Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-12-03 / 209. szám

megfelelő intézkedések tétessenek s a közönség azon legsujtottabb része, mely az önföntartás egyik vagy másik eszköze tekintetében nélkülö­zésnek van kitéve, segélyt nyerjen. E tekintet­ben a hatóság részéről a legcélravezetőbb módok vétetnek alkalmazásba a szükségletek kipuhato­­lására. — A szegedi egyetemről a P. N. a következőket írja: Vasárnapi számunkban is­mertettük Szeged város emlékiratát az ott föl­állítandó egyetem tárgyában. Ma megbízható forrásból veszszük a hírt, hogy a kormánykörök­ben is elvégre kezdenek a szegedi egyetem ter­vével komolyan foglalkozni. Tekintve Szeged ál­dozatkészségét, mely szerint az impozáns reális­kolai palotát fölajánlotta egyetemi épületül, azon fölül az építkezésre szükséges bármennyi térséget ingyen hajlandó az állam rendelkezése alá bocsá­tani , a kormánynál levő szakférfiak komolyan foglalkoznak azon tervvel, hogy a jogi és böl­csészeti fakultás már legközelebb fölállítható lenne a reáliskolai palotában. Az orvosi fakultás nagyobb előkészületet kívánván, arra nézve Szeged városával tárgyalások kezdendők újabb áldozatok hozása, esetleg a Rókus-kórház áten­gedése céljából. Megemlítjük e helyen még, hogy az alföldi magyar városok közös akcióba lépnek a szegedi egyetemért. H.-M.­Vásárhely és Szabadka máris kijelentették, hogy a Szeged által a királyhoz menesztendő küldöttséghez csatlakozni fognak. — A köz­legelők és erdők hasz­nosítására nézve a köztörvényhatósági bizottság által elfogadott s a művelési ág vál­toztatását tárgyazó tervezet keresztülvitelére a hatóság körében már folyamatba létettek a szük­séges előintézkedések. A tervezet kétirányú in­tézkedést kíván, és pedig a közlegelőkből 4230 holdnyi terület eke alá leendő bérbeadását s az elpusztult erdőföldek kapásnövények termeszté­sére való fordítását. A tanács az ügy első ré­szére nézve a gazdasági szakosztályt hívta föl javaslattételre. E bizottság feladata lesz a közlegelőkből a 4230 hold területet helyi szemle alapján kiválasztani, a célnak megfelelő­ig­­ az ekegazdálkodás igényeihez képest ki­­hasíttatni a földeket; ezzel egyidejűleg megálla­pítandó a bérleti idő s a bérleti viszony minden egyéb feltétele.­­ Az erdők hasznosítása ügyé­ben az erdőmester nyert utasítást javaslat­­tételre, a­melyhez megkivántatik, hogy a hazi, csengelei s egyéb kipusztult erdők területéről pontos fölmérés alapján külön térképek készít­tessenek ; továbbá meghatározandó, hogy az erdő­területek milt módozatok és föltételek mellett s mennyi használati időtartamra bocsáttassanak egyes gazdák birtokába s mily biztosítékok ál­lapíttassanak meg arra nézve, hogy a földek ingyen használata fejében a követelményeknek kesztő ur jómaga. Karcos József ur agiója min­denki előtt nagyon alászállott, m­ert magavise­lete azon hitet keltette föl, hogy vele is meg­történhetett az „Ostor“ következő adomája : A. Az úr sehonnai, nyomorult, potyaked­velő ! B. Ki meri azt mondani ? A. Én. B. Azért, mert mástól ki is kérném ! Az „Ostor“ megrótta a szinházban szivarozó jogászokat, s ez által a szerkesztő ellenségévé tette a nemes tanuló-ifjuságot. Közölt ék­eket egy városi tanácsos tollából a városkapitány ellen, — s ez által megharagi­­totta azon hivatalnokokat, a kiknek szive a sér­tett félhez húzott. Viszont közölte a városkapitány feleletül adott gorombáskodásait, — s ez által a tanácsos hívei lettek a szerkesztő ellenségeivé. Kifigurázott egy szóvivő polgárt, s ekkor a cívisek fordultak el tőle. A becsületes csizma­diák már úgy is régen meg voltak arról győ­ződve, hogy akármelyikük is különb lapot tudna szerkeszteni, mint harcos úr. Hátra voltak még a mózes vallású kereske­dők, a művészetnek és irodalomnak buzgó, jól­lehet kevés esetben „munkás szeretetű“ pártolói. Ezeket is csakhamar megharagította egy zsidó dialektusban írt, bár különben igen ártatlan tréfákat tartalmazó levél, mely az Ostorban megjelent. Végre pedig bekövetkezett az, hogy har­cos úr valósággal és komolyan megbetegedett. A városi szegényeknek szánt épületben ka­pott egy szobát, hogy fizetés érte, vagy a vá­rosi hatóság könyörületességéből, nem tudom. Bár szobája olyan volt, mint a farkasordító, jó kedélye ekkor sem hagyta el. Azzal tréfált, hogy szobája azért hideg, mert ő potya fával fűtö­t­­i, még az őszön ígért neki egy Mae­­cenás egy öl fát, és ő azóta mindig azt tüzeli. A dolog vége azonban csak az lett, hogy egy vasárnap a lap helyett néhány sor nyomta­tott értesítés jelent meg. Tudtára adatott a kö­­közönségnek, hogy mihelyt a lap megjelenését gátló akadály (a szerkesztő betegsége) megszű­nik, minden ismét a rendes kerékvágásba jut. Egyszer csak aztán Karcos úr eltűnt a vá­rosból, azt sem mondván, befellegzett. Nagyobb veszedelem alig érte, mert később egyszer vagy kétszer olvastam felőle, hogy most itt, majd amott tett ismét lappal kísérletet. Hogy most merre jár, vagy talán már be is végezte pályafutását, ki tudná az megmon­dani ?­­ És ez az ember még sem élt egészen ha­szontalanul. Ha egyéb érdeme nincs is, Vaskalap városának lomha pihenését ő zavarta meg elő­ször, hangoztatván a büszke jelszót: „Epur si muove ! “ megfelelőleg megforgattassék a talaj, hogy így bizonyos idő múltával e területek alkalmasakká váljanak az erdőkkel való beültetésre. Az erdő­­mester ezen kérdésekre is kiterjedő szerződési feltételek kidolgozására van utasítva. Ezzel a munkálatokkal egyidejűleg intézkedés létetett, hogy a magán­tulajdonok fekvőségei közé ékelt kisebb városi földek, melyek hasznot nem haj­tanak, az 1876-ik évben történt kijelölés alap­ján árverés útján eladassanak.­­ A kül­területi közlekedés ne­hézségei, különösen a védtöltések építése óta, számos panaszra adtak alkalmat. Pedig a bajon gyökeresen nem lehet segíteni mindaddig, míg a város legmagasabb érdekét, a vész elleni biz­tosítást érdeklő védművek teljesen be nem fe­jeztetnek. Ilyen értelemben szól Szeghő A.­folyammérnök úr átirata is a ballagitói töltésvo­­nalnál az osztrák államvasuton keresztül vezető átjáró állapotára nézve, melynek járható karban tartása iránt hatóságilag megkerestetett. A jel­zett ponton levő nagy forgalmi közlekedési út esős időben teljesen jó karban nem tartható, mert az épülő töltésen a kocsik nagyon kigöd­rözik a fris hányású földet.­­ Egyébiránt a mérnök úr ígéri , hogy a­mennyire csak frisen föl­hányt földdel lehetséges, gon­doskodni fog a közlekedési út járhatóvá tételéről, s a kocsikerekek által vágott gödröket betömeti. Egyébként az átirat azt is fölemlíti, hogy ugyanezen nehézség fog előállni a Maty­­hidjánál, hol a híd déli végében volt töltésnyí­­lás betömetett. Az átirat továbbá jelenti, hogy a betömött nyílásoknál volt hidak alsó szerke­zete a töltésben bent hagyatott, hogy ha ismét vizet kellene lebocsátani, csak a fölszerkezet visszahelyezése szükséges, hogy a közlekedés ismét helyreállittassék. A fölszerkezet azonban leszedetett s a Maty-hid végén összerakatott, s ezen anyag további gondozására a hatóság föl­kéretik. — A tisztviselők társalgó köré­nek vasárnapra hirdetett közgyűlés­e a megje­lent tagok gyér száma miatt ismét nem volt megtartható.­­ A közműnk a­ p­énztárba nagyon gyéren folynak be a hátralékok, ugyannyira, hogy a pénztári tisztség legutóbb indíttatva érezte magát a tanácshoz fordulni azon kérelem­mel, hogy a közmunka-pénztár fizető­képességé­nek biztosítása végett utalványoztassék át a főpénztárból némi előleg. A tanács azonban a főpénztár gyér bevételei folytán nem teljesíthető a kérelmet, a helyett utasítá a közmunka-kezelő tisztséget a hátralékok erélyes behajtására. Az erélyes eljárás azon hátralékosok irányában, kik az árvíz miatt kevésbé károsultak , teljesen in­dokolt, mert a főpénztár ez idő szerint maga is állami előlegekből lödözgeti a háztartás szük­ségleteit.­­ A párisi képes­lapra kiadónknál 64-en fizettek elő. Biztosan tudjuk azonban, hogy mások is gyűjtöttek s pedig szép ered­ménynyel, így tehát Szeged a spanyol árvízká­rosultak hazai segélyzői közt nem fog utolsó helyen állani.­­ Milkó Vilmos és fiai cég ismét lépést tett a hatóságnál a Szina telken fölállí­tatni tervezett gőzfűrész malom engedélyezése végett. A nevezett cég e tárgyú kérvénye már az árvíz előtt nagy port vert a köztörvényha­­tósági bizottság körében. Ezúttal M­i­­­k­ó­é­k csak ideiglenesen létesítendő gőzfürész­­gyárra kértek engedélyt. A tanács azonban, az előbb említett pr­ecedens alapján, megtagadta az engedélyt, mely most, midőn a város területe általános szabályozás előtt áll , a gyárak kér­dése­ is rendeztetni fog, még kevésbé adható meg, mint előbb, mikor a cég egy állandó fű­résztelep tárgyában tett lépéseket.­­ Az alsórészi városi erdők­ben vágott ölfa- és rőzsekészlet eladására az utóbbi napokban egy deputáció járt künn a kül­területen. A vásár nem a legjobb eredménynyel ütött ki, a­mennyiben a készlet nagy részére nem akadtak vevők. Az eladott ölfa- és rőzse­­mennyiségért vételár fejében 858 frt folyt be. A négy napra terjedő bizottsági működés napi­díjak és fuvarbér címén 72 frt költségébe került a városnak.­­ Kálmán József javadalom­bér­let - leengedési ügyében a királybiztosság meg­hozta a döntő határozatot. Kálmán József tudvalevőleg azért folyamodott a köztörvényha­tósági bizottsághoz, hogy a tűzfölfa és karópénz­­szedési javadalom bérlete után esedékes 1200 frtnyi összegből 400 főt engedtessék el. A köz­gyűlés e kérvényt elutasitá; a kérvényező ez­után a király biztosság fóruma elé fölebbezte az ügyet, azonban ott is el lett utasitva. — Egy nem létező szegedi or­vos, a­ki erőszakot tesz. Hogy némely pletykahulladékokból élősködő fővárosi zuglap és vidéki „Zeitung“ néha milyen mulatságos képtelenségeket regél el holmi jólértesült levele­zők és kipróbált hitelességű „Localcorrespon­­denzek“ hazudozói alapján, arról ismét alkal­munk volt egy példából meggyőződni. — A „Budapest“ s egyidejűleg a temesvári egyik né­met lap közelebbi száma újságolja, hogy J. nevű szegedi vasúti doktor egy vasúti őr szép fiatal nejét gyógykezelte. A lába fájt a menyecskének. A doktor úr sokáig járt a házhoz, miközben a menyecske lába meggyógyult, de az orvos szíve beteg lett. S minthogy a szép menyecske nem vállalkozott vice-versa az orvos gyógyító sze­repére, dr. J. ur­a erőszakot tett a menyecs­kén. Ebben a mesében az a legmulatságosabb, hogy Szegeden nem csak vasúti orvos, de általában egyetlen orvos nem létezik, a­kinek neve J. be­tűvel kezdődnék, s így a jól értesült levelezők még annyi érdeket sem tudtak kölcsönözni a koholmánynak, hogy a pletykakedvelők alkalmat vehettek volna az esemény hősét találgatni.­­ Az új szegedi pálinkamérési javadalomra nézve az eddigi bérlővel, W 01­f­f­a­l, megköttetett a szerződés. A bérlet feltételeit magában foglaló előterjesztést Zom­­b­o­r­y tanácsnok úr beterj­eszté a tanácshoz. — Bata Jóska, a kitanult ökörtol­vaj, kiről nemrég jeleztük, hogy a rendőrség Csurogról kerített elő , L­á­sz­l­ó Mihály pusztai kapitány keze alatt szépen magába szállt s illő szerénységgel bevallotta viselt dolgait. A vén kópé megrögzött komolyságán, mely szerint hajlithatatlan következetességgel tagadta turpissá­gait, szépen kifogott László ur mesterileg alkal­mazott rendőri módszere. Bata Jóska alig töl­tött néhány napot a pusztai rendőrlaktanyában, a biztos úr fogásainak szövevényébe belebonyo­lódva, kronológiai sorrendben számot adott min­denről, hogy kitől hány ökröt, lovat lopott el, s kiknek és mennyiért adta el a jószágokat. — Ennek folytán az orgazdák is mind előkerültek, s az egész ügy vizsgálata teljesen tisztába hozva, a tettes és az orgazdák átadatnak a bűnfenyítő törvényszéknek. Az ellopott 6 ökör­ből négy darab „in natura“ megvan , kettőért pedig a károsok kártalanítására rendelkezés alatt áll a megfelelő pénzbeli érték. — Öngyilkossági kísérlet. Ár­­v­a­i Jánosné nevű napszámosnő , megunván a földi élet keserűségeit, öngyilkosságra szánta el magát. Előbb azonban jó adagban kivette részét a földi tóból is és keményen bepálinká­zott. Mikor aztán egészen el volt készülve a nagy útra, beleugrott a téglagyár melletti kútba. Szerencsére a gyárban dolgozó munkások észre­vették az esetet és kifogták a szerencsétlen asszonyt, a­kit a mértéktelen pálinkaital oly kétségbeesett elhatározásra vitt.­­ A szegény asszony még utolsó perceiben sem vált meg földi kedvencétől, sőt magával akarta vinni a másvilágra is. Szoknyája zsebében ott találták a pálinkás bütyköst. — Tolvaj. Dukász Sámuel, H. S. szabadkai kereskedő üzletében alkalmazásban volt segéd, megunván a pudli körüli forgolódást, búcsút mondott a kapufélfának s 50 frtot ellopván gazdájától, a tegnap esteli vonattal Szegedre utazott. Azonban az ipszére nézve nem sok vi­gasztalót termett a rövid kés utazás, mert a sza­badkai rendőrségtől vett értesülés folytán a ró­­kusi biztos már ott várta a pályaudvarban, s mire a vendég megérkezett, rögtön besétáltatták a hűvösre. Holnap pedig visszaexpediáltatik Sza­badkára. — Olvasóink figyelmébe ajánljuk az újonan alakult magyar-francia biztosító tár­saságnak lapunk mai számában közzétett hir­detését, a­melyben jelenti, hogy Szeged és kör­nyéke főügynökségét Rosenbaum Adalbert úrnak adta át. E társaság igen nagy alaptőké­vel kezdi meg működését, boldogulása tehát a vezetés tapintatossága­ és szolidságától függ. Színház. * „Szomszédunk“ a „Napló“ mai számá­nak „Színház“ rovatában azt beszéli, hogy a király biztosság tisztviselői „bizonyos“ 4 páholyra caprice-h­ozzák magukat; hogy az általuk kije­lölt 4 páholynál „hátrább fekvő páholyokból nem kell nekik“ ; hogy e miatt megindult a kanapé-proceszszus“, sat. sat. Utána jártunk, miben áll a dolog, s meg­győződtünk, hogy a „szomszéd“ bizonyos höl­gyek szokásaként most is összevissza fecsegett valamit abból, a­mit a hozzá bejárt „vendégek“ valamelyikétől hallott. A biztosság tisztviselői nemcsak nem cap­rice“-h­ozták magukat bizonyos páholyokra, ha­nem ellenkezőleg: a páholykibérlésnél a csalá­dokkal szemben a legnagyobb udvariasságot s előzékenységet tanúsították. E tisztviselő urak ugyanis mindjárt kez­detben — Aradi úr ajánlatára — a 3 ik és 4 ik számú páholyokat bérelték ki. Néhány nap múlva előállt Aradi, hogy: „Nehézség forog fönn, mivel X- é­k . . . sat. sat. . . .“ A tisztviselők átmentek a 4 ik és 5-ik számú páholyokba. Pár nap múlva Aradi ismét beállított hozzájuk, hogy „Nehézség forog fönn . . . mivel Y ék, sat, sat. . . .“ A tisztviselők átmentek az 5-ik és 6-ik számú páholyokba. Aradi úr tegnapelőtt újból s ezúttal har­madszor volt azon helyzetben, hogy a tiszt­viselőknek kijelentse, miszerint „Nehézség forog fönn . . . mivel 7-ék, sat, sat.“ A biztossági tisztviselők az igazgató aján­latára átmentek most már a 6-ik és 7-ik számú páholyokba és — — meg vagyunk róla győződve, hogy ők — ismert udvariasságuknál fogva — még ezután is ké­szek volnának „hátrább menni“, ha ezzel egyik másik család irányában előzékenységet tanúsít­hatnak, s legkevésbé caprice-irozták magukat erre vagy amarra a páholyra úgy, a­hogy a „szomszéd“ egyik hölgye, pardon 1­2 munka­társa (s nota bene épen az, a­ki ezt a vadonat­újmódi „színház“-at megfecsegte) caprice-irozta magát az első előadáson arra a zártszékre, a­me­lyet­­ más bérelt ki. Hogy a fennebbieket mi mondjuk el és nem az illető tisztviselő urak, ez azért történik, mivel igen jól tudjuk, hogy az ő álláspontjuk (tisztviselői minőségüknél fogva) a közönséggel szemben minden kérdésben, tehát ebben is, sok­kal kényesebb, mint más privát emberé. — S mivel mi nem tarthatjuk annyira szem előtt azt a közmondást, a­mit a bégéi rektor után talán ők tartanak, hogy „ha a ... izé megrúg , csak nem rugom vissza!“ * * # Tegnap egyébiránt a „Daniseffek“-et adták. * A Szeg. NI. „Szinház“-ának mintájára. A szegedi ipartársulat 1. választ­mányának Szegeden. E hó 28-án kelt nyilt fölszólalásukra tar­tozom a következő nyilt felelettel . Négy nappal fölhívásuk megjelenése előtt — a társulati elnök egy válaszlevele folytán — értesítettem L­e­m­­­e Miklós ipartársulati elnök urat, hogy a szegedi iparosok számára hozzám folyt és általam a terézvárosi takarékpénztárban elhelyezett összegeket nov. 15 én fölmondván, dec. 15-én hozzá be fogom küldeni, hogy az ipartársulat legjobb belátása szerint intézkedhes­­sék az összeg fölhasználása iránt. Végül legyen szabad még fölemlítenem, hogy ezen összegek fölött rendelkezni és beszá­molni a legtöbb beküldő által teljesen szabad akaratomra bizatott. * * Vagyok az ipartársulatnak tisztelő hive G e 1 1 é r i Mór. V­egye 8. * Gr. Gyula­i-alapitvány Gr. Gyu­lai Samu, csász. és kir. kamarás és szolgálaton kivüli viszonyban levő altábornagy, örökbe fo­gadott fiainak magyar nemesi rangra történt eme­lése alkalmából , azoknak „mindig szem előtt tartandó buzdításul és például arra, hogy a ki­rályhoz és hazájához hű magyar a közérdeke­ket tehetségéhez képest szolgálni igyekezzék,“ húszezer forintnyi névértékű osztrák járadék papír­okát tett le a miniszterelnök úr kezeihez, oly rendeltetéssel, hogy ezen összeg­ből tíz darab ezer forintos kötvény a magyar tudományos akadémiának, öt darab ezer forintos kötvény az Ő Fölsége a királyné véd­nöksége alatt álló „vörös kereszt“ orsz. segély-egyletnek, végre öt darab ezer forintos a magyar írók segély-egyletének alapítványként átadassák. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. Zenélőmüvek és a karácsony. Elválhatlanok. Miért? e kérdést halljuk az olvasó által tenni. Mivel Heller J. H. ur Bern­ben világhírű zenélőművei ezidőben hirdetve, és később a karácsony asztal ezrein mint fénypon­tot, minden drágaságot fényével túlárasztva, ta­­lálandják. Ez igen természetes, mert Heller ur ezeket oly tökélylyel készíti, hogy mindenki, ki műveinek egyikét hallotta, azon óhajtástól van áthatva, szintén egy ilyet bírhatni. Mi szebbet és kedvesebbet is ajándékoz­hatna a férj a nejének, a vőlegény a menyasz­­szonynak, a barát barátjának?—Visszaidézi az elmúlt boldog órákat; folyton éber, nevet és tréfál, majd vig, — a szivet és lelket emeli ko­moly darabjaival ; szomorúságot és mélakórt eltávolít; a legjobb társalgó , a magánosok leg­jobb barátja. De hát még a szenvedőknek, a betegeknek, a házhoz szorultaknak­­ — szóval egy Helle­r-f­éle zeneműnek nem kell és nem szabadna hiányoznia sem egy teremben, sem a betegágynál és egyátalában egy házban sem. A vendéglős urak részéről nem létezik egy­szerűbb és biztosabb varázserő a vendégek tar­tós marasztalására, mint egy ilyen mű.­­ Több oldalról tett értesülésünk szerint azok nemcsak hogy megbánták volna a tett kiadásokat, hanem indíttatva érezték magukat újabb, nagyobb ze­­nélő­művek beszerzésére, mivel az előbbieken ha­szon mellett túladtak.­­ Azért azon vendéglős uraknak, kik mindeddig nincsenek egy ily zene­mű birtokában, nem ajánlható elég melegen ezen oly biztosnak mutatkozott vonzerő haladék nél­küli igénybevétele, annyival inkább, mivel na­gyobb összegeknél nem kell az egészet egyszerre lefizetni. Megjegyezzük, hogy az egyes darabok fino­man átgondolva vannak összeválasztva ; a leg­újabb, valamint a legkedveltebb régi dalművek, operettek, tánc- és énekdarabok a legszebben egyesítve találhatók a Helle­r-féle művekben. Heller úr oly szerencsés, hogy több udvar és fenségek szállítója, azonkívül a kiállításokon díjjal tüntettetett ki, röviden mondva, nem fejez­hetjük ki olvasóink és olvasó-hölgyközönségünk előtt őszintébb óhajunkat, minthogy minél előbb egy Heller-féle zenélőművet hozassanak maguk­nak. Terjedelmes képes árjegyzékek ingyen kül­detnek. Ajánljuk mindenkinek, hogy egyes kis játék-doboznál is közvetlen a gyárhoz fordulja­nak, mivel sok helyt oly művek ajánltatnak Heller féleként, a melyek nem azok. Minden mű és dobozon teljes nevének rajta kell lenni, hogy valódi minőségű legyen. — A ki Bernbe megy, ne mulaszsza el el a gyárat megtekinteni, a mi készséggel megengedtetik. — Ő a k. szab. osztr. á 11 a m v­a­sut­társaság. Az 1878. évi dec. hó 1-én kelt gabonának a cs. k. szab. déli vasúttársaság és Mosony, Győr, Uj-Szőny állomásoktól, szász ál­lomásokhoz intézendő szállítmányokra vonat­kozó külön dijszabvány nem fog az év végén felfüggesztetni, hanem további intézkedésig ér­vényben marad. * Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelős­séget a Szerk. * * Úgy látszik, a nyilatkozó úr úgy értelmezi azt a „szabad akaratot“, hogy ha tíz év múlva számol is be a könyöradományokkal, hát úgy is jól van. Sze­rk. ____________^ Felelős szerkesztő: Bi­tgy Sándor«

Next