Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-11-22 / 200. szám
lakozáséval az alföldnek és az alföldi magyarságnak igazi földrajzi központja , az országnak a főváros után legnagyobb és kereskedésre nézve is második városa; azon körülmény folytán pedig, hogy tiszta magyar város, kétségtelen, miszerint nemzeti tekintetekből egyedül Szeged lehet az a város, ahová egy alföldi egyetem illetékesen fölállítandó lesz. Nem hagyhatni figyelmen kívül — ha már a nemzeti szempontok annyira döntők — az alföldön azt a szembeszökő tényt, hogy a Bánátból és Bácskából nagy mennyiségű német, szerb és román ajkú fiú tanul évenként Szegeden, s mig itt az elemi és középiskolákban magyarosodásuk alapja megvettetik, támogattatván a helybeli lakosság hazafias érzülete által is, — egy fölállítandó szegedi egyetemben végleges magyarosodásuk betetőzést nyerne Igen, Szegeden, hol a meleg patriotizmus melett virágzó magyar népélet van, az egyetem magyarosítási föladata érthető; nem így azonban Pozsonyban, ahol biztos kilátásunk lehet arra, hogy egy ott fölállítandó egyetem tót maticákat és német burschenschaftokat fog teremteni az egyetem kebelében. Különösen figyelmet igényel még nemzeti szempontból az a helyzet, amelyben Szeged a feléje gravitáló tiszta magyar és nem magyar városokkal szemben van. A magyar várook ugyanis Szeged körül fejlődnek ki leginkább s a legnagyobb lakosságú városok épen Szeged körül csoportosulnak és e városokban tetőződik be a legnagyobb város kifejlődése az alföldön. A Szeged felé gravitáló csupán magyar városok lakóinak száma 500.000-re megy, amely magában véve is egy tekintélyes elemét képezi egy szegedi egyetem provinciájának. Ezek a városok következők: H.-M.-Vásárhely, Makó,Szentes, Békés, Orosháza, B.Csaba, B. Gyula, Csongrád, Félegyháza, Halas, Majsa, Dorozsma, Szabadka, Baja, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Becse. Másfelől egy leendő szegedi egyetem provinciájában nagyszámú idegen s illetve vegyes ajkú városcsoport lakóinak száma szintén megüti a 300,000-et. E városok a következők : Nagy-sz.-Miklós, T.-Kanizsa, Mokrin, N.Kikinda, Zsombolya, N.-Becskerek, Temesvár, Lugos, Karánsebes, Csákova, Zenta, Detta, Resicza, Versetz, Fehértemplom, Pancsova, Orsova, N.-Zombor, Újvidék, Futak, Uj-Verbász. Látnivaló ezekből, s a térképre csak egy tekintet megmutatja, hogy Szeged egy nagy magyar és idegen ajkú városcsoport körében a központon fekszik. A magyar és idegen nyelvterületek földrajzi találkozásánál egy város sem képes oly hatályos miszsziót kifejteni oktatási intézeteivel, mint Szeged. Második szempont alá esik az országos tanügyi tekintet. Amik a tanintézetek igazságtalan elhelyezésére nézve a nemzeti tekintetek tárgyalásánál elmondottak, szigorúan alkalmazható az, ha országos tanügyi oldaláról vizsgáljuk is a harmadik egyetem kérdését. Az országos tanügyi tekintetek nem azt parancsolják, hogy a főiskolák az ország egyes kiváltságos részeiben állítassanak föl, hanem igenis hogy ott szerveztessenek,hol a magyarsági érdekeken kívül a szükséglet is parancsolólag lép föl. Nagy tévedésbe esnék az, aki azt hinné, hogy egy providenciáik felsőbb tanügyi politikát Magyarországon fölfedezni képes , mert az a rendszer, amely ma el van fogadva, nem tanügyi politika, hanem tanügyi vajúdás. Amint ma az akadémiák ügye áll, nem az újabb kormányok hibája , de tagadhatatlan nagy mulasztás terheli az 1868-tóli kormányokat azért, hogy a jogakadémiák ügyének törvényhozás útján való rendelését mindeddig elmulasztották. Kettős hibájuk van az akadémiáknak. Először: nagy számuknál fogva nem bír mindegyik a hivatásához mért erős provinciával. Másodszor : az új tanulmányi rendszer szerint a jogi és államtudományi tudori fokozat el nem nyerhetése miatt ezen akadémiák messze az egyetem mögött maradnak, sőt ennek és a tanszabadságnak hiányában az egyetemek mellett végkép fölöslegesekké váltak ; évről évre tapasztalható hanyatlásuk ezen állítás igazolására szolgál. Nem lehet megérteni országos tanügyi szempontból, mi célja lehet a győri akadémiának a pozsonyi, pápai és pesti főiskolák között, vagy a pozsonyinak a nevezett intézetek mellet? Vagy mi által van indokolva az ország keleti részében a nagyváradi akadémia, midőn a kolozsvári egyetem kelet-magyarországi hivatásáról beszélünk ? De ami a habozást s az indokolatlanságokat bekoronázza, az a n.szebeni német jogakadémia megtűrése. Eltekintve attól, hogy egy erdélyi egyetem mellett nagy adag könnyelműségre mutat egy n.szebeni akadémiát is fönntartani, kétségtelen, hogy egy német akadémiának N. Szebenben lett szervezése nem egyéb szász legyezgetésnél, s veszedelmes praecedens arra, hogy más nemzetiségek hasonló kedvez- l ményt követelhessenek. Ellenben országos tanügyi tekintetekből valóságos sérelem, hogy 1000 négyszögmértföldön lakó adózó polgárok érdeke mindekkoráig semmibe sem vétetett. A tanügynek is, a nemzetiségnek is üdvösebb lett volna, ha Szegeden, az alföld szívében, állíttatott volna föl egy főiskola. A város, mely állami segély nélkül oly nagy mérvű áldozatot hozott a tanügynek, amelynek kebelében az alföldnek oly számos gyermeke nyer évente neveltetést, méltó arra, hogy buzgó törekvései és áldozatai egy főiskolában nyertek volna némi rekompenzációt. Ezt kívánta volna Csongrád, Csanád, Békés, Torontál, Bács, Temes, Krassó és Szörény megyék érdeke. De fájdalom, az alföld és Szeged érdeke vajmi ritkán talál kielégítésre, sőt épen azon érdekek közé sülyedt, amelyeknek sorsa az agyonhallgatás. Addig, míg az akadémiák voltak napirenden s régi szervezetükben is elég hasznot tehettek a tanügynek, addig egy akadémia elégítette volna ki Szeged igényeit; ma azonban, midőn az összes akadémiák eltörlése is méltán lehetne napirenden, Szegednek akadémiát adni inpraktikus és célra nem vezető lenne. Ma egy tanerőkkel jól ellátott egyetemnek van értelme, vérszegénységben szenvedő akadémia a tanügynek csak hátrányára lehet. A kormánynak belügyei közé tartozik, ha vajjon az akadémiák megszüntetése után s ezek költségén kivánja-e az egyetemet fölállítani ; — közömbös kérdés marad ez Szegedre; fontos kérdésreá és az alföldre nézve: egy egyetem fölállítása lehet. Sok számos előnytől eltekintve, Szegednek 75—80.000-nyi magyar lakossága is egy oly kincs, melyet a nemzeti közművelődésre régesrégen ki kellett volna zsákmányolni kormánynak és törvényhozásnak egyaránt. Szeged azonban elég szerencsétlen, hogy ily módon még ki nem zsákmányoltatott. Eltekintve még attól is , hogy természetes közlekedési előnyökön alapuló nevezetes kereskedelme, egy sajátszerű , virágzásnak induló magyar ipara van, fölötte figyelemreméltó jelenség : közép és elemi iskoláinak idegen ajkúak általi túltömöttsége. A szegedi főgymnázium minden időben egyike volt a legvirágzóbb középiskoláknak. — Már e század elején is birt 800—850 tanulóval; ez oly jelenség, aminőt évtizedek után sem produkált egyetlen hazai gimnázium, nem véve ki a fővárosi középiskolákat sem. E fölötte nagy létszámot változó körülmények között is megtartotta a szegedi főgymnázium ; a hetvenes években ismét rohamosan emelkedett a tanulók száma, ugyannyira, hogy a katasztrófa előtt az 1878—9-iki iskolai évben tanulóinak száma 850-re rúgott föl. Oly tekintélyes szám, amelynek befogadására nem egy gymnázium lenne hivatva. 1800- ban, majd később 1825. és 1826 ban is a gymnáziumi tanulók száma meghaladta a 800-at , tehát majdnem egy század bizonyít állandóan a tekintetben, hogy Szeged az alvidék valódi természetes és nem mesterséges központja. Mennyire emporuma Szeged a vidéknek s különösen mily nagy szükségletét pótolja Torontál, Temes, Krassó, Bács, Szörény, Arad, Csanád és Csongrád tanuló ifjúságának, kitűnik ez a szegedi főgymnázium 1879. évi adataiból. Illetőség szerint tanult a szegedi főgymnáziumban : torontálmegyei 200, bács-bodroghmegyei 81, temesmegyei 53, csongrádmegyei 40, csanádmegyei 27, krassómegyei 24, pest-kis-kunmegyei 17, békésmegyei 14, aradmegyei 11, szörénymegyei 9, fehérmegyei 4, szatmármegyei 3, szabolcsmegyei 2, vas-, Veszprém- és zalamegyei 6, horvát-szlavonországi 3, felvidéki 20, dunántúli 14, szegedi illetőségű 343. Egyedül a bánát és Bács-Bodrogra esik 400 szegedi gymnáziumba járó tanuló ; a Tiszán túlra esik 100. Ezek a számok minden okoskodásnál s ezer meg ezer érvnél ékesebben szólnak. Csupán a szegedi főgymnázium statisztikája elegendő arra, hogy Szeged nagy jelentősége, kulturális , nemzeti hivatása azonnal fölismertessék. De hátra van még a reál- és a polgári, úgy az elemi iskolába járó vidéki tanulók rendkívül nagy száma, minden habozás nélkül ki lehet mondanunk, hogy a szegedi közép- és elemi iskolákba 1000-nél több vidéki tanul évenként. Nagyban emeli e szám jelentőségét azon örvendeten körülmény, hogy ezen nagyszámú vidéki tanulók nagy része azon bánsági és bácskai svábok gyermekei, akik kultúrájuk által az alvidék sorsára döntő befolyással lesznek. Érdekében áll tehát az országnak, hogy ezen, Szegedre szokott idegen ajkú, de hazafias elemet a magyar nemzeti eszmének, szokásoknak s a magyar nyelvnek megnyerje , mert magyarosodásuk kiszámíthatlan hatással lesz az alvidék politikai és nem A külföldi szakértők munkálata. (Folytatás.) A töltések oldallejtőinek hajlási szöge nagy fontossággal bír. A folyó oldalán minél laposabb lejtő ajánlatos, de semmi esetre sem szabadna neki meredekebbnek lenni, mint 1 : 3. Belől a magasság legalább is oly arányban álljon az alaphoz, mint 1 : 1. vagy 1 : 11/2, úgy a töltéseket mint a padkákat illetőleg. Látva a töltések gondozásának tökéletlenségeit és némelykor teljes hiányát, mely azok épségben tartását illetőleg gyakran nagy hosszakon előfordul, és azon gondatlanságot, melylyel a szakadások kijavíttatunk, a bizottság kötelességének tartja erre a kormány figyelmét fölhívni , mert kárbaveszett fáradság költséges töltéseket építeni, ha ezeknek jó karban tartása elmulasztatik. Példákat hozhatnánk föl, ahol töltések, melyek egy építkezési hiba folytán elszakadtak, a jövő árvízkor ugyanazon pontokon söpörtettek el, egyedül azért, mert roszul és hanyagon javíttattak ki. Ugyanazon szabályokat kell követni a töltések kijavításánál is, mint azok építésénél; ami pedig azok jó karban tartását illeti, nem kell külön szabályokat fölemlíteni, mert ezek úgyis általánosan ismertek. A bizottság tehát arra szorítkozik, hogy egy általános szabályzat fölállítását sürgesse, amely kötelező legyen mindenkire nézve, legyen az társulat vagy magánember, aki a töltések fönntartásáról gondoskodik. Ezen szabályzatban föl kellene sorolni a rendes szabályokat, amelyek figyelembe veendők a töltések fönntartásánál, jelesen mgasságuk megtartását, koronájukat, oldalfalaikat és padkáikat, az őket egész felületükön borító növényzetet és a lábukat úgy kívül mint belül védő ültetvényeket stb. illetőleg. Ajánlja azonkívül, hogy a töltések közelében helyenkint raktárak építtessenek, amelyekben a veszélyben forgó töltés kijavítására szükséges anyag és szerszámok őriztetnének. Egy társulat sem szegülhetne ellen egy ily szabályzatnak, veszélyeztetett önkormányzatát emlegetve. Ha töltéseit elhanyagolja, nem csak a védelmére bízott területet kockáztatja, de a szomszéd társulatokét is ; nem engedhető tehát meg neki, hogy töltéseit hanyagon gondozza, s a kormánynak ilyenkor nemcsak jogában áll, de kötelessége is közbelépni, hogy a közös erőfeszítést azon célra irányozza, mely minden egyes társulat megalakulását és lételét okadatolja, vagy más szavakkal, működjék az egész völgy üdvéért, mely roppant területénél és érdekei fontosságánál fogva itt a közérdekkel egyértelmű. Hogy a töltések megőrzése nagy árvizek alkalmával jobban biztosíttassék, célszerű volna a Tisza völgyében is létesíteni oly intézkedéseket, amilyenek más nagy medencékben használtatnak, melyek által a partmenti lakossággal közöltetnék az árvizek közeledése, midőn azok kezdenek a partokon túlemelkedni s a lapályokra kiömleni, továbbá tudtukra adatnék azoknak valószínű haladása és magassága. Föl volna tehát állítandó egy másik szabályzat is, mely az árvizek kialadását illető figyelmeztetések sebes továbbítása és azoknak az érdekelt lakossággali közlése körül követendő eljárásra vonatkoznék. Előre intve, a lakosság jobban felügyelhetne töltéseinek veszélyben forgó pontjaira, előre megtehetné a szakadások meggátlására vagy azoknak rögtöni kijavítására szükséges intézkedéseket. Az eredmény, melyre itt törekedni kell, az, hogy a társulatok vagy közegek egyszermindenkorra tudják, hogy mi a teendőjük, ha az árvizek közeledése nekik tudtukra adatik, s ezt a kérdéses szabályzat által lehet elérni. Végre, hogy bevégezze azon észrevételeket, amelyekre a Tiszának és mellékfolyóinak megvizsgálása őt ösztönözte, a bizottság kijelenti, hogy igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a kormány a társulatokra és az általuk végrehajtandó munkálatokra határozottabb és erélyesebb befolyással bírjon. Úgy tetszik neki, mintha ezen társulatok nem bírnának egy egységes vezetéssel és mintha nem mindig dolgoztak volna, amint pedig kellett volna, egy közös cél elérésén. Ez magyarázza meg a töltések általános vonalában levő túlságos nagy szabálytalanságot, valamint azt, mely ebből az ármeder szélességére nézve származott. Egyátalán szükséges, hogy kivétel nélkül minden munkálatnál az egyes társulatok a kormánytól függjenek, úgy, hogy semmi munkálat annak jóváhagyása nélkül végre ne hajtassék; ezen jóváhagyás pedig csakis a Tiszánál alkalmazott állammérnökök előterjesztésére, és egy, a közlekedési miniszter úr melé adott, minden a közmunkát érdeklő kérdésben kihallgatandó műszaki tanács véleményezése után adassék meg. Már előbb említettük, midőn a töltések által okozott szorulatokról beszéltünk, hogy az alföld-fiumei vasút Szeged fölötti Tisza hídja rosz irányban épült, minél fogva rosz helyen állanak a közelében levő töltések is. Midőn a bizottság e tekintetben a helyszínen észrevételeket tett, azt a választ nyerte, hogy azon híd a folyammérnökök meghallgatása nélkül épült. A bizottság tehát azt tartja, hogy ezentúl minden ilynemű munkálatoknál, kiváltképen pedig olyanoknál, melyek vagy a hajózásnak, vagy a víz lefolyásának árthatnának, a terveket csak akkor kellene jóváhagyni és azok végrehajtását csak akkor megengedni, ha az érdekelt szakosztályok egymással írásbelileg tárgyalták már az ügyet, mely alkalommal a Tisza folyó mérnökei mindig fölszóllíttatnának netaláni észrevételeik közlésére, minek bevégeztével az említett műszaki tanács adna véleményt. Szükséges azonkívül, hogy kivétel nélkül minden munkálatra szóló tervek, akár vasúttársaságok, akár más társulatok vagy magánemberek által legyenek bemutatva, asok fontossága szerint vagy a kormány, vagy annak közegei által megvizsgáltassanak és jóváhagyassanak, és hogy azok kivitele mindig az állammérnökök ellenőrzése alatt történjék, kik arra fölügyelni tartozzanak, hogy minden munka a szükséges gonddal és az előírt szabályoknak megfelelően hajtassék végre. Ugyanezen intézkedést ki kell terjeszteni mindenre, ami a töltések jó karban tartására tartozik, hogy a kormány mindig képes legyen magának arról meggyőződést szerezni, hogy úgy a töltések fönntartását, mint bárminemű egyéb munkálatot illetőleg rendeletei pontosan követtetnek. Csakis ilynemű intézkedések által javítható a a jelenlegi helyzet és csak így fogja a folyó kezelése megnyerni az összhangzást, mely nélkül minden munka és minden a Tiszavölgy újjászületésére célzó törekvés dacára nem lenne biztos azon nagy munka sikere, amelyen már oly régóta dolgoznak. Hallottuk, hogy ezen intézkedések teljesülését és jó sikerét akadályozza azon nagy különbség, mely az egyes társulatok között van. Ma némely társulat igen nagy jövedelemmel bír, míg másoké teljesen elégtelen arra, hogy kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ha ez csakugyan igy van, segélyezni kellene őket a többi társulatok jövedelméből vett pénzzel. Franciaországban, hol némely megye szegénységénél fogva nem képes a reárótt terheknek megfelelni, főképen ami az útépítést illeti, a kormány őket az összes megyék jövedelméből vett pénzalapból segélyezi. Hasonlóképen lehetne eljárni a Tiszánál is, és a társulatok jövedelmétől elvont csekély összegekből alakítani ezen folyó számára egy közös pénzalapot, melyből a szegényebb társulatok segélyeztetnének, úgy, hogy töltéseik fönntartására képesíttessenek, annyival inkább, mert sokszor ettől függ a szomszéd társulatok és roppant területek biztonsága. IV. fejezet. A Tisza mellékfolyóira vonatkozó némely kérdés. A bizottság a tiszának egy mellékfolyóját sem tekintette meg részletesen. Látogatásai a Szamos medencéjét illetőleg az ecsedi lápra, a Bodrognál pedig ezen folyó alsó részére és az Oodova-Tapolyra szorítkoztak. A Kőrös medencéjének középső részét utazta be, hogy megismerkedjék az ott végrehajtott munkálatokkal, és hogy megtudja, mi volna ott még teendő ezen folyó különböző ágai és a Beretyó vizének lehető leggyorsabb levezetése céljából. Az egész Maroson csak a torkolatánál tervezett elvezetést tanulmányozta a helyszínen. Végre pedig a Bega táplálásának és árvizei fölöslegének a Temesbe való levezetésének kérdésével foglalkozott és tanulmányait az Alibunári mocsár kiszárítására célzó tervvel fejezte be. Ezen különböző folyók természete a Tiszáéval egyforma. Mindegyik roppant kigyódzó vonalban halad, s midőn azelőtt kiáradtak, vizük szabadon szétterült a síkságon, ahol hosszabb vagy rövidebb ideig állva megakadályozta a rendszeres földművelést. Mindegyik mentén sok átmetszés ásatott, töltések épültek, melyekre ugyanazon észrevételek és következtetések alkalmazhatók, melyek az előbbi fejezetekben a Tiszára vonatkozólag kifejtettek. A bizottság nem tartja célszerűnek azokat itt ismételni, és minden, amit a főfolyó javítására vonatkozó intézkedéseket illetőleg mondottunk, a mellékfolyókra nézve is minden tekintetben áll, így tehát ezek mindegyikénél csak az élénkbe terjesztett kérdésekre fogunk felelni. 1. §. A Szamos és az ecsedi láp. A Szamos árvizei azon ponttól kezdve, hol az a síkságba lép, a folyó két partját nagy távolságra elöntik. A jobb part azonfölül alá van vetve még a Tisza és két kis folyó, a Túr és Batár árvizeinek is. A balparton pedig a Szamos árvizét még növeli a Krasznáé. Nagy vízkor az elöntött terület némelykor 68,000 hektárt tesz ki. Szatmár és a Namény közelében fekvő Szamos torkolata között 22 átmetszés volt tervezve, amelynek azonban körülbelül csak fele hajtatott végre. Amint már a II. és III. fejezetben is fejtegettük, a Tiszavölgy felsőbb részeiben az árvizek haladását inkább kellene lassítani, mint siettetni, s így, hacsak más sürgős érdekek nem követelik, a többi átmetszés kiemelését el kellene halasztani akkorra, midőn a Tisza alul már egészen szabályozva lesz és képes leend megfelelni azon árvíznövekedésnek, mely a Szamos teljes szabályozásának eredménye lesz, Így lehetőleg el fog kerültetni az, hogy a Szamos árvizének legmagasabb pontja egy időre essék a Tiszáéval. Ami a Szamosnak ugyanazon szakán lévő töltéseket illeti, azok még csak részben és nem kielégítő módon épültek föl, minélfogva a partmenti síkság még gyakran elöntetik. A Szamos torkolata és Szatmár közötti távolság közepe táján a balparton fekszik a terjedelmes ecsedi láp, mely egészen a folyó közeléig ér és 40,000 hectarra terjed; árvízkor a folyó vize ebbe is benyomul. A Kraszna, mely a lápot egész hosszában szeli, lassankint föliszapolta medrét a torkolat környékén, úgy hogy a mocsár nagy kiterjedést nyert s most is nő, a föliszapolás terjedésével lépést tartva. Jelenleg a Kraszna medre már majdnem eltűnt azon vizi növényzetben, mely e roppant térséget borítja, s minthogy a viz ily körülmények között nem folyhat le, a láp napról napra mindinkább hasznavehetetlenné és hozzájárulhatlanná vált. Már többször készültek ennek kiszárítására tervek, melyek közül némelyiknek végrehajtása is megkísértetett, de nem sikerült. A múlt század végén már ástak egy csatornát is a láp közepén és hosszában, de mivel nem birt elegendő nagy méretekkel és mert lehetetlen volt töltézettségi viszonyainak alakulására. A tények szólnak állításaink mellett. (Folyt. köv.)