Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-09-12 / 139. szám
és Balogh János közjegyző s egyházgondnok urak vezették. A tisztelgő látogatás célja volt, hogy a helybeli kis egyházközség részéről, melyet az árvíz mélyen sújtott, hálás köszönetét vigye meg a küldöttség a királybiztos urnak azon 2500 frtnyi segélyért, melyben a berlini névtelen jótevő adományából a helvi hitvallású egyházközség összedült temploma és iskolája fölépítésére részesült. A hálás köszönetét Varga Pál lelkész úr tolmácsolta, kérvén egyúttal ő excellenciáját, hogy az előtte kétségkívül ismert névtelen jótevőhöz juttassa el a hitközség háláját. A királybiztos ur ezt meg is ígérte; a többire nézve kijelenté, hogy ő az adakozó intencióját teljesité akkor, midőn az árvízkárosult hitközséget a föntemlitett segélyben részesíté. A királybiztos ur szívélyesen fogadta a küldöttséget s érdeklődéssel tudakozódott a helvét hitvallású egyház viszonyairól . Ígérte, hogy, mint magán egyén s ezen egyház hitsorsosa, a maga részéről élénk részt kíván venni az egyházközség rekonstruálásában. — A kárbecslésekre vonatkozó fölszólamlások befejeztettek. A királybiztosság által a fölszólamlásokra kitűzött s eleve meghirdetett határidő még egy nappal megtoldatott, s ennek leteltével tegnap este bezárattak a reklamációk. A királybiztosság intézkedése folytán még az utóbbi napokban is minden lehető módon igyekeztek alkalmat adni mindenkinek a fölszólamlások megtételére , dobolás útján is hirdették az illető városrészek utcáin és terein. A fölszólamlások az egész határidő alatt aránylag nem nagy számmal adattak be. Jelenleg még a pótfölvételek vannak folyamatban s a bejelentett fölszólamlások fölött folytattatnak a tárgyalások. (Lapunk zártakor veszszük az értesítést, hogy a fölszólamlások határideje, a kir. biztos úr rendeletére, bezárólag e hó 13-ig, azaz szombat d. u. 5 óráig meghosszabbittatott. Erről szól a föntebbi hirdetmény.) — Az alföldi vasútnak a felső tiszaparton a töltés alá temetett vízvezetéki csővezető az illető vasúti főnökség intézkedése folytán ki fog ágatni s alkalmasabban elhelyeztetni. Ezt a körülményt a töltés illető pontján történt csuszamlás tette szükségessé. A szegényápoló intézetnek a minorita-zárda földszinti helyiségeibe való elhelyezésére, minthogy a rendfőnökséggel tisztába hozatott a szerződés ügye, a hatóság megkezdette az előmunkálatokat. Az épület földszinti része, mely a vizár miatt jelentékeny rongálást szenvedett, gyökeresen ki fog javíttatni a város költségén. A termekben részben új padolás szükséges, több ponton pedig a falakat újra föl kell rakni. E munkálatokra, nemkülönben az egész földszinti osztály kitisztítására 695 frt 50 krra rugó költségelőirányzatot nyújtott be a mérnökség. A városháza földszinti része az árvíz alkalmával jelentékeny rongálást szenvedett. Az épület hiányai már nagyobbára kijavíttattak s a tatarozás annyira előrehaladt, hogy a katasztrófa alkalmával kitelepített s az emeleti termekbe és szobákba összezsúfolt hivatalok nemsokára visszaköltözhetnek előbbi helyeikre. Azonban még hátra van a bútorokban esett hiányok pótlása. A földszinti hivatalszobáknak különben is már legnagyobbrészt rozzant és elnyűtt bútoraiban az árvíz szintén károkat tett. Ennek folytán az illető hivatalhelyiségek rendbehozásának kiegészítése végett gazdasági tisztség most már a bútorzat kijavíttatása s részben uj bútordarabok beszerzése iránt előterjesztést tett a tanácsnak. A kiskorú árvák közkórházi ápolási dijainak beszerzése tárgyában az árvaszék igen méltányos előterjesztést nyújtott be a tanácshoz. Eddig az ápolási dijak beszerzésénél az volt a szokás, hogy a követelés beperlés és behajtás végett, az árvaszék mellőzésével, egyenesen az ügyészségnek adatott ki s az árvaszék csak az érdeklett kiskorú vagyonának lefoglalásáról nyert értesülést. Ez az eljárás igen primitiv formájú vala s annyival kevésbé méltányos, mert a beperléssel s foglalással fölösleges költséget okoztak az árvának. A kiskorú árvavagyon érdekeinek megóvása végett az árvaszék ezen eljárást olyformán kívánja megváltoztatni, hogy ezután olyan kiskorú árvák után járó kórházi követelések, kiknek az árvatárban vagyona kezeltetik, közvetlenül az árvaszékhez adassanak be, mely az összeget, a pörlési költségek megtakarításával, egyszerűen ki fogja szolgáltatni. — Az adókönyvek lezárásával ismét zsákutcába jutottunk. A nagy időt igénylő munka elkészítésére a pénzügyigazgatóság néhány tisztviselője vállalkozott s a város ezeknek ki is adta a munkálatot 4000 frtnyi díjért, csakhogy végre tisztába jöjjön ez a bonyolult ügy. A vállalkozók jól előre is haladtak munkájukkal, azonban annak befejezését megakasztó az árvíz, azután pedig a pénzügyigazgatóság II. Kikindára történt áthelyezése miatt nem folytathatták a munkát. A főkönyvek rendbehozatala tehát ma is félben van s az adófőkönyvek 1877 ik évtől kezdve még ma sincsenek lezárva. Ez az állapot annyival inkább kellemetlen , mivel a pénzügyminiszter nagyon sürgeti az1878. év végén fönmaradt adóhátralékok kimutatását; legutóbb aug. hó végét tűzte ki határidőül a kimutatás elkészítésére. Ezt a munkát pedig az adókönyvek alapján kell elkészíteni s igy a föntemlitett okból ismét nem tehettek eleget a pénzügyminiszter követelésének. Ily körülmények közt a hatóság oly módon kíván szabadulni a kényelmetlen helyzetből, hogy feliratilag fölkéri a pénzügyminisztert, hogy engedélyezzen szabadságidőt az adókönyvek lezárására vállalkozott pénzügyigazgatósági tisztviselőknek, hogy azok Szegeden folytathassák s bevégezhessék munkájukat. Ily módon a munkálat befejezése talán október elejére kilátásba helyezhető. Szerencsétlenség történt tegnap alsóvároson, az uj utcában, egy ideiglenes ház építésénél. A már csaknem egészen elkészült épület ugyanis összedűlt s egy idegen munkás annyira megsérült, hogy a szerencsétlent ma halva találták a bátor utcában. A szerencsétlenséget az épület építési hibája idézte elő. A tudatlan vállalkozó ugyanis aránytalanul nagy cseréptetővel terhelte meg a gyönge falakat, s a tető súlya alatt az egész ház összeomlott. A buta vállalkozót, egy Mou ka András nevű idegent, a rendőrség letartóztatta s átadja a fenyitő törvényszéknek, mint olyant, a ki lakatos létére építészi munkára, tehát olyanra vállalkozott, amihez nem ért. — Jaj de fáj.... Bizon fáj az, ha az embert abajgatják. A helyi Naplónak is fáj, hogy a pénzügyigazgatósági számtisztek a principálisát — mint ő mondja — lapunkban megpamphletezték. Ezért aztán a Napló szerkesztősége veszi föl, kissé elkésve, a kesztyűt, mivelhogy a szerkesztő „azóta még most sincs itthon.“ (Pedig dehogy nem volt itthon, nagyon itthon volt biz az !) És a t. szerkesztőség a kérdéses közlemény miatt természetesen elsősorban ellenünk fordul, mondván, hogy a „Közönség köréből“ című rovatot csak a Szegedi Híradó használja és „használhatja“ (nem igaz ám az 1. szerkesztőség!) oly piszkolódásra, melynek semmi összefüggése sincs a közérdekkel vagy méltányossággal.“ — No lám-e, a „fájdalom“ mire viszi az embert, még ha „szerkesztőség“ is. Hát, ugye, tisztelt Napló-szerkesztőség, az tisztességes, leyális és lovagias eljárás volt, mikor a Napló nyíltterét „fölhasználták“ — nem akarjuk mondani, hogy fölhasználtatták — e lapok szerkesztőjét a legalávalóbb módon „piszkolódó pamphlet“ közlésére? Megmondottuk akkor, hogy ezen a téren is utolérjük a kollegát. Mi azonban nem kerestük a revancheot s ősintén megvallva nem szívesen közöltük , de hogy annyi tisztességes embert visszautasítsunk, azt a Sz. Napló nem érdemli meg. Hogy mi volt az alapja a támadó közleménynek, azt mi nem tudjuk a Napló kedvéért nem is tarthattuk kötelességünknek kutatni. Ott volt tíz ember, akik, ma is nálunk levő sajátkezű aláirásaikkal, elvállalták érte a felelősséget. Mi csak azt néztük, hogy a támadás botrányos ne legyen. (Amit a Napló ugyan nem nézett, mikor azt az emberi állatot nekünk eresztette.) — Topográfiai vázlat az utcai közlekedés különlegességeiről. A gör. keleti szerb templom falánál, hol a keresztutca keresztezi a kegyesrendiek utcáját, négy átjáró közvetíti különböző irányban az utcák mélységes sárhabarékján való átmeneteit. Vágynak pedig ezen átjárók egyenként és külön-külön a következő állapotban: 1. A templom kerítésétől a tiszapart felé vezető átjáró nincsen semmiféle állapotban, mert a hajdanában itt létezett pallót már régen letemette a mintegy három emberöltő kor geológiai maradványát képező földréteg. 2. A Sobai-háztól a Tisza felé vezető átjáró mibenlétéről ugyanilyen ismertetést írhatunk, azzal a kis különbséggel, hogy ezen a helyen nagyobb munkaerővel foganatosítandó ásatások útján, aránylag nem nagy idő lefolyása alatt, a mélyebb rétegekben talán rá lehetne még akadni a régi átjáró nyomaira. 3. A Sobai-ház és a templom kerítése közt egy magas, kövezett átjáró volt; minthogy azonban a tavaszszal a keresztutcát feltöltötték, az úti műépítészet logikája szerint mi sem természetesebb, minthogy a költséges és egészen ép kövezet a töltés alá lett temetve, minekutána az utcának belső fölpukkasztás által való emelése, minek folytán a kövezet is fölül maradt volna, az építészeti technika mai előhaladása mellett még nem lehetséges. Aki tehát ezen az átjárón akar átmenni, az kénytelen az új töltés által létrejött magaslat megmászására, illetőleg megcsúszására fanyalodni aszerint, amint száraz vagy sáros időjárás van. 4. Az utca túlsó megfelelő részén levő negyedik átjáró, a 3-ik pont alatt említettekből önként folyó következtetés szerint, szintén alá vagyon rejtve s csak kapa, ásó és csákány segítségével lehet rajta átmenni, amennyiben az átmenni akarónak előbb ki kell ásni az átjárót. Ezekből a topográfiai adatokból világos, hogy a kereszt-utcán át nem lehet egykönnyen bejutni a kegyesrendiek utcájába s a szegfű s egyéb ezen a tájon fekvő utcákba. Próbáljunk szerencsét hát a másik oldalon, a plébánia-térről. Innen két oldalút vezetne a kegyesrendiek utcájába s a szegfű utcába. Ezen utak állapotának mibenléte következő : 1. A Nyiri-féle ház melletti kövezetről magas és egészen uj palló vezet a Priváry házhoz. — Ezt az átjárót kocsik egy kis zökkenés mellett megjárhatják , de a ki gyalog indul neki, hosszú lábakat vigyen magával, mert a palló egyik vége oly magasra föl van packolva, hogy gyerek vagy rövidebb lábú ember csak hason mászhatik föl reá a kövezetről. 2. A kegyesrendűek háza mellett levő oldalon már épenséggel lehetetlen az átjárás, mert kövezet az utca feltöltése folytán annyira alásülyedt, hogy most állandó tó képződött rajta, amelyre nézve valószínűleg legközelebb előterjesztés fog tétetni a halászatra leendő bérbeadása iránt. Végül a hegyesrendiek utcáját a szegfű utca irányában áthidaló új palló egyik vége nincsen leszögezve , minek következtében deszkaszálak a léptek alatt olyan takarosan billegnek, mint valami orgona-pedál. Ez a billegés pedig sáros és locspocs időben a járókelőkre nézve hogyan és mi módon előnyös, arról tudomást szerezhet magának mindenki, ha ruháját sárral, vízzel hajlandó befecskendeztetni. A helyszíni szemle rezultátuma tehát az, hogy a kegyesrendiek utcája s a szegfű-utca közlekedési tekintetben ez időszerint elszigeteltségben vannak, minek folytán ez utcák lakóinak fölöttébb ajánljuk a ballon-captif-val való közlekedést. — A város lakosságához a polgármester a következő fölhívást bocsátotta ki: Hogy a város utcáinak részletes és pontos fölmérése a lehető leggyorsabban s akadálytalanul eszközöltethessék, Tisza Lajos kir. biztos ő kegyelmességének 1879. évi szeptember hó 3-án 1300. sz. a. kelt leirata folytán fölhivatik a városi lakosság, miszerint ezen fölmérést saját jól fölfogott érdekében minden kitelhető módon segítse elő, a mérnöki jelvényeket a rongálástól óvja meg, telkeinek az utca vagy tér felőli határpontjait jól kiálló erős cövekekkel tüntesse ki s e cövekek két oldalán a telek összeírási számait írja rá , s ahol eldőlt falak vannak, hogy a telek sarkai az utcán kivehetők legyenek, intézkedjék azok eltávolítása iránt. Minthogy ezen művelet gyors keresztülvitelétől függ a város tervelésének megállapithatása, a lakosság jelen fölhívásban foglaltak pontos teljesítésére, a meg nem tartás esetében esetrőlesetre kiszabandó birság terhe alatt, ezennel fölhivatik. A hazatért szegedi első zenekar ma este lépett föl először a Prófétában, amelynek minden zege zuga zsúfolásig megtelt. A zenekar játékáról most csak annyit, hogy az valóságos lelkesedésre ragadta az árvizes közönséget, amely majd minden darabnál tapsolt és újrázott. A csárdások fák — „gyújtottak.“ mint mondani szok- Vegyes. * A kabuli katasztrófához. Az afghánok fővárosában a napokban iszonyú katasztrófa érte az angol követséget : a föllázadt afghan csőcselék a követet és egész személyzetét lemészárolta. E véres esemény alkalmából a következőket írják : Olyan rémes jelenetek, mint az angol követségi személyzet lemészárlása. Kabulban 1525. óta, mióta a város fejedelmi székhely lett, már ismételve előfordultak. 1840-ben az angolok rohammal vették be a várost, melynek parancsnokává sir William Macmagben neveztetett ki. 1841-ben nov. 2 án Kabulban egy sereg ember megrohanta A. Burnes, C. Burnes és Brodadfort angol tiszteket, kik a városban sétáltak s lekaszabolta őket. Még aznap az egész város lakossága föllázadt az angolok ellen, kiknek nagy része leöletett. Nem sokka ezután Akbar khán, a most uralkodó emir nagybátyja, bevonult hadseregével Kabulba s Macmaghten angol kormányzót is elfogta. A kormányzó összes tisztviselőivel egyetemben december 23-án az emir palotája előtt főbe is lövetett. De már 1837-ben is történt ilyen mészárlás Kabul lakói a perzsa sah követét, Mohamed Mirza Khant, palotájában megrohanták, őt és kíséretét legyilkolták s hulláikat végig vonszolták a város utcáin. Egy persa hadsereg sietett a gonosztettet megfenyíteni. Megszállotta Kabult s a város lakói közül mintegy ötezeret lefejeztetett néhány nap alatt. Akbar nagymogul alatt, ki 1555-től 1605-ig uralkodott, Kabul rövk ideig Indiához tartozott, mely időben két ízben megtörtént, hogy az indiai kormányzó egész személyzetével lemészároltatott. 1332-ben Allah Eddin khan Kabulban, székvárosában meggyilkoltatott. Kabul lakói a az afghánok általában a leghasználóbb emberek hírében állanak keleten. * A trónörökös és a szabadságos katonák. Rudolf trónörökös, szabadságidőt kapván, Prágából elutazott Bécsbe. Elutazása előtt a kaszárnya udvarán összegyűjtött ezredéhez a következő beszédet intézte : „Holnap szabadságra megyünk haza szüleinkhez, testvéreinkhez, barátainkhoz. Mi mindnyájan szerettünk titeket, s ha valaki iránt szigorúak voltunk, ezt csak a szolgálat követelte. A tiszt urak mindig meg voltak elégedve veletek, mert ti derék, pontos katonák voltatok, a kikre mindenféle körülmény közt számíthatott az ember, s az ezrednek mindig becsületet szereztetek. — Viseljétek magatokat otthon is ily derékul, s mutassátok meg jövendő állástokban is, hogy a kitűnő Ziemieczki ezredhez tartoztok. Benső emlék fűz össze mindnyájunkat; meglehet, hogy nemsokára viszontlátjuk egymást s talán egykor egymás mellett harcolunk istenért, királyért és hazáért.“ A trónörökös erre levette fejéről a kis tábori sapkát s kiáltá: „Éljen ő Felsége!“ mit a katonák háromszor viszonoztak. A trónörökös által sajátkezüleg aláirt szabadságlevelet becses emlék gyanánt viszik magukkal a katonák. * A kötéltáncosok királya, Blondin, a hires kötéltáncos, jelenleg Bécsben időz, hol legalább is annyit beszélnek róla, mint Nikita fejedelemről. Hanem Blondin meg is érdemli a nagy érdeklődést, melylyel a bécsi közönség iránta viseltetik. Mutatványai a maguk nemében páratlanok. A világkiállítási rotundában produkálja magát, hol egy a szédítő magasban kifeszített kötélen nagyobb biztonsággal, könnyedséggel és gráciával mozog, mint sok ember a sík földön. Mindazonáltal a szemlélőket borzadály lepte meg, midőn Blondin bekötött szemekkel, zsákba bújva haladt végig, s később pedig egy férfiút vitt át vállain a kötélen — Blondin mutatványait a király is meg fogja tekinteni. — Nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy Blondin, ki jelenleg már 55 éves, nemzetiségére nézve francia. Már mint négy éves fiú rendkívüli bátorságnak és ügyességnek adta jeleit, amiért atyja a lyoni tornászati iskolába küldötte, hol hat hónap múltával az igazgatóság által arra képesíttetett, hogy a közönség előtt tarthasson mutatványokat. Blondin volt az, ki tudvalevőleg gyakran ment át a Niagara-zuhatag fölött kifeszített kötélen. Az angol trónörökös, ki szemtanúja volt e hajmeresztő produkciónak, Blondint később magához kérette, s azt kérdé, vajon mit érez, midőn a kötélen megy ? „Semmit azon szükségességen kívül, hogy megtartsam az egyensúlyt“ — viszonza Blondin. * Sommás eljárás. A „Times“ tudósítóját, ki a német és orosz cár találkozása alkalmából Alexandrovoba ment, orosz területről kiutasították. Különben a tudósító így beszéli el a mulatságos történetet : „Amint Alexandrovoba érkeztem, több jelenség győzött meg arról, hogy a cár birodalmában vagyok .. . Alig volt időm egy pár lépést tenni a városban, mikor észreveszem, hogy valaki ugyancsak szemmel tart. Hozzám jön később s kérdi, ki vagyok, mi járatban vagyok. S így tovább. Szerencsétlenségemre elfeledtem útlevelemet magamhoz venni, mentegedődzéseim meg épen semmit sem használtak. Hiába igyekeztem bebizonyítani, hogy nincsenek vétkes szándékaim, hogy nem vagyok nihilista s nem akarom sem Khivát, sem Merwet kikémszemlélni; minden hasztalan volt. Nem telt el félóra, hogy Oroszországba jöttem, s felültettek egy Németországba visszatérő vonatra. * Bismarck és Taylor. A napokban Páriában meghalt Taylor báró, a drámai művészek, zenészek, iparosok, írók társulatának alapítója Taylorról a többi között a következő érdekes adomát beszélik. Taylor nagyon későn szokott felöltözködni. A hírlapokat, leveleket, újabb könyveket az ágyban olvasta el. Egyszer inasa bejelent valakit. Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon“, felelt a báró. „De az idegen tudja , hogy monsieur, itthon van , s nem akar távozni.“ „Kérdezd meg legalább a nevét“, mondá Taylor az inasnak. Az inas kimegy, s e szavakkal jön vissza : „Monsieur, Bismark gróf úr várakozik kint.“ — A báró egy pillanat alatt fölöltözködik, s a terembe megy. Csakugyan Bismarck volt. — „Gróf úr nagyon megtisztel ..." — „Köszönetet mondani jöttem önhöz“, mondá Bismarck. — „Hogyan, miért ? — „Húsz év óta segélyezi művészeinket, mondá Bismarck, kik nem képesek tanulmányaikat folytatni. Egyiknek festményét árusítja el, másiknak pénzbeli segélyt ad. Azután az ön nevét egész Európában ismerik. Nem akartam Párisba jönni, anélkül, hogy önt meg ne látogassam . . .“ S Bismarck és Taylor két óra hosszat beszélgettek együtt művészetről, irodalomról. Taylor újabb terveiről, mert mindig újabb társulatok alapításán törte fejét. A Tisza vízállása. Szeged, szept. 11. 4' 6" 0"" 1.42 méter Szeged, szept. 12. 4' 4" 0"" 1.37 méter Felelős szerkesztő : Nagy Sándor*