Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-12-03 / 209. szám
megfelelő intézkedések tétessenek s a közönség azon legsujtottabb része, mely az önföntartás egyik vagy másik eszköze tekintetében nélkülözésnek van kitéve, segélyt nyerjen. E tekintetben a hatóság részéről a legcélravezetőbb módok vétetnek alkalmazásba a szükségletek kipuhatolására. — A szegedi egyetemről a P. N. a következőket írja: Vasárnapi számunkban ismertettük Szeged város emlékiratát az ott fölállítandó egyetem tárgyában. Ma megbízható forrásból veszszük a hírt, hogy a kormánykörökben is elvégre kezdenek a szegedi egyetem tervével komolyan foglalkozni. Tekintve Szeged áldozatkészségét, mely szerint az impozáns reáliskolai palotát fölajánlotta egyetemi épületül, azon fölül az építkezésre szükséges bármennyi térséget ingyen hajlandó az állam rendelkezése alá bocsátani , a kormánynál levő szakférfiak komolyan foglalkoznak azon tervvel, hogy a jogi és bölcsészeti fakultás már legközelebb fölállítható lenne a reáliskolai palotában. Az orvosi fakultás nagyobb előkészületet kívánván, arra nézve Szeged városával tárgyalások kezdendők újabb áldozatok hozása, esetleg a Rókus-kórház átengedése céljából. Megemlítjük e helyen még, hogy az alföldi magyar városok közös akcióba lépnek a szegedi egyetemért. H.-M.Vásárhely és Szabadka máris kijelentették, hogy a Szeged által a királyhoz menesztendő küldöttséghez csatlakozni fognak. — A közlegelők és erdők hasznosítására nézve a köztörvényhatósági bizottság által elfogadott s a művelési ág változtatását tárgyazó tervezet keresztülvitelére a hatóság körében már folyamatba létettek a szükséges előintézkedések. A tervezet kétirányú intézkedést kíván, és pedig a közlegelőkből 4230 holdnyi terület eke alá leendő bérbeadását s az elpusztult erdőföldek kapásnövények termesztésére való fordítását. A tanács az ügy első részére nézve a gazdasági szakosztályt hívta föl javaslattételre. E bizottság feladata lesz a közlegelőkből a 4230 hold területet helyi szemle alapján kiválasztani, a célnak megfelelőig az ekegazdálkodás igényeihez képest kihasíttatni a földeket; ezzel egyidejűleg megállapítandó a bérleti idő s a bérleti viszony minden egyéb feltétele. Az erdők hasznosítása ügyében az erdőmester nyert utasítást javaslattételre, amelyhez megkivántatik, hogy a hazi, csengelei s egyéb kipusztult erdők területéről pontos fölmérés alapján külön térképek készíttessenek ; továbbá meghatározandó, hogy az erdőterületek milt módozatok és föltételek mellett s mennyi használati időtartamra bocsáttassanak egyes gazdák birtokába s mily biztosítékok állapíttassanak meg arra nézve, hogy a földek ingyen használata fejében a követelményeknek kesztő ur jómaga. Karcos József ur agiója mindenki előtt nagyon alászállott, mert magaviselete azon hitet keltette föl, hogy vele is megtörténhetett az „Ostor“ következő adomája : A. Az úr sehonnai, nyomorult, potyakedvelő ! B. Ki meri azt mondani ? A. Én. B. Azért, mert mástól ki is kérném ! Az „Ostor“ megrótta a szinházban szivarozó jogászokat, s ez által a szerkesztő ellenségévé tette a nemes tanuló-ifjuságot. Közölt ékeket egy városi tanácsos tollából a városkapitány ellen, — s ez által megharagitotta azon hivatalnokokat, a kiknek szive a sértett félhez húzott. Viszont közölte a városkapitány feleletül adott gorombáskodásait, — s ez által a tanácsos hívei lettek a szerkesztő ellenségeivé. Kifigurázott egy szóvivő polgárt, s ekkor a cívisek fordultak el tőle. A becsületes csizmadiák már úgy is régen meg voltak arról győződve, hogy akármelyikük is különb lapot tudna szerkeszteni, mint harcos úr. Hátra voltak még a mózes vallású kereskedők, a művészetnek és irodalomnak buzgó, jóllehet kevés esetben „munkás szeretetű“ pártolói. Ezeket is csakhamar megharagította egy zsidó dialektusban írt, bár különben igen ártatlan tréfákat tartalmazó levél, mely az Ostorban megjelent. Végre pedig bekövetkezett az, hogy harcos úr valósággal és komolyan megbetegedett. A városi szegényeknek szánt épületben kapott egy szobát, hogy fizetés érte, vagy a városi hatóság könyörületességéből, nem tudom. Bár szobája olyan volt, mint a farkasordító, jó kedélye ekkor sem hagyta el. Azzal tréfált, hogy szobája azért hideg, mert ő potya fával fűtöti, még az őszön ígért neki egy Maecenás egy öl fát, és ő azóta mindig azt tüzeli. A dolog vége azonban csak az lett, hogy egy vasárnap a lap helyett néhány sor nyomtatott értesítés jelent meg. Tudtára adatott a köközönségnek, hogy mihelyt a lap megjelenését gátló akadály (a szerkesztő betegsége) megszűnik, minden ismét a rendes kerékvágásba jut. Egyszer csak aztán Karcos úr eltűnt a városból, azt sem mondván, befellegzett. Nagyobb veszedelem alig érte, mert később egyszer vagy kétszer olvastam felőle, hogy most itt, majd amott tett ismét lappal kísérletet. Hogy most merre jár, vagy talán már be is végezte pályafutását, ki tudná az megmondani ? És ez az ember még sem élt egészen haszontalanul. Ha egyéb érdeme nincs is, Vaskalap városának lomha pihenését ő zavarta meg először, hangoztatván a büszke jelszót: „Epur si muove ! “ megfelelőleg megforgattassék a talaj, hogy így bizonyos idő múltával e területek alkalmasakká váljanak az erdőkkel való beültetésre. Az erdőmester ezen kérdésekre is kiterjedő szerződési feltételek kidolgozására van utasítva. Ezzel a munkálatokkal egyidejűleg intézkedés létetett, hogy a magántulajdonok fekvőségei közé ékelt kisebb városi földek, melyek hasznot nem hajtanak, az 1876-ik évben történt kijelölés alapján árverés útján eladassanak. A külterületi közlekedés nehézségei, különösen a védtöltések építése óta, számos panaszra adtak alkalmat. Pedig a bajon gyökeresen nem lehet segíteni mindaddig, míg a város legmagasabb érdekét, a vész elleni biztosítást érdeklő védművek teljesen be nem fejeztetnek. Ilyen értelemben szól Szeghő A.folyammérnök úr átirata is a ballagitói töltésvonalnál az osztrák államvasuton keresztül vezető átjáró állapotára nézve, melynek járható karban tartása iránt hatóságilag megkerestetett. A jelzett ponton levő nagy forgalmi közlekedési út esős időben teljesen jó karban nem tartható, mert az épülő töltésen a kocsik nagyon kigödrözik a fris hányású földet. Egyébiránt a mérnök úr ígéri , hogy amennyire csak frisen fölhányt földdel lehetséges, gondoskodni fog a közlekedési út járhatóvá tételéről, s a kocsikerekek által vágott gödröket betömeti. Egyébként az átirat azt is fölemlíti, hogy ugyanezen nehézség fog előállni a Matyhidjánál, hol a híd déli végében volt töltésnyílás betömetett. Az átirat továbbá jelenti, hogy a betömött nyílásoknál volt hidak alsó szerkezete a töltésben bent hagyatott, hogy ha ismét vizet kellene lebocsátani, csak a fölszerkezet visszahelyezése szükséges, hogy a közlekedés ismét helyreállittassék. A fölszerkezet azonban leszedetett s a Maty-hid végén összerakatott, s ezen anyag további gondozására a hatóság fölkéretik. — A tisztviselők társalgó körének vasárnapra hirdetett közgyűlése a megjelent tagok gyér száma miatt ismét nem volt megtartható. A közműnk a pénztárba nagyon gyéren folynak be a hátralékok, ugyannyira, hogy a pénztári tisztség legutóbb indíttatva érezte magát a tanácshoz fordulni azon kérelemmel, hogy a közmunka-pénztár fizetőképességének biztosítása végett utalványoztassék át a főpénztárból némi előleg. A tanács azonban a főpénztár gyér bevételei folytán nem teljesíthető a kérelmet, a helyett utasítá a közmunka-kezelő tisztséget a hátralékok erélyes behajtására. Az erélyes eljárás azon hátralékosok irányában, kik az árvíz miatt kevésbé károsultak , teljesen indokolt, mert a főpénztár ez idő szerint maga is állami előlegekből lödözgeti a háztartás szükségleteit. A párisi képeslapra kiadónknál 64-en fizettek elő. Biztosan tudjuk azonban, hogy mások is gyűjtöttek s pedig szép eredménynyel, így tehát Szeged a spanyol árvízkárosultak hazai segélyzői közt nem fog utolsó helyen állani. Milkó Vilmos és fiai cég ismét lépést tett a hatóságnál a Szina telken fölállítatni tervezett gőzfűrész malom engedélyezése végett. A nevezett cég e tárgyú kérvénye már az árvíz előtt nagy port vert a köztörvényhatósági bizottság körében. Ezúttal Mikóék csak ideiglenesen létesítendő gőzfürészgyárra kértek engedélyt. A tanács azonban, az előbb említett precedens alapján, megtagadta az engedélyt, mely most, midőn a város területe általános szabályozás előtt áll , a gyárak kérdése is rendeztetni fog, még kevésbé adható meg, mint előbb, mikor a cég egy állandó fűrésztelep tárgyában tett lépéseket. Az alsórészi városi erdőkben vágott ölfa- és rőzsekészlet eladására az utóbbi napokban egy deputáció járt künn a külterületen. A vásár nem a legjobb eredménynyel ütött ki, amennyiben a készlet nagy részére nem akadtak vevők. Az eladott ölfa- és rőzsemennyiségért vételár fejében 858 frt folyt be. A négy napra terjedő bizottsági működés napidíjak és fuvarbér címén 72 frt költségébe került a városnak. Kálmán József javadalombérlet - leengedési ügyében a királybiztosság meghozta a döntő határozatot. Kálmán József tudvalevőleg azért folyamodott a köztörvényhatósági bizottsághoz, hogy a tűzfölfa és karópénzszedési javadalom bérlete után esedékes 1200 frtnyi összegből 400 főt engedtessék el. A közgyűlés e kérvényt elutasitá; a kérvényező ezután a király biztosság fóruma elé fölebbezte az ügyet, azonban ott is el lett utasitva. — Egy nem létező szegedi orvos, aki erőszakot tesz. Hogy némely pletykahulladékokból élősködő fővárosi zuglap és vidéki „Zeitung“ néha milyen mulatságos képtelenségeket regél el holmi jólértesült levelezők és kipróbált hitelességű „Localcorrespondenzek“ hazudozói alapján, arról ismét alkalmunk volt egy példából meggyőződni. — A „Budapest“ s egyidejűleg a temesvári egyik német lap közelebbi száma újságolja, hogy J. nevű szegedi vasúti doktor egy vasúti őr szép fiatal nejét gyógykezelte. A lába fájt a menyecskének. A doktor úr sokáig járt a házhoz, miközben a menyecske lába meggyógyult, de az orvos szíve beteg lett. S minthogy a szép menyecske nem vállalkozott vice-versa az orvos gyógyító szerepére, dr. J. ura erőszakot tett a menyecskén. Ebben a mesében az a legmulatságosabb, hogy Szegeden nem csak vasúti orvos, de általában egyetlen orvos nem létezik, akinek neve J. betűvel kezdődnék, s így a jól értesült levelezők még annyi érdeket sem tudtak kölcsönözni a koholmánynak, hogy a pletykakedvelők alkalmat vehettek volna az esemény hősét találgatni. Az új szegedi pálinkamérési javadalomra nézve az eddigi bérlővel, W 01ffal, megköttetett a szerződés. A bérlet feltételeit magában foglaló előterjesztést Zombory tanácsnok úr beterjeszté a tanácshoz. — Bata Jóska, a kitanult ökörtolvaj, kiről nemrég jeleztük, hogy a rendőrség Csurogról kerített elő , László Mihály pusztai kapitány keze alatt szépen magába szállt s illő szerénységgel bevallotta viselt dolgait. A vén kópé megrögzött komolyságán, mely szerint hajlithatatlan következetességgel tagadta turpisságait, szépen kifogott László ur mesterileg alkalmazott rendőri módszere. Bata Jóska alig töltött néhány napot a pusztai rendőrlaktanyában, a biztos úr fogásainak szövevényébe belebonyolódva, kronológiai sorrendben számot adott mindenről, hogy kitől hány ökröt, lovat lopott el, s kiknek és mennyiért adta el a jószágokat. — Ennek folytán az orgazdák is mind előkerültek, s az egész ügy vizsgálata teljesen tisztába hozva, a tettes és az orgazdák átadatnak a bűnfenyítő törvényszéknek. Az ellopott 6 ökörből négy darab „in natura“ megvan , kettőért pedig a károsok kártalanítására rendelkezés alatt áll a megfelelő pénzbeli érték. — Öngyilkossági kísérlet. Árvai Jánosné nevű napszámosnő , megunván a földi élet keserűségeit, öngyilkosságra szánta el magát. Előbb azonban jó adagban kivette részét a földi tóból is és keményen bepálinkázott. Mikor aztán egészen el volt készülve a nagy útra, beleugrott a téglagyár melletti kútba. Szerencsére a gyárban dolgozó munkások észrevették az esetet és kifogták a szerencsétlen asszonyt, akit a mértéktelen pálinkaital oly kétségbeesett elhatározásra vitt. A szegény asszony még utolsó perceiben sem vált meg földi kedvencétől, sőt magával akarta vinni a másvilágra is. Szoknyája zsebében ott találták a pálinkás bütyköst. — Tolvaj. Dukász Sámuel, H. S. szabadkai kereskedő üzletében alkalmazásban volt segéd, megunván a pudli körüli forgolódást, búcsút mondott a kapufélfának s 50 frtot ellopván gazdájától, a tegnap esteli vonattal Szegedre utazott. Azonban az ipszére nézve nem sok vigasztalót termett a rövid kés utazás, mert a szabadkai rendőrségtől vett értesülés folytán a rókusi biztos már ott várta a pályaudvarban, s mire a vendég megérkezett, rögtön besétáltatták a hűvösre. Holnap pedig visszaexpediáltatik Szabadkára. — Olvasóink figyelmébe ajánljuk az újonan alakult magyar-francia biztosító társaságnak lapunk mai számában közzétett hirdetését, amelyben jelenti, hogy Szeged és környéke főügynökségét Rosenbaum Adalbert úrnak adta át. E társaság igen nagy alaptőkével kezdi meg működését, boldogulása tehát a vezetés tapintatossága és szolidságától függ. Színház. * „Szomszédunk“ a „Napló“ mai számának „Színház“ rovatában azt beszéli, hogy a király biztosság tisztviselői „bizonyos“ 4 páholyra caprice-hozzák magukat; hogy az általuk kijelölt 4 páholynál „hátrább fekvő páholyokból nem kell nekik“ ; hogy e miatt megindult a kanapé-proceszszus“, sat. sat. Utána jártunk, miben áll a dolog, s meggyőződtünk, hogy a „szomszéd“ bizonyos hölgyek szokásaként most is összevissza fecsegett valamit abból, amit a hozzá bejárt „vendégek“ valamelyikétől hallott. A biztosság tisztviselői nemcsak nem caprice“-hozták magukat bizonyos páholyokra, hanem ellenkezőleg: a páholykibérlésnél a családokkal szemben a legnagyobb udvariasságot s előzékenységet tanúsították. E tisztviselő urak ugyanis mindjárt kezdetben — Aradi úr ajánlatára — a 3 ik és 4 ik számú páholyokat bérelték ki. Néhány nap múlva előállt Aradi, hogy: „Nehézség forog fönn, mivel X- ék . . . sat. sat. . . .“ A tisztviselők átmentek a 4 ik és 5-ik számú páholyokba. Pár nap múlva Aradi ismét beállított hozzájuk, hogy „Nehézség forog fönn . . . mivel Y ék, sat, sat. . . .“ A tisztviselők átmentek az 5-ik és 6-ik számú páholyokba. Aradi úr tegnapelőtt újból s ezúttal harmadszor volt azon helyzetben, hogy a tisztviselőknek kijelentse, miszerint „Nehézség forog fönn . . . mivel 7-ék, sat, sat.“ A biztossági tisztviselők az igazgató ajánlatára átmentek most már a 6-ik és 7-ik számú páholyokba és — — meg vagyunk róla győződve, hogy ők — ismert udvariasságuknál fogva — még ezután is készek volnának „hátrább menni“, ha ezzel egyik másik család irányában előzékenységet tanúsíthatnak, s legkevésbé caprice-irozták magukat erre vagy amarra a páholyra úgy, ahogy a „szomszéd“ egyik hölgye, pardon 12 munkatársa (s nota bene épen az, aki ezt a vadonatújmódi „színház“-at megfecsegte) caprice-irozta magát az első előadáson arra a zártszékre, amelyet más bérelt ki. Hogy a fennebbieket mi mondjuk el és nem az illető tisztviselő urak, ez azért történik, mivel igen jól tudjuk, hogy az ő álláspontjuk (tisztviselői minőségüknél fogva) a közönséggel szemben minden kérdésben, tehát ebben is, sokkal kényesebb, mint más privát emberé. — S mivel mi nem tarthatjuk annyira szem előtt azt a közmondást, amit a bégéi rektor után talán ők tartanak, hogy „ha a ... izé megrúg , csak nem rugom vissza!“ * * # Tegnap egyébiránt a „Daniseffek“-et adták. * A Szeg. NI. „Szinház“-ának mintájára. A szegedi ipartársulat 1. választmányának Szegeden. E hó 28-án kelt nyilt fölszólalásukra tartozom a következő nyilt felelettel . Négy nappal fölhívásuk megjelenése előtt — a társulati elnök egy válaszlevele folytán — értesítettem Leme Miklós ipartársulati elnök urat, hogy a szegedi iparosok számára hozzám folyt és általam a terézvárosi takarékpénztárban elhelyezett összegeket nov. 15 én fölmondván, dec. 15-én hozzá be fogom küldeni, hogy az ipartársulat legjobb belátása szerint intézkedhessék az összeg fölhasználása iránt. Végül legyen szabad még fölemlítenem, hogy ezen összegek fölött rendelkezni és beszámolni a legtöbb beküldő által teljesen szabad akaratomra bizatott. * * Vagyok az ipartársulatnak tisztelő hive G e 1 1 é r i Mór. Vegye 8. * Gr. Gyulai-alapitvány Gr. Gyulai Samu, csász. és kir. kamarás és szolgálaton kivüli viszonyban levő altábornagy, örökbe fogadott fiainak magyar nemesi rangra történt emelése alkalmából , azoknak „mindig szem előtt tartandó buzdításul és például arra, hogy a királyhoz és hazájához hű magyar a közérdekeket tehetségéhez képest szolgálni igyekezzék,“ húszezer forintnyi névértékű osztrák járadék papírokát tett le a miniszterelnök úr kezeihez, oly rendeltetéssel, hogy ezen összegből tíz darab ezer forintos kötvény a magyar tudományos akadémiának, öt darab ezer forintos kötvény az Ő Fölsége a királyné védnöksége alatt álló „vörös kereszt“ orsz. segély-egyletnek, végre öt darab ezer forintos a magyar írók segély-egyletének alapítványként átadassák. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. Zenélőmüvek és a karácsony. Elválhatlanok. Miért? e kérdést halljuk az olvasó által tenni. Mivel Heller J. H. ur Bernben világhírű zenélőművei ezidőben hirdetve, és később a karácsony asztal ezrein mint fénypontot, minden drágaságot fényével túlárasztva, találandják. Ez igen természetes, mert Heller ur ezeket oly tökélylyel készíti, hogy mindenki, ki műveinek egyikét hallotta, azon óhajtástól van áthatva, szintén egy ilyet bírhatni. Mi szebbet és kedvesebbet is ajándékozhatna a férj a nejének, a vőlegény a menyaszszonynak, a barát barátjának?—Visszaidézi az elmúlt boldog órákat; folyton éber, nevet és tréfál, majd vig, — a szivet és lelket emeli komoly darabjaival ; szomorúságot és mélakórt eltávolít; a legjobb társalgó , a magánosok legjobb barátja. De hát még a szenvedőknek, a betegeknek, a házhoz szorultaknak — szóval egy Heller-féle zeneműnek nem kell és nem szabadna hiányoznia sem egy teremben, sem a betegágynál és egyátalában egy házban sem. A vendéglős urak részéről nem létezik egyszerűbb és biztosabb varázserő a vendégek tartós marasztalására, mint egy ilyen mű. Több oldalról tett értesülésünk szerint azok nemcsak hogy megbánták volna a tett kiadásokat, hanem indíttatva érezték magukat újabb, nagyobb zenélőművek beszerzésére, mivel az előbbieken haszon mellett túladtak. Azért azon vendéglős uraknak, kik mindeddig nincsenek egy ily zenemű birtokában, nem ajánlható elég melegen ezen oly biztosnak mutatkozott vonzerő haladék nélküli igénybevétele, annyival inkább, mivel nagyobb összegeknél nem kell az egészet egyszerre lefizetni. Megjegyezzük, hogy az egyes darabok finoman átgondolva vannak összeválasztva ; a legújabb, valamint a legkedveltebb régi dalművek, operettek, tánc- és énekdarabok a legszebben egyesítve találhatók a Heller-féle művekben. Heller úr oly szerencsés, hogy több udvar és fenségek szállítója, azonkívül a kiállításokon díjjal tüntettetett ki, röviden mondva, nem fejezhetjük ki olvasóink és olvasó-hölgyközönségünk előtt őszintébb óhajunkat, minthogy minél előbb egy Heller-féle zenélőművet hozassanak maguknak. Terjedelmes képes árjegyzékek ingyen küldetnek. Ajánljuk mindenkinek, hogy egyes kis játék-doboznál is közvetlen a gyárhoz forduljanak, mivel sok helyt oly művek ajánltatnak Heller féleként, a melyek nem azok. Minden mű és dobozon teljes nevének rajta kell lenni, hogy valódi minőségű legyen. — A ki Bernbe megy, ne mulaszsza el el a gyárat megtekinteni, a mi készséggel megengedtetik. — Ő a k. szab. osztr. á 11 a m vasuttársaság. Az 1878. évi dec. hó 1-én kelt gabonának a cs. k. szab. déli vasúttársaság és Mosony, Győr, Uj-Szőny állomásoktól, szász állomásokhoz intézendő szállítmányokra vonatkozó külön dijszabvány nem fog az év végén felfüggesztetni, hanem további intézkedésig érvényben marad. * Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. * * Úgy látszik, a nyilatkozó úr úgy értelmezi azt a „szabad akaratot“, hogy ha tíz év múlva számol is be a könyöradományokkal, hát úgy is jól van. Szerk. ____________^ Felelős szerkesztő: Bitgy Sándor«