Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-11-08 / 254. szám
lyezi és azok gyámolítására a rendelkezésére álló alapból pénzsegélyt szavaz meg. E humán célú intézmény létesítése a viszonyok kedvezőtlensége miatt eddig halasztást szenvedett. Most azonban életbe léptettetik és a szegedi ipartársulatnak dicsőségére szolgál, hogy annyi irányban kifejtett tevékenysége mellett a humanismusról sem feledkezik meg és a testvértársulatoknak üdvös példaadásul megteremté a szépcélú intézményt. Az alapszabályok, melyek kimerítő intézkedéseket tartalmaznak a segélyzőpénztár szervezetéről, a kezelésről, a segélyezés feltételeiről, módozatairól, a számadásokból stb., a közgyűlés által egész terjedelmükben közhelyesléssel elfogadtattak. A humán célú intézmény ismertetésére annyit jegyzünk meg, hogy az ipartársulat saját vagyonából 500 frtot tesz le a segélyző-pénztár alaptőkéjéül. A tőke gyümölcsözőleg kezeltetik és csak az esedékes évi kamatok fordíttatnak segélyezésre. A szerény alap kezdetnek elég, mert az ipartársulat tevékenysége garanciát nyújt arra nézve, hogy a tőke mielőbb tekintélyes összegre fog növekedni és évről-évre fokozatosan gyarapodik. A segélyalap gyarapítására az alapszabályok rendelkezése szerint az ipartársulat saját házában házi kiállításokat és sorsolásokat fog rendezni. A segélyző pénztárra vonatkozó alapszabályok az újonan átdolgozott egyesületi alapszabályokkal együtt jóváhagyás végett föl fognak terjesztetni a belügyminisztériumhoz. Ezek után a közgyűlés áttért a tervbe vett iparlap ügyére. Rainer Ferenc elnök általános vonásokban jelezve azon szempontokat, melyek a választmányt a lap megindítására ösztönözték, kiemelte, hogy úgy a szegedi iparosok körében élénk óhaj tárgyát képezi a lap megindítása, valamint e tekintetben több vidék tekintélyes iparosai is, mint iparos gyűlések alkalmából történt érintkezések idején kifejezett kívánságukból kitűnt, melegen osztják e közóhajt. A választmány a lap ügyében megtette az előmunkálatokat, s a lap szellemi és anyagi ügyeinek vezetésére Bakay Nándor elnöklete alatt egy 25 tagból álló lapbizottságot alakított, mely az ipartársulat erkölcsi támogatása mellett intézni fogja a lap kiadását. Ezután Bakay N.mint az ügy előadója, részletesen kifejtette azon fontos érdekeket és szempontokat, melyek a lap megindítását szükségessé teszik, s fölolvasta a lap programmját, melyben azon szempontok általános vonásokkal jelezve vannak. A Szegeden létesítendő iparlap a szó valódi értelmében vett magyar nemzeti iparnak kíván hivatott és szakszerű orgánuma lenni, és így országosan érzett hézagot pótol. Bakay hangsúlyozza, hogy a magyar ipar ügyeivel foglalkozó időszaki sajtó, egykét hivatott írót kivéve, ma jobbára szédelgők kezében van, akik szakismeret, tanulmány és hivatás nélkül hívatlanul foglalták el azon helyeket, melyeket betölteni nincs képességük és működésük nem hoz sem hasznot, sem tisztességet a magyar iparra és iparos osztályra. Ez az oka egyrészt, hogy az iparosság nagyban érzi egy hivatott szakközlöny szükségét. Ezután szóló szép érveléssel kifejti, hogy Szeged iparosaira, a város földhazi helyzeténél és közgazdasági és magyar nemzeti missziójánál fogva, fontos küldetés vár a magyar ipar fejlesztése tekintetében, és ezen érdek és küldetés kötelességévé teszi a szegedi iparosoknak, hogy városukban az iparügyek terén a magyar iparosság számára egy vezérszerepre hivatott szellemi központot teremtsenek. A lapbizottság a lap támogatására fölhívást szerkesztett az ország ösyes iparosaihoz. E fölhívást az ipartársulat magáévá tette és saját nevében rendelte szétküldetni az ország összes ipartársulataihoz. A lap programmját és beosztási tervezetét szintén egyhangú helyesléssel fogadta el a közgyűlés. A lap programmjából kiemeljük még azt, hogy az iparlap politikai párttekinteteket mellőzve, kizárólag iparügyekkel fog foglalkozni. Az „A 1 fö 1 d i i p a r l a p“ hetenkint egyszer, szombaton jelenik meg. Az első mutatványszám december folyamában fog kiadatni s azontúl január hótól kezdve rendes folyamába lép. Előfizetési ára egész évre 4 frt, évnegyedre 1 frt. A lap kiadónk nyomdájában fog nyomatni. A lap szerkesztését Bakay Nándor vezeti mint vezérszerkesztő, Lévay Ferencnek, lapunk főmunkatársának segédkezése mellett, ki az iparügyek iránti meleg érdeklődésénél fogva, a vett fölhívás folytán készséggel ajánlotta föl közreműködését, mint az iparlap leendő segédszerkesztője. A közgyűlés egyhangú éljenzéssel fogadta a lap ügyében tett előterjesztéseket s kimondta a lap megindításának szükségességét, fölajánlta erkölcsi támogatását a lap számára és Bakay Nándornak a lap megindítása körül kifejtett fáradozásaiért köszönetet szavazott. A színügyi választmány bizottsága „A borbély kelepcéje“ című népszínművet előadásra ajánlotta. A mű szerzője Farkas Antal főreáliskolai tanár. Mint halljuk, a műnek tősgyökeres népszínmű jellemalakjai vannak, nyelvezete pedig kiválóan népies, a nép gondolkodását és érzületmódját visszatükröző. Dalai egészen újak, s ezekre a zenét Roth Endre helybeli zenetanár készítette, míg a hangszerelés színtársulatunk karmesteréé, így hát egészen szegedi termék. Körülbelül két hét múlva fog színre kerülni. — Az alsóvárosi társalgóegyesület tegnap délután megtartott tisztújító közgyűlése, a tagok nagy részvéte mellett, az alábbiak szerint folyt le. Molnár János elnök az ülés megnyitása után az egyesületnek az utóbbi három évi ciklus alatt kifejtett működéséről, vagyoni viszonyairól és a könyvtár állapotáról röviden jelentést tévén, a saját, valamint tiszttársai nevében megköszönte az eddigi kitüntető bizalmat és az egyesület ügyeinek vezetéséről lemondott. A közgyűlés az elnöki beszámolót tudomásul vévén, az elnöknek és a leköszönt tisztikarnak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Ezután titkos szavazással, László Gyula elnöklete alatt, az új tisztikar és a 20 tagból álló választmány alakíttatott meg a következő eredménynyel . Elnökké csaknem egyhangúlag újból Molnár János választatott meg; igazgatóvá nagy szótöbbséggel dr. Erőskövy János, jegyzővé Szendrei Pál, pénztárnokká Fenyvesi János, könyvtárnokká Lévay Béla, ügyészszé Enghi K. Imre. Választmányi tagok lettek : Csányi Pál, Stein János, Fodor Ádám Imre, Kernyi István, Kamocsai Imre, Kovács Nándor, László Gyula, Móric Gábor, Molnár József, Pintér György, Póka István, Pálfy Sándor ügyvéd, Rózsa Antal, Sághy Endre, Szluha Ágoston, Takács Károly, Tombácz János, Vida Ferenc, Veszelinovics Bazil, Varga Antal. Ezután a közgyűlés nagy lelkesedéssel Pálfy Ferenc polgármestert tiszteletbeli elnökké választotta meg. Megválasztatott továbbá tiszt, alelnökké Ambrózy Ferenc, tiszt, jegyzővé Nagy János, tiszt, könyvtárnokká Rokosnyi Pál. A választás megtörténte után az ügyész indítványára a közgyűlés utasította a választmányt, hogy az egyesület vagyoni viszonyainak javultával a lehetőség szerint intézkedjék egy nemzeti, egy a város színeit viselő és egy gyászlevagó beszerzése iránt. A közgyűlést zene mellett kedélyes társas vacsora követte, amelyben mintegy százhuszan vettek részt, s amely abban különbözött — s talán különb is volt — sok más lakománál, hogy toaszt nélkül folyt le. De nem csupán ebben a tekintetben sikerült jól a vacsora, hanem abban is, hogy Szekula Julcsa, az egyesületi vendéglős, igen jó magyaros ételeket tálalt föl. Vacsora után a fiatalság táncra kerekedett s rúgta a port virradtig. — Rendőri: Pap Nándor, szabadkai illetőségű megrögzött tolvaj, szombaton délelőtt két db malacot árult a sertéspiacon. A rendőrség a nevezett malacos gazdát gyanúsnak találván, a malacokkal együtt behajtotta a városházához. Pap itt kereskedőnek vallotta magát, a szabadkai rendőrségtől érkezett sürgöny-tudósítás azonban csakhamar lerántotta a malackereskedő álarcát, bemutatván őt mint rögzött tolvajt, azaz mint olyan kereskedőt, aki a más jószágával szokott üzérkedni. — Előléptetés. Vadász József pénzügyi titkár földinket a legutóbbi honvédségi előléptetéseknél honvéd főhadnagggyá léptették elő. — Kövezetvám kiutalványozása. Az államvaspályán érkezett szállítmányok után beszedett kövezetvámdijak fejében a nevezett vasút igazgatósága a f. évi július hóról 2558 frt 64 krt utalványozott ki a városi pénztár javára és erről a tanácsot, az illető utalvány átküldése mellett értesítette. TÁRCA. A champagnei hercegnő, Palkó Eliz beszélte. Fordította: HANG FERENC. (Folytatás.) Ez a beszélgetés a két fivér között mindenszentek napja előtt történt, de a közelebbi estén Guy még jobban el volt ragadtatva e sajátságos asszonyi lény által, aki egyedül ő iránta volt gyöngéd, a többiek iránt pedig komoly és hallgatag. És az órák így múltak, mígnem a fényesen világított étteremben hirtelen emelt hangulat szállotta meg a kis kört. Tréfáltak és nevetgéltek a gazdagon terített asztal körül. Cyrilla ebédjei híresek voltak, kitűnően lehetett nála étkezni. — A herceg elsőrangú ínyenc volt. Melusine a fivérek közt ült. Most már egészen más volt. Arca sugárzott, ajkairól tréfa és elbűvölő csevegés hangzott. — Mindenkire tudott alkalmazni találó szót, minden jelenséget megfelelő világításba helyezett. Párizsról beszéltek. — Nekem honvágyam van, Párizsba vágyom — mondá Melusine. — Oh fényes, szép hazám, mennyire szeretlek ! Itt oly nehéz derültnek lenni, itt valóban a legderültebb hely volt és marad a Tussand asszony ijesztő kamarája. Nevettek. — Melusine-nek kölönös hajlama van az ilyen helyiségek iránt — szólt Cyrilla. — Mindennap meglátogatta azokat s a viaszemberek kedvesebbek valának neki, mint mi. Én magam csak azért megyek oda, hogy Franciaország legszebb asszonyát csodálykal, a szent Amaranthe varázsló alakját, akit, míg élt, egy férfi sem nézhetett büntetlenül. — Azt mondják, hogy még halála után is démoni varázst gyakorol — jegyzé meg D. herceg. — Egyetlen menyasszony sem engedi meg vőlegényének, hogy sz. Amaranthe-nál látogatást tegyen az ő oltalmazó kísérete nélkül. Ez a varázsos viaszkép állítólag minden szerelmesre veszélyt hoz. — Kérlek, ne beszéljetek azokról a csúnya viaszalakokról — könyörgött a szőke Arabella — én félek tőlük ! Melusine, beszélj nekünk valami víg párizsi történetet. Melusine az ő édes hangján, kezében pezsgős pohárral, a Variété folyosójáról egy pikáns történetkét mondott el. Senki sem volt képes valamit nálánál kecsesebben elbeszélni; égő arca, csillogó szemei és mosolya mindenkit magukkal ragadtak. Amint befejező előadását, Guy felé fordult és pillantása mint egy vakító világsugár találá azt. Guy fölugrott, magasra emelő poharát és szenvedélyes fölindultsággal kiáltá: — Éljen a champagnei kisasszony! Hangos ujjongás kisérte a felköszöntést. Ismételték, a poharak csörögtek, kiáltottak s nevettek összevissza. Melusine kivette rózsáját hajából, könnyedén poharába marta és Guy mellére tűzte. Gyönyörű fejét feléje hajtó, vékony, fehér ujjai szemei előtt játszottak és ezen állásában reszketve suga az ifjú: „Szeretlek!* — Ma este ! — mondá a nő könnyedén, mialatt a rózsát föltűzte. — Az örökkévalóságig ! — Minden férfi azt mondja, én többé egynek sem hiszek ! — Nekem hinned kell ! — Próbáját kell adnod ! — Amilyent csak akarsz! Szólj, én kész vagyok éretted mindenre ! — A szerelmi udvarok hölgyei lovagjaikat minden időben csak egy kiállott szerelmi próba után hallgatták meg. — Meghaljak éretted ? Szín ház. Szombaton, ,A szigetvári vértanuk“. A színház igen szépen megtelt, amit nem merünk a darab vonzóerejének tulajdoníthatni, mert arról már van sajnos tapasztalatunk, hogy nálunk a nemzeti drámákra nem igen telik meg a színház, hanem tulajdonithatjuk azt Temesváryné fölléptének, a kit a közönség ez alkalommal mint szerződött tagot is igen melegen fogadott s csinos csokorral és szép nemzeti szalagos koszorúval tüntetett ki. Temesváryné Anna szerepét játszotta minden részében határozott sikerrel. Játéka magán viseli az igazi művészetet jelző attribútumokat : a nyugalmat és a természetességet. S látszik, hogy behatóan tanulmányozza szerepeit; figyelme kiterjed a legapróbb részletekre; nála nincs véletlen, játékát a művészi kiszámítás vezeti, amelynek hatását aztán a pillanat inspirációja csak fokozza. Nem akarjuk mindezzel azt mondani, hogy Temesváryné már bevégzett művésznő, de igenis azt, hogy fölül emelkedett a puszta mesterséget jelző formákon s oly magaslaton áll, a hol már vannak művészien sikerült mozzanatok s a hol a nézőnek és hallgatónak tiszta, zavartalan élvezetet nyújt. Kiválóan sikerült mozzanatai voltak : Anna panasza az első felvonásban, amelyet rokonszenves, szép hangjával oly szépen szavalt, hogy viharos tapsot aratott, továbbá a végső nagy jelenés, ahol a szigeti hősök dicső kimúlását festi. Ez utóbbi részletet megrázó drámai hatással szavalta el. Valóban csak őszinte elismerésünket fejezhetjük ki Aradinak Temesváryné szerződtetéséért. Most már lehetséges lesz a drámai művészet nagyobb mérvű kultiválása, amelynek egyetlen jól sikerült jelenete többet ér, mint egy fél tucat operett. Juranicsné szerepét , Vécsei Anna hirtelen roszulléte miatt, az utolsó pillanatban Papp Laura vette át s ezt tekintve, elég jól elmondotta szerepét. A férfiak közül Szeles vált ki Zrinyi szerepében ; csak az a kár, hogy szerepét jobban be nem tanulta, mert igy a legszebb helyeknél, pl. a Zrinyi esküjénél is, sok olyan került bele, amit Jókai nem írt meg. Szulejmánt Demény játszotta. E fiatal színészben van tehetség; hangja rokonszenves, modulatio képes; még ugyan nem tud kellőleg árnyalni és beosztani s a taglejtései is még szögletesek, de az a tűz, a melylyel játszik, élénk tempera—--- ITI _ I----_ — Nem, csak Amaranthe asszonyt, az élenállhatatlan viaszhölgyet látogasd meg ebben az órában és vidd el neki rózsámat. Guy holthalavány jön. — Valami mást válaszsz! — dadogá. — Egy vallomást kell neked tennem. Én sohasem voltam Tussand asszony rémkamarájában, az emberi alakok e borzasztó kiállításában, melyek az életet majmolják és mégis haltak. Mint gyermeket kényszeríteni akartak reá és ájultan vittek haza. — És te mondod, hogy szeretsz ? Menj, Guy, te egy . . . — Megállj !.. Megyek ! De senki sem tudja meg itt, hová — szólt az ifjú gyors lélegzéssel és borús pillantással. — Ne láss gyávának. — De hogyan juthatok ebben az órában oda be ? — Itt van egy kis kulcs, ez az első terem oldalajtaját zárja ki. Mondd a házban a kapusnak nevemet és be fog ereszteni. Én Tussand fiát ismerem. Most alig van tíz óra. Egy kocsin gyorsan a Kensington-Gardenbe érsz. A múzeum a Baker- streeten van. Szerezz egy kis lámpát Cyrilla szolgájától. A rémkamara feketére festett bejáratánál, melyben a Guillotine minden borzadalma és Anglia összes gonosztevői egyesülve vannak, egy gyertyákkal teli kargyertyatartó áll. A gyertyákat meggyujtod és így Amaranthe asszonyt a legteljesebb gyertyafényben fogod látni. Nézd meg őt jól, tedd ezt a rózsát kezébe és aztán beszéld el nekem, megengedé-e neked, hogy engem tovább is szeress. Én elvárlak itt, még ezen éjjel Guy! Menj, győzd le mindazokat, akik valaha szerelemről beszéltek előttem. Az ifjú egy kis kulcsot érzett kezében s mintegy álomban fölemelkedett. — Hová megysz ? — kérdé Francis, ki a halk beszélgetést növekvő nyugtalansággal szemlélte. — Egy lovag szolgálatot teend nekem és egy könyvet fog elhozni, a melyről beszéltünk — felelé a Variété színésznője nyugodtan. Vegyes. Lukács Móric, veterán írónk, tegnapelőtt elhunyt. A csaknem hetven éves, érdemekben gazdag aggastyánt hosszas szenvedés után érte el a halál, a melyet szeretett hitvese, Birly Krisztina elhunyta óta várva-várt. Utolsó évei csöndes szenvedés voltak, melyeket nemes, gondolkozása és életbölcsesége enyhített meg. Voltak azonban nagyon csüggedt percei s ilyenekben született meg az a beszédje, melyet mint a Kisfaludy-társaság elnöke tartott négy év előtt ; az öngyilkosság jogosultságát fejtegette a gyász és hitvesztettség hangján. Az irodalomban működése nem volt zajos, de komoly és tartalmas. Mint a Fővárosi Lapok írja, igen ifyan lépett föl, mint angol költők, Pope, Byron, stb. műfordítója az Aurorában, b. Eötvös Árviz könyvében és a Társalkodóban. Pope-nak A műbirálat című tankölteményét és Cervantes Bőkezű szeretőjét a Kisfaludy-Társaság számára fordította le a negyvenes években. Mint politikai iró b. Eötvössel lépett föl a fogház-javítás ügyében irt munkával. A Szalay László Budapesti Szemléjébe is irt néhány tanulmányt. A Csengery Pesti Hírlapjában számos vezércikket irt s ugyanakkor az augsburgi Allgemeine Zeitungban ő volt a magyar ügyek ismertetője és védője. Az első kormánynál Klauzál mellett államtitkár volt, de anyja súlyos betegsége miatt vissza kellett.— Küldd a szolgát, kedves öcsém, az éj hideg s te lázas vagy. — Kocsira ülök s egy óra múlva itt leszek. Élj boldogul, Francis! — Kezét nyujtá fivérének, üdvözlé a társaságot és eltávozott. — Francis utána akart menni, de Melusine mosolygó pillantása visszatartó. Székét a lordéhoz közelebb taszita. — Te nagyon szereted ezt a szép fiút ! — kérdé őt. — Nagyon, hiszen már régen tudod. — Jobban, mint Geraldine ladyt? Izzó pir futa el a férfi arcát. A nő kegyetlen pillantását nem bírta kitartani. Sokkal jobban ! — rebegő végre alig hallhatóan. — Énekelj, Marino ! — parancsoló most Melusine a szép olasz felé fordulva. — Anynyira szeretem az örök szerelemről és a kiállhatatlan tűzről szóló hazug dalaidat hallani! A zongorát fölnyitották s Marino énekelt. — A gyertyák ma oly homályosan világítanak és dalaid oly fáradtan és szomorúan hangzanak — szólt egy idő múlva a champagnei hercegnő, — engedj engem énekelni. — És kebelében teli pohárral, Orsino bordalát énekelte Borgia Lucretiából. Mily gyönyörűen hangzók e fátyolozott hang, mily elbájoló volt az énekesnő előadása, mennyire megrázkódtató a szíveket a negédes dal ; valódi énekes, pezsgő champagnes volt . .. Cyrilla vendégei közt a legkicsapongóbb jókedv uralkodott mindenszentek estéjén. Nevettek, ujjongtak, virágokkal hajigálták és csudálták egymást, de mindenki legjobban csudálta a champagnei hercegnőt. Oh, mily szép, mily csábító volt ő! Mint tűsejt és világított! Francis látásánál elfelejtő öcscsét és minden gondját. — Geraldine ladyt már rég elfelejtette. (folytatása következik.) mentumra mutat, melyet az idő a a szorgalom ki fog fejleszteni. Mint segédszínész nagyon jó aquizíció. Az előadás nem tartozott a sikerültebbek közé s nagyon sok olyan zavaró körülmény fordult elő, amik az illúziót tönkre tették, így a vitéz Ali Portuk behozott holtteteme nyilván valami dilettáns halott által volt betöltve, a ki valószinüleg nem helyezkedvén jól el, még egy végsőt rúgott a közönség előtt, úgy, hogy erre általános kacaj tört ki s igy a jelenet végkép tönkre ment. Ilyen volt az is, mikor Zrinyi a végső csatára öltözik s azt mondja Lőrénknek: hozd el a mentémet, a mely esküvőm óta nem volt rajtam . Serénk pedig behozta ugyanazt a mentét, amelyet Zrinyi az egész előadáson viselt. Aprólékos hibák ezek, de az illúziót nagyban rontják. Gondos rendezés mellett ilyesmiknek nem szabad előfordulni. Irodalom. Az Ország-Világ kéthetenkint megjelenő képes lapnak IV. száma igen érdekes tartalommal jelent meg. A lap élén Ifj. Ábrányi Kornél érdekes regényének, az Elvált férjnek folytatását találjuk ; utána következik A király csókjai és A báróné szelleme című érdekfeszítő regénynek folytatása. A szépirodalmi részben van még Várady Antalnak megható költeménye: A halottak éneke. Igen érdekes történelmi cikk: Mária Terézia királynő látogatása Magyarországon, dr. Csánki Dezsőtől; továbbá van a füzetben egy szépen írt nemzetgazdasági cikk a fényűzésről, Láng Lajostól, és egy orvosi a talaj összefüggéséről az ember egészségével. A tárcában Jean d’or szellemesen cseveg a szerelemről és az apróbb rovatok, u. m. irodalom, zene, színház, képzőművészet, társulatok, hymen, gyászrovat, régészet, kiállítások, állatvilág, sport, stb igen élénkek. A füzetet több rejtvény zárja be. A képek közül első helyen érdemel említést Bruck Lajos festő hazánkfiának Kellemetlen percek című képe, továbbá A csikós, Éj a tengeren, Temetőben, Tiszaparti halászok, a párizsi villanyossági kiállítás, cirkuszi képek, stb. A gyönyörű kiállítású és változatos tartalmú lapot melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ára egy negyedévre csak 2 frt 50 kr, előfizethetni minden könyvkereskedőnél vagy a kiadóhivatalban (IV. koronaherceg utca 3. sz. I. emelet).