Szegedi Híradó, 1891. január-március (33. évfolyam, 7-88. szám)
1891-02-14 / 44. szám
gáról, hogy ítélete előtt mégis csak többet nyomnak a tények a léha, üres szóknál. Egyébiránt, amilyen zseniális, ezermester Baross, föltehető, hogy előre hátrált. Máskép bajos a szemmel látható valóságot az ellenzéki állítással kívánatos összhangba hozni. A mérleg. Mindenesetre a nagy politikai sikerek közé kell számitanunk a magyar államháztartás múlt, 1890. évről készített s a hivatalos lap tegnapi számában közzétett mérleget, melynek főbb adatait már egy tegnapi táviratunk fölsorolta. Az lgo-iki állampénztári kimutatás mérlege 37.151,42, írtal kedvezőbb az 1889. évmérlegénél. Önmagában véve is jelentékeny eredmény, ha egybehasonlítjuk az előző évi javulással, de kétszeres jelentőséget nyer akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy a javulás állandó és évnegyedről-évnegyedre emelkedő. Az egyes évnegyedek kimutatásai szerint ugyanis, a kedvező eredmény a következőleg alakult: Kedvezőbb volt ugyanis a mérleg. bevételben kiadásban együtt az 1. évn. 6.646,754 202,615 6.444,139 a II. 6.848,314 536,717 7.385,031 a III. 9.148,329 1.539,940 10.688,209 a IV. 12.217,221 416,668 12.633,990 Az államháztartás bevételei ez egybeállítás szerint állandóan magasabbak az előző év bevételeinél. És az összeg, amelylyel az előző évet meghaladják, minden egyes évnegyedben emelkedő. Ennek megfelelőleg emelkedik a mérleg kedvezősége is, évnegyedről évnegyedre való fokozódással. Az évi mérleg bevételeinek 34,750 millió frtnyi kedvezőbb voltában bennfoglaltatik az államháztartásnak a költségvetés szerint tizenkét millió forinttal előirányzott az az új bevételi tétele, mely az előző évek burrgetjében elő nem fordul: az italmérési jövedékből várható bevétel. Az e czimen elért eredmény meghaladta a várakozásokat. Befolyt ugyanis az 1890. év folyamán az italmérési jövedék behozatala következtében 18.274,187 frt uj, eddig nem szerepelő bevétel. Ez uj bevétel leütésével is, az 1890. év mérlege még mindig tizenkilenc millió forinttal kedvezőbb az előző év mérlegénél, a bevétel többlete pedig 1889-hez képest tizenhat és fél millióval javult. Az évi kimutatás részletei szintén számos oly jelenséget tüntetnek föl, mely örömmel tölthet el mindnyájunkat. Az ország közgazdasági gyarapodásának tanújele, hogy egyenes adókban 2632 mill. írttal több folyt be az állam pénztáraiba, mint az előző évben. .A törvényhozás reform-akcziójának eredménye, hogy a dohányjövedék 3,417 mill. írttal többet jövedelmezett, mint 1889-ben. Végre a kormány által a múlt évben keresztülvitt konverziók hatása, hogy államadósságokra 1890-ben 10 557 millió írttal kevesebbet költöttünk, mint 1889-ben. Ha az államadósságok szükségletének tényleg 10 millióval való megfogyatkozásából levonjuk is az italmérési jogok kártalanítási tőkéinek kamatait, még akkor is jelentékeny az államadósságoknál elért megtakarítás. A negyedévi kimutatások szerint következőleg alakul a bevételek és kiadások mérlege. Volt ■A bevételek e szerint az i896. évi költségvetési törvényben foglalt előirányzathoz képest 19.831,180 írttal tettek ki többet, a kiadások pedig 12.400,494 írttal kevesebbet. Az állampénztári kimutatások mérlege tehát 34 millió 740,575 frt fölösleggel záródik, míg a költségvetés 508,901 forint hiányt irányzott elő. Uj magyar nemes, Ő felsége a király, a személye körüli miniszter előterjesztése folytán : Stupkativadar 14-ik huszárezredbeli őrnagynak és törvényes utódainak a magyar nemességet a migyőrvári előnévvel dijmentesen adományozta. a bevétel a kiadás forint az 1. évnegyedben 72.711,872 88.730,754 a II. évnegyedben 83.084,730 84.094,700 a III. évnegyedben 100.394,794 88.738,472 a IV. évnegyedben 112.455,274 81.342,172 375 646,673 342.906,098 karított el. Mindannyian, férfiak és nők összegyűltek itt, körülfogták a temetési vállalkozót, meghajoltak előtte s üdvözölték őt ; kivételt csak az a szegény fiu képezett, kit rövideden ingyen temettek el s aki— szerényen s rongyait szégyelve — nem mert előlépni, hanem meghúzódott egy sarokban. A többi tisztességesen volt öltözködve; az asszonyok szalagos főkötőket viseltek; a férfiak közül pedig azok, kik államszolgálatban voltak, egyenruhát hordtak, de arczuk nem volt beretválva, a kereskedők pedig ünneplő öltözékeiket. — Látod, Prochoroff, — mondá a brigadéros, — e válogatott társaság nevében kinyilvánítom, hogy ma valamennyien meghivásod következtében föltámadtunk. Csak azok maradtak otthon, kik elég jól nem jöhettek, s vagy elkorhadtak s darabokba omolva nyugosznak, vagy bőreik elpusztulván, csontjaikat nem volt ami összetartsa ; de ezek közül is egy meg nem állhatta, hogy velünk ne jöjjön, oly igen kivánt téged látni . . . E pillanatban egy kis csontváz furakodott elő a tömegből s közeledett .Adriánhoz, d ar koponyája kedvesen mosolygott a vállalkozóra : régi vászonrongyok lógtak köröskürül, mint egy rúdon, lábai pedig magasszáru bő csizmában zörögtek, miként a törő egy mozsárban. — Ismersz-e még engem, Prochoroff? — kérdé a csontváz. -- Elmlékszel-e még a néhai gárdakapitányra, Koriskin Péter Petrovitsra, — arra, aki számára 1799-ben első koporsódat eladtad, — még pedig egy koporsót tölgyfa helyett fenyőfából! E szavak után a halott Adrián felé terjeszté ki csontos karjait. Ez azonban minden erejét összeszedve fölkiáltott és a csontvázat ellöké magától. Petrovits Péter fölbukott s darabokra hullott szét. A boszankodás moraja zúgott föl erre a holtak gyülekezetéből. Egy emberként keltek föl társuk becsületéért, és elhalmozták .Adriánt szitkokkal és fenyegetésekkel s a szegény házigazda e nagy zajban elkábulva s majdnem halálig szorongatva, elveszté lélekjelenlétét és eszméletlenül esett a néhai gárdakapitány csontjaira . . . .A fölkelő nap már rég odasütött a temetkezési vállalkozó ágyára. Végre fölnyitá szemeit s maga előtt látá a szolgálót, ki teli tüdővel fujta a samovárhoz való szenet. Adrián borzadva gondolt vissza a tegnapi nap eseményeire: Truschin, a bigadéros, meg a gárdakapitány alakjai tűntek föl képzeletében. Hallgatagon várakozott, hogy a leány őt megszólítsa s neki a tegnap éjszakai dolgokról jelentést tegyen. — No te ugyan szépen elaludtál, Prochoroff .Adrián atyus, — mondá .Axinja, mialatt átadá neki ruháit. — Szomszédaid, a szabó meg az éjjeliőr, átjöttek jelenteni, hogy ma a rendőrfőnök névnapja van; te azonban csak aludtál tovább s mi nem tudtunk felkölteni. — Mts nem küldtek még értem az elhalt Truschin asszonytól? -- Elhalt? Hát csakugyan meghalt? — Oh te liba! Hát nem segítettél te magad nekem tegnap ahhoz, hogy a temetéshez való tárgyakat rendbe hozzuk? — Megháborodtál, atyuskám? Vagy talán a tegnapi lakoma gőze nem illant még el fejedből?Micsoda temetésünk lett volna tegnap? Hisz az egész nap a németnél mulattál, részegen jöttél haza, ledőltél ágyadra s egész mostanig — pedig a harangok már misére hivnak - aludtál mint egy bunda. Csakugyan ? — kérdés .Adrián örvendve. — 'természetesen, felesé Axinja. — No, ha így áll a dolog, — mondá .Adrián megelégedett hangon, ■ úgy készítsd el gyorsan a theát és a reggelihez hivd be leányaimat! . . . SZEGEDI híradó. Szombat, 1891. február 14. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 13-án. Ülés kezdete d. e. 104 órakor. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: gr. Esterházy Kálmán, Josipovich Géza, Balogh Géza. A kormány részéről jelen vannak: SzapáryGyula gr., Fejérváry Géza báró, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső. A bosnyák-herczegovinai csapattestek behozataláról szóló javaslatot harmadszori felolvasásban is elfogadják. A hadsereg, honvédség altisztjei és legénysége özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvénycikk módosítását terjeszti ezután elő Andrássy Gyula gr. előadó. Irányi Dániel ismeretes elvi álláspontjánál fógva csak annyiban fogadja el a javaslatot, amennyiben a honvédségre is kiterjed. Nagy István örömmel üdvözli a javaslatot, mely méltányos és azért úgy egészben, mint részleteiben elfogadja. Kéri azonban, ha meghaladja a hadmentességi alap a kitűzött magasságot, a 18 éves koron túl levő árvák ellátásáról is intézkedjék. (Helyeslés). Bolgár Ferencz megelégedéssel fogadja a javaslatot. Fejérváry dr. rövid felszólalása után a ház elfogadja a javaslatot. Következtek az interpellácziókra adott válaszok. Fejérváry dr. honvédelmi miniszter M e 117 Oszkárnak válaszolja, ha a szállításoknál gyakorlatilag beváló jobb rendszert fognak ajánlani, ő szívesen elfogadja. Kaal Ivor bárónak feleli, hogy a szövetkezet ajánlatát azért nem fogadta el, mert az volt a legdrágább s azonkívül oly föltételeket tett, melyek nem voltak elfogadhatók. A vállalkozó által szállított bakkancsok kiszabott állapotban kerültek a raktárba, a vállalkozó kisiparosokkal varratta meg, igaz, megtörtént, hogy Czegléden kevesebbet fizetett a vállalkozó, mint a kiszabott ár, de ez azért volt, mert a vállalkozó ott a kisiparosoknál károsodott. A fölszerelésátalakításokat nem lehetett többre bízni. A képviselő tévedett, ez emberi dolog, de az nem emberi dolog, hogy a honvédtiszteket gyanúsíta. Ezt visszautasítja. Kaas Iver dr. reflektál a miniszter szavaira. Gyanúsítani egyáltalában nem akart. Sorra veszi az egyes válaszpontokat s kijelenti, hogy nem ő van tévedésben, hanem a miniszter; mindamellett, amint már interpellácziója megtételekor kijelenti, örül, hogy az utolsó pereben a miniszter oly szerencsésen megoldá a kérdést, hogy a kisiparosok is részesülhessenek a honvédségi szállításokból. Ha ő nem támadta volna meg a régi rendszert, akkor a miniszter nem szánta volna el magát arra, hogy szakítson azzal. Tehát neki is érdeme van ebben. Fejérváry dr. viszonválaszában kiemeli, hogy akik Kaas Ivert informálták, tévesen informálták. A ház tudomásul veszi a választ. Szilágyi Dezső felel Polonyi Géza interpellációjára a királyi táblák deczentralizációja kérdésében. Kijelenti, hogy a deczentralizálást május 5-én hajtja végre, az áthelyezés alá kerülő bírói és segédszemélyzetre vonatkozólag közzé volt téve, ebből tehát semmi hátrány sem származhatott rájuk. Polonyi Géza bebizonyítva látja a miniszter hírhedt pontosságát, midőn egy sürgős interpellácziójára húsz nap múlva felel. Bírálja a bírák szétosztását, így például a szegedi és kassai táblákhoz egy kereskedelmi és váltójogi szakreferens sem jutott, a temesvárihoz három is. Az egész tehát lóhalálában történt. 836 bíró még most sincs kinevezve, február 13-án. Szilágyi : Nem is lesz. Polonyi : Nem is lesz ! Akkor ez vi