Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-27 / 245. szám

Huszonharmadik évfolyam 1881 Csütörtök, október 27-én 245-ik szám. Előfizetések legcélszerűbben posta­­utalvány útján eszközölhetők.Szegedi Híradó* POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ NAPifólAP, Megjelen:­­ ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: «legeden házhozhordásanl és vidékre postán: Egész évre . . . Ift írt — kr. Félévre .... 7, 50 , Évnegyedre . . . „ 75 „ Egy hóra ... 1 , 25 , Szerkesztőségi iroda, hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám­a, ára, G Isz. Hirdetésele dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 ter. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyitékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér” ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kv. Hirdetések fölvétetnek a főváros és a külföldi nagyobb hirdetés­­irodákban is. Kiadóhivatal: Berger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Négy hatalom találkozása! (Három közlemény.) I. (T.) Mikor a fejedelmek nem pusz­tán sétautazásképen, hanem, előre je­lezve, hivatalosan találkoznak,­­ az nem szokott történni kis dologért ; még eddig leggyakrabban azért történt, hogy mások ellen szövetkezzenek, avagy ma­­magukat mások ellen biztosítsák; ezek a mai találkozások pedig annál fonto­sabb látszattal bírnak, a­mennyiben oly körülmények közt, oly váratlanul és oly időben történnek, hogy ha fon­tosak nem volnának, egészen más mo­dorban történnének. Hanem egyszer csak nagy hirtelen összeölelkezik az orosz cár a német császárral, mikor mindenki tudta, hogy III. Sándor a németnek benső gyűlöletből ellensége. — Ezután rögtön emlegetik az orosz uralkodó és a mi uralkodónk találkozását, — holott mindenki tudta, hogy e két uralkodó érdekei homlokegyenest érintik egymást a keleten. Ehez nem is kellett egyéb, mint az olasz királynak és uralkodónk­­nak találkozása, hogy az európai fegy­veres békét lábon tartó legnagyobb el­lenségeket egymás nyakába borulni lássa az ember. Ez tehát nem természetes, nem ön­magából folyó, hanem mesterségesen, művészien összehozott oly találkozás, melynél a lángeszű politikusnak ügyes kezét, a Bismarck messze előrelátó nagy talentumát önkéntelenül is észreveszi az ember, és bármennyire igyekezzenek a hivatalosok és félhivatalosok azon, hogy e találkozások rendkívül nagy jelentősé­gét elvitassák, mi azt hiszszük, hogy ezeknél a találkozásoknál fontosabb vi­lágtörténelmi momentum már régen nem fordult elő. A­helyett azonban, hogy e találkozásoknak rész, az európai szabad­ságra nézve káros vagy háborús követ­kezményeket tulajdonítanánk,­­ a dol­got egészen más szempontból fogjuk föl, oly szempontból tudniillik, a­mely nem a levegőből szed össze apró politikai parányokat, hanem a 19-ik század civi­lizációjának és társadalmi fölfogásának a politikára is befolyó nagy hatását veszi figyelembe, a­mely hatást azok éreznek ma legjobban, a­kik trónon ül­nek s a kik alatt a trón inogni kezd ; s habár a találkozó uralkodók közt ural­kodónknak van a legkevesebb oka arra, hogy ebből a szempontból találkozzék, a többi trónokat fölforgatással fenyegető jelen viszonyokat egész közömbösséggel azért ő sem nézheti, s különösen ha oly megállapodás jöhet létre, mely a veszélyt megszüntetheti vagy jó időre elodázza, az ő reá is megnyugtató hatást gyako­rol. Hogy azonban ezen veszélyek el­hárítására minden inkább alkalmasabb, mint a háború vagy a reakció, azt a rö­­videszűek talán nem látják be, de Bis­marck herceg belátja s a nagyeszű ál­­lamférfiú mindenesetre oda fog munkál­kodni, hogy a mutatkozó veszélyeket a forrásnál keresse föl s gyökerükben irtsa ki. Az tehát a gordiusi csomó megol­dására vezethető fő-fő kérdés : hol rej­lik hát Európa veszedelme? Mit kell tenni hová, és mire kell hatni, hogy ez a ve­szedelem megszüntethető legyen ? Ha most már ezeket a veszélyeket illetőleg valaki abban a nézetben van, a­mely­ben mi vagyunk, — pedig, azt hiszszü­k, sokan vannak abban — s föltéve azt a lehetőséget, hogy ez a nézet, mint igen természetes és egyszerű, a Bismarck her­ceg nézetével is azonos, akkor a gor­diusi csomó megoldásának szálaira köny­­nyen rájöhetünk , mert azt a helyzet magától tárja elénk. Az európai társadalomban nagyon is neki indult szocialista, kommunista, nihilista s más egyéb mozgalmakat leg­­kiváltkép az a nyomott helyzet idézi elő, a­mely anyagi tekintetben Európa népeinek vállaira nehezedik, a­mely nyo­más napról-napra nehezebb lévén, a bármely alakban kitörhető katasztrófát napról - napra sietteti, s a nyomástól szabadulni igyekvő milliók közül gyor­san szaporodik azok száma, a­kik a nyomás megszüntetésére lehetőséget ke­resnek. E veszélyek terjedésére nézve tehát a jelen nyomott helyzet igen ter­mékeny talajt nyújt; a jelen nyomott helyzetet pedig, az okok okozóját, sem háború, sem reakció útján megszüntetni nem lehet, sőt ellenkezőleg növelni le­het. Már most egy oly mély belátásu államférfi, mint Bismarck, bizonynyal oda néz, a­hol a bajok fészke rejlik s az óvórendszabályok életbeléptetését min­denesetre úgy akarja intézni, hogy az intézkedés sikeres legyen. Tehet ő ma­gában Németországban bármit, ha az európai helyzet nem javul, s a külről befelé törő­­áradat az egyes intézkedé­sek szigetecskéit a legkönnyebb móddal elsöpri; ámde ha az intézkedések Európa­­szerte megtehetők, akkor azoknak egé­szen más mérvűeknek és más szabásúak­­nak kell lenniök. Van-e pedig csak egy ember is, a­ki ne tudná, hogy Európának ezt a nyo­mott helyzetét a fegyveres béke idézi elő? És olyan ember megint aligha van, a­ki ne tudná, hogy a­­fegyveres békének fő­ fő oka 1. a keleti kérdés ; 2. a francia revanche-háború lehetősége; 3. Olaszország összeütköztetése Ausztria- Magyarországgal. — Az olasz királyi pár bécsi látogatását megelőzött diplomáciai tárgya­lásokról Bécsből a következőket közüik : Az olasz diplomácia nagyon élénken kezdi érezni teljes elszigeteltségét. Franciaország ál­tal középtengeri érdekeiben megsérve azt tapasztalá, hogy nincs hatalom, mely az olasz érdekek iránt rokonszenvezne. A Berlinben olasz részről tett lépések föltűnő tartózkodás­sal fogadtattak, sőt utalás történt arra is, hogy Berlinbe az út csak Bécsen át vezet.­­ Ily helyzetben határozta el magát az olasz ki­rály a bécsi útra, mely Umberto király leg­személyesebb műve. Robilant követ, ismerve a bécsi körök intencióit s különösen a gróf Andrássy-politikát, mely az Olaszországgal való teljes egyetértésen is alapul, s a maga részéről mindig nemcsak helytelenítvén az Italia irredenta ü­zelmeit, hanem azok ellené­ben az olasz kormány erélyes föllépését is sürgetvén, e tekintetben a legszerencsésebb közvetítő volt a bécsi és a római udvarok között. Az olasz király látogatása arra van hivatva, hogy benső személyes viszonyt hozzon létre Ferenc József s Umberto uralkodók között. S ennek a viszonynak nagyon könnyen lehet azon következése, hogy Olaszország az osz­­trák-magyar-német szövetséghez csatlakozik, a­mi egyrészt biztosítja monarchiánkat, hogy Trentinót s Triesztet egy európai konfliktus esetében nem kell Olaszországgal szemben védnie, másrészt biztosítja Olaszország közép­tengeri érdekeit Franciaországgal szem­ben. Sőt következményeiben igen megnehezítvén Fran­ciaország minden harci akcióját, egyszersmind az európai béke biztosításául szolgálhat. az első osztályú vaskorona -rend, d­e­­ díszítette föl. Szende a kitüntetet kegyel­mes kézirat mellett kapta meg, melyben a mi­niszternek a honvédelmi intézmény fejlesztése körüli érdemei emeltetnek ki. — Szende Béla honvédelmi minisztert — mint a „Hon“ írja — ő fölsége a király — B­e­l­g­r­á­d­b­ó 1, f. hó 21-ről, a kö­vetkező érdekes közleményt hoz a „P. Corr.“. A miniszterválság teljesen elintézettnek tekintendő és pedig oly módon, mely ép úgy megfelel az ország érdekeinek, mint a szabad­­elvű­ párt követelményeinek. M­i­j­a t­o v­i­c­s Zedomil, a­ki mint párt- és Szakember egy­­iránt nagy tekintélynek örvend, végleg átvette a pénzügyminisztérium vezetését. A miniszté­rium egy új tagot is nyert R­a­d­o­v­i­c­s sze­mélyében, a­ki az igazságügyi tárcát kapta. Pirotsanatz, a kabinet elnöke, a kül­ügyi tárcát vette át, s a kérdés most már az, vájjon képes lesz-e oly szerencsével és sikerrel folytatni azt a külügyi politikát, a­melyet elődje, Mijatovics megkezdett. Minden attól függ, vájjon képes lesz-e az új külügyminiszter kellőleg ápolni azon jó viszonyt, a­melyet elődje Ausztria - Magyarországgal megalapított, mert ettől függ Szerbia beléletének sikeres fejlő­dése is. E tekintetben azonban határozott igennel lehet felelni, mert Pirotsanatz ellensége a kétes helyzeteknek és minisztertársaival meg van győ­ződve, hogy nem szabad eltérni attól az úttól, melyre a minisztérium 1880. novemberben lépett úgy a külügyi mint a belpolitika szem­pontjából. A berlini kongreszszus által teremtett hely­zet határozott irányt jelölt ki Szerbia politiká­jának, a­melytől nem térhet el szerb állam­­férfiú a­nélkül, hogy hazájának jelentékeny károkat ne okozzon. Ha már a keleti zavarok előtt mindazon félreértések, a­melyek Ausztria-Magyarország és Szerbia közt fölmerültek, ez utóbbira nézve mindig kellemetlen következménynyel jártak, az 1877. és 78-iki események után ily félre­értések valóságos veszedelmet képezhetnek, miket kötelessége minden szerbnek óvatosan kerülni. Pirotsanatz igen eszes és gondolkozó ál­lamférfin,­ki egész tevékenységét ezen jó vi­szony megszilárdítására fordítja és egyúttal megerősíteni igyekszik azon alapokat, melyeken az új és független Szerbia nyugszik, s így föl­tehető, hogy őszinte baráti érzelem fogja politi­káját Ausztria-Magyarországgal szemben vezetni. Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt, és vége.) Akárhogy forgassuk is hát elménkben ezt a nehéz dilemmát, megoldására nézve nem ma­rad más hátra, mint hogy az új színház meg­nyitását előző évben már szerveztessék a sze­mélyzet s a régi bódé -színházban tartson elő­adásokat egész éven át. Ennek fölötte sok előnye van s csupán az az egy hátránya, hogy egy igazgatói fundus instruktust kell vásárolni, mely azután az uj színház fundus instruktusá­nak olyan ócska, rongy alapjává válnék, melyre a díszes, az uj mellett minden színháznak úgy is szüksége van. Ennek a megoldásnak egyik legfőbb előnye az volna, hogy egy összeszo­kott, összetanult színtársulatot lehetne egyszerre az új színházba átültetni, még­pedig az új színház vezetésének rendszerében és mértéke, elve és iránya szerint összegyakorolva, egy év alatt erősen kifejlesztve, anélkül, hogy az tete­mesebb áldozatot igényelne. Ez egy évi előleges működés alatt az ócska színházban, fokozatos renddel és beosz­tással, lassan kint mindennel előre el­lehetne készülni az uj színház előadá­saihoz s a mi legfőbb, már egy kész repertoár­­ral bírná a személyzet, melyből a java kiválo­gatva, a segéddarabok betanulva volnának s annál több idő maradna az uj színház uj mű­sorának még kitünőbb összetanulására. így igen erős, biztos és kényelmes alap vettetnék meg az uj színház kezdő nehéz évére már a régi szinházban, melynek tulajdonosa is meg­hozná legalább azt a hazafias áldozatot, hogy a magát úgyis busásan kifizetett épületet, Szeged művészeti nagyobb érdekéért, az utolsó évben ingyen, vagy legtöbb 5—6 forint játékonkénti díjért átengedné az új színház személyzetének. Bár találna helyesebb, gyakorlatiasabb, de egyszersmint biztos célra vezető fonalat va­lamely geniális fő, a­mely ezt a nehéz göcsöt jobban meg tudná oldani, mert ez kívána­tos volna, ha ugyan valami általam isme­retlen nagy tőke állana a szegedi színészetet állandósítani óhajtó, világos elméjű hazafiak rendelkezésére. Az nagyon szomorú volna, ha könnyedén arra gondolnának, hogy az őszkor e­s­e­tl­e­g kapható egyénekből szervezzék az új színház személyzetét s épen a megnyitás előtti napokban. Sokféle furcsaság történik és esett már meg a nap alatt, meglehet, hogy Szeged állan­­dósítandó színészeténél is ilyenféle furcsaságra lyukadnak ki az intéző férfiak; de elhihetik és én kötelességemnek érzem előre jelezni, hogy az ily módon való szervezés sok évre hátra­veti azt a szép elvet, azt a magasabb ideát, mely a magyar faj polgári erényekben, tiszta magyarságban fénylő legnagyobb magyar vá­rosában az új színházhoz és ennek állandósí­tott színészetéhez van kötve, a magyarságot szívén hordó hazafiak biztató reményéhez fűzve. E tekintetben kötelessége van Szeged vá­rosának szemben a művelt világ segélyével, a magyar állam, a magyar nemzet áldozatkész­ségével és szeretetével, a­mely oly féltékenyen tekint a jövő városára, mely a magyarság méhkasát szemléli Szeged városában! Öreg hiba volna hát elhamarkodni vagy elhanyagolni az első évben Szeged színügyét, mely egyik góca, központja leend a nemzeti jellegű műve­lődésnek, nemzetiségnek, a magyarság erősö­désének és Szeged társadalmi életének. De anyagilag is fontos és Szeged városá­nak helyi gazdasági érdeke is azt kívánja, hogy színészetének állandósítását biztos, jó alapon vigye keresztül, a­mely, mint a monumentális építmény, magasra emelve, megingathatlanul álljon szemben az esélyekkel, vészszel és vi­harokkal. Hiszen ha a többi, a másféle igényeket kielégítő dolgok mellett az újraépülő városban a színház, a színészet is meg fog felelni a kor igényeinek és kitűnő, művészi előadások tar­tatnak benne, egygyel több tényezőt - s pe­dig igen fontosat — nyer Szeged vá­rosa színházában is, mely a környékbeli módo­­nosabb osztályt Szegedre fogja vonzani és a téli időszakban néhány hónapra Szegedhez fogja kötni ; mert kedvteléseit, szellemi és más igényeit tisztán és teljesen kielégítheti Szegeden. És mily nagy pénzforgalmat csinál maga a színtársulat is, ha biztos alapon állandósitta­­tik s elhibázott szervezéssel nem tétetik ki örö­kös experimentációknak, folytonos esélyeknek. Kiszámíthatatlan előnyök vagy hátrányok következhetnek ebből ! Azért ideje lesz a szer­vezésre is gondolni, mikor az épület téglaraká­sát megkezdik. Ez hamar, nagyon hamar nő és emelkedik és elkészültével készületlenül ta­lálhatja a helyes, a művészi szervezést. A franciák úgy építenek színházakat, hogy az épület­rakás megkezdésével belefognak a belső fölszerelésekhez, a színpad építéséhez is, de egyszersmint az előadásokhoz megkívántató kellékek, a színpadi és művészeti fundus in­­struktus beszerzéséhez, majd jóelőre a művészi személyzet szervezéséhez s végül idejekorán az előadásokra való előkészületekhez — ter­mészetesen más, ideiglenes helyeken és ter­mekben. Hátra van még arról szólani, hogy tulaj­donképen kire bizassék a szegedi állandó szín­ház igazgatása, vezetése ? A legegyszerűbb felelet erre az , hogy ha van pénz, van nagyobb tőke, akkor a városi hatóság kebeléből egy felügyelő hármas bizott­ságra és különösen ennek elnökére bizassék az egész színházügy, mely hármas bizottság a maga felelősségére válaszszon és szerződtessen egy művezetőt, a­kiben megbízva, vele az .

Next