Szegedi Híradó, 1891. január-március (33. évfolyam, 7-88. szám)

1891-03-09 / 67. szám

Hétfő, 1891. márczius 9. SZEGEDI HÍRADÓ. számú példány kivételével, olvasók híján majdan a beraktározott kiadói lomot lesz hivatva sza­porítani ! Bízom azonban abban, hogy Lakatos­nak mint sportmannak tudósnak egyaránt ismert jó neve s a vadászati és madarászati szakiroda­­lom terén közelismerést kivívott s kedveltségnek örvendő működése elég biztosíték arra nézve, hogy a haza müveit sportmanjai és természetked­­velői részéről a megérdemelt pártfogásban része­­sittetvén, müve nem fog a fönt említett sajnálatos és méltatlan sorsra jutni s ennek kapcsán legalább a kiadási költségek megtérülni fognak. Lakatos szakírói neve, irodalmi működése sokkal ismer­tebb a sportkedvelő műveit közönség előtt, hogysem jelen munkája bővebb ajánlgatásokra szorulna. Az illetékes kritika rég eldöntötte, hogy különösen a vízi vadászat gyönyörei, a ná­dasok világa, élete, faunájának nincs alaposabb ismerője nálánál s úgy leírni oly költői szépsé­gekkel felruházni tárgyát, melylyel foglalkozik, e szakmában alig képes valaki széles e hazában ; e mellett minden izében eredeti magyaros. A kiadásra szánt mű tartalmát a következő czim­­jegyzékben van szerencsém ismertetni: Az erdő csendéletéből. — Saslövés kacsalesen. — A « saskirály». — Egy vérszopó a madárvilágban. — Őszi hangulat. — Madaraink téli élete. — Verebek játéka. — Pusztuló madarak. .— Egy ritka vendég Szegeden. .—• Énekes madaraink daláról. — A szegedi a Fehértó­. — A horgosi vizek. — A madarak tavaszi vonulásának meg­figyelése (madarász napló). — Madár képek : A vadlud. —A kócsag. — Nemes gémfajaink.— A szélkiáltók. A gulipán-sneff. A lotyó-sneff. stb. A munka egy nagy alakú vaskos kötetben czim­­képillusztrácziókkal és díszes kiállításban folyó évi május végén fogja elhagyni a sajtót. Előfize­tési ára 2 forint O. ért.-ben, pompás diszkötésben 5 forint. Az előfizetési pénzek vagy szavatolt elő­jegyzések alól irott kiadó nevére czimezve mielőbb beküldetni kéretnek, hogy a nyomtatandó példá­nyok száma i­ránt eleve tájékozódni lehessen, mint­hogy fölös példányok csak csekély számban fog­nak nyomatni. Gyűjtőknek tíz egyszerre bekül­dött előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálok. A kiadó Engel Adolf ez ajánlásához, ismervén Lakatos theoretikus képzettségét és gyakorlati tudását, mi is hozzá­járulunk és érdekkel várjuk a könyv megjelenését. «A Hét.­ 10. száma Bródi Sándor, a hír­névre kapott fiatal regényíró kitűnő arczképét közli a czímlapon. A kép mellé Ráspoly írt szö­veget és maga Bródi Sándor eleven képet fest arról a két városról, Eger és Gyuláról, hol gyer­mekkorát töltötte. A lap élén Gerő Károlytól ily czimű causeria olvasható: «Csevegés az illusiók­­ról». Szellemes, ötletes és sok bensőséggel meg­irt rajz ez. A jeles vígjátékíró prózái között a legszebb, amelyet ismerünk. Endrődi Sándor «Eső» czimü hangulatos költeménynyel van kép­viselve, Nógrádi Pap Gyula szintén. Bede Jób «Kálvária-út» czimü rajzot közöl és Justh Zsig­­mond folytatja a «Saharai hangulatokat». Mas­que és Pantagruel a Szabadságharcz-szobor min­táival foglalkoznak humoros-satirikusan. A «Szín­házi krónikában» Csiky Gergely új darabjáról­­van egy beható ismertetés. Továbbá zene, iro­dalom és gazdag «Innen-onnan» rovat. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Mutatványszámokat ingyen és bérmentet­­lenül küld a kiadóhivatal, Budapest, VIII. József­­körút 44. Közg­azdaság. Gyümölcsfák árusítása. A tavaszi idő beáll­tával figyelmeztetjük a gyümölcsfa- kedvelőket az aradi és Csanádi egyesült vasutaknak Borosjenőn és Apátfalván mintaszerűen berendezett faisko­láira, hol nagy készletben levő különféle nemű és fajú erőteljes szép példányú nemesített gyümölcs­fák, valamint díszfák és díszbokrok, továbbá kü­lönféle fajú nemesített rózsafák jutányos áron kaphatók. Az ezen fákra való megrendelések a vasúttársulat igazgatóságánál, Aradon vasútvona­lai mentén az állomás­főnököknél, Borosjenőn pedig a társulati kertésznél eszközölhetők. Ár­jegyzékeket kívánatra a vasuttársulat igazgató­sága díjmentesen küld. REGÉNY. aTfi)lE¥ — Angol regény. — (Folytatás) Minden megjegyzésére válaszolt és be­szélgetett vele, de Seymour Laurát az egész idő alatt maga mellett tartotta és egyszer sem emelte föl szemeit hozzá. Teázás után Allan kiment a kertbe egy íriszt szerezni. Eszébe fog jutni, hogy az íriszről mit mondott nekem — mondá magában. Emlé­kezni fog a jelentőségére, hogy «Szenetem van hozzád» és kijön hozzám, ha elküldöm neki. De nem ment. Írisz elfogadta a vilá­got, tudva mit jelent, hogy Osburnnak üze­­nete van hozzá, olyan üzenete, melyet ő óhaj­tott hallani, de épen nagy szerelme miatt félt vele találkozni. Ki tudja az asszonyokat megérteni ? gondolá Osburn magában, mert Írisz drága fehér selyem ruhában jött le ebédre, olyan opál ékszereket tett föl, melyeket a királyné irigyelhetett volna és — csudák­ csudája — egy írisz volt a kebléhez fűzve ; még pedig az, melyet Allan küldött neki. Mit jelent ez ? Elfogadta a küldeményét nem akarta az üzenetét hallani, és mégis az ő virágját viseli. Lehet-e valami érthetetle­nebb ennél ? — Bár ne volnék ily buta, — mondá magában. Más férfi tudná, hogy ez jó jel-e vagy nem és én nem tudok semmit. Ha nem szeretne, nem viselné a virágomat — legalább én ezt gondolom ; de ha szeretne, szenetem után találkozott volna velem. És írisz, látva hogy Allannak az arcza elborult és szomorú volt, miután mindent megtett, hogy azokat a fellegeket az arczára hozza, arról kezdett gondolkozni, hogy mi­képen oszlassa el azokat. Mit tegyen, hogy boldogabbá tegye ? A vendégek a fényesen világított sa­­lonba mentek. Mindenki boldognak látszott és el volt foglalva. Némelyeket a zene, sakk és kártya foglalta el mások csapodárkodtak és beszélgettek, míg néhányan a kertbe mentek sétálni. — Mit tegyek ? — Tűnődött írisz ma­gában. Osburn százados egyedül ült, látszólag egy aczél metszésekkel teli könyvet nézett át, de Írisz látta, hogy sohase fordított la­pot s szép barna arcza oly szomorú volt, amilyennek még nem látta soha. Mint a ház úrnője, nem engedhette meg, hogy valamelyik vendége egyedül ül­jön és rossz kedvűnek lássék, ez által udva­riatlanságot tanúsítana. Oda megy, s meg­látja, hogy föl tudja-e vidítani. Árny vetődött Osburn könyvére és ő fölnézett. Üde, fiatal szépségének teljes büszkeségével állott írisz előtte, s csipkével díszített fehér selyem ruhájában oly szép volt, hogy nem csuda, ha Allan sóhajtott. — Osburn százados, — mondá, — egy szívességre kérem , megteszi ? — Lady Írisznek csak szólani kell, s édes kötelességemnek tartom engedelmes­kedni. — Lady Alicetől azt hallottam a múlt este, hogy önnek nagyon szép tenor hangja van. Igaz ? — Az emberek azt mondják, hogy igaz — válaszolá Allan. — Miért nem tudatta velem ? — kérdé írisz. — Az egyik oka az, — mert nem gon­doltam reá, és a másik — — És a másik ? — kérdé mosolyogva írisz, látva, hogy elhallgatott. — Mert mindig azt gondolom, hogy basszus hangomnak kellene lenni. Hat láb magas, erőteljes férfi vagyok s olyan nőies hangom van, hogy szinte röstellem. Ez az oka, amiért oly ritkán éneklek. — Én nem szeretem a mély hangokat, — mondá Lady Írisz — legalább az ének­ben nem; olyan nehézkesnek tetszik előttem. Az oratóriumokban szeretem, de dalok­ban nem. — Ez kibékít sorsommal — válaszolá Osburn. — Énekeljen valamit nekem, — foly­­tatá a leány. — Félek, hogy nem nyerem meg a tetszését, de engedelmeskedem. Nem tudom, melyik a kedvencz dala, de éneklek, melynek minden szava kegyednek lesz modva. A zongorához ment, s néhány pillanat alatt az egész szobában csendesség lett. Az a hang, melyről oly megvetéssel beszélt, egy jól iskolázott, felséges gazdag tenor volt. Az emberek bámulva néztek arra a férfiúra, ki a nagy adományt , ritka tehet­séget oly kevésbé látszott venni. Az «Isten veled» angol balladát énekelte szenvedélyes érzelemmel és szomorúsággal. Midőn a következő sorokat énekelte : «Szivem ha mondom is : Isten veled! Elhagyni még sem birnak tégedett, tekintetük találkozott s lady írisz szivét hirtelen éles fájdalom járta át. Hátha ko­molyan érti azokat ? Czélzatosan énekelte ezt a dalt. Hát ha igazán elmegy ? E gondolatra arcza elhalványult s sze­mei elveszhették fényüket. Ha Osburn el­megy, mit visz magával ? Ő tudta, senki se tudta azt jobban nálánál, milyen élte lesz ezután ? Inkább lenne vége egyszerre. «Isten vele» zengett a szép hang. Tekintetük ismét találkozott és akkor az Allanéban a győzelem fénye ragyogott. Látta, hogy szavai Íriszt meginditották, s győzelme bizonyosnak látszott. (Folytatása következik.) 68 A budapesti értéktőzsdéről. — Márczius 8. — A mai vasárnapi forgalom jelentékte­len volt s csak kevés számú kötés jött létre, s csak a magyar hitelrészvény volt tartósan szilárd. Osztr. hitelrészvény 307.80—307.90 Magyar hitelr. 350.25 — 351.00 Időjárás. Szeged, márcz. 8. reggel 7 órakor. A meteorológiai m. k. közp. intézet idő­járási jelentése márcz. 8-án. Budapesten a megelőző nap legnagyobb hőfok a legkisebb —2® Cels. Kilátás: Délkeleti szelek mellett na­gyobbodó felhőzetű és enyhe idő, később nyu­­gatról eső várható. 'a 0 0 Iá •va - S V« S '4) 'S a e S U V3V­ ^ bí báj vy i—1 íS 1­­a 0 'a 0 t­ I­. fi 0 t-u -1 M C - 1 || Jegyzetek­ 54-2+ 2-5 803 Nys0 Légnyomás csökkent, hőmérsék emelkedett. Beküldetett. — Egy népszer. A «Moll-féle frau-CZrant­orszeszz és só» által a betegeknek egy ,épp oly gyógyhatású, mint olcsó szer nyujtatik köszvényes és csúszós bántalmaknál, sebeknél és daganatoknál. Egy üveg ára utasítással együtt 90 kr. Szétküldés naponta utánvétellel Moll A. gyógyszerész cs. és k. udv. szál­lítótól, Bécs, I. Tuchlauben 9. Vidéki gyógyszertárak­ban és anyagkereskedésekben határozottan Moll-féle készítmény kérendő, az 8 gyári jelvényével és aláírá­sával. Felelős szerkesztő: Lipcsey Ádál­s Kiadótulajdonos: Endrényi testvérek.

Next