Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-23 / 242. szám

Vasárnap, október 23-án. Huszonharmadik évfolyam 1881. 242-ik szám. Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU NAPILAP. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: ((egején házhozhordással é. vidékre postán . Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 , 50 , Érnegyedre . . . „ 75 , Egy hóra ... 1 , 25 „ Szerkesztőségi iroda: kel e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egriéé számán:a. . Isz. Hirdetések dijai: k héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapokra a nyugtabélyeg körén fizetendők. ▲ „nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija IS kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Bürger husi távkönyv- és könyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, okt. 22. T r e f o r t miniszter az éjjel megérkezik s holnap városunk vendége lesz. Tudjuk, hogy mi célból jön közénk, ígéretét váltja be, amit tavaly a szegedi egyetem ügyében nála tisztelgett deputációnak tett. Tanulmányozni kívánja a harmadik egyetemnek városunkban fölállithatása ügyét s hogy ezt tehesse, megszerezni akarja azokat az adatokat, amik a szegedi egyetemnek létesítését indokolják. Mi azok alapján, amiket pár nap előtt e helyen kifejtettünk, bizalommal fogadjuk a miniszter urat s őszinte szívvel üdvözöljük őt ez ős város falai között. S midőn ezt teszszük, bizton merjük állítani, hogy Szeged közönségének osztatlan érzelmét fejezzük ki. Igenis, Szeged közönsége őszinte örömmel üdvözli Trefort miniszter urat és bizalommal tekint felé. Mert — bármit beszéljen is az ellenzék — az ellenkezőre nincs oka. Kifejtettük, hogy miért nincs. Most tehát nincs egyéb mondanivalónk, mint a miniszter úrnak jóindulatába ajánlani életbevágó ügyünket. Többet nem kérünk, de ennyit jogosan megvárhat tőle Szeged. Ám nincs is legkisebb kétségünk, hogy a magyar miniszter, a kipróbált hazafi, a nagy magyar és hazafias város iránt való őszinte jóakarattal ne jönne közénk. A kulturális és egyéb statisztikai adatok, amiket a miniszter úr kíván, össze vannak gyűjtve s kezeibe lesznek szolgáltatva. Azokban van a mi erősségünk. Erős a hitünk, hogy azok a harmadik egyetem létesítésének fő faktorát is meg fogják győzni aspirációnk jogosultságáról és győzelemre juttatják ügyünket, amelyet — igen csekély leszámítással — az egész ország máris magáévá tett! Mi tehát csak jót remélünk Trefort miniszter szegedi látogatásától és ebben a jó reménységben még egyszer üdvözöljük őt hajlékunkban ! A szó-tornász. — Október 19. (T.) Tegnap egy igen hasznos fölfedezésre jöttem és azt lelkiismerettel ajánlhatom minden „álmatlanságában szenvedő honpolgár figyelmébe. A ház „nagy szónokának“ ugyanis (igy nevezik a babaréki lapok Szilágyi Dezsőt), az a nagyszerű mágikus hatása van, hogy szónoklatának olvasásával elaltatja az olvasót. Tegnap három ismerősöm aludt el rajta, a negyedik én voltam. Lehet, hogy a házban, mikor az ember magát a testi tömörségben is nyilvánuló házi nagyságot láthatja, épülvén a kathedrai előadáson, talán más a hatás; de így, ezt a rémséges, nagy részben üres betűhalmazt végigkísérni, mégpedig figyelemmel, az majdnem lehetetlen. Különben:„de gustibus non est disputandum !“ Én a Szilágyi Dezső halomra hányt, rettentően hajszálhasogató és rémítően hosszadalmas beszédeit soha nem bírtam élvezettel olvasni. Reám mindig azt a hatást tette, mit valaha az iskolában az unalmas előadású, bőbeszédű tanár alatt éreztem s amit érzek most, mikor olyan emberrel jövök össze, aki agyonbeszél. Úgy az ötödik, hatodik iskolában már meg lehetne kisérteni a Szilágyi Dezső beszédének értelmi összevonását. Én azt hiszem, hogy a hatodik osztályban már több oly tanuló akadna, aki ezt a nagy beszédet, melyet a fölirati vita alatt mondott, fél akkorára tudná apasztani értelmi zavar nélkül, sőt talán még jobban megértenék. Szilágyi Dezső ezt a kérdést: „A nemzet tájékozására miért nem ad a kormány programmot?“ két hasábon keresztül teszi meg. — Az egész óriási beszédbe, amely hat hasábra terjed, mindössze három kis eszme van belehabarva, minden font húsra egy akó leves jut ; a rémséges beszéd ködben az a három mécses úgy elmerül, hogy egyiktől a másikig látni emberi szem nem képes. Hogy miért nem ad a kormány programmot ? — Ez a kérdés már maga is olyan, hogy a szőrszálhasogatás minden betűjéből kilátszik , hát ha még az ember mindazt elolvassa, amit Szilágyi e kérdésről élőnkbe beszél ? Végre oda lyukad ki, hogy : nem is azért kiván ő a kormánytól részletes programmot, mintha az bármely parlamentáris országban divatban volna, hanem csak azért, hogy beszélhessen. — Tisza Kálmán meg is felelt erre a hosszú lére röviden, hogy aki a kormány programmját mindazokból, amik elmondva lettek, máig sem ismeri, annak hiába lenne százszor annyi beszéd is; de hogy minden egyes betűt ezerre szaporítson, mint ahogy Szilágyi Dezső is teszi, arra a kormány nem is vállalkozik. A beszédködben pislogó másik mécses az volt, hogy a Tisza-kormány az állam pénzügyeit nem rendezte, mert most is van még deficit. Ebből a néhány szóval kifejezhető tagadásból Szilágyi Dezső ismét két hasábra való betűt kelt ki, és Tisza Kálmán a két hasábnyi hemzsegő betűre ismét röviden felel, hogy : a deficit megszűnését nem is állítja senki, csakhogy most mindig tele van az államkaszsza, amakkor még mindig üres volt. Holnap fizetési határidő volt és ma még nem volt pénz. Házalni kellet az állam kötvényeivel uzsorástól uzsorásig , ma pedig ugyanazok az uzsorások kínálva kínálják pénzeiket kis kamatra. Hogy pedig ezt nem az európai pénzbőség teszi, itt a példa: a hazai takarékpénztárban például milliók hevernek, de azért ma is csak olyan ember kap pénzt, akinek hitele van. És ez nagyon természetes. Ha a pénzbőség azt hozná magával, hogy most már mindenkinek van hitele, akkor mai napság nem volna szegény ember, mert a pénzintézet mind tömve van pénzzel. Sőt ellenkezőleg ! A pénzbőség igen gyakran annak a jele, hogy csak kevesen bírnak hitellel. Oroszország, Olaszország, Törökország, Görögország, sőt, most is fölvenné egész Európa pénzét, de már nincs hitelük. Ezek közt voltunk mi is , és ha a sok hitelvesztett ország közt a mi hitelünk olyan lábra emelkedett, hogy az európai nagy pénzemberek, kik a hitelvesztett államok közt többé forgalmat csinálni nem bírván, föltorlódott pénzeiket reánk szeretnék tukmálni, hát az nem oda magyarázandó, hogy azért van hitel, mert pénzbőség van, hanem azért van pénzbőség, mert a legtöbb államnak már nincs hitele, aminthogy nekünk sem volt akkor, mikor Szilágyi Dezső ült a kormánypárton. Ennyiben vannak rendezve pénzügyeink ! A Szilágyi harmadik mécsesét is szerencsésen elfut a Tisza Kálmán, amennyiben Szilágyi két hasábnyit beszélt arról, hogy Tisza a közigazgatási reformokat illetőleg sem adott programmot és hogy kísérleteket, experimentumokat akar tenni ezen a téren. Hogy mit felelt erre Tisza, azt tudja az olvasó, mi pedig a következőket teszszük hozzá : Ha az a párt, amelyhez Szilágyi úr tartozott, a reformok terén szintén olyan óvatossággal haladt volna előre, mint azt Tisza teszi, akkor nagyon sok bő beszédtől meg volna mentve a ház, mint amilyennel Szilágyi úr jelenleg is három órát „szótornázott“ keresztül, mert ha a mai kormánynak legalább is fele idejét nem azon hibák helyrehozása venné igénybe, miket a Szilágyi úr kormánya elkövetett, akkor Szilágyi urat az ilyen hat hasábos panaszokért, amiket elődeinek hibái miatt a mai többségnek végig kell hallgatnia, a „ház nagy szónokának“ még a „P. Napló“ sem nevezné el. Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt.) Én lelki szemeimmel látom Szegedről kikelni a magyar drámairodalomnak és a drámaművészetnek újból való fölvirágzását és magasra növését! Vigyázzanak hát, vigyázzanak az építők először is a helyes, praktikus, célszerű építésre, hogy majdan a gyakorlat folytán ne hulljon fejekre a szemrehányás köve s ne kelljen a közöröm és kívánatos, óhajtott sikerben való gyönyör helyett későn bánkódniok, mint ma sok vidéki város színházainak elhibázott építői sajnálkoznak az építés elhamarkodása és gyakorlatiatlansága fölött . A jól épített tágas nézőtér és helyes szerkezetű színpad minden érdeket ki fog elégíteni s nagyobb garanciát nyujtani bármily segélynél. Succrescencia nevelése a nézőtéren és színpadon, a közönség-, költő- és művészetben egyaránt és pedig természetes uton, saját erőnkből. — ez az, aminek világító lángoszlopként kellene ragyogni minden új színházunk építésénél és építői előtt! Aki, mint én, a budapesti fényes népszínház létesülése után, a fővárosban bevégezve dolgomat, évek óta barangolom az országot, megfigyelem, ellesem népünk egyéni nyilatkozásait és érzékét a színművészet iránt, azt az egészséges, ép ítélőképességet, melylyel a komolyabb drámák, sőt az előadó művészet fölött is bámulatosan találó véleményt, megjegyzést tud mondani s még a mű meséjét, a költői igazságszolgáltatást is híven elbeszélve mérlegelni is bírja — az csak sajnálkozással gondol roszul épített színházainkra, hogy ily fogékony, ily világos eszű és ép érzékű népnek sehol, egy szikházban sincsen tisztességes, neki való helye, holott ha volna, ellátogatna bele néhányszor a téli hónapok alatt s a magába szedett benyomást mint jó magot elvetné családjában, a családi tűzhely körül s azután elhozná családját is a színházba ; de természetesen az olcsón vásárolható tisztességes ülőhelyekre, nem a drága és szerénységét szúró zártszékekre, még kevésbé a páholyokba, mert attól tart, hogy kiszólnak a bársonyos-aranyos helyekről, az úri nép vörös-posztós karszékeiből s aztán méregdrága is neki, habár erszénye másokénál jobban megbirná az frtot, a 3 irtot, a 80 krt olyasmire, a mire ugyan vágyik, de a mire apja, nagyapja még isten ellen való véteknek tartotta pénzt költeni. Az ilyen nyíltabb és cifra helyekre szégyenkezésből nem megy ; fél, hogy megítélik. A 20 krajcáros helyre cselédségét küldi, oda hát derogál neki menni. Azért kell mindenütt, de kiváltképen Szegeden a két véglet között egy közép helyet, emeleti ülőhelyeket építeni a felső sor páholyok helyébe, ahová fizető közönség úgyis kevés jár. Ebből származnék a néptömeg kívánatos mivelődése és a színművészet fönntartását biztosító succrescencia, az a minden szubvenciónál inkább és jobban garantirozó elem, mely a kevesebb számú intelligens osztálytól nyert szinházi bevételekhez folyton kontribuál, melyből a művész is tisztességesebb fizetéshez jut s nem lesz az élete örökké problematikus, a pálya is keresetté és tiszteltebb lesz a műveltebb egyének előtt is. A művészet biztosítva, lépésről-lépésre emelkednék az s a magasabb igényeket szintén kielégítené. Helyet hát módosabb néposztályunknak a színházakban; ez, amit művészeti és pekuniális érdek, nem kevésbé politikai, közmivelődési szükség s a messze jövőbe vágó nagy cél, s a nemzetnek ezen az uton való mivelődése és erősödése is egyszersmind! Ha valahol, Szegeden kell arra is gondolni, hogy ne csak a nemzet levesének legyen paprikája (fűszere) Szeged, a tiszta magyar város, hanem a nemzet mívelődésének, szellemének is teljesen magyar jelképe, magyaros fűszere, igazi paprikája, a magyar nemzet tipusa, a mely eredeti, szép és nemes egyéni vonásait a nemzetközi mívelődésben föl nem adva, el nem veszítve, fajunk fönntartója, példányaként világítson a lefutott tengerek rónáinak kellő közepén ! Éhez nagy részben s a többi, tán fontosabb tényezők mellett a színművészet varázsereje és gyorsan eredményező működése járul, természetesen a fönt előadott módon s csakis a célszerűen épített nézőtérrel és színpaddal bíró színház által. Kivánt eredmény, tartós siker e nélkül nem lesz, nem is lehet ! II. A szegedi színészet állandósítása Az első fejezetben elmondottak teljesítése után, a jól épített tágas nézőtér és gépészmesterileg szerkezeti színpad mellett az állandósítás könnyebben és biztosabban lesz kivihető, sőt ama fontos tényezőkkel félig-meddig el is lesz érve. Az állandósításhoz anyagilag szükséges egyik feltétel, a jövedelmező helyiség meglévén, az ügyes vezetésnek kevesebb akadály és nehézség álland útjában a sikerhez, a bizonyos eredményhez. Nagyon ügyetlen és gyámoltalan lenne az a vezetés, amely művészileg szervezett személyzettel — habár ez tetemes havi gázsit emészt is föl — jövedelmező nézőtér és jó szerkezetű színpad mellett Szegeden nem bírna kijönni s nagyobb erkölcsi eredményeket is produkálni. A színészet állandósítása alatt az értetendő, hogy a művészi s egész színházi személyzet állandóan abban a városban telepedjék le, amelynek színházában működik, s ha nem működik is az egész éven át, azért vándorolni se kényszerüljön. A színészet állandósítása tehát úgy eszközlendő, hogy a személyzet nem fél, hanem egész évre szerveztetik, éves szerződés köttetik minden taggal, még a zenekari, hivatalbeli és munkás személyzettel is, mely szerződések alapos ok nélkül a további évekre sem bontatnak föl. Az egész évre kötött szerződések évdijai hónapokra osztatnak föl s minden hó elsején fizettetnek ki. A félhavonként eszközlött fizetés gyakorlatiatlannak bizonyult. Inkább csekély kölcsönöket lehet adni előre a megszorult helyzetbe eső tagnak, de ettől aztán némi csekély kamatot kell levonni a kölcsönért a nyugdíjalap gyarapítására, vagy a hosszasabban betegeskedők segélyére! — E kamatlevonások miatt kevésbé fogják igénybevenni az előre adott kölcsönöket vagy előlegeket és ez lassan kint takarékossá, jó gazdává teszi a szt-