Szegedi Híradó, 1891. január-március (33. évfolyam, 7-88. szám)
1891-03-15 / 73. szám
desen törölt egy pár tételt. A háború kitörése előőtti évben kitörölte annak a bornak költségét, melyet a lelkész a mise alkalmával elfogyasztott. A lelkész ezen megütödve, felvilágosítani iparkodott a herczeget, hogy a bor a miséhez okvetlenül szükséges. «Ha ön, — igy szólt a herczeg a lelkészhez — minden reggel fehér bort akar inni, tessék azt megfizetni.» — A rakodópart romjai. Emlitettük, hogy a besüppedt rakodópart helyreállitási munkálataikor elmaradt kövekből a város is megvett mintegy 650 frt értékűt. Ebből a kőmennyiségből mérnöki javaslat szerint utczai átjárókra 33, határkövekre 19, a teherpályaudvar melletti védtöltéshez vezető kocsiút fentartására 26, az Oroszlán-utcza kocsiútjának javítására pedig 10 köbmétert fordítanak. — Milán király és Garasanin. A «Times »-nek Belgrádból azt jelentik, hogy az a vád, melyet Milán király Garasaninhoz intézett levelében leplezve emelt, határozottabb formulázást nyert egy belgrádi lapban, mely azt mondja, hogy Garasanin Markovics ezredes özvegyét megfojtotta a börtönben. «A szerb régensek »— így szól a «Times» — elhatározták, hogy a lehető legszélesebb körű vizsgálatot kell megindítani a Milán király által Garasanin ellen emelt kettős vádra nézve. A szabadelvű párt a szküpszinában néhány radikális képviselővel együtt oly határozatot akarnak hozatni, mely a kormányt utasítja a bűnügyi vizsgálat megindítására, tekintet nélkül arra, bármily magas állású egyének is szerepeljenek abban, mint gyanúsítottak. A kormány azonban Milán király ellen egyáltalában nem indíthat semminemű eljárást, mert abban az időben, midőn az állítólagos gyilkosságok történtek, Milán király alkotmányszerűleg sérthetetlen volt és felelősséggel nem tartozott, úgy, hogy ha erkölcsi bűnrészesség, vagy ennél rosszabb vád terhelné is a volt királyt, egyedül és kizárólag a volt miniszterek ellen fordulhatna a bíróság. Garasaninnak rendkívül sok és nagyon hatalmas ellensége van s ezért helyzete, lehet mondani, kétségbeejtő, mert egyáltalában nem számíthat kegyelemre, ha csak távoli bizonyítékok szerezhetők be az iránt, hogy ő neki a gyilkosságban akármiféle, bár csak közvetett része volt». — Vöröskereszt. A vöröskereszt-egylet szegedi fiókjának képviseletében Nagy Ferencz törvényszéki biró, mint a szegedi fiók egylet titkára, tegnap a fővárosba utazott, hogy jelen legyen az anya-egylet gyűlésén. — A magyar kir. opera igazgató-válsága. Budapestről írja tudósítónk : Mahler Gusztáv a tegnapi napon megszűnt a budapesti operaház igazgatója lenni és 25 ezer frtnyi végkielégítéssel, valamint a nyugdíjalapba befizetett részletek visszatérítésével, több mint két évi működés után eltávozik a m. k. operaháztól. Gr. Zichy Géza, midőn az intendánsi állást elvállalta, az operaház alapszabályainak megváltoztatását tűzte ki föltételül s ezt a belügyminisztériumtól meg is nyerte. Mahler igazgató, tíz éves szerződésére hivatkozva, tiltakozott az alapszabályok megváltoztatása ellen, s ezzel nemcsak az intendánssal jutott kollizióba, hanem a belügyminisztériummal is. Ennélfogva beadta lemondását s 25 ezer forint végkielégítést kért, minden további igényről lemondván. Gr. Zichy Géza intendáns 3 nap előtt értesítette Mahler igazgatót, hogy 20 ezer forint végkielégítés mellett hajlandó felbontani Mahler szerződését. Mahler Gusztáv tegnap déli 12 órakor jelentette ki az intendánsnak, hogy az ajánlatot elfogadja s megválik az operától. — Körözés. Hegedűs Mátyást, aki sikkasztás bűntettével van vádolva, országosan körözteti a szegedi kir. törvényszék. — Hymen. Mizger Lajos szegedi vasúti leszámítoló hivatalnok eljegyezte Kohn Esztike kisasszonyt, Kohn Hermann helybeli borkeresk. bájos és müveit leányát. — Kolonics Dénes dr. Csiksomlyóról, tegnap Szegeden jegyet váltott Gombos Gizella kisasszonynyal. — Épitő-iparosok vizsgája, a szegedi építőiparos-tanulók vizsgája tegnap délután folyt le az ipariskola három osztályában. Jelen volt a vizsgán dr. Torgina Gyula kir. tanfelügyelő, továbbá Tóth Antal népiskolai felügyelő és Szendrőy János, az ipariskola igazgatója. Mint vizsgálóbizottsági elnök az I. osztályban Lábay Antal, a Il-ban Bakay Nándor, a Ill-ban Obláth Lipót volt jelen. A tanulók kellő sikerrel állották ki a vizsgát, különösen az építéstanból, melynek eredményével a tanfelügyelő s az elnökök is meg voltak elégedve. — A tanulók rajzkiállítása ma d. e. 9 órától esti 6 óráig lesz nyitva, melyre, mint kiválóan érdekesre, fölhívjuk a közönség figyelmét. A kiállítás színhelye a Lobay-ház. — Az útadó. Közgyűlési határozat szerint Szeged város az új útadó kezelését az adófőkönyvekben a közmunka módjára akarja vezettetni. Ezt a határozatot jóváhagyta a kereskedelmi miniszter is s erről a hatóságot azzal értesítette tegnap, hogy a kezelés e módjához a pénzügyminiszter is hozzájárult. — Kutya-hecez. Furcsa hecez játszódott le tegnap délután három órakor az ártézi kút előtt, mely népcsödületre, riadó lármára szolgáltatott alkalmat. A városi gyepmester szép tehetségű assistense, hurkot vetett egy tarkaszőrű kuvaszra. A hurok már a kuvasz nyakára volt fonódva, midőn egy erős kéz ragadja meg a gyepmester karját. •— Megállj, boldogtalan, az én kutyám ez . . . A gyepmester nem tágított. A dróthurokkal föl akarta ragadni az állatot. Erre az idegen megkapta a kuvasz hátulsó két lábát s nem engedte el, sőt inkább kijelentette, hogy meghal, de a kutyát — mely ekkorra összeugatta négy utcza népét — semmiképen nem hagyja elveszni. A harcznak csattanós vége lett. A peczér és az idegen bírókra keltek. Ezalatt a kutya eliramodott nyakában a hurokkal. Lön erre két utczára szóló riadalom. Előjöttek a rendőrök, akik a peezért és az elszánt birkózót a kapitányhoz kisérték. — Népgyülés. Szentesen népgyülés lesz ma délelőtt 11 órakor, melynek tárgya egy indítvány az iránt, hogy Szentes város felirattal tüntessen az új közigazgatási tvjavaslat ellen. A népgyűlésen jelen lesz Törs Kálmán is, Szentes város orsz. képviselője. — A kórház egy hónapja. Dr. Singer Mátyás közkórházi főorvos jelentése szerint a szegedi közkórház február havi beteg forgalma az előző hónapéhoz képest csökkent. Januárban ugyanis 152, februárban csak 142 új beteget vettek föl a kórházba, hol a visszamaradt 246 beteggel együtt a múlt hóban összesen 388 volt ápolás alatt. A betegek közül gyógyultan 105, javultan 28, gyógyulatlanul 2 hagyta el a kórházat, meghalt 14. Bennmaradt márczius hóra 239 beteg, kik közt 138 a férfi, 101 a nő. — A hivatalos lapból. Kinevezés. A szegedi kir. törvényszék elnöke , Gerle Imrét a szegedi kir. törvényszékhez, Jakó Sándort pedig a battonyai kir. járásbírósághoz segélydijas joggyakornokoknak nevezte ki. E hir elsőfelét már közöltük. — Kisközség. A belügyminiszter megengedte, hogy Torontálvármegyében fekvő Hertelendyfalva nagyközség kisközséggé alakittassék át. — A miniszter köszönete. A közoktatásügyi miniszter ifj. Podmaniczky Ilonának, Markbreit Adolfnak, Kerényi Béla dr.-nak és a jászkerületi népbank és takarékpénztárnak iskolák és szegénysorsú tanulók javára történt áldozatkészségükért elismerő köszönetét fejezte ki. A legalkalmasabb ajándék határozottan egy életnagyságú kép, mely különben e mellett még szép szobadísz és örökös emlék is. Ilyeneket bármilyen fénykép után készít az 1879. óta Wien II. Grosse Pfarrgasse 6. fenálló műterem tulajdonosa, Siegfried Bodascher, kinek lapunk mai számában hirdetése is van. Hatvan percz- Csak hárman voltak, de olyan zaj törte meg a szobát, mintha egész csapat csacsogó madár csevegett volna. Csengő kaczaj, jókedvű, hangos szó hallatszott folyton s épenséggel alkalmatos alkalom arra, hogy valaki a más szavából egy betűnyit se érthessen. Az asztal egyik oldalán ült a három lány, a másikon egy férfi. Komoly munkája lehetett, mert többször is kérte a leánykákat : legyenek kissé csendben. Azok meg is ígérték és egy pillanat múlva megint csak hangzott a szoba tőlük. A férfiúnak ekkor ötlete támadt, melyet rögtön elő is adott. Egy órai csendre volna szükségem. Nem sok az egész, csak hatvan perez. Addig legyenek szótalanul, de egészen szótalanul. — Hogy is ne! — mondták egyszerre mind a hárman. — S aki kiállja a hallgatást. — — — Mit kap ? — Egy arany gyűrűt. — Igazán ? — Igazán. — Egy arany gyűrűt! Pillanatra újra csend jön, mélységes csend. A lánykák arcza kipirult. Egy arany gyűrűre régóta vágyódnak. Most könynyű volna megnyerni. — Hátha mind hallgatunk ? — Akkor sorsot hozunk. — Jó-Bámulatos bár, de a három leányka mégis reáállott e szörnyű elhatározásra. A férfi mosolyogva is tette ki óráját az asztalra, midőn mondta : — Hatvan perez. A csend megkezdődött. A fogadó felek mosolyogva néztek egymásra s a férfira. Mindegyik biztos volt a győzedelemben, s már ujján érezte a csillogó, fényes arany gyűrűt. Eltelt egy perez. Serényen munkáltak a kis kezek s a férfi zavartalanul dolgozhatott. A szobába egy cseléd jött be s az egyik kisaszszonyt hivta. Az csak a fejével intett, hogy most nem mehet. Egy apró gyerek felkérezkedett a másiknak ölébe s egyre azt kérdezte, hogy miért haragszik a bácsi. Nem kapott feleletet. Két percz is eltelt. Bejött a mama is és szólította a lányokat. Azok csak nevettek és a szájukra tették az ujjukat, jelezve, hogy nem szabad nekik szólni. A férfi felvilágosította a mamát. — Nem fognak beszélni ! ? — nevetett a mama. Lassan-lassan elmúlt nyolcz perc. Az egyik kis leány ekkor már igen türelmetlen volt. Szinte belepirosodott az izgatottságba, hogy nem szólhatott. Valami jutott az eszébe. Valami jókedvű ötlet, amit szeretett volna elmondani a többi lányoknak, még pedig hangosan, hogy szokta. Küzdött a szóval, mely ki akart törni belőle s egyszerre csak ki is szakadt: — Lányok, mondok valamit. — Jaj, elszólta magát, — pattant ki a másik leánykából is az elfojtott szó. Mint a villámcsapás, úgy ütött le ez a pár szó. A két kibeszélő szinte ijedten nézett egymásra, meg a harmadik lányra, aki győzelmes mosolylyal tekintett türelmetlen társnőire. A férfi s a mama is nevetett s mit tehettek volna egyebet, nevetett a két megszólalt lány is. — Majd én meg annyi ideig hallgatok, — mondá az egyik. — Igazán zsarnokság, — duzzogott a másik — én különben csak véletlenül szóltam el magam, de nem bánom. SZEGEDI híradó, Vasárnap, 1891. márczius 15.