Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-10 / 164. szám
tetszéssel és éljenzéssel fogadták. A legviharosabb és leginkább egyhangú tetszést nyerte a trónbeszéd ama része, mely a közgazdasági viszonyok orvoslását tárgyalja. Végül és nevezetesen e szavaknál : „Ausztria hű marad történelmi hagyományaihoz és tovább is őrizni fogja országainak s népeinek jogait, melyek megszakithatlan frigyben, mindenha a jog és a valódi szabadság honát képezik“, frenetikus és szűnni nem akaró éljenzés tört ki. ő fölségét, a teremből való eltávozásakor ismét háromszoros lelkesült „hoch“-kiáltással üdvözölték. A képviselőház bizottságai tegnap délben tartották alakuló ülésüket. A mentelmi bizottság elnökévé Szathmáry Miklóst jegyzővé Szlávy Olivért; az igazságügyi bizottság elnökévé Horváth Lajost, jegyzőjévé Teleszky Istvánt; a zárszámadási bizottság elnökévé Prileszky Tádét, jegyzőjévé Nagy Gábort ; a gazdasági bizottság, melyben rendesen a ház elnöke elnököl, jegyzőjévé Nazi Jánost választotta. A véderő bizottság nem alakulhatván meg, alakuló ülését pénteken tartja. A kisbirtokosok orsz. földhitelintézetének végrehajtó bizottsága okt. 6-án ülést tartván, azon a f. hó 19-én tartandó alakuló közgyűlésen ajánlatba hozásra következő névsort állapított meg: elnök gróf Festetics Pál, alelnök Bittó István, igazgatók Beliczey István, gróf Csekonics Endre, Galgóczy Károly, gróf Károlyi Tibor, Ordódy Pál, dr. Plussich Frigyes, Sváb Károly, Tarnóczy Gusztáv, Tisza László; felügyelőbizottsági tagok: dr. Apáthy István, báró Bánffy Dezső, Helfy Ignác, Nagy György. TÁRCA: Nigs Dog Máté iron Keservei. — Elbeszélés. — Irta: 185 a <5 nfy i Iiajos. (folytatás.) — Nézd csak — suttog, halkan — nézd azt a vért és tüzet, mely mint ördögi varázs gomolyodik össze Nándorfehérvárnál, s a gyilkos, tusában mint óriási hangyaboly mozognak a küzdő felek !.. . Ott hallatszik a szultán átkozódó szava... Futásnak indul . . . Ott van a nyomában Balázs . . . Balázs . . . kardod bélyeget hagyott Mohamednek átokra emelt jobbján ! . . . . Amott a vértenger a kenyérmezőn. Nézd azt a rettenetes buzogányt, — Kinizsy kezébe való . . . Elemér forgatja azt, mint pelyhet, s minden csapására légyként hull a pogány ... És nézd azt a vérszomjas tömeget egy nyomorult kurucvezér tenyerén . . . Nézd a pusztulást, hallgasd a vérfagyasztó ordítást, mely a tömeg vadállati örömének elő- és utóhangja. De nem tart soká .... Amott sütik trónján a parasztok vaskoronás királyát. . . másutt nyársba vagy bitófára tűzik a pokolnak föllázadt ördögeit! . . . Menjünk az óriási sirhoz , ott, Mohácsnál van eltemetve e hajdan nagy nemzet függetlensége . . . Ott küzd, ott roskad össze száz csapás alatt Dongó Kristóf ! Ott küzd Tihamér, az osztrák beavatkozástól ment nemzeti függetlenségért Szapolyai mellett. Avagy bámuld Szigetvárat, ezt a kicsiny sárfészket, napba száguldó sasaival . . . Ott van a pogánynak kétségbeesett védelme . . . Nézd, mint aprítja darabokra a magyar kar Abdurrhaman halált kereső vitézeit Budánál !. . . És az utolsó . . . Nézd Barabást! . . . hogyan lentéssel s hitelkéréssel is fog kelleni a t. házhoz járulnia. Ma csak magát a faktumot kívántam fölemlíteni. Fölszólalásomnak fő célja különben az volt, amennyiben legalább azt hiszem, hogy a t. ház tagjai ez iránt érdekkel viseltetnek, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a Szeged városát és Szeged vidékét illetőleg begyűlt adományok iránt, valamint az iránt is tegyek előzetes jelentést, hogy azon összegek, amelyek nagyobbaknak nevezhetők, a legnagyobb részben honnan, mely országokból lettek beküldve. Megjegyzem, hogy itt természetesen csak azon összegekről lehet szó, amelyek a belügyminisztériumhoz küldöttek, amelyeken kívül Szeged városához egyenesen beküldött, meglehetősen nagy összegek is vannak, sőt vannak oly összegek is, amelyeket egyesek gyűjtvén, addig, míg a fölhasználás ideje eljön. Ők maguk kezelik takarékpénztárilag, fönntartván maguknak az időpont meghatározását, melyben azokat átszolgáltatják. Ami az adományokat illeti, — természetesen kerek számokat fogok mondani — tisztán Szeged városa javára a belügyminisztériumnál 1.905,800 frt, Szeged városa és környéke javára 639,500 frt, a Tisza vidéke javára Szeged kizárásával 41,100 frt, megnevezett egyes vízkárosult községek és meghatározott speciális célok javára 36,300 frt, vagyis folyó évi szept. havának utolsó napjáig — mert erről szól a kimutatás és egyébb apróbb adományok még most is érkeznek — 2,622,700 frt gyűlt be. Ezeknek az összegeknek eredetét illetőleg . A királyi ház fenséges tagjaitól 72,800 frt, a közös hadseregtől kevés díjával 5000 frt, Magyarországból, illetőleg Szent István birodalmából, tehát Horvátországot is beleértve és az egyes honvédségi tiszti karoktól érkezett ajándékokat is: 872,800 frt, a monarchia másik államából 527,900 frt, Boszniából és Hercegovinából 675 frt, Angolországból 144,600 frt, Belgiumból 31,800 frt, Dániából 700 frt, Franciaországból 270,700 frt, Görögországból 1700 frt, Helvétiából 36,800 frt, Németalföldről 29,100 frt, Németországból 396,100 frt, Oroszországból 30,500 frt, Olaszországból 50,300 frt, Portugálliából 1300 frt, Romániából 37,000 frt, Szerbiából 564 frt, Spanyolországból 1300 frt, Norvégországból 2300 frt, Törökországból 14,400 frt, Kelet-Indiából 3100 frt, Chinából 4200 frt, Persiából 440 frt, Egyptomból 15,400 frt, Tunisból 1200 frt, az északamerikai Egyesült államokból 61,100 frt, Mexikóból 350 frt, Cuba szigetéről 1000 frt, Haiti szigetről 229 frt, Columbia egyesült államokból 600 frt, az argentiniai köztársaságból 1000 frt, Nikaragua köztársaságból 230 frt, Uruguay köztársaságból 426 frt. Ezekből méltóztatik látni tehát, hogy va-óban el lehet mondani, hogy a világ minden I részében fölébredt az érdeklődés a szegedi ka- t tasztrófa iránt és mindenünnen kisebb nagyobb, s sok helyről igen jelentékeny adományok érkezettek be. Ami már azt illeti, hogy ma mikép álla emeli jobbját esküre .... „Moriamur prt rege nostro ! . . .“ Máté úr átszellemülten emelte föl jobbját aztán, mintha maga is megröstelte volna nagy lelkesültségét, hirtelen visszarántotta azt. — És most, — végre keserűen heves monológját — az utolsó Dongó: egy parasztnak a leányába szerelmes!... Máté úr a homlokához kapott, mintha letörülni akarná onnan a tövises gondolatokat. — Azután gyorsan fölugrott helyéről, de csak azért, hogy egyik meglepetésből a másikba essék. Egy fiatal császári kapitány állott előtte, ki Máté urnák merengése közben ismeretlenül lépett a szobába. Ott állott az ajtó előtt mozdulatlanul, bámulva Máté urnák sajátszerű, gyanúsnak látszó lelke állapotán. Máté úr rendkívül izgatottan lépett a jövevény elé, kinek ruháján az utazás vastag pora szürkéit. — Lebacsek úr, határozottan mondom, ön nagyon roszkor jött! — szólt Máté úr , hidegen nyújtott jobbját nagy gyorsasággal rántva vissza. Hanem Máté ur hamar megbánta udvariatlanságát. Fölocsudva nemzetség-históriai ábrándjaiból, legelőször is bocsánatot kért Szever úrtól, hogy oly hidegen fogadta. — A napi események — szólt Máté úr kezeit dörzsölgetve s mosolyt erőltetve ajkaira — fölháboritják és idegessé teszik az embert... De foglaljon , kérem , helyet — biztatá nem várt vendégét, az átellenben levő bőrvánkosó székre mutatva, miközben maga is visszaült előbbeni helyére. Máté úr aztán egy lélegzetre elmondotta, hogy épen ma temették el az ő felügyelő gazdáját, s most már annak a helyébe mást kell keresnie. Ezen gondolkozott ő el olyan nagyon. A vendég mindezekre elég hidegen bólintott fejével. Végigsöpörte a tenyerével gesztenyeszin göndör fürtéit, majd a bajuszát morzsolgatta meg s azután várt, a mint dukál, mikor fog már hozzá egy barátságos, meleg szó intéztetni. Máté ur pedig ült ott, mint a kinek az ülőhelye gombostűkkel van elsáncolva , a kire vak ezen adományok ? erre nézve a következőket vagyok bátor jelenteni. Szept. utolsó napjáig élelmezésre , ruházatra s egyéb rögtöni segély és ellátást igénylő célokra, valamint egyes apró speciális rendelkezésekre, melyeket maguk az adományozók tettek, véglegesen elköltetett 174.000 és néhány frt, ami még némely, pl. kenyérszállítási leszámolások folytán, néhány ezer írttal növekedni fog. Ezenkívül kiadatott ezen alapból, de ez végleg kiadottnak nem tekinthető: 70 ezer frt a Szegedre szállított téglákért. Ez, mondom, véglegesnek nem tekinthető, mert amennyiben a kormány rendeletére használtattak fel, vagy használtatnának fel a téglák, ez természetesen ezen alapot nem terhelheti; amennyiben pedig ideiglenes építkezésekre egyeseknek adatnának, azok a költséget majd lefizetik és így igazában ezen összeg is, legalább legnagyobbrészben, ha nem is pénzben, de építkezési anyagban még segélyezési rendeltetésére fog állani. Mindezeket összeszámítva, szeptember utolsó napján a belügyminisztérium számadása alatt volt még 2.378.579 frt, mely összegnek legnagyobb része igen természetesen el van helyezve pénzintézeteknél. Jelesül: takarékpénztáraknál betéve 4 és 3 és fél kamat mellett, — mert nagyobb kamatot kapni most nem lehetett 2.250.000 forint, melynek kamatja — bármily csekély legyen is az , — természetesen a kiosztandó összeget még növelni fogja. Ismétlem : ezt kötelességemnek tartottam a t. ház előtt hivatalosan is előzetesen bejelenteni, természetesen aztán az intézkedéseket kívánó jelentések szokott törvényes formában meg fognak később a t. ház előtt létetni. (Helyeslés.) nézve tehát ezen cirkulus átlépése nem kívánatos. Zavarban volt, nagy zavarban. Nem tudta az öreg úr, miről és hogyan kezdjen társalogni. De végtére is nem ülhetett ott a perpetuum mobile föltalálásának nevezetes időpontjáig, tehát előkészületképen — egyet-kettőt köszörült a torkán. — Bizony régen nem láttuk egymást, kedves uram — szólt végre nagyot nyelve Máté úr. — A „barátom“ szót sehogy sem tudta most kiszorítani. — Nagyon régen — volt a vendég hideg válasza, mialatt az álla, kimért lassúsággal, mellére ült. — Mennyi változás azóta! — folytató Máté úr egy kissé bátrabban, mialatt időt vett magának arra is, hogy fürkésző szemeit Lebacsek urnák arcára vesse, amelyen a máskor oly nyugodt, vonzó vonások most oly furcsa táncra kerekedtek. — Sok változás, igen sok — ismétlő Szever halkan. — Hiszen máskor, ha Dongóberekre jöttem, lépten-nyomon derült arcokat találtam. Ma — folytató panaszosan — senki sem fogad szives üdvözlettel a dongóbereki kasélyban ; nem látok itt egy mosolygó arcot, nem hallok egy vidám szót , mintha más emberek laknának e kastély falai közt ! Máté úr némán hallgató a panaszos szavakat. — A kastély ajtaján megráztam a kis harangot. Az ajtót gyorsan fölnyitotta a szolga. Máskor százszorosan üdvözölt, a podgyászomért futva futott, s ha a tornácra értem, annak a küszöbén az öreg Patkó örömében vinnyogva veregette meg bozontos farkával a térdemet. Most a szolga rám se nézett, hátat fordítva jelente, hogy a nagyságos úr a parádés szobában van ... de nagyon rosz kedvű. Máskor azzal szokta végezni üdvözletét, hogy a nagyságos „asszonyok“ a lugasban sétálnak. — Az öreg Patkó ? Ez az oktalan állat meg morogva oldalgott el a lépcsőről. Még ez is megváltozott. Máté úr csak hallgatott, s úgy látszék, mintha szánni kezdte volna Lebacsek urban a bűnhődőt. — És miért van mindez, nemes Dongó Máté uram ? — kérdé azután Szever, fölvetvén szemeit. — Hja, uram — válaszolt Máté úr, tér- , dev skálákat játszva — csudálkozhatunk-e azon, ha néha a levegő az elektrumnak olyan romlott matériáját tartalmazza, amely nemhogy fölélénkítené kedélyünket, hanem azt a szomorúság alacsony grádusára sülyeszti? Hja, uram ki tehet erről ? Én legalább — uti persvavut sum — nem tehetek róla. Különben elhiheti az én szavamnak, uram, hogy az én lehangolt kedélyállapotom semmi csorbát nem akar ejteni az ön iránt való régi tiszteleten.... ’ — És a barátságon? — kérdé hirtelen Lebacsek, szemeit kimeresztva. ,nem emlékezem, hogy e barátság általam szándékosan megsértve lett volna- És ha talán olykor nem alkalmaznám szavaimat az udvariasság újabb szabályaihoz, rójja föl azt uram, hajlott koromnak. Én már öreg ember vagyok, nem igen tudom a szavakat illendően megválogatni. A fiatal ember gyermekkora után komolyyá, az öreg ember pedig komorrá lesz. Ez a természetes rend, amiben nincs visszaugrás. — De nekem olyan nagyon fáj, — folytató Szever -- hogy azon a helyen, ahol máskor szeretetet találtam, most oly általános elhidegülést kell látnom. — Hova utazik ön ? — kérdé Máté úr kitörőleg s egészen váratlanul, mialatt kedélyeskedő mosoly ült ajkaira. A fiatal emberre tőrdöfésként hatott ez a nem várt kérdés. Hiszen ő Dongóbereken sohasem hallott ilyen kérdést. Tehát ki van utasítva e család köréből ? És várjon miért ? Ki volt az áruló ? Avagy talán valaki útjába állott, oly régen egyengetett útjába? Egy kérdőjel-halmaz tornyosult össze Szever izzó agyában, amelynek egy kére sem volt képes megfelelni. Néhány pillanatra mély csend állott be, mialatt a két fél szellemi tusára látszott készülődni. Támadni de nem rombolni, ez volt a két fél egyforma szándéka. Sőt talán az is, hogy a támadásból mindkettejük győzelmesen emelkedjék ki, hogy aztán egymás karjaiba borulva, a megújult barátság föltámadott phőnixének zengjenek ékes himnuszokat. (Folyt. köv.) Kovács Albert iskolaszéki elnök évi jelentése. (Vége.) Szeged város iskolái közül 31 a város tulajdonát képező épületben, 8 bérelt helyiségben van elhelyezve. Az iskolákban van 68 tanterem, 26 tanítólak, 22 faiskola, 3 kert, 29 testgyakorló-tér. Taneszközök: 128 fekete tábla, 42 fali olvasótábla, 117 fali térkép, 60 földgömb, 16 természetrajzi, 14 természettani eszköz, 6 könyvtár. Az iskolai kiadások évi összege 59,426 frt. Ebből tanítók fizetésére esik 47,150 frt. Mielőtt befejezném e szerencsétlenségben páratlan tanév eseményeinek vázolását, meg kell még említenem, hogy az iskolaszék, a tanítótestületek minden előkészületet megtettek arra nézve, hogy a folyó évben Székesfehérvárott rendezett országos kiállításon Szeged város polgári és népiskolai tanügye az akkor még nagy, gazdag és virágzó városhoz méltóképen legyen képviselve; azonban, valamint ezen, úgy számtalan más ügy, melyeknek fölemlítését nem tartottam ez alkalommal elkerülhetlenül szükségesnek, végelintézése és megvalósítása lehetetlenné len téve a városunkat ért szerencsétlenség által. És most tek, közigazgatási bizottság eljutottam azon pontig, hogy népoktatásunk szempontjából, habár csak röviden is, megemlékezzem a március 12 én bekövetkezett és mélyen lesújtó csapásról és annak következményeiről. A város nagy részével iskoláink legnagyobb részét a pusztító elem megsemmisítette; a város tulajdonát képező iskolai épületek közül rombadültek a liszt- és csonka-utcai út, és az alvégi régi iskolaépületek, hasonlóiig rombadult felsővároson négy, mórában egy bérelt iskolahelyiség, hol a bútorok és szerelvények legnagyobb része is megsemmisült; ellenben, habár tetemesen megrongálva a bősz elem pusztításai által, de mégis fönnmaradtak a város birtokát tevő Lobay-féle, rókusi, alsóváros-beltéri és a mórai épülőfélben levő iskolaépületek, a belvárosi összes bérelt helyiségek, melyek mindenütt menekültekkel voltak, főleg első napokban, zsúfolásig megtelve, és így ezekben is a bútorzatok és szerelvények nem kismérvű pusztulásnak voltak kitéve. Ennyit az iskolai épületek, bútorok és szerelvényekről. Mi a helybeli tanulókat illeti, azok legnagyobb része földönfutókká válva, szerencsétlen szüleikkel, a szélrózsa minden irányában az emberszeretet által megnyitott hajlékokba menekültek. T. közigazgatási bizottság, amily fájdalmas, mélyen elkeserítő volt a csapás, mely bennünket a megsemmisülés örvénye felé sodort, és oly lélekemelő, megható és örök hálára kötelező volt azon tapasztalt részvét, melylyel tanulóink ügye az ország minden részében s annak minden rendű lakossága által fölkaroltatok, s melyet lehetetlen főbb vonásaiban nem érintenem. Elsősorban is a nagymizsga vall, és közoktatásügyi miniszter úr azon kegyes rendeletét említem föl, melyben intézkedés történt, hogy a helybeli polgári iskola tanulói bármelyik hasonnemű hazai tanintézetben tanulmányaikat minden fennakadás nélkül folytathatják, melynek következtében e tanintézetünk növendékei jórészben a haza különböző helyein, de különösen figyelemre méltó számban Budapest, Arad, Temesvár, s főkép Zsombolya város polgári iskolájában tanulmányaik folytatására jelentkeztek is. Hasonlólag népiskolai tanulóink közül is számosan folytatták tanulmányaikat a föntemlített helyeken kívül Monoron és Czegléden, de főleg a szomszéd és közel fekvő H.-M.-Vásárhely, Szabadka és Makó városokban. Tanulóink elhelyezése és ellátása körül tanúsított buzgólkodásuknál fogva benső köszönetévé nyilvánításával emlékszem meg először is Koller Mátyás úrról, a budapesti VI. kerület polgári főiskola igazgatójáról, kinek buzgalma és közbenjárása folytán polgári iskolánkból 3 tanuló nyert lakást és élelmet a tanévből még hátralevő időre Budapesten. A tanuló ifjúság iránt tanúsított emberszeretet legszebb képét azonban a Zsombolya városában alakult segélyző bizottság tüntette föl, melynek tagjait nem mulaszthatom el évi jelentésemben név szerint megörökíteni. Ezen segélyző bizottság tagjai voltak: Leitich Antal polg. iskolai igazgató, Auszterlitz Ede biz. tag, Benedek József polg. isk. tanító s biz. tag, Schmidt Antal biz. tag és Bertalan Gyula biz. jegyző. E bizottság tevékeny buzgalma és áldásos működése folytán 16 polg. iskolai tanuló részesült nemcsak teljes ellátásban s nyuttatott nekik mód és alkalom a tanévnek bevégzésére, hanem annak befejezése után mindegyike nyári ruhával és csizmával ellátva Benedek József polg. isk. tanító felügyelete alatt hozatott haza s jön visszaadva a szülői őrködés és gondoskodásnak. Ekként fölsorolva azon nemeskeblű tanügybarátok és áldozatkész városok jótéteményeit, kik és melyek a közeli távol vidékeken mindent elkövettek arra nézve, hogy a szerencsét- állt Tisza K. miniszterelnök előterjesztése Szeged ügyeiről a képviselőház október 8-iki ülésében. T. hát! A tegnapi napon méltóztatott megengedni azt is, hogy mint akkor is jelezni szerencsém volt, csak szóbeli előzetes tájékoztató jelentést tehessek a szegedi ügyeket illetőleg. (Hallják!) Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, ami a hírlapok útján is már köztudomású dolog, de talán nem fölösleges a t. ház előtt is bejelenteni, hogy a királyi biztosság által a becslések legnagyobb részt befejeztettek, az újraépítés tervezete elkészült s tanácskozás alatt van. Ami pedig, tekintettel a közelgő évszakra, talán mindennél nevezetesebb : a Szeged városát hasonló katasztrófáktól megmenteni hivatott körtöltés egész erővel munkába van véve és a rész idő beállta előtt befejezve lesz. — Oly tárgyak ezek, melyekre nézve az eddig történteket illetőleg, valamint a rekonstrukció szempontjából a jövőt illetőleg, a kormánynak formaszerűje