Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-06-27 / 77. szám

ná!ni lehetne. A közoktatási kormány a hiány pótlásáról már gondoskodott s pár hóval ezelőtt Grroo íölvidéki tanfelügyelőt a népiskolai szük­ségleteknek megfelelő s a legújabb paedagogiai elméletek színvonalán álló tót magyar nyelvtan készítésével bizta meg. Ugyanekkor a brassói tanfelügyelő hasonló román-magyar népiskolai nyelvtan készítésére hivatott töl. A fölhivottak elfogadták a megbízást s már teljesen elkészi tették a munkát. Az illető nyelvtanok nyomta­tás alatt vannak s még a nyár folyamán meg fognak jelenni, úgy, hogy e nyelvtanok már a jövő tanév elején használhatók lesznek a nép­iskolákban. Hogy egyes tanítók azon ürügygyel ne él­hessenek, hogy a nyelvtan megjelenéséről nem voltak értesítve s igy azt nem is használhatták, — a minisztérium minden egyes néptanítónak ama nyelvtanból, melyre a helyi viszonyok foly­tán szüksége van, még a tanév kezdete előtt egy-egy ingyen példányt fog küldeni. Ekképen minden tanító értesítve lesz a szükséges nyelv­tan megjelenéséről s igy a törvény értelmében a magyar nyelv tanitását már a jövő 1879/80. tanév elején megkezdheti. Ugyané tevékenységgel karöltve a közok­tatási minisztérium népoktatási szakosztálya, Gönczy Pál min. tanácsos buzgó vezetése alatt, a legnagyobb szorgalommal fáradozik a taní­tóknak s tanfelügy élőknek adandó igen részle­tes s minden osztályra kiterjedő utasítások be­fejeztem Ez a munka is készen van már s a jövő hó folyamában nyomtatásban is megjele­nik. E munkálatok elkészítésével a magyar nyelv tanítása a népiskolákban még a jövő tan­év elején kezdetét veheti ott, hol a törvény ér­telmében a tanítás elhalasztása jogszerüleg meg­engedve nincs. Az országos kiállítás. (Saját tudósítónktól.) Székesfehérvár, 1879. június 8. III. A kiállítási csoportoknál nem célunk a rész­letekre kiterjeszkedve, tüzetes leírást adni a tár­gyakról. E cikksorozatnak a székesfehérvári országos kiállítás általános és rövid jellemzése lévén föladata, az egyes csoportok megtekintésénél is csak általánosságban tesszük meg észrevéte­leinket, s a nagyobb figyelmet érdemlő s gaz­dagabban képviselt csoportoknál legföljebb azon tárgyakat emeljük ki, a melyek kiválóbb minő­ségüknél fogva különösen méltók a löljegyzésre, vagy megelégszünk azon körülmények érintésé­vel, a melyek egy-egy csoportnak mintegy jellem­zésül szolgálnak. A kiállítás keretében a gépcsarnokon kivül leggazdagabb a vasipar-, bútoripar-, ru­ha a a t i ipar és cipészipar csoportja. Ha a n ű-fejlettség szerint kellene Ítéletet monda­nunk az egyes csoportok fölött, eltekintve a ki­állítási tárgyak mennyiségétől, akkor is határo­zottan ki mernénk mondani, hogy a székesfe­hérvári kiállításon a vasipar és bútoripar van legsikerültebben képviselve. A bútorok és kár pitos munkák nagy tömege egy egész külön épületet elfoglal. Ennél a csoportnál örömmel idézhet mindenki, a ki gyönyörködni szeret az TÁRCA. Jókai Szegedről.* Az otthon — ház nélkül. Soha sem láttam annyira ragaszkodni ott honához népet, minta szegedit. Mikor ez az ott hon nem állt már egyébből, mint egy hosizi töltésből, a mit egyfelől az árvíz, másfelől i Tisza hullámai vernek, oda letelepült — épei annyi ember, a mennyi ráfért. Még most is ot vannak. S/.áz napot töltöttek ottan. S minő szá; nap volt az ! Az időjárás minden mostohasági folyton váltakozva s a visszatéréshez semmi re méuy. És mégis jól esett onnan a magasbó visszanézni a bedült ház tetejére. S a mindené vesztett nép nem zúgolódott, nem lázongott nem vádolt embert, nem káromolt Istent a rá zudult csapásért; tűrt, szenvedett oly általáno nemes nyugalommal, hogy az ily tömegben ősz szesitve valami isteni fogalom. Magán a nagj katasztrófa napján sem vesztette el ezt a nyu galmát. Beszéltünk egy polgárral, ki asztalo műhelyét ott áliitá föl egy vasúti szin egyik zu gában ; ez a vész elől egy fa tetejére menekül föl. Aztán mikor jöttek érte mentő csónakokkal azt mondta a szabadilóknak : „én itt még bizto helyen vagyok, de ott ama házban hallok nag; segélykiáltozást, előbb azokat szabadítsák meg.' És tizennyolc órát töltött igy a kegyetlen vi harbau a fate'őn, elutasítva a szabadilókat más nagyobb veszélyben forgó lakostársaihoz ; csat akkor engedte magát elvitetni összedermedten mikor már más mind meg volt mentve. Róma jellem ez ! Most már csak az öregek és gyermekei tanyáznak e szárny ékok alatt, a munkaképe rész kenyérkereset után lát. Az ott maradottak nak aztán tűzhelyeik is vannak. Végtől-végig i töltésen, az ut mellett, minden partoldalban kii katlunkák vágva a földbe, ott főzik az tbédjü két. Egy-egy úszó háztetőt partra húztak, i boroshordót aláhengeritették s kész a csapszék a hol a szegedi sillert árulják tíz krajcárért Egyúttal gyógyszertár is az, mert a ki bor iszik, azon nem fog a hidegláz. * A ,,IIon“-ból veszszük át koszorús Írónknak há­rom érdekes szogedi rajzát. Szerk. iparcikkekben nyilvánuló műizlés és csin kelle- ( mes változataiban. A bútoripar elhelyezésére j szolgáló tágas termek hosszú sorozata fényes j tanúbizonyságot nyújt arról, bogy a magyaror- j szágl asztalos és kárpitos-ipar a fejleltség tel : jesen versenyképes fokán áll s a magasabb fényűzés igényeit is képes kielégíteni. A meg kapó szépségű tárgyaknál a renaissance az ural kodó. A faragványok tisztult műérzékről tanús­kodnak, e styj, főképen a tükör-kereteknél, igen jó benyomást tesz. A bútor ipar gazdag tárháza nem csak az egyes műtárgyak szépsége által válik érdekessé, hanem iparosaink mőizléséről is előnyösen tanúskodik a lakosztályok berendezé­sében. Egész termeket láttunk ott teljes bútor­zattal különböző styl szerint. A termek közt érdekességénél fogva kitűnik Hoffman n ud­vari kárpitos szobája, mely csaknem utólérhet- len eleganciával van díszítve és pedig francia antik minta szerint. A vas ipar rendkívül gazdag csoportjá­ban, mely a kiállítási tárgyak sokaságával két épületet foglalt el, nagy arányokban mutattatott be Magyarország eme legfontosabb s leghala- dottabb iparága. A kiállítók közt a magyar vasipartelepek legkituuőbb s leghiruevesebb birto­kosai képviselvék. Vasbányáink kitűnő produk­tumait az iparág fejlettségének megfelelő földol­gozásban mutalják be. A tárgyak sokszeiűsége, a földolgozás tökélye, valamint a nagymérvű termelés, melyet gyáraink kifejtenek, semmi két­séget Bem hagynak fönn síelői, hogy hazai vas­iparunk a külföld legelőbaladottabb államaival bízvást versenyezhet. Egész sorozatát találtuk a csarnokokban a hírneves gyarak változatos és sikerült műveinek. A diósgyőri vashá- mor, a Krompa eb -féle vastelep, a Schlick- íé 1 e vasöntöde, a salgótarjáni vasbánya, a Heinzelmann féle vasgyár stb. uiiud- megannyi gazdag gyűjtemény által képviselvék. A csoport leggazdagabb s leggondosabban ösz- szeálbtott osztályát azonban az osztrák ái- 1 a m v a s u t kiállítása képezi, mely a szegedi kiállításnak is egyik fénypomja volt. A duagaz dag táisulat egész nagysze fiaégében mutatta ott be délmagyarországi nagyszerű bányatelepeinek hangyaszorgalmú és sokoldalú gyáripari műkő dését. A szövő-, fonó és ruházati ipar gazdagon megrakott csarnoka egész labyrint, melyben nehéz a tájékozódás a különféle tár­gyak közt. A teremben a posztó-kés zités, szűcsmunkák szerény ebb helyet foglalnak ; annál dusabb és változatosabb csoportokban van nak képviselve a divat-áruk mindenféle ru­házati cikkekkel, melyek sorában főképen a női ruhák tűnnek ki a díszítés pazar fénye által, továbbá a rendkívüli finomságú fehérneműek, melyek némelyikén a hímzésnek úgyszólván csodáit bámulhattuk. E csoporthoz tartozik a ruhafestő-ipar. Ezen iparág kitűnő képviselője Felmayer J. és na székesfehérvári cég, mely régi és nagyszerű iparteleppel rendelkezik. A cég festőgyárának gazdag tárgyait egy külön pavilonban állíttat­ta ki. A cipész-munkák színién gazdag cső portjában szép gyűjteményét találtuk a külön­böző anyagból készített gyártmányoknak. A ki­állítás ezen osztálya is arról tanúskodik, hogy cipész-iparunk eiég előbaladottsággal bir a „luxus­igények“ kielégítésére is. A kiállítás többi csoportjáról röviden te­szünk néhány megjegyzést. A majolika- üveg- és porcéi Iá n- ipar csoportja, bár tárgyainak minősége tekin­tetében kiváló s mennyiségileg is figyelmet ér demlő : nem érte el gazdagságra nézve a kiállí­tás hasonnemű csoportját. A székesfehérvári kiállításon Fischer, Láng, Hüt ti, Zsol­na y (Pécsről), Kossuch és a parádi üveg­gyár mutattak be szép gyűjteményeket. Az agyag- és gyurma ipar, ne­hány Ízléses kályhát kivéve, szerényen van kép­viselve. A h á z i i p a r csoportja gazdag és válto­zatos osztályt képez, örvendetes tanúságául an­nak, hogy e közhasznú iparág mily gyors és szép haladásnak örvend Itt említjük föl a női kézimunkákat is. Roppant nagy és változa­tos csoportját láttuk ott e tárgyaknak ; néhány nál föltűnően szép Ízlés nyilvánul. A tárgyak kevés kivétellel fényüzésiek. Elismeréssel kell fölemlítenünk a párisi magyar egylet gyűjteményes kiállítását, mely majdnem minden iparág köréből igen szép müveket foglal magában. Különösen a buto :o- kon s szűcs- és szabó-munkákon meglátszik a francia műiziés befolyása. A vallás- és közoktatásiminisz­ter i-u m is rendezgetett be egy kollektiv kiál­lítást. Ebben tanügyi és vnűépitkezósi tervek, értesítők, stb., a tanulmányi alapok uradalmi kiállításai s a nemzeti rnuzeum régiségtári ki­állítása foglaltatnak. Régiségeket, részben igen nagybecsű műtárgyakat, a kiállítás egyéb cső portjaiban is láttunk elszórva a kisebb-nagyobb régiséggy üjiemény ekben. A m ű i p a r tárgyai közt szépen van be rendezve a hangszerek csoportja, D a n g 1 orgonája, több kiváló zongora, Schund# rendkívül gazdag hívó- és vouó-hangszergynj teméuye vonták magukra a figyelmet. Az óra-gyártás már gyér tárgyakat mutatott föl. Az ékszer - kiállítás tárgyai közt az Egger-féle gyűjtemény az antik műizlés által vonta magára a figyelmet. A fémipar csoportjában C a I d e r o n i mechanikai késziimény ei, Tan ez er ésWatz- ke késesművei, Kirn er József gazdag lőfegy­ver-gyűjteménye köték le figyelmünket. Az esztergályos munkákról annyit jegyiünk meg, hogy alig vettük észre a néhány tárgyból álló csoportot; a könyv­nyomtatás, könyvkötészet szerényen vau képviselve; a fényképészet gaz­dagabb. A vegyészeti tárgyak csoportjában a szappan-, gyertya- és gyufa készítmények tűn tek ki. ’ A réz- és b á d o go s - ipar, kádár- ipar, malom- ipar, bánya- ipar, bőr- ipar, k ö t e I e s - ipar , v a s b u t o r-ipar, végűi a iegjenc- ipar csoportjai többé-kevé; bé si­kerültén vannak képviselve; de egyikök sem tartozik a kiállítás kiemelködöttebb csoportjai közé. A tanügyi kiállítás igen gazdag vala mennyiségileg ; a csoport qualitativ értéke azon­ban nem állott párhuzamban a quantitással. zönség még szaporítani segít ezt a sarat azzal, a mit a fejükhöz hajígál. Mindennap szemükre hányják, hogy tiz forint napidijt húznak. Ezért a munkáért! Újságíró a cikkéért, énekes a da­láért, igazgatótanácsos a jelenlétéért, képviselő a távolléteért hogy fizetést kapjon, ez igen jó és természetes; hanem a kinek egy város uj- játeremtése munkáját kell végrehajtani, az te­gye azt a maga kenyerén s érje be a — min dennapi kritikával. No, ha áil az közmondás, hogy a „föipanaszolttól meghízik az a em­ber“, akkor ennek a bizottságnak nagyon meg fog használni a szegedi működés. Még Hirváth Gyula csak jól jár vele ; de mi lesz szegény Komjáthyból ? a kinek most is elég istenáldotta termete van ! „Akadt volna elég ember , a ki elvállalta volna azt ingyen.“ Elhiszem , csakhogy ha én nekem valaki azt mondja, hogy ő kész ingyen vállalkozni 12 — 15 milliónyi összeg befekteté­sére, azzal, ha egy szobában kell hálnom, éj­szakára nem huzom le a lábamról a csiz­mámat. Mert drága a fülemüle hangja , de drá­gább a kacsáé, a ki azt mondja, hogy: „sáp, sáp, sáp.“ Hiszen épen azért húzódtak ide félre a bizottság tagjai, a szerény bétválasztó udvar­szobájába, — mert a grand hotelben nem lehe­tett nyugton ebédelni a rájuk tóduló sápis- t á k t ó 1. Azzal az ő tiz forintjukkal millióknak jól elhelyezése s jó és célszerű munka teljesítése függ össze. De hát ki áll jót arról, hogy e mellett a bizottság mellett is nem énekelhetik a kacsák a maguk drága nótáját? Hát először ia azoknak a férfiaknak a jel­leme. Azután pedig az a szellemdús összeállítás, a hogy annak a tagjai megvannak válogatva. Há­rom kormánypárti képviselő , három ellenzéki, egy köztiszteletben álló kanonok, egy népszerű földbirtokos s egy közbecsülést kiérdemelt szol gabiró, aztán meg három Szeged - választotta polgár, köztük a polgármester. Itt mindeD visz- szaélés logikai lehetetlenség. És végre a királyi biztos személye. Hideg, megközelithetlen alak. A ki nem Ígér, hanem ad ; nem beszél, hanem tesz ; nem biztat, hanem segít; gavallér a szó legtisztább értelmében. És a mellett tud dolgozni a a mit más dolgozik, azt megítélni. Hanem egy hibája van : az , hogy nem szereli az anekdótákat. Helybeli újdonságok. Szeged, junius 25. ■» Tisztelgés a ki r. biztosnál. Ma d. e. 11 órakor Tisza Lajos kir. biztos H.-M.-Vásárhely sz. kir. város törvényhatóságá­nak kii doltségét fogadta. A küldöttség tagjai voltak: Ábrái Karoly polgármester, Nagy Sándor főkapitány, Balogi Soma, Kovács Jó­zsef, Szamecz András törvényhat. bizottsági ta­gok. Ábrái Károly polgármester a következő szavakkal üdvözölte a kir. bizto-t : Nagyméltóságu királyi biztos ur! Hód Mező Vásárhely város törvényhatóságá­nak hódoló tiszteletét vau szerencsém excellen- ciád előtt e törvényhatóság megbízásából és ne­vében tolmácsolhatni; tolmácsolhatni azon benső bizalom folytán, melyet városunk közönsége ex celieuciád személye, s azon rokotíRZenv folytán, a melyet e balsors sújtotta testvér város iránt érez. Méltóztatott e város polgáraihoz intézett üdvözlő szavaiban az ős Rómára hivatkozva azt mondani: hogy ha az ős Róma polgára önér­zettel mondhatta : „Civis romanus sum-“ „én római polgár vagyok“, hasonló önérzettel mond hassa a szegedi polgár : „én Szeged polgára va­gyok.“ Szabí-d legyen nekem e hasonlatot foly­tatva azt mondanom : hogy ha a római néppel szövetséges népek épen oly érzéssel mondhatók : „amicus sum populi rontani“ — a római nép barátja vagyok : mi is, a szotuszéd H. M. Vásár­hely város törvényhatósága, épen oly büszke önérzettel mondhatjuk: mi a szegedi nép ba­rátai, jó és balsorsban osztályrészesei vagyunk ! Századoknak közös szenvedései, közős ke­vés örömei fűitek össze bennünket szétválaszt- hatatlan lánccal, osztály részesei voltunk a test­vér városnak jó- és balsorsban, élet és halál- harcaiban ; együtt küzdöttünk legközelebb is ama legnagyobb végtusában, midőn a testvér­nép „Istenek által légy őzetve“ feküdt a ravatalon. De fül fog támadni ; fölséges urunk és ki­rályunk mondotta azt ezen a helyen, a pusztu­lás rémjelei etei között, hogy Szeged ezután ia lesz, meg pedig szebb, mint volt. Föl fog tá­madni ; biztosíték minekünk excellenciád sze­mélye s teremtő szelleme, a mely hivatva van : uj életre kelteni azokat, a kiknek tiszta erköl­csi jellemük, munkás életük évezredeket látszot­tak ígérni, de a kiket a balvégzet egyetlen pilla­natban korai sírba döntött. Nekünk, kegyelmes uram, miudeu parányi tér, minden nép drága és féltett kincs e hazá­ból, annyival iuább e nagy testvér város, a mely hivatva van az alföldön a kultúrái elha­ladásnak zászlóvivő vezér-bajnoka lenni. Ezért is kérjük excelienciadat nagy munkája további folytatására. Isten, király és a nemzet nevében kezdett excellenciád a sírból föltámasztás, a teremtés nagy munkájához; fölséges Urunk királyunk szavai biztos záloga azon legerősebb támogatás­nak, melyet a nemzet koronás feje exceilenci- ádnak nagy munkájában nyújtani fog ; az egész nemzet pedig mint egy ember, mint egy t st, egy lélek sorakozik ez ügyben excellenciád mellé a küzdők sorába és a legfőbb alkotó erőnek : Is­tennek áldása bizonyára nem fog a munkától elmaradni. Beidaut Józsa Gyuri aüotnajat, a ki tiszt­tartóját úgy szerződtette, hogy „semmi fizetés, hanem szabad lopás“, — vagy báró W. hazánk­fiát, a ki azt mondta egyszer Eötvösnek : „wer sich schämt, der wird nie reich.“ (Nem is lett gazdag Eötvös , már t. i. a József.) — Vagy bereue császárét, a ki a szegéuyül ma­radt élelmezési főuöknek azt mondta : „az ökör a jászolhoz volt kötve, miért nem evett?“ — Vagy a bélabányai hevérekét, a kik azt mond­ták, hogy nem kérnek semmi fizetést, csak azt az arany port, a mi a ruhájukra ragad. Hanem hát Tisza L*jos az ilyen adomákat nem goutirozza, azért nem is lesz népszerű ember soha. S épen azért való Szegedre királyi biztosnak. A ki ezt megítélni legkompetensebb, az én igen tisztelt barátom, Dáui Ferenc főispán azt mondta nekem, hogy : „valóságos isteni gondvi­selés ujjmutatása volt Tisza Lajosnak királyi biztosul ide küldetése!“ s a merre csak jártunk, mindenütt úgy mutatá őt be a népnek , mint Szegednek a gondviselés által kiválasztott ujjá- alkotójat, a miért a sz-géuy reménykedő nép mindenütt lelkesülten kiálta utána, hogy : „áldja meg az isten ! tartsa meg jó egészségben !“ A mit mi is utána mondunk, sőt kívánunk. Hanem azért az uugok bókák csak azt kia­bálják minden léptére: „nem jól van ! rósz kormány ! nem kell nekem ! nekem sem !“ A szegedi legenda. Ezt a legendát szegediektől hallottam. Köiülbeiül most száz éve, hogy Szeged város poiig leégett. Akkor is büszke, szép ma­gyar varos volt. A lakosság sírva üldögélt há­zainak füstölgő romjai fölött s azon sóhajtozott, vajh lesz-e még valaha Szeged olyan szép és olyan nagy, mint a milyen egykor volt ? Ekkor egy jóslat keletkezett, a mely száj­ról szájra kelve elterjedt az egész nép közt s mind e mai napig fönnmaradt. „Akkor épül föl Szeged olyan nagygyá és széppé, mint hajdau volt, mikor a halottak visszatérnek a városba.“ A nagy katasztrófa napján a dúló vizár fölszaggatta az alsóváros temetőjében a sirhal- mokat s egyszer csak azt látta a töltésekre menekült népség, hogy a halottak jönnek vissza koporsóikban az elhagyott utcákra. Most aztán szentül hiszi a nép , hogy a régi jóslat teljesüléséhez közelit. Én hiszem. Isten segítsen rá bennünket 1 A vasúti waggonokban pedig az ipái űzőket találjuk letelepülve; ott szíbó ,csizmadiaműhely van s varrógépek dübörgése hangzik a lokomo- tivoké helyett. Ilyen a hajléktalanok otthona. De a belvárosi romházak omladékai között is találunk még beköltözött lakókat, a kik fás kamrákból, félszerekből rögtönöztek a düledék tetején hajlékot, a mit az omladvány tulajdo­nosa átengedett nekik s a hová csak mester­ségesen gerendákra rakott deszkapadlókon át lehet eljutni. Ez is otthon. Hanem fecskét nem láttam egész Szege­den. * Milyen szomorú tájkép, a mi lölött nem jár madár, s a mi különös, még gólya sem. Csak az ember tekinti még — otthonnak. A bétválasztófejedelemnél. Maga a sár, a piszok is lehet fenséges, ha nagy tömegben jelenik meg ; egy lapátra való sár és szemét undorító, de egy egész tenger, egy habaréktó nyúlós iszapból, szétinállott vá­lyogból, rothadt nádból és podvás fából, élén­kítve zöld békanyállal bevont tömkölyökkel, mikből ungok békák ütik föl fejeiket, kuruty- tyolva a keskeny padlón járók fülébe : „rosszul vau ! nem jól van ! rósz kormány ! nem kell nekem I nekem sem!“ a száraz fákról lelóggó hi- üár, a minden szint váltó megnevezhetlen mi­nőségű dágvány s aztán a fölötte, mint egy rém- szellem, végig lengő mocsárbűz, a mitől az em­bernek minden tagja ludbőrzik, ennek az iszap­árnak a szélében áll egy földszinti szögletbáz, a minek a szögletből nyíló ajtajához lépcsőkön kell fölmenni. Még tegnap csak csolnakkal le­hetett idejönni, vízben állt; ma már szárazon van ; a kőmivesek épen most kezdenek hozzá, hogy leverjék róla az átázott vakolatot, s föl- gyürközött emberek lapátolják ki az udvarból a bűzős sarat. — Ez a „vendégfogadó a hét választófejedelemhez.“ — Ide gyűlnek össze délben egy kis elkülö­nített szobába ebédelni azok a derék emberek, a kikre rábízta az ország, hogy ennek a sártö­megnek ismét városalakot adjanak; itt talál­koznak össze, miután kora reggeltől déli két óráig ez iszaptömeg tetején jártak, összetört háztetőket, g>urmává alakult falakat, butorpoz- dórját megbecsüllek : mit érhetett az, mikor még valami volt ? Bizony nem kevés elszántság kellett hozzá, hogy ezt a megbízást elfogadják. Minő sártenger, a mi előttünk áll! S a jó kö­* Van pedig sok, ha nem is annyi, mint azelőtt szo­kott lenni. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék