Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-12-03 / 276. szám

Hogy ezen intézkedés a taneredményre nézve kiváló fontossággal bír s hogy ez ismét egyik szép jele azon atyai gondozásnak, mely­ben ezen tanintézetünk a magas minisztérium által részesittetik, e helyen bővebben fejte­getni és mérlegelni teljesen fölöslegesnek tartom. Helyiség- és fölszerelésről a város tartoz­ván gondoskodni, a párhuzamosítás folytán szükségessé vált fölszerelésre nézve az intéz­kedések kellő időben foganatosítva lettek, azonban a még szükséges egy tanterem szapo­rítása csakis a jelenlegi tanszerteremnek kettéválasztása által volt ideiglenesen eszközöl­hető. Ha emellett figyelembe veszszük azt, hogy e tanintézetnél a VI. osztály ez idő szerint egy szobácskában, a­mely legtölebb 8 tanuló be­fogadására elegendő, van elhelyezve , hogy a jövő tanévre ezen osztályban is legkevesebb 16 tanuló elhelyezéséről kellene gondoskodni, könnyen levonhatjuk a következkeztetést, hogy az eddig rendelkezésünkre állott helyiség a jövőben aligha leen, elegendő s az újabb intéz­kedés szükségessége valószínűleg be fog kö­vetkezni. Ezen tanintézet népesedési viszonyairól az alább közlendő statisztikai adatok elég fölvilá­­gosítást nyújtandnak, itt csak azon valóban fontos jelenséget óhajtom fölemlíteni, hogy az 1879—80-ik tanévben az V. osztályba járt ta­nulók létszáma ezen lefolyt tanévben 6-ről 19-re emelkedett. A felsőbb osztályok népese­désére nézve mindenesetre figyelembe veendő adatnak kell ezt tekintenünk. Iskolai szükségletekre és a tanszerek fo­kozatos gyarapítására e tanintézetnél az 1880— 81 - ik tanévre 537 frt 80 kr jön előirányozva s mivel tandíjból 183 frt folyt be, a városi tár terhére 354 frt 80 kr esett. Fölemlitendőnek tartom még, hogy Kutassi János és Kiss István, a polgá­raiskolánál fölté­telesen alkalmazott tanerők közül az utóbbi a történet­tudományi körből tanképesitését meg­szerezte s igy a megválasztása alkalmával eléje szabott föltételnek eleget tett, előbbi azonban azt ezúttal meg sem kísérletté, hanem a tanév végével állomásáról leköszönt s az ekként üre­sedésbe jött nyelv- és történettudományi tan­székre a pályázat 1. évi aug. 20-ig terjedő ha­táridővel szintén ki jön hirdetve; a hármas kijelölés eszközöltetett s kinevezés végett a magas minisztériumhoz fölterjesztetett. Szép sikerrel működő polgári leányisko­lánknál még mindig megoldásra váró kérdések az I. osztálynak párhuzamosítása s a IV. osztály­­nak megnyitása. S minthogy azoknak utjából a főakadály, t. i. a helyiség kérdése, a meg­kezdett építkezés folytán már el leend hárítva, nem kétkedem azon, hogy a tek. köztörvény­hatósági bizottság az iskolaszéknek azok meg­valósítására vonatkozó javaslatait és előterjesz­téseit figyelembe veen­i s a szükséges költsé­geket eddig mindenkor tapasztalt áldozatkész­séggel meg fogja szavazni és igy azt, mint magasztos föladatának megoldására teljesen alkalmas és a kor követelményeinek megfelelő tanintézetetet, a nőnevelés előbbvitele céljából, a további használatra a szülők rendelkezésére fogja bocsátani. (Folyt. köt.) TARCA: A kit házasítanak. (Folytatás.) Az asztalka rakva volt apró csecsebecsék­kel. Egy kis álló ébenfa-keretben ott volt Karolina arcképe is. Mohó örömmel kaptam ajkaimhoz s csókkal halm­ozom a hideg, érzé­ketlen üveget. És milyen jól esett az nekem ! — Az a kép nem sütötte le szemeit, hanem nézett reám igézően, bűbájosan. Oh, szerelmem csillaga, üdvösségem üdve, meghalok érted, meghalok szerelmemben ! A drága arcképet ismételve összecsókol­tam s aztán visszatettem az asztalra. A lám­pát lecsavartam s csak gyér világa derengte be a szobát, aztán elkezdtem vetkőzni, öltö­nyeimet az ágy előtti székre helyezve, lefeküd­tem a hófehér, fodros ágyba. Ha van a világon kéj, gyönyör, élv, azt egy pillanatban mind átéreztem. Azt az ágyat nem cseréltem volna el Kalifornia minden kin­cséért, pedig csak gyanitám, hogy annak hím­zései az ő keze műve ; csak gyanítám, hogy azt a piros szalagot az ő kezei fűzték a pár­nák hímzéseibe. Áldottam a pillanatot, mely­ben útnak indultam, áldottam a havat, mely miatt eltévedtünk, még a ritter-csizmákat is áldottam, melyben ide jöttem. El voltam bűvölve, ittas, részeg voltam a szerelemtől. Az álom kerülte szemeimet, nem jött annak édes zsibbadása fáradt tagjaimra. Na­gyon éber voltam, épen azért hallottam — mert az olasz­ faltól nem láthatom — hogy valaki szobámba jött. Gondoltam, hogy Pali bácsi teszi nyugalomra fáradt tagjait s maga­mat alvónak tettetem, hogy Pali bácsi beszél­getéseivel meg ne zavarja boldog ábrándjaimat. No, de dicséretére legyen mondva Pali bácsi­nak, csendesen is viselte magát s én épen azért még lélegzetemet is visszafojtottam. Hanem egyszerre csak nagyot sóhajt az én kedves bátyám, került már. Az említett állami épületek szá­mára kijelölt marstéri telek hivatalos forma­­szerűséggel át lett adva a vállalkozóknak. Az átadást dr. Kelemen Mór miniszt. osztály­­tanácsos eszközölte, továbbá M­u­s­k­ó Sándor kir. ügyész, ki a helyszínen, Nendtwich királyi mérnök jelenlétében a telket kijelölte s átadta. Jiraszek Nándor építész, az épület­telep vállalkozója, az alapásásokat már meg­kezdte és pár nap múlva kezdetét veszi az alapfalak lerakása is. — Vízvédelmi munkák megkez­dése. Említve volt lapunkban, hogy a tanács, tekintettel az esőzések következtében beállt áradás eshetőségeire s a tavaszi vízvédelem előkészítésére, már eleve bizonyos védelmi munkák foganatosítását rendelte el, s az épí­tészeti hivatalt megbízta a munkálatok keresz­tülvitelével. Az elrendelt intézkedések az új­­szegedi töltés­vonalak javítására és helyreállí­tására vonatkoznak. A mérnöki tisztség a mun­kálatokra a megállapított terv szerint és költ­ségvetés keretében árlejtést tartott, melynek eredménye fölött a ma d. u. tartott rendkívüli tanácsülés döntött. A munkálatok három cso­portra osztottak: az új­ szegedi felső-, továbbá az új-szegedi alsó-tiszaparti gátak, végül a marostői védgát kijavítására. Az árlejtés ered­ménye alapján a mai tanácsülés e munkákra nézve akképen intézkedett, hogy az új-szegedi felső tiszaparti gátakat, a vámháztól kezdve a Marostorokig, kijavítás végett vállalkozónak adta át. A munkát Mandl Dávid és Szabó M. nyerték mint legolcsóbb ajánlattevők, kik a töltésvonalat kocsierővel fogják kiépíteni köb­­méterenkint 65 krajcár ár mellett. A vállal­kozókkal az elfogadott ajánlat alapján azon­nal megköttetik a szerződés és a főmér­nök utasíttatott a munka haladéktalan átadó­­dására s éber felügyeletre, hogy a gátépítés 30 nap alatt befejeztessék.­­ A Marostorok­tól a deszki határig terjedő töltésszakasz kija­vítására nézve nem ütött ki kedvezően az ár­lejtés. Az előirányzott költség köbméterenkint 30 krt tett s a legolcsóbb ajánlat is oly ma­gas árat számit, hogy az előirányzatot 50°­0 kar túlhaladja. Itt is Mandl Dávid tette a leg­olcsóbb ajánlatot, mely azonban a tanács által a magas árak miatt nem fogadtatott el s a mérnöki tisztség utasítva lett uj árlejtés tar­tására. Mandl egyébiránt utóajánlatot is tett jutányosabb árszabás mellett s eszerint a mun­kára köbméterenként 40 krért vállalkozik. A tanács fönntartotta magának a jogot, hogy a­mennyiben az új árlejtés eredménye nem lesz kedvezőbb, vagy a munka házilagosan nem fog eszközöltetni, az utóajánlat elfogadása iránt határozhasson.­­ Az új­szegedi alsó­­tiszaparti töltésszakasz kijavítása nem fog vál­lalkozás útján eszközöltetni, hanem házilagos kezelés mellett, tekintettel azon körülményre, hogy az ottani bérlők földszállítási szolgálmá­­nyokkal hátralékban vannak. A töltések házi­lagos kijavítására a mérnökség utasítást nyert Meg voltam lepetve, sohasem hittem volna, hogy Pali bácsi ilyen fülemile-hangon tud só­­hajtani. Önkénytelenül oda tekintek. Dicső egeknek boldogságos angyalai! Végem van, megőrülök, meghalok, elkárhozom. Vélet­­enül bejutottam a meny ország titkos, tiltott ■ejtekébe. Ott állt Karolina, az én tündérem, fekhelyemtől alig három lépésnyire egy álló tükör előtt s holló fürteinek tekercseit bonto­gató ki, mint a ki feküdni készül. Tejlát az ő szobájába, az ő ágyába jutott­­am. Oh, boldogító kárhozat ! Izmaim meg­­termedtek, vérem meghűlt, nyelvemet néma­ság lepte meg. Nem tudtam kiáltani, csak sze­neim maradtak ott a bűvös képen és néztem ... Néztem szemeimmel, szivemmel, lelkemmel. Már a haj hullámok le voltak bocsátva s nost a kis tündér kis felső kabátkáját helyezte­­ másik ágyra. Pusztán állt a váll, a nyak s­isak az ing hímzése takarta el a legszebb rebelt. De már ezt nem állhattam ki. Mint a rígyó, zajtalanul, vigyázva az ajtóhoz kúsztam , zaj nélkül fölnyitottam azt és egy pillanat alatt kűn termettem a folyosón. Megzavart eszemmel is beláttam annyit, hogy zajt ütnöm nem szabad. De hát melyik ajtó vezet a „kék“ szobába ? Bizonyosan a szomszéd ajtó. Gyöngén kopogtattam. Belül sárnyitás hallatszik s az ajtó föltárul előttem. — Gyilkos, rabló, segítség! — kiáltá a lázi úrnő, a mint az ajtóban meglátott furcsa rosztümömben s hirtelen magára zárta az ajtót Bizonyosan azt hihette, hogy kedvenc kutyája raparja az ajtót s azért nyitotta ki. No, de kiáltásának mégis lett eredménye, átellenes ajtón Pali bácsi lépett elő, közé­­len puskával. — Én vagyok bátyám, — suttogtam s így ugrással benntermettem a szobában. — Mi az ördögöt mivelsz ? Talán csak lem gyújtottad ránk a kastélyt. — Nem, kedves bátyám , hanem szerelmes voltam és zavaromban nem tudtam, merre van fáj, merre van jobb. Ezzel elmondtam egész hiven az én furcsa, sajnálatos kalandomat. — Már öcsém ez baj ! — mondá Pali­lácsi, végighallgatva a históriát. — Ez igen s a munkálat ellenőrzésére egy bizottság ala­kíttatott Pap Ignác, Báló Pál, Szűcs Ferenc és Sziráki József köztörvényhatósági bizottsági tagokból, kik költségkímélés végett fölváltva fogják ellátni a fölügyeletet. — Egyidejűleg a tanács megbizta az építészeti hivatalt, hogy adjon jelentést a karócai kereszttöltés állapota felől. — A vörheny. Mai felszólalásunkra illetékes oldalról információt vettünk, melyből megértettük, minő intézkedések tétettek a pusz­tító járvány ellenében. A közigazgatási bizott­ság határozata alapján a főorvos utasítva lett arra, hogy az összes gyakorló orvosoktól pon­tosan beszerezze az adatokat arra nézve, hány járványbeteg van gyógykezelésük alatt. Dr. Kovács főorvos úr ezen utasításnak eleget tett s körözvény útján fölszólita az orvos ura­kat, hogy értesítsék a kezelésük alatti vör­­henybetegek létszámáról, a­mennyiben pedig jövőre újabb betegek jönnek gyógykezelésük alá, e körülményről esetről-esetre jelentést tegyenek a tiszti főorvoshoz. A körözvény no­vember 20-án kelt s az orvos urak föl is jegyezték az évre, hogy kinek hány vörheny­­betegje van. Akkor összesen 33 beteg volt gyógy­kezelés alatt. Azóta azonban újabb esetről nem létetett jelentés a főorvosi tisztséghez, s így tehát novemb. 20-ika óta újabb betegülés nem fordult elő (?). Ebben áll a járvány ellen al­kalmazott összes közegészségi intézkedés.­­ Eszerint két alternatíva lehetséges. Vagy csak­ugyan megszűnt a járvány november 20-ik napján , vagy az orvos urak nem tartják szük­ségesnek az újabb betegülési eseteket bejelen­teni. Értesüléseink szerint az előbbi föltevésnek nincs alapja, s e szerint valójában az utóbbi alternatíva áll. Bevárjuk a múlt hóról szóló egészségügyi jelentést, s akkor aztán érdem­legesen hozzászólunk a fönt vázolt közegész­ségügyi állapotokhoz. — A virág temetése. Ép oly szép mint szomorú volt Ferencsevics Mariska, a 15 éves letört virág temetése ma délután. Roppant nagy közönség lepte el a halottas ház udvarát és környékét; a koszorúk egész halmaza borította a koporsót s azonkívül egy külön kocsi vitte a reá nem fért szalagos ko­szorúkat. A temetési szertartást Kremminger prépost-plébános végezte két segédlelkészszel és Chilkó kántor búcsúztatója alatt nem volt szem, a mely szárazon maradt volna. Az egyházi szertartás után a színház férfi-énekkara zengett gyászdalt s ez után fölharsant­ az első zenekar gyászindulója, így vitték a hosszú útra a le­tört virágot, környezve a szegény apa jóbará­taitól s a halott fehérre öltözött kis barátnőitől. A részvét valóban nagy és megható volt, szo­morú alkalomból született bizonysága annak, hogy mily közszeretetben részesül a mi derék Ferencsevicsünk, a­kit ily pótolhatlan veszte­ség ért. — Sebzett atyai szivére nyújtson eny­hítő balzsamot az idő és nagyszámú barátainak őszinte részvéte. — A honvéd­ tér feltöltését megkezdte a műszaki osztály. A sinek be van­nak vezetve az uj honvédkaszárnya elé s a anyagszállitó-vonatok gyors közlekedése folytán nagy baj. — No, de ne búsulj, reggelig majd találok én ki valami ügyes mentséget. Feküd­jél le, ott az ágyad. Szót fogadtam Pali bácsinak. Lefeküdtem, de aludni nem bírtam. Agyamban egymást kergették a furcsább gondolatok , szívem pedig sajgott, égett. Most még szerelmesebb voltam, mint azelőtt. Hanem Pali bácsi — no, az alig tette le fejét, már is elszenderült, mint az aludt fej. No, — gondolom — ha Pali bácsi így találja ki az ügyes mentséget, akkor akár előre agyon lőhetném magamat. Álom sehogy sem jött szemeimre. Már vi­lágosodni kezdett, mikor Pali bácsi egyszerre fölébredt. Ugyanekkor érkezett számomra is egy kis jótékony álom. Hogy Pali bácsi öltözni kezdett, azt még tudtam, de mikorra kész lett az öltözéssel, akkorra én már álmomban a he­tedik égben jártam. Tíz óra felé lehetett az idő, mikor föléb­redtem. Egyedül voltam. Első gondolatom az esti esemény volt s vártam Pali bácsit a bűn­bocsátó üzenettel. Nem kelle sokáig várnom, az öreg ur belépett. Hanem szent egek ! Ilyennek még soha sem láttam Fali bácsit. ,Nem vala neki for­mája, sem szép, ékes ábrázatja“, — mondja az irás. Bizony nem vala. Egyik bajsza hegye majd szemét szúrta ki, a másik meg egyenesen a csizmája orrára akart esni. Pali bácsi egész arca hasonlított egy tál uborka salátához, a­mit bunda-ecettel készítettek. Az orra kétszer ak­korára vola nyúlva, mint a­mekkora még tegnap volt. — Jaj, ne szóljon, bátyám, ökölnyi betűk­kel van arcára írva az üzenet. — Csalatkozol, öcsém , oda más van írva! — mondá komoly pathoszszal. — Más ? De már akkor csak beszéljen, édes Pali bátyám. — Oh öcsém, hogy ennek így kellett tör­ténnie ! — Hiszen én nem vagyok oka. — Tudom, öcsém , te nem vagy oka, én sem vagyok oka. — Szegény anya, csuda, hogy a szive szét nem szakad! . . — De hát mi történt? — Gyászeset öcsém. Halott van a háznál. S­z­í n­ h­á z. Néhány sorban vissza akarunk térni a „Phaedra” előadására. Mindenekelőtt őszinte örömünket fejezzük ki a fölött, hogy a színház egy u. n. klaszszikus tragédiára oly szépen megtelt. Bizonysága ez annak, hogy a szegedi közönség az operettek és bohózatok izlésrontó korszakában is bír érzékkel a magasabb és nemesebb drámai műfaj iránt s szívesen meg­nézi a nagy szellemek egy-egy örökszép pro­duktumát, ha az a remény kecsegteti, hogy azt csak részben is méltó megtestesülésben lát­hatja a színpadon. Fölösleges mondanunk, hogy ezúttal a fő, vagyis inkább egyedüli vonzóerőt a közönségre Temesváryné gyakorolta, a­kitől sokat várt a közönség. És nem is csalódott. Temes­váryné Phaedrája oly művészi magaslaton ál­lott, a­minőt vidéki színpadok csak ritkán mu­tathatnak föl. Phaedra a legnehezebb tragikai szerepek egyike s a művelt nemzetek nagy tragikusai igazi becsvágygyal törekszenek a lángoló szen­vedély ezen incarnatiójának ábrázolására. Racine tragédiái a női jellemek, illetve a női szenvedélyek festései által emelkedtek nem csak a 17-ik, hanem valamennyi század első­rendű remekei közé. Minden művének, alig egy párt kivéve, igazi mély szenvedély az alapja, a­melylyel századok változó gondolkozású és erkölcsű embereire hat, mivel az emberi szív érzelmei­vel, szenvedélyeivel mindig egy és ugyanaz. Csakhogy Racine hősnőinek ábrázolása, a cse­lekmény és a jellemek által előidézett hely­zetek egyszerűsége mellett, fölötte nehéz. S főleg nehéz a Phaedráé. Ennek nagyobb mél­­tathatása végett lássuk dióhéjba szorítva az egy­szerű mesét. Phaedra Athen királyának, Thereusnak felesége, szerelemre gyűl férjének és Aniopé­­nek fia, Hyppolit iránt. Bűnös szenvedélyétől maga is megrémülve küzd az ellen, Hyppolitot már száműzette is, csakhogy közelében ne legyen, de amint az visszatér, bűnös szerelme újra erőt vesz rajta. Sokáig szivének mélyén rejtegeti titkát, míg egy alkalommal Oenone­­nak, bizalmas dajkájának föltárja azt, majd azután, hogy Thereusnak halálhírét hallja, erejénél hatalmasabb szenvedélye által ragad­tatva — Hyppolitnak is bevallja véghetetlen szerelmét; de ez, ki Ariciába szerelmes, meg­rémülve fut el tőle. Phaedra ezt nem tudja ugyan, de Hyppolit hidegsége a végletekig bántja az istenek e szenvedélyben égő leányát s midőn a hamisan holtnak hirdetett Thereus megye, boszúból meggyalázottnak mondja ma­gát Hyppolit által, a kit férje előtt bevádol. Thereus megátkozza Hyppolitot s ezt Neptun el is pusztítja ; de ekkor megtudja a valót, mint megtudta már előbb Phaedra, hogy Hyppolit Ariciát szerette, miért aztán öngyű­­lölete és sértett szenvedélye által elragadtatva gyilkoló méreggel öli meg magát. Íme az egyszerű mese, a jellemek által előidézett helyzetek, a­mikkel Racine ezt a tragédiát oly magasra helyezte, adják meg e klaszszikus egyszerűségnek a fenséget. Phaedrában ép úgy, mint Hermione és Roxane-ban, vagy akár a legtökéletesebb tragédiát, Athaliet említsük, végig vonul Racine alkotásának három fő jellege : az érzelem fej-— Ki halt meg ? — kérdém megdöbbe­néssel. — Karolina húgom ma reggel halva ébredt föl! — mondá az öreg úr mélabús hangon. — A szép menyecske meghalt ? — kér­dém sóbálványnyá meredve a rémülettől. — Igen öcsém, ő megboldogult . . . — Bátyám ! — kiülték fölugorva, s ugyan­azon pillanatban ismét visszaestem az ágyba. — Ilyen gyarló teremtés az ember, öcsém. Ma még vidámak, jókedvűek vagyunk, hol­nap már kinyújtóztatnak bennünket. — Oh sors, te őrült, megháborodott bo­lond ! Hát ily irtózatosak a te szeszélyeid! ? — A nagy mester megsemmisíté legszebb re­mekét! — sóhajtam és sírtam, mint egy kis gyermek. — Ne búsulj öcsém , te még boldog lehetsz ! — vigasztalt Pali bácsi. — Bátyám — kiáltok egy gondolattól meglepetve. — Ugy­e, hogy az nem való ? Ön csak tréfált velem, nemde ? — Öcsém tudod, hogy én soha sem tré­fálok. Ha kétkedel, jöjj velem s megláthatod a hideg tetemeit a megboldogultnak. — Én lássam meg ? Inkább veszszen el két szemem világa, hogy sem lelkem üdvössé­gének romjait lássam magam előtt. Nem, Pali bátyám, távozzunk, siessünk innét. — Magam is ezt gondoltam, öcsém. Itt most csak alkalmatlanok volnánk. Holnap majd átjövünk a temetésre. Siess, öltözködjél , én azalatt befogatok, mert gyalog aligha bírnánk hazajutni. Én magamra szedtem öltönyeimet rendet­lenül, s mire készen voltam, Pali bácsi be­lépett. — Öcsém, mehetünk , a kocsi készen áll. Köszöntem a te nevedben is. Jer, üljünk a kocsira. Némán követtem Pali bácsit a kocsihoz. — Gyorsan hajts, dupla borravalót kapsz — szólok a kocsishoz, a mint ostorával a lo­vak közé csapott. (Folytatása következik.) Helybeli újdonságok. Szeged, 1881. december 2. — A bűnfen­yítő törvényszék épülete, börtön és fogház szintén építés alá rohamos gyorsasággal emelkedik a honvéd­ tér talaja.

Next