Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-03-24 / 72. szám
Nagy lopás a vasúton Tegnap reggel vígan pruszkolt a vasutasma Orosháza és Sóshalom között. De szenvedő és szomorú arczcal ült Madai István apáczai gazdaember körül a kupéjában három fiatal zsidógyerek, akik könnyes szemmel beszélték el Madainak, hogy ők üldözött orosz zsidók, elszakították apjuktól, anyjuktól s most hazátlanul, árván bolyongják be a világot. Madai megsajnálta aszegény gyerekeket. Kicsatolta a tarsolyát s megkínálta őket apáczai töpörtős pogácsával. Ám azonban a haragvó Jehovah eltiltotta a töpörtős pogácsa élvezetét. Madai István ekkor benyúlt a belső lajbi zsebébe, kivette piros bugyellarisát s fejenkint egy-egy forint könyöradománnyal ajándékozta meg a szerencsétlen üldözötteket. A fiuk ekkor azzal a tervvel állottak elő, hogy éhségeket enyhítendő, a legközelebbi megállónál kiszállanak s majd csak akad izgalmas hitsorsos. Madai István maga segítette le őket a kupéból. Még a kis motyójukat is utánuk adta a sóshalmi megállónál. Amint a vonat Sóshalmaáról elrobogott, Madai István rémülten vette észre, hogy piros bőr bugyellárisa, melyben 20 drb lovas, egy darab 50 frtos és 2 drb egy-egy frtos volt, — ellopatott. A vonat nem állott meg. Robogott tovább. Madai István kinézettaz ablakon s látta a három gyereket, amint sebesen vágtak át a friss szántáson — az ő kétezerötvenkét forintjával. Most már betáviratozta az egész országot pénzéért. A csendőrök nyomoznak s ilykép a három fia most már csakugyan üldözött. — Az utolsó tiszti estély. A szegedi intelligens publikumnak annyi kedves emléket szerzett tiszti mulatságok utolsója e szezonban ma lesz. A szegedi helyőrség derék tisztikara bizonyára ez estéket számíthatja legszebb diadalai közé a békében. Mindenikük megannyi vonzó, fesztelen vigasság volt s a kissé unalmas idei farsang felfrissítéséhez épp úgy nagy mértékben hozzájárult, mint a hadsereg és polgárság közt annyira kívánatos és Szegeden máris mintaszerű jó viszony megerősbítéséhez. — Ezzel a kettős, szíves emlékezetben maradó eredménynyel veszünk búcsút az idei szezonban a tiszti estélyektől, hisszük, a közönséggel egyetemben, mely ma még utoljára előreláthatólag jól fog mulatni a «Tiszá»-ban, a portapés tábor gavallériájából. — A gőzfürdő-tervek. A gőzfürdőpályázat egyik versenydarabjának, a Scheer Simon városi mérnök «Közjónak» jeligés tervének megvétele iránt Zombory tanácsnok tegnap javaslatot tett a tanácshoz. A tervért 400 frtot ad a város s különösen belső berendezését akarják használni az új gőzfürdőnél. A tiszai regattaszövetség Rónay Jenő torontáli főispán elnöklete alatt tegnap Szegeden tartotta évi közgyűlését. Megállapította a közgyűlés az országos regattaszövetkezetbe való belépés módozatait. A közgyűlés határozata szerint a szövetség idei versenye Szegeden július 2-án és 3-án fog megtartatni. Ez a regattaverseny a szokottnál nagyobb szabású lesz, kilencz piécéből fog állani. Elhatározta a közgyűlés, hogy a tiszai regatta-szövetség versenyei ezentúl mindig Szegeden fognak megtartatni. — Novara és Mortara, Aradról írják. A 33. gyalogezred fényes pompával ünnepte meg tegnap a várban a novarai és mortarai ütközetek évfordulóját. Reggel 9 órakor az ezred ünnepnapi istentiszteletre vonult ki a helyőrségi templom előtti dísztérre, mely alkalommal beszédet intéztek a legénységhez, melynek szorgalmas és kitűnő viseletű tagjai között jutalmakat osztottak ki. A nap megnincslésének előestéjén, tegnapelőtt este a katona zenekar a várban térzenét rendezett, melyet nagy közönség hallgatott meg. — Töltésszemle. A felsőtorontáli ármentesitő társulat összes töltésvonalait ma kezdi fölülvizsgálni, Rónay Jenő főispán társelnök, Mailina Gyula műszaki tanácsos társ főmérnök, továbbá Tarján Jenő és Pillich Kálmán vonalfőnökök. A küldöttség Szegedről indul Török-Kanizsán át Török-Becséig. — Egy vár története. Az élőképek szereplői tegnap délután ismét próbát tartottak. Próba előtt Molnár László rendező bejelentette a társaságnak, hogy Zichy Géza gr. április 3 án Szegedre érkezik s a főpróbához maga akarja a zenekart dirigálni. A jelmezek és díszletek csak jövő hét elején érkezhetnek meg. Valószínűleg Tisza Lajos gróf is eljön az előadásra. — Beszeda. A «szegedi szerb nőegylet» elhatározta, hogy ápril hó 19 én táncziigalommal egybekötött «Be s z e dát» fog rendezni. A részletes programm még ismeretlen. — Boldog szabadkaiak. A tejben-borban úszó bácskaiak legnagyobb sérelme most az, amit saját külön újságjuk következőkben tár föl, hogy, mint ő mondja, «megtudja Szabadka város közönsége és az egész világ,» mi történt : „Az utolsó esti Irigy áruló «banda» piszkos keze működött az utolsó előadás alatt a színpadon, a karmesteri emelvényen és a kulisszák mögött. A közönség, mely kedves primadonnánkat Pálfi Ninát oly őszinte lelkesült ovácziókban részesítette utolsó fellépése alkalmával, észrevehette, hogy a művésznőt valami baj érhette. Mi felindulását gyengélkedésének tulajdonítottuk, mert tudtuk, hogy napok óta rosszul érzi magát. De a valódi okot csak most, mialatt e sorokat írjuk, tudtuk meg. Gyalázatos dolgok történtek tegnapelőtt este a színpadon, miáltal Csóka és társulata nem szép emléket hagytak maguk után. Az egész áruló «banda» arra vetette tervét, hogy Pálfinak búcsú felléptét megrontsák, de ez nem sikerült. Hogy megtudja Szabadka város és az egész világ mi történt, im megmondjuk . Elsősorban a «Czigánybáró» szövegét eltüntették abban a föltevésben, hogy a darab nem fog előadatni s igy Pálfi Nina nem lesz képes elbucsuzni a közönségtől. Továbbá levágták a színházi csengetyű zsinórjait, hogy ez által zavar idéztessék elő. Midőn Pálfi a színpadra lépett, a közönség zajos ovácziókkal fogadta, a koszorúkat leeresztették és a virágcsokrot átnyújtották, a karmesternek szünetelni kellett volna, de ez kiszámított rosszakaratból tovább játszatta a zenét és ezt a direktor tudta és beleegyezése nélkül alig történhetett volna. Képzelhetni a művésznő kedélyállapotát ilyen dolgok megtörténte után, de azért a banda nem érte el ocsmány tervének czélját, mindezek daczára Pálfi elragadóan (Na na !) énekelt, és játszott és a műértő közönség ezért méltón ki is tüntette. Ismerjük a «banda» minden egyes tagját, lesz alkalom, lefogjuk őket álcrázni. Csókát pedig figyelmeztetjük, jöhet még az az idő, ami már többször évek előtt volt és akkor — ilyen ocsmány dolgok után — hiába fog apellálni a közönség pártfogásához. Nem tudtuk eddig, hogy Csóka magának külön házi referenst tart, aki a pletykákat a kasszimök nagyságától egész Csóka magánlakásába telefonírozza, de jövőre résen leszünk. És most csak még egy szót a városi hatósághoz. Kérdjük hivatalos lapja-e a hatóságnak a «Szabadkai Közlöny»? Ha igen, meg fogunk felelni ennek legutóbbi számában a szinirovat alatt közlöttekre. Csóka úr, « találkozunk!» — Az állami óvónőképző intézet felállításának kérdésében Pálfy polgármester márczius hó 25-ének d. e. 10 órájára értekezletet hivott egybe. — Befagyott deputáczió. A torony alatt nagy mozgalmat csinált tegnap délelőtt harminc z alsótanyai polgártárs. Már pitymalatkor beálltak a gangra, várva a főispánt és polgármestert, hogy «defetácziózhassanak» nála. Egyik fölé ember sem jött, hanem szerencsére még idejében felért a hivatalba Szendrey Pál jegyző s megmagyarázta, hogy a mért jöttek, már el van intézve. Természetesen a mi ut-kérdésben akartak deputácziózni. Még pedig a horgosi út ellen a madarász mellett. Felvilágosítás után megnyugodva tértek haza. Csak az időt sajnálták, máskülönben meg voltak elégedve a hatósággal. — Felismert öngyilkos. Battonyáról vesszük a következő tudósítást: A Szolnokon múlt hó 26-án a vasút közelében levő vendéglőben öngyilkossá vált egyén kiléte a megfejtett puhatolássorán kiderült és pedig Szécsényi Sámuel battonyai gabnaüzér személyében. A nevezett ugyanis álláskeresés czéljából elutazott, itt hagyva nejét s azóta magáról hirt nem hallatott. Most, hogy a lapokból olvasta neje az öngyilkosság hírét, megjelent a battonyai szolgabiróságnál, kérve, hogy a nevezett arczképe szereztessék be. Miután ez megtörtént, az arczképről rögtön férjére ismert, daczára az elváltozásnak. A rendőri lapokban írt személyleírás és az utóbb ide érkezett ruhaneműk kétségtelené tették a személyazonosságot, mert a nő minden ruhadarabra ráismert. — Óvónőképző Vásárhelyen. A kisdedóvásról hozott törvény életbe léptetése magával hozza, hogy országos óvónőképző intézetet állítsanak föl. A kultuszminiszter felhívására Szeged, H.-M.-Vásárhely, Nagybecskerek és Szabadka tettek ajánlatot a közoktatásügyi kormánynak arra, hogy az óvónőképző intézet területükön állíttassék föl. Legkedvezőbb ajánlatnak mutatkozott a H.-M.Vásárhelyé. Ezért Lévay Ferencz, közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos, Csáky Albin gróf megbízásából, leutazott a szomszéd városba, amelynek tegnapi közgyűlése azt határozta, hogy a város tulajdonát képező, úgynevezett présházat, egy nagy épületet, saját költségén átalakítja s berendezi óvónőképző intézetnek ; ezenfelül hozzácsatolva, árvaházat épít és évenkint 800 frtot ad a mintaóvó fizetésére. Ez oly áldozatkész ajánlat, amelyre aligha ad a kultuszminiszter más feleletet, minthogy az említett országos tanintézetet Vásárhelyen állítja föl. A Rab uraknak jó dolguk van. A szegedi szegényebb nép még mindig Tisza-viznek nevezett sürü sárga habarékot iszik. Tudván tudjuk pedig, hiszen Paragó dr. főorvos is kimutatta, hogy a század egyik legnagyobb betegsége, a gyomorhurut, leginkább az egészségtelen víz ivásától származik. A vízvezeték pompásan szűrt, alaposan megtisztított vizének napjai azonban mégis messze vannak. Valószínűleg akkor érkezik el ez az idő, amikor a rab urak arcza kicsattan az egészségtől és a szegény emberek be fognak vágyakozni a dutyiba, hogy jókat ehessenek, ne fázzanak és nagyokat ihassanak tiszta, egészséges ártézi forrás vizéből. Szó sincs róla, nem sajnáljuk a lókötők és tolvajok társaságától, hogy a szegedi kerületi börtönbe tegnap megkezdették a Mars tér ártézi kút vizének csöveken át való bevezetését. Szerencsétlen emberek fáyják ott egymásra az elfogottság szomorú napjait , bizony emberséges dolog jó vízzel látni el őket. Hanem az is emberi kívánság, hogy a dolgos nép se legyen kényszerülve sűrű sárga kabarékkal tenni tönkre a gyomrát. Hol is késik oly soká a «végleges vizma?» — Megátalkodott öngyilkos. Simon Lajos üveges legény már üveges mester is volt. Ennek a «»^//»-nak magyarázatául szolgál az, hogy Simon Lajos mesterségében legjobban szerette ama literes üvegeket, amelyekből addig-addig öblögette a torkát. SZEGEDI híradó. Csütörtök, március 24.