, újólag pedig most, mi­dőn ő Fölségeik ezüst lakodalma alkalmából, mely Exclád valós. b. t. tanácsosságának 25 ik évfordulójával összeesik, tetemes alapítványokat tesz a humanitás és művészet érdekében. Ma­gánéletem keservei és a hivatalos pálya zakla­tásai közt legháládatosabb pillanatok azok, mi­dőn alkalmam van, a közszellem ily nemes nyi­latkozatait regisztrálni s azokért hálás köszöne­tet mondani. Magától értetvén, hogy Exclád­e nemes tettét a Fölség tudomására fogom juttatni. Senki sem méltányolja jobban a humanitás mű­veit, mint én; de midőn az egyház fejei a mű­vészet mellett is buzognak, áldozattal azt is előmozdítják, ezzel szolgálatot tesznek nemcsak az emberiségnek, hanem különösen az egyház­nak is, mely a művészetet mindig istápolta, tudván, hogy a művészet a hit számára is hódít. * Regényes: A „P. Hir­.“ beszéli a kö­vetkező történethét, mely közel áll a mese ha­tárához. Moszkvában nem rég halt el egy ma­gyar ember, Kovács Gergely, ki összes vagyonát végrendeletileg Podoczky Péter és Simon len­gyel származású egyének utódaira hagyta. Ko­vács mint katona e század elején, rablóknak vélvén, ölte meg több társával együtt a neve­­zett két lengyelt, kiknél 687,000 irtot találva, azon megosztoztak. —­ Kovács a nyert prédával —­ meglehet, azonnal megszökött, vagy csak ka­tonai szolgálatának teljesítése után — kivándo­rolt. Bejárta a többi közt Spanyolországot is, aztán Dixon név alatt Amerikába ment. Úgy látszik azonban, hogy lelkiismeretfurdalása sehol sem engedte nyugodni, mert megint csak vissza­tért Európába s Oroszországban telepedett meg. Hogy többi társai hova lettek, arról mit sem tudni. Kovács Gergely halála előtt Moszkvában vég­rendeletet csinált, a­melyben életéről s vagyon­szerzésének útjáról és módjáról töredelmes val­lomást téve, összes vagyonát a szerencsétlenül ki­múlt Podoczky Péter és Simon utódainak h­­gyományozza, ezáltal akarván elkövetett vétkét halála óráján jóvátenni. Végrendeletében azt is elmondja, hogy ő 1­78- ban Kecskeméten szüle­tett. Azt, hogy Podoczkyék Lengyelországból jöttek, csak találomra mondja, de azt biztosan állítja, hogy Kolozsvárra indultak. A moszkvai hatóság most megkereste a kolozsvári ügyészsé­get, hogy az járjon utána, nincs-e valami nyoma ottan, hogy kitől akartak Podoczkyék birtokot vásárolni, s ha igen, derítsék ki, hogy hovava­­lók voltak ezek a Podoczkyék ? * Hadseregek száma az európai szárazföldön. Egy nemrég megjelent sta­tisztikai összeállítás a következő számokat tar­talmazza az európai hadseregek b­é­k­e­állo­mányáról: Belgiumban van 45,970, Dániá­ban 18,106, Németországban 418,821, Fran­ciaországban 496,354, Görögországban 12,000, Olaszországban 220,690, Luxenburgban 513, Montenegróban 100 , Németalföldön 32,000, Norvégiában 12,750, Ausztria-Magyarországban 267,005, Portugálban 35,733, Oláhországban 11,613, Oroszországban 575,000, Svédországban 36,504, Szerbiában 4222, Spanyolországban 100,000 és Törökországban 150,000 katona. Az összes hadseregek békelétszáma tehát tesz 2.435.444 embert. Ehez jön még a haditengeré­szet 200,000 emberrel, úgy, hogy a főösszeg 2.637.444 ember. E hadseregek évenkint 1500 millió írtba kerülnek. Egyveleg. A zulu háborúról Schönberger tőzsde lapja egy érdekes cikket közöl, mely e háború tendenciáját így ismerteti. Anglia egymásután elveszti piacait, mert leggazdagabb gyarmatai is szigorúan elzárják véd­vámokkal magukat. Ezért az angol ipar számára új piacokat kell teremteni; ilyenek gyanánt az afrikai kon­tinens kínálkozik. Az angol ipar három ol­dalról igyekszik Afrika belsejébe behatolni: északról E­g­y­p­t­o­m felől, hol az összes euró­pai államokkal versenyt kell folytatnia; keletről Z­a­n­z­i­b­á­r­i felől, mely angol gyarmat, és dél­ről a Cap-földről. De a kereskedelmi elő­nyomulásnak ez oldalról akadályok állnak útjá­ban. A Cap gyarmat és Natal közt fekszik mintegy beékelve Cetywayo király Zulu or­szága, s északra a Cap gyarmattól és Nataltól megint a zulu-kafferek országa terjed. Ez or­szág népe harcias és azt tartják, hogy Cetywayo alattvalói Afrikának spártai népét képezik s ők mintegy gátat vetnek az angol kereskedelemnek. Ez az oka a háborúnak. Cetywayo győzelme annyiban nevezetes, hogy Natal határát az el­lenség pusztításának teszi ki; ha a zuluk be­rontanak oda, mielőtt az angol segédcsapatok megérkeznek, akkor a virágzásnak indult angol gyarmatot elpusztíthatják, s e berohanásnak meglehet az a következése, hogy fölkelésre bírja a benszülötteket, kik a gyarmaton a túlnyomó többséget képezik. A Cap gyarmaton 9400 négyszög mért­földön 650,000, Griquaföldön, mely volta­­kép a gyarmathoz tartozik, 837 négyszög mért­földön 26,000 lakos van; Natalban 525 mért­földön 300,000 lakos. Ezek közül csak mintegy 20,000 fehér van, 260,000 kaffer s a többi in­dus, néger, malaji, stb. A Capföld népessége egy évtized alatt megkétszereződött, de a kaf­­ferek itt is legalább kétszeres számban vannak. A Transval köztársaságban van 300,000 lakos s azokból 25,000 fehér, a többi szintén kaffer. A kereskedelem a Capföldre már most is, midőn vasutak még nincsennek s a hátsó országokkal hiányzik az összeköttetés, igen je­lentékeny. A bevitel 31/1 millió font sterlinget, a kivitel 4 millió font sterlinget tesz. A fő ki­viteli cikk a gyapjú, melyből évenkint mint­egy 50 millió font, közel 30 millió frt értékben, vitetik ki, s ez a gyapjú még Ausztriába, Szi­léziába is behozatik s a magyar gyapjú versenytársát képezi. Nevezetes kiviteli cikk a bor is, melyből azonban most évenkint még csak 25,000 font sterling érték vitetik ki. Továbbá nagy fontossággal bírnak a ré­z­bányák és a gyémán­t­mezők. Mindez kérdésessé vál­nék Angliára nézve, ha a kafferek a zuluk győ­zelme folytán föllázadnának. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — Az osztrák-magyar bank főta­nácsa késznek nyilatkozott arra, hogy 1879-ben három, 1880-ban további két és 1881-ben egy uj bankfiókot állít föl. A magyar kir. pénzügy­­miniszter most egy, az osztrák-magyar bankhoz intézett átiratában Nagy-Kanizsa, Ko­lozsvár és Pozsony városokat jelölte ki azon három hely gyanánt, a­hol az uj bankfió­kok még az 1879. év folyamában fölállítandók. A további három bankfiók Aradon, Sop­ronban és Eszéken fog aktiváltatni. Felelős szerkesztő: N­agy Sándor. Üzleti tudósítás Jakobius L. és fiaitól Berlin, Hamburg, Hamburg, 1879. február 15-én. A lefolyt héten a tényleges gabnaüzletben a keres­kedelem általában nem volt jelentékeny. Búza kevésbé volt ajánlva és múlt heti árakat tartá fen. Jó minőségű iránt nagyobb a tudakozódás. Rozs változatlan árak mellett jelentékeny forgalom nélkül volt. Árpában az üzlet csendes. Zab változatlan. Fehér bab kiváltkép nagyobb szemű könnyen volt elhelyezhető. Lóbab változatlan. Vetőmagok keresetlenek. Timotha könnyen elhelyezhető. Behozatal: Búza 3855 zsák, rozs 5890 zsák, árpa 6450 zsák, zab 735 zsák, bab 2315 zsák, tengeri 7280 zsák. Tojás: Berlin 327 láda, 625 hordó, Hamburg 1243 láda, 176 hordó.

Next