Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-09-17 / 211. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. 211-ik szám. Szombat szeptember 17-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre . . . IS frt —kr. Félévre .... 7 , 50 , Évnegyedre . . .I , 75 , Egy hóra ... I , 25 , Előfizetések legcélszerűbben postautalvány útján eszközölhetők. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ábra. © tsz. Hirdetések dijai: A hétdasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 8 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kv Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Burger trnsztár könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A copf. i. (T.) Az már történelmileg bebizonyított tény, hogy Ausztria mindig az ő copfosságával tűnt ki az európai államok közül és soha semmi jónak nem volt elfogadója mindaddig, míg az a körmére nem égett, vagy arra kényszerülve nem volt, ugyannyira, hogy Németországban már nótát is csináltak rá . „Csak lassan előre, csak lassan előre, hogy az osztrákok elérhessenek bennünket.“ Mikor Európában már körül volt véve alkotmánynyal, akkor is körömszakadtig nem engedett. Először kellett, hogy jól elverjék dolferinónál ; akkor valahogy elkezdett keseregni az alkotmányról s kínjában egynéhány pátenst kiizzadt. De amint béke lett, lassacskán visszahúzta magát az abszolutizmus imádott csigaházába, mig aztán Königgrätznél megint jól el nem verték. De már ekkor aztán nem húzhatta-halaszthatta tovább a dolgot végmegsemmisülése nélkül s az alkotmányos életre végre ráfanyarodott. Akkor is mit csinált ? Abban a reményben, hogy az alkotmányt csak a polgári elem követeli és az csak annak kell, hát csakis annak utalványozta ki, míg a hadsereget a régi abszolút rendszer korlátai közt tartotta meg, nem ismert el egyéb katonai kötelességet, mint a fegyelmet, s bár gépileg, eszközileg reorganizálja folytonosan, szellemileg még mindig a 18 ik század katonai nézeteivel traktálja, s mig az államnak, az alkotmányos polgároknak millióiból úgyszólván minden három esztendőben renoválva lesz, arra még csak nem is gondol, hogy állami alkotmányról vagy az állam alkotmányát tisztelő s ahoz ragaszkodó polgárairól tudomást vegyen. Katona és polgár ő előtte két külön teremtménye az istennek s követeli a polgártól, hogy a mint a katonai zubbonyt magára vette, szűnjék meg polgár lenni. Ez a „copf !“ A ki tehát még nem tudta volna, hogy mi az a „copf“, hát most tudhatja, hogy ez az. Azt hinni, hogy a világ ő körülre forog s hogy ő a természet és haladás rendszerét megakadályozni képes. Azt hinni, hogy alkotmányos államban lehet hadsereg abszolutisztikus lábon, hogy a polgár és katona gondolkozásmódjának egészen el kell ütni egymástól s ki lehet vinni fegyelmi uton, hogy mikor egy alkotmányos országnak minden ép, egészséges fia tagja a hadseregnek, hogy akkor a nemzetnek e virágai egyszerre csak változzanak át az abszolutizmus ódon rendszerének gépeivé és tagadják meg, hogy alkotmány is van a világon, melyről a „copf“ nem akar tudomást venni. Hja, uraim ! Így katonáskodni a mai világban már nem lehet! Mikor azt követelik egy nemzettől, hogy „nemzeti véderő” címen nagy hadsereget tartson, azért áldozatokat hozzon és szűkölködjék, s hogy e hadseregnek saját imádott véreit, gyermekeit átadva azon hitben éljen , hogy az a fiú ott hazájáért, nemzetéért szolgál s íme, egyszer csak azt veszi észre, hogy annak a hadseregnek nincs nemzete, nincs hazája! Mikor az a fiú a legszentebb honfiúi erények gyanánt hallja emlegetni az alkotmány szeretetét és tiszteletét s a küzdelmet az alkotmányért, — ki lép a hadseregbe, mint az alkotmány őre s az alkotmányos rend fönntartója, — de egyszerre csak indignálódva veszi észre, hogy ennek a hadseregnek az alkotmány semmi! Hát uraim, mit gondolnak : azt talán, hogy egy alkotmányos nemzet , annak fiai lelkesedni fognak ily hadseregért? — Igenis, azt fogják mondani: meg vagyunk csalva ! Hiszen ez a hadsereg nem a mi hadseregünk, csak épen hogy velünk akarják föntartatni; a mi gyermekeink ott nem a haza, nem az alkotmány őrei, hanem egy magát elpalástolt abszolutizmusnak eszközei. így növekedik aztán az apa kebelében az elkeseredés, a fiú kebelében pedig a dac ; márpedig az a képtelenségek közé tartozik, hogy elkeseredett apák dacos fiaiból álló hadsereggel valamire lehessen menni! Ahol a feljebbvaló az abszolutizmusnak, az alattvaló az alkotmánynak híve s ez a két elem gyűlöli egymást, ott erős hadsereget képezni lehetetlenség ! És ez a „copf!“ A katona ne úgy gondolkozzék, mint a polgár, mikor az a katona polgár. Ez a „copf.“ Azt kívánni és követelni a katonától 1881-ben, amit kivántak 1781-ben, és nem akarni megérteni, hogy ez egy nagy abszurdum. Azt hinni, hogy a katonában az alkotmánytisztelet megbénítja a katonai erényt, holott épen az emeli és magasztosítja. Az ad neki öntudatot arra való nézve, hogy miért küzd és mit kell neki megvédelmeznie. Mert engedelmet kérünk, az csakugyan gyanús dolog, mikor a katonát azért büntetik, mert hazájának szentesített alkotmányát tiszteli; az pedig veszedelmes dolog, ha a katona arról kezd gondolkozni: engedelmeskedjem-e ezeknek a följebbvalóknak, akik tulajdonképen nem annyira barátai és védelmezői, mint ellenségei a magyar alkotmánynak és a magyar nemzetnek! Ez a „copf!“ marosi tartomány, nem egy megye, hanem az egész terület Erdély és az Ung folyó közt, vagyis Máramaroson kívül Ung és Beregh vármegyék, ahol tudvalevőleg lámpával sem találni egy oláh falut. A harmadik tartomány neve Criszana (Körös-tartomány), ez magában foglalja a Tisza, a Maros, Erdély és Máramaros közt levő öszszes megyéket, vagyis Szatmár, Ugocsa, Szabolcs, Hajdú, Jászkun, Békés, Csongrád, Biharmegyéket Debresin, Oradia Mare (Nagyvárad), Satumare (Szatmár), Arad, stb. városokkal, így az ország legmagyarabb megyéi Debrecen városával együtt egyszerűen Romániába vannak bekebelezve. Ezek után nem csuda, ha Gorjau úr az egész egykori temesi bánságot, Temeslana tartományba foglalva, szintén Romániához csatolja. Hogy az említett vármegyék címerei ott szerepelnek az egyes román közigazgatási területek jelvényei közt, azt mondanunk is fölösleges. Ellenben még egyszer meg kell jegyeznünk, hogy a térkép sehol sem tünteti föl, hogy az említett területeken más lakosság is élne, mint tiszta román. Ellenkezőleg a helynevek mindenütt el vannak oláhositva s még Szolnok is Salinic névvel szerepel, úgy, hogy a román tanulók, akik ezt a térképet használják, nem is juthatnak a gondolatra, hogy az egész területen ne tisztán román ajkú lakosság élne, a mely még idegen járom alatt nyög s fölszabadításra vár. így a térkép a dákoromán eszmék terjesztésének egyik leghathatósabb eszköze, melynek segélyével már az iskola megmételyezi a román ifjúság lelkét s mesterségesen fölébreszti benne azt a nagyzási hóbortot, mely a román és magyar viszonyok barátságos alakulásat a legnagyobb mértékben akadályozza. — A modern Románia térképe. A „P. Napló“ írja: Előttünk van és szerkesztőségünkben megtekinthető azon sokat emlegetett térképek egyike, a melyek Románia népiskoláiban használtatnak s melyek a „Modern Daciát“ vagy a „Román területet“ (Dacia Moderna sau Terile Romana) tüntetik föl. A térképet a „városi és falusi iskolák“ használatára A. E. J. Gorjan készítette, még pedig színes nyomásban ellátva az összes „román“ megyék és tartományok címereivel és díszítve I. Károly király és neje Erzsébet királyné arcképével, valamint a román nemzeti lobogóval és állami címerrel. E közhasználatban levő térkép nem ethnográfiai térkép, mint a román lapok állították, nem azt akarja föltüntetni, hol élnek román ajkú lakosok, mert a Szerbiában lakó igen nagy számú románság, továbbá a Macedóniában, a románság egyik őshonában élő törzsrokonok egyáltalán nem szerepelnek a térképen. Készítői a szerb és bolgár nép érzékenységét nem merték sérteni azzal, hogy a közöttük élő románságot is belevonják kombinációikba. Nem néprajzi, hanem közönséges politikai térkép az, mely nem a fajrokonságot, hanem az illető egész területek Romániához való politikai tartozandóságát tünteti föl. Nem azt mutatja, hogy itt vagy amott románok laknak, hanem bizonyos nagy területeket, amelyeken egyetlen román sem él, a modern Romániához tartozóknak mutat be. És e tekintetben Gorján úr épen nem túlságos szerény. Csinált olyan impozáns román birodalmat, amely keleten a Pruthig és a Fekete-tengerig, délen a Dunáig, nyugaton a Tiszáig, északon föl egész Lengyelországig terjed. Minden, ami e határok közt van, így Bessarábia, Bukovina, Galicia nagy része, egész Erdély és Magyarországnak legalább egy harmadrésze, teljesen Oláhországhoz tartozónak tüntettetik föl. A magyar terület négy tartományra van szétdarabolva. Az első az erdélyi rész (Transilvánia) Guju (Kolosvár), Alba- Julia (Gyulafehérvár), Sibiu (N.-Szeben), Brasov (Brassó), Tirgu Maroseli (M.-Vásárhely), stb. városokkal. A második fönn északon a mára. A danzigi találkozásról a berlini „Tribüne“-nek egy pétervári levele szerint ott a következő hírek terjedtek el. Ignatiev tényleg kegy veszi ezt lön s a cár modern intézmények életbe léptetését határozta el. (?? Szerk.) Bismarck bg az övéhez hasonló közgazdasági rendszert ajánlott neki; ajánlotta továbbá, hogy az osztrák szláv tartományokból hívjon be jeles gazdasági erőket. Egyeseket, a menynyit lehet, csak egész törzseket ne, mondta állítólag Bismarck. A cár Bismarcktól közgazdasági nézeteit illetőleg emlékiratot kért, melyet a herceg nemsokára el is küld Pétervárra. Ez után fogja a cár a főméltóságokat tanácskozás végett egybehívni. Nőhivatalnok. (—6—) Szeged város közgyűlési termében e hó 11-én J. L. kisasszony ügyében majdnem párbajszerű harc folyt le, szerencsére csak szóval. Erősen hiszem, hogy ez az elvi lovagias harc megújul a jövő havi közgyűlésen ha az ideiglenesen bár, de fizetés mellett alkalmazott kisasszony a megnyitott pályázat folytán, beadja kérvényét a számtiszti állomás elnyerésére és ki is fog jelöltetni erre az állásra, amelyre a közgyűlési tagok egy része őt már pályázat nélkül is kinevezni akarta azon indokból, hogy a júniusi közgyűlés alkalmával őt már számfölötti tisztnek minden ellenmondás nélkül, sőt a közgyűlési tagok egyhangú örömére megválasztotta vagy kinevezte, és egy városi képviselő úr Szeged városát ezen a társadalmi téren úttörő előhaladásáért meg is dicsérte, mert, szerinte, a júniusi közgyűlés kimondotta már azt a nagyfontosságú elvet, hogy szakképzett nők közigazgatási hivatalokra is alkalmazhatók. Tagadhatatlan, hogy újabb időkben a nők — mintegy megtagadva a múltban élt ősanyák példáját — a komolyabb tudományok terén is kezdenek búvárkodni. Ez az irány Amerikában kezdett először mutatkozni és később az európai nők is itt-ott utánozták az amerikai nőket, sőt Magyarországban sem példanélküli már ez a tünemény. Ha emlékezetem nem csal, pár év előtt a budapesti egyetemnél vitáztak ama kérdés fölött, várjon az orvosi szigorlatokra jelentkező és így orvosi oklevélre — s ami ezután természetes rendben következik — orvosi praxisra vágyó, az előkelő úri osztályhoz tartozó hölgyek kérelmét teljesíthetik-e vagy nem ? Utoljára is a nő pártja győzött, de mégis azzal a kikötéssel, hogy a komolyabb természetű sebészi operációknál meg lön szorítva az orvostudornő működése. A napokban is olvasható volt a hírlapokban egy közlemény, hogy egy úri hölgy az egyetemnél a természettani tárgyakból kívánt szigorlatra bocsáttatni ; az eredmény nincs ugyan még közölve, de ha a szigorlatra engedélyt és ezt jól kiállva diplomát fog nyerni, minden bizonynyal üresedésbe jövő kathedrának elnyerésére fog törekedni. A posta- és táviróhivataloknál nem csak külföldön, hanem nálunk is már jó ideje, hogy szakképzett nők alkalmazást nyernek ; hogy minő sikerrel végzik hivatalos teendőiket, arról az illető hivatalfőnökök adhatnak legalaposb információt. De ez mind csak szórványosan fordult eddig elő : a nők szokott hivatalos működési tere eddig csak a leányiskola volt, a képezdei tanfolyam bevégzése s tanképesítő vizsga kiállása után kellő bizonyítványával ellátva, leginkább nagy városokban és oly kisebb mezővárosokban, hol a fiuktól elkülönítve külön tanteremben nyertek a leányok oktatást a leányiskola vezetésével lettek megbízva, és nem lehet tagadni, hogy ezen a téren fáradhatatlan buzgalmuk és dicséretes törekvésük által gyakran igen szép eredményt tüntettek elő a leánynövendékeknél, akikkel talán jobban tudnak bánni, mint a férfitanítók, de annyi bizonyos, hogy a leánykák is, természetes hajlamuknál fogva, inkább vonzódnak hozzájuk, mint a férfitanítókhoz. Azonban a fővárosban a múlt télen keletkezett mozgalom a férjezett tanítónőket erről a térről is le akarja szorítani azon a statisztika segélyével nagyon kiáltónak mutatkozó indokból, hogy ők családi bajok miatt, aránylag a férfi tanítókhoz képest, igen sok tanórát kénytelenek az év folyama alatt mulasztani. Emlékeznek talán e lapok. olvasói, hogy ez a kérdés nagy port vert az iskolaszékek, a tanügyi és népnevelési bizottságok üléseiben, úgy a tanácsülésben is heves vitákra nyújtott alkalmat ; a fölvett nagyfontosságú kérdésnek mindenütt támadtak úgy védői mint ellenzői és a bizottságokban egy pár voksnal majd igenlőlen, majd tagadólag jőn a kérdés megoldva, de véglegesen nem döntött még ebben Budapest közgyűlése, ahová közbevetett fölebbezés útján már rég eljutott az ügy , de úgy látszik, egyik ülésről a másikra halasztják fölvételét, mert a védők s a támadók ott is megfogják kísérteni e kérdésnek inyek szerint való eldöntését, mert ez a kérdés is olyan,hogy a jól fölruházott dialektika fegyvereit lehet pro és kontra villogtatni. A halogatást talán azért is tűrik az illetők, mert ideiglenesen a modus vivendi azon mód által jön kitalálva, miszerint Budapesten is igen nagy számmal találkozván a női képezdét elvégzett s tanképesítő bizonyítványnyal bíró nők, ezek közül néhány segédtanítónői minőségben lett napidíj mellett alkalmazva, a családi vagy más baj miatt gátolt tanítónők pótlására. Mindenesetre könnyebb és szelidebb módja ez a kérdés megoldásának, mint az, amelyet Svájcban tapasztaltam. Tizenegy év előtt egy jó barátommal külföldre utazván, utunkban megtekintettük az általuk oly fönnen dicsért elemi népiskolákat is ; midőn Svájcba eljutottunk, a Schvic nevű kanton hasonnevű székhelyén szintén úgy a fiú mint a leányiskola három külön osztályát megtekintettük és 20 percig időztünk mindegyikben az előadás alatt; kértük a tanítót és tanítónőt, hogy lenne szives előadását folytatni és minket, a tanulók padjaiba letelepedetteket, úgy tekinteni, mintha ott sem volnánk. Szives készséggel teljesíti a fölkért kérelmünket, folytatta egy darabig a sorrenden levő tantárgyból az előadást, azután a magyarázatból hallgatott ki előttünk egy pár tanulót. Távozásunk alkalmával megköszöntük a szíves figyelmet, a leányiskolánál hangoztatva a gnädige Frau címet, de úgy az első