Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-22 / 241. szám

Huszonharmadik évfolyam 1881. Szombat, október 22-én. 241-ik szám. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —­kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 25 „ Előfizetések legcélszerűbben posta­utalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szára ára­k Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egi­­eni hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetés­­irodákban is. * Kiadóhivatal: Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papirraktára, hova .'s előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Budapest, okt. 20. ny. A pénzügyminiszter előterjesz­tette a jövő évi költségvetést s meg­vigasztalta vele az ellenzéki lapokat, melyek a fölirat fölött való szavazásban kitűnt kormánypárti többség miatt nagy búnak eresztették fej őket. Hogyne ? Azt sehogy sem lehetett a levert ellenzék előnyére magyarázni, mert ha végső menedékképen a szavazástól távolmarad­tak nagy számára hivatkoztak is, még azzal azt sem lehetett bizonyítani, hogy csak az ő pártjaikban voltak elmaradók, s aztán meg kényes dolog is volt ez a bizonyítás, mert az egész pártot rosz színben tünteti föl, ha tagjainak egy részéről mindjárt az első összecsapásnál bebizonyul, hogy a zászló cserbenhagyá­­sával kezdi meg működését. Ámde az új budget már az ellen­zéki újságok kedvére való falat, egy­részt, mert a költségvetés deficitet tün­tet föl, másrészt, mert az államháztartás számos csinyja-binja, a kezelés szövevé­nyes ágazatai nagyon tág tért engednek az ellenzéki elmefuttatásnak, a csűrés­­csavarásnak és a fekete festék tetszés szerint való használatának. Duskálkod­­nak is ma már benne, nagy lelki gyö­nyörűséggel nagyítván a bajokat s ta­gadván az előterjesztés jó oldalait, a­melyek pedig hogy vannak, az kétségbe­vonhatatlan. Mert igaz, hogy az előirányzott deficit még mindig jelentékeny nagy, — 25 és fél millió — ámde az állam­­háztartás minden ágában lényeges javu­lás jelentkezik, a­mint azt épen az elő­terjesztés föltünteti. Ez a javulás pénz­ügyeink konszolidációjának kétségtelen bizonyítéka. E mellett bizonyít legelő­ször hitelügyünk mai állása. Hogy állami hitelünk mily gyorsan emelkedett föl mély sülyedtségéből, azt már többször volt alkalmunk méltányolni. Ha leszá­mítjuk is ama kedvező körülményeket, a­melyek ez eredmény előidézésére a pénzpiac kedvező hangulatában, a pénz­bőségben s az európai béke tartósságá­ban közreműködtek, azért még a Tisza­­kormánynak s pénzügyminiszterének elég érdeme van ez eredmény előidézésében, mely érdemeket eltagadni nem lehet. A rente-konverzió lefolyása érthe­tően bizonyítja hitelügyünk javulását: a hatszázalékos járadéknak majdnem fele már négyszázalékosra van átváltoztatva s az állam ennél a műveletnél a kamat­megtakarítás mellett még másfél millió tőkemegtakarítást is fölmutathat. Ebből az előterjesztésből is látszik tehát hite­lünk megszilárdultsága s folytonos emel­kedő iránya. A hitel jósága pedig ha­zánk életérdeke, mert e nélkül az állam­­háztartás egyensúlyának helyreállítása majdnem lehetetlenség. Az egyensúly helyreállítására tehát az egyik fő föltétel, a hitel, megvan, s ennek megszer­zése, ápolása a Tisza-kormány kizáróla­gos érdeme. De magában államháztar­tásunkban is mutatkoznak pénzügyünk javulásának kézzel fogható jelei. Ezt a javulást azonnal észreve­sz­­szük, ha mostani pénzügyi állapotunkat a néhány év előttivel összehasonlítjuk. Néhány év előtt a magyar pénzügyek intézésében a legszigorúbb fiskalizmus elvei voltak az irányadók. Egyszerre meg kellett szüntetni minden gyümölcsöző be­fektetést s annyira meg kellett szorítani még a rendes szükséglet kiadásait is, hogy félni lehetett az állam legszükségesebb funkcióinak megakadásától is. S mily aggálylyal kellett néznünk az adóemelés kísérlete elé. Majdnem általános volt a félelem, hogy az a nemzeti vagyon tőké­jét fogja megtámadni. Ma már megkönnyebbedve mond­hatjuk el, hogy más s jobb a helyzet. A fiskalizmus elvei lassanként háttérbe szorultak s helyükbe a gazdasági érde­kek fokozódó ápolása lépett s a befek­tetések is megkezdődtek óvatosan, egy­másután. Az állam régi vasutakat vett s újakat épített. Az állam kiadásainak köre lassankint tágittatott s ma már lehetséges az ország kulturális szükség­leteit is kielégíteni. Az adóemelésre vo­natkozó félelem pedig megszűnt, mert a gyakorlat bebizonyította, hogy az adóeme­lés a nép adóerejét nem csökkentette. Bizonyítják ezt a most folyó évnek adó­eredményei is. Szapáry új költségvetéséről elmond­ható, hogy azt az igazság és szolidság jellemzi. A jelen budget összeállítása semmi olyan tételt föl nem vett, amely­nek valósulását az előző budget-eredmé­­nyek alapján várni nem lehetne. A végeredmény huszonöt és fél millió deficitet tüntet föl s ebbe nincs belefoglalva a budapest-zimonyi vasút építésére szükséges 14 millió. Magas összeg ez mindenesetre, de az államház­tartás összegére nézve annak jelentősége nagyon redukálódik először azáltal, hogy az eddig a rendkívüli kiadások közt szereplő igen jelentékeny összegek, mint államadóssági törlesztés, valút-kamatbiz­­tosítási előlegek, kisebb befektetések stb., a­melyek együttvéve többre rúgnak ti­zenhét milliónál, most a rendes kiadások rovatában vannak ; továbbá az­által, hogy e budget rendes kiadásai közé gyümölcsöző és kulturális céloknak szol­gáló tételek is vannak fölvéve, a­melyek együtt másfél milliót tesznek ki. Mind­ezek által kevesbül a valóságos deficit összege és jellege is enyhébb színben tűnik föl. S végre is mi ez az összeg ama hatvan millióhoz, a­mennyire Ker­­kápoly idejében megnövekedett a deficit abban a költségvetésben, a­melynek alig egyes morzsái jutottak nemzetgazdasági s művelődési célok ápolására ! Megvannak tehát azok a feltételek, a­melyek pénzügyeink rendes kerékvá­gásba jövetelére szükségesek. Ezt a mos­tani budgetelőterjesztés alkalmával is konstatálhatjuk, a deficit dacára is. A megerősödött hitel, az állam szükségletei s a közgazdasági erőgyarapodás közt az egyensúly helyreállta, a népteher és nép­erő közt a helyes viszony lassanként elég erősek lesznek a deficit elenyészté­­sére , s a Tiszakormány ezen budget­­előterjesztése is a mellett tanúskodik, hogy míg az állami kötelezettségek szi­gorú teljesítése által az ország hitelét ápolja, növeli, addig hasznos befekteté­sek s a nemzet művelődési érdekeinek kielégítése által iparkodik az intenzív népvagyonosodás feltételeit gyarapítani. A baj egyszerre meg nem szüntet­hető, de e kettős cél követésével a Tisza­kormány azon az úton van, a­mely egyedül vezethet az államháztartás egyen­súlyának helyreállításához.­­ Az írországi mozgalom napon­ként kevesebb lesz. Cantwel plébános, a liga ideiglenes főnöke, a legközebbi heti gyűlésben így nyilatkozott: A katholikus papság eddig nem vállalt vezérséget a mozgalomban, mert megelégedett azzal, hogy lelkében áldja honfi­társainak buzgalmát, de az írországi klérus szervezett testülete rövid idő múlva bizonysá­got fog tenni hűségéről az ír népnek. A kormány nem meri elfogatni az egész papságot, de az ír nép sem tűrné. Ő (Cantwell) előre meg­mondja, hogy nincs messze az idő, mikor meg fog szűnni Izlandban Anglia hatalma és ír parliament fog uralkodni Izlandban. A szavak ideje elmúlt, most már tenni kell. ■ rr­­ .............. .: Az angol kormány is az utóbbi nézetben van. Ha tehát mind a két fél tenni fog, véres napokat fog látni Izland, Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt.) Második fölötte fontos tényező a tágas és szakértelemmel épített színpad, mely a tech­nika és mechanika jelen időbeli kivonatainak teljesen megfeleljen. A színpad első legnagyobb feltétele az il­lúzió, nemcsak a költők és az előadó művészek által eszközölt, teremtett benső illúzió jön te­kintetbe a színpadon, hanem ennek külsőbeli illúziója is, mely az elért benső szép illúzióval egyesülve alkotja meg a világot jelentő desz­kákon azt a harmóniát, mely a szépnek és igaznak elragadó kifejezésévé válik, a természet művészi tükrévé lesz s az emberi léleknek leg­­gyönyörteljesebb szellemi élvezetét szerzi meg. A gégész­ mesterileg jól épített és helyesen szerkesztett szinpad megkönnyíti az előadó művészet föladatát is, mert a rajta és kereté­ben előforduló előadások, művek külső csaló­dásait már a függöny fölhúzásakor egyszerre a néző szeme elé állítja s a közönség a szem­lélődés gyors, rögtönös benyomásával, a mű és az előadás helyén, mintegy a tárgy levegőjé­ben érzi magát, tehát hirtelen és egészen az előadó művészet közelébe vonattazik, mi­által élvezetbeli gyönyöre is fokozódván, ez teljesebb, magasabb lesz. De nagyban elősegíti a szcenikai nehézsé­gek elhárítását is, mert a már alapjában mes­­terileg szerkesztett színpadra könnyen és olcsón, minden nagyobb, minden nehezebb költség és akadály nélkül be lehet illeszteni oly szín­darabokat, és pedig idő múltával is, a­melyek nagyobb mechanizmussal járnak és technikailag nehezek ; s ha már előre és alapjában nem alkalmasan van a színpad építve, az ilyen mű­vek beállítása később az egész színpad fölforgatását vonná maga után, a­mi tetemes költséggel járna, vagy azzal a le­mondással, hogy az ilyen színdarabok a szegedi állandó színházban nem adhatók, a­mit aztán a pénztár érezne meg. Ilyen jól épített színpad nélkül Shakespeare több remekét sem lehetne a szegedi állandó színházban teljes illúzióval előadni, már pedig a színi művészet világában Shakespeare a leg­magasabb irány­ és a mérvadó s az is marad, melytől a szegedi állandó színház sem fordul­hat el, ha, mint várható, első­sorban is a szebb és komolyabb múzsa csarnoka lesz. A jól épített színpadnak az is roppant előnye s a rajta működő színészetnek úgyszól­ván életföltétele, hogy az ilyen színpadon a fölvonások és átváltoztatások simábban, gyor­sabban eszközöltethetnek, a közönség, mint maga az előadó művészet is megszabadul a kínos, a hosszadalmas várakozástól, a hatást teljesen eloszlató fölvonásoknak végtelenségig elhúzódó köreitől. Ügyes, könnyed kezelésű színpad ma már elengedhetlen föltétel a modern színházaknál s egyszersmind fontos tényező az előadások illu­­zióteljes érvényesítésére, valamint az előadó művészet biztos fönntartásának eszközlésére. A­ki látta az országos nemzeti színház­ban — mint nekem például szceniroznom és rendeznem kellett — Shakespeare „Sz. Iván éji álma“, „Vihar“, „Téli rege“, sat. gyönyörű, a költészet magas régióiba emelő remek­mű­veinek a színpad és az intendatura által pro­­tegált gépészmester primitív, szakértelmetlenül készített gépezeteivel a minden illúziót tönkre­tevő kínos vergődést, fölsüléseket, az remegve gondol minden új színház építésénél a színpadi szerkezetre , pedig tudni való, hogy a nemzeti színház színpadát megnyitása óta számtalanszor furták-faragták már és a toldozgatás, foltozga­­tás legalább is három új és szakértelemmel épített színpad költségét emésztette föl, de azért sem Macbeth, sem III. Richárd, sem a Vihar szellemeit nem tudtam valódi illúzióval megjelentetni ezen a színpadon, sőt még a Peleskei nótárius éjkirálynéjának megjelenése is a nehézkes és gúnyos kacagást előidéző nyikorgás mellett volt csak eszközölhető, még­pedig négy markos ember izzasztó erőlködése mellett, holott a mai modern színpadok sülyesz­­tőinek s gépezeteinek és a kortinák fölemelé­sének eszközlésére elegendő egy gyönge em­ber is. Ezek mind olyan dolgok és tényezők, a­miket a nem gondolkozó közönség és kritika nem igen vesz észre s csak akkor érzi hatásu­kat, csak akkor tudja megmérni azok becsét és nagyobb jelentőségét, mikor másként és tökéletesen előállítva szemlél­heti, a­midőn ugyanis az illúzió kellemes, magas, ellenállhatlan varázsában az elragadta­tásig fokozódik színházi, színművészetbeli él­vezete. Ez az, a­mi a művelt világ első városai­nak, de különösen a párisi színházaknak láto­gatottságát biztosítja, t. i. a benső és külső hatás, az illúzió teljessége, a művészet és szín­pad harmonikus, egységes összeműködése. Egymás nélkül ma már nincs, nem lehet igazi hatás, összhangzó, mélyebb benyomás, legföljebb mint a koncerteknél, mint a zonge­­rároknál egy-egy résznek, a műsornak egy,egy bravour szcénája, numerusa. Nem ez az oly nagy jelentőségű előadó művészetnek a célja, hivatása. Ha ez volna csak, akkor nemhogy újakat építsenek, de inkább romboljanak le minden színházat, mert a nem ilyen célú és irányú színészkedés, össz­­benyomása művészet nélkül, elfér és elég méltó helyet talál a sorházakban is! Különösen Szegednek kell arra törekednie, hogy mint a jövő városának színháza is — minden tekintetben megfeleljen a korszellem kívánatainak, a jövő városa művelt lakossá­gának ! Szerencse, hogy akadt egy ember nálunk a színpad­építés nehéz mesterségének elsajátí­tására, a­ki a külföldi nagyobb színpadok ta­nulmányozása után saját genialitásának kifej­tésével mindazt, a­mit ezen a téren a világ­városok első színpadjai fölmutathatnak, teljes sikerrel képes produkálni, sőt túlszárnyalni is, mint ezt a fényes budapesti népszínházban lát­hatjuk s a mi a külföldi látogatókat is bámu­latra ragadta, mintha csak a Chatelet, Porte St. Martin stb. világra szóló, csudás szerkezetű színpadjait látták volna maguk elé varázsolva. Mindaz, a­mi a fényes budapesti népszínház színpadján megvan, nem kell mind és egészen a szegedi állandó színház színpadjára. Csak a fő, az alap legyen meg: a könnyű szerkezettel bíró színpad és a legszükségesebb apró gépezetek, a jó és helyes keret, a pódium célszerűsége és al­kalmazhatósága, a többit aztán az idő folyamában a színdarabok szerint be lehet majd illeszteni az ügyesen épített színpad testébe. Helyes beosztású, Szeged lakosságának minden rendű és rangú osztályához mért tágas nézőtér és jól épített, jó szerkezetű színpad legalább is 15—20 ezer forint évenkénti subvencióval fog fölérni ! Egyedül ez a két külső tényező garantírozza a benső tényezőt is, a művészet, a drámairodalom virágzását és ennek biztos exisztenciáját. E két tényező nélkül — meg fogják látni — a szegedi új és állandó színházban is csak vergődni fog a művészet, csak napról­­napra élősködni, rövid időközökben egyes bra­­vourokkal, efemer sikerekkel brillírozni, mint ez a ma színészeténél mindenütt, még a fő­városi színpadokon is tapasztalható. E két tényező birtokában a szegedi új állandó színház, a Falk-féle segélylyel önnön magára hagyva, jó vezetéssel, tiszta keze­léssel nagy és szép dolgokat művelhet, irányt szabhat az egész vidéki színészetnek, roppant szolgálatokat tehet a fővárosi két színháznál.

Next