Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-18 / 237. szám

Most a választásra került a sor és elnök kihirdető a főorvosi állásra vonatkozó kandi­­dációt. A kijelölt választmány 6 folyamodó közül négyet hozott kijelölésbe a következő sorrendben : első helyen dr. P­á­v­a­y Gábor, 2-ikon dr. Kertész Sándor, 3-ikon dr. K­o­­vács József, 4-iken dr. Alt­ner Armin. A kijelölés nem kis meglepetés volt a köz­gyűlésre nézve, kik közül nagyon kevesen le­hettek elkészülve arra, hogy a kandidáció i­l­y módon fog történni, s hogy dr. Kiss György és dr. K­u­z­m­a­n­n József mellőztetni fognak. Részünkről nem akarunk praejudikálni a kandidáló választmány megállapodásainak, mert nem vonjuk kétségbe törvényadta jogát a tel­jesen szabad elhatározásra, melyért felelősségre nem is vonható , mindamellett nem tarthatunk vissza egy-két észrevételt mostani eljárására nézve, melyet határozottan helytelennek tartunk. A kijelölő­ választmány eddig rendszerint igen bőkezűleg bánt a kandidációval, a jelen­téktelen segédhivataloknál is megesett, hogy tizenhatéval tűzte ki szavazásra a folyamodó­kat , a főorvosi fontos állásnál e megszokott gyakorlattal homlokegyenest mégis jónak látta megszorítani a közgyűlés választási jogát, pedig a mellőzöttek mindketteje épen az egész­ségügyi bizottság véleményével is igazolt kvali­fikációval bír, ép úgy, mint a kijelöltek. Ha a választmányt azon szempont vezette volna, hogy a folyamodók kvalifikációjának fokozata legyen az irányadó és a legjelesebb hármat vagy négyet jelölte volna ki , akkor értenék a választmány eljárását, de hogy a kijelölésnél nem kizárólag ez a szempont szerepelt, azt megcáfolja maga a kijelölés, mert a folya­modók közül olyat is kandidációba hozott, kinél a mellőzöttek magasabb szakképzettség­gel bírnak. Erre nézve különben jellemző az is, hogy az első helyen kijelölt Pávay, kit maga a kijelölő választmány legalkalmasabb­nak ítélt, csak egy szavazatot nyert, s esze­rint a kijelölő választmány saját ítéletével ellenkezőleg érvényesítő szavazatát a közgyű­lésben , mert dr. Pávayt a 7 tagú választ­mány ítélte elsőnek és Pávay mégis csak egy szavazatot nyert. Dr. Kuzmann és dr. Kiss képzettsé­gük és hosszas gyakorlatuk folytán teljesen igényt tarthattak a kijelölésre ; dr. Kiss mel­lőzésével amellett még tapintatlanságot is követett el a választmány, mert nevezett or­vos úr a közegészségügy terén hivatalos tiszti minőségben kifejtett buzgalmáért legfelsőbb elismerésben részesült; midőn tehát ha­sonló tiszti minőség betöltésénél a képzettség és hivatás mérlegelése forog kérdésben : nem eshetik tekinteten kivül a koronás arany ér­ ,­demrend.­­ Szavazásnál az első két jelölt úgyszólván tekintetbe sem vétetett. Dr. Pávay Gábor • TARCA. A kereskedő díszpajzsa. Temme elbeszélése. Fordította: Csing Ferenc. (Folytatás.) — Ön együtt tért vissza a többivel ? — Mind együtt jöttünk. — Egyenes után ? — A legrövidebb után, a park szélén, annak hosszában. — Ide e korcsmába ? — Ebbe a fészerbe. — Azóta nem távozott ön innen ? — Nem. Azaz mégis, egyszer az udvar­ban voltam, hogy kocsimat nézzem, várjon a reggeli elutazásra készen van-e ? — Mikor volt az ? — Közvetlen azelőtt, hogy lefeküdtem, talán kétnegyed tízkor. — Soká küm­ volt ön ? — Talán tíz-tizenöt percig. _ Észrevette valaki visszatértét ? — Nem tudom , az emberek már aludtak. — Feleséges ön? —­ Igen. — Itt van a neje ? — Ő a társulathoz tartozik. — Ki az a halvány, mintegy tizenkét éves leány ? A hirtelen kérdés láthatólag megijesztő; ez készületlenül találta. — A leány ? — ismétlő zavartan, körül­­tévedező szemekkel. — A halvány, a szopós gyermeket tartó nő közelében feküdt. — Az nem volt, gyermekünkkel. A felelet által időt akart nyerni, hogy ijedtségétől szabaduljon. — És a leány ? — kérdem. Magához tért. — Ő korai gyermeksége óta társulatomnál van. Egy régibb tag, egy haszontalan ember szökött meg tőlem s az hagyta őt nálam, egy, dr. Kertész Sándor hat szavazatot nyert. A küzdelem tulajdonképen csak a 3-ik és 4-ik helyen kandidált jelöltek közt folyt. A szavazás eredménye következő : Beada­tott 147 szavazat. Ezekből kettő dr. Kiesre esett, tehát érvénytelen, a föntnevezetteken kí­vül dr. Altner Ármin 40, dr. Kovács József 94 szavazatot nyert. Eszerint 50 szava­zatnyi túlnyomó többséggel dr. Kovács Jó­zsef választatott meg Szeged város tiszti fő­orvosává. A fiatal főorvos aztán a közgyűlés kivo­­natára megjelent a teremben és a tiszti esküt letette. A számtiszt-választás szintén nagy élénk­séggel folyt le. Négyen jelöltettek ki s ezek közül a beadott 132 szavazatból K­ö­c­k Béla 4-et, Jakabffy Lenke k. a. 1- et, László Gyula 47-et, Temesváry Márton 64-et nyert. Eszerint számtisztté szavazattöbbséggel Temesváry Márton választatott meg. Elnök : P­á­l­f­y Ferenc, polgármester. Jegyző : R­e­i­z­n­e­r János, főjegyző. Bemutattatik a múlt évről szóló polgár­­mesteri jelentés. A jelentés fölolvasottnak tekintetik és ki­­nyomatása elrendeltetett. Ezután fölolvastatott a múlt hóról szóló polgármesteri jelentés. A jelentésnek a közegészségi viszonyokat illető részét, mely lapunkban már közölve volt, elhagytuk. A jelentés további része így szól: Nem mondhatok ezúttal kedvezőt közbiz­tonsági állapotunkról, mivel a múlt hó folyamán az idesereglett idegen munkások által több­­rendbeli tolvajlás, sőt éjjelenként erőszakos betörés is követtetett el, minek következtében rendőrségünk részéről fokozottabb felügyelet, sőt éjjelenként őrjáratok teljesítése is szüksé­gessé vált. A Tisza vize szept. hó 1-én 8 lábnyi ma­gasságon állott s az egész hónapon át fokozato­san apadt úgy annyira, hogy 27-ére 2 láb és 10 hüvelyknyi szikre szállott le. Ezt követő nap óta folytonos áradás észlelhető, mely azon­ban arányban van az ez évszakban tapasztalt viszonyokkal. A hatósági intézkedések közül a kiváló fontosságúak elősorolására áttérve, első­sorban is van szerencsém jelenteni, hogy királyi biz­tos úr ő nagyméltósága a városunk alatti kör­töltés előterét még ez év folyamán befásíttatni szándékozván, a tanács részéről folyamatba tétettek az intézkedések úgy a szükséges terü­leteknek kisajátítás útján való megszerzésére, valamint a megkívántató fadugványok előállí­tására nézve. A tanács tudomást vétetvén arról, hogy a szádfal és körtöltés építéséhez a kincstár által az Öthalomnál kisajátított 131,0,/100o és Szent- Mihálytelken kisajátított 13638/10oo hold föld­területen kiaknázott földek nyilvános árverésen a helybeli m. kir. folyammérnöki hivatal részé­ről eladatni fognak, tekintve, hogy a városnak közutak építéséhez és javításához, úgyszintén egyéb célokra is szüksége van ilyen terüle­tekre, honnan minden időben lehet száraz föl­— Atyja volt-e a leánynak ? — Igen. Anyja már előbb meghalt. — Neve ? — Rosenberg. — Hol van most ? — Én többé sohasem halottam róla. Mindezen kérdésekre határozottan s nyu­godtan felelt. A leány mégis titokszerű­ volt. — Ismét egy új titok. A további kérdéseknek, miket a szemfényvesztőhöz intézhettem, köz­vetlenül az amerikai halálára kellett vonatkoz­­niok. Ezek még most koraiak lettek volna. — Előbb nejét és ama leányt kellett kihallgatnom és azután is biztosabban járok el, ha őt az amerikai halálának és hullájának fölemlitése nélkül a föltalálás helyére vezetem és meg­figyelem, hogy mily benyomást te­end reá a helyhez való lassank érti közeledés s a hulla megpillantása. Biztos helyre vezettetvén őt, nejét hivattam. Ez a beteg, halavány, sorvadásos nő volt. Szép, hosszú, sűrü fekete haját rendbe hozó. Látni lehetett, hogy egykor igen szép volt. — Most a nyomor, éhség s a virágjában gyorsan eltűnő élet képe volt. Még alig lehetett hu­szonöt éves. Benső szellemi élete is mélyen meg volt már támadva s törve. Bizonyos tom­pultság látszék meredt, szürke szemeiből. — A sokféle mindennapi nyomor, a bűn és kicsa­pongás és a mindebből való szabadulás lehetet­lensége képesek a szellem teljes eltompítására. Csecsemőjét, a ki aludt, karjaiban tartá. — A gyermek halvány volt, mint az anyja; — az anyatej már halotti italává lett. Én a szegény nőnek fájdalmat nem okozhattam. — Ön tegnap este a társasággal együtt a kastély­udvarból ide visszatért ? — Igen. — Férje is velük volt ? — Velünk. — Később ismét elment? — A mennyire én tudom, nem. — A mennyiben ön tudja ? — Én nemsokára elaludtam, fáradt voltam. — Nem ébredt ön föl az éjjel ? — Csak egyszer, midőn gyermekem táp­lálékot kért. — És akkor ott volt a férje? — Nem tudom, nem néztem utána és a fészeren sötét volt. Ő mindenre halkan felelt, némi félénkség­gel s bizonyos tompultsággal, mintha a dolog­hot könnyen hozzáférhetőleg nyerni; ennél­fogva a most említett földek megvásárlását el­rendelte és annak teljesítésével Novák József főügyészt bízta meg, ki azon földeket múlt hó 5-én megtartott árverezés alkalmával 950, illetve 180 frtért a városnak meg is szerezte. Szeged szab. kir. város közönségét mint Kistelek, Tápé és Szőreg községek területébe eső fekvőségek tulajdonosát az általa fizetett királyi adó nagyságánál fogva említett közsé­gek képviselő testületében legtöbb adót fizetők címén a törvény határozatánál fogva ülési és szavazati jog illetvén meg, mivel a város kö­zönségére nem lehet közönyös dolog, hogy az említett községek képviselő testületei a községi ügyeket miként intézik el, illetve, hogy mily községi pótadót állapítanak meg évenkint, sőt kívánatos is, hogy azok a községi adók viselésére szintén kötelezett Szeged város hozzájárulásával állapíttassanak meg , ennél­fogva a tanács a községek értékképviselői­nek névjegyzékeit évenkint összeállító felettes járási szolgabírói hivatalokat az iránt kereste meg, hogy Szeged szab. kir. város közönségét Novák József t. főügyész képviseletében a leg­több adót fizetők névjegyzékébe évenkint föl­vegyék és erről nevezett t. főügyészt oly uta­sítással értesítette, hogy a várost a törvény nyújtotta ezen jogosultságában kellő körültekin­téssel képviselje és arra különös gondot fordít­son, hogy Szeged város közönsége a községek képviselő testületébe mindenkor fölvétessék és a képviselőtestületi ülésekre pontosan meg­­hivassék. Pozsony megye Dévény-Ujfalu községében a keleti marhavész kitörése folyó évi szep­tember hó 10-én konstatáltatott.­­ Minthogy ezen aggasztó esetről a földmivelés-, ipar- és keresk. m. kir. minisztérium a törvényhatósá­got oly fölhívással értesítette, hogy az 1874. évi XX. t.-cikk határozmányai értelmében azon­nal intézkedjék, a tanács nem késett elnökle­tem alatt a törvény által­­előírt vásárbizottsá­got megalakítani, mely is folyó hó 1-ső napján tanácskozás végett összejővén, a külterületi rendőrkapitányok által a megkívántató óvintéz­kedéseket megtétetni rendelte. Királyi biztos úr ő nagyméltóságú városunk gazdasági ügyei iránt is tanúsított kiváló gon­dosságától indíttatva, múlt hó vége felé az erdő­bizottság tagjai közbenjötte mellett a város tulajdonát képező összes erdőket megszemlélte, mely alkalommal örömmel konstatálta, hogy az újabb erdők ültetése által kitűzött azon cél, hogy t. ill. a futó homok terjedése meggátol­tassák, teljesen eléretett, kifejezvén egyidejű­leg azon kívánságát, hogy a hatóságnak már most az erdők hasznosítására is kell töreked­nie, mit bizonyára elér, ha az új erdőtörvény által előírt rendelkezéseket minél pontosabban foganatosíttatja. Közérdekű eseményként van szerencsém örömmel jelenteni, hogy ő csász. és apost. kir. felsége f. évi aug. hó 30-án kelt legfelsőbb el­határozásával a legmagasabb születésnapja al­kalmával Szeged szab. kir. város törvényható­sága részéről nyilvánított üdv-kivonatát leg­felsőbb köszönetének nyilvánítása mellett mél­­tóztatott kegyelmesen tudomásul venni. Az elmúlt hó első napján vette­ a hatóság azon szomorú hirt, hogy Pultz Lajos báró cs. és kir. altábornagy, ki Szeged városának 1879. évben az árvíz ellen való megvédése körül és később a vész bekövetkezte után a lakosság éle­jelentéktelen lett volna. Még csak azt kér­dezem : — Ismer ön valami Johansen nevű embert? Egy ideig nyugodtan gondolkodott. — Ezt a nevet nem hallottam — monda azután az előbbi modorban. Valóban semmiről sem tudott ? Vagy talán férje által évek óta való fenyegettetése s bán­­talmaztatása miatt szokva volt csak közönyös, semmit be nem ismerő, mitsem mondó felelete­ket adni ? Még a halvány leányt vezettetem elő. Titka érdekelt, s a­mi fő, az által vagy a nélkül is, fontos értesítést nyerhettem tőle. Ha álmában egy szép angyalhoz, habár a halál angyalához volt hasonló, most egy csudá­latos emberi élet képét mutatta. Magas, nyú­lánk, gyöngéd termetű volt, a korai hajadonná fejlődés útján. — Hófehér arcán nagy fekete szemei tündököltek, vad tüzet sugározva. — Ajkai büszkék és dacosak valának. Kíváncsian, de büszkén nézett reám, midőn belépett. A kíváncsiság a gyermeket, a biztosság egy éret­tebb, öntudatos lény tulajdona volt. — Hogy hivnak ? — kérdem. — Amália. — De atyád nevén ? — Nem ismerem. Feleletei gyorsak és biztosak voltak ; bi­zonyos tiszta elhatározottság tűnt ki azokból. — Urad Rosenbergnek nevezé őt. — A signor ? — mondá megvetőleg bi­­gyesztve ajkait. — Mit akarsz mondani ? Egy gyors ellenkérdéssel felelt: — A signor bizonyosan bűntényt követett el, nemde, uram ? — Tudna nekem róla valamit mondani ? — Tehát nem? A leány szemei az első kérdésre várako­zásteljesen fölvillantak. A másodikra csalódva és szomorúan lesütő azokat. Majd ismét fölné­zett dacosan, határozottan. " — Mindegy. A signor mégis gonosztevő. Ő engemnet lopott . . . Rosenberg ? Nekem más atyám van. Én ezen embereknél, ennél a tár­sulatnál nem akarok tovább maradni! — És ki volna hát az atyád ? — kérdem. — Nem ismerem őt. A signor soha sem , nevezd meg előttem. — És te mégis állítod, hogy a signor úgy lopott téged ? — Tudom, tének és vagyonának megmentése érdekében meg­­hálálhatlan érdemeket szerzett, továbbá ki az idei tavaszi árvíz elleni védekezés alkalmával fárad­hatlansága és önzetlenül tanúsított jóaka­rata által magát olyannyira becsültté tette, s hosszas betegség után Bécsben elhalálozott. A tanács osztván azon csapás fájdalmát, mely a közönséget Szeged város irányában oly meleg érdeklődéssel viseltetett Pultz altábor­nagy elhunyta által érte, a városi közönség mélyen érzett részvétének kifejezéséül a boldo­­gultnak gyászravatalára piros és fehér virá­gokkal díszített babérkoszorú helyeztetett ma­gyar nemzeti színű szalaggal s azon a követ­kező fölirattal: „Pultz altábornagynak Szeged város hálája és kegyelete jeléül“. A koszorú beszerzését és rendeltetési he­lyére való juttatását Bécs város polgármestere volt szives teljesíteni, ki ezen lekötelező szol­gálaton kivül még az elhalálozott altábornagy rokonainál Szeged város közönségének részvé­tét is kifejezte. Az altábornagy rokonai nevében Pultz János cs. és kir. vezérőrnagy intézett hozzám levelet, kifejezvén köszönetét a Szeged város kö­zönsége által tanúsított kegyeletes megemléke­zésért. Ezek után a hatóság tevékenységének ki­mutatására áttérve, jelzem, hogy szeptember hóban a tanácsi igtatóba összesen 2829 ügy­darab érkezett be , ebből az I. osztálynak be­osztatott 126, a II. osztálynak 721, a III. osz­tálynak 951, a IV. osztálynak 650, az V. osz­tálynak 381 ügydarab. A 2829 ügydarabból összesen elintéztetett 2131 drb, hátralékban van 698 drb. A zárak állása következő volt: A főpénztár tegnapi lezártával 4630 frt 531/s­krral rendelkezett, csakhogy ezen összeg­ben készpénz gyanánt kezelt nyugtatványok is foglaltatnak. A városi adóhivatalhoz kb­. adó fejében 35,975 frt 83 kr, városi pótadó fejében 14 910 frt 441/a kr, pusztabér-birság után 395 frt 98 kr, lakrészadóban 2830 frt 75 kr, végül had­mentességi díj fejében 2831 frt 78 kr folyt be. A tiszai hídnál a bevétel 5610 frt 10 kr, ellenben a kiadás 513 frt 21 kr volt. A polgármesteri jelentés tudomásul vétetett. Vasa Pál aljegyző fölolvassa az árvaszék évnegyedes működéséről szóló jelentését, mely szintén tudomásul vétetett. A jelentést legközelebb közölni fogjuk. (Folytatása következik.) Helyben újdonságok. Szeged, 1881. október 17. — Tisza Lajos királybiztos úr a mai éjjeli vonattal Budapestre utazott. — A szegedi egyetem ügyé­ben fontos és elhatározó fejlemények előtt állunk. T r e f o r t vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a város küldöttségének adott ígé­retéhez képest a legközelebbi napokban, még e hét folyamában Szegedre jön az egyetem ügyében ; ő excellenciája kíséretében két szak­tudós jön le hozzánk, kiknek föladata lesz az egyetem létesítésének föltételeit képező viszo­nyok felől közvetlen tapasztalatokat szerezni. — Mikor történhetett ez ? — Még egészen kis gyermek voltam akkor — Még emlékezel reá ? — Szivem mondja. — És más bizonyítékod nincsen ? Hirtelen könyekre fakadt. — Hogyan bírnék én bizonyítékokkal ? Ő nem vallaná be. Ah! uram, ön a rendőrség­hez vagy a törvényszékhez tartozik; vegyen párfogásába, hogy ezekhez az emberekhez ne kelljen többé visszatérnem. Oh, ha önnek el­mondhatnám . . . ! Nem volt képes tovább beszélni. A gyer­mekben sok túl volt feszítve, mások elbeszé­lései és a saját kalandos élete által. De nem volt-e helyzete, nyomorult mestersége, egész mostani élete egy valóban nagy szerencsétlen­ség reá nézve ? — Légy nyugodt, gyermekem — vigasz­talom őt. — Majd meglátom, mit tehetek érted. Felelj most néhány kérdésemre, de őszintén. A signor tegnap este veletek ide visszatért? — Igen, uram. — Ismét elment azután ? — Igen. — Mi­kor tájban? — Midőn mind aludtak vagy legalább mikor­­ azt hitte. Azt is tudom, hová ment. — Tudod ? A legközönyösebben kellett őt kérdeznem. Bár a legnagyobb mértékben meglepett és fe­szült valók, de nem volt szabad azt előtte mu­tatnom, már azért sem, hogy alkalmat ne ad­jak élénk képzeletének és gyűlöletének arra, hogy a kötéltáncos ellen valamit kigondoljon vagy túlozzon. — Igen, — mondá ő biztosan, az igazság hangján. — Midőn a kastélyból visszatértünk, a signor parancsoló nekem, hogy gyorsan átk­öltözzem és a kastélyba visszatérjek, de ne a kastélyba menjek, hanem hogy azon a sétányon álljak, mely az országútra vezet és ott egy urra várjak, a ki a kastélyból fog jönni. Egy nagy, szép urnak kellett lennie, barna kabátban, nagy fe­kete szakállal. Ha ez az ur jön, azt kellett neki mondanom, hogy a signor a kastélypark­ban a folyón átvezető hídnál várja. Egyebet nem. Azután azonnal visszatérjek és senkinek se szóljak. Én elvégeztem megbízatásomat. Mi­kor visszajöttem, a signor már elment. (Folytatása következik.)

Next