Szegedi Híradó, 1891. január-március (33. évfolyam, 7-88. szám)

1891-02-14 / 44. szám

gáról, hogy ítélete előtt mégis csak többet nyomnak a tények a léha, üres szóknál. Egyébiránt, amilyen zseniális, ezer­mester Baross, föltehető, hogy előre hátrált. Máskép bajos a szemmel látható valóságot az ellenzéki állítással kívánatos összhangba hozni. A mérleg. Mindenesetre a nagy politikai si­kerek közé kell számitanunk a magyar államház­tartás múlt, 1890. évről készített s a hivatalos lap tegnapi számában közzétett mérleget, mely­nek főbb adatait már egy tegnapi táviratunk fölsorolta. Az l­go-iki állampénztári kimutatás mér­­lege 37.151,42, írtal kedvezőbb az 1889. év­­mérlegénél. Önmagában véve is jelentékeny ered­mény, ha egybehasonlítjuk az előző évi javulás­sal, de kétszeres jelentőséget nyer akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy a javulás állandó és évnegyedről-évnegyedre emelkedő. Az egyes évnegyedek kimutatásai szerint ugyanis, a ked­­v­ező eredmény a következőleg alakult: Kedve­zőbb volt ugyanis a mérleg. bevételben kiadásban együtt az 1. évn. 6.646,754 202,615 6.444,139 a II.­­ 6.848,314 536,717 7.385,031 a III.­­ 9.148,329 1.539,940 10.688,209 a IV.­­ 12.217,221 416,668 12.633,990 Az­ államháztartás bevételei ez egybeállítás szerint állandóan magasabbak az előző év bevé­teleinél. És az összeg, amelylyel az előző évet meghaladják, minden egyes évnegyedben emel­­kedő. Ennek megfelelőleg emelkedik­ a mérleg kedvezősége is, évnegyedről évnegyedre való fokozódással. Az évi mérleg bevételeinek 34,750 millió frtnyi kedvezőbb voltában bennfoglaltatik az ál­lamháztartásnak a költségvetés szerint tizenkét millió forinttal előirányzott az az új bevételi té­tele, mely az előző évek burrgetjében elő nem fordul: az italmérési jövedékből várható bevétel. Az e czimen elért eredmény meghaladta a vára­kozásokat. Befolyt ugyanis az 1890. év folyamán az italmérési jövedék behozatala következtében 18.274,187 frt uj, eddig nem szerepelő bevétel. Ez uj bevétel leütésével is, az 1890. év mérlege még mindig tizenkilenc­ millió forinttal ked­vezőbb az előző év mérlegénél, a bevétel több­lete pedig 1889-hez képest tizenhat és fél millió­­v­al javult. Az évi kimutatás részletei szintén számos oly jelenséget tüntetnek föl, mely örömmel tölt­het el mindnyájunkat. Az ország közgazdasági gyarapodásának tanújele, hogy egyenes adókban 2­632 mill. írttal több folyt be az állam pénz­táraiba, mint az előző évben. .A törvényhozás re­­form-akcziójának eredménye, hogy a dohányjö­vedék 3,417 mill. írttal többet jövedelmezett, mint 1889-ben. Végre a kormány által a múlt évben keresztülvitt konverziók hatása, hogy államadósságokra 1890-ben 10­ 557 m­illió írttal kevesebbet költöttünk, mint 1889-ben. Ha az államadósságok szükségletének tényleg 10 millióval való megfogyatkozásából levonjuk is az italmérési jogok kártalanítási tőkéinek kamatait, még akkor is jelentékeny az államadósságoknál elért megtakarítás. A negyedévi kimutatások szerint követke­zőleg alakul a bevételek és kiadások mérlege.­­ Volt ■A bevételek e szerint az i896. évi költ­ségvetési törvényben foglalt előirányzathoz ké­pest 19.831,180 írttal tettek ki többet, a kiadá­sok pedig 12.400,494 írttal kevesebbet. Az ál­lampénztári kimutatások mérlege tehát 34 m­i­l­­lió 740,575 frt fölösleggel záródik, míg a költségv­etés 508,901 forint hiányt irányzott elő. Uj magyar nemes, Ő felsége a király, a személye körüli miniszter előterjesztése folytán : S­t­u­p­k­a­­t­ivadar 14-ik huszárezredbeli őrnagy­nak és törvényes utódainak a magyar nemessé­get a mig­y­ő­r­vá­r­i­ előnévvel dijmentesen ado­mányozta. a bevétel a kiadás f­orint az 1. évnegyedben 72.711,872 88.730,754 a II. évnegyedben 83.084,730 84.094,700 a III. évnegyedben 100.394,794 88.738,472 a IV. évnegyedben 112.455,274 81.342,172 375­ 646,673 342.906,098 karított el. Mindannyian, férfiak és nők össze­gyűltek itt, körülfogták a temetési vállalkozót, meghajoltak előtte s üdvözölték őt ; kivételt csak az a szegény fiu képezett, kit rövideden in­gyen temettek el s aki­­— szerényen s rongyait szégyelve — nem mert előlépni, hanem meg­húzódott egy sarokban. A többi tisztességesen volt öltözködve; az asszonyok szalagos főkötőket viseltek; a férfiak közül pedig azok, kik államszolgálatban voltak, egyenruhát hordtak, de arczuk nem volt beret­­válva, a kereskedők pedig ünneplő öltözékeiket. — Látod, Prochoroff, — mondá a briga­­déros, — e válogatott társaság nevében kinyil­vánítom, hogy ma valamennyien meghivásod következtében föltámadtunk. Csak azok marad­tak otthon, kik elég jól nem jöhettek, s vagy elkorhadtak s darabokba omolva nyugosznak, vagy bőreik elpusztulván, csontjaikat nem volt ami összetartsa ; de ezek közül is egy meg nem állhatta, hogy velünk ne jöjjön, oly igen kivánt téged látni . . . E pillanatban egy kis csontváz furakodott elő a tömegből s közeledett .Adriánhoz, d­ ar koponyája kedvesen mosolygott a vállalkozóra : régi vászonrongyok lógtak köröskürül, mint egy rúdon, lábai pedig magasszáru bő csizmában zörögtek, miként a törő egy mozsárban. — Ismersz-e még engem, Prochoroff? — kérdé a csontváz. -- Elmlékszel-e még a néhai gárdakapitányra, Koriskin Péter Petrovitsra, — arra, aki számára 1799-ben első koporsódat el­adtad, — még pedig egy koporsót tölgyfa he­lyett fenyőfából! E szavak után a halott Adrián felé ter­­jeszté ki csontos karjait. Ez azonban minden erejét összeszedve fölkiáltott és a csontvázat el­­löké magától. Petrovits Péter fölbukott s darabokra hul­lott szét. A boszankodás moraja zúgott föl erre a holtak gyülekezetéből. Egy emberként keltek föl társuk becsületéért, és elh­almozták .Adriánt szitkokkal és fenyegetésekkel s a szegény házi­gazda e nagy zajban elkábulva s majdnem halá­lig szorongatva, elveszté lélekjelenlétét és esz­méletlenül esett a néhai gárdakapitány csont­jaira . . . .A fölkelő nap már rég odasütött a temet­kezési vállalkozó ágyára. Végre fölnyitá szemeit s maga előtt látá a szolgálót, ki teli tüdővel fu­jta a samovárhoz való szenet. Adrián borzadva gon­dolt vissza a tegnapi nap eseményeire: Truschin, a bigadéros, meg a gárdakapitány alakjai tűntek föl képzeletében. Hallgatagon várakozott, hogy a leány őt megszólítsa s neki a tegnap éjszakai dolgokról jelentést tegyen. — No te ugyan szépen elaludtál, Procho­roff .Adrián atyus, —­ mondá .Axinja, mialatt át­­adá neki ruháit. — Szomszédaid, a szabó meg az éjjeli­őr, átjöttek jelenteni, hogy ma a rendőr­főnök névnapja van; te azonban c­sak aludtál to­vább s mi nem tudtunk felkölteni. — Mts nem küldtek még értem az elhalt Tru­schin asszonytól? -- Elhalt? Hát csakugyan meghalt? — Oh te liba! Hát nem segítettél te magad nekem tegnap ahhoz, hogy a temetéshez való tárgyakat rendbe hozzuk? — Megháborodtál, atyuskám? Vagy talán a tegnapi lakoma gőze nem illant még el fejed­ből?­­Micsoda temetésünk lett volna tegnap? Hisz az egész nap a németnél mulattál, részegen jöt­tél haza, ledőltél ágyadra s egész mostanig — pedig a harangok már misére hivnak - aludtál mint egy bunda. Csakugyan ? — kérdés .Adrián ör­vendve. — 't­ermészetesen, felesé Axinja. — No, ha így áll a dolog, — mondá .Ad­rián megelégedett hangon, ■ úgy készítsd el gyorsan a theát és a reggelihez hivd be leá­nyaimat! . . . SZEGEDI híradó. Szombat, 1891. február 14. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 13-án. Ülés kezdete d. e. 10­4 órakor. Elnök : P­é­c­h­y Tamás. Jegyzők: gr. Esterházy Kálmán, Josipovich Géza, Balogh Géza. A kormány részéről jelen vannak: S­z­a­p­á­r­y­­Gyula gr., Fejérváry Géza báró, W­e­k­e­r­l­e Sándor, S­z­i­l­á­g­y­­i Dezső. A bosnyák-herczegovinai csapattestek behozataláról szóló javaslatot harmadszori felolvasásban is elfogadják. A hadsereg, honvédség altisztjei és legénysége özvegyeinek és árváinak ellátá­sáról szóló törvényc­ikk módosítását ter­jeszti ezután elő Andrássy Gyula gr. előadó. Irányi Dániel ismeretes elvi álláspont­jánál fógva csak annyiban fogadja el a ja­vaslatot, amennyiben a honvédségre is ki­terjed. Nagy István örömmel üdvözli a javas­latot, mely méltányos és azért úgy egész­ben, mint részleteiben elfogadja. Kéri azon­ban, ha meghaladja a hadmentességi alap a kitűzött magasságot, a 18 éves koron túl levő árvák ellátásáról is intézkedjék. (Helyeslés). Bolgár Ferencz megelégedéssel fogadja a javaslatot. Fejérváry dr. rövid felszólalása után a ház elfogadja a javaslatot. Következtek az interpellácziókra adott válaszok. Fejérváry dr. honvédelmi miniszter M e 11­7­­ Oszkárnak válaszolja, ha a szál­lításoknál gyakorlatilag beváló jobb rend­szert fognak ajánlani, ő szívesen elfogadja. Ka­al Ivor bárónak feleli, hogy a szövet­kezet ajánlatát azért nem fogadta el, mert az volt a legdrágább s azonkívül oly fölté­teleket tett, melyek nem voltak elfogadha­tók. A vállalkozó által szállított bakkan­csok kiszabott állapotban kerültek a raktárba, a vállalkozó kisiparosokkal varratta meg, igaz, megtörtént, hogy Czegléden keveseb­bet fizetett a vállalkozó, mint a kiszabott ár, de ez azért volt, mert a vállalkozó ott a kisiparosoknál károsodott. A fölszerelés­­átalakításokat nem lehetett többre bízni. A képviselő tévedett, ez emberi dolog, de az nem emberi dolog, hogy a honvédtiszteket gyanúsíta. Ezt visszautasítja. Kaas Iver dr. reflektál a miniszter szavaira. Gyanúsítani egyáltalában nem akart. Sorra veszi az egyes válaszpontokat s kijelenti, hogy nem ő van tévedésben, hanem a miniszter; mindamellett, amint már interpellácziója megtételekor kijelenti, örül, hogy az utolsó pere­ben a miniszter oly szerencsésen megoldá a kérdé­st, hogy a kisiparosok is részesülhessenek a hon­védségi szállításokból. Ha ő nem támadta volna meg a régi rendszert, akkor a mi­niszter nem szánta volna el magát arra, hogy szakítson azzal. Tehát neki is érdeme van ebben. Fejérváry dr. viszonválaszában kiemeli, hogy akik Kaas Ivert informálták, tévesen informálták. A ház tudomásul veszi a választ. Szilágyi Dezső felel Polonyi Géza in­­­terpellác­iójára a királyi táblák deczentrali­­zác­iója kérdésében. Kijelenti, hogy a de­­czentralizálást május 5-én hajtja végre, az áthelyezés alá kerülő bírói és segédsze­mélyzetre vonatkozólag közzé volt téve, ebből tehát semmi hátrány sem származha­tott rájuk. Polonyi Géza bebizonyítva látja a mi­niszter hírhedt pontosságát, midőn egy sürgős interpellácziójára húsz nap múlva felel. Bírálja a bírák szétosztását, így pél­dául a szegedi és kassai táblákhoz egy ke­reskedelmi és váltójogi szakreferens sem jutott, a temesvárihoz három is. Az egész tehát lóhalálában történt. 836 bíró még most sincs kinevezve, február 13-án. Szilágyi : Nem is lesz. Polonyi : Nem is lesz ! Akkor ez vi­

Next