Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-07-01 / 79. szám

Helybeli újdonságok, Szeged, június 30.­­ Lapunk a mai nappal kezdi meg mint napilap új, tágabb körű pályafutását. I­dén ez alkalommal olvasóinkat üdvözöljük, egyszersmind arra kérjük, hogy az új pálya kezdetén gy­öngeségeink iránt elnézéssel visel­tetni szíveskedjenek. Igyekszünk mentül előbb belejönni ezen a nagyobb és nehezebb úton is a kerékvágásba , mert célunk az, hogy lapun­kat meggyarapodott alakjában is az eddigi szel­lemi színvonalon fönntartjuk. Ezt kitűnő bél­és külmunkatársainkkal, a­kik nem kívánják neveik kürtölését, bizton el is fogjuk érni. Hogy ebbeli célunkat minél jobban elérhessük, föl­kérjük lapunk vidéki barátait is, hogy a közelükben fölmerülő közérdekű mozzanatokról bennünket értesíteni szíveskedjenek. — Ajánl­juk végül lapunkat Szeged és a Szeged sorsa iránt érdeklődő vidék közönségének meleg párt­fogásába , mert csak ez ad biztosítást az iránt, hogy az új pályán is becsülettel megállhatunk.­­ A kir. biztosi kárbecslő bi­zottságok közül a felsővároson eddig működött albizottság, száraz terület hiányában, egyelőre szintén a belvárosban fogja a kárfel­vételeket eszközölni, és pedig holnap, azaz július hó 1 én, az é­l­é­s h­á­z és s­ó­h­á­z ut­cákban ; 2-án és 3 án a budai országúton, 4- én a könyök- és k­á­l­v­á­r­i­a utcákban, 5- én szintén a kálvária­ utcában fog folytató­lag működni.­­ Uj kormánybiztos. Mint biztos forrásból értesülünk, Rónay Lajos, csongrád megyei főispán, Dorozsma, Tápé, Algyő és Sö­vény háza részére kormánybiztossá neveztetett ki. / Varga Ferenc gyoroki plébános jeles földink — mint örömmel értesülünk — csókái plébánossá neveztetett ki. / Julius havi közgyűlésünk f. hó 6 án, vasárnap, d. e. 9 órakor veszi kez­detét. Napirendjének jegyzékét közölni fogjuk. — Tanügyi. Az iskolaszék elnöke, K­­­­vács Albert ur, a népiskolai tanítótestületek igazgatóit a következők beterjesztésére hivta föl: 1. Hány növendék volt az 1878—79. tanévben az egyes kerületek összes osztályaiba beírva? — 2. A megnyitandó tanévre hány tanulóra számíthatni ? (Ezt kimutatni a belvárosban nem lesz ugyan nehéz, de a külvárosokban alig tá­jékozhatja magát bárki is épen ez időben.) — 3. Az iskolai kerületekben mely iskolai épüle­tek állanak fönn s azok hány osz­tálylyal lehet­nek használhatók a kilátásba helyezett tanulók számához képest, tekintettel a helyi körülmé­nyekre? — A víz lassanként húzódik kifelé a vá­rosból, s az is ny­ilvános dolog, hogy több iskola­­épület romban hever; helyeseljük t­ehát az isk.­­sz­éki elnök úr intézkedését, hogy a tanügyet ily idejekorán megmozdította. * Az iparosok segélyezéséhez. A kormány elismerésre méltó jóakarattal igye­kezik támogatni a szegedi árvízkárosult iparo­sokat. Ez az osztály az, melyet aránylag leg­súlyosabban érintett a katasztrófa s a­melynek köréből igen sokan elvesztették az életfentartás eszközeit. A kormány, fölismerve a mindenüktől megfosztott iparosok nyomorúságos helyzetét, ne­mes gondoskodással siet kezekbe adni a kenye­ret, midőn számukra nagyobb mennyiségű szer­számok beszerzését rendelte el. E célra 5000 frtot adott át az első magyar ipartársulatnak s ez már meg is vásárolta a szükségeseket. A különféle ipar­eszközökből álló küldemény már tegnap megérkezett. Szegedre s a királyi biztos úr föl­hívta a városi hatóságot, hogy a szerszámok el­helyezéséről azonnal intézkedjék.­­ A kincstári f­őszállítmány első részlete, a­mely Szeged fölépítésére van szánva, ma érkezett meg Máramarosból. — Az árvízkárosult munkakép­telenek menedék házas felsővárosi Szt­. György-iskola­épület lesz. Arról is vettünk érte­sítést, hogy az épületben elhelyezendők ápolá­sára szürkenénéket alkalmaznak ; az iskolában eddig tartózkodott menekültek kitelepítése már kezdetét vette. Nagyon kívánatos volna , ha a város újraépítése alkalmával ezt az épületet — minthogy iskolának a szó szoros értelmében nem alkalmas és e célravaló építése is nagyon elhi­bázott — meghagynák kór- vagy menedékház­nak s helyette emelnének iskolának oly épüle­tet, mely a törvényszabta kellékeknek megfe­lelne. Fölhívjuk az intéző körök figyelmét előre is erre a kalicka-épületre. * — Hazajöttek a sírkeresztek. A Jókai által megirt legendába vág bele a követ­kező eset. Tudvalevő dolog, hogy a végzetes március 12 én, midőn a Tisza szerencsétlen vá­rosunkat elöntötte, a borzasztó ár mindent , a­mivel csak megbirkózhatott, magával ragadott, a legkönnyebb szalmaszálat úgy, mint a legne­h­ezebb háztetőket. Ugyanezen rémületes nap reggelén történt, hogy a Dugonics­ utcában lakó T. J. cselédje, ki a folyosóról bámulta remegve az áradat pusztítását, e közben vizsgálgatván, mi mindent hordott az már be a ház udvarára, észreveszi, hogy a sokféle között egy temetőbeli nehéz fakereszt is úszkál, a­mit nem is késett a házbelieknek ijedve beujságolni.­­ A család kétkedve fogadta ugyan a hirt, de hogy annak mibenléte felől meggyőződést szerezzen, maga is szemle alá vette az összehordott romokat a nem kis meglepetésére a kérdéses keresztben a ház úrnője a felsővárosi deszkás temetőben nyugvó édes­atyja sírkeresztjét ismerte föl. De még nagyobb lett a család meglepetése más­nap, midőn ugyancsak a saját udvarukon szin­tén az anya testvérének sírkeresztjét ta­­­lálták a víz által behajtva. Ezen, csupán a vé­­­­letlen játékán alapuló ritka esetből a babonás­­ emberek, a­kik nálunk, elég sajnos, még min­dig találkoznak, legfőkép azon izgatott állapotok közepette, majd kovácsoltak v­olna maguknak különféle rémes dolgokat! így azonban, mű­velt családdal történvén, annak tagjainál a legelső meglepetésen kívül csak a kedves halottaik iránt való kegyeletet fokozta az, s a hozzájuk menekült szeretetteik fejfáját azok visszahelyezhetése idejéig tisztelettel őrizgetik.­­ A székesfehérvári orsz. kiál­lítás egyik legmomentuózusabb napja jun. 29-ke volt; ezen a napon hirdették ki a jury bírála­tának eredményét nagy közönség jelenlétében. Természetesen van most is, mint mindig, elé­gedetlenség, alapos és alaptalan vegyesz. Hogy melyikhez tartozik az alábbi elégedetlenséget jelző nyilatkozat, nem tudjuk, de mivel minket szegedieket érdekel, ideigtatjuk, megjegyezvén, hogy az Székesfehérvárott kis röpirat alakjában osztatott szét. A nyilatkozat igy hangzik: „Él­jen gróf Zichy Jenő, szab. kir. Szeged váro­sának díszpolgára és a székesfehérvári kiállítás elnöke! — A „székesfehérvári kiállítás“ tekin­tetes végrehajtó bizottságának ! Mindamellett , hogy én — mint Szeged város kiállítóinak kép­viselője — a kitüntetés eredményét megtudni többször kívántam, és pedig azon okból, mert értünk, elhagyatott szegény szegediekért egy bíráló és egy bizalmi férfiú sem volt jelen a ta­nácskozásokon, üléseken stb., ennélfogva érde­keink megvédve nem lehettek, a mi reánk sze­gediekre nézve gúnyosan kiállított szegénységi bizonyítványt képez ; általában véve értesültem, hogy egypáran kiállítóink közül méltányta­lanul dijaztattak és igy a szegedi kiállítók által rám ruházott jogoknál fogva kinyilatkoz­tatom, hogy a kitüntetéseket vissza­utasítom, és minket csak néma résztvevők­nek tekinteni, a kiállítók sorából pedig bennün­ket végkép kitörülni követelem; kívánjuk, hogy a kitüntetések nyilvánosságra hozatalánál ben­nünket mellőzzenek, különben kényszerítve leen­dőnk a nyilvánosság előtt tiltakozni. Richter C. W., a szegedi kiállítók képviselője és meg­hatalmazottja.“ — „Több a hala, mint a vize.“ A boldogabb idők ezen közmondását most ismét elmondhatjuk — nem ugyan Tiszánkról, hanem a belvizünkről, a­mennyiben a már most fej­lődésnek indult 1 és fél, 2 és fél cm. nagyságú halacskák oly nagy mennyiségben sűrítik, külö­nösen a verőfényes helyeken fölmelegedett vá­rosi vizünket, hogy alig találhatni tenyérnyi területet, a­hol csoportosan ne úszkálnának.­­ Legjobban mutatják velük magukat a gyerme­kek, a­kik egy-egy kalapmerítésre 20—30 at is kihalásznak. — De a házi úszó féle, mint pl. a kacsa, sem igen búslakodik ezen változás fölött. A lakmározás közben még gazdasszonyá­ról is megfeledkezik, a­ki ezért ugyancsak feni a kését a jó falatoktól fölkizott haladatlanra. — Kővé vált kéz. A napokban történt, hogy egy jóravaló szolgaleány ruhavasalás köz­ben a kezét a szenesvasalóval megégette. Mint minden városi eseménykének, úgy ennek a híre is kimászott a tanyák közé, de útközben oly csudává fújódott föl a csekély eset, hogy külö­nösen az alsótanyákon, Zabosfa környékén, már mindenki a „hűvé vált kezű“ leányról beszélt. Sőt erre a „bizonyosságra“ széltében fogadások is történtek ; a hívők egy írt tételt szúrtak ki, a hitetlenek pedig ennek százszorosát. A nyerni vágyók azután, vesd el magad, nekiiramodtak a leány fölkeresésének , hanem eddig még nem akadtak reá, s ennek a hajhászásnak végre is az lesz az eredménye, hogy a „hivők“ a fló­rest is elvesztik s ebben a nagy munkaidőben elfcsérelnek mihaszna módra pár napot. Neve­zetes és elég nevetséges ebben a fura dologban az is, hogy az egyik fogadó, egy különben mun­kás zsellér legény, szegény menyasszonyáról csak azért mondott le , mert , ha a fogadást megnyeri,­­ felelőségül veheti akármelyik hat­ökrös gazda leányát is. Hogy is tartja a köz­mondás ? „Orrod tőle foghagymás.“­­ Dobszóval hirdetés éjjel. Ez is csak valami. Szőregben praktizálják ezt, mióta ez a korai kánikula beállott. Első és mindenek fölött való a komfort. Itt nálunk a kir. biztosi tanácstagok, végig nagyságos urak, a 28 fokos melegben órákig mászkálnak a ro­mok közt; ők tehetik ezt ; de hogy a sző­regbi dobos, ez a nagy hivatalos perszóna, nappal hirdesse do ig szóval a tudnivalókat, olyan már nincs. — Elvégzi ő azt éjjel , mikor már nincs olyan kutya meleg. Végig dobolja az utcákat, elmondja a mondókáját, aztán hazamegy. Igaz, hogy csak egypár álmos lakó hallja s az sem sokat ért belőle , csak botlankodik rajta , — hanem a dobos nem izzadt meg, s­ ez a fődolog. A szegedi menekültek, mikor először hallották azt hitték, hogy valami újabb árvíz közelget. — Így beszélte ezt nekünk egy olyan ember, a­kit magát is fölriasztottak ott az éjjeli dobszó­­hirdetéssel. — Beküldetett. A budai országúton, a­mióta róla a víz lehúzódott, ismét a legélén­kebb forgalom fejlődött ki, és az ott meglevő házakban, úgy a romok közt, valamint a bó­dékban is számosan laknak; sajnos azonban, hogy ott nagy mennyiségű büzhödt és az erjedés legnagyobb stádiumába átment kukorica fertőzteti a különben sem tiszta levegőt, s pedig olyannyira, hogy az ott lakóknak és járó­kelő népnek majdnem a lélegzetét veszi el a folyto­nosan fejlődő és mocsárjéggel vegyült dögleletes bűz. A rothadt kukorica egy része a „törökfő“­­vel szemközt a katonai kórház ledűlt falain be­lől és kivü­l,­­ másrészt a Szabó Antal-féle házzal szomszédos romtelek belső udvarán van fölhalmozva, illetve a víz által oda terelve. Ez­­ az egyik nagy baj ott. A másik meg az, hogy­­ ugyancsak eze­n országútnak a Ferenc-tértő­l a kapuig terjedő részén — bár a romok s a fönn­­ álló házak alól és a kövezet mellől már jócskán­­ lehúzódott a víz — a visszamaradt posványok­­nak, úgy, mint más helyeken, földdel való be­borítása nem eszközöltetik. — Fölhívjuk erre a két hátrányos körülményre az intézkedésre hi­vatottak figyelmét. (Ez utóbbira bizonyosan rá­kerül a sor, de egy kis türelem szükséges, mert mindenütt egyszerre nem lehet a bajokat orvo­solni. Szerk.) — Új vendéglő nyilt meg tegnap este a „Virágcsokoréhoz, mely utóda a Jandó féle jóhirű vendéglőnek, a Széchenyi téri Bamberger­­házban. A vendéglő úgy csin, mint szolgálat, étkek és iratok tekintetében teljesen megfelel az igényeknek. — Somogyi menekült tolvaj. A mákvirágok hosszulébe eresztett városunkat még mindig méltónak találják becses látogatá­sukra ; ilyen leereszkedő volt irántunk Guzmits János somogyi honpolgár is, a­ki 2 lovat és egy kocsit talált ellopni egy Kaposvár körüli kis faluban. Hanem­ rész helyre jött ide ő so­­mogyisága, mert a kaposvári szolgabiróság tu­dakozódására sikerült Bende Antal rókusi rend­­őrbiztosuak nyomára akadni s elfogni. Váro­sunkban most a munkakeresés cége alatt annyi országfutó csőcselék tódul össze , hogy rendőr­ségünk ugyancsak talpon legyen ára , hogy na­gyobb kázusok ne történjenek. — Elveszett szombaton éjjel egy kigyó­­alaku óralánc a Zsótér-ház és takaréktárépület között. A becsületes megtaláló kéretik azt a rendőrségnél átadni , hol illő jutalomban ré­szesül. irodalom. — Illusztrált földle­­ró és népis­mertető munka. M­e­h­n­e­r Vilmos, ki többféle füzetes vállalatot indított meg, uj vállalatba fogott, mely jóravalónak ígérkezik s alkalmas a német könyvházalás közepette a közönség figyelmére. Hellwald Frigyesnek hirre jutott földleirási és népismertető művét adja ki magyar nyelven, dr. To­l­dy László átdolgozásában, díszesen és csi­nos metszvényekkel, mint erről az első két füzet bizonyságot tesz. A vállalat címe : „A föld és népei“. Hellwald Frigyes és egyéb szerzők nyo­mán kidolgozta dr. Toldy László. A munka kö­rülbelül 600 képpel, koronkint megjelenő 40—50 füzetre terjedő részekben hagyja el a sajtót. Egy­­egy füzet ár. 30 kr. Utazási leírások, földrajzi n­eivek nem valami nagy számmal jelennek meg ná­lunk. Hellwald műve elég alkalmas rá, hogy az egye­temes föld és néprajz terén tett újabb kutatások eredm­ényeinek népszerű ismertetése végett nálunk is megjelenjen, kihagyva művéből azt, a­mi Ma­gyarországra vonatkozik, mert abban az irántunk szokásos elfogultság még részakarattal is nyilat­kozik. Ez ki is fog maradni. Megrendeléseket el­fogad minden könyvkereskedés ; havonkint 2—3 füzet hagyja el a sajtót. Az első két füzet már a könyvpiacon van, s mind ki­állítása, mind illusz­trációi díszesek. Az előszót dr. Hunfalvy Já­­nos írta hozzá, méltánylólag szólva Hellwald művé­ről, melyet már több művelt nyelvr­e lefordítottak. „Hellwald könyve — úgymond Hunfalvy] — minden család könyvtárába való, melyet öreg és ifjú egyaránt érdekkel olvashat. A tanítók és ta­nárok is szedhetnek be anyagot belőle a földrajzi tanítás elevenítésére és érdekessé tételére.“ A két első füzet Amerika földrajzi és enthnogrrphiai is­mertet­ésével kezdi meg a vállalatot. — „M a g y a r s z á g és a Nagyvilág“ 25. szá­ma a következő tartalommal jelent meg: Sz­öveg: IV. Lajos Napoleon. — Hugóm sírján. Költ. (Borsody Béla ) — A kis zöldség. Elbeszélés. (Szép­­faludy Ö. Ferenc). Vége. — A nagyralátó. Rajz a nép­életből. (Palotás Fausztin.) Folyt. — Az erosi-i Eötvös­­síremlék. — Pázmándi Horvát Endre sirja. — Jakub khán. — Tiltott öröm. (F.) — A vér („Stratomore.“) Regény (Irta Quida.) XXV. folyt. — Gr. de Roys Ri­­kárd. (—J.) — A Central Park. Amerikai kép (R. Szo­­kolay Hermin.) — Az Aetna kitörése máj. 30-án. —Kü­­lömélék S­akkföladvány. — — Betürejtvény. — Szer­kesztői üzenetek. — Rajzok: I- IV. Lajos Napoleon. — Az eresi-i Eötvös-siremlék. — Gr. de Roys Rikárd. — Pázmándi Horvát Endre sirja. — Jakab khán. —• Az Aetna kitörése május 30-án. — Tiltott öröm. A lap ára negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek az Athe­naeum kiadóhivatalába küldendők . — A „Vasárnapi Újság“ jun. 29-ki száma a következő tartalommal jelent meg: „Az Eötvös-emlék Ercsiben.“ — — „Moore Tamás dalaiból “ I. II. Szász Károlytól. — „Elmegyek én . . .“ Költemény. Pósa La­jostól.. — „A ki örökké bujdosott.“ Igaz történet. Közli Eötvös Károly. — „Jazmael, egyptomi alkiály “ — „Kai­ro.1 — ,Jakub Khán11 — „A hajnali látogató 11 — „Az Aetna kitörései.“ Bodola Lajostól. — „A bégum ötszáz milliója.“ Verne Gyula regénye. — „A kedves foszto­gató.- -- „Egyveleg.“ —„Napoleon herceg.“ — „Emlé­kezés Moore Tamásra.“ Szász Károlytól. — „Horvát Endre emlékünnepe.11 — „A táplálkozás tudományos szempontból 1 — Irodalom és művészet. Közintézetek, egyletek, stb. rendes hetirovatok. Képek: Eötvös emlék Ercsiben. — Jakab khán. — A hajnali látogató. Gyulai László rajza. — Iszmail basa egyptomi alkirély. — Kairó, egyptom fővárosa. — Théo kisasszony mint illatszerárusnő a szegediek javára rendezett párisi ünnepélyen. —A bégum ötszáz milliója. — Napoleon Jenő herceg. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Újdonságok ‘-Hal együtt 3 frt. A Franklin-társulat kiadásában Budapesten megjelentek: 1. Iparos-gazdák könyve. Az iparos-gazda­­családok számára irta Kubinyi Lajos. Buzgó közgazdasági írónk e 96 oldalra terjedő és számos fametszettel díszített munkájában az iparosgazda családok összes tagjainak ad értékes tanításokat, kije­löli munkakörüket és sok hasznos, követésre méltó út­mutatással látja el őket munkájuk terén. Az Ízléssel ki­állított könyv ára fűzve 70 kr. 2. Kis nemzeti Múzeum 44. füzete: „A Szántó-család története“, elbeszélés az if­júság és a nép számára, Bánfi Jánostól. Ára fűzve 50 krajcár. 3. Találmányok könyve. Ismeretek a kéz­műipar és müipar mezejéről. A föl­dmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium megbízásából át­dolgozta Frecskei János. Sok képpel. 35—40. füzet. Ahog'egy füzet fűzve 40 kr. Ezzel e közhasznú mű be van fejezve. Ára a most teljes négy kötetből álló mun­kának fűzve 16 frt. 4. A ház nevelés. Példákban előadva. Szülők, nevelők s külön­ben községi népkönyvtárak számára. Irta zámolyi Varg­a Mihály. Budapest, 1879. A nagy­becsű munka a gyermekek testi ápolásának van szintél­ve. Szerző a fiatal szőlőnek gyakorlati útmutatót akar nyújtani, hogyan bánjék a csecsemővel. Mint mondja, hangyaszorgalommal gyűjtögette évek sorén át mindazt, mit e téren a bölcsek esze kigondolt és az élettapasz­ta­lás jónak mutatott. Műve csakugyan a hasznos tudniva­lók és aranyszabályok gazdag tárháza. Szerző rendsze­resen dolgozta föl a nagyérdekű anyagot s azt a legél­­vezetebb alakban hozza a közönség elé. A szellemesen írott és finomul kiállított 318 oldalra terjedő munka ára 1 frt 50 kr. V­egyes. * Iszonyú vérengzés. Borzasztó tett tartja izgatottságban Prága városát. Múlt pénte­ken ugyanis déltárban a Johanns­platz 822. sz. házban borzasz­ló vérengző eset történt. Neve­zett házban Report József díszműáru kereskedő lakott, kinél Wongra János, Landsh­ut Vilmos és Wondra Anna ram­kisnők voltak alkalmazva. Délben ez utóbbinak két testvére és pedig a 21 éves Wondra József nyomdász és a 17 éves Wondra Antal azon ürügy alatt, hogy egy tár­cát akarnak venni, a kereskedésbe léptek.­­ Midőn Report kívánságukat teljesítendő megfor­dult, az ajtót elzárták és mindegyik egy hat­lövetű revolvert vont elő és egyik lövést a má­sik után sütötték el. A megtámadottak jajve­székelésére a házi lakók az ajtót föltörték. A belépők borzasztó jelenetnek voltak szemtanúi. A padlózaton Wondra Anna vérében te­trengve feküdt. Report neje több sebből vérezve, más­fél éves gyermekét védelmezve, elhárítani igye­kezett az ütéseket, melyeket a gyilkosok reá mértek. Keport szintén több helyen megsebez­ve, nejét és gyermekét igyekezett védeni, m­íg egy zugban a másik munkás vérétől elbontva feküdt. A belépőket a gyilkosok revolver-lövés­sel fogadták. Öt egyén volt megsebezve, míg sikerült a gyilkosokat kézbe keríteni. Wondra Anna azonnal meghalt, a gyermek menthetlenül el van veszve, Wondra Jánosnak pedig huszon­egy nehéz sebe van. A gyilkosok vérengző tet­­tek indokául azt hozták föl, hogy Keport őket egyszer bepanaszolta, hogy nála dolgozó testvé­rüket megbántották, a­miért bezárták őket. A rendő­rség alig tudta megakadályozni, hogy a felbőszült nép a gaztetteseket föl ne koncolja. Két halott és két sebesült lett áldozata ez iszo­nyú tettnek. *A khedivék történetéből. A hí­res Mehem­ed Ali basa, a most letett egyptomi kh­edive nagyatyja, 1839-ben hadat üzent sou­­verainjének, II. Mahmud szultánnak, s nevelő­fiát Ibrahim basát azonnal be is küldte egy hadsereggel Kis Ázsiába. A nevezett év június 24-én volt a niszibi ütközet, melyben a török hadsereg teljes vereséget szenvedett. Ibrahim basa és fia, Izmáél basa csapataikkal Konstan­tinápoly elé vonultak, hol a szultán épen halá­lán volt. A szultán odahívta ágyához fiát, Ab­dul Medsid trónörököst, s felszólította, hogy trónralépte után azonnal kössön békét Egyptom­mal, de egy későbbi kedvező alkalommal me­­n­­tse meg Mehemed Alit és fiait a szouverain­­ják ellen elkövetett hűtlenségükért. — És most, 40 év múlva, 1879. június 24-én, a niszibi üt­közet évfordulóján, II. Mahmud unokája le­tette a trónról Mehemed Ali unokáját. * A csárdás Zágrábban. Az „Ob­­zor“ kérdőjellel kísérte nemrégiben a jelentést, hogy a katonai zenekar Zágrábban a csárdást játsza. Az Agramer Zeitung-hoz ennek folytán Székesfehérvárról levelet intéztek, a­melyben el­mondják, hogy Magyarországon más érzelmek­kel viseltetnek a horvátok iránt, mint a minő­ket Zágrábban táplálnak a magyarok iránt, így midőn közelebb Kőrösről 10—15 tanuló, tanár­juk vezetése alatt, meglátogatta a székesfehér­vári kiállítást, a horvát ifjakat Székesfehérvá­rott vendégszeretettel fogadták, lakomát adtak tiszteletökre s azon a magyar közönség éljen­zései között játszatták a horvát nótákat. Az Agr. Ztg. erre röstelli is az Obsor csudaboga­rát s kijelenti, hogy Zágrábban a csárdást, mely már „nemzetközi“, szívesen hallgatják. Azt persze nem birja kimondani, hogy szerethetnék azért is, mert „magyar“. Zágrábban a székes­fehérvári ezred van helyőrségen s ennek a ze­nekara játsza a csárdást. *Az asszagaisz. Az angol tudósítók szerint Napoleon herceg holttestét 17 asszagaisz­­sebbel találták föl. Ez a szó spanyol eredetű s­­ajitónyilat jelent. Az „asszagaisz“ ügyes ke­zekbe borzasztó hatású eszköz 30—40 lépésnyi távolságban. E nyilat használja nemcsak vala­mennyi kaffer-törzs s így a zuluk, hanem Af­rika és az óceáni szigetek vadjai is. Abisszinia benszülöttei is használják, s az angol abissziniai hadjáratból számos példány került abból Pá­­risba. Az asszagaisz kisebb, mint a dárda, de nagyobb, mint a közönséges nyíl. Fája sima, nehéz és kemény ; vasból készült hosszú, he­gyes vége növény­méreggel van ellátva, úgy, hogy a legkisebb seb is találhozó, mert a mé­reg a vérrel rögtön föloszlik. A vadak kezében rendkívüli izomerejüknél, találási biztosságuk­nál és gyermekkorukban megkezdett gyakorla­tuknál fogva sokkal veszedelmesebb ez a fegy­ver, mint a kard vagy szurony. A vadak hi­hetetlen vakmerőséggel, nagy lármával rohan­nak elleneik közelébe s a hajítónyillal biztosan találnak embert és lovat. A halál néhány perc múlva beáll. * Soldosné ismét Blaháné. Sol­dosné asszony válópöre már be van fejezve s az ítélet már kezéhez érkezett. A művésznő —a­ki jelenleg Debrecenben vendégszerepel — né­hány hétre kisebb fürdőre megy pihenni. Sol­dosné ismét első férje nevét vette föl s ezentúl megint Blaháné lesz. Felelős szerkesztő: Magy Mándor. A. Tisza vizállítsa. Szeged, julius 1. 21' 0" 0'" 6.64 méter

Next