Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)

1891-10-01 / 258. szám

Csütörtök, 1891. október 1. szegedi híradó. Bizonyára pedig elő fog állani annak szüksége, hogy az állami házadómentességek tömeges megszűnte folytán a jelenlegi 5®/,-os a városi pótadó legalább a házadó után bizonyos határig leszá/mittassék, ami által a városi jövedelmek oly csökkenést fognak szenvedni, mely keresletet minden tekintetben legészszerűbben a lakrészadó lesz hivatva pótolni és a városi zárnak megtéríteni. És pedig legészszerűbben azért, mert a lakrészadó természeténél fogva már magában véve egy oly megadóztatás, amely nem a háztulajdonost, hanem a bérlőt, a lakót terheli, s mint ilyen a mi sajátos viszonyainknak a legmegfelelőbb. Továbbá a lakrészadó fönntartása mellett, igénytelen vélekedésem szerint, igen megfontolandó indokot képez még az is, hogy a városunkban igen nagy s más városokhoz képest aránytalan számban lakó és az intelligens osztály jelentékeny alkat elemét képviselő állami és városi tisztviselők, illetőleg egyéb alkalmazottak nagy tömege itt adó tárgyát képező vagyonnal nem birván s fizetéseikre nézve is községi pótadómentességet élvezvén, ezek egyenes adóztatás c címén a községi közteherviseléshez alig, vagy éppen semmivel sem járulnának, míg ellenben a mindenkire egyaránt kötelező lakrészadó fizetés nyújt csak módot arra, hogy lakosságunknak ezen jelentékeny kontingense a város által egyaránt nyújtott ellenszolgálatokért s a községi intézmények igénybevételéért, az igazság és méltányosság elvéhez képest a községi közteherviselésnek is részese lehessen. Végül nem állhat meg teljességben felebbező törvényhatósági bizottsági tagnak azon észrevétele sem, mintha egyéb városok ily különleges természetű községi önmegadóztatást egyáltalában nem ismernének és bátorkodom e tekintetben mély tisztelettel utalni arra, hogy Budapest fővárosban és tudomásom szerint a Lajtán túli államok nagyobb fejlettségi fokon álló több városában «házbérkrajczár» czímén hasonló és analóg természetű községi adótartozások állanak már rég idők óta érvényben, oly különbséggel mindazonáltal, hogy ott ezen községi díjak nem a bérlőket, hanem közvetlenül magukat a bérbeadó háztulajdonosokat terhelik. Minthogy pedig a fönt előadottakhoz képest, de köztudomásszerűleg is a háztulajdonosok városunkban újabb és különleges községi adónemekkel megterhelhetők már nem voltak, kellett nálunk ezen községi adóztatást a házbérlőkre, illetőleg a lakókra áthárítani, úgy, hogy a kivetés részleteitől eltekintve, városi lakrészadónk az elvi szempontokat véve és lényegileg tekintve, nem egyéb, mint a más helyeken is a házbérkrajczár” elnevezése alatt dívó községi díjfizetésnek a saját rendkívüli viszonyainkhoz képest módosított alakja. Mind az előadottak alapján mély tisztelettel esedezem tehát Nagyméltóságod előtt, miszerint az indokolatlan felebbezést figyelmen kívül hagyni, illetőleg visszautasítani és a törvényhatósági bizottság közgyűlésének a városi lakrészadó szabályzat hatályának további három évre leendő fönntartása iránt f. évi szeptember hó 24-én 274—801. szám alatt hozott határozatát jóváhagyni méltóztassék». A közönséghez. A «Szegedi Híradó» harminczharmadik évfolyamának utolsó negyedére nyitunk új előfizetést. Azt hisszük, nem szükséges a divatos reklám nagyhangú eszközeihez folyamodnunk, hogy a közönséget meggyőzzük arról, miszerint a «Szegedi Híradó» nemes, nagy missióját itt a magyar alföld középpontján, mindenha híven teljesítette s betölti ma is. Erre megcáfolhatatlan bizonyíték a legrégibb vidéki magyar politikai napilap puszta fönnállása , mely annyi évtizeden át jóban, rosszban amaz előbb hangsúlyozott föltétel nélkül egyáltalában nem volna lehetséges. Igenis, nehéz, de magas missiót teljesít ez a lap, mely zászlajára tűzte nemcsak Szegednek minden áron való emelését, hanem ama másik, még sokalta nagyobb általánosabb jelentőségű feladatot is, hogy ismét az alföld magyarságának tűzpontjából küzdelmesen, de győzve vigye előbbre a magyar nemzeti kultúra, a szabadelvű magyar demokráczia lobogóját egész Dél- magyarországon, lehető nagy kontingensét nyerve meg a különböző nemzetiségeknek a magyar állameszme hűségére. Ezek a látszatra talán idealisztikus czélok, föladatok lelkesítenek, buzdítanak bennünket hírlapírói munkánkban, melyhez ezúttal is kérjük legelsősorban Szeged műveit, hazafias közönségének rokonszenves támogatását. Hívei vagyunk (de nem minden kritika kizárásával) az országos szabadelvűpárt politikájának s az ezt végrehajtó szabadelvű kormánynak. Elősegítünk minden olyan törekvést, melynek kitűzött czélja a közérdek, legyen az akár országos, akár helybeli. Nincs az a közművelődési, gazdasági vagy emberbaráti akcziója a társadalomnak, mely elől a «Szegedi Híradó» szűkkeblűen elzárkóznék s ne karolná föl a legmelegebben. Hivatkozhatnánk számos, jelentékeny eredményre, melynek létrejövetele iránt épp a «Szegedi Híradó»-ból indult meg az akczió. Akik nagybecsű figyelmükkel tisztelték meg eddig szerény működésünket, azok előtt nyilván fölösleges neveket, tényeket emlegetnünk. Hanem egy körülményt, egy vívmányt nem mellőzhetünk hallgatással. A szegedi zsurnalisztika legújabb aerájában olyan magaslatra emelkedett, amelyhez hasonlóval, a központi sajtót kivéve, sehol az országban nem találkozunk. Ettől a jelentékeny vívmányból előkelő részt követelünk ennek a «Szegedi Híradónak», mely nem fukarkodik sem szellemi munkában, sem anyagi áldozatokban, hogy neve az elsők között említtessék. Amikor még megjegyezzük, hogy október 1-én belépő új előfizetőinknek teljesen ingyen megküldi a kiadóhivatal a lapunkban most megindult James Payn-féle máris általános tetszést nyert ..Az őrnagy szerencséje a czímű angol regénynek szeptember végéig megjelenő közleményeit : tisztelettel fölkérjük a közönséget az előfizetésnek mielőbb való megújítására, nehogy a lap szétküldésében valami zavar álljon be. A fenség a világbékéről, melynek áldásos volta a környezetével folytatott társalgásban hangoztatva lett, így szólt: — Úgy látszik, mindaddig nem lesz világbéke, míg a nemzetek pénzügyileg teljesen tönkre nem mennek. Különben, azt hiszem, míg emberek lesznek, azok mindig veszekedni fognak. Szóba került a mostani kormány. A főherczeg megjegyezte, hogy a mostani kormányban kiváló szakférfiak vannak, így: Wekerle, Baross, Szilágyi és igen dicsérőleg emlékezett meg Csáky miniszterről is. A társaság egyik tagja megjegyezte, hogy Baross ellen legújabban erősen agitálnak, mert azt hiszik, hogy a zónarendszer anyagi sikerei csak annak köszönhetők, hogy Baross az anyagi sikerek érdekében a vasutak vonalain egyáltalán nem dolgoztat, javíttat s újításokat nem eszközöltet. József feherczeg erre a következő megjegyzést mondotta: — Nem értem a vádat. Én Magyarországnak csaknem minden vidékét beutazom s igen sok helyen látom, hogy a vasúti vonalak mentén igenis dolgoznak. Ahol politikáról beszélnek, ott most természetesen a «kormányválság» is szóba jő. A kis társaság élénken vitatta ezt a témát s a feherezeg a következő humoros észrevételt tette erre vonatkozólag: — Mikor a múltkor a Margitszigeten sétáltam, előttem két idősebb úr ment s élénken s hangosan beszélgetett. Azt beszélték, hogy Szapáry állása tarthatatlanná vált. Én követtem a két urat s ők folyton kormányválságról beszéltek. Szerettem volna megtudni, hogy kicsodák. Később megkérdeztem a vendéglőst is, de ő sem tudott felvilágosítani. Úgy látszik, hogy ellenzéki képviselők voltak. Az állami adinisztráczióról a fehérczeg a következőket mondotta: — Azt hiszem, hogy az állami adminisztráczió helyességéről talán minden párt meg van győződve, de egyik se mer egész erővel annak létrejöttéhez hozzájárulni. S ezzel kapcsolatosan a megyékről volt szó, s a fenség hízelgő nyilatkozattal illette Arad megyét. A német hadseregre vonatkozólag így szólt: A múltkor hallottam a német katonai attasétól, hogy Németországban is a katonai szolgálat évszámát kettőre akarják leszállítani, mert meggyőződtek a mi honvédségünk láttára, hogy mi két év alatt milyen eredményeket vagyunk képesek fölmutatni. S igy azt hiszik, hogy Németországban sokkal több ujonctot lesznek képesek betanítani. A honvédségről lévén szó, József főherczeg fájdalmasan jegyezte meg, hogy Erdélyben alig akad már honvéd a magyarok közt, s így a legnagyobb rész titokból áll. A franczia hadseregről azt hiszi, hogy bár sokoldalúan szervezett, talán mégsem egészen megbízható. József főherczeg látható megelégedéssel konstatálta a vasúti közlekedésnek azt a kitűnő szervezését, hogy Galicziába óra alatt negyvennyolczezer katonát képes szállítani, félóránkint ezret. S felemlíti, hogy az oroszok most új fegyvereket készíttetnek, melynek átmérője 6 milliméter, s Bauer hadügyminiszter kapott nálunk ajánlatot egy fegyverre, melynek átmérője 1 milliméter lenne, de a hadügyminiszter nem akarja újabb terhekkel megrakni a birodalmat. Előfizetési föltételek: Egész évre. Félévre . . . 14 frt. I Negyedévre. 3 frt 50 kr. . . 7 » I Egy hóra . 1 » 20 » Tisztelettel a „Szegedi Híradó" szerkesztetése és kiadóhivatala. József föherczeg nyilatkozatai. Egy volt szegedi újságíró, Ponori T e w rew k István, abban a kiváló szerencsében részesül, hogy József, a legnépszerűbb föherczeg mindig szívesen látja környezetében, valahányszor aradmegyei kisjenői birtokára rándul. A szerencsés zsurnaliszta most is vendég a kisjenői kastélyban s igy alkalma volt közzé tenni a feherczeg következő, rendkívül érdekes nyilatkozatait.