Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)

1891-07-11 / 188. szám

Szombat, 1891. julius 11. SZEGEDI híradó. Azára, hogy módos, csinos leány volt, el­kerülték a legények. Bocskó halálos bete­gen fekszik, a boszuálló testvéreket pedig bekisérték a zombori kir. törvényszékhez. — Leszakadt az összekötő vasúti hid. Fővárosi levelezőnk sürgönyzi . Ez a rémhir járta be tegnap kora reggel a fővárost, nem csekély izgatottságot keltve a lakosság kö­rében. Senki sem akarta elhinni, hogy a a kolosszális vashid, mely messze földön ritkítja párját, mint hirlett, egy tehervonat alatt leszakadt volna s hogy a vonat a vizbe zuhant. Alighogy a hír szárnyra kelt, csakúgy feketéllettek az összekötő vasúti hídhoz vezető utczák az emberáradattól, mely a szerencsétlenség színhelye felé tö­rekedett. Szerencsére a rémület nagyobb volt, mint a veszedelem — sürgönyzi tudó­sítónk — miután csak — bár nagyobb ará­nyú — vonatkisiklásról volt szó, mely az összekötő vasúti híd Buda felé eső részén történt. Az eset következő : A magyar ál­lamvasutak józsefvárosi teherpályaudvaráról tegnap este kilencz óra negyvenöt perc­kor indult Győr felé az 54. sz. tehervonat, mely hetvenöt nagyobbára üres kocsiból volt összeállítva. A hosszú vonat roppant lassan haladt s majdnem az egész vonat áthaladt a hidra, midőn egyszerre csak nagyot zök­kent s mintegy nyolcz teherkocsi a vágány­ból kisiklott s a pályatestre zuhant. A vo­natot rögtön megállították s a vasúti sze­mélyzet rögtön értesítette a vonatkisiklás­ról a közeli kelenföldi állomás főnökét. A kisiklás után a tehervonatból a megrongált kocsikat lekapcsolták s a vonat tovább folytatta útját Győr felé. A vonatszemély­zet közül szerencsére senki sem sérült, meg. Tegnap korán reggel az ár-vasutak igazgató­sága négy mérnök vezetése alatt számos vasúti munkást küldött ki a megrongált pályatest helyreállítására, ami még a délután folyamán megtörtént. Egész délelőtt nagy­számú közönség sietett a szerencsétlenség színhelyéhez, de a rendőrség, mely a kisik­lásról csak déltájt értesült, a hidat elzárta és senkit oda fel nem bocsátott. — A kézműves - bank nyeresége. A szegedi «Kézműves - bank» néhai E­r­ő­s­­kövy Antalt, volt intézeti ügyészét 6000 frtra biztosította. A biztosítás pár év előtt történt s most az illető biztositó intézet a copo­­rtot folyóvá teszi. Ez tiszta nyere­sége a banknak. — Az ányási kotrások. Münzber­­g­e­r Ferencz műszaki tanácsos az ányási 86. I. számú átvágásban az 1890. évben házi kezelés mellett végrehajtott kotrási munkálatok fölülvizsgálata végett holnap Szegedre érkezik. — Verekedő gyerekek. Gyönyörűséges állapotok uralkodnak némely Szeged-vidéki községben. Alkalmasint a felnőttek példá­ját követve egész serdületlen ficzkók eljár­nak a korcsmába; isznak, berúgnak, össze­tűznek s véresre páholják egymást. Ilyen esetet írnak most lapunkban Apáczáról. A Mosucz-féle korcsmába beszoktatták a gye­rekeket is. Hárman: Tímár János 13 éves, Vrankó Mihály 12 éves és Bukoviczki István 13 éves, iskolás fiuk berúgtak a korcsmában s véresre botozták egymást. A gyerekek korcsmai verekedését, mint valami hősi tényt tárgyalja a község naivabb lakossága. — Kutya-bajok. A főpeczér hunczut­­sága napok óta tömérdek panaszra szol­gáltat okot a kapitányi hivatalnál. A ku­tyák Kozarekje ugyanis pénzforrást csinált magának a mesterségéből, olyasformán, hogy nagy peczéri szakértelemmel a leg­jobban őrzött kutyákat is kicsalogatta a házakból s aztán hurkot vetett a nyakukba. Az ilyen módon elfogott kutyákat aztán csak jó pénzért adta vissza a tulajdonosai­nak. A kutyákkal szédelgő péczért, ez oknál fogva hivatalából tegnap elcsapták. — Névmagyarosítás. Komas Imre Károly szegedi illetőségű gyulafehérvári lakos, vezeték­nevének «K­á­r­p­á­ti»-ra kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. Színház. Direktorok harcza. Megtörtént, hogy Aradi és Csóka színigazgatók minden jó nyári állomást elhalász­tak a M­a­k­ó Lajos orra elöl. Végre is a derék fordító számára nem maradt más hátra, mint­hogy pusztán két város felé fordította a sze­kere rúdját. Az egyik városban, Vásárhelyen, már leját­szotta kis játékait s aztán mint tanulni szerető, igazán modern színigazgató, elzarándokolt (express czugon) Sekszpir hazájába, London­­­országba. Onnan visszajövet, most már a másik el nem halászott város, Szentes felé fordí­totta tekintetét. Augusztust és szeptembert ebben a nagy alföldi városban akarta kihúzni társulatával. Meg is van rá az engedélye. Költött is erre az engedélyre. Oda járt a szigorú télen Szentesre, rákok­ról monologizálni és elvitte magával ezüst torkú kis Pourmát operálni. Biz ez pénzbe is, meg fá­radságba is került. Nyugodtan, sőt bizonyos jó előérzettel várta tehát a berukkolás idejét, augusztus elsejét. «Jó szezonunk lesz. Ah! Szen­tesnek kedves és hálás publikuma van. Bizonyára én fogom kinevetni Aradit és Csókát, akik any­­nyira törekedtek elébem.» Így duruzsolt magában a derék debreczeni franczia-angol és összedörzsölte kezeit. «Az operáim, a kedves hat operámmal fenomenális sikert fogok aratni.» De micsoda nagy szomorú­ságra fordult öröme, mikor annak hírét vette, hogy a gonosz Csóka blindre beszerelt előtte, jobban mondva, kijátszott előtte egy le nem verhető nagy adou-t, arra kérvén Szentes tanácsát: engedje őt be társulatával ebben a hónapban Szentesre,­­ majd leviszi Jászai Elek­trát. Makót, mintha villámütés érte volna erre az Elektra-hírre. Villám­dróton rögtön sürgönyt menesztett Szentesre, sőt maga is fölhajózott. Ennek következéséül a «Sz. és V.» a következő­ket újságolja: «E­lektra nem jön hozzánk. Csóka Sándor színigazgató azon kérvényét, mely­ben engedélyt kér arra, hogy színtársulatával, melynél a nemzeti színház kitűnő tragikája, Já­szai Mari asszony vendégszerepel, a színkörben e hó folyamán néhány előadást rendezhessen és ezúttal a nagyhírű művésznőt legkitűnőbb szere­peiben, a többek közt Elektrában is bemutat­hassa, a tanács véleményadás végett a rendőr­főkapitányhoz tette át. Arady Kálmán rendőrfő­kapitány indokolt jelentésében az engedélyt Csó­kának nem véleményezi megadhatónak, nem pe­dig azért, mert a színi évad küszöbén állunk, a közönség Jászai Mari Elektráját még fölemelt helyáraknál is nézné és ezzel csak anyagilag ká­­rosíttatnék az a színigazgató, aki egy nagy tár­sulattal jön hozzánk a nyári évadra. Nem véle­ményezi továbbá az engedélyt azért sem meg­adhatónak, mert Makó Lajos színigazgató közben táviratilag kötelezte magát, hogy ő is elhozza Jászait vendégszereplésre és így közönségünk nem veszít semmit a műélvezetben, ha a világ­hírű tragikát később lesz is alkalma, mint Elek­trát csodálni. A főkapitány ezen eljárása amilyen méltányos, épp annyira dicsérendő, mert az két­ségtelen, hogy a közönség pillanatnyi műélveze­téért nem volna ildomos megkárosítani egy ide­gen színigazgató előnyére azt, aki az egész nya­rat szándékozik nálunk tölteni.» V­ízállás. — Julius 9. — Tokaj­­'2*55. Szolnok 1-2'72. Csongrád -1-2-84. Szeged 4-3-22. T.-Becse 4-2.40. Arad —0-12. — Julius 10. — Tokaj 4'2- 74 Szolnok -1-2.88. Csongrád 4~2-90. Szeged 4-3-21. T-Becse 4-2-35. Arad 1 0-13. A közönség köre. E rovat alattis közérdekű fölszólalásoknak díjtalanul adunk tért, de a közlemény alakja­ és tartalmáért a be­küldő felelős.) Panasz Rókusrál. Tekintetes szerkesztő úr ! Szives engedelm­ével bátor vagyok b. lapjában rendőrfőkapitányunk figyelmét ama rendkívüli és sajnos eseményekre fölhívni, melyek a város belterületén a Rókus város­rész Tündér- és Gyöngytyúk-utczák sarkán naponta esti 6—8 óra között lejátszódnak. Nincs fogalma a műveit és jó érzésű embernek arról, ami itt lefolyik, összeverő­dik itt esténkint 20—25 oly vásott, neve­letlen gyermek, kik nem respektálva sem jóakaratú figyelmeztetést, sem komolyabb intést, valóságos botrányt okoznak e tájon és veszélyeztetik a vagyonbiztonságot is. Azok a trágár szavak, miket a serdületlen gyerkőczök szájából hallani, valóban vér­­háborító. Van ott egy nagyobb kamasz (neve könnyen megtudható), ki egy vak koldus asszonyt szokott ve­.­etni, aki maga is fél vak már, mert a trachoma el­torzította szemeit és undort kenő piszok borítja testét. E fiú a többi általa elron­tott ripők csapat vezére. Tőle és még egy más ott lakó czigány gyerektől tanulja a többi is ama trágár istenkáromlásokat. E koldusvezető fiút a kerületi orvossal meg kell vizsgáltatni és közveszélyességénél fogva a kórházban gyógykezeltetni. A kör­nyék háztulajdonosai és jobb erkölcsű lakói nem mernek följelentést tenni e ripőkök ellen, mert félnek a boszuroktól. Összetör­nek ablakokat, leszaggatnak kerítéseket, kitördelnek élő fákat, kővel, sárral meg­­hajigálják az embereket is. A városi építési alapnak van a gyöngytyúk-utczában (a t­ü­n­d­é­r-u­t­c­z­a sarkától második) egy üres telke, amelyről a kerítést, oszlopokat mind e vá­sott gyerekek hordták széjjel. Hát nincs, aki ezekre ügyeljen? Az utczai dobogókat fölszedegetik, hintának használ­ják, később aztán széthordják azt is. Hát nincs, aki ezeket meglássa? Az utczában pedig 60—100 darab bárány legel minden este a közeli juhvágóké. Vagy ezeket elnézik? azután a disznók és libák csapatjai, melyek a város és egyesek által készített árkok és járdákat berugdal­ják, elrongálják. Hát nincs, ki ezek gazdáit megbüntesse? Felkérjük egyenesen főkapitányunkat, nézzen bele a dologba és csináljon nyugal­­mat és rendet környékünkön. Több Tündér- és Gyöngytyuk-utczai lakos. Táblai értesítő. A jövő héten alábbi ügyek kerülnek elintézés alá : (Szüneti beosztás.) A büntető tanácsban: Előadó : Zsigmondovíts Mihály. 618. Frischler Xavér és tsa csal. és oki­. ham. 624. Barna Julianna és tsa rágalm. és zsar. v. 625. Hecht Márk sikk. lette. 647. Weisz Albertné és t. ham. tan. 655. Ferencsevits István és t. szem. szabads. megj. 656. Weiszberger János és tsa csalás büntette. 660. Melher Ulrich italm. jöv. kih. 663. Fehér Pál lopás lette. 673. Bagi János doh. jöv. kih. 1710. Horváth G. és t. lop. és orgazd. b. fo­g­va. 1730. Jelicski Sztáne lop. bt. fogva. 697. Horváth József és tsa lop. v. 698. Belogrcski Koszta súly. t. s. v. 699. Bramaty Juán. 700. Tóth Károly jogt. elsaj. v. Előadó: Dr. Szegheő Ignácz. 182. Bálint Károly hiv. hat. vissza­élés lette. 187. Czérnai Ferencz és t. lep. lette.

Next