Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-18 / 237. szám
Most a választásra került a sor és elnök kihirdető a főorvosi állásra vonatkozó kandidációt. A kijelölt választmány 6 folyamodó közül négyet hozott kijelölésbe a következő sorrendben : első helyen dr. Pávay Gábor, 2-ikon dr. Kertész Sándor, 3-ikon dr. Kovács József, 4-iken dr. Altner Armin. A kijelölés nem kis meglepetés volt a közgyűlésre nézve, kik közül nagyon kevesen lehettek elkészülve arra, hogy a kandidáció ily módon fog történni, s hogy dr. Kiss György és dr. Kuzmann József mellőztetni fognak. Részünkről nem akarunk praejudikálni a kandidáló választmány megállapodásainak, mert nem vonjuk kétségbe törvényadta jogát a teljesen szabad elhatározásra, melyért felelősségre nem is vonható , mindamellett nem tarthatunk vissza egy-két észrevételt mostani eljárására nézve, melyet határozottan helytelennek tartunk. A kijelölő választmány eddig rendszerint igen bőkezűleg bánt a kandidációval, a jelentéktelen segédhivataloknál is megesett, hogy tizenhatéval tűzte ki szavazásra a folyamodókat , a főorvosi fontos állásnál e megszokott gyakorlattal homlokegyenest mégis jónak látta megszorítani a közgyűlés választási jogát, pedig a mellőzöttek mindketteje épen az egészségügyi bizottság véleményével is igazolt kvalifikációval bír, ép úgy, mint a kijelöltek. Ha a választmányt azon szempont vezette volna, hogy a folyamodók kvalifikációjának fokozata legyen az irányadó és a legjelesebb hármat vagy négyet jelölte volna ki , akkor értenék a választmány eljárását, de hogy a kijelölésnél nem kizárólag ez a szempont szerepelt, azt megcáfolja maga a kijelölés, mert a folyamodók közül olyat is kandidációba hozott, kinél a mellőzöttek magasabb szakképzettséggel bírnak. Erre nézve különben jellemző az is, hogy az első helyen kijelölt Pávay, kit maga a kijelölő választmány legalkalmasabbnak ítélt, csak egy szavazatot nyert, s eszerint a kijelölő választmány saját ítéletével ellenkezőleg érvényesítő szavazatát a közgyűlésben , mert dr. Pávayt a 7 tagú választmány ítélte elsőnek és Pávay mégis csak egy szavazatot nyert. Dr. Kuzmann és dr. Kiss képzettségük és hosszas gyakorlatuk folytán teljesen igényt tarthattak a kijelölésre ; dr. Kiss mellőzésével amellett még tapintatlanságot is követett el a választmány, mert nevezett orvos úr a közegészségügy terén hivatalos tiszti minőségben kifejtett buzgalmáért legfelsőbb elismerésben részesült; midőn tehát hasonló tiszti minőség betöltésénél a képzettség és hivatás mérlegelése forog kérdésben : nem eshetik tekinteten kivül a koronás arany ér ,demrend. Szavazásnál az első két jelölt úgyszólván tekintetbe sem vétetett. Dr. Pávay Gábor • TARCA. A kereskedő díszpajzsa. Temme elbeszélése. Fordította: Csing Ferenc. (Folytatás.) — Ön együtt tért vissza a többivel ? — Mind együtt jöttünk. — Egyenes után ? — A legrövidebb után, a park szélén, annak hosszában. — Ide e korcsmába ? — Ebbe a fészerbe. — Azóta nem távozott ön innen ? — Nem. Azaz mégis, egyszer az udvarban voltam, hogy kocsimat nézzem, várjon a reggeli elutazásra készen van-e ? — Mikor volt az ? — Közvetlen azelőtt, hogy lefeküdtem, talán kétnegyed tízkor. — Soká küm volt ön ? — Talán tíz-tizenöt percig. _ Észrevette valaki visszatértét ? — Nem tudom , az emberek már aludtak. — Feleséges ön? — Igen. — Itt van a neje ? — Ő a társulathoz tartozik. — Ki az a halvány, mintegy tizenkét éves leány ? A hirtelen kérdés láthatólag megijesztő; ez készületlenül találta. — A leány ? — ismétlő zavartan, körültévedező szemekkel. — A halvány, a szopós gyermeket tartó nő közelében feküdt. — Az nem volt, gyermekünkkel. A felelet által időt akart nyerni, hogy ijedtségétől szabaduljon. — És a leány ? — kérdem. Magához tért. — Ő korai gyermeksége óta társulatomnál van. Egy régibb tag, egy haszontalan ember szökött meg tőlem s az hagyta őt nálam, egy, dr. Kertész Sándor hat szavazatot nyert. A küzdelem tulajdonképen csak a 3-ik és 4-ik helyen kandidált jelöltek közt folyt. A szavazás eredménye következő : Beadatott 147 szavazat. Ezekből kettő dr. Kiesre esett, tehát érvénytelen, a föntnevezetteken kívül dr. Altner Ármin 40, dr. Kovács József 94 szavazatot nyert. Eszerint 50 szavazatnyi túlnyomó többséggel dr. Kovács József választatott meg Szeged város tiszti főorvosává. A fiatal főorvos aztán a közgyűlés kivonatára megjelent a teremben és a tiszti esküt letette. A számtiszt-választás szintén nagy élénkséggel folyt le. Négyen jelöltettek ki s ezek közül a beadott 132 szavazatból Köck Béla 4-et, Jakabffy Lenke k. a. 1- et, László Gyula 47-et, Temesváry Márton 64-et nyert. Eszerint számtisztté szavazattöbbséggel Temesváry Márton választatott meg. Elnök : Pálfy Ferenc, polgármester. Jegyző : Reizner János, főjegyző. Bemutattatik a múlt évről szóló polgármesteri jelentés. A jelentés fölolvasottnak tekintetik és kinyomatása elrendeltetett. Ezután fölolvastatott a múlt hóról szóló polgármesteri jelentés. A jelentésnek a közegészségi viszonyokat illető részét, mely lapunkban már közölve volt, elhagytuk. A jelentés további része így szól: Nem mondhatok ezúttal kedvezőt közbiztonsági állapotunkról, mivel a múlt hó folyamán az idesereglett idegen munkások által többrendbeli tolvajlás, sőt éjjelenként erőszakos betörés is követtetett el, minek következtében rendőrségünk részéről fokozottabb felügyelet, sőt éjjelenként őrjáratok teljesítése is szükségessé vált. A Tisza vize szept. hó 1-én 8 lábnyi magasságon állott s az egész hónapon át fokozatosan apadt úgy annyira, hogy 27-ére 2 láb és 10 hüvelyknyi szikre szállott le. Ezt követő nap óta folytonos áradás észlelhető, mely azonban arányban van az ez évszakban tapasztalt viszonyokkal. A hatósági intézkedések közül a kiváló fontosságúak elősorolására áttérve, elsősorban is van szerencsém jelenteni, hogy királyi biztos úr ő nagyméltósága a városunk alatti körtöltés előterét még ez év folyamán befásíttatni szándékozván, a tanács részéről folyamatba tétettek az intézkedések úgy a szükséges területeknek kisajátítás útján való megszerzésére, valamint a megkívántató fadugványok előállítására nézve. A tanács tudomást vétetvén arról, hogy a szádfal és körtöltés építéséhez a kincstár által az Öthalomnál kisajátított 131,0,/100o és Szent- Mihálytelken kisajátított 13638/10oo hold földterületen kiaknázott földek nyilvános árverésen a helybeli m. kir. folyammérnöki hivatal részéről eladatni fognak, tekintve, hogy a városnak közutak építéséhez és javításához, úgyszintén egyéb célokra is szüksége van ilyen területekre, honnan minden időben lehet száraz föl— Atyja volt-e a leánynak ? — Igen. Anyja már előbb meghalt. — Neve ? — Rosenberg. — Hol van most ? — Én többé sohasem halottam róla. Mindezen kérdésekre határozottan s nyugodtan felelt. A leány mégis titokszerű volt. — Ismét egy új titok. A további kérdéseknek, miket a szemfényvesztőhöz intézhettem, közvetlenül az amerikai halálára kellett vonatkozniok. Ezek még most koraiak lettek volna. — Előbb nejét és ama leányt kellett kihallgatnom és azután is biztosabban járok el, ha őt az amerikai halálának és hullájának fölemlitése nélkül a föltalálás helyére vezetem és megfigyelem, hogy mily benyomást teend reá a helyhez való lassank érti közeledés s a hulla megpillantása. Biztos helyre vezettetvén őt, nejét hivattam. Ez a beteg, halavány, sorvadásos nő volt. Szép, hosszú, sűrü fekete haját rendbe hozó. Látni lehetett, hogy egykor igen szép volt. — Most a nyomor, éhség s a virágjában gyorsan eltűnő élet képe volt. Még alig lehetett huszonöt éves. Benső szellemi élete is mélyen meg volt már támadva s törve. Bizonyos tompultság látszék meredt, szürke szemeiből. — A sokféle mindennapi nyomor, a bűn és kicsapongás és a mindebből való szabadulás lehetetlensége képesek a szellem teljes eltompítására. Csecsemőjét, a ki aludt, karjaiban tartá. — A gyermek halvány volt, mint az anyja; — az anyatej már halotti italává lett. Én a szegény nőnek fájdalmat nem okozhattam. — Ön tegnap este a társasággal együtt a kastélyudvarból ide visszatért ? — Igen. — Férje is velük volt ? — Velünk. — Később ismét elment? — A mennyire én tudom, nem. — A mennyiben ön tudja ? — Én nemsokára elaludtam, fáradt voltam. — Nem ébredt ön föl az éjjel ? — Csak egyszer, midőn gyermekem táplálékot kért. — És akkor ott volt a férje? — Nem tudom, nem néztem utána és a fészeren sötét volt. Ő mindenre halkan felelt, némi félénkséggel s bizonyos tompultsággal, mintha a dologhot könnyen hozzáférhetőleg nyerni; ennélfogva a most említett földek megvásárlását elrendelte és annak teljesítésével Novák József főügyészt bízta meg, ki azon földeket múlt hó 5-én megtartott árverezés alkalmával 950, illetve 180 frtért a városnak meg is szerezte. Szeged szab. kir. város közönségét mint Kistelek, Tápé és Szőreg községek területébe eső fekvőségek tulajdonosát az általa fizetett királyi adó nagyságánál fogva említett községek képviselő testületében legtöbb adót fizetők címén a törvény határozatánál fogva ülési és szavazati jog illetvén meg, mivel a város közönségére nem lehet közönyös dolog, hogy az említett községek képviselő testületei a községi ügyeket miként intézik el, illetve, hogy mily községi pótadót állapítanak meg évenkint, sőt kívánatos is, hogy azok a községi adók viselésére szintén kötelezett Szeged város hozzájárulásával állapíttassanak meg , ennélfogva a tanács a községek értékképviselőinek névjegyzékeit évenkint összeállító felettes járási szolgabírói hivatalokat az iránt kereste meg, hogy Szeged szab. kir. város közönségét Novák József t. főügyész képviseletében a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe évenkint fölvegyék és erről nevezett t. főügyészt oly utasítással értesítette, hogy a várost a törvény nyújtotta ezen jogosultságában kellő körültekintéssel képviselje és arra különös gondot fordítson, hogy Szeged város közönsége a községek képviselő testületébe mindenkor fölvétessék és a képviselőtestületi ülésekre pontosan meghivassék. Pozsony megye Dévény-Ujfalu községében a keleti marhavész kitörése folyó évi szeptember hó 10-én konstatáltatott. Minthogy ezen aggasztó esetről a földmivelés-, ipar- és keresk. m. kir. minisztérium a törvényhatóságot oly fölhívással értesítette, hogy az 1874. évi XX. t.-cikk határozmányai értelmében azonnal intézkedjék, a tanács nem késett elnökletem alatt a törvény általelőírt vásárbizottságot megalakítani, mely is folyó hó 1-ső napján tanácskozás végett összejővén, a külterületi rendőrkapitányok által a megkívántató óvintézkedéseket megtétetni rendelte. Királyi biztos úr ő nagyméltóságú városunk gazdasági ügyei iránt is tanúsított kiváló gondosságától indíttatva, múlt hó vége felé az erdőbizottság tagjai közbenjötte mellett a város tulajdonát képező összes erdőket megszemlélte, mely alkalommal örömmel konstatálta, hogy az újabb erdők ültetése által kitűzött azon cél, hogy t. ill. a futó homok terjedése meggátoltassák, teljesen eléretett, kifejezvén egyidejűleg azon kívánságát, hogy a hatóságnak már most az erdők hasznosítására is kell törekednie, mit bizonyára elér, ha az új erdőtörvény által előírt rendelkezéseket minél pontosabban foganatosíttatja. Közérdekű eseményként van szerencsém örömmel jelenteni, hogy ő csász. és apost. kir. felsége f. évi aug. hó 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával a legmagasabb születésnapja alkalmával Szeged szab. kir. város törvényhatósága részéről nyilvánított üdv-kivonatát legfelsőbb köszönetének nyilvánítása mellett méltóztatott kegyelmesen tudomásul venni. Az elmúlt hó első napján vette a hatóság azon szomorú hirt, hogy Pultz Lajos báró cs. és kir. altábornagy, ki Szeged városának 1879. évben az árvíz ellen való megvédése körül és később a vész bekövetkezte után a lakosság élejelentéktelen lett volna. Még csak azt kérdezem : — Ismer ön valami Johansen nevű embert? Egy ideig nyugodtan gondolkodott. — Ezt a nevet nem hallottam — monda azután az előbbi modorban. Valóban semmiről sem tudott ? Vagy talán férje által évek óta való fenyegettetése s bántalmaztatása miatt szokva volt csak közönyös, semmit be nem ismerő, mitsem mondó feleleteket adni ? Még a halvány leányt vezettetem elő. Titka érdekelt, s ami fő, az által vagy a nélkül is, fontos értesítést nyerhettem tőle. Ha álmában egy szép angyalhoz, habár a halál angyalához volt hasonló, most egy csudálatos emberi élet képét mutatta. Magas, nyúlánk, gyöngéd termetű volt, a korai hajadonná fejlődés útján. — Hófehér arcán nagy fekete szemei tündököltek, vad tüzet sugározva. — Ajkai büszkék és dacosak valának. Kíváncsian, de büszkén nézett reám, midőn belépett. A kíváncsiság a gyermeket, a biztosság egy érettebb, öntudatos lény tulajdona volt. — Hogy hivnak ? — kérdem. — Amália. — De atyád nevén ? — Nem ismerem. Feleletei gyorsak és biztosak voltak ; bizonyos tiszta elhatározottság tűnt ki azokból. — Urad Rosenbergnek nevezé őt. — A signor ? — mondá megvetőleg bigyesztve ajkait. — Mit akarsz mondani ? Egy gyors ellenkérdéssel felelt: — A signor bizonyosan bűntényt követett el, nemde, uram ? — Tudna nekem róla valamit mondani ? — Tehát nem? A leány szemei az első kérdésre várakozásteljesen fölvillantak. A másodikra csalódva és szomorúan lesütő azokat. Majd ismét fölnézett dacosan, határozottan. " — Mindegy. A signor mégis gonosztevő. Ő engemnet lopott . . . Rosenberg ? Nekem más atyám van. Én ezen embereknél, ennél a társulatnál nem akarok tovább maradni! — És ki volna hát az atyád ? — kérdem. — Nem ismerem őt. A signor soha sem , nevezd meg előttem. — És te mégis állítod, hogy a signor úgy lopott téged ? — Tudom, tének és vagyonának megmentése érdekében meghálálhatlan érdemeket szerzett, továbbá ki az idei tavaszi árvíz elleni védekezés alkalmával fáradhatlansága és önzetlenül tanúsított jóakarata által magát olyannyira becsültté tette, s hosszas betegség után Bécsben elhalálozott. A tanács osztván azon csapás fájdalmát, mely a közönséget Szeged város irányában oly meleg érdeklődéssel viseltetett Pultz altábornagy elhunyta által érte, a városi közönség mélyen érzett részvétének kifejezéséül a boldogultnak gyászravatalára piros és fehér virágokkal díszített babérkoszorú helyeztetett magyar nemzeti színű szalaggal s azon a következő fölirattal: „Pultz altábornagynak Szeged város hálája és kegyelete jeléül“. A koszorú beszerzését és rendeltetési helyére való juttatását Bécs város polgármestere volt szives teljesíteni, ki ezen lekötelező szolgálaton kivül még az elhalálozott altábornagy rokonainál Szeged város közönségének részvétét is kifejezte. Az altábornagy rokonai nevében Pultz János cs. és kir. vezérőrnagy intézett hozzám levelet, kifejezvén köszönetét a Szeged város közönsége által tanúsított kegyeletes megemlékezésért. Ezek után a hatóság tevékenységének kimutatására áttérve, jelzem, hogy szeptember hóban a tanácsi igtatóba összesen 2829 ügydarab érkezett be , ebből az I. osztálynak beosztatott 126, a II. osztálynak 721, a III. osztálynak 951, a IV. osztálynak 650, az V. osztálynak 381 ügydarab. A 2829 ügydarabból összesen elintéztetett 2131 drb, hátralékban van 698 drb. A zárak állása következő volt: A főpénztár tegnapi lezártával 4630 frt 531/skrral rendelkezett, csakhogy ezen összegben készpénz gyanánt kezelt nyugtatványok is foglaltatnak. A városi adóhivatalhoz kb. adó fejében 35,975 frt 83 kr, városi pótadó fejében 14 910 frt 441/a kr, pusztabér-birság után 395 frt 98 kr, lakrészadóban 2830 frt 75 kr, végül hadmentességi díj fejében 2831 frt 78 kr folyt be. A tiszai hídnál a bevétel 5610 frt 10 kr, ellenben a kiadás 513 frt 21 kr volt. A polgármesteri jelentés tudomásul vétetett. Vasa Pál aljegyző fölolvassa az árvaszék évnegyedes működéséről szóló jelentését, mely szintén tudomásul vétetett. A jelentést legközelebb közölni fogjuk. (Folytatása következik.) Helyben újdonságok. Szeged, 1881. október 17. — Tisza Lajos királybiztos úr a mai éjjeli vonattal Budapestre utazott. — A szegedi egyetem ügyében fontos és elhatározó fejlemények előtt állunk. T r e f o r t vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a város küldöttségének adott ígéretéhez képest a legközelebbi napokban, még e hét folyamában Szegedre jön az egyetem ügyében ; ő excellenciája kíséretében két szaktudós jön le hozzánk, kiknek föladata lesz az egyetem létesítésének föltételeit képező viszonyok felől közvetlen tapasztalatokat szerezni. — Mikor történhetett ez ? — Még egészen kis gyermek voltam akkor — Még emlékezel reá ? — Szivem mondja. — És más bizonyítékod nincsen ? Hirtelen könyekre fakadt. — Hogyan bírnék én bizonyítékokkal ? Ő nem vallaná be. Ah! uram, ön a rendőrséghez vagy a törvényszékhez tartozik; vegyen párfogásába, hogy ezekhez az emberekhez ne kelljen többé visszatérnem. Oh, ha önnek elmondhatnám . . . ! Nem volt képes tovább beszélni. A gyermekben sok túl volt feszítve, mások elbeszélései és a saját kalandos élete által. De nem volt-e helyzete, nyomorult mestersége, egész mostani élete egy valóban nagy szerencsétlenség reá nézve ? — Légy nyugodt, gyermekem — vigasztalom őt. — Majd meglátom, mit tehetek érted. Felelj most néhány kérdésemre, de őszintén. A signor tegnap este veletek ide visszatért? — Igen, uram. — Ismét elment azután ? — Igen. — Mikor tájban? — Midőn mind aludtak vagy legalább mikor azt hitte. Azt is tudom, hová ment. — Tudod ? A legközönyösebben kellett őt kérdeznem. Bár a legnagyobb mértékben meglepett és feszült valók, de nem volt szabad azt előtte mutatnom, már azért sem, hogy alkalmat ne adjak élénk képzeletének és gyűlöletének arra, hogy a kötéltáncos ellen valamit kigondoljon vagy túlozzon. — Igen, — mondá ő biztosan, az igazság hangján. — Midőn a kastélyból visszatértünk, a signor parancsoló nekem, hogy gyorsan átköltözzem és a kastélyba visszatérjek, de ne a kastélyba menjek, hanem hogy azon a sétányon álljak, mely az országútra vezet és ott egy urra várjak, a ki a kastélyból fog jönni. Egy nagy, szép urnak kellett lennie, barna kabátban, nagy fekete szakállal. Ha ez az ur jön, azt kellett neki mondanom, hogy a signor a kastélyparkban a folyón átvezető hídnál várja. Egyebet nem. Azután azonnal visszatérjek és senkinek se szóljak. Én elvégeztem megbízatásomat. Mikor visszajöttem, a signor már elment. (Folytatása következik.)