Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-10 / 164. szám

tetszéssel és éljenzéssel fogadták. A legviharo­sabb és leginkább egyhangú tetszést nyerte a trónbeszéd ama része, mely a közgazdasági vi­szonyok orvoslását tárgyalja. Végül és nevezetesen e szavaknál : „Ausz­tria hű marad történelmi hagyományaihoz és tovább is őrizni fogja országainak s népeinek jogait, melyek megszakithatlan frigyben, min­denha a jog és a valódi szabadság honát ké­pezik“, frenetikus és szűnni nem akaró éljen­zés tört ki. ő fölségét, a teremből való eltávozásakor ismét háromszoros lelkesült „hoch“-kiáltással üdvözölték. A képviselőház bizottságai tegnap délben tartották alakuló ülésüket. A mentelmi bizottság elnökévé Szathmáry Miklóst jegyzővé Szlávy Olivért; az igazságügyi bizott­ság elnökévé Horváth Lajost, jegyzőjévé Te­­leszky Istvánt; a zárszámadási bizottság elnö­kévé Prileszky Tádét, jegyzőjévé Nagy Gábort ; a gazdasági bizottság, melyben rendesen a ház elnöke elnököl, jegyzőjévé Nazi Jánost válasz­totta. A véderő bizottság nem alakulhatván meg, alakuló ülését pénteken tartja. A kisbirtokosok orsz. földhi­telintézetének végrehajtó bizottsága okt. 6-án ülést tartván, azon a f. hó 19-én tartandó alakuló közgyűlésen ajánlatba hozásra következő névsort állapított meg: elnök gróf Festetics Pál, alelnök Bittó István, igazgatók Beliczey István, gróf Csekonics Endre, Galgóczy Károly, gróf Károlyi Tibor, Ordódy Pál, dr. Plussich Frigyes, Sváb Károly, Tarnóczy Gusztáv, Tisza László; felügyelőbizottsági tagok: dr. Apáthy István, báró Bánffy Dezső, Helfy Ignác, Nagy György. TÁRCA: Nigs Dog Máté iron Keservei. — Elbeszélés. — Irta: 185 a <5 nfy i Iiajos. (folytatás.) — Nézd csak — suttog, halkan — nézd azt a vért és tüzet, mely mint ördögi varázs gomolyodik össze Nándorfehérvárnál, s a gyil­kos, tusában mint óriási hangyaboly mozognak a küzdő felek !.. . Ott hallatszik a szultán át­kozódó szava... Futásnak indul . . . Ott van a nyomában Balázs . . . Balázs . . . kardod bélyeget hagyott Mohamednek átokra emelt jobbján ! . . . . Amott a vértenger a kenyér­mezőn. Nézd azt a rettenetes buzogányt, — Ki­­nizsy kezébe való . . . Elemér forgatja azt, mint pelyhet, s minden csapására légyként hull a pogány ... És nézd azt a vérszomjas tö­meget egy nyomorult kurucvezér tenyerén . . . Nézd a pusztulást, hallgasd a vérfagyasztó or­dítást, mely a tömeg vadállati örömének elő- és utóhangja. De nem tart soká .... Amott sü­tik trónján a parasztok vaskoronás királyát. . . másutt nyársba vagy bitófára tűzik a pokolnak föllázadt ördögeit! . . . Menjünk az óriási sir­hoz , ott, Mohácsnál van eltemetve e hajdan nagy nemzet függetlensége . . . Ott küzd, ott roskad össze száz csapás alatt Dongó Kristóf ! Ott küzd Tihamér, az osztrák beavatkozástól ment nemzeti függetlenségért Szapolyai mellett. Avagy bámuld Szigetvárat, ezt a kicsiny sár­fészket, napba száguldó sasaival . . . Ott van a pogánynak kétségbeesett védelme . . . Nézd, mint aprítja darabokra a magyar kar Abdurr­­haman halált kereső vitézeit Budánál !. . . És az utolsó . . . Nézd Barabást! . . . hogyan lentéssel s hitelkéréssel is fog kelleni a t. házhoz járulnia. Ma csak magát a faktumot kívántam fölemlíteni. Fölszólalásomnak fő célja különben az volt, a­mennyiben legalább azt hiszem, hogy a t. ház tagjai ez iránt érdekkel viseltetnek, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a Szeged városát és Szeged vi­dékét illetőleg begyűlt adományok iránt, vala­mint az iránt is tegyek előzetes jelentést, hogy azon összegek, a­melyek nagyobbaknak nevez­hetők, a legnagyobb részben honnan, mely or­szágokból lettek beküldve. Megjegyzem, hogy itt természetesen csak azon összegekről lehet szó, a­melyek a belügyminisztériumhoz küldöt­tek, a­melyeken kívül Szeged városához egye­nesen beküldött, meglehetősen nagy összegek is vannak, sőt vannak oly összegek is, a­melyeket egyesek gyűjtvén, addig, míg a fölhasználás ideje eljön. Ők maguk kezelik takarékpénztárilag, fönntartván maguknak az időpont meghatározá­sát, melyben azokat átszolgáltatják. A­mi az adományokat illeti, — természe­tesen kerek számokat fogok mondani — tisztán Szeged városa javára a belügyminisztériumnál 1.905,800 frt, Szeged városa és környéke ja­vára 639,500 frt, a Tisza vidéke javára Szeged kizárásával 41,100 frt, megnevezett egyes víz­­károsult községek és meghatározott speciális cé­lok javára 36,300 frt, vagyis folyó évi szept. havának utolsó napjáig — mert erről szól a ki­mutatás és egyébb apróbb adományok még most is érkeznek — 2,622,700 frt gyűlt be. Ezeknek az összegeknek eredetét illetőleg . A királyi ház fenséges tagjaitól 72,800 frt, a közös hadseregtől kevés díjával 5000 frt, Magyarországból, illetőleg Szent­ István birodal­mából, tehát Horvátországot is beleértve és az egyes honvédségi tiszti karoktól érkezett aján­dékokat is: 872,800 frt, a monarchia másik ál­lamából 527,900 frt, Boszniából és Hercegovi­nából 675 frt, Angolországból 144,600 frt, Bel­giumból 31,800 frt, Dániából 700 frt, Francia­­országból 270,700 frt, Görögországból 1700 frt, Helvétiából 36,800 frt, Németalföldről 29,100 frt, Németországból 396,100 frt, Oroszországból 30,500 frt, Olaszországból 50,300 frt, Portugál­­liából 1300 frt, Romániából 37,000 frt, Szer­biából 564 frt, Spanyolországból 1300 frt, Nor­végországból 2300 frt, Törökországból 14,400 frt, Kelet-Indiából 3100 frt, Chinából 4200 frt, Persiából 440 frt, Egyptomból 15,400 frt, Tu­­nisból 1200 frt, az északamerikai Egyesült ál­lamokból 61,100 frt, Mexikóból 350 frt, Cuba szigetéről 1000 frt, Haiti szigetről 229 frt, Co­lumbia egyesült államokból 600 frt, az argen­­tiniai köztársaságból 1000 frt, Nikaragua köztár­saságból 230 frt, Uruguay köztársaságból 426 frt. Ezekből méltóztatik látni te­hát, hogy va-­­­­óban el lehet mondani, hogy a világ minden I részében fölébredt az érdeklődés a szegedi ka- t tasztrófa iránt és mindenünnen kisebb nagyobb, s sok helyről igen jelentékeny adományok érkeze­t­tek be.­­ A­mi már azt illeti, hogy ma mikép álla­ emeli jobbját esküre .... „Moriamur prt rege nostro ! . . .“ Máté úr átszellemülten emelte föl jobbját aztán, mintha maga is megröstelte volna nagy lelkesültségét, hirtelen visszarántotta azt. — És most, — végre keserűen heves mo­­nológját — az utolsó Dongó: egy paraszt­­nak a leányába szerelmes!... Máté úr a homlokához kapott, mintha le­törülni akarná onnan a tövises gondolatokat. — Azután gyorsan fölugrott helyéről, de csak azért, hogy egyik meglepetésből a másikba essék. Egy fiatal császári kapitány állott előtte, ki Máté urnák merengése közben ismeretlenül lépett a szobába. Ott állott az ajtó előtt mozdulatlanul, bá­mulva Máté urnák sajátszerű, gyanúsnak látszó lelke állapotán. Máté úr rendkívül izgatottan lépett a jöve­vény elé, kinek ruháján az utazás vastag pora szürkéit. — Lebacsek úr, határozottan mondom, ön nagyon roszkor jött! — szólt Máté úr , hi­degen nyújtott jobbját nagy gyorsasággal rántva vissza. Hanem Máté ur hamar megbánta udvari­atlanságát. Fölocsudva nemzetség-históriai áb­rándjaiból, legelőször is bocsánatot kért Szever úrtól, hogy oly hidegen fogadta. — A napi események — szólt Máté úr kezeit dörzsölgetve s mosolyt erőltetve ajkaira — fölháboritják és idegessé teszik az embert... De foglaljon , kérem , helyet — biztatá nem várt vendégét, az átellenben levő bőrvánkosó székre mutatva, miközben maga is visszaült előbbeni helyére. Máté úr aztán egy lélegzetre elmondotta, hogy épen ma temették el az ő felügyelő gazdáját, s most már annak a he­lyébe mást kell keresnie. Ezen gondolkozott ő el olyan nagyon. A vendég mindezekre elég hidegen bólin­tott fejével. Végigsöpörte a tenyerével geszte­­nyeszin göndör fürtéit, majd a bajuszát mor­­zsolgatta meg s azután várt, a mint dukál, mi­kor fog már hozzá egy barátságos, meleg szó intéztetni. Máté ur pedig ült ott, mint a kinek az ülőhelye gombostűkkel van elsáncolva , a kire vak ezen adományok ? erre nézve a következő­ket vagyok bátor jelenteni. Szept. utolsó napjáig élelmezésre , ruhá­zatra s egyéb rögtöni segély és ellátást igénylő célokra, valamint egyes apró speciális rendelke­zésekre, melyeket maguk az adományozók tet­tek, véglegesen elköltetett 174.000 és néhány frt, a­mi még némely, pl. kenyérszállítási leszá­molások folytán, néhány ezer írttal növekedni fog. Ezenkívül kiadatott ezen alapból, de ez végleg kiadottnak nem tekinthető: 70 ezer frt a Szegedre szállított téglákért. Ez, mondom, véglegesnek nem tekinthető, mert a­mennyiben a kormány rendeletére használtattak fel, vagy használtatnának fel a téglák, ez természetesen ezen alapot nem terhelheti; a­mennyiben pe­dig ideiglenes építkezésekre egyeseknek adatná­nak, azok a költséget majd lefizetik és így igazában ezen összeg is, legalább legnagyobb­­részben, ha nem is pénzben, de építkezési anyag­ban még segélyezési rendeltetésére fog állani. Mindezeket összeszámítva, szeptember utolsó napján a belügyminisztérium számadása alatt volt még 2.378.579 frt, mely összegnek legna­gyobb része igen természetesen el van helyezve pénzintézeteknél. Jelesül: takarékpénztáraknál betéve 4 és 3 és fél kamat mellett, — mert nagyobb kamatot kapni most nem lehetett 2.250.000 forint, melynek kamatja — bármily csekély legyen is az , — természetesen a ki­osztandó összeget még növelni fogja. Ismétlem : ezt kötelességemnek tartottam a t. ház előtt hivatalosan is előzetesen bejelenteni, természetesen aztán az intézkedéseket kívánó jelentések szokott törvényes formában meg fog­nak később a t. ház előtt létetni. (Helyeslés.) nézve tehát ezen cirkulus átlépése nem kívána­tos. Zavarban volt, nagy zavarban. Nem tudta az öreg úr, miről és hogyan kezdjen társalogni. De végtére is nem ülhetett ott a perpetuum mobile föltalálásának nevezetes időpontjáig, te­hát előkészületképen — egyet-kettőt köszörült a torkán. — Bizony régen nem láttuk egymást, ked­ves uram — szólt végre nagyot nyelve Máté úr. — A „barátom“ szót sehogy sem tudta most kiszorítani. — Nagyon régen — volt a vendég hideg válasza, mialatt az álla, kimért lassúsággal, mellére ült. — Mennyi változás azóta! — folytató Máté úr egy kissé bátrabban, mialatt időt vett magának arra is, hogy fürkésző szemeit Leba­csek urnák arcára vesse, a­melyen a máskor oly nyugodt, vonzó vonások most oly furcsa táncra kerekedtek. — Sok változás, igen sok — ismétlő Sze­ver halkan. — Hiszen máskor, ha Dongóbe­rekre jöttem, lépten-nyomon derült arcokat ta­láltam. Ma — folytató panaszosan — senki sem fogad szives üdvözlettel a dongóbereki kas­­élyban ; nem látok itt egy mosolygó arcot, nem hallok egy vidám szót , mintha más emberek laknának e kastély falai közt ! Máté úr némán hallgató a panaszos sza­vakat. — A kastély ajtaján megráztam a kis ha­rangot. Az ajtót gyorsan fölnyitotta a szolga. Máskor százszorosan üdvözölt, a podgyászomért futva futott, s ha a tornácra értem, annak a küszöbén az öreg Patkó örömében vinnyogva veregette meg bozontos farkával a térdemet. Most a szolga rám se nézett, hátat fordítva je­lente, hogy a nagyságos úr a parádés szobában van ... de nagyon rosz kedvű. Máskor azzal szokta végezni üdvözletét, hogy a nagyságos „asszonyok“ a lugasban sétálnak. — Az öreg Patkó ? Ez az oktalan állat meg morogva oldal­­gott el a lépcsőről. Még ez is megváltozott. Máté úr csak hallgatott, s úgy látszék, mintha szánni kezdte volna Lebacsek urban a bűnhődőt. — És miért van mindez, nemes Dongó Máté uram ? — kérdé azután Szever, fölvetvén szemeit. — Hja, uram — válaszolt Máté úr, tér- , dev­ skálákat játszva — csudálkozhatunk-e azon, ha néha a levegő az elektrumnak olyan romlott matériáját tartalmazza, a­mely nemhogy­­ fölélénkítené kedélyünket, hanem azt a szomo­rúság alacsony grádusára sülyeszti? Hja, uram ki tehet erről ? Én legalább — uti persvavut sum — nem tehetek róla. Különben elhiheti az én szavamnak, uram, hogy az én lehangolt ke­délyállapotom semmi csorbát nem akar ejteni az ön iránt való régi tiszteleten.... ’ — És a barátságon? — kérdé hirtelen Le­bacsek, szemeit kimeresztva. ,nem emlékezem, hogy e barátság általam szándékosan megsértve lett volna- És ha talán olykor nem alkalmaznám szavaimat az udvariasság újabb szabályaihoz, rójja föl azt uram, hajlott koromnak. Én már öreg ember vagyok, nem igen tudom a szavakat illendően megválogatni. A fiatal ember gyermekkora után komoly­­yá, az öreg ember pedig komorrá lesz. Ez a természetes rend, a­miben nincs vissza­­ugrás. — De nekem olyan nagyon fáj, — foly­tató Szever -- hogy azon a helyen, a­hol más­kor szeretetet találtam, most oly általános elhi­­degülést kell látnom. — Hova utazik ön ? — kérdé Máté úr ki­­törőleg s egészen váratlanul, mialatt kedélyes­­kedő mosoly ült ajkaira. A fiatal emberre tőrdöfésként hatott ez a nem várt kérdés. Hiszen ő Dongóbereken soha­sem hallott ilyen kérdést. Tehát ki van uta­sítva e család köréből ? És várjon miért ? Ki volt az áruló ? Avagy talán valaki útjába állott, oly régen egyengetett útjába? Egy kérdőjel-halmaz tornyosult össze Sze­ver izzó agyában, a­melynek egy kére sem volt képes megfelelni. Néhány pillanatra mély csend állott be, mialatt a két fél szellemi tusára lát­szott készülődni. Támadni de nem rombolni, ez volt a két fél egyforma szándéka. Sőt talán az is, hogy a támadásból mindkettejük győzelme­sen emelkedjék ki, hogy aztán egymás karjaiba borulva, a megújult barátság föltámadott phő­­nixének zengjenek ékes himnuszokat. (Folyt. köv.) Kovács Albert iskolaszéki elnök évi jelentése. (Vége.) Szeged város iskolái közül 31 a város tu­lajdonát képező épületben, 8 bérelt helyiségben van elhelyezve. Az iskolákban van 68 tanterem, 26 tanítólak, 22 faiskola, 3 kert, 29 testgya­­korló-tér. Taneszközök: 128 fekete tábla, 42 fali olvasó­tábla, 117 fali térkép, 60 földgömb, 16 természetrajzi, 14 természettani eszköz, 6 könyv­tár. Az iskolai kiadások évi összege 59,426 frt. Ebből tanítók fizetésére esik 47,150 frt. Mielőtt befejezném e szerencsétlenségben páratlan tanév eseményeinek vázolását, meg kell még említenem, hogy az iskolaszék, a tanító­tes­tületek minden előkészületet megtettek arra néz­­ve, hogy a folyó évben Székesfehérvárott ren­dezett országos kiállításon Szeged város polgári és népiskolai tanügye az akkor még nagy, gaz­dag és virágzó városhoz méltóképen legyen képviselve; azonban, valamint ezen, úgy szám­talan más ügy, melyeknek fölemlítését nem tar­tottam ez alkalommal elkerülhetlenül szükséges­nek, végelintézése és megvalósítása lehetetlenné len téve a városunkat ért szerencsétlenség által. És most tek, közigazgatási bizottság elju­tottam azon pontig, hogy népoktatásunk szem­pontjából, habár csak röviden is, megemlékezzem a március 12 én bekövetkezett és mélyen lesújtó csapásról és annak következményeiről. A város nagy részével iskoláink legnagyobb részét a pusztító elem megsemmisítette; a város tulajdo­nát képező iskolai épületek közül rombadültek a liszt- és csonka-utcai út, és az alvégi régi is­kolaépületek, hasonlóiig rombadult felsővároson négy, mórában egy bérelt iskolahelyiség, hol a bútorok és szerelvények legnagyobb része is megsemmisült; ellenben, habár tetemesen meg­rongálva a bősz elem pusztításai által, de mégis fönnmaradtak a város birtokát tevő Lobay-féle, rókusi, alsóváros-beltéri és a mórai épülőfélben levő iskola­épületek, a belvárosi összes bérelt helyiségek, melyek mindenütt menekül­tekkel voltak, főleg első napokban, zsúfolásig megtelve, és így ezekben is a bútorzatok és szerelvények nem kismérvű pusztulásnak voltak kitéve. Ennyit az iskolai épületek, bútorok és szerelvényekről. Mi a helybeli tanulókat illeti, azok legna­gyobb része földönfutókká válva, szerencsétlen szüleikkel, a szélrózsa minden irányában az em­ber­szeretet által megnyitott hajlékokba mene­kültek. T. közigazgatási bizottság, amily fájdalmas, mélyen elkeserítő volt a csapás, mely bennünket a megsemmisülés örvénye felé sodort, és oly lélekemelő, megható és örök hálára kötelező volt azon tapasztalt részvét, melylyel tanulóink ügye az ország minden részében s annak minden rendű lakossága által fölkaroltatok, s melyet le­hetetlen főbb vonásaiban nem érintenem. Első­sorban is a nagymizsga vall, és köz­­oktatásügyi miniszter úr azon kegyes rendeletét említem föl, melyben intézkedés történt, hogy a helybeli polgá­ri iskola tanulói bármelyik hason­­nemű hazai tanintézetben tanulmányaikat min­den fennakadás nélkül folytathatják, melynek következtében e tanintézetünk növendékei jó­részben a haza különböző helyein, de különösen figyelemre méltó számban Budapest, Arad, Te­mesvár, s főkép Zsombolya város polgári iskolá­jában tanulmányaik folytatására jelentkeztek is. Hasonlólag népiskolai tanulóink közül is számosan folytatták tanulmányaikat a föntemlí­­tett helyeken kívül Monoron és Czegléden, de főleg a szomszéd és közel fekvő H.-M.-Vásár­­hely, Szabadka és Makó városokban. Tanulóink elhelyezése és ellátása körül ta­núsított buzgólkodásuknál fogva benső köszöne­tévé nyilvánításával emlékszem meg először is Koller Mátyás úrról, a budapesti VI. kerület polgári főiskola igazgatójáról, kinek buzgalma és közbenjárása folytán polgári iskolánkból 3 tanuló nyert lakást és élelmet a tanévből még hátra­levő időre Budapesten. A tanuló ifjúság iránt tanúsított ember­sze­retet legszebb képét azonban a Zsombolya vá­rosában alakult segélyző bizottság tüntette föl, melynek tagjait nem mulaszthatom el évi jelen­tésemben név szerint megörökíteni. Ezen segély­ző bizottság tagjai voltak: Leitich Antal polg. iskolai igazgató, Auszterlitz Ede biz. tag, Bene­­dek József polg. isk. tanító s biz. tag, Schmidt Antal biz. tag és Bertalan Gyula biz. jegyző. E bizottság tevékeny buzgalma és áldásos mű­ködése folytán 16 polg. iskolai tanuló részesült nemcsak teljes ellátásban s nyuttatott nekik mód és alkalom a tanévnek bevégzésére, hanem annak befejezése után mindegyike nyári ruhá­val és csizmával ellátva Benedek József polg. isk. tanító felügyelete alatt hozatott haza s jön visszaadva a szülői őrködés és gondoskodásnak. Ekként fölsorolva azon nemeskeblű tanügy­­barátok és áldozatkész városok jótéteményeit, kik és melyek a közel­i távol vidékeken min­dent elkövettek arra nézve, hogy a szerencsét- á­llt Tisza K. miniszterelnök előter­jesztése Szeged ügyeiről a képviselőház október 8-iki ülésében. T. hát! A tegnapi napon méltóztatott meg­engedni azt is, hogy mint akkor is jelezni sze­rencsém volt, csak szóbeli előzetes tájékoztató jelentést tehessek a szegedi ügyeket illetőleg. (Hallják!) Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, a­mi a hírlapok útján is már köztudomású dolog, de talán nem fölösleges a t. ház előtt is beje­lenteni, hogy a királyi biztosság által a becslé­sek legnagyobb részt befejeztettek, az újraépítés tervezete elkészült s tanácskozás alatt van. A­mi pedig, tekintettel a közelgő évszakra, talán mind­ennél nevezetesebb : a Szeged városát ha­sonló katasztrófáktól megmenteni hivatott kör­töltés egész erővel munkába van véve és a rész idő beállta előtt befejezve lesz. — Oly tárgyak ezek, melyekre nézve az eddig történteket ille­tőleg, valamint a rekonstrukció szempontjából a jövőt illetőleg, a kormánynak formaszerű­je­

Next