Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-11 / 165. szám

romlásának az volt az oka, hogy Lukács kor­mánybiztos ebéd után borotválkozott, nem pedig reggeli előtt. Legplauzibilisebbnek találtam egy kisteleki szomszédunk szentenciáját, a­mely han­­gozik ekképen : „Hogy ne öntötte volna el a Tisza Szeged városát, mikor az emberek már annyira el vannak süllyedve a gonoszságba, hogy ha valaki azt mondja nekik : Isten áldja meg! Így felelnek rá : „jó napot!“ Ez aztán újabb eszmecserére adott alkalmat társaságunknak a köszönés és annak különböző formái fölött. Egyik különösen tudományos úti­­társunk a köszönés és tisztelgés történetével ismertetett meg bennünket és,fölötte tanuságos előadásából megtudtuk, hogy Ádám apánk nem szokott kalapott emelni és annyi illemérzete sem volt, hogy bemutatta volna magát Évának, mi­dőn a mindenható őt avval rész kedvében meg­ajándékozó. Én igyekeztem szegény Ádámot különböző okok alapján kimenteni, pl. hogy még nagyon fájlalta az oldalbordáját, aztán Knigge báró még akkor nem írta volt meg hí­res művét az emberekkel való érintkezésről. Fölhoztam azt is, hogy az angolok, a­kik me révén ragaszkodnak az etiquette formáihoz, nem tartják illendő dolognak, önmagukat bemutatni, így, midőn egy angol egy hölgyet elesni látott, gyorsan odabitt egy hordárt, ez által bemutat­­tatá magát a földön fekvő­ hölgynek s csak ez­után segité föl. Ily tanuságos beszélgetés közben eljutottunk Ceglédre, hol is tudvalevőleg a vonat hosszab­ban megállapodik, hogy az utasok megreggeliz­hessenek. Itt egy n.-körösi polgártárs szállott be hozzánk, a­kit az éjjel elfogyasztott bor igen vidám hangulatba hozott. Azt kiabálta szüntelen, hogy ő becsületes embereket keres, azokkal akar együtt utazni. Utoljára is a mi külsőnk bizalmat látszott benne ébreszteni, tehát beült hozzánk. Útközben megvallotta, hogy nincs több pén­e egy hatosnál , mert hát kétszáz forintot az éjjel elmulatott Cegléden, és ezen jót neve­tett. Aztán egy darabig hangosan magának mo­nologizált és végre azt a kérdést vetette föl: mit szól majd otthon a „kis aranyos,, ? hirtelen hozzám fordult, mondván : „Látom, az az okos ember, mert ’szén pápaszemet visel; adjon taná­csot, mit tegyek, hogy a „kis aranyos“ lármát ne üssön ?“ Rá nézve annyira hízelgő vélemé­nyének meg akarván felelni, szolgáltam is neki egy — megvallom, nem uj keletű — tanácscsal. „A­mint belép a házba, azonnal bele kell kötni az asszonyba. Okot nem lesz nehéz találni, pl. hogy miért nem meszelte ki a ház elejét? Vagy ha kimeszelte, miért meszelte ki ? Kemény­en rá kell támadni s különösen a hangot nem szabad kímélni. Ha ütlegre kerül a dolog, annál jobb. Ha megfogadja, a­mit mondok, bátyám uram, úgy meglapul a kis aranyos, hogy moccanni sem mer.“ Tetszett ez a beszéd az én emberem­nek. Nem győzött eléggé hálálkodni s erősen fo­gadta, hogy úgy tesz, a­mint javallottam neki. Várjon megtette-e s nem szállott-e az inába a bátorsága a kis aranyos egy pillantására, nem tudom. Elértük Kisteleket. Eközben már több úti­­társunk kiszállt s helyükbe újak jöttek. Kiste­leken két úri­emberrel szaporodtunk, az egyik szentesi volt, a másik szegvári. Szentes és Szeg­vár egy alliteráló verssorban szépen megtérnek ugyan, de egy vagyonban csak úgy, ha annak két szélső kupéjában foglalnak helyet. Szeren­cse, hogy oly nagy tér választotta el őket, kü­lönben még veszedelem támad. Hogy mi fölött folyt a vita, sejteni fogja az olvasó. Hol le­gyen a megye székhelye? Ez a kérdés tartja ez idő szerint izgalomban a szentesiek és szegváriak kedélyeit. Ez idő szerint Szentes van előnyben, az van kijelölve Csongrád megye „fővárosául.“ Nagyon érdekesen és mulatságo­san jellemezte a két útitárs kölcsönösen egymás városát, — mondok — faluját. A szentesi em­ber szerint azért kell a megyének Szegvárról távozni, mivel egy alkalommal a megye ható­ságának egy konc papirosra lévén szüksége, a legnagyobb utánjárás dacára sem lehetett Szeg­váron többet kapni egy fél koncnál. Máskor meg kifogyott a megye tentája, és mivel Szeg­váron csak a megye fogyaszt tenta, és nem akadt ember, a­ki értett volna a tentakészítés­­hez , be kellett kü­deni tintáért Szentesre. De az út nehezen volt járható, tél idő lévén, két napba telt, míg a tenta megérkezett. És e 48 órán át szünetelt a megyei közigazgatás. „Igen — vágott vissza a szegvári ember — de Szentesen sem volt tenta, hanem a kéményből lecsepegő kormos vizet küldték el tenta helyett. Különben — és itt felém fordult Szegvár szü­lötte — önök szegediek is elvesztik törvényszé­küket, mivel az a megyével együtt Szentesre fog költözködni. Mindennek oka pedig nem más, mint hogy Szentesnek kitűnő rabvallató szere van.“ — És mi az ? kérdők kíváncsian. Hát nem egyébb lesz az, mint a szentesi bor; evvel ijeszti az anya gyermekét, evvel fenyegeti a vizsgáló biró a dalinquenst. Ráday — mint tudj­a az urak — nem egy makacs rabot úgy puhított meg, hogy jól kiéheztette, azután pecsenyét tett eléje, melynek a szaga annyira megcsapta az éhes gazember orrát, hogy ritkán birt elfent­­állni. Volt azonban egy rab, a­ki nem érzett semmiféle szagot , és dacolt a pecsenye ingeré­vel. Ezt lefogatta Ráday és beléje öntetett egy pálinkás pohárnyi szentesi bort, avval fenyegetve őt, hogy ha nem vall, egy félliterrel itat meg vele. A szerencsétlen menten kivallott mindent. — Egy másik rab, a­kinek egy éjjeli gondolkozási időt engedtek, mielőtt a szentesi bor­­torturát alkalmaznák, ez éjjelen a magánál rejtve tartott cyankalit nyelte le, börtöne falára e sza­vakat karcolva: „Inkább beveszem a ciankalit, mint a szentesi bort.“ — Szatymaz, egy perc ! Ez a kiáltás ve­tett véget a szóharcnak. Nem áll az, hogy va­súti konduktor Szatymazt kiált, s hogy ezen, az elmúlt félévben oly gyakran emlege­tett nevet a központi lapok oly jobb ügyre méltó következetességgel Szatymáznak írták , ez onnan van, mivel az indóházacska homlok­zatán a másik­ban úgy meg van vesszőzve, hogy egy velünk utazott rövidlátó úr az egész szóból nem látott mást, mint a kommát. Szatymazt elhagyva, csakhamar meglassítja menetét a vonat. Elnémul a beszéd, elhallgat a nevetés. Olyan a hangulat, mint midőn halottas­­házhoz közeledünk. De nem, Szeged nem ha­lott, csak nagy beteg. A­ki teheti, kiha­jol az ablakon. Szorongó szívvel lesem a lát­ványt, mely szemeim elé fog tárulni, hiszen nem láttam még szülővárosomat, mióta elpusz­­t­ult. A nagy területen, melyről nemrég vonult el egy tenger, busán hajlong még a fűszál is, mely gyorsan kinőtt a nedves talajból. Zöld színe reményt kelt bennünk, hogy a város is, melyet elsodort az ár, nemsokára ki fog kelni romjaiból. Közeledünk a hely felé, hol a város volt. „Hiszen én nem látok semmit,“ mondja rövidlátó társunk. „Az a szomorú, uram, hogy semmit sem lát, annak a semminek a helyén állt Szeged!“ Mi jószeműek sem sokkal többet láttunk. Az alsóváros házait máskor ilyen tájban befödő paprikafüzérek viruló színe helyett, mely a város virulását látszott jelképezni, most a mocsok szürke színe tűnt mindenfelől szemembe. De csak egy pillanatra, a következőben már nem láttam semmit — a szemembe toluló kö­­nyéktől. Faragó István. Az ily­e. n. idiosynkrazis előfordul. Helybeli újdonságok. Szeged, okt. 10. — A követválasztás ügyében a cnti választmány ma ülés tartott, melyben megállapította a törvény által előirt előintézke­­déseket. A követválasztás határnapjául okt. 27 - i­k napja tűzetett ki. A választás reggeli 8 órakor veszi kezdetét, a széképületben, a­hol a szavazás, minthogy a választók száma 200- re rúg, két szavazatszedő bizottság előtt fog tör­ténni. A rókusi választók a közgyűlési terem­ben szavaznak, M­e­á­k Gyula választási elnök vezetése alatt működő bizottság előtt, az alsó­városi és alsótanyai választók pedig a kaputól balra eső földszinti helyiségben fognak szavazni, és pedig az alsóvárosiak kezdik meg a szava­zást. E helyen a szavazatszedő bizottság elnöke Pillich Kálmán lesz. A két bizottsághoz jegyzőkké Vas Pál és L­­­a­j­o­s­s­y Ferenc, he­lyettes elnökké Börcsök Ignác és Kovács József alügyész, helyettes jegyzőkké pedig Szabó József és Ganzfrie­d Sándor vá­lsztottak. A bizottsághoz a tanács által a sza­vazók ugyanazonosságának ellenőrzésére két­­két hatósági megbízott fog kineveztetni. — A töltésezési bizottság ma d. e. ülést tartott, melyben a tiszavonal védképes állapotba való helyezésének munkálatairól be­terjesztett mérnöki tervek és költségvetések voltak napirenden. A város alatti partvonalon a töltéscsúszások és repedések gyökeresebb orvos­lásán kívül még javítást igényelnek azok a pon­tok, melyek a vízlevezetés vagy a parton folya­matban volt egyéb műszaki munkálatok folytán kivágattak vagy megrongáltattak. Ilyen kisebb­­nagyobb javítást igényel a tápéi kapunál a zsilip mellett, továbbá az Ecsedi-köznél, a vár mellett, a Sina udvar előtt lévő part, végül a vasúti hid előtti nyulgát. Ezen munkálatokra 1468­­ mé­ter földmennyiség szükséges s a költségek 1327 frt 20 krban vannak előirányozva.­­ A vashí­don alul Röszkéig terjedő partvonal kiépítésére nézve is benyujtatott a tervezet. Mint már je­leztük, az ezen vonalra vonatkozó munkálato­kat, Kende Kanut kormánybiztos úr fölhívása folytán, a városi mérnökség és percsórai társu­lati mérnök, Váradi Ignác úr közösen ter­vezték.­­ A terv szerint a vonal egyes szaka­szai a következő méretekkel fognak kiépít­tetni : a ballagitói parti töltés 30 láb magasra, 6 méter széles koronával, elől 1 a 4-hez, hátul 1, 2-höz rézsűvel; a horgosi országút 28 láb magassággal, 10 m. széles ko­ronával, elől 1 a 3 hoz, hátul 1 a 2-höz rézsű­vel ; a Maty-hidon aluli szakasz 28 láb magas­ságra, 13 méter széles koronával, elől 1 a 3-hoz, hátul 1 a 4-hez rézsűvel. Az egész töltésvo­nalnak méretekkel való kiépítése 27,714 frt 26 krba kerül. A tervezet a tanács határozata folytán Kende kormánybiztos úrhoz azon ké­relemmel fog fölterjesztetni, hogy az egész vo­nalat, mint a­mely szintén a percsórai öblözet­hez tartozik, a társulat költségén épít­tesse ki. — A töltésezési bizottság a sóházak melletti parton legújabban jelentkezett csúszá­sokra is kiterjesztvén figyelmét, utasítá a mér­nöki tisztséget, hogy az ezen partszakasz kija­vítása felől is tervet és költségvetést terjesz­­szen be. —­ A város biztosítása ügyében fontos indítvány terjesztetik a holnaputáni közgy. elé, melyet úgy kell tekintenünk, mint a kö­zönség aggályainak kifejezését. Az indítvány, melyet Taschler főkapitány úr nyújtott be, a körtöltés megerősítését célozza. A szabályozási terv megállapítása után most már bizonyos, hogy a város belterületének föltöltését, mely a víz elleni biztosításnak legbiztosabb módja leendett, a talaj­fölemelés aránytalanul nagy költségei miatt elejtették; más részről a várost övező közutak, csekélyebb méreteiknél fogva, nem felelhetnek meg a város szorosabb biztosítása igényeinek; eszerint a védelem a tiszaszabályozási töltések után kizárólag a kör­töltésre fektettet­ik. E vonal azonban, a tervezett méretek szerint kiépítve, nem nyújt feltétlen biztosítást a városnak. A körtöltés magassága 32 láb, a­mi teljesen elég volna, hanem az in­ditvány a töltéstest szilárdságát nem tartja eléggé megnyugtatónak; mert jóllehet a koronája 6 méter szélesre terveztetik s a rézsűje 1 a 4 hez s a külső oldal betonburkolattal fog megerősit­­tetni, de, tekintve, hogy e védgátnak mériföl­dekre terjedő tenger ellen kell ellenállási erőt kifejtenie, a méretek nem elégségesek. Az in­dítvány célja az, hogy a köztörvényhatósági bizottság föliratban adjon kifejezést a föntjelzett aggályoknak a királybiztos úr előtt s kérje meg ő excellenciáját, hogy a körtöltés nagyobb mé­retek szerint építtessék ki, és pedig úgy, hogy ugyanolyan magasság mellett a töltés koronája azon a vonalon, hol az alföld-fiumei vasút tölté­sére dűl, 8 méter szélesre, egyéb vonalakon pedig 10 méter szélesre bővíttessék, a rézsűje pedig a belső oldalon 1 a 4 hez, a külsőn pe­dig 1 a 6-hoz építtessék ki. A főkapitány úr indítványa hangsúlyozza, hogy csak ilyen mére­tek szerint kiépült védmű, mely a védelem teljes garanciáját nyújtja, képes megnyugvást adni a város jövő biztosítására nézve, mely Szeged újraépítésének alapfeltételét képezi.­­ A közigazgatási bizottság ma tartotta október havi rendes ülését. A napiren­det az egyes előadók jelentései képezték, melyek közül a fontossabbakat e rovatban részint mai számunkban ismertetjük , részint legközelebb fogjuk ismertetni. A közegészségi állapotról szóló jelentést, melyről már ezúttal jelezzük, hogy igen megnyugtató, egész terjedelmében közölni fogjuk.­­ A kölségvetési bizotság ma este későn fejezte be tanácskozásait a financiális javaslatok fölött. A mai ülésre két új jövedelmi forrás, a hátbéradó krajcárok és a behozatali fogyasztási vámok kér­dése tárgyaltatott. A javaslatok, mint egy nagy­mérvű reformnak szerves részei, most már együt­tesen beterjeszthetők a köztörvény­hatósági köz­gyűléshez.­­ A kir. biztosság műszaki osz­tálya Szeged város belterületének vázlati térképét a Giba-féle régi térkép nyomán már egészen elkészítette, csupán az utcák neveinek beírása van még hátra. Lechner osztályfőnök úr az elkészült vázlati térkép szelvényeit oly ké­relemmel szolgáltatta át a városi hatóságnak, hogy a mérnöki tisztség utasíttassék az utcák neveinek betűsoros elkészítésére pontos felvéte­lek és a helyesírás szabályai alapján. Az igy összeállított kimutatás nyomán fog eszközöltetni az utcák neveinek a térképszelvényekbe való beírása. Ezzel a munkával szintén a városi mér­nökség lesz megbízva. — Az ideiglenes építkezések még mindig folynak, pedig a hi­telen roszra fordult időjárás most már nem alkalmas az épít­kezésekre. Egészségügy-rendőri szempontból a most épülő lakhelyek koránsem állhatják ki a kritikát. Mindenféle hitvány anyagból tákolják őket össze hirtelen­ben, s alighogy elkészülnek, tüstént beleköltözködnek. — Adófizetési statisztika. A kir. adófelügyelő f. é. szeptember havi jelenté­séből, melyet a közigazgatási bizottsághoz adott be, közöljük az alábbi adóstatisztikai adatokat. A szegedi adókerületben szept. hóban egyenes adó fejében befolyt 19 272 frt 31 Va kr, a múlt év ugyanezen havában befolyt 34,644 frt 911/a kr ; az idén tehát a szept. havi adóbevétel 15,372 frt 61 krral kevesebb, mint a múlt év­ben. A­z. évben január 1-től szeptember végéig egyenes adó címen összesen 90,329 frt 47 kr, a múlt év ugyanezen szakában 238,467 frt 86 kr folyt be; az adófizetésekben tehát a múlt évi eredményhez képest az idén 148,338 frt 39 kr csökkenés mutatkozik. Ennek oka az árvíz által előidézett általános elszegényedésben keresendő. A múlt év végével fönnmaradt adóhátralék 323,844 frt 80 kr, a f. évi I. II. és III. ne­gyedévi adóhátralékok összege pedig 205,167 frt 55 la krra rúg. Az összes adóhátralékok összege szept. végéig 529,012 frt 34 krt tesz. A rombadult és lakhatatlanná vált épületekről a kárfelvételi munkálatok már az adófelügyelő­­ség kezei közt vannak, s ezen munkák alapján az adóleirás iránti tárgyalások meg is indultak s a legközelebbi közigazgatási bizottsági ülésig befejezve lesznek. A föbieken okozott vizkárok fölvétele azonban mindeddig befejezve nincs, s ezekre nézve az adóleirási tárgyalások még nem eszközölhetők.­­ A tűzőrség szerelvényeinek átvétele Horváth, budapesti tűzoltóügyi szakta­nácsnok elnöklete alatt a napokban megtörtént, s a szerelvények a hivatalos átvétel után azon­nal vaspályára adattak s tegnap délután Sze­gedre érkeztek. Itt Bárány Nándor tűzőrpa­­rancsnok vette át a szerelvényeket, s azokat a tűzőrlegénység közt a mai napon ki is osztotta. Ezzel a tűzőrség fölszerelése teljesen be van fejezve. — Igazolás. Múlt számunkban a sze­gedi asztalos ipar egy kiváló produktuma volt fölemlítve a Prossnitz cég fióküzletének berendezésénél, de az üzlet helyének hibás meg­nevezésével. Fölkéretvén a télihiba kijavítására, készséggel igazítjuk azt helyre akképen, hogy a nevezett fiók­üzlet nem a Klauzál-, hanem a Séchenyi téren van. A rablótámadás cím­ alatt közölt tegnapi újdonságra vonatkozólag a rendőrség­től egy kis kommentárt vettünk , a­mi egy ki­csit másféle világításba helyezi a dolgot, mint a­mint azt Balogh Mihály uram, az eset szo­morú hőse előadta. Nevezetesen ha Balogh uram a­helyett, hogy erőszakosan metszette ki három rabló zsebéből a 260 frtot, azt mondta volna, hogy ö tökrészeg volt, akkor a va­lósághoz egészen hűen lett volna előadva az esemény. Minekutána pedig Balogh uram va­lóban olyan makutyi állapotban valt, hogy azt sem tudta, hol jár, mi történik vele, h­a biz­tos urnál, a­kinél panaszt emelt, nem tudta urát adni a tolvajlásnak, s ha megfeszítették volna, sem lett volna képes kieszelni, hogy ho­gyan származott el zsebéből a 260 frt. A dolog ugyanis, mint az illetékes biztos úrtól hallottuk, a képen történt, hogy Balogh egy rókusi korcsmában keményen beképelt vala, onnét aztán eltántorgott a Ferenc­ térig, ekkor azon­ban már nem bírta tovább cipelni nehéz fejét, leült a kőrakásokhoz és ott elnyomta a buegóság. Arról tehát szó sincsen, hogy B. uramat erő­szakosan megtámadták volna, ha csak a nyír­­sós borgőz nyomása alatt bugyborékoló agy­velő zűrös államképzeteiben nem esett meg a szörnyű esemény. Denique B. csak gyanította, mint macska az eset, hogy a kőrakásoknál tör­tént alvása alatt metszették ki lajbijából a pénzt, a biztos azonban e gyanítást nem ta­lálta alaposnak, mert a kérdéses lajbin semmi­féle metszés nyoma nem volt fölfedezhető. A dolog tehát oda lyukadt ki, hogy Balogh maga sem tudja, hová lett a pénze; lehet, hogy a korcsmában kelt lábra, vagy útközben vesztette el, a az sem lehetetlen, hogy azalatt lopták ki zsebéből, míg ő aluvék az urban ; annyi azonban mindenek fölött bizonyos, hogy B. uramat nem rabolták ki. E szerint mi a do­log felől roszul informáltattunk. A biztos ur megkezdő a nyomozást a pénz megkeritésére nézve Balogh uram pedig addig is nyugod­jék meg azon üdvös tanulságban, hogy máskor ne legyen tökrészeg és nem lopják el a pénzét. Tárgy: követ-jelölés. — A Franklin-társulat naptá­rai. A „Franklin-Társulat“ által beküldettek szerkesztőségünknek a következő közkedveltség­ben részesült, csinosan kiállított és a legnagyobb gonddal szerkesztett 1880-ik­ évre kiadott nap­tárak. Valamennyien a földmivelés- ipar- és ke­­reskedelmügyi m. kir. minisztériumban összeál­lított legújabb adatok nyomán szerkesztett or­szágos vásárok kimutatásával vannak ellátva. p­l. Nemzeti nagy képes naptár. Szép­­irodalmi és ismeretterjesztő tartalommal, szer­keszti Ál­der Imre. XII. évfolyam. „V. Ká­roly bevonulása Antwerpenbe“ nagy cimképpel (Mackart fest­ménye után) és számos a szöveg közé nyomott képpel. A magyar birodalom kor­mányzati, közigazgatási, törvénykezési s tiszti címtárával, a legújabb hivatalos adatok nyomán. Ára fűzve I fzt. — 2. I­s­v­án bácsi nap­tára vagyis családos házigazdáknak és gazda­­asszonyoknak, népnevelőknek, helységi elöljá­róknak, iparosoknak és földmi­velőknek való ké­pes kalendárium. Alapitá és szerkeszti M­a­j­e­r István. XXV. évfolyam. Közleményekkel Su­­jánszky A., Vadász György, Bogisich Mihály, Vayaud Géza, Kiss Rezső, Földváry István, Csonka Sándor s többektől. Ára fűzve 50 kr. 1 3. Protestáns uj képes naptár Baráth Ferenc, Könyves Tóth Kálmán, Király Pál, Börzöli Gábor, Farkas Gejza, Dapsy Lász­ló, Bodon József közreműködésével szerkesztette D­u­z­s Sándor­­tanár. XXVI. évfolyam. Több arcképpel s a protestáns egyház tiszti névtárá­val. Ára fűzve 50 kr. 2 4. Falusi gazda naptára. A magyar gazdák, kertészek, lelké­szek és tanítók számára. Erdélyi Károly, Mol­nár Lajos, Ébner Sándor, Kollmann Gyula, Diószeghy Sándor, Oroszi Miklós, Iby Ferenc, Dömötör László, Vallási Pál, Maurovich Fábián közreműködésével szerkesztette S­p­o­r­z­o­n Pál m. óvári gazd. akad. tanár. XVI. évfolyam. Számos ábrával. Ára fűzve 80 kr. — 5. Bo­rászati naptár. Több szakember közremű­ködésével szerkesztette dr. Nyári Ferenc ta­nár. VII. évfolyam. Számos ábrával. Ára fűzve 80 kr. — 6. Kertészgazdászati nap­tár. Szerkesztette dr. Farkas Mihály. Má­sodik évfolyam. Számos ábrával s jegyzetlapok­kal ellátva. Ára fűzve 80 kr. — 7. Magyar nők házi naptára. Szerkeszti B­e­n­i­c­k­y Irma. XII. évfolyam. Sok képpel s naplós jegy­zetekkel ellátva. Ara fűzve 60 kr. — 8. L­i­­d­érc naptár. Elbeszélések, vadász- s úti kalandok, gyűjteménye. XIX. évfolyam. Számos képpel. Ára fűzve 60 kr. — 9. Honvéd naptár. (Egyúttal katonai naptár). A magyar nép számára szerkeszti Al­d­o­r Imre. XIII. év­folyam. „Magyar katonák bevonulása Bécsbe“ nagy cimképpel, s a­­szöveg közé nyomott szá­mos kisebb képpel. Ára fűzve 60 kr. — 10. Kossuth naptár. Szerkeszti Honfi Tiha­mér. X. évfolyam. „Kocsiverseny Rómában“ nagy cimképpel (Wagner S. festvénye után) s több kisebb képpel,­­ara fűzve 40 kr. — 11. Népzászlója naptára. A magyar nép számára szerkeszti Ál­d­o­r Imre. XII. évfolyam. „ A királyi család“ nagy cimképpel s sok kisebb képpel? Ara fűzve 40 kr. — 12. A magyar nép naptára. Képes kalendárium, sok hasz­nos és mulattató olvasmánynyal ellátva. Szer­keszti ifj. Tatár Péter. XXV. évfolyam. Sok képpel. Ára fűzve 30 kr. — Nevessünk! mulattató naptár a gyönyörűséges 1880- iki esztendőre, megcsinálta vala egy Asztromó­­kus. Számos illusztratiokkal. Ára fűzve 40 kr. — 14. Uj fali naptár 1880-ik szökőévre. Egy egész iv ára 20 kr. Meghívás. A rókusi népkör összes tag­jai, valamint a rókus választói tisztelettel meg­hivatnak a vasárnap, f. hó 12-én d. u. 4 órakor a népkör helyiségében megtartandó értekez­­letre. Az elnökség által. Felelős szerkesztő: Nagy Sándor*

Next