Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-22 / 241. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. Szombat, október 22-én. 241-ik szám. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 25 „ Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szára árak Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egieni hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. * Kiadóhivatal: Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papirraktára, hova .'s előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Budapest, okt. 20. ny. A pénzügyminiszter előterjesztette a jövő évi költségvetést s megvigasztalta vele az ellenzéki lapokat, melyek a fölirat fölött való szavazásban kitűnt kormánypárti többség miatt nagy búnak eresztették fej őket. Hogyne ? Azt sehogy sem lehetett a levert ellenzék előnyére magyarázni, mert ha végső menedékképen a szavazástól távolmaradtak nagy számára hivatkoztak is, még azzal azt sem lehetett bizonyítani, hogy csak az ő pártjaikban voltak elmaradók, s aztán meg kényes dolog is volt ez a bizonyítás, mert az egész pártot rosz színben tünteti föl, ha tagjainak egy részéről mindjárt az első összecsapásnál bebizonyul, hogy a zászló cserbenhagyásával kezdi meg működését. Ámde az új budget már az ellenzéki újságok kedvére való falat, egyrészt, mert a költségvetés deficitet tüntet föl, másrészt, mert az államháztartás számos csinyja-binja, a kezelés szövevényes ágazatai nagyon tág tért engednek az ellenzéki elmefuttatásnak, a csűréscsavarásnak és a fekete festék tetszés szerint való használatának. Duskálkodnak is ma már benne, nagy lelki gyönyörűséggel nagyítván a bajokat s tagadván az előterjesztés jó oldalait, amelyek pedig hogy vannak, az kétségbevonhatatlan. Mert igaz, hogy az előirányzott deficit még mindig jelentékeny nagy, — 25 és fél millió — ámde az államháztartás minden ágában lényeges javulás jelentkezik, amint azt épen az előterjesztés föltünteti. Ez a javulás pénzügyeink konszolidációjának kétségtelen bizonyítéka. E mellett bizonyít legelőször hitelügyünk mai állása. Hogy állami hitelünk mily gyorsan emelkedett föl mély sülyedtségéből, azt már többször volt alkalmunk méltányolni. Ha leszámítjuk is ama kedvező körülményeket, amelyek ez eredmény előidézésére a pénzpiac kedvező hangulatában, a pénzbőségben s az európai béke tartósságában közreműködtek, azért még a Tiszakormánynak s pénzügyminiszterének elég érdeme van ez eredmény előidézésében, mely érdemeket eltagadni nem lehet. A rente-konverzió lefolyása érthetően bizonyítja hitelügyünk javulását: a hatszázalékos járadéknak majdnem fele már négyszázalékosra van átváltoztatva s az állam ennél a műveletnél a kamatmegtakarítás mellett még másfél millió tőkemegtakarítást is fölmutathat. Ebből az előterjesztésből is látszik tehát hitelünk megszilárdultsága s folytonos emelkedő iránya. A hitel jósága pedig hazánk életérdeke, mert e nélkül az államháztartás egyensúlyának helyreállítása majdnem lehetetlenség. Az egyensúly helyreállítására tehát az egyik fő föltétel, a hitel, megvan, s ennek megszerzése, ápolása a Tisza-kormány kizárólagos érdeme. De magában államháztartásunkban is mutatkoznak pénzügyünk javulásának kézzel fogható jelei. Ezt a javulást azonnal észreveszszük, ha mostani pénzügyi állapotunkat a néhány év előttivel összehasonlítjuk. Néhány év előtt a magyar pénzügyek intézésében a legszigorúbb fiskalizmus elvei voltak az irányadók. Egyszerre meg kellett szüntetni minden gyümölcsöző befektetést s annyira meg kellett szorítani még a rendes szükséglet kiadásait is, hogy félni lehetett az állam legszükségesebb funkcióinak megakadásától is. S mily aggálylyal kellett néznünk az adóemelés kísérlete elé. Majdnem általános volt a félelem, hogy az a nemzeti vagyon tőkéjét fogja megtámadni. Ma már megkönnyebbedve mondhatjuk el, hogy más s jobb a helyzet. A fiskalizmus elvei lassanként háttérbe szorultak s helyükbe a gazdasági érdekek fokozódó ápolása lépett s a befektetések is megkezdődtek óvatosan, egymásután. Az állam régi vasutakat vett s újakat épített. Az állam kiadásainak köre lassankint tágittatott s ma már lehetséges az ország kulturális szükségleteit is kielégíteni. Az adóemelésre vonatkozó félelem pedig megszűnt, mert a gyakorlat bebizonyította, hogy az adóemelés a nép adóerejét nem csökkentette. Bizonyítják ezt a most folyó évnek adóeredményei is. Szapáry új költségvetéséről elmondható, hogy azt az igazság és szolidság jellemzi. A jelen budget összeállítása semmi olyan tételt föl nem vett, amelynek valósulását az előző budget-eredmények alapján várni nem lehetne. A végeredmény huszonöt és fél millió deficitet tüntet föl s ebbe nincs belefoglalva a budapest-zimonyi vasút építésére szükséges 14 millió. Magas összeg ez mindenesetre, de az államháztartás összegére nézve annak jelentősége nagyon redukálódik először azáltal, hogy az eddig a rendkívüli kiadások közt szereplő igen jelentékeny összegek, mint államadóssági törlesztés, valút-kamatbiztosítási előlegek, kisebb befektetések stb., amelyek együttvéve többre rúgnak tizenhét milliónál, most a rendes kiadások rovatában vannak ; továbbá azáltal, hogy e budget rendes kiadásai közé gyümölcsöző és kulturális céloknak szolgáló tételek is vannak fölvéve, amelyek együtt másfél milliót tesznek ki. Mindezek által kevesbül a valóságos deficit összege és jellege is enyhébb színben tűnik föl. S végre is mi ez az összeg ama hatvan millióhoz, amennyire Kerkápoly idejében megnövekedett a deficit abban a költségvetésben, amelynek alig egyes morzsái jutottak nemzetgazdasági s művelődési célok ápolására ! Megvannak tehát azok a feltételek, amelyek pénzügyeink rendes kerékvágásba jövetelére szükségesek. Ezt a mostani budgetelőterjesztés alkalmával is konstatálhatjuk, a deficit dacára is. A megerősödött hitel, az állam szükségletei s a közgazdasági erőgyarapodás közt az egyensúly helyreállta, a népteher és néperő közt a helyes viszony lassanként elég erősek lesznek a deficit elenyésztésére , s a Tiszakormány ezen budgetelőterjesztése is a mellett tanúskodik, hogy míg az állami kötelezettségek szigorú teljesítése által az ország hitelét ápolja, növeli, addig hasznos befektetések s a nemzet művelődési érdekeinek kielégítése által iparkodik az intenzív népvagyonosodás feltételeit gyarapítani. A baj egyszerre meg nem szüntethető, de e kettős cél követésével a Tiszakormány azon az úton van, amely egyedül vezethet az államháztartás egyensúlyának helyreállításához. Az írországi mozgalom naponként kevesebb lesz. Cantwel plébános, a liga ideiglenes főnöke, a legközebbi heti gyűlésben így nyilatkozott: A katholikus papság eddig nem vállalt vezérséget a mozgalomban, mert megelégedett azzal, hogy lelkében áldja honfitársainak buzgalmát, de az írországi klérus szervezett testülete rövid idő múlva bizonyságot fog tenni hűségéről az ír népnek. A kormány nem meri elfogatni az egész papságot, de az ír nép sem tűrné. Ő (Cantwell) előre megmondja, hogy nincs messze az idő, mikor meg fog szűnni Izlandban Anglia hatalma és ír parliament fog uralkodni Izlandban. A szavak ideje elmúlt, most már tenni kell. ■ rr .............. .: Az angol kormány is az utóbbi nézetben van. Ha tehát mind a két fél tenni fog, véres napokat fog látni Izland, Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt.) Második fölötte fontos tényező a tágas és szakértelemmel épített színpad, mely a technika és mechanika jelen időbeli kivonatainak teljesen megfeleljen. A színpad első legnagyobb feltétele az illúzió, nemcsak a költők és az előadó művészek által eszközölt, teremtett benső illúzió jön tekintetbe a színpadon, hanem ennek külsőbeli illúziója is, mely az elért benső szép illúzióval egyesülve alkotja meg a világot jelentő deszkákon azt a harmóniát, mely a szépnek és igaznak elragadó kifejezésévé válik, a természet művészi tükrévé lesz s az emberi léleknek leggyönyörteljesebb szellemi élvezetét szerzi meg. A gégész mesterileg jól épített és helyesen szerkesztett szinpad megkönnyíti az előadó művészet föladatát is, mert a rajta és keretében előforduló előadások, művek külső csalódásait már a függöny fölhúzásakor egyszerre a néző szeme elé állítja s a közönség a szemlélődés gyors, rögtönös benyomásával, a mű és az előadás helyén, mintegy a tárgy levegőjében érzi magát, tehát hirtelen és egészen az előadó művészet közelébe vonattazik, miáltal élvezetbeli gyönyöre is fokozódván, ez teljesebb, magasabb lesz. De nagyban elősegíti a szcenikai nehézségek elhárítását is, mert a már alapjában mesterileg szerkesztett színpadra könnyen és olcsón, minden nagyobb, minden nehezebb költség és akadály nélkül be lehet illeszteni oly színdarabokat, és pedig idő múltával is, amelyek nagyobb mechanizmussal járnak és technikailag nehezek ; s ha már előre és alapjában nem alkalmasan van a színpad építve, az ilyen művek beállítása később az egész színpad fölforgatását vonná maga után, ami tetemes költséggel járna, vagy azzal a lemondással, hogy az ilyen színdarabok a szegedi állandó színházban nem adhatók, amit aztán a pénztár érezne meg. Ilyen jól épített színpad nélkül Shakespeare több remekét sem lehetne a szegedi állandó színházban teljes illúzióval előadni, már pedig a színi művészet világában Shakespeare a legmagasabb irány és a mérvadó s az is marad, melytől a szegedi állandó színház sem fordulhat el, ha, mint várható, elsősorban is a szebb és komolyabb múzsa csarnoka lesz. A jól épített színpadnak az is roppant előnye s a rajta működő színészetnek úgyszólván életföltétele, hogy az ilyen színpadon a fölvonások és átváltoztatások simábban, gyorsabban eszközöltethetnek, a közönség, mint maga az előadó művészet is megszabadul a kínos, a hosszadalmas várakozástól, a hatást teljesen eloszlató fölvonásoknak végtelenségig elhúzódó köreitől. Ügyes, könnyed kezelésű színpad ma már elengedhetlen föltétel a modern színházaknál s egyszersmind fontos tényező az előadások illuzióteljes érvényesítésére, valamint az előadó művészet biztos fönntartásának eszközlésére. Aki látta az országos nemzeti színházban — mint nekem például szceniroznom és rendeznem kellett — Shakespeare „Sz. Iván éji álma“, „Vihar“, „Téli rege“, sat. gyönyörű, a költészet magas régióiba emelő remekműveinek a színpad és az intendatura által protegált gépészmester primitív, szakértelmetlenül készített gépezeteivel a minden illúziót tönkretevő kínos vergődést, fölsüléseket, az remegve gondol minden új színház építésénél a színpadi szerkezetre , pedig tudni való, hogy a nemzeti színház színpadát megnyitása óta számtalanszor furták-faragták már és a toldozgatás, foltozgatás legalább is három új és szakértelemmel épített színpad költségét emésztette föl, de azért sem Macbeth, sem III. Richárd, sem a Vihar szellemeit nem tudtam valódi illúzióval megjelentetni ezen a színpadon, sőt még a Peleskei nótárius éjkirálynéjának megjelenése is a nehézkes és gúnyos kacagást előidéző nyikorgás mellett volt csak eszközölhető, mégpedig négy markos ember izzasztó erőlködése mellett, holott a mai modern színpadok sülyesztőinek s gépezeteinek és a kortinák fölemelésének eszközlésére elegendő egy gyönge ember is. Ezek mind olyan dolgok és tényezők, amiket a nem gondolkozó közönség és kritika nem igen vesz észre s csak akkor érzi hatásukat, csak akkor tudja megmérni azok becsét és nagyobb jelentőségét, mikor másként és tökéletesen előállítva szemlélheti, amidőn ugyanis az illúzió kellemes, magas, ellenállhatlan varázsában az elragadtatásig fokozódik színházi, színművészetbeli élvezete. Ez az, ami a művelt világ első városainak, de különösen a párisi színházaknak látogatottságát biztosítja, t. i. a benső és külső hatás, az illúzió teljessége, a művészet és színpad harmonikus, egységes összeműködése. Egymás nélkül ma már nincs, nem lehet igazi hatás, összhangzó, mélyebb benyomás, legföljebb mint a koncerteknél, mint a zongerároknál egy-egy résznek, a műsornak egy,egy bravour szcénája, numerusa. Nem ez az oly nagy jelentőségű előadó művészetnek a célja, hivatása. Ha ez volna csak, akkor nemhogy újakat építsenek, de inkább romboljanak le minden színházat, mert a nem ilyen célú és irányú színészkedés, összbenyomása művészet nélkül, elfér és elég méltó helyet talál a sorházakban is! Különösen Szegednek kell arra törekednie, hogy mint a jövő városának színháza is — minden tekintetben megfeleljen a korszellem kívánatainak, a jövő városa művelt lakosságának ! Szerencse, hogy akadt egy ember nálunk a színpadépítés nehéz mesterségének elsajátítására, aki a külföldi nagyobb színpadok tanulmányozása után saját genialitásának kifejtésével mindazt, amit ezen a téren a világvárosok első színpadjai fölmutathatnak, teljes sikerrel képes produkálni, sőt túlszárnyalni is, mint ezt a fényes budapesti népszínházban láthatjuk s a mi a külföldi látogatókat is bámulatra ragadta, mintha csak a Chatelet, Porte St. Martin stb. világra szóló, csudás szerkezetű színpadjait látták volna maguk elé varázsolva. Mindaz, ami a fényes budapesti népszínház színpadján megvan, nem kell mind és egészen a szegedi állandó színház színpadjára. Csak a fő, az alap legyen meg: a könnyű szerkezettel bíró színpad és a legszükségesebb apró gépezetek, a jó és helyes keret, a pódium célszerűsége és alkalmazhatósága, a többit aztán az idő folyamában a színdarabok szerint be lehet majd illeszteni az ügyesen épített színpad testébe. Helyes beosztású, Szeged lakosságának minden rendű és rangú osztályához mért tágas nézőtér és jól épített, jó szerkezetű színpad legalább is 15—20 ezer forint évenkénti subvencióval fog fölérni ! Egyedül ez a két külső tényező garantírozza a benső tényezőt is, a művészet, a drámairodalom virágzását és ennek biztos exisztenciáját. E két tényező nélkül — meg fogják látni — a szegedi új és állandó színházban is csak vergődni fog a művészet, csak naprólnapra élősködni, rövid időközökben egyes bravourokkal, efemer sikerekkel brillírozni, mint ez a ma színészeténél mindenütt, még a fővárosi színpadokon is tapasztalható. E két tényező birtokában a szegedi új állandó színház, a Falk-féle segélylyel önnön magára hagyva, jó vezetéssel, tiszta kezeléssel nagy és szép dolgokat művelhet, irányt szabhat az egész vidéki színészetnek, roppant szolgálatokat tehet a fővárosi két színháznál.