Szegedi Híradó, 1891. január-március (33. évfolyam, 7-88. szám)

1891-03-15 / 73. szám

desen törölt egy pár tételt. A háború ki­törése előőtti évben kitörölte annak a bor­nak költségét, melyet a lelkész a mise alkalmával elfogyasztott. A lelkész ezen megütödve, felvilágosítani iparkodott a her­­czeget, hogy a bor a miséhez okvetlenül szükséges. «Ha ön, — igy szólt a herczeg a lelkészhez — minden reggel fehér bort akar inni, tessék azt megfizetni.» — A rakodópart romjai. Emlitettük, hogy a besüppedt rakodópart helyreállitási munkálataikor elmaradt kövekből a város is megvett mintegy 650 frt értékűt. Ebből a kőmennyiségből mér­nöki javaslat szerint utczai átjárókra 33, határ­kövekre 19, a teherpálya­udvar melletti védtöl­­téshez vezető kocsiút fen­tartására 26, az Orosz­­lán-utcza kocsiútjának javítására pedig 10 köb­métert fordítanak. — Milán király és Garasanin. A «Ti­mes »-nek Belgrádból azt jelentik, hogy az a vád, melyet Milán király Garasaninhoz intézett levelében leplezve emelt, határozot­tabb formulázást nyert egy belgrádi lap­ban, mely azt mondja, hogy Garasanin Markovics ezredes özvegyét megfojtotta a börtönben. «A szerb régensek »— így szól a «Times» — elhatározták, hogy a lehető legszélesebb körű vizsgálatot kell megindí­tani a Milán király által Garasanin ellen emelt kettős vádra nézve. A szabadelvű párt a szküpszinában néhány radikális képviselő­vel együtt oly határozatot akarnak hozatni, mely a kormányt utasítja a bűnügyi vizs­gálat megindítására, tekintet nélkül arra, bármily magas állású egyének is szerepelje­nek abban, mint gyanúsítottak. A kormány azonban Milán király ellen egyáltalában nem indíthat semminemű eljárást, mert abban az időben, midőn az állítólagos gyilkosságok történtek, Milán király al­­kotmányszerűleg sérthetetlen volt és fe­lelősséggel nem tartozott, úgy, hogy ha erkölcsi bűnrészesség, vagy ennél rosszabb vád terhelné is a volt királyt, egyedül és kizárólag a volt miniszterek ellen fordul­hatna a bíróság. Garasaninnak rendkívül sok és nagyon hatalmas ellensége van s ezért helyzete, lehet mondani, kétségbeejtő, mert egyáltalában nem számíthat kegye­lemre, ha csak távoli bizonyítékok szerez­hetők be az iránt, hogy ő neki a gyilkos­ságban akármiféle, bár csak közvetett része volt». — Vöröskereszt. A vöröskereszt-egylet sze­gedi fiókjának képviseletében Nagy Ferencz törvényszéki biró, mint a szegedi fiók­ egylet tit­kára, tegnap a fővárosba utazott, hogy jelen legyen az anya-egylet gyűlésén. — A magyar kir. opera igazgató-válsága. Budapestről írja tudósítónk : Mahler Gusz­táv a tegnapi napon megszűnt a budapesti operaház igazgatója lenni és 25 ezer frtnyi végkielégítéssel, valamint a nyugdíj­alapba befizetett részletek visszatérítésével, több mint két évi működés után eltávozik a m. k. operaháztól. Gr. Zichy Géza, midőn az intendánsi állást elvállalta, az operaház alap­szabályainak megváltoztatását tűzte ki föl­tételül s ezt a belügyminisztériumtól meg is nyerte. Mahler igazgató, tíz éves szerző­désére hivatkozva, tiltakozott az alapszabá­lyok megváltoztatása ellen, s ezzel nem­csak az intendánssal jutott kollizióba, ha­nem a belügyminisztériummal is. Ennél­fogva beadta lemondását s 25 ezer forint végkielégítést kért, minden további igényről lemondván. Gr. Zichy Géza intendáns 3 nap előtt értesítette Mahler igazgatót, hogy 20 ezer forint végkielégítés mellett hajlandó felbon­tani Mahler szerződését. Mahler Gusztáv tegnap déli 12 órakor jelentette ki az inten­dánsnak, hogy az ajánlatot elfogadja s meg­válik az operától. — Körözés. Hegedűs Mátyást, aki sik­kasztás bűntettével van vádolva, országosan kö­rözteti a szegedi kir. törvényszék. — Hymen. M­i­z­g­e­r Lajos szegedi vasúti leszámítoló hivatalnok eljegyezte K­o­h­n Esztike kisasszonyt, Kohn Hermann helybeli borkere­sk. bájos és müveit leányát. — Kolonics Dénes dr. Csik­somlyóról, tegnap Szegeden jegyet váltott Gombos Gizella kisasszonynyal. — Épitő-iparosok vizsgája, a szegedi építő­iparos-tanulók vizsgája tegnap dél­után folyt le az ipariskola három osztályá­ban. Jelen volt a viz­sgán dr. Tor­gin­a Gyula kir. tanfelügyelő, továbbá Tóth An­tal népiskolai felügyelő és Szendrőy János, az ipariskola igazgatója. Mint vizs­gálóbizottsági elnök az I. osztályban Láb­ay Antal, a Il-ban Bakay Nándor, a Ill-ban O­bláth Lipót volt jelen. A tanulók kellő sikerrel állották ki a vizsgát, különösen az építéstanból, melynek eredményével a tan­­felügyelő s az elnökök is meg voltak elé­gedve. — A tanulók rajzkiállítása ma d. e. 9 órától esti 6 óráig lesz nyitva, melyre, mint kiválóan érdekesre, fölhívjuk a közönség figyelmét. A kiállítás színhelye a Lobay-ház. — Az útadó. Közgyűlési határozat szerint Szeged város az új útadó kezelését az adófőkönyvekben a közmunka módjára akarja vezettetni. Ezt a határozatot jóvá­hagyta a kereskedelmi miniszter is s er­ről a hatóságot azzal értesítette tegnap, hogy a kezelés e módjához a pénzügymi­niszter is hozzájárult. — Kutya-hecez. Furcsa hecez játszódott le tegnap délután három órakor az ártézi­ kút előtt, mely népcsödületre, riadó lármára szolgáltatott alkalmat. A városi gyepmester szép tehetségű assistense, hurkot vetett egy tarkaszőrű kuvaszra. A hurok már a kuvasz nyakára volt fo­nódva, midőn egy erős kéz ragadja meg a gyep­mester karját. •— Megállj, boldogtalan, az én kutyám ez . . . A gyepmester nem tágított. A dróthurok­kal föl akarta ragadni az állatot. Erre az idegen megkapta a kuvasz hátulsó két lábát s nem en­gedte el, sőt inkább kijelentette, hogy meghal, de a kutyát — mely ekkorra összeugatta négy utcza népét — semmiképen nem hagyja elveszni. A harcznak csattanós vége lett. A peczér és az idegen bírókra keltek. Ezalatt a kutya eliramo­dott nyakában a hurokkal. Lön erre két utczára szóló riadalom. Előjöttek a rendőrök, akik a pe­­ezért és az elszánt birkózót a kapitányhoz ki­sérték. — Népgyülés. Szentesen népgyülés lesz ma délelőtt 11 órakor, melynek tárgya egy indítvány az iránt, hogy Szentes város fel­irattal tüntessen az új közigazgatási tvjavas­­lat ellen. A népgyűlésen jelen lesz T­ö­r­s Kálmán is, Szentes város orsz. képviselője. — A kórház egy hónapja. Dr. S­i­n­­ger Mátyás közkórházi főorvos jelentése szerint a szegedi közkórház február havi beteg forgalma az előző hónapéhoz képest csökke­nt. Januárban ugyanis 152, feb­ruárban csak 142 új beteget vettek föl a kórházba, hol a visszamaradt 246 beteggel együtt a múlt hóban összesen 388 volt ápolás alatt. A betegek közül gyógyultan 105, javultan 28, gyógyulatlanul 2 hagyta el a kórházat, meghalt 14. Bennmaradt márczius hóra 239 beteg, kik közt 138 a férfi, 101 a nő. — A hivatalos lapból. Kinevezés. A szegedi kir. törvényszék elnöke , Gerle Imrét a szegedi kir. törvényszékhez, J­a­k­ó Sándort pedig a battonyai kir. járásbírósághoz segély­­dijas joggyakornokoknak nevezte ki. E hir első­­felét már közöltük. — Kisközség. A belügy­miniszter megengedte, hogy Torontálvárme­­gyében fekvő Hertelendyfalva nagyközség kis­községgé alakittassék át. — A miniszter köszönete. A közoktatásügyi miniszter ifj. Podmaniczky Ilonának, Markbrei­t Adolfnak, K­e­r­é­n­y­i Béla dr.-nak és a jászke­rületi népbank és takarékpénztárnak iskolák és szegénysorsú tanulók javára történt áldozatkész­ségükért elismerő köszönetét fejezte ki.­­ A legalkalmasabb ajándék határozottan egy életnagyságú kép, mely különben e mellett még szép szobadísz és örökös emlék is. Ilyeneket bármilyen fénykép után készít az 1879. óta Wien II. Grosse Pfarrgasse 6. fenálló műterem tulajdonosa, S­ieg­­fried Bo­dascher, kinek lapunk mai számában hir­detése is van. Hatvan percz- Csak hárman voltak, de olyan zaj törte meg a szobát, mintha egész csapat csacsogó ma­dár csevegett volna. Csengő kaczaj, jókedvű, han­gos szó hallatszott folyton s épenséggel alkalma­tos alkalom arra, hogy valaki a más szavából egy betűnyit se érthessen. Az asztal egyik oldalán ült a három lány, a másikon egy férfi. Komoly munkája lehetett, mert többször is kérte a leánykákat : legyenek kissé csendb­en. Azok meg is ígérték és­­ egy pillanat múlva megint csak hangzott a szoba tőlük. A férfiúnak ekkor ötlete támadt, melyet rögtön elő is adott. Egy órai csendre volna szük­ségem. Nem sok az egész, csak hatvan perez. Addig legyenek szótalanul, de egészen szó­­talanul. — Hogy is ne! — mondták egyszerre mind a hárman. — S aki kiállja a hallgatást. — — — Mit kap ? — Egy arany gyűrűt. — Igazán ? — Igazán. — Egy arany gyűrűt! Pillanatra újra csend jön, mélységes csend. A lánykák arcza kipirult. Egy arany gyűrűre régóta vágyódnak. Most köny­­nyű volna megnyerni. — Hátha mind hallgatunk ? — Akkor sorsot hozunk. — Jó-Bámulatos bár, de a három leányka mégis reáállott e szörnyű elhatározásra. A férfi mosolyogva is tette ki óráját az asz­talra, midőn mondta : — Hatvan perez. A csend megkezdődött. A fogadó felek mo­solyogva néztek egymásra s a férfira. Mindegyik biztos volt a győzedelemben, s már ujján érezte a csillogó, fényes arany gyűrűt. Eltelt egy perez. Serényen munkáltak a kis kezek s a férfi zavartalanul dolgozhatott. A szobába egy cseléd jött be s az egyik kisasz­­szonyt hivta. Az csak a fejével intett, hogy most nem mehet. Egy apró gyerek felkérezkedett a má­siknak ölébe s egyre azt kérdezte, hogy miért ha­ragszik a bácsi. Nem kapott feleletet. Két percz is eltelt. Bejött a mama is és szólította a lányokat. Azok csak nevettek és a szájukra tették az ujjukat, jelezve, hogy nem szabad nekik szólni. A férfi felvilágosította a mamát. — Nem fognak beszélni ! ? — nevetett a mama. Lassan-lassan elmúlt nyolcz perc­. Az egyik kis leány ekkor már igen türelmetlen volt. Szinte belepirosodott az izgatottságba, hogy nem szól­hatott. Valami jutott az eszébe. Valami jókedvű ötlet, amit szeretett volna elmondani a többi lá­nyoknak, még pedig hangosan, hogy szokta. Küz­dött a szóval, mely ki akart törni belőle s egy­szerre csak ki is szakadt: — Lányok, mondok valamit. — Jaj, elszólta magát, — pattant ki a má­sik leánykából is az elfojtott szó. Mint a villámcsapás, úgy ütött le ez a pár szó. A két kibeszélő szinte ijedten nézett egy­másra, meg a harmadik lányra, aki győzelmes mosolylyal tekintett türelmetlen társnőire. A férfi s a mama is nevetett s mit tehettek volna egye­bet, nevetett a két megszólalt lány is. — Majd én meg annyi ideig hallgatok, — mondá az egyik. — Igazán zsarnokság, — duzzogott a má­sik — én különben csak véletlenül szóltam el magam, de nem bánom. SZEGEDI híradó, Vasárnap, 1891. márczius 15.

Next