Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-27 / 245. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881 Csütörtök, október 27-én 245-ik szám. Előfizetések legcélszerűbben postautalvány útján eszközölhetők.Szegedi Híradó* POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ NAPifólAP, Megjelen: ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: «legeden házhozhordásanl és vidékre postán: Egész évre . . . Ift írt — kr. Félévre .... 7, 50 , Évnegyedre . . . „ 75 „ Egy hóra ... 1 , 25 , Szerkesztőségi iroda, hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes száma, ára, G Isz. Hirdetésele dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 ter. kincstári illeték fizetendő. A bizonyitékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér” ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kv. Hirdetések fölvétetnek a főváros és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Berger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Négy hatalom találkozása! (Három közlemény.) I. (T.) Mikor a fejedelmek nem pusztán sétautazásképen, hanem, előre jelezve, hivatalosan találkoznak, az nem szokott történni kis dologért ; még eddig leggyakrabban azért történt, hogy mások ellen szövetkezzenek, avagy mamagukat mások ellen biztosítsák; ezek a mai találkozások pedig annál fontosabb látszattal bírnak, amennyiben oly körülmények közt, oly váratlanul és oly időben történnek, hogy ha fontosak nem volnának, egészen más modorban történnének. Hanem egyszer csak nagy hirtelen összeölelkezik az orosz cár a német császárral, mikor mindenki tudta, hogy III. Sándor a németnek benső gyűlöletből ellensége. — Ezután rögtön emlegetik az orosz uralkodó és a mi uralkodónk találkozását, — holott mindenki tudta, hogy e két uralkodó érdekei homlokegyenest érintik egymást a keleten. Ehez nem is kellett egyéb, mint az olasz királynak és uralkodónknak találkozása, hogy az európai fegyveres békét lábon tartó legnagyobb ellenségeket egymás nyakába borulni lássa az ember. Ez tehát nem természetes, nem önmagából folyó, hanem mesterségesen, művészien összehozott oly találkozás, melynél a lángeszű politikusnak ügyes kezét, a Bismarck messze előrelátó nagy talentumát önkéntelenül is észreveszi az ember, és bármennyire igyekezzenek a hivatalosok és félhivatalosok azon, hogy e találkozások rendkívül nagy jelentőségét elvitassák, mi azt hiszszük, hogy ezeknél a találkozásoknál fontosabb világtörténelmi momentum már régen nem fordult elő. Ahelyett azonban, hogy e találkozásoknak rész, az európai szabadságra nézve káros vagy háborús következményeket tulajdonítanánk, a dolgot egészen más szempontból fogjuk föl, oly szempontból tudniillik, amely nem a levegőből szed össze apró politikai parányokat, hanem a 19-ik század civilizációjának és társadalmi fölfogásának a politikára is befolyó nagy hatását veszi figyelembe, amely hatást azok éreznek ma legjobban, akik trónon ülnek s a kik alatt a trón inogni kezd ; s habár a találkozó uralkodók közt uralkodónknak van a legkevesebb oka arra, hogy ebből a szempontból találkozzék, a többi trónokat fölforgatással fenyegető jelen viszonyokat egész közömbösséggel azért ő sem nézheti, s különösen ha oly megállapodás jöhet létre, mely a veszélyt megszüntetheti vagy jó időre elodázza, az ő reá is megnyugtató hatást gyakorol. Hogy azonban ezen veszélyek elhárítására minden inkább alkalmasabb, mint a háború vagy a reakció, azt a rövideszűek talán nem látják be, de Bismarck herceg belátja s a nagyeszű államférfiú mindenesetre oda fog munkálkodni, hogy a mutatkozó veszélyeket a forrásnál keresse föl s gyökerükben irtsa ki. Az tehát a gordiusi csomó megoldására vezethető fő-fő kérdés : hol rejlik hát Európa veszedelme? Mit kell tenni hová, és mire kell hatni, hogy ez a veszedelem megszüntethető legyen ? Ha most már ezeket a veszélyeket illetőleg valaki abban a nézetben van, amelyben mi vagyunk, — pedig, azt hiszszük, sokan vannak abban — s föltéve azt a lehetőséget, hogy ez a nézet, mint igen természetes és egyszerű, a Bismarck herceg nézetével is azonos, akkor a gordiusi csomó megoldásának szálaira könynyen rájöhetünk , mert azt a helyzet magától tárja elénk. Az európai társadalomban nagyon is neki indult szocialista, kommunista, nihilista s más egyéb mozgalmakat legkiváltkép az a nyomott helyzet idézi elő, amely anyagi tekintetben Európa népeinek vállaira nehezedik, amely nyomás napról-napra nehezebb lévén, a bármely alakban kitörhető katasztrófát napról - napra sietteti, s a nyomástól szabadulni igyekvő milliók közül gyorsan szaporodik azok száma, akik a nyomás megszüntetésére lehetőséget keresnek. E veszélyek terjedésére nézve tehát a jelen nyomott helyzet igen termékeny talajt nyújt; a jelen nyomott helyzetet pedig, az okok okozóját, sem háború, sem reakció útján megszüntetni nem lehet, sőt ellenkezőleg növelni lehet. Már most egy oly mély belátásu államférfi, mint Bismarck, bizonynyal oda néz, ahol a bajok fészke rejlik s az óvórendszabályok életbeléptetését mindenesetre úgy akarja intézni, hogy az intézkedés sikeres legyen. Tehet ő magában Németországban bármit, ha az európai helyzet nem javul, s a külről befelé törőáradat az egyes intézkedések szigetecskéit a legkönnyebb móddal elsöpri; ámde ha az intézkedések Európaszerte megtehetők, akkor azoknak egészen más mérvűeknek és más szabásúaknak kell lenniök. Van-e pedig csak egy ember is, aki ne tudná, hogy Európának ezt a nyomott helyzetét a fegyveres béke idézi elő? És olyan ember megint aligha van, aki ne tudná, hogy afegyveres békének fő fő oka 1. a keleti kérdés ; 2. a francia revanche-háború lehetősége; 3. Olaszország összeütköztetése Ausztria- Magyarországgal. — Az olasz királyi pár bécsi látogatását megelőzött diplomáciai tárgyalásokról Bécsből a következőket közüik : Az olasz diplomácia nagyon élénken kezdi érezni teljes elszigeteltségét. Franciaország által középtengeri érdekeiben megsérve azt tapasztalá, hogy nincs hatalom, mely az olasz érdekek iránt rokonszenvezne. A Berlinben olasz részről tett lépések föltűnő tartózkodással fogadtattak, sőt utalás történt arra is, hogy Berlinbe az út csak Bécsen át vezet. Ily helyzetben határozta el magát az olasz király a bécsi útra, mely Umberto király legszemélyesebb műve. Robilant követ, ismerve a bécsi körök intencióit s különösen a gróf Andrássy-politikát, mely az Olaszországgal való teljes egyetértésen is alapul, s a maga részéről mindig nemcsak helytelenítvén az Italia irredenta üzelmeit, hanem azok ellenében az olasz kormány erélyes föllépését is sürgetvén, e tekintetben a legszerencsésebb közvetítő volt a bécsi és a római udvarok között. Az olasz király látogatása arra van hivatva, hogy benső személyes viszonyt hozzon létre Ferenc József s Umberto uralkodók között. S ennek a viszonynak nagyon könnyen lehet azon következése, hogy Olaszország az osztrák-magyar-német szövetséghez csatlakozik, ami egyrészt biztosítja monarchiánkat, hogy Trentinót s Triesztet egy európai konfliktus esetében nem kell Olaszországgal szemben védnie, másrészt biztosítja Olaszország középtengeri érdekeit Franciaországgal szemben. Sőt következményeiben igen megnehezítvén Franciaország minden harci akcióját, egyszersmind az európai béke biztosításául szolgálhat. az első osztályú vaskorona -rend, de díszítette föl. Szende a kitüntetet kegyelmes kézirat mellett kapta meg, melyben a miniszternek a honvédelmi intézmény fejlesztése körüli érdemei emeltetnek ki. — Szende Béla honvédelmi minisztert — mint a „Hon“ írja — ő fölsége a király — Belgrádbó 1, f. hó 21-ről, a következő érdekes közleményt hoz a „P. Corr.“. A miniszterválság teljesen elintézettnek tekintendő és pedig oly módon, mely ép úgy megfelel az ország érdekeinek, mint a szabadelvű párt követelményeinek. Mija to vics Zedomil, aki mint párt- és Szakember egyiránt nagy tekintélynek örvend, végleg átvette a pénzügyminisztérium vezetését. A minisztérium egy új tagot is nyert Radovics személyében, aki az igazságügyi tárcát kapta. Pirotsanatz, a kabinet elnöke, a külügyi tárcát vette át, s a kérdés most már az, vájjon képes lesz-e oly szerencsével és sikerrel folytatni azt a külügyi politikát, amelyet elődje, Mijatovics megkezdett. Minden attól függ, vájjon képes lesz-e az új külügyminiszter kellőleg ápolni azon jó viszonyt, amelyet elődje Ausztria - Magyarországgal megalapított, mert ettől függ Szerbia beléletének sikeres fejlődése is. E tekintetben azonban határozott igennel lehet felelni, mert Pirotsanatz ellensége a kétes helyzeteknek és minisztertársaival meg van győződve, hogy nem szabad eltérni attól az úttól, melyre a minisztérium 1880. novemberben lépett úgy a külügyi mint a belpolitika szempontjából. A berlini kongreszszus által teremtett helyzet határozott irányt jelölt ki Szerbia politikájának, amelytől nem térhet el szerb államférfiú anélkül, hogy hazájának jelentékeny károkat ne okozzon. Ha már a keleti zavarok előtt mindazon félreértések, amelyek Ausztria-Magyarország és Szerbia közt fölmerültek, ez utóbbira nézve mindig kellemetlen következménynyel jártak, az 1877. és 78-iki események után ily félreértések valóságos veszedelmet képezhetnek, miket kötelessége minden szerbnek óvatosan kerülni. Pirotsanatz igen eszes és gondolkozó államférfin,ki egész tevékenységét ezen jó viszony megszilárdítására fordítja és egyúttal megerősíteni igyekszik azon alapokat, melyeken az új és független Szerbia nyugszik, s így föltehető, hogy őszinte baráti érzelem fogja politikáját Ausztria-Magyarországgal szemben vezetni. Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt, és vége.) Akárhogy forgassuk is hát elménkben ezt a nehéz dilemmát, megoldására nézve nem marad más hátra, mint hogy az új színház megnyitását előző évben már szerveztessék a személyzet s a régi bódé -színházban tartson előadásokat egész éven át. Ennek fölötte sok előnye van s csupán az az egy hátránya, hogy egy igazgatói fundus instruktust kell vásárolni, mely azután az uj színház fundus instruktusának olyan ócska, rongy alapjává válnék, melyre a díszes, az uj mellett minden színháznak úgy is szüksége van. Ennek a megoldásnak egyik legfőbb előnye az volna, hogy egy összeszokott, összetanult színtársulatot lehetne egyszerre az új színházba átültetni, mégpedig az új színház vezetésének rendszerében és mértéke, elve és iránya szerint összegyakorolva, egy év alatt erősen kifejlesztve, anélkül, hogy az tetemesebb áldozatot igényelne. Ez egy évi előleges működés alatt az ócska színházban, fokozatos renddel és beosztással, lassan kint mindennel előre ellehetne készülni az uj színház előadásaihoz s a mi legfőbb, már egy kész repertoárral bírná a személyzet, melyből a java kiválogatva, a segéddarabok betanulva volnának s annál több idő maradna az uj színház uj műsorának még kitünőbb összetanulására. így igen erős, biztos és kényelmes alap vettetnék meg az uj színház kezdő nehéz évére már a régi szinházban, melynek tulajdonosa is meghozná legalább azt a hazafias áldozatot, hogy a magát úgyis busásan kifizetett épületet, Szeged művészeti nagyobb érdekéért, az utolsó évben ingyen, vagy legtöbb 5—6 forint játékonkénti díjért átengedné az új színház személyzetének. Bár találna helyesebb, gyakorlatiasabb, de egyszersmint biztos célra vezető fonalat valamely geniális fő, amely ezt a nehéz göcsöt jobban meg tudná oldani, mert ez kívánatos volna, ha ugyan valami általam ismeretlen nagy tőke állana a szegedi színészetet állandósítani óhajtó, világos elméjű hazafiak rendelkezésére. Az nagyon szomorú volna, ha könnyedén arra gondolnának, hogy az őszkor esetleg kapható egyénekből szervezzék az új színház személyzetét s épen a megnyitás előtti napokban. Sokféle furcsaság történik és esett már meg a nap alatt, meglehet, hogy Szeged állandósítandó színészeténél is ilyenféle furcsaságra lyukadnak ki az intéző férfiak; de elhihetik és én kötelességemnek érzem előre jelezni, hogy az ily módon való szervezés sok évre hátraveti azt a szép elvet, azt a magasabb ideát, mely a magyar faj polgári erényekben, tiszta magyarságban fénylő legnagyobb magyar városában az új színházhoz és ennek állandósított színészetéhez van kötve, a magyarságot szívén hordó hazafiak biztató reményéhez fűzve. E tekintetben kötelessége van Szeged városának szemben a művelt világ segélyével, a magyar állam, a magyar nemzet áldozatkészségével és szeretetével, amely oly féltékenyen tekint a jövő városára, mely a magyarság méhkasát szemléli Szeged városában! Öreg hiba volna hát elhamarkodni vagy elhanyagolni az első évben Szeged színügyét, mely egyik góca, központja leend a nemzeti jellegű művelődésnek, nemzetiségnek, a magyarság erősödésének és Szeged társadalmi életének. De anyagilag is fontos és Szeged városának helyi gazdasági érdeke is azt kívánja, hogy színészetének állandósítását biztos, jó alapon vigye keresztül, amely, mint a monumentális építmény, magasra emelve, megingathatlanul álljon szemben az esélyekkel, vészszel és viharokkal. Hiszen ha a többi, a másféle igényeket kielégítő dolgok mellett az újraépülő városban a színház, a színészet is meg fog felelni a kor igényeinek és kitűnő, művészi előadások tartatnak benne, egygyel több tényezőt - s pedig igen fontosat — nyer Szeged városa színházában is, mely a környékbeli módonosabb osztályt Szegedre fogja vonzani és a téli időszakban néhány hónapra Szegedhez fogja kötni ; mert kedvteléseit, szellemi és más igényeit tisztán és teljesen kielégítheti Szegeden. És mily nagy pénzforgalmat csinál maga a színtársulat is, ha biztos alapon állandósittatik s elhibázott szervezéssel nem tétetik ki örökös experimentációknak, folytonos esélyeknek. Kiszámíthatatlan előnyök vagy hátrányok következhetnek ebből ! Azért ideje lesz a szervezésre is gondolni, mikor az épület téglarakását megkezdik. Ez hamar, nagyon hamar nő és emelkedik és elkészültével készületlenül találhatja a helyes, a művészi szervezést. A franciák úgy építenek színházakat, hogy az épületrakás megkezdésével belefognak a belső fölszerelésekhez, a színpad építéséhez is, de egyszersmint az előadásokhoz megkívántató kellékek, a színpadi és művészeti fundus instruktus beszerzéséhez, majd jóelőre a művészi személyzet szervezéséhez s végül idejekorán az előadásokra való előkészületekhez — természetesen más, ideiglenes helyeken és termekben. Hátra van még arról szólani, hogy tulajdonképen kire bizassék a szegedi állandó színház igazgatása, vezetése ? A legegyszerűbb felelet erre az , hogy ha van pénz, van nagyobb tőke, akkor a városi hatóság kebeléből egy felügyelő hármas bizottságra és különösen ennek elnökére bizassék az egész színházügy, mely hármas bizottság a maga felelősségére válaszszon és szerződtessen egy művezetőt, akiben megbízva, vele az .